Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-02-01 / 10. szám

Váltsuk valóra terveinket Falvaink problémáit a fejlesztési tervek alapján lehet megvitatni, megvalósítani. Fontos azonban le­szögezni, hogy csak a reális alapo­kon nyugvó tervek jöhetnek szá­mításba. A hangzatos szólamok már elég gyakran váltak „mézesmad­zaggá“ választó-polgáraink előtt — főleg helyi viszonylatban —, mert a könnyelműen beígért művelődési otthonok, utak, új iskolák vagy egyéb intézmények létesítése, a fe­lületesség révén sok esetben csu­pán ígéret maradt. Helyi viszony­latban mondva, amit Izsa község lakossága a társadalmi alkotások terén elért, azt néhány odaadó szervező egyénnek és az őket meg­értőért segítő polgároknak köszön­heti. (Művelődési otthon, két utca rendezése, a temető bekerítése.) Községünk (közel 2500 lakosú) az átszervezés után az országos fejlesztési tervben a „központi helység“ megjelölésében szerepel, ami önálló közintézményeket kö­vetel számára, hogy a közeli tele­pülésekkel együtt a város szintjére lépjen a szocialista falu. Ennek érdekében a jövőre nézve kell hogy feltárjuk a múlt hibáit, s bíráljuk az adminisztratív intézkedések olyan béklyóit, amelyek a gondo­san kidolgozott terveket megvaló­sításukban gátolják. Ezeket a problémákat meg lehet, sőt meg kell vitatni a népgyűléseken, vala­mint a tömegszervezetek ülésein. Az említettek igazolására nem lesz felesleges megemlíteni, hogy községünk polgárai már két ízben is csalódtak, mivel két választási szakasz meghirdetett fejlesztési tervéből egyetlen akció sem való­sult meg. Helyénvaló, ha feltesszük a kérdést: miért? — Nem is ne­héz rá a felelet. Csupán a helyte­lenül összehozott és minden reális alapot nélkülöző tervezés miatt. Például községünk űj művelődési otthont akart építeni. A volt járási szervek mindaddig támogatták a kérdést, amíg a nyitrai KNB által is jóváhagyott tervek elkészültek. A járási HG ügyosztály még 800 ezer korona összeggel „limit“ iga­zoló okmányt is adott, amit rövid idő alatt 300 000 Kcs-ra, majd 30 ezer Kcs-ra csökkentettek, amely összeggel — sajnos — a milliós értékű épület építését elkezdeni nem lehetett. A hibát a volt JNB követte el azzal, hogy a „Z“ akció­ra tervezett összeget nem hagyta meg egy jól előkészített akcióra, hanem azt felaprózva szétosztotta olyan falvakra, ahol arra tervdoku­mentációkkal és szervezés tekin­tetében nem voltak felkészülve. Ugyancsak ilyen adminisztrációs tévedések miatt községünk nem kezdhette el a sportöltözők, a tűz­oltószertár és a víztároló építését sem, bár a dokumentációk időben készek voltak és máig is porosod­nak egy irattár polcán. Igaz, hogy mindennek ellenére nagyobb részt társadalmi munkával egy átalakítás és hozzáépítés árán elkészült a hivatásának megfelelő művelődési otthon, de nem ilyent akartunk. A választás előtt ígéretet kaptunk űj iskola építésére is. Ebből sem valósult meg semmi, csak annyi, hogy a régi iskolánál átalakítással elkészült most egy tanterem. Igaz, a semminél ez is több. Az elmondottak után, választóink megérdemelnék végre, hogy olyan választási programmal kezdjük az új időszakot, amely megvalósítha­tó. A jelenlegi HNB vezetőségének tehát úgy kell irányítania az új képviselők jelölését, hogy olyan egyének kerüljenek majd az \íj vezetőségbe, akik tettrekészek és vállalják a harcot az újért, az em­berek boldogabb életéért. A második javaslat: Egészség­­ügyi szempontból Is káros, hogy falunknak nincs ravatalozója, így a halottak az eltemetésig a laká­sokban vannak felravatalozva. Ott