Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-09-05 / 72. szám
Cvente termelek burgonyát. Amt • “ gondozását illeti, évről évre sok bosszúságot okozott a burgonyabogár. Az erőszakos, cslkoshátú ellenség szűnös-szüntelen falta a burgonya levélzetét. Hiába gyűjtöttem össze reggel, délben már újra ellepte a növényzetet. Ha délben „vetettem ki rájuk a hálómat“, úgy estefelé már megint annyi volt a burgonyabogár, mint annakelőtte. így ment ez három évig, szinte eredménytelenül. Sokat törtem a fejem, mit lehetne valójában tenni, hogy ezt a rút férget a pokolba űzzem. Hiszen a burgonyatermésemet veszélyezteti! Márpedig ez csöppet sem lehet számomra közömbös ... Ha már az irtószerek „csütörtököt mondanak“, másféle módszert kell kisütni. Motorkedvelő ember vagyok. Az idén már naftával töltött edénybe gyűjtöttem a bogarakat. Egy alkalommal a Ú] védekezési módszer a burgonyabogár ellen talma lebet változó, fin a tartályokat V35 és Skoda kerékfék selejt hengerből készítettem. Egy-egy tartályba 1—1,5 deciliter naftát töltöttem. Nagyon meleg időben a naftatöltet kicserélését ajánlom 6—8 héten belül. (Erről a tízhetes kísérletezéseim tapasztalatai győztek meg.) Még egy tartozéka van a kísérletező eszközöknek: az esernyő, amely a tartály fölé kerül 3—4 cm vastagságban, az esernyő szélessége 3 cm-rel szélesebb a tartálytól, amely a csapadék bejutását akadályozza meg. Az ilyen készülékben elhelyezett 1—1.5 deci nafta hatása 10—12 négyzetméternyi területen érvényesül. Napos időben a ki párolgás hatása megkétszereződik. A tartályokat a burgonyabokrok fölött 8—10 centiméterre helyeztem el. Farmár-sors Angliában Anglia lakosságának nem egész 4 %-a dolgozik a mezőgazdaságban. Világviszonylatban ez egyébként a legkisebb arány. Belgiumban például a lakosság 12, az USA-ban 8, a Német Szövetségi Köztársaságban pedig 14 %-a dolgozik a mezőgazdaságban. Az angliai gazdaságokból ugyanakkor évente mintegy 20 000 alkalmi munkás megy el úgy, hogy a farmár kénytelen családjával megművelni a földet. Sőt, a farmárok közt egy mozgalom indult „csináld meg magad“ jelszó alatt. Egy-egy angliai mezőgazdasági üzem jövedelmének megállapításában jó szolgálatot nyújtanak azok az adatok, amelyeket 1962-ban szereztek a szakemberek 3660 gazdaság eredményeinek vizsgálata közben. Kitűnik belőlük, hogy a legjobb eredményt a nem szakosított középnagy gazdaságok — 20 és 60 hektár között — érték el. Legsúlyosabb helyzetben azok a gazdaságok vannak, amelyek tejtermelésre szakosították magukat, mivel a tej ára az utóbbi években 12 %-kal csökkent. A veszteséget ezek a gazdaságok a gépesítés, automatizálás fokozásával próbálták pótolni, ami lényegében sikerült is, hisz mig 1955- ben 124, addig 1961-ben csak 90 munkaórát fordítottak egy állat gondozására. Ám ahhoz, hogy olyan jövedelemre tehessenek szert, mint azelőtt, egyharmaddal több tejet, illetve tejterméket kell termelniük. Megélhetési okoknál fogva azonban az angol farmárok többsége, mint kereskedelmi tanácsadó, ipari üzemekben kénytelen állást vállalni. Az angol farmárok napjainkban csak abban az esetben fokozhatják jövedelmüket, ha feláldozzák önállóságukat és egyesült gazdaságokba tömörülnek. A farmárok lapja a „The Farmers Weekly“ egyik száma például egy ilyen gazdaságról számol be, amelyhez 800 hektárral, 15 farm tartozik. A farmok a tulajdonos birtokában maradnak és a közös alaptőkéhez a jövedelem, illetve az eladósodás szerint járulnak hozzá. A jövedelem elosztásáról a taggyűlés dönt. Ugyanez a szerv illetékes a tervek és a költségvetés jóváhagyására is. A- „közösből“ a farmár év végén felmondással léphet ki. Hogy beválik-e az angol farmároknak ez a harca, azt csak a jövő mutatja meg. ZN (ford.: Kj) Felfigyeltető Finnországi kísérletek naftás-edényt kint feledtem a burgonyasorok közt. Másnap a szokásos irtó-hadművelet kezdetén — nagy meglepetésemre — az edény közelében lévő bokrokon nyomát sem találtam a burgonyabogárnak. Hm! Ez nem is tréfa, gondoltam. Jobban körülnéztem, hát a kissé távolabbi bokrokon is csak imitt-amott találtam a csíkoshátúakból. A váratlan meglepetésből felocsúdva, nyomban otthagytam a burgonyaültetvényt, s a lakásban található cipőkrémes dobozok után néztem ... Kevés keresgélés után néhányat sikerült nyomban „üzembehelyezni“. A talált dobozokat megtöltöttem naftával, s elhelyeztem a burgonyasorok között, egymástól néhány méterre. Harmadnap reggel kíváncsi szemmel néztem körül, vajon a nafta milyen hatást gyakorolt a burgonya esküdt ellenségére. Meglepetésem még nagyobb volt: egyetlen burgonyabogarat sem találtam a bokrokon. Hiába fürkésztem. Nem akartam hinni a saját szememnek. Hátha csak nappal űzik ezt a bújósdi játékot? Mindezek után négy éjjelen át végeztem megfigyeléseket, természetesen zseblámpával. A cipőkrémes dobozok körletében sehol sem bukkantam csíkoshátúra, a kissé messzebb eső bokrokon is csak néhol mutatkozott egy-egy. Az éjjeli megfigyelések után már eloszlott a legkisebb kételyem is. Levontam kísérletezéseim tanulságát: a burgonyabogár a nafta párolgását nem tűri! Messze elkerüli a környékét is ... Az eddigi tapasztalataimmal sem elégedtem meg. A kísérletezéseimet további tízhetes kísérlet követte. A cipőkrémes dobozokkal felhagytam. Sajátkezűleg készítettem naftatartályt (a mellékelt ábra), amely a következő részekből áll: egy 6—8—10 milliméteres gömbvas, hosszúsága 70 cm. Egy gömbalakű tartály, melynek az űrtar-Azt tapasztaltam, ha lejjebb van, akkor leforrázza a párolgó nafta a levélzetet, a virágzásnál pedig a virág, kinyílása előtt lehull. A burgonya termésén sem főtt, sem sült állapotban nem észleltem rendellenes ízt. A már említett készülék előnye messze meghaladja az aprócseprő kiadásokat — a porozással szemben. Kísérletezéseim meglepő sikert hoztak. A burgonyabogárnak írmagja sem marad azon a tájon, ahol a naftapárolgató módszer érvényesül. Meg vagyok győződve arról, hogy burgonyabogár elleni hatékony védekezési módszerem mind a burgonyatermesztő üzemekben, mind hivatalos körökben érdeklődésre talál. Nagy István (Bratislava) firdekes kísérleteket folytatott Virtanen finn professzor: olyan mesterségesen összeállított takarmánnyal táplált teheneket, melynek semmi fehérjetartalma nem volt, és amiből a fehérjeképződésben részt vevő aminosavak is hiányoztak. Az így tartott tehenek nemcsak egészségesek maradtak és borjakat ellettek, de évi tejhozamuk is elérte az átlagos normál tejhozam kétharmadát. A gondosan kiszámított tápanyagot tisztított keményítő, tiszta cellulóz és szaharóze alkotta, amihez egyszerű nitrogénvegyületek (urca, ammóniumszulfát és ammóniumfoszfát) járultak és hozzáadtak még napi 40—50 gramm kukorica- és lenolajkeveréket (ez lényegesen kevesebb zsiradék, mint amennyit egy tehén fű- és szénatakarmánnyal magához vesz), továbbá A- és D-vitamint. Ezt az „étlapot“ 16 fokos ásványi anyag keveréke- egészítette ki. A tápanyaghoz napi 1—2 kiló szalmát adagoltak, hogy az állatnak legyen mit kérődznie. Utóbb a szalmát megfelelő cellulőzkészítménnyel cserélték fel. Lengyelországi tapasztalatok Állami gazdaságaink dolgozóinak egy csoportja a múlt hónapban Lengyelországban járt. A „Státní statky" című folyóirat szerkesztősége felkérte küldöttségünk vezetőjét, Vladimír Krejcí mérnök elvtársat, hogy néhány kérdésre válaszoljon. ■ Milyen célzattal látogatták meg dolgozóink a lengyelországi állami gazdaságokat ? — A Lengyel Népköztársaságban másképpen valósították meg a falu szocializálását, mint nálunk. Ottani párt- és kormánykörök a fősúlyt állami gazdaságok létesítésére helyezték, amelyek az állam széleskörű segítségét és anyagi támogatását élvezik. — Jelenleg a mezőgazdasági földterületnek 15 százalékán gazdálkodnak szocialista mezőgazdasági üzemek, melyeknek javarésze állami gazdaság. A lengyel mezőgazdaság tehát mindenekelőtt az állami gazdaságok vonalán fejlődik. Ezekbe fekteti az állam a mezőgazdaság fellendítésére szánt beruházások anyagi eszközeit. így például az utóbbi években 150-nél több lengyelországi állami gazdaságbeli igazgató végzett nálunk két- és háromévi mezőgazdasági termelési tanfolyamot. Az ottani dolgozók további tucatjai egyéb szocialista és kapitalista országokban végeznek hosszabbrövidebb szaktanfolyamokat és tanulmányi körutazásokat. Ezektől a nálunk gyakorlatozó gazdasági vezetőktől megtudtuk, hogy — hála a lengyel kormánykörök hathatós támogatásának — szép eredményeket érnek el az ottani állami gazdaságok a mezőgazdasági termelés színvonalának emelé-1964. szeptember 5. seben. A sikerekhez hozzájárul a vállalati és anyagi érdekeltség nagymérvű felkeltése, firthető tehát, hogy a mi dolgozóink is felkeresték a lengyelországi állami gazdaságokat tapasztalat- és ismeretcsere céljából. ■ Milyen érdekességek keltették fel figyelmüket a gazdaságok megszemlélése során? — Legérdekesebbnek találtam a munkadíjazást és a mieinkénél egyszerűbb a lengyel állami tervrendszer nem szabad megfeledkeznünk a lengyel állami gazdaságok kiterjedéséről és szervezési szerkezetéről. Az ottani állami gazdaságok nagyság tekintetében körülbelül megfelelnek a mi viszonyainknak (600 ha), de jelenleg már 5—6000 hektáros ún. kombinátokkal kísérleteznek. Az évi tervszétírés után a lengyel ÁG-okp,ak főleg két fontos mutatót kell követniük: a béralapot és a gazdasági eredményt. Ennek a két mutatónak alapján a lengyel ÁG-ok kidolgozzák tervgazdálkodásukat, amely a mienkéhez hasonlóan ugyancsak aprólékos munkát követel meg. Módszereinkkel ellentétben egyszerűbb a lengyel állami tervrendszer — főleg az említett mutatók számát illetőleg — vállalati tervezésük és nyilvántartásuk viszont jóval igényesebb. — Különös figyelmet érdemel az említett két mutató szétírása. Az össztársadalmi és vállalati érdekeket ugyanis következetesen és rugalmasan irányítja az árpolitika Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy a társadalom által leginkább igényelt termékek (gabona, cukorrépa, szénaliszt, tej) ára olyan színvonalon mozog, hogy biztosítsa a magas jövedelmezőséget és a tervezett haszon forrásává váljon. A haszon pedig a legfőbb mutató a vezető dolgozók premizálásánál. A rugalmas árpolitikán kívül tekintetbe kell venni azt az előnyt is, hogy a lengyel mezőgazdaság nem küzd munkaerőhiánnyal, ami kedvezően nyilvánul meg az ipari növények és zöldségfélék vetésterületének bővítésében. — A lengyel állami gazdaságok felettes szerveinek irányító tevékenysége céltudatos beruházási politikájával ügyesen összehangolja a társadalom és az ÄG-ok érdekeit. Tekintettel a mezőgazdasági földalap állandósulására az ötéves tervek és velük együtt a beruházások szilárd alapra támaszkodhatnak. — Eltérő a költségtervezés és nyilvántartás rendszere. A költségek osztályozásánál azok természete a mérvadó, nem pedig a kalkulációs tételek szerinti meghatározás. Megvalósították tehát az értékelés elvét állandósult árak alapján, ahogyan az a mi AG-ainknál 1952 végéig érvényben volt. — Termelés tekintetében mindenekelőtt a sokkal magasabb színvonalon álló lengyel szarvasmarha-tenyésztés ragadta meg figyelmünket az ottani ÁG-okon. Az átlagos tejhozam 2600 liter körül mozog. Éghajlati viszonyainak megfelelően Lengyelország kitűnő tenyészmarhaállománnyal rendelkezik és a mieinknél jobban biztosította takarmányalapját, lényegesen lelkiismeretesebb az állatgondozás, jobban oldotta meg az ellés kérdését, korszerűbb az istállóépítés. A mi nagy befogadó képességű, mintaszerű borjúistállóinkkal (Téchlovicén, Trutnovban, Pelhfimovban) ellentétben a lengyelek csak két időszakot különböztetnek meg: a borjak 2 hónapig terjedő, valamint 2 és 6 hónap közötti korát. Két hónapos koráig valamenynyi borjú kifutóval egybekötött külön-külön állásban tartózkodik magas aímozás nélkül. Az etetőfolyosó magasabban fekszik a vályú szintjénél, a tejet meleg állapotban öntik a tartályból a vályúba. Az üszőket szabadistállőban tartják kifutó- és megfelelő legelőlehetőséggel. Magas színvonalon áll a gazdasági épületek, a lakások és szociális berendezések építésének technikája. ■ Mit vadíthatnánk meg a lengyelországi tapasztalatok alapján? — A felelet erre a kérdésre nem is olyan egyszerű. Eltekintve lényegesen eltérő éghajlati viszonyainktól, behatóbb elemzés nélkül nem lehet az ottani gyakorlatot elhamarkodva átvenni. Más a külkereskedelmi vonatkozásunk, más a viszony állam és mezőgazdaság között, más az árpolitikánk. Egyelőre tehát csak alapul szolgálhatnak tapasztalataink további problémák megoldásához. Mindezek ellenére az a meggyőződésem, hogy lehetséges volna mielőbb megtárgyalni és bevezetni a költségek követésének és a kalkuláció feldolgozásának rendszerét a lengyel AG-hoz hasonlóan éppúgy, mint ahogyan egyes dolgokat átvehetnénk az ottani díjazás és anyagi érdekeltség gyakorlati alkalmazásából. (Ford.: K. E.) Ahol fölösleges a szántás A szántás néha nemcsak költséges, hanem fölösleges is. Ezt bizonyítja az alábbi példa Az USA csapadékosabb vidékein bevett szokás, hogy csakis fű vagy here után vetik a kukoricát, anélkül, hogy leszántanák előzőleg a növényzet tarlóját. Persze, a fü és heregyökereket vetés előtt herbiciddel megsemmisítik, s csak ezután következik a vetés. Az így termesztett kukorica költségei alacsonyabbak, a hektárhozama viszont magasabb. (ZN — ford.: K.E.) Kárbiztosítás Lengyelországban A lengyel mezőgazdaságban kétféle kárbiztosítást különböztetnek meg: köteles és önkéntes biztosítást. Köte“ les biztosítás alá esnek az épületek, amelyek eredeti értékének 80 százalékát is megtérítik kár esetén. Kötelező továbbá a gabonafélék és kukoricavetés biztosítása jégverést és árvizet illetően százszázalékos kártérítés ellenében. A szarvasmarha és lovak kötelező biztosításának terjedelmét a járási szervek határozzák meg, a kártalanítás azonban nem haladja meg az állatok értékének 70 százalékát. Végül pedig két évvel ezelőtt bevezették a mezőgazdasági gépek, szállítóeszközök kötelező biztosítását. Az előbbinél sokkal elterjedettebb az önkéntes kárbiztosítás, jóllehet ez a 150 éves múltra visszapillantó hagyományos biztosítási módozat sem mondható még általánosnak. Meghonosításának feladata az Állami Biztosítóra hárul, amely egyúttal előteremti az úgynevezett mezőgazdasági kármegelőző biztosítás céljait szolgáló anyagi eszközöket. Kármegelőző alap létesült, amelyből többek között a tűzbiztonsági berendezéseket, a villámhárítók felszerelését finanszírozzák, miközben a földműves csupán a szerelési költségeket viseli, az anyagot viszont az alapból fedezik. A kármegelőző alapbői fizetik továbbá a napközi otthonok létesítésével kapcsolatos kiadásokat aratás idején, hogy a gyermekek gyújtogatási kártevésének elejét vegyék. Ugyancsak fedezik a silóvermek építési költségeit, amivel a marhaállomány megbetegedését igyekeznek leküzdeni. Az Állami Biztosító közvetítésével vásárolt cement ára például 500 zlotyra tehető. 1963-ban az Állami Biztosító 376 millió zlotyt költött mezőgazdasági kármegelőző célokra, amiből 25 millió esett tűzvédelmi berendezésekre. Mindezek ellenére anyagilag „önellátó“ az említett intézet és nem szorul állami támogatásra. J, Kowalczyk (Varsói) és így elérték, hogy a kérődzés ideje napi 5—6 óráról 2 órára csökkent. A kísérlet során nyert tej 35-ször annyi zsírt tartalmazott, mint amennyi zsiradékot a tehenek elfogyasztottak. A tej egyes vitaminokban még gazdagabb volt, mint a közönséges tej. íze és szaga által semmiben sem különbözött attól. A finn tüdős rádioaiktív izotópok segítségével sok vonatkozásban tisztázta, miképpen állít elő a tehenek szervezete saját erőből fehérjét és fehérjealkotó anyagokat. Virtanen kutatásai nemcsak elméleti jelentőségűek — lehetővé teszik a tehéntartást a természetes takarmányokban szegény vidékeken. Ahol a keményítőben dús, olcsó alapanyag az újszerű takarmányhoz megvan, ott a többi szükséges anyag beszerzése — viszonylag kis mennyiségekről lévén szó — olcsó és biztosítja a jövedelmező tejtermelést.
