Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-01-15 / 5. szám

Sok a behoznivczló Azt hiszem sokan felfigyeltek Vinár elvtárs vitaindító cikkében arra a kitételre, mely szerint terméshoza­­ftiaink a háború előtti szinten mozog­nak annak ellenére, hogy fogyasztá­sunk ipari trágyákban a háború előtti évekhez viszonyítva tizenkétszeresére emelkedett. A kapásnövények hozama valóban a háború előtti szinten mo­zog, a gabonafélék hektárhozamaiban azonban lényeges előrehaladást ta­pasztalhatunk. A búza pl. az 1934— 1938-as években országos átlagban 14,8 mázsát adott hektáronként, az utolsó öt év átlaga viszont 22,9 mázsa volt. 1962-ben például a búza hek­tárhozama országos átlagban elérte a 24,5 mázsát. • Természetesen még ezek az ered­mények is elmaradnak a világszínvo­naltól, hiszen Belgiumban pl. 167 Vo­kal, Hollandiában 175 %-kal több ter­ményt állítanak elő, mint nálunk hek­táronként. Ezt pedig a kedvező ég­hajlati viszonyokon kívül a nagymér­tékű és főleg okszerű műtrágyázás­nak köszönhetik. Meg kell jegyezni, hogy a műtrágyaféleségek a kapita­lista országokban lényegesen drágáb­bak mint nálunk, és ..talán ez is az egyik oka, hogy meggondolják,' hol, mikor, hogyan alkalmazzák azokat e lehető legnagyobb hatékonyság elérése érdekében. Az istállótrágya termelés a háború előtti években hektáronként 63,6 má­zsa volt országos átlagban, most vi­szont csupán 56,4 mázsa; vagyis az istállótrágyázás intenzitása a háború előttinek csupán 88,7 %-a. Ugyanak­kor a gabona vetésterülete 62,4 %-ről 50,0 %-ra csökkent, a cukorrépa és a kukorica vetésterülete pedig kétsze­resére nőtt. Elégedettek vagyunk, ha legalább a cukorrépa alá biztosítani tudjuk az istállótrágyát. Az alacsony hektárhozamok legfőbb oka tehát az istállótrágyázás elhanyagolása s a nem megfelelő időben végzett talaj­művelés, a műtrágyák helytelen, sok­szor káros alkalmazása (sok felelős mezőgazdasági vezető még ma sem ismeri az egyes műtrágyaféleságe­­ket!) Mindebből az következik, hogy a műtrágyák fokozottabb használata az elmúlt években nem a kimagasló hek­tárhozamok elérését szolgálta, hanem a felsorolt hiányosságok egyensúlyo­zását, pótlását. Miután nálunk vi­szonylag olcsók a műtrágyák, a ter­melők szívesebben alkalmazzák a sok bajjal járó istállőtrágyázás helyett is. így a műtrágyák elvárt hatékony­sága természetesen elmaradt. Az istállótrágyázás terén sajnos az a helyzet, hogy a gazdaságoknak több mint a fele még a kézi rakodást, a kupacokba rakást és a kupacok kézi terítését alkalmazza. Köztudomású pedig, hogy a trágya kupacolása lé­nyeges veszteségekkel jár, mert álta­lában több napig, néha hetekig áll a mezőn, a munkaerőpocsékolásről nem is beszélve. Van ahol közvetlenül a vontatókról terítik szét a trágyát. Ezt is kézzel végzik ugyan, ez még a jobbik eset, ha utána a trágyát azon­nal beszántják. Trágyaszórókat a gaz­daságoknak kb. 15 %-a alkalmaz. Hogy miért van lemaradva az istálló­trágyázás gépesítése, azt most nincs ' hely megvitatni; nagyon tanulságosak azonban a következő adatok: Egy ha föld megtrágyázásának mun­karáfordítása „tradíciós“ módszerrel 274,58 koronát tesz ki, ugyanakkor a trágyarakodóval és trágyaszóróval közvetlen a munkaráfordítás 1 ha-ra mindössze 60,48 korona. Igaz ugyan, hogy a közvetlen anyagi ráfordítás 37,81 koronával megnövekszik, de a megtakarítás akkor is 176,29 korona hektáronkint. (Jurásek mérnök adatai 71 különböző fekvésű EFSZ vizsgá­lata alapján.) Mindebből az követke­zik, hogy „tradíciós“ módszerrel soha nem fogjuk elérni a világszínvonalat, az istállótrágyázást rentábilissá kell tennünk, hogy az istállótrágyában levő tápanyagok a legolcsóbb táp­anyagforrást jelentsék s ne menjen belőlük veszendőbe egyetlen gramm sem. Ezzel párhuzamosan meg kell oldani a hűgylé veszteségmentes ke­zelését és felhasználását is. Ennek iegmegfelelőbb.módja a komposzt-1964. január 15. telepek öntözése, amivel a hiányzó istállótrágyát részben pótolhatjuk. A komposzttelepek kezeléséhez fel lehetne használni azt a munkaerőt, ami az istállótrágyázás gépesítése kö­vetkeztében felszabadul. Ha majd így magunkra találtunk a szervestrágya gazdálkodásban, biztosíthatjuk a mű­trágyaféleségek hatékonyabb kihasz­nálását is. A műtrágyák alkalmazásának to­vábbi fokozása vegyiparunk kapacitá­sának növekedésétől függ. Néhány műtrágyaféleség előállítása (kénsavas ammonium, Thomas-salak) kohóüze­meink feladata, ahol sajnos a trágya­termelési terv teljesítésében lemara­dások mutatkoztak. Ennek következ­tében az egyes trágyaféleségek, és főleg az alaptrágyák (kénsavas am­mónián, mésznitrogén, Thomas-sa­lak) csak részben elégítették ki a szükségletet és így az alaptrágyázás­hoz is gyorsanható műtrágyákra volt szükség, természetesen a tavaszi fej­trágyázás rovására. Ebből is láthat­juk, mennyire fontosak az istállótrá­gyában és a húgylében lévő tápanya­gok, különösen a szerves kötésben lévő nitrogén (hugyany-mocovina). Az őszieknek pedig a tél folyamán van szükségük a legtöbb nitrogénre (a talajban lévő nitrogén-mennyiségtől függ a bokrosodás intenzitása és a kalászban lévő szemek száma), a ko­rán lehullott, sokhelyütt vastag hó­réteg miatt pedig már nem tudjuk a salétromot a gyökerekhez juttatni. Ki kell tehát várni a hóréteg eltávozá­sát, ami ne adj isten, még a tél fo­lyamán is bekövetkezhet. Könnyű az olaszoknak, ahol a hő­réteg ritka vendég és a nitratáció bármikor elvégezhető, az ún. biológiai ellenőrzés követelményei szerint. Ahol viszont nálunk a tél folyamán nincs hóréteg, ott már amúgy is baj van a salétromozás, esetleg kárbaveszhet a kifagyott és kiszántott vetéssel együtt, akárcsak az elmúlt évben. Ná­lunk tehát alapjában kell megoldani a talaj nitrogéntartalmát, s ezt csak ősszel alkalmazhatjuk, megfelelő, nem túlgyors hatású műtrágyák segítségé­vel. A megdőlés problémája természe­tesen külön fejezetet jelent, de mit csináljunk, ha mi megdőlésnek ellen­álló fajtákat és sok szalmát is aka­runk egyszerre. Ez a kettő pedig sehogy sem fér össze. Némileg segít a kiegyenlített NPK táplálás, de meg lehetne próbálni a széles soros kapás művelést is. Ahol már kipróbálták, meg vannak elégedve az eredményekkel. Ami mezőgazdasági üzemeink 1964. évi műtrágyaellátását illeti, az elmúlt évhez viszonyítva lényeges javulás várható. Amint a „Tények és érvek“ 15. száma közli 1963-ban a tényleges fogyasztás hektáronként 84,1 kg volt tiszta tápanyagban és 1964-re 104,5 kg-ot terveztünk. 1965-ben a terv 112,3 kg tiszta tápanyaggal számol és 1970-re el kell érni hektáronkint a 200 kg-ot. Az 1964-es évre tervezett mennyi­ség elosztása azonban már nem ilyen egyszerű. Az egyes mezőgazdasági üzemek kivétel nélkül csak az alap­adagot kapják meg, ami a kukorica­termesztési körzetben pl. 22 kg nitro­gént, 18 kg foszfort és 27 kg káliumot jelent, vagyis összesen 67 kg tiszta tápanyagot. Ez a szántóföldekre szá­mított mennyiség 85 %-a, a további 15 %-ot különbözeti juttatás (diffe­­rencny prídel) formájában is inten­zíven gazdálkodó üzemek, a szakosí­tott gazdaságok és a tudományos ku­tatás alapüzemei kapják, ahol a mű­trágyák hatékony kihasználása bizto-Termény őszi búza tavaszi árpa cukorrépa burgonya réti széna A fokozott műtrágyaadagok kedve­ző hatása megmutatkozott az állat­­tenyésztés termelékenységében is, természetesen egyévi késéssel. A föl­vásárolt tej mennyisége 46,6 %-kal emelkedett (560 liter hektáronkint), a hústermelés pedig 62,4 %-kal emel­kedett (176 kg hektáronkint). A cikk írója megemlíti, hogy bár az adagolt tápanyagok mennyisége a kérdéses években egyforma volt, a terméseredmények évről évre nagyobbak voltak. Ebből arra lehet következtetni, hogy sított. A különbözeti juttatás elosztá­sáról a járási termelési igazgatóság dönt. A vetőmagtermelő üzemek to­vábbi 25 %-os juttatási kedvezményt a fajtatenyésztő és a tenyészgazdasá­­gok, valamint a tudományos kutatás célgazdaságai további 20 %-os jutta­tást kapnak a különbözeti juttatásion kívül. A komlóültetvényekre, szőlőre és intenzív gyümölcsösökre számított alapadagok természetesen lényegesen magasabbak. Amint a fentiekből kitűnik, a mű­trágyák, elosztásánál elsősorban az a döntő szempont, hogyan hasznosulnak a műtrágyák, és ez kétségkívül a jól gazdálkodó üzemeknél biztosított. Ez több mint valószínű helyes, de azért vitatható szempont. Ha pl. a Szovjetunió pél­dáját vesszük, ott ez a szempont tel­jes mértékben érvényesülhet, hiszen az óriás kiterjedésű és a szűzföldek megművelésével állandóan növekvő területeket az ország vegyipara egy­előre nem tudja ellátni elegendő mű­trágyával. Itt a differenciálás teljes mértékben indokolt. Mi viszont min­den talpalatnyi földön intenzíven akarunk gazdálkodni, akár tudomá­nyos bázis az, akár nem, mert olyan szűkében vagyunk a termőtalajnak. Ez viszont a műtrágyaelosztás elvei­nek a kidolgozásánál figyelmen kívül maradt. A műtrágyaelosztás elveiből szük­ségszerűen az következik, hogy a szakemberhiány miatt, vagy egyéb társadalmi-környezeti okokból gyen­gén gazdálkodó szövetkezetek csak az alapadaggal számolhatnak és eleve nem. lehetnek versenyképesek a jól­­menő szövetkezetekkel. Meggondo­landó az is, hogy a lemaradó szövet­kezetek nemcsak a műtrágyaelosztás­sal vannak megkárosítva, de sok más felvásárlási-értékesítési tényezővel is. Rosszul gazdálkodó szövetkezet pl. nem lehet sem vetőmagtermesztési, sem fajtatenyésztési üzem és az ezekkel járó pénzügyi előnyöktől ele­ve elesik. A jóknenő szövetkezetek vezetőinek általában hegyesebb a könyökük (kaparj kurta, neked is jut!) és így többet ki tudnak harcolni szövetkezetük számára a különböző juttatásokból, lehetőségekből. Félő tehát, hogy a gyengén gazdálkodó szövetkezetek mellőzésé a műtrágyaelosztásnál az önmagába visszatérő kerék bezsírozását fogja jelenteni, vagyis, hogy a gyengén gazdálkodó szövetkezet azért nem kap több műtrágyát, mert gyengén gazdálkodik, és azért gazdálkodik gyengén, mert nem kap több műtrá­gyát. Természetesen, ha az egyébként helyes elveket gyakorlatilag dialekti­kusán fogjuk alkalmazni — és ez elsősorban a termelési igazgatóságo­kon múlik — megtaláljuk a módot a lemaradozó szövetkezetek konszolidá­lására is. A fentiek szempontjából tanulságos dr. V. Peterka mérnök cikke az Agro­chemie c. folyóirat múlt évi 12. szá­mában. Ebben a cikkben azt olvashat­juk, hogy a kiszélesített és gazdálko­dási nehézségekkel küzdő Bohuslavice nad Metují-i EFSZ elnöke, Hronovsky elvtárs, nemzetgyűlési képviselő, kér­te a Csehszlovák Mezőgazdaságtudo­mányi Akadémia (CSAZV) szakmai segítségét a szövetkezeti gazdálkodás feljavításához. Az említett intézet dolgozói fokozott műtrágyaadagolási tervet dolgoztak ki a szövetkezet számára, ami az 1959—1962-eS évek­ben a következőképpen érvényesült: A szövetkezet az 1956—57—58-as években, tehát a fokozot trágyaada­golás bevezetése előtt egy ha mező­­gazdasági területre általában 74 kg NPK tápanyagot juttatott, 1958-ban 75,7 kg-ot. A fokozott műtrágyaada­golás éveiben, az 1959—60—61—62-es években átlagban 147,4 kg volt a tisz­ta tápanyag mennyisége hektáronkint, vagyis 94,5 %-kal több, mint 1958- ban. A hektárhozamok a főbb termé­nyekből a kérdéses években lényege­sen megnövekedtek. hektárhozam hektárhozam terméstöbblet 1958-ban q/ha 1959—62 átlag q-ban %-ban q/ha 16.1 31,0 14,9 92,1 17.1 29,4 12,3 71,8 264,0 314,7 50,7 19,2 70,6 118,0 47,4 67,0 25,0 32,3 7,3 28,10 a terméshozam nagysága a megelőző években adagolt tápanyagok utóha­tása is érvényesült, éspedig rohamo­san növekvő mértékben. A szalmater­melés növekedése következtében nö­vekedett az istállótrágya-termelés is, javult a talaj szerkezete és a takar­mányok minősége. Célszerű lenne, ha a lap hasábjain kibontakozó vitában minél többen ki­fejtenék nézeteiket és tapasztalatai­kat a nagyobb hektárhozamok érde­kében. Makrai Miklós (Ipolyság) * ★ * A növényvédelem terve az 1964-es évre A mezőgazdasági növényeknek kár­tevők, betegségek és dudvásodás el­leni védelme már régen nem olyan művelet, amelyet alkalmilag, rend­­szertelenül vagy héba-hóba szokás végezni. A növényvédelem olyan nél­külözhetetlen intézkedés, amely szá­mos esetben döntő befolyást gyakorol a gazdasági eredményre, a termésre és annak minőségére. Azáltal, hogy a kártevők és dudvásodás okozta ter­mésveszteséget korlátozza, egyre szá­mottevőbb tartalékok kihasználását teszi lehetővé a termelésben. A me­zőgazdasági növények termésveszte­ségét átlagosan 10—20 százalékra be­csülik, amely arány a kártevő ténye­zők tömeges előfordulása esetén an­nak többszörösére emelkedhet, sőt néha egyes növényfajták termésének teljes pusztulása is bekövetkezhet. A kártevő tényezők által előidézett termésveszteségek korlátozását az agrotechnikai, gépesítési és minde­nekelőtt a kemizálási intézkedések­nek célszerű összehangolásával ér­hetjük el. A mezőgazdasági termelés mai viszonyai között a vegyszeres növényvédelem gyakran az egyedüli beavatkozási módszer, amellyel a kártevő tényezők valamelyikének elő­fordulását gyorsan korlátozhatjuk, vagy felszámolhatjuk. Ezért növekszik állandóan a mezőgazdasági növények vegyszeres védelme és jelentősége. A növényvédelem módszertanát ma már valamennyi növény védelménél gyakorlatilag alkalmazzák gazdasági­lag számottevő káros tényezők ellen. A növényvédelem azonban nemcsak a termésveszteségek és minőségcsök­kenések korlátozását célzó intézke­dés. Számos esetben, nevezetesen a vegyszeres gyomirtás során, megoldó­dik a munkatermelékenység kérdése, lényegesen csökken a kézi munka szükségessége s ezáltal jelentős mér­tékben megoldódik egyes növények termesztésének kérdése is. A vegy­szeres gyomirtás főleg hagymás nö­vényekben, sárgarépában, a gumós növények egyes fajtáiban, a szőlő, a cukorrépa, a borsó, a kukorica és egyéb növények esetében jön számí­tásba. A mezőgazdasági vállalatok, gép­állomások és a mezőgazdasági ter­melési igazgatóságok a járásokban kidolgozták az 1964. évre szóló mező­gazdasági termelési tervet. Emellett nem volt szabad figyelmen kívül hagyniuk és lebecsülniük a növény­­védelem tervének jelentőségét. A me­zőgazdasági termelési igazgatóságok, a mezőgazdasági felvásárló és ellátó vállalatok még tavaly júniustól au­gusztusig összeállították a vegyi ké­szítmények szükségletének tervét a folyó évre. Ennek megfelelően az egyes mező­­gazdasági üzemeknek is ki kell dol­gozniuk saját tervüket, hogy az egész évre biztosítsák a növényvéde­lemhez szükséges munkaerőket, anya­gi eszközöket és vegyi készítménye­ket. Az évi termelési-pénzügyi terv ki­dolgozásához szükséges nyomtatvány­nak „A növénytermelési feladatok“ című rovata az A2-es táblázaton a növényvédelemhez, az S3-as tábláza­ton pedig a fertőtlenítéshez és féreg­­telenítéshez szükséges készletek terv­­szétírását tartalmazza. A tervekben részletesen fel kell tüntetni az egyes beavatkozások elvégzéséhez feltétele­zett szügségleteket az elmúlt évek tapasztalatai alapján, a növényegész­ségügyi szolgálat utasításait és a nö­vényvédelem módszeres mutatóit, amelyek a Mező-, Erdő- és Vízgazda­sági Minisztérium kiadásában jelen­tek meg. Ezen tervek kidolgozásának sokkal több figyelmet és gondosságot kell szentelniük a mezőgazdasági üzemek­nek, mint tavaly, hogy a valóságnak megfelelően kidolgozott tervek alapul és útmutatásul szolgálhassanak a me­zőgazdasági üzemek növényvédelmé­nek biztosítására. Az elmúlt esztendőkben — sajnos — nem fordítottak valamennyi esetben elég gondot az említett tervek ki­dolgozására, amelyek számos esetben nem feleltek meg a valóságnak. Ezért nem is lehetett szerintük igazodni, sem a szükséges védőintézkedéseket a növényvédelem érdekében megten­ni. De a céltudatos növényvédelem gazdasági jelentőségére való tekintet­tel sokkal figyelmesebben kell ez idén a terveket kidolgozni a mező­­gazdasági üzemekben, hogy biztos alapot nyerjünk a mindnyájunk érde­két szolgáló növényvédelmi intézke­dések lehető leghatékonyabb fogana­tosítására. Jozef Svítil mérnök, a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium dolgozója Bevált az új takarmánynövény A tavalyi aszály idején egy ízben permetező öntözést alkalmaztak. Nor­mális időjárás és elegendő talajned­vesség esetén azonban feltételezhető, hogy a permetezés nem válik feltét­lenül szükségessé. A keresztezésből származó takar­mánynövény kísérleti termesztése a kojkovicei EFSZ-ben bebizonyította, hogy érdemes termeszteni. Éghajlati és talajviszonyaink is megfelelnek számára. Eddigi termesztéséből a kö­vetkező összegezést állíthatjuk fel: elültetése előtt és után ajánlatos trá­­gyaléöntözést alkalmazni nagyobb mértékben. Termesztésére válasszunk elvileg gyomtalan földterületet s meg­Az észak-morvaországi kerület né­hány mezőgazdasági üzemében tavaly hozzáláttak a takarmánykáposzta és a takarmánykaralábé keresztezésének kísérleti termesztéséhez, amely a Turnovi Magnemesítő Állomáson „szü­letett“ meg. Onnan szerezték be a magot is. Külsejét tekintve inkább a takarmánykáposztára hasonlít, meg­vastagodott torzsa viszont feltűnően eltér attól. Az új takarmánynövény termesz­tésének első tapasztalatait a „Béke­védők“ nevet viselő szövetkezet tag­jai szerezték Kojkovicén, a Frydek— Místek-i járásban, összehasonlítás kedvéért egyidejűleg, de külön-külön termesztettek ta­karmánykáposztát, takarmánykaralá­bét és a két nö­vény keresztezését. A keresztezésből származó takar­mánynövény tarto­gatta számukra a legkellemesebb meglepetést: 700 mázsát takarítot­tak be a kojkovi­­ceiek hektáron­ként a jó minő­ségű zöldanyagból. A vastag kocsány, amely a káposztáé­tól eltérően nem fás, puhább és nedvdúsabb. Lé­nyegesen hozzájá­rult nemcsak a hektárhozam foko­zásához, hanem egyúttal több emészthető fehér­jét tartalmaz. Az új takarmánynövény kitűnik magas tápértékével, a jószág jóízűen ropog­tatja. A baromfi sem veti meg. Az. említett hektárhozamot rendes üzemeltetési feltételek mellett érték el. A palántát június 15-e és 25-e között ültették el 60-szor 30 cm-es közökben. Következett egy kézileg végzett kapálás és két gyomlálás. Ostravai salétrommal utántrágyázták, 1 mázsát számítva egy hektárra. takarítjuk a kézi kapálást. 60-szor 60 cm-es közökben gyorsítsuk meg elültetését május végén. A kereszte­zésből származó takarmánynövény termesztését más hegyalji körzetben fekvő mezőgazdasági üzemeknek is ajánlhatjuk. Nagybani termesztése esetében zöldségültetőt, begyűjtésé­hez pedig kombinált betakarítógépet kell alkalmazni. F. Sikora mérnök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents