Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-06-03 / 45. szám
Ära 40 fillér XIV. évfolyam, 45. szám. szervezzük meg a gabona betakarítását Igaz, hogy a gabona még haragoszöld és a kalászok még csak most fejlődnek ki, mégsem korai az aratásról beszélni. Kis ország vagyunk, kevés a szántóföldünk, s így nem csoda, ha kenyérgabonából behozatalra szorulunk. Annál is inkább ügyelnünk kell arra, hogy a nálunk termett gabona a lehetőségek szerint hiánytalanul tető alá kerüljön. Ezért kell már most, jóval az aratás megkezdése előtt, megtenni minden szükséges intézkedést a betakarítási veszteségek csökkentésére. Teljes mértékben tudatosítanunk kell az idei aratás legfőbb elvét, amely szerint a gabonafélék betakarítási veszteségeit még a munkateljesítmények csökkentése árán is csökkenteni kell. Ezt a célt szolgálja a Földművelésügyi Minisztérium által kiadott utasítás is, amelynek értelmében módosították a gabonakombájnok idényteljesítményének nagyságát. így az SzK—3-as és az SzK—4-es szovjet gyártmányú gabonakombájnok idényteljesítményét ez évben 200 hektárban, a ZM—330-as gabonakombájnét 90 hektárban, a többi gabonakombájn-típusét pedig 60 hektárban állapították meg. A gabona betakarítási veszteségeinek csökkentésére irányuló mozgalomnak, amelyet a dél-morvaországi kerület legjobb kombájnosai indítottak el, a jelenlegi időszakban nagy nemzetgazdasági jelentősége van. Ebben nagy szavuk lesz a kombájnosok - nak, hiszen ez évben csupán Szlovákia területén 565 000 hektárról kell betakarítani a gabonát, az új technológia segítségével. Ha csak 25/ha termésátlaggal és 5 %-os betakarítási veszteséggel számolunk, akkor is a szemveszteség 4562,5 vagon gabona, ami 18 250 hektár teljes gabonatermésének felel meg. Vitathatatlan, hogy a szempergésokozta károkat nem lehet teljesen kiküszöbölni. Am tőlünk függ, mennyi lehetőséget nyújtunk arra, hogy a szem a gépek működése közben a tartály helyett a tarlóra hulljon. Föltétlenül még az aratás megkezdése előtt tömíteni kell a vágóasztal egész szerkezteiét, a ferde felhordót, a cséplőszerkezetet és a tisztítómüvet. A kereten és a gépházon felfedezett öszszes repedéseket be kell forrasztani. Sokan talán fölöslegesnek vélik ezt a nagy gondosságot. De hiszen számtalanszor találunk olyan arató gabonakombájnt, amelynek a tartályán vagy védőburkán lévő lyukon át szemenként pereg a mag. — Üsse kő, pár szemmel több vagy kevesebb — gondolja a kombájnos, s közben — amint az egyik hektárt a másik után aratja, — az így fölöslegesen elhullajtott szemek fedezni tudnák több család évi gabonaszükségletét. A szokványos betakarítási feltételek között végzett géppróbák megmutatták, hogy a gyártó üzem által előírt átbocsátóképesség betartása esetén a kombájnnal végzett aratás szempergési veszteségei nem haladják meg a 4 °/o-ot. Ezzel szemben a nálunk szokványos betakarítási feltételek között megállapított átlagos szempergési veszteségek százalékaránya a következő: kévekötő-aratőgéppel 8,7 %, egymenetes kombájn-aratás esetén 7,4 %, kétmenetes aratás esetén pedig 6,5 %. Nehezebb betakarítási feltételek között a szempergési veszteség százalékaránya ennek a többszörösét is eléri. A Földművelésügyi Minisztérium még az aratás megkezdése előtt utasítást ad a betakarítási veszteségek megállapításának módjára vonatkozóan, valamint arra is, hogyan biztosítsák a dolgozók anyagi érdekeltségét a betakarítási veszteségek csökkentésében. Annyi már bizonyos, hogy a kombájnosok premizálása három csoport szerint történik majd: az első csoportba azok a kombájnosok kerülnek, akiknél a szempergési veszteség nem haladja meg a 2 %-ot, a második csoportban a 3 %-ot, a harmadik csoportban pedig a 4 %-ot. A 4 %-on felüli veszteségek nem engedhetők meg. Ha ez mégis megtörténnék, akkor azonnal ki kell küszöbölni a hibát. A kis szempergési veszteséggel dolgozó kombájnosok titka, hogy minden egyes gabonatáblán az adott helyzetnek megfelelő technológiát alkalmaznak. A ritkább és teljes érésű növényzetet egymenetesen takarítják be. Megosztott módon, kétmenetesen a visszaérett gabonát aratjuk. A haladás irányát és a munkasebességet is a növényzet állapota, megdőlésének iránya és foka, valamint a növényzet sűrűsége alapján határozzák meg. A szempergési veszteséget az alábbi intézkedésekkel is lényegesen csökkenthetjük: 9 A vágószerkezetet úgy állítjuk be, hogy a pengék annak mindkét végén pontosan az ujjakra kerüljenek és mindig élesek legyenek; 9 a 2MV jelű kombájn felszedő szerkezetére kétmenetes betakarítás esetén egy bádoglapot erősítünk, amelyet csavar segítségével rögzítünk a felszedőszerkezet szekrényére és Szabadon helyezzük el a vágószerkezet teknőjének aljára. Ez a bádoglap megakadályozza, hogy a vágószerkezet ujjai között a gabonaszemek a földre hulljanak; 9 a ferde felhordó léceit forrasztással kell rögzíteni, mivel a szegecsek szakadoznak. A ÍM és a 2MV jelű kombájnok ferde felhordójának léceit úgy módosítsuk, hogy mindkét oldalon 30 mm-es hézag legyen; 9 a cséplődob helyes beállítása nagyban hozzájárulhat a veszteségek csökkentéséhez. A cséplődobot a növényzet állapota, valamint az időjárás szerint naponta többször beállítjuk. Helyesen kell beállítani a cséplődob fordulatszámát is. Ha a gabona beszáradt, akkor ajánlatos a rostot a legkisebb cséplőrésre szűkíteni (három mm-es hézag) és a gabonát a cséplődob fokozott fordulatszáma mellett csépelni. A cséplődob helyes beállítása csak akkor lehetséges, ha naponta többször ellenőrizzük a cséplés minőségét“ 9 a cséplődob mögött, a szalmarázók fölött ponyva van, amely megakadályozza a gabonaszemek szóródását. A ponyva helyett ajánlatos 50—70 mm széles és 0,5—0,75 mm vastag bádogból az eredeti ponyva hosszúságának megfelelő darabot vágni és ezt 12 mm átmérőjű rönkfán meghajlítani. A cséplőszerkezet oldalfalain lyukakat fúrunk és ezekbe 12 mm átmérőjű acélrudat dugunk, amelynek mind a két végére kapcsokat szerelünk. A ponyva azért nem felel meg, mivel gyorsan elhasználódik és teljes egészében felemelkedik, ezzel szemben a pléhcsíkok csak ott emelkednek fel, amerre a szalma halad. A cséplőszerkezet végén meghagyjuk az eredeti ponyvát, amely megakadályozza, hogy a gabonaszemek egy része a szalma közé hulljon; 9 a szalmarázókat naponta háromszor tisztítjuk a toklásztól, hogy a gabonaszemek akadálytalanul hulljanak. A deformált pléhdarabokat, főként a cséplődob mögött, rendszeresen kiegyenesítjük, hogy a nyílások szabadok maradjanak. A szalmarázó pléhcsíkjai akkor deformálódnak leggyakrabban, amikor a cséplődobot tisztítjuk a rátekeredett szalmától; 9 a törekrostát minden évben javításkor ki kell szerelni, az oldaltömítést pontosan meg kell javítani, mivel ezen a helyen hull ki leggyakrabban a legtöbb gabonaszem. A törekrostát naponta legalább 3—4-szer tisztítsuk meg a toklásztól, mivel eltömődik és fokozódik a szemveszteség; § a tisztítóműveket, rostákat tisztán kell tartani (oldalról történő tisztítással), rendszeresen szabályozzuk a ventillátorokat (nagyszelelőt és kisszelelőt), hogy minél kevesebb gabonaszem jusson a polyvába. (Szabályozzuk a lekaszált gabona nedvességtartalma szerint: a gabona és árpa cséplése esetén a légáramlás szabályozóját teljesen ki kell nyitnunk, zab cséplése esetén pedig be kell csuknunk. Az ellenőrzés nem nehéz, elég ha a szabályozópléh mögött kezünkbe vesszük a pelyvát és megállapítjuk, mennyi gabonaszem jutott bele. A szelelök akkor vannak helyesen beállítva, ha a polyvába nem jut gabonaszem és a gabona megfelelően tiszta. A veszteség csökkentése érdekében naponta többször ellenőrizzük, mennyi gabonaszem jut a szalmába, polyvába és törekbe, s az adott helyzetnek megfelelően a gépet beállítjuk. Csak néhány jótanácsot soroltunk fel. Ennél sokkal több jó ötletet és javaslatot találhatnak gépesítőink és kombájnosaink az Ojítójavaslatok Gyűjteményének minden évben rendszeresen megjelenő számaiban. Érdemes- áttanulmányozni és érvényesíteni őket, mivel nagy segítségünkre lehetnek a betakarítási veszteségek csökkentésére irányuló harcban. Ez pedig az idei aratás legfontosabb feladata. ◄ A közép-csehországi kerületben a Velím na Kolínsku-i „Üj Elet" szövetkezet elsőként látott hozzá < az őszi keverékek silózásához. Hek<3jjj táronként 280 mázsás zöldtömeget -a értek el. Összesen 72 vagon zöldet hordanak keverékekből a silógöd^ rökbe. A miniszter látogatása választási körzetében Nehéz lenne felsorolni, hogy a Nyitra—Vráble-i választási körzet hány községét, szövetkezetét és állami gazdaságát látogatta meg Jirí B u r i a n mérnök, földművelésügyi miniszter a választási kampány időszakában. A miniszter mindenütt elbeszélgetett azokkal a polgárokkal, akik őt jelölték ebben a körzetben a Nemzetgyűlésbe. A Nyitrai Mezőgazdasági Kiállítás Állami Gazdaságában nemcsak a miniszter mutatkozott be, de a gazdaság dolgozói is bemutatták termelési eredményeiket és munkamódszereiket. A Mikov Dvor-i részleg vezetője Józef Kolár mérnök (a képen) és Stepánek zootechnikus nem kis büszkeséggel mondta el, hogy teheneik május végén átlag 14,25 liter tejet adtak naponta. A miniszter érdeklődött, hogyan érték el ezt a szép eredményt. Mikor pedig azt válaszolták, ez az állománytól, a lucernától és az emberektől függ, Burian elvtárs rámutatott, hogy az embernek van alapvető része, főként a borjúnevelésben. — Küldjék csak ide Hájek elvtársat Mojmírovcéből, hadd lássa, hogy nemcsak láncon lehet borjút nevelni. A földművelésügyi miniszter aprólékosan megszemlélte a gazdaságot. Tetszettek neki a Szlovák Valaska- Hampshire, valamint a Preslicei fekete-tarka saját keresztezésű sertések, mely keresztezésnek Kovács Béla professzor teremtette meg az alapját. Elbeszélgetett Ján Hudec sertésgondozóval, aki 1955 óta sosem nevelt fel egy anyától 18 malacnál kevesebbet. Tavaly 21-et ért el anyánként. Jozef Sebastian évente 100 tenyészállatot nevel a kiállítás számára. Megkérdezték a minisztert, hogy mi a véleménye a szabad istállózásról, vajon gazdaságos-e ez a módszer? — Ezt itt nem dönthetjük el — szólt Burian elvtárs —, de már említettem önöknek azt a szakembert, aki erről többet tudna mondani. Mi ebben a kérdésben a kísérleti intézetekre fogunk támaszkodni. A kiállításon azonban mindenféle módszert be kell mutatnunk, még ha valamelyik elmaradna a többitől a rentabilitásban. Ilyen kérdésekről beszélgettek a dolgozók miniszter-képviselőjelöltjükkel. És ez nem is csodálatos, hiszen Burian mérnök elvtárs földműves család sarja, aki 1945-től a dobrísi JNB elnöke, majd később a prágai KNB mezőgazdasági előadója volt. Közben elvégezte a mezőgazdasági főiskolát és a párt Központi Bizottságában végzett kétéves eredményes munkája után földművelésügyi miniszterré nevezték ki. B. D. r Átvergődött a közöny tengerén sedésének kiteljesedő virága egyszeriben lehervadt. Munkahelyét képesítetlen erő foglalta el, aki semmi hajlandóságot nem mutatott arra nézve, hogy helyét átadja. Bár a szövetkezet vezetőségével olyan egyezséget kötött, hogy tanulmányai befejeztével ismét a szövetkezetben kap beosztást. Az eltelt két év alatt a szövetkezet vezetősége kicserélődött, s az űj emberek nem akartak tudni a régi vezetőség ígéretéről. Nem biztosítottak számára állandó munkát, s egyéb munkakört sem bíztak rá, mondván: — Ilyen fiatal leány ne dirigáljon nekünk! Nem érett még arra, hogy olyan embereket irányítson, akik már többéves gyakorlattal rendelkeznek. Sajnos, a képesítés nélküli vezetők gyakran a legnagyobb ellenségüket látják az iskolából kikerülő fiatalokban. Matyi Ilona is hányódott a közöny tengerén. Először tejfeldolgozó üzemben dolgozott, majd a nagykaposi kávéházban jutott munkához. Ezt követően pedig a Battyáni Állami Gazdaságba került. Három hónapja dolgozik ott. Szorgalma szinte határtalan. Üj munkahelyén 1600 csirkét gondoz. Két váltásban! Amikor idejött, alig egyhónapos csirkéket bíztak a gondjaira. Azóta már nagyon sokat nőttek; egy részük a piacra kerül, másik részük pedig továbbtenyésztésre. Ilonka arra törekszik, hogy minél nagyobb súlygyarapodást érjenek el a csirkék, s az elhullás a legkisebb százalékra zsugorodjék. Ügy dolgozik, hogy munkájával példát mutasson többi dolgozó társainak. Célul tűzte ki, hogy a „Példás baromfigondozó“ címet, kiváló eredmények elérésével vívja- ki. Tóbiás Lajos (Szirénfalv-a) A MEZOG AZDASAGI DOLGOZOK LAPJA A szocialista mezőgazdaságért Ismert dolog, hogy számtalan me zőgazdasági iskolát végzett fiatal a: életbe kikerülve az iparban, vág; másegyebütt helyezkedik el. Enne! oka: egyrészt a fiatalok már a kisebb nehézségek elől megfutamodnak másrészt a szövetkezetek nem biztosítanak számukra állandó munkát, : munkaegység szerinti díjazás esetéi csak 300—400 koronát kapnak havonta, továbbá a mezőgazdasági műnk: nagyon leköti a fiatalokat, szabad idejük kevés. Ezért vágynak olyan munkahelyre, ahol nyolc órát dolgozhatnak, oda, ahol már két váltásban dolgoznak. Matyi Ilona alig tizenhétéves korában kezdett dolgozni a szirénfalvi szövetkezetben. Először a kertészetben, később, mint segédkönyvelő. Jól végezte munkáját. De úgy érezte, szaktudás nélkül nem tud lépést tartani a mezőgazdaság gyors fejlődésével. Elhatározta tehát, hogy beiratkozik mezőgazdasági iskolába. Tervét megbeszélte a szövetkezet elnökével, aki a tagsággal együtt engedélyezte továbbtanulását. Ilonka nem töltötte hiába a Nagykaposi Mezőgazdasági Mesteriskola padjaiban a két esztendőt. Egy évvel ezelőtt jeles bizonyítvánnyal távozott. Az iskolából útja régi munkahelyére, a szirénfalvi szövetkezetbe vezetett. Ügy érezte, szükség lesz rá. s az elméleti' tudását rövidesen gyakorlati ismeretekkel egészíti ki... Ám lelke-Matyi Ilona