meg valóban kellemetlen, ahol csak egy szoba, konyha van, nem is be­szélve arról, mennyire nem higié­nikus ez nyáron. Úgy hallottam, hogy az emberek brigádmunkán kívül még anyagi támogatással is segítenék a ravatalozó elkészíté­sét. Ezzel kapcsolatban nagyon fon­tos lenne még a temetőhöz vezető utat megjavítani. Az óvoda épületének megoldása is egy fontos kérdés. Miután talán most új lehetőség nyílik a falunk­ban felszabaduló középület kihasz­nálására, bízunk benne, hogy a HNB vezetősége úgy oldja majd meg ezt a kérdést, hogy az óvoda is meg­felelő helyre kerül. Ha az említett épület egészségügyi központtá len­ne kiépítve, úgy a jelenlegi egész­ségügyi intézmény nagyon is meg­felelne az óvoda céljaira. A testnevelés fejlődése is meg­kívánja, hogy minél előbb felépül­jön a sportöltöző. Sajnos, itt is a pénz hiánya okozza a legnagyobb gondot. De ha a brigádmunkákkal szerzett pénzen, a helyi EFSZ tá­mogatásával csak az öltöző egy részének leraknák az alapjait, utá­na már bontásból stb. is lehetne hozzá anyagot szerezni, és a foly­tatás már könnyebb lenne. Egy további szerény javaslat len­ne még, hogy a HNB vezetősége még mélyrehatóbban foglalkozzon a tömegszervezetek tagjainak kul­turális fejlődésével. Hasson oda az egyes bizottságokon keresztül, hogy falunk dolgozói tanuljanak meg szocialista módon dolgozni és élni. Hogy kinevelődjön egy olyan nemzedék, amely legyőzve minden nehézséget, ápolója lesz a haladó hagyományoknak és szószólója a becsületes embert formáló kultú­rának. Kurucz Nándorné (Izsa) ^.gy sóhajjal kezdem: „Vajha a mi MATESZ-ünké lehetne végre már az a gyönyörű palota Komárom szívé­ben!...“ (S vajha az illetékesek ma­kacssága feloldódna, akárcsak Zsófia vénkisasszony csontkemény szíve a komédia végén.) Ennyit prológusnak. Gyárfás Miklós komédiája, jó ko­média. Ötletei erősen hatnak az em­beri szervezet különböző tájegysé­geire, pontosabban azokra a részekre, amelyek közvetlenül kapcsolatban vannak a nevetéssel. Jól ismeri a színpad lehetőségeit, s ki is tudja használni. Ebből adódik, hogy a mű főleg a helyzetkomikumra épül. Ezen túl természetéből adódik, hogy a fi­gurák ezt még csak kihangsúlyozzák. Az irodalomban — de az életben is — a vénkisasszony, az aggszűz, az ál­szenteskedő nő már maga nevetséges tünet, s ezt fokozza az az igyekezet, hogy a környezetét ehhez próbálja formálni. Zsófia, az óráskisasszonyok fővezére, minden eszközzel igyekszik a családot együtt tartani. Ezért el­üldözi a férfiakat a házuk tájáról. De Júlia, „aki még alig kisasszony", Zsó­fia minden érve és tanácsa ellenére beleszeret Kovács Pál sportorvosba, és meghívja ebédre, amit Zsófia a bűn, az erkölcstelenség legfelső ha­tárának tart. Minden szándéka, hogy a doktort kidobja. De nem dobja ki. Sőt, Kovács doktor ebédet is kap. Ám míg az ebédig eljutnak, Kovács any­­nyi szemtelenséget produkál, hogy azt néha már bárgyúságnak is lehetne minősíteni, ha nem tudnánk, hogy ez a? egyetlen lehető mód arra, hogy a Kisasszonyul a magasban Gyárfás Miklós komédiája a MATESZ színpadán házban maradhasson. És a néző, ezt az első pillanatban felismeri, s nem­csak elfogadja, hanem azonnal társul a helyzetadta hangulathoz, s szurkol Kovács doktor győzelméért, amely az első pillanatban világos ugyan, csak az fokozza az érdeklődést, vajon hogyan diadalmaskodik. A női kvartett látszólagos harmó­niája ezt nem bírja el, mégpedig azért nem, mert kierőszakolt. így Kovács megjelenése egy pillanat alatt külön bontja az egybehangolt részeket, Jú­lia különben sem érdekelt még na­gyon benne, fiatal, egészséges élet­­ösztönű. A négy kisasszony komédiája a kis­polgári álerkölcsöt tűzi tollhegyre. Színrevitele időszerű, és az eddigi komédiák közül, amit a MATESZ elő­adásában láttunk, egyike a legsike­rültebbnek. Talán a szereplők kivá­lasztása az a pont, amely nem a leg­előnyösebb. A női szereposztás mel­lett a férfiszereplők elhalványulnak. De az is lehet, hogy a rendezés okoz­za ezt, amikoris a fősúlyt a női szere­pek megformálására és előtérbe he­lyezésére fektette. Ám még itt is érezni az árnyalati különbségeket. Talán a Franciskát alakító Ferenczy Anna és a Júliát játszó Lelkes Júlia játéka érdemei maradéktalan dicsé­retet. Udvardy Anna Zsófiája és LŐ* rincz Margit Piroskája szintén meg­győző erejű, de itt-ott enyhén túlzott­nak tűnik. Ez inkább Udvardy Anna Zsófiájára vonatkozik. A férfiak szerepe itt: háttér-sze­rep. Nem rajtuk áll, vagy bukik a ko­média; a kisasszonyok komédiáznak értük — nagyon komolyan. Tehát csak szimbólumok. Azt is nyugodtan állíthatjuk, hogy a kisasszonyok mel­lett gyengére sikerült alakítások. Tóth László sportorvosa még a szö­veg ellenére is gyenge, nem az ő al­katához méretezett szerep. Ezért, s ebből adódik, hogy nem nyújtotta azt, ami a lehetősége. Siposs Ernő rendőrje sem tudott meggyőzni. A tűzoltó hangja, karja és ő maga — Zakáll Gyulában öltött hiteles alakot. A komédiát Konrád József ren­dezte, erősen a kisasszonyokra építve, amely így és ezért nem teljes. A fér­fiakat játszó színészek alakítása alul maradt s Így a komédia egyensúlya eltolódott. —gs— Kinek van igaza í Társadalmunk egyik fő feladata ■ a mezőgazdasági termelés fej­­jesztése. E fontos feladat teljesítése elsősorban a szövetkezetesektől és az állami gazdaságok dolgozóitól függ. Mezőgazdaságunk problémáinak megoldásába és továbbfejlesztésébe a mezőgazdasági dolgozók, közgazdá­szok, politikai és népművelési dolgo­zók mellett bekapcsolódtak a szocio­lógusok is. A marxista szociológia, a legfiata­labb társadalomtudományi ág, teljes képet nyújt a szociális helyzetről, fel­kutatja és megmutatja a társadalmi élet egyes oldalai közötti összefüggé­seket' és kapcsolatokat. Figyelemmel követi a társadalmunk osztályszerke­zetében végbemenő változásokat, az objektív kapcsolatokat, az egyéni és kollektív reagálását a társadalmi je­lenségekre. „A szlovákiai szövetkezeti paraszt­ság szocialista öntudatossága kialaku­lásának törvényszerűségei" címmel a Szlovák Tudományos Akadémia Filo­zófiai Intézete szociológiai osztályá­nak dolgozói 1963-ban tudományos­kutató munka kidolgozását kezdték meg. E munka átfogó, kollektív jel­legű. A kutatás Szlovákia néhány kivá­lasztott községében történik. A ki­egészítő kutatás keretében ezenkívül további ismereteket és adatokat aka­runk szerezni szélesebb körben is a szövetkezeti parasztság életéről és problémáiról. Szociológiai kutatás 1964. február 1. A Filozófiai Intézet tudományos dolgozói eddigi kutatásaik során fő­ként a szövetkezeti parasztság élete, problémái, a szövetkezetesek család­jainak életkörülményei iránt érdek­lődtek és azt vizsgálták, hogyan te­kintenek a szövetkezetesek a szövet­kezeti munkára, milyen kölcsönös kapcsolatok alakultak ki közöttük, mi­lyenek a községben az eszmei, vala­mint a kulturális és népművelési munka feltételei és eredményei, mi­lyen feltételek ^közepette él és dol­gozik a szövetkezeti fiatalság stb. E kutatás eredményei mindmáig nem teljesek. Ezt a hézagot akarja pótolni a szociológia. A szociológiai kutatással fogják megoldani és vizsgálni a marxista szociológia néhány elméleti és mód­szertani problémáját. A kutatásnak valósághű képet kell adnia a falu és a szövetkezet társadalmi kapcsolatai­ról. Egyszersmind hozzájárul majd a szövetkezeti parasztság újonnan ki­alakuló osztálya problémáinak tudo­mányos megismeréséhez. A szocioló­giai kutatás bizonyos mértékben elő akarja segíteni az irányítómunka né­mely problémájának megoldását is. „A mezőgazdasági dolgozók írják magukról és szövetkezetükről“ címmel az egységes földművesszövetkezetek IV. kongresszusának előkészítése ke­retében a Szabad Földműves szerkesz­tőségével közösen ankétot indítunk. Az ankétban mindenki részt vehet, akinek szívügye mezőgazdaságunk problémáinak megoldása — a szövet­kezeti tagok és funkcionáriusok, a helyi nemzeti bizottságok funkcioná­riusai és dolgozói, a termelési igaz­gatóságok alkalmazottai stb. Az ankét útján további adatokat és ismereteket akarunk nyerni, amelyek kiegészítenék a tudományos kutatás anyagát. Az ankét keretében a következő kérdésekre várunk választ: 1. Hogyan látja a szövetkezetben végzett munkáját? (Milyen problémák merülnek fel a munkában; hogyan érzi magát a kollektívában; milyen a szövetkezetesek kölcsönös viszonya?) 2. Miben különbözik’mostani élete a szövetkezetbe lépése előtti életé­től? (Mi nyerte meg tetszését a szö­vetkezet munkájában és mivel elége­detlen; milyen a jelenlegi egyéni anya­gi helyzete, sorolja fel a gazdálkodás továbbfejlesztésének lehetőségeit, ér­tékelje családja életszínvonalát; mely problémákat nem oldotta meg mind ez ideig a szövetkezet?) 3. Véleménye szerint mit kellene tenni mezőgazdaságunk gyorsabb fej­lesztése és intenzívebb tétele érdeké­ben? Hogyan látja mezőgazdaságunk problémáit és fejlődésének távlatait? 4. Nézete szerint mi okozza, hogy a mezőgazdaság mindeddig kevésbé vonzó életpálya a fiatalok számára? Miért vonakodnak a fiatalok a mező­­gazdasági munkától? 5. Milyen módon növeli kulturális és szakmai ismereteit? (Általános és szaktudása, mit tanul, milyen napila­pokat, szaklapokat és könyveket olvas, milyen előadásokat, rádió és televízió közvetítéseket hallgat, illetve néz meg, és általában milyen lehetőségek nyílnak a kulturális és szakismeretek növelésére a községben?) 6. Milyen személyes tervei vannak a jövőt illetően? Kérjük, hogy ^ kérdésekre nyíltan, a valóságnak megfelelően válaszolja­nak. Fejtsék ki saját véleményüket az összes kérdéscsoportokkal kapcso­latban, esetleg némelyik kiválasztott kérdésre is válaszolhatnak. Az ankét keretében olyan lényeges problémák is felvehetők, amelyek nem szerepel­nek kérdéseink között. A válaszok csakis tudományos célo­kat szolgálnak és senki sem élhet vissza velük. A kérdésekre szabadon, lehetőség szerint részletesen írják meg a fele­letet. A válaszban tüntessék fel a nevet, címet, életkort, nemet és képzettsé­get. Amennyiben valaki nevének fel­tüntetése nélkül szeretne részt venni az ankétban, feleletét tetszés szerint választott jeligével lássa el. Ebben az esetben különlegesen lezárt és a meg­felelő jeligével szintén ellátott borí­tékban mellékeljék a címet. Valamennyi választ a szociológiai kutatás céljaira dolgozzuk fel. A szer­ző beleegyezésével a legértékesebb hozzászólásokat lapunkban leközöljük. Az ankét legjobb feleletei pénzjuta­lomban részesülnek. A válaszokat a Szlovák Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének dol­gozóiból és a Szabad Földműves szer­kesztőségének képviselőiből álló bi­zottság fogja értékelni. A válaszok beküldésének határideje folyó év március 16-a. Az ankét résztvevői feleleteiket a következő címekre küldjék be: Szabad Földműves szerkesztősége, Suvorovová u. 16, Bratislava, vagy: Filozoficky ústav Slovenskej akade­­mie vied, Klemensová 27, Bratislava. Bosszankodva olvastam a Szabad Földműves egyik számában a „Lila krizantémok“ cím alatt megjelent cikket, amely a szálkái fiatalság vi­selkedésével foglalkozott a szövetke­zeti klubban. A leírt esetnek én is tanúja voltam. Csakhogy nem egészen úgy történt, ahogy azt az újságban közölték. Épp azért fogtam tollat, hogy megvédjem falunk fiatalságának jó hírét, mert aki az újsághír alapján ítélné meg őket, nagyon rossz véleménye lenne róluk. Az eset így történt: Két-három fiatal (nem pedig tíz, mint ahogy az újságban volt), többet ivott a kelleténél. Betértek a klubba és a bor hatása alatt kissé hangosab­bak voltak a kelleténél. A klub veze­tője, Magyar Józsefné ahelyett, hogy négyszemközt figyelmeztette volna őket a viselkedésükre, rögtön hango­san rájuk kiabált, hogy milyen neve­letlenek. A férje is fenyegetődzött, hogy ki lesz téve a szűrük. Erre a fiatalok azt válaszolták; — maga csak hallgasson, maga itt nem paran­csol. Magyarné azzal is fenyegetőd­zött, hogy kikapcsolja a televíziót és azt is mondta, hogy Józsi (a férje) szól a csendörparancsnoknak, s az majd behívatja őket. Azt nagyon könnyű valakire ráfog­ni, hogy neveletlen, nem tudja hogyan kell viselkedni, de miért nem pró­bálja meg irányítani a fiatalokat Magyarné? Egy kis illemre tanítani őket. Ne csak a magnetofon, a tele­vízió, a TV mellett szórakozzanak. Miért ne lehetne vitatkozni egy-egy látott filmen? megvitatni egy könyv tartalmát, műsoros esteket rendezni, a lányokat kézimunkára tanítani stb. Az sem helyes, hogy sok esetben csak este héttől van nyitva a klub. így a hosszú téli délutánokon a fia­talok a kocsmán kívül más szórako­zási lehetőséget nem találnak. Ha a klub délután négytől nyitva lenne, minden bizonnyal sokan elkerülnék a kocsmát. Ha látnák, hogy a klubvezető tény­leg törődik velük és szívvel-lélekkel dolgozni akar, a fiatalok is mások lennének. De ha csak azt látják, hogy a vezetőnő csak azért van velük, mert ezért fizetik, nincsenek hozzá bizalommal. Előfordult, hogy egy-egy nevelő­hatású filmet a hivatalos klubnyitás előtt kezdtek vetíteni és ezért az ér­deklődők nem nézhették meg a fil­met. Szerintem az iskolás gyerekekkel kellene kezdeni. Ki mit tud, versenyt, és mesedélutánokat rendezni. Ez a szülőket is elcsalná a klubba. A fia­talság szórakozására is rendszeresen kellene felügyelni és segíteni a kez­deményezésüket. Ha a fiatalok rossz útra térnek, nem szabad őket maguk­ra hagyni, segítő kezet kell nekik nyújtani. Ha ezt megtennék, akkor nem fordulna több olyan eset elő, mint amiről az említett cikkben írtak. A cikk írójához pedig annyit, hogy a fiatalok közül egy sem volt érett­ségizett. Én úgy gondolom, szép szóval min­dig több eredményt lehet elérni, mint gorombasággal. A volt vezető Tren­­csík elvtárs soha nem beszélt durván a fiatalokkal, viszont ővele sem be­széltek úgy, mint a mostani vezető­vel. Kádek Ilona (Szalka) A szerkesztőségünk szeretné, ha az illetékesek állást foglalnának a megjelent cikkekkel kapcsolat­ban, hogy az ö véleményüknek is helyet adhassunk lapunkban, (Qamsiom a. helyi nemzeti fozattsafjuaf^. /—v ° J * O >, ’S • a> Vw C cö JO .. ti 15 o CD 'O ^ 235 05 b? O 'to ö II '*3 £ O 'WVÜ .2 o ^ c <o% CD % A; ö ^ § •2ÍS P o > ti «i C/5 '--&0 a 0-2 £ « C 5 a Sfc_ §8 . £*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents