Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-01-22 / 7. szám
VIII. ÉVFOLYAM • 4. SZÁM A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE A csírátlan mag nem vetőmag A csírázóképesség a vetőmag egyik legfontosabb tulajdonsága. Ha a vetőmag nem csírázik megfelelően, nem tekinthetjük vetőmagnak. Ez az ismeret nagyon is magától értetődő, és ősrégi igazság rejlik benne. S mégis van még sok olyan EFSZ, amelyben nem vizsgáltatják meg saját termesztésű vetőmagjukat, s így annak a veszélynek teszik ki magukat, hogy az elvetett magból sosem kel ki növény. -A vetőmag csírázóképessége a mag egyéb tulajdonságaitól és tárolásának módjától is függ. Elsősorban ismernünk kell a vetőmag nedvességtartalmát, hogy befolyásolhassuk csírázóképességét. A magas nedvességtartalom a csíra Kinövését és a vetőmag elértéktelenedését okozhatja. Ám a vetőmag nagy nedvességtartalma nem mindig ezzel a tünettel jut kifejezésre. Gyakrabban a tárolt vetőmag önmagától bemelegszik, s így fokozottabb páratartalmú és hőmérsékletű mikroklíma alakul ki benne. Ez a mikroklíma különösen kedvez a szaprofita gombák elterjedésének a vetőmag felületén. Ennek a környezetnek a huzamosabb hatására a szaprofiták a mag legérzékenyebb részét, a csírát támadják meg. A nagyobb páratartalom és hőmérséklet ugyanis tevékenységre serkenti a csíra fermentumait, megkezdődik a keményítő átalakulása cukrokká, s ezáltal igen jó életkörnyezet alakul ki a szaprofita gombák elterjedésére. Az ilyen vetőmagot dohos szagáról ismerjük fel. A vetőmag dohossága mindig azt jelzi, hogy azt szakszerűtlenül kezeltük és veszélyben forog cseírázóképessége. Ha a vetőmagot bemelegedése és a szaprofita gombák keletkezése kezdetén jól átlapátoljuk, átszellőzzük s így jól kiszárítjuk, ez a káros folyamat megáll, s a vetőmagnak nem kell okvetlenül elvesztenie csírázóképességét. Ezért szükséges, hogy a tárolt vetőmag állapotát legalább hetente ellenőrizzük. Mielőtt a vetőmagot elraktározzuk, meg kell győződnünk nedvességtartalmáról. Amennyiben a kívántnál alacsonyabb a nedvességtartalma, könnyen és úgyszólván kockázat nélkül tárolható. A külföldi és saját tapasztalataink szerint az egyes termények vetőmagja tárolás előtt legfeljebb a következő nedvességtartalmú lehet: gabonafélék, kukorica és hüvelyesek 15 %, olajnövények és rostnövények 12 %, herefélék és füvek 15 %. Az alacsonyabb nedvességtartalom természetesen tovább csökkenti a csírázóképesség elvesztésének veszélyét. A vetőmag nedvességtartalma a tárolótérség légköri nedvességétől is függ. Valamennyi termény, de főleg az olajnövények vetőmagja igen gyorsan felveszi a környezet nedvességét. Ezért a vetőmagvakat száraz és jól szellőztethető raktárakban kell tárolnunk. Továbbá ügyelnünk kell arra is, hogy tiszta vagy legalább áttisztított vetőmagot tároljunk. Ez nemcsak azért fontos, hogy a vetőmaggal esetleg gyommagvakat is elvethetünk, hanem azért is, mert a legtöbb gyommag erősen hidroszkopikus, jól felveszi a nedvességet, s ezzel növeli a vetőmag nedvességtartalmát is. Ezt az EFSZ-ek agronómusai kevésbé veszik tudomásul és a saját termesztésű vetőmagvak tárolásakor a tisztításra úgyszólván semmilyen gondot sem fordítanak. Ezt a vetőmagelemzések eredményei is bizonyítják, amelyeket a járási agronómiái laboratóriumok végeznek. A nyugat-szlovákiai kerületben például a mezőgazdasági üzemek saját termesztésű vetőmagjának 10 %-át sem tisztították ki. A vetőmag csírázóképessége sok tényezőtől függ. Hatással van rá többek között a betakarítás és tisztítás módja. Gyakran előfordul, hogy betakarításkor, tisztításkor és szállításkor megsérül a mag csírája, hüvelye, terméshéja stb. S éppen ezek a sérülések vonják maguk után azután a vetőmag csírázóképességének csökkenését. Ezért az említett munkaműveletek során tartsuk szem előtt, hogy élő anyaggal dolgozunk, melynek életképességét meg kell őriznünk. Különösen akkor nagy a vetőmag sérülésének veszélye, ha betakarításkor vagy tisztításkor túlságosan alacsony annak nedvességtartalma. Az utóbbi években a szaporító területekről a vetőmagot^száraz időjárásban takarították be, s a vetőmagvak nedvességtartalma a maximális tárolási nedvesség, vagyis a gabonaféléknél és hüvelyeseknél 15 % körül mozgott. így megtörtént, hogy gyors és erős csépléssel több tábláról betakarított mezei borsó vetőmagját tönkretették. A hüvelyt szétzúzták, s a magot csak a rugalmasabb terméshéj tartotta egybe. A csírázóképesség vizsgálatakor megállapították, hogy a hüvely elrothadt, a csíra elvált a hüvelytől, nem kapott elég táplálőanyagot, s így nem is adhatott egészséges növényt. Alacsonyabb nedvességtartalom esetén főleg a Viktória 800 mezei borsónak törékeny a hüvelye. Különösen ez a fajta sínyli meg az ütődéseket betakarításkor és tisztításkor. Ezért igen célszerű, ha kora reggel, harmatos légkörben csépeljük, miközben a cséplödob fordulatszámát csökkentjük, és a rostákat úgy állítjuk be, hogy már csépléskor a borsót a lehető legjobban ki is tisztítsuk. Amennyiben a mag nedvességtartalma r TARTALOM NÖVÉNYTERMESZTÉS K o r b í n i Zdena mérnök: A csírátlan mag nem vetőmag ... 13 Állattenyésztés Janik Jaroslav mérnök: Jó gondoskodás a kocákról — a sertéstenyésztés fejlesztésének alapja................................................14 SZŐLÉSZET Bíró Károly: Mielőbb kezdjük a szőlő oltását.............................16 L_______________J Bozena Judová a vetőmagok csírázását vizsgálja a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet bratislavai laboratóriumában. (R. Noga felvétele) nem csökkenne 16 % alá, cséplés után mielőbb másodszor is tisztítjuk. További fontos probléma, amely ez évben is felmerült, a gabonafélék vetőmagjának megsérülése betakarításkor és tisztításkor. Szüksége mutatkozik annak, hogy a vetőmagvak betakarításakor ne csak a mennyiségbeli, hanem a minőségi normákat is érvényesítsük. A betakarításnak az a gyors irama, amelyet a szokásos területeken alkalmazunk, nem felel meg a vetőmagvak betakarítására, különösen akkor, ha a vetőmagvak nedvességtartalma betakarításkor 16—17 °/o-on alul van. Múlt évben például, amikor a vetömagvakat SK 4 jelű kombájnnal hasonló mutatók érvényesítésével takarítottuk be, mint amilyeneket a szokásos területeken alkalmazunk, az árpavetőmag csírája jelentős mértékben megsérült. Némely táblákon a vetőmag sérülése 10—12 °/o-ot tett ki. Ezeket a sérült magvakat az egészségesektől nem lehet elválasztani, mert sem súlyban, sem alakban nem különböznek tőlük.
