Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-07-04 / 54. szám

Míg a strandok és üdülőhelyek világszerte telt házat jelentenek, tehát az emberek milliói megérdemelt pihenőjüket töltik, a nemzetközi élet porondján egyelőre nincs megállás. Az egyes országok közti hivatalos tárgyalásokon kívül a diplomáciai élet kulisszái mögöt is teljes a zailás.

4 Hruscsov elvtárs skandináviai * • látogatásának utolsó állomása Norvégia. A szovjet, kormányfőt kísérő töb mint 700 külföldi laptudősítő rendkívül részletesen tájékoztatja olvasóit a látogatás eseményeiről, így érthető, hogy Hruscsov elvtárs útja világszerte nagy érdeklődést vált ki. Oslóban is, akárcsak az előző két skandináviai ország fővárosában igen szívélyes fogadtatásban részesítették a szovjet miniszterelnököt és kíséretét. Gerhardsen norvég miniszterelnök többek között azt emelte ki vendégeinek fogadásakor mondott beszédében, hogy Norvégia és a Szovjetunió közt levő közös határ sohasem vált viszály forrásává, sőt a közelmúltban a két ország északi részei között közvetlen gazdasági együttműködés jött létre. Hruscsov eívtárs válaszában megismételte Dániában és Svédországban tett kijelentését: a Szovjetunió barátságban akar élni a skandináv országokkal és szoros együttműködésre törekszik velük.

Ha összegezni próbálnánk Hruscsov elvtárs háromhetes skandináviai látogatásának eredményét elmondhatjuk, hogy a gazdasági és kereskedelmi tárgyalásokon kívül a személyes eszmecsere jelentős gyakorlati érvényt szerzett a különböző társadalmi rendszerű államok közti békés egymás mellett élés gondolatának. Hiszen Dánia és Norvégia NATO-tagállam, de ennek ellenére is szívélyes találkozásra, nyílt és őszinte eszmecserére került sor a szovjet és a skandináv államférfiak között. A látogatást nyugodtan nevezhetjük a béke erői nagy győzelmének, hiszen a háború nélküli világ megteremtéséért folytatott harc szükségessége vörös vezérfonalként húzódik végig a tárgyalások után kiadott közös közlemények szövegén.

2 Amíg a szovjet diplomácia lát• ható gyakorlati lépéseket tesz a békés koexistencia megvalósítására, nyugati részről a nemzetközi feszültség elmérgesítésére irányuló lépéseknek lehetünk tanúi. Mert mi másnak lehet nevezni azokat a politikai sakkhúzásokat, amelyeket Washington tesz Délkelet-Ázsiában.

Egyszer már kifejtettük, hogy az

külügyminiszter nevezte a dél-vietnami háborút súlyos koloncnak, amelytől, szavaival élve: „jő lenne már végre megszabadulni.“

Sajnos, úgy látszik, az óhajnál több nem történik és így minden valószínűség szerint Walter Lippmann, a híres amerikai publicista találta fején a szöget, amikor nemrég a következőket írta: Washington dél-vietnami politikájával együtt a hegyről kerékpárral rohanó emberhez hasonlít, aki fékek hiányában nem tud mást tenni, mint továbbrohanni — a szakadékba.

Nos, ha már a kerékpárt vettük hasonlatul, folytassuk vele a jelenlegi dél-vietnami helyzet ismertetését. A napokban sok huzavona után úgy döntöttek Washingtonban, hogy az állítólag családi ügyek miatt lemondott Cabot Lodge saigoni amerikai nagykövet helyébe Taylor tábornokot nevezték ki. Tehát a Lippmanntól kölcsönzött kerékpár nyergébe katonaember került, ami a Pentagon (amerikai hadügyminisztérium) szólóját jelenti a dél-vietnami szennyes háborúban. Taylor tábornok új megbízatása kapcsán felmerül a kérdés, vajon a Fehér Ház által oly gyakran hangoztatott átfogó megtorlás Dél-Vietnamban és a demokratikus Vietnam ellen tervezett támadás előkészítése gyakorlati szakaszba lépett-e, vagy csupán a hidegháborús érők dühöngő hadának szánt választási csalétekről van szó. Bármelyikkel álljunk is szemben, az amerikai kormány délkelet-ázsiai politikája nemcsak szólamokkal bizonyított béketörekvéseit cáfolja meg, hanem alaposan megmérgezi az utóbbi időben oly kedvező irányban fejlődő nemzetközi légkört is.

3 A világ haladó közvéleménye • ezekben a napokban emlékezett meg egy jelentős évfordulóról, amely nemcsak egy ország sorsát, hanem korunk nagy problémájának, a gyarmati uralom elleni harc részét is érinti. Négy évvel ezelőtt Kongó népe lerázta a külföldi igát és a később orvul meggyilkolt Lumumba vezetésével a független országépítés útjára lépett. Am éppen a forradalmár Lumumba eltávolításával nyílt alkalom arra, hogy a belga és angol gyarmatosítókat erősebb partnereik, az amerikaiak váltsák fel. A szinte felmérhetetlen természeti kincsekkel rendelkező ország ezáltal a neokolonializmus martalékává változott Afrikában, ahol a vezető imperialista hatalmak a szabadságáért küzdő kongói nép rovására egyenlítették ki számlájukat egymás közt.

Most, amikor négy év telt el a függetlenség kikiáltása óta, újabb viharfelhők tornyosulnak a fiatal afrikai köztársaság felett. Jelentések szerint ugyanis hosszú európai vándorlás után ismét hazatért Csőmbe, volt katangai elnök, akinek nevéhez többek között Lumumba meggyilkolása és az ország kettészkítása fűződik. A szakadár politikus megérkezésekor adott nyilatkozatában azt mondotta, hogy: „hazája boldogulásának érdekében tér vissza az országba“.

Leopoldvilíei hírek szerint az újonnan megalakuló kongói kormányban Csopibe valószínűleg a miniszterelnöki tisztséget kapja. Az Izvesztyija című szovjet lap kommentárban foglalkozik a kongói eseményekkel és többek között ezeket írja: a kongói kormány azt hangoztatja hogy „a nemzeti megbékélésre törekszik“, de ha ez így van, akkor miért nem engedték már szabadlábra a két éve börtönben sínylődő Gizengát, Lumumba utódját?

Csőmbe visszatérése minden bizonnyal imperialista sugalmakra történt, de ezzel a kongói probléma távolról sem oldódik meg, sőt tovább bonyolódik. Kongóban minél előbb népi kormánynak kell alakulnia, amely mentes az idegen befolyástól és a nép érdekeinek szolgálatában áll.

A Olvasóink bizonyára jól emlékeznek azokra az időkre, amikor De Gaulle uralomra jutása előtt szinte napirenden voltak a kormányválságok Párizsban. Akkoriban olvastam egy nyugati lapvéleményt, amely a NATO szégyenfoltjának nevezte a bizonytalan francia belpolitikát. Ez a kevésbé kecsegtető jelző most egy másik NATO-államot, Olaszországot illet.

Elöljáróban azonban mindjárt leszögezhetjük, hogy annak a Moro-Hruscsov elvtárs háromhetes skandináviai látogatásának utolsó állomása Norvégia volt. A szovjet miniszter - elnököt és kíséretét nemcsak megérkezésekor, hanem látogatásának alkalmával mindenütt szívélyesen jogadták. Hruscsbv elvtársat jogadta a dán, svéd és norvég király is.

Felvételünk az oslói kikötőben készült, amikor Gerhardsen dán miniszterelnök szívélyesen jogadja vendégét, Hruscsov szovjet miniszterelnököt.

Foto:_ TASZSZ

Nenni féle kormánynak a bukása, amely első ízben jelentett közvetlen együttműködést a kereszténydemokrata párt és a szocialisták között, nagyobb a jelentősége, mint az olasz kormányválságoknak általában. A jelenlegi válság tulajdonképpen véget vetett a kereszténydemokraták Illúzióinak is, akik abban ringatták' magukat, hogy a tömegek forradalmi lendületét másodlagos engedményekkel is megtörhetik és a reformok halogatásával pedig meghosszabbíthatják hatalmukat. A nemrég lezajlott olaszországi sztrájkhullám, ha nem is közvetlen de közvetett formában a kormányválság egyik előidézője.

Segni köztársasági elnöknek nehéz napjai vannak, hiszen „jobb" híján ismét a megbukott Moro nevét emlegetik a miniszterelnöki tisztségre. De a tapasztalt olasz köztársasági elnök bizonyára sejti, hogy Moro újbóli megbízatása még nagyobb politikai válságba sodorhatja az országot, ezért lázas megbeszéléseket folytat az olasz politikai pártok képviselőivel a válság elhárításáról.

Az Olasz Kommunista Párt nyilatkozatban foglalt állást a kormányválsággal kapcsolatban, amelyben megállapítja, hogy a jelenlegi válságból kiutat csak olyan új politika jelenthet, amely a kormány és a tömegek közötti bizalmon alapszik. (tg)

Miben rejlenek nézeteltérések a kínai kommunista vezetőkkel ?

A kínai kommunista vezetőkkel való nézeteltérések nem új keletűek. Már hosszabb vita folyt róluk, de a kommunista pártok azután abbahagyták abban a reményben, hogy a kínai kommunista vezetők nem zárják el a nézeteltérések kiküszöbölésének útját. Ez a remény azonban nem vált valóra, mert a kínai kommunista vezetők nemcsak tovább vallották és terjesztették helytelen és káros nézeteiket, hanem újabban olyan tevékenységbe kezdtek, mely az egész nemzetközi kommunista mozgalom érdekeit mélyen sérti. Ez szükségessé tette, hogy a nézeteltéréseket újból megvitassák.

Hogyan is keletkeztek és melyek a vitatott nézeteltérések? A világ kommunista pártjainak képviselői 1960-ban összejöttek Moszkvában, és itt egy közös Nyilatkozatban állapodtak meg, melyben arra a megállapításra jutottak, hogy tekintettel a nemzetközi erőviszonyokra a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában a szocializmus békés gazdasági verseny útján győzhet, és ezért szükséges, hogy a szocialista országok fő tevékenységüket elsősorban gazdasági életük gyors fejlesztésére irányítsák. Ezt a nyilatkozatot a Kínai Kommunista Párt küldöttei is jóváhagyták de nemsokára utána más nézeteket kezdtek vallani és terjeszteni.

Azt hangoztatják, hogy a szocializmus csak úgy győzhet a kapitalizmus felett, ha a dolgozók forradalma fegyveres felkelés segítségéve! diadalra jut. Ezért elvetik a kapitalista és szocialista társadalom békés együttélésének és a közöttük folytatandó békés gazdasági verseny elvét. Erre

a helytelen nézetre nyilvánvalóan saját gazdaságuk fejlesztésének sikertelensége miatt jutottak.

Ugyanis a kínai kommunista vezetők elhatározták, hogy az ország ipari és mezőgazdasági termelését hirtelen, egyik évről a másikra olyan nagy mértékben emelik, hogy — a szocialista szakaszt átugorva — közvetlen a kommunista szakaszba lépnek. Csakhogy a kapitalizmusból nem lehet közvetlenül a kommunizmusba jutni, mert ehhez nincsenek meg a szükséges előfeltételek. Ezért a marxista-leninista tanítás elveti az ilyen „ugrást“.

A kínai kommunista vezetők a kommunizmusba való „ugrást“ a mezőgazdaságban úgy akarják megvalósítani, hogy ún. „népi kommunákat“ szerveztek, és ezekbe bevonták az egész parasztlakosságot. Ezt oly módon tették, hogy a kommunák tagjai közös étkezésben részesültek és teljesen egyenlő módon jutalmazták munkájukat, akármilyen is volt munkateljesítményük. Ennek következtében a parasztokat semmi érdek sem fűzte a munkához, és emiatt a mezőgazdasági termelés nem növekedett, hanem csökkent.

Az ipari termelést sem sikerült növelni a terv szerint, és így a Kínai Népköztársaság gazdasága súlyos helyzetbe került, — Nyilván ennek hatására a kínai kommunista vezetők megrettentek a békés gazdasági verseny nehézségeitől, és fegyveres felkeléssel kapcsolatos forradalom jelszavát kezdték hangoztatni, tekintet nélkül azokra a változásokra, melyek napjainkban világszerte bekövetkeztek, és szükségessé teszik a szocialista célok megvalósítására irányuló törekvések alkalmazását az új viszonyokhoz.

A kínai kommunista vezetők főként a két társadalmi rendszer békés együttélésére irányuló törekvését és az ezzel kapcsolatban megkötött

atomcsend-egyezményt kifogásolják, mert szerintük a Szovjetunió ezzel elárulta a néptömegek forradalmát. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az atomfegyverek korszakában világháború esetén nem lesz győztes, mert az egész civilizált emberi társadalom a teljes pusztulás veszélyének lenne kitéve. Ezért felelőtlenségnek és ámításnak kell minősíteni a kínai kommunista vezetőknek azt az állítását, hogy nem kell félni egy esetleges világháborútól sem, mert a kapitalizmus csak „papírtigris“. Vajon valóban így van-e? Ha a kapitalizmus csak „papírtigris“, miért tűzik ki célul a szocialista államok a kapitalizmus gazdasági erejének elérését és túlszárnyalását? Nyilván nem azért, hogy egy „papírtigris“ erejére tegyenek szert. Ha ez így lenne, miért nem kísérli meg a Kínai Népköztársaság, az amerikaiaktól védett Tajvan szigetének elfoglalását, mely pedig Kína szerves része? Mindebből nyilvánvaló, hogy a kapitalista világ ma nem „papírtigris“, hanem olyan erő, melyet sem lebecsülni, sem túlbecsülni nem szabad. És ezt teszik a kommunista pártok, amikor támogatják a Szovjetunió békepolitikáját.

A kínai kommunista vezetők továbbá azt állítják, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a többi vele egyetértő kommunista párt a revizionizmus útjára lépett. Mi a valóság? A revizionizmus a múlt század vége felé keletkezett a nemzetközi munkásmozgalomban. Mivel a revizionisták revidiálták felülvizsgálták Marx tanítását oly módon, hogy kiküszöbölték belőle a legfontosabb, legforradalmibb részét, mely a kapitalizmus erőszakos megdöntését és egy új, szocialista társadalom felépítését tekinti a szocializmus céljának.

Vajon állítható-e ez a Szovjetunió Kommunista Pártjáról? Nyilvánvalóan nem, mert a Szovjetunió Kommunista Pártja nem revidiálta a marxizmus

tanítását úgy, hogy kiküszöbölte volna belőle forradalmi magját. Ellenkezőleg: Marx forradalmi tanítását alkotó módon továbbfejlesztette. Sem

Marx, sem Engels, sem Lenin — akármennyire zseniálisak voltak — nem láthatták előre, hogy milyen lesz a világ 1964-ben, az atomfegyverek és két egymás mellett élő. de ellentétes világrendszer időszakában. Ezért a marxizmus-leninizmus tanait az új világviszonyoknak megfelelően tovább kellett fejleszteni. Ennek egyik megnyilvánulása a békés együttélés és a békés versenyharc politikája, mely nem akarja véglegesíteni a jelenlegi világviszonyokat, hanem új módon meg akarja teremteni a szocializmus végleges győzelmének előfeltételeit.

A kínai kommunista vezetők helytelen nézetei és az

ezekből eredő tevékenységük súlyosan érintik e nemzetközi kommunista mozgalom érdekeit, mert ők nemcsak vallják ezeket a helytelen és káros nézeteket, hanem terjesztik is a kommunista világmozgalomban és arra törekszenek, hogy saját befolyásuk alá vonják a kommunista pártokat, illetve szakadást idézzenek elő közöttük. Tehát most már nemcsak a Szovjetunió Kommunista Pártját és a Kínai Kommunista Pártot érintő nézeteltérésekről van szó, hanem az egész nemzetközi kommunista mozgalom érdekeit károsító kérdésekről.

Ezért szükségesnek mutatkozik, hogy a világ kommunista pártjai közösen megtárgyalják a kínai kommunista vezetőkkel való nézeteltéréseket és az ebből eredő szakadár tevékenységüket, valamint intézkedést tegyenek a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megóvása érdekében, mert a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom egysége a szocializmus világméretben való győzelmének előfeltétele és biztosítéka.

Dr. Balogh-Dénes Árpád

• Mikojan elvtárs vezetésével

szovjet parlamenti küldöttség tartózkodik Indonéziában. A szovjet vendégek látogatást tettek Szukarno elnöknél is, majd országjáró körútra indultak. Jelentések szerint a Mikojan vezette s.zovjet küldöttség Indonéziából Burmába utazik.

9 Tito jugoszláv államelnök egyhetes látogatást tett Lengyelországban. A megbeszélésekről kiadott közös lengyel—jugoszláv közlemény hangsúlyozza, hogy a két kormány vezetői megvitatták az országaikat érintő politikai-, gazdasági- és kereskedelmi kapcsolatokat, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit.

• Francia közvetítés Ciprus ügyében? Párizsi lapjelentések szerint á francia kormány közvetítést akar vállalni a ciprusi kérdésben Görögország és Törökország között. Papandreu görög miniszterelnök elmondotta, hogy bár De Gaulle-tól nem kapott határozott ígéretet a közvetítésre, de ugyanakkor elutasításról sem volt szó.

9 Iámét dühöng a fajüldözés az ÜSA-ban. Az amerikai négerek egyik vezetője kijelentette, hogy Goldwater szenátor és további befolyásos fajgyűlölők felelősek azokért a gaztettekért, amelyeket sorozatosan követnek el Mississipi államban és az USA több más déli államában.

9 Közös bolgár—görög közleményt írtak alá Szófiában. A két ország megbízottai közti tárgyalás eredményeként a kulturális és tudományos együttműködés tervén kívül több más egyezményt írtak alá. Az egyezmény nagyban előmozdítja a két balkáni állam együttműködését.

9 Ismét LUbkét választották meg az NSZK elnökévé. Az elnökválasztásokat jogellenesen és tüntetőén Nyugat-Berlinben tartották, pedig Nyugat-Berlin nem tartozik az NSZK területéhez.

9 A Laoszi Hazafias Front elítéli a felszabadított területek bombázását. A nyilatkozatot a Patet Lao rádióállomás jelentette be. A nyilatkozat leszögezi, hogy az amerikai kémberepülések beavatkozást jelentenek Laosz belügyeibe, s megsértik a laoszi nemzetközi egyezményt is.

9 U Thant, a Szovjetunióba látogat.

Moszkvából érkezett jelentés szerint

U Thant, az ENSZ főtitkára a hónap végén hivatalos látogatásra a Szovjetunióba érkezik, ahol megbeszéléseket folytat a szovjet kormány tagjaival.

9 Robert Kennedy lemond hivataláról. Az amerikai igazságügyminiszter lengyelországi látogatása után Londonba érkezett, ahol kijelentette, hogy a novemberi elnöki választások után lemond hivataláról.

9 Megkezdte működését a KGST- országok közös vasúti kocsiparkja.

Prágában július elsején kezdte meg tevékenységét a KGST-országok közös vasúti teherkocsiállományát irányító iroda. A közös park jelenleg összesen 92 700 teherkocsival rendelkezik. Ezeken a vasúti kocsikon az illető ország jelzésein kívül az OPV (Obscsij park vagonov) jelzés látható.

9 Ben Bella felhívása a lázadás elnyomására. Az algériai elnök rádióbeszédben fordult országa népéhez, hogy nyomja el Chabani ezredes, a

4. katonai körzet volt parancsnokának lázadását. Ben Bella kijelentette, hogy Chabani megtagadja a parancs teljesítését és a szocializmus belső és külső ellenségeivel paktál.

• A skandináviai út a béke útja volt • Nyeregben a Pentagon Dél-Vietnamban • Egy évforduló, amelyre árnyék borul • Az olasz kormányválság nemcsak a NATO szégyenfoltja.

amerikai választási kampányban oly túlságosan lefoglat Johnson elnök aránylag igen felületesen tartja kezében az ország külső ügyeinek irányítását és ezáltal félő, hogy a Pentagon urai egy óvatlan pillanatban veszélyes vizekre sodorhatják a Fehér Ház külpolitikájának hajóját. De ha már régebbi megállapításunkat idéztük fel, tegyük hozzá még azt is, hogy pár hónappal ezelőtt maga Rusk

1964. július 4.