Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-08-29 / 70. szám

Kooperáció a legeltetés terén Szlovákia területén a legelők hozzá­vetőleg 480 000 hektárt tesznek ki. Ennek a területnek legnagyobb része a hegyvidéki és hegyaljai körzetekben található. Sok szövetkezetben és álla­mi gazdaságban ezek a legelőterüle­tek — amelyek az egész nyári időszak alatt lehetővé teszik a hús és tej olcsóbb előállítását — oly nagyok, hogy saját szarvasmarha-állományuk­kal nem képesek lelegeltetni. Ezért nyáron a déli vidékek állatállományát is befogadják, ami a legelői takarmány kihasználásán kívül a túlnyomórészt istállókban tartott állatok egészségi állapotának feljavításához is hozzá­járul. A legeltetés terén kiépített koope­ráció az utóbbi években mind na­gyobb méreteket ölt. Míg 1960-1962- ben a hegyvidéki legelőkön körülbe­lül 5000 szarvasmarha legelt, tavaly ezeknek száma közel 15 000 darabra növekedett. Az elmúlt esztendőben a déli vidékek szarvasmarha-állományá­ból a legtöbb a Banská Bystrica-i já­rásban legelt, (több mint 4000 darab) továbbá a zvoleni és a 2iar nad Hro­nom-i járásokban (1000 darabon felül), valamint a Liptovsky Mi­­kulás-i, zilinai, Dolny Kubín-i s az utóbbi időben a roznavai járásokban, így a déli körzetekben télire hagyhat­ják az értékes fehérjedús terimés takarmányok nagy részét, a hegyvidé­ki és hegyaljai körzetekben pedig nagy segítséget jelentenek a legelte­tésért kapott szemestakarmányok. Az egykori Liptovsky Hrádok-i Ku­tatóállomás, amely a hegyvidéki kör­zetek problémáival foglalkozott, és a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola az 1961—1962-ben végzett ellenőrzések során igen értékes végeredményekhez jutott. Kimutatták, hogy a jó ered­mény elérése érdekében az állatokat már a téli időszakban elő kell készí­teni a legeltetésre. Erre szemléltető példát nyújtott a párnicai és a velic­­nái szövetkezet lényegében azonos minőségű és hasonló természeti fel­tételekkel rendelkező legelőin 1960— 1961-ben legeltetett Szlovák tarka szarvasmarha esetében elért eredmé­nyek. A párnicai szövetkezet legelőin 1960-ban elért hústermelés áttekintése: Súly k g-ban EFSZ legeltetés legeltetés előtt után Zeliezovce 20 280 21746 Cata 7 580 8 269 Bohatá 21088 26 680 Súlygyarapodás összesen kg-ban Relatív növekedés %-ban 1466 7,2 689 9,0 5592 26,4 A veliönái el: EFSZ Mikula Cata szövetkezet legelőin 1961-ben a következő hústermelést érték Súly legeltetés előtt k g-ban legeltetés után 12 849 16 450 10 247 14 779 Súlygyarapodás Relatív összesen növekedés kg-ban %-ban 3601 28,0 4532 44,0 Amint látjuk, az egyforma termé­szeti viszonyok közt és azonos minő­ségű legelőn legeltetett állatok fejlő­dés és súlygyarapodása között lénye­ges különbségeket tapasztalhatunk. A őatai szövetkezet szarvasmarhái rosz­­szul teleltek át, a legelőre rossz erőn­létben érkeztek. Az ilyen állatok ne­hezebben aklimatizálódnak, ezért a legeltetésre kiválasztott állatokat már a tél folyamán ki kell hajtanunk a ki­futókba, hogy megszokják a mozgást, s megtanuljanak legelni. A 200 kg élősúlyon aluli szarvasmarhát ne küldjük a hegyvidéki legelőkre, mert nagyon érzékeny a hideggel, nagyobb esőzésekkel és az esetleges hófúvá­sokkal szemben. A legeltetés gazdaságossága több tényezőtől függ. Minden legelőn ideig­lenes tetőszerkezetet kellene felállí­tani, amely kedvezőtlen időjárás ese­tén védené az állatokat. A legelő fek­vését a déli vidékekről származó szarvasmarha számára úgy kell meg­választani, hogy az állatok könnyen mozoghassanak rajta (a pinzgaui szarvasmarha például nehezen bírja a túlságosan lejtős legelőket). Az egészségügyi szolgálatot idejében fi­gyelmeztetni kell az állatok védőoltá­sára és az egészségi szempontból al­kalmatlan egyedek kiselejtezésére. Az fvarérett, esetleg vemhes üszőket ne soroljuk egy állományba a még fej­letlen üszőkkel. A bikát se engedjük szabadon a legelő állatok közé, mert zavarná azokat és nem lenne áttekin­tésünk a fedeztetésről, arról nem is beszélve, hogy a bika túlságosan ki­merülne. Legcélszerűbb, ha a bikát külön tartjuk, külön etetjük és kézből pároztatjuk. Ilyképpen pontos adato­kat nyerünk a fedeztetésről és az is­métlődő ivarzásról. Bevált a mester­séges megtermékenyítés is a legelő­kön. Az állatok szállítását úgy kell meg­szerveznünk, hogy ne essen kár az állatok egészségében és ne kerüljön sor súlyveszteségre. Az eddigi tapasz­talatok szerint a szállítás következ­tében beállott súlyveszteség naponta és darabonként 3—8 kg-ot tesz ki. Az együttműködő üzemek által megkötött szerződésekben lefektetett feltételek között ma még igen nagy eltérések mutatkoznak. A legelteté­sért túlnyomó részt természetbeniek­­kel, főleg szemestakarmányokkal fi­zetnek, mivel a hegyvidéki szövetke­zeteknek erre van a legnagyobb szük­ségük. A nyitrai járásban gazdálkodó csá­­pori szövetkezet például 1960-ban 33 üszőt legeltetett 123 napon át a selcei szövetkezet (Banská Bystrica-i járás) legelőin. A súlygyarapodás ez alatt az idő alatt 3500 kg-ot vagyis dara­bonként naponta 0,82 kg-ot tett ki. A csápori szövetkezet a legeltetésért kukoricával fizetett az alábbi elvek szerint: Alapjutalom 33 állatért (á 1 q) . A súlygyarapodásért (3500 kg á 1 kg) 14 vemhes üszőért á 20 kg . Összesen .............................. A Közép-szlovákiai Kerületi Nem­zeti Bizottság megegyezést kötött a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottsággal, amelyben a legeltetésért a következő díjazást javasolja: L A súlygyarapodás 50 %-a annak az üzemnek jár, amely a legelőt nyújtja, vagy pedig 2. alapjutalomként állatonként 150 kg szemestakarmányt kell adni az egész legeltetési időszakért, s ezen kívül minden egyes kilogramm súly­­gyarapodásért 2 kg szemesterményt. 3. Esetleg 4 kg szemesterményt minden egyes kilogramm súlygyarapo­dásért. A legeltetés díját szükség szerint ki lehet számítani az elfogyasztott zöldtömeg mennyisége szerint is. A 200—400 kg élősúlyú szarvasmarha fiziológiai folyamatainak biztosítására 100 kg élősúlyra 0,65 keményítőérték kell (létfenntartő adag). Tehát 1 kg súlygyarapodáshoz az említett súly­­kategóriába tartozó állatok esetében 2,5 kg keményítőértékre van szükség. Ha egy keményítőértéket 0,55 Kcs-be számítunk, ami 1 q lelegelt zöldtömeg 8 Kcs árának felel meg, a legeltetés díját pénzben a következő képlet sze­rint számíthatjuk ki: FI = -Ks . X 0,65 X Li + Sö X 100 2,5/0,55 Kcs FI = Fedezet a legeltetésért Ks = Kezdeti súly . . , . « . 33 q kukorica I , i , i . 35 q kukorica . , 4 » i . 2,8 q kukorica ......................................70,8 q kukorica Lf = Legeltetési időszak Sö = Súlygyarapodás összesen Ilyképpen számíthatjuk ki a legel­tetés díját főképpen a katonai ki­képző területeken található legelőkön. Az egyes üzemek között megkötött szerződéseknek a következő adatokat kell tartalmaznia: a) Az együttműködő üzemek neve. b) A szarvasmarhák száma, súlya, a legelő fekvése, nagysága és fel­szerelése (tetőszerkezet, karám, a veszélyes helyek elkerítése, itatok stb.). v c) Melyik üzem adja a pásztort (olyan pásztorra van szükség, aki ismeri a terepet). d) A szarvasmarha szállításáért és ki­tereléséért felelős személy neve. e) A póttakarmányozás módja és költ­ségeinek fedezése. f) A pároztatás módja. g) A legelő használatáért járó díj. h) A legeltetés idején végzett ellen­őrzés elveinek meghatározása. Ajánlatos a szerződést néhány évre megkötni. A pásztorokat anyagilag is érdekeltekké kell tenni az állatok súlygyarapodásában és termelőképes­ségük növelésében. A pásztorok mun­kadíját a következőképpen számít­suk ki: — alap-munkadíj a gondozott állato­kért a legeltetési napok és az állatok száma szerint; — az 1 kg súlygyarapodásért járó munkadíj; — a tervezett súlygyarapodás túl­szárnyalásáért fizetett prémium legeltetési napok és az állatok szánva szerint (legfeljebb a havi . munkadíj 30 %-a); — külön jutalom (nehezebb feltételek esetén, az üszők pároztatásáért egészen a vemhesség megállapítá­sáig, a gümőkórvizsgálatért a le­geltetés befejeztekor, az állatok elhullásának megakadályozásáért stb.); — a karám áthelyezéséért, villany­pásztorok felállításáért stb. fize­tett díj. Ezenkívül ajánlatos, hogy a mező­­gazdasági üzem fedezze a pásztorok utazási költségeit, esetleg külön pót­lékot fizessen azoknak a családtól való elválásért s lehetővé tegye, hogy a legeltetési időszak folyamán család­jukat legalább kétszer meglátogassák. Az alábbi táblázatból láthatjuk, mi­lyen nagy jelentősége van nemcsak a Súlygyarapo- Az 1 kg húsra Alföldi Hegyvidéki Az állatok A legeltetési dás naponta eső költségek EFSZ EFSZ száma napok száma és darabonként Kcs-ben kg-ban Cápor Selce 33 123 Bohatá Párnica 89 92 Jasová Ziar n/H. 120 128 Vlcany Nizná na Orave 191 111 Horná Krárová Hriadef 81 123 Mikula Velicná 55 117 Neded Ocová 181 134 Az említett elvek betartása mind az alföldi, mind a hegyvidéki mező­­gazdasági üzemnek hasznot hoz, mert elősegíti a nagyobb mértékű húster­melést, az állatok egészségi állapotá­nak feljavítását és a legelők növény­zetének jobb kihasználását. Ezért kí-0,862 4,30 0,682 4,80 0,436 7,90 0,398 7,02 0,559 5,42 0,570 8,30 0,438 6,74 vánatos, hogy a legeltetésnek ezt 8 módját minél nagyobb mértékben al­kalmazzuk. O. Colán és J. Grohmann, a Mezőgazdasági Megbízotti Hivatal dolgozói Fácán-óvoda A forróparti csenderes kellős köze­pén negyven ólacska lapul egymás mellett, sorjában. Amikor az idegen beteszi lábát a telepre, csak néhány kaparászó tyúkot lát az ólak körül. Kit-kot, kit-kot — hallatja hang­ját a tyúkfi, amikor érzékeli, nincs veszély. A fűszálak, a bokrok mo­zogni kezdenek. Pár pillanat, s pezseg az élet az ólak körül. Szürkeruhás fácánsereg szemezgeti, csipegeti a vályúkba helyezett eleséget. Szelídek, akárcsak az udvarban nevelt csirkék. Kotlósok keltették, itt láttak napvi­lágot, emberek közelségében csepe­redtek fel, nőttek maroknyi, anyányi nagyra. Ezért nem félnek gondozóik­tól, az idegen szeme elöl is csak né­hány percre rejtik el magukat. Mészáros Dezső, az Orföldi Ál­lami Gazdaság vadőre és Nagy Gyu­la mezőőr gondozzák a rászorultakat. A tojásokat úgy mentették, szedték össze a lucernásokban, s egyéb ka­szálókban. Bizony, a gép veszélyesebb, a szán­tóföldi vadjainkra, mint a ragadozók. Amíg a ragadozó egyenként szedi ál­dozatát, a kaszálógép kései, a traktor kereke egész fészekaljakat tesz tönk­re néhány röpke pillanat alatt. Ha a tojások szerencsésen megússzák a kaszálást, akkor is tönkremennek, mert a védönövényektöl megszabadí­tott fészekalj egy-két napon belül az áldozatára leselkedő szürkevarjú mar­talékává válik. Nagyon hasznos és dicséretreméltó cselédeket tehát, ha a veszélyeztetett területről összegyűjtjük és kikeltet­jük a pusztulásra ítélt szárnyasok tojásait. Mészáros Dezső és társai 1000 to­jást szedtek össze, s azokat részben keltetőgépben, részben kotlósok alatt kikeltették. A tojásokból T00 fácán­csibe kelt ki, melyekből 600-at sike­resen felneveltek. Mészáros elvtárs nem elégszik meg az elért eredménnyel. Jövőre 1000 fácáncsibe felnevelését tervezi, a kel­tetést törpetyúkokkal szeretnék vég­rehajtani, a csibék vezetését pedig gyöngytyúkokra bízzák, mert riasztó hangjukkal elijesztik a ragadozó és kártékony állatokat. A fácáncsibék egyre messzebbre kó­borolnak tanyájuktól, kelési helyük­től. Kinőttek az ember keze közül, övék a lombos erdő, övék a végtelen határ. Vándorlásuk közben fácánma­mákkal, játszópajtásokkal is talál­koznak. Osszebarátkoznak, összeszok­nak, velük maradnak. Egyre fogy, naponta kevesebb Mészárosék fácán­óvodájának lakója. Sándor Gábor Szeptemberi vadásznaptár Mindenekelőtt a vadállomány kellő védelméről gondoskodunk kártéko­nyok, kóbor kutyák és nlhcskák, vad­orzók és esetleges pecsenyevadászok elől. Egészítsük ki a takarmánykész­leteket a vad téli etetésére, úgyszin­tén a nyalósókészleteket. Erdei lege­lőkön, irtásokon, tisztásokon takarít­suk be a termést, gyűjtsük az erdei fák bogyóit, termését. Mindennemű takarmányt kellőképpen raktározzunk el. Hozzuk rendbe az etetőket, csende­reseket, leshelyeket és egyéb vadász­berendezéseket, használhatatlanságuk esetén pótoljuk újakkal. Ne feledkez­zünk meg új csenderesek ültetéséről a vad számára. Az erdei legelőkön és tisztásokon megkezdjük az őszi szán­tást, istállótrágya elászántását és az ősziek vetését. Szemesek etetésével fokozatosan odaszoktatjuk a fácáno­kat az etetőhelyekhez és a felállított élőcsapdákhoz. Az V. vadászkongresszus irányelvei Szeptemberben kezdődik a vadászat főidénye. A 25/1962 Zb. számú hirdet­mény értelmében a szlovákiai kerüle­tekben a következő vad lőhető: szarvas, szarvastehén, szarvasünő, őz­suta, őzgida, dúvad, farkas, hiúz, borz, róka, üreginyúl, görény, menyét és hölgymenyét, vadkacsa, szalonka, ör­vösgalamb, gerlice, héja, varjú, szarka, szajkó, csóka stb. Elismert és önálló fácánosokban erdei és hegyi nyestre, valamint vad­macskára, betelepített halastavakban és egyéb víztárolókban pedig szürke­gémre is vadászhatunk. Őzvadat, őzsutát és gidát csakis az illetékes járási nemzeti bizottság ál­tal jóváhagyott lelövési terv alapján ejthetünk el. Tilos a terelés, a hajtó­vadászat vagy hajtatás kutyával. Ugyancsak tilos őzekre söréttel, vá­gott ólommal stb. lőni, még a kegye­lemlövést sem szabad ily módon meg­adni. Továbbá nem szabad őzre va­dászni éjjel, egy órával napkelte előtt, egy órával napnyugta után, se villany­fény segítségével, sem 100 méternél közelebb a szomszédos vadászterület­től. A JNB vadászgazdájának kérel­mére és a Csehszlovákiai Vadászok Prágában a Csehszlovák Vadász­szövetség V. kongresszusa megvitatta a csehszlovák Vadászszövetség (a to­vábbiakban csak: „Szövetség“) köz­ponti bizottságának eddigi tevékeny­ségéről szóló jelentését. Egyúttal megtárgyalták a vadászat további fejlesztésének távlatait és a Szövet­ségre háruló feladatokat. Az előterjesztett jelentés minde­nekelőtt Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága XII. kong­resszusának határozatából indult ki. Kijelölte a Szövetség következő kong­resszusáig terjedő időre kitűzött fel­adatokat és a teljesítésükhöz szük­séges eszközöket. A szövetség felada­tait az alábbiakban foglalta össze a kongresszus: 1. Az eddigi tapasztalatok alapján fel kell lendíteni az apróvadtenyész­tést, főleg a foglyok tenyészállomá­­nyát. Erre a célra a Szövetség tárgya­lásokba bocsátkozhatna a Mező-, Er­dő- és Vízgazdasági Minisztériummal a fogolykivitel átmeneti beszünteté­sére. A fogolytojások összeszedése, keltetése, valamint ketreces nevelése körül szerzett tapasztalatokat széle­sebb körben ültessük át a gyakorlat­ba. Létesítsünk mintafogolytenyésze­­teket a Szövetség egyes élővadfogó állomásain. Az ekként tenyésztett foglyokkal telepítsünk be különleges vadászrevíreket későbbi élövadfogás céljaira. 2. Az apróvadon kívül egyéb vad­féleségek tenyésztéséről is gondos­kodnunk kell. A szlovákiai kerüle­tekben, ahol kedvezőbbek az éghaj­lati viszonyok, előnyben kell részesí­tenünk az őztenyésztést. 3. Vegyük rá a vadászokat, hogy a vad etetéséhez szükséges takarmány­mennyiséget a vadászegyesületek sa­ját forrásaikból fedezzék és ezzel is csökkentsék az állami takarmányalap­pal szemben támasztott igényeiket. A Szövetség központi bizottságának közvetítésével tárgyalásokba kell bo­csátkozni a járási nemzeti bizottsá­gokkal olyan parlagon heverő földte­rületek kiutalása érdekében, amelye­ket gépi eszközökkel nem lehet meg­művelni. A kiutalt földterületeket használjuk fel rátelepítésre, csende­resek és takarmánytermő körzetek létesítésére a vadállomány takarmá­nyának biztosítására. 4. Fokoznunk kell a vadászegyesü­letek érdekeltségét a vadeladás ter­vének túlteljesítésében és ezzel kar­öltve: 5. igyekeznünk kell fokozni a vadá­szat népgazdasági jelentőségének tu­datosítását. Ugyancsak meg kell aka­dályoznunk az állati bőrök elherdálá­sát és lehetővé tennünk azok értéke­sítését. 6. A CSVSZ tagjainak létszámát és részvételüket a Szövetség irányítá­sában igyekezzünk növelni éppúgy, mint a Szövetség ellenőrző szerveinek munkáját, összpontosítsuk a Szövet­ség bizottságainak tevékenységét bi­zonyos körzetekre, mélyítsük ki a fel­sőbb szervek személyes kapcsolatait az alsóbb szervekkel. 7. Törekedjünk szakismeretek elsa­játítására a Szövetség tagjai körében. 8. El akarjuk érni, hogy a nemzeti bizottságokban szakembereknek le­gyen csupán beleszólásuk a vadászat irányításába, akik szorosan együttmű­ködnek a Szövetség egyes szerveze­teivel 9. Hangoljuk össze vadászatunk ér­dekeit a szocialista rendszer feltéte­leivel. 10. Az élövadfogás lehetőségét meg kell teremtenünk a Szövetség kisebb alakulatai számára is megfelelő berendezések kiutalásával és oktató káderek kiküldésével. 11. Jobb minőségű munkára kell törekednünk az ebtenyésztés fejlesz­tésében, vadászeb-tenyészállományt kell létesítenünk Szlovákiában. Szövetsége illetékes járási bizottsá­gának jóváhagyásával tereléssel is engedélyezhető szarvastehén és szarvasünő vadászata egy 5 lövőből és 2 hajtóbői álló csoport által, de csak a meghatározott napon és va­dászterületen, valamint erre a vadá­szatra alkalmas vadászkutya beveté­sével. Vadkacsa vadászata szólóban tilos. Vadászásában legalább három sze­mélynek kell részt vennie. Vadkacsák húzás közben is lőhetők, de ugyan­csak egy órával napkelte előtt és egy órával napnyugta után. valamint leg­alább egy használható vadászkutya segítségével. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk augusztus 23—i számának 4-ik oldalán „Az érem harmadik ol­dala“ című cikk első táblázata máso­dik és harmadik számoszlopának ada­tait a nyomdában fölcserélték. A má­sodik számoszlop végösszege tehát így módosul: szárazanyag összesen 11,37 a keményítő érték, vagyis a harmadik számoszlop utolsó tételéből ezek szerint a 11,37 kiesik és helyébe a második számoszlop végösszegeként elhelyezett 0,22 kerül. így a harmadik számoszlop végösszege 4,76 marad. Elnézésüket kérjük a tévedésért. Szerkesztőség népgazda- körzetekben feltéve, ha mindkét az alföldi kooperáló üzem megfelelő gondot for­­begyvidéki dlt a legeltetés lebonyolítására. mezőgazdasági üzemek, de Ságunk szempontjából is állatok legeltetésének a 1964. augusztus 29.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents