Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-05-27 / 43. szám
Tartósítsuk a takarmányokat szervetlen savakkal Minden jó gazda elsőrendű feladata nemcsak az, hogy növelje a takarmánynövények terméshozamát, hanem a termést a lehető legkisebb veszteségekkel be is takarítsa. Ehhez hozzátartozik még a takarmányok helyes tárolása, mellyel megőrizhető tápanyagtartalmuk. A széleskörű gyakorlatban eddig a fűféléket és többéves takarmánynövényeket csak szárították, vagyis ezekből a növényállományokból csak szénát állítottak elő. Ám a takarmánynövények ilymódú tartósítása a mezőgazdasági nagytermelésben tökéletlennek és gazdaságtalannak bizonyult, mégpedig főképpen azért, mert évente nagy veszteségek állottak be mind a zöldtömegben, mind a tápanyagokban. Múlt évben a Tudományos Rendszerű Gazdálkodás Intézetének (TRGI) útján bevezették a mezőgazdasági nagyüzemi termelésbe a fehérjetartalmú takarmánynövények tartósítását szervetlen savak — sósav és kénsav — segítségével. A silózásnak ez az új technológiája lehetővé teszi a takarmánynövények betakarítását akkor is, amikor a takarmánynövényeket sem természetesen, sem pedig mesterségesen, hideg levegő áramoltatásával nem lehet szárítani a levegő nagy relatív páratartalma vagy a gyakori esőzések miatt. S hogy a szervetlen savakkal való silózás helyes eljárás, bizonyítja az a valóság is, hogy a mezőgazdaságilag legfejlettebb államokban, mint pl. Finnországban is alkalmazzák. Finnországban például 10 év leforgása alatt 2850 literről 3500 literre, vagyis 650 literrel növelték a tehenek tejelékenységét (darabonként és évente), miközben a tej 4,46 % zsíradékfokú volt. Ezenkívül az Utóbbi 10 év alatt a tehénállomány létszámát 700 000 darabbal növelték. Nálunk bizonyos bizalmatlanságot tanúsítanak a fehérjetartalmú takarmánynövények szervetlen savakkal történő tartósításával szemben, de ez a bizalmatlanság alaptalan, mert a silózás helyes technológiájának betartása esetén kiváló minőségű takarmány állítható elő, s így növelhető a szarvasmarha termelékenysége is. Az elmúlt évben az említett intézet körzeti állomásain 3129 vagon fehérjetartalmú takarmányt silóztak le. Ebből 50,2 %-ot ásványi savakkal, 4,5 %-ot hangyasavval, 23,2 %-ot pirokénszulfáttal, 21,8 %-ot pedig melasszal. A szervetlen savakkal tartósított szllázs 50 mintájának elemzése a következő minőségeket mutatta ki: a minták 10 %-át az 1. osztályba sorolták a minták 24 %-át a II. osztályba sorolták a minták 18 %-át a III. osztályba sorolták a minták 14 %-át a IV. osztályba sorolták a minták 18 %-át az V. osztályba sorolták • minták 10 %-át a VI. osztályba sorolták • minták 6 %-át osztályon kívülinek minősítették. Ezt az osztályozást a Skorpík-féle módszer szerint végezték. Amint a kimutatásból látható, a szervetlen savakkal tartósított szilázs jó minőségű volt. De az alacsonyabb osztályba sorolt és az osztályon kívüli szilázs sem volt rossz minőségű, amiről mikroszkopikus vizsgálattal győződtek meg, s feletetésük komplikációk nélkül ment végbe. Az állatok egészségi állapota nem romlott le, sőt ellenkezőleg, az egész tél folyamán megőrizték jó erőnlétüket. A termelékenység, főleg a fejőstehenek tejelékenysége 1962-vel szemben növekedett. A Diviakyi Állami Gazdaságban például, ahol 307 vagon herefélét és fűfélét silóztak be (56,40 q szilázs), számosállatonként a tejelékenység 273 literrel növekedett. A Busovcei Állami Gazdaságban 370 vagon fű- és herefélét silóztak le, s számosállatonként így 49,90 q fehérjetartalmú szllázst állítottak elő. Ezen az állami gazdaságon fejőstehenenként 118 literrel emelkedett a tejelékenység. Meg kell jegyeznem, hogy abban az esetben, ha a réti növényzetet és a többéves takarmánynövényeket idejében kaszáljuk, s a már meglévő silótérségekben szerves savakkal gondosan silózzuk, kisebb költségekkel sokkal több és tápanyagdúsabb szilázst nyerhetünk, mint a silózás régi módszerével. Erről a Tudományos Rendszerű Gazdálkodás Intézetének körzeti állomásain végzett elemzések nyújtanak bizonyítékot. A vöröshere zöldtömege például 23,46 % szárazanyagot, 2,08 % emészthető fehérjét és 14,96 keményítőértéket tartalmazott. Ugyanennyi friss állapotban szervetlen savakkal besilózott vöröshere 23,44 % szárazanyagot, 1,89 % emészthető fehérjét és 10,24 keményítőértéket tartalmazott; a fonnyadt vörösheréből készített szilázs elemzése során 33,82 % szárazanyagot, 2,82 % emészthető fehérjét és 16,16 % keményítőértéket állapítottak meg. Viszont a földön szárított vöröshere szénája 74,16 % szárazanyagot, 4,84 % emészthető fehérjét és 27,87 keményítőértéket tartalmazott. A szervetlen savakkal tartósított vöröshere-szllázs tehát tekintettel a különböző víztartalomra, 24,2 %-kal több emészthető fehérjét és 16,8 %-kal több keményítőértéket tartalmazott, mint a földön szárított hereszéna. Ezenkívül a szervetlen savakkal előállított szilázs költségei 20 százalékkal voltak alacsonyabbak a hereszénára fordított költségeknél. A kutatás terén elért s a TRGI dolgozói által felülvizsgált eredmények arra mutatnak, hogy a fű- és herenövényzet silózása során beálló veszteségek sokkal alacsonyabbak, mint szárítás esetén. A veszteségek a következők voltak: silózás toronysilókban 15 %--ig áthajtós betontérségekben 15—25 % ideiglenes silógödrökben 25—30 % szárítás földön szép időjárás esetén 35 % földön esős időjáráskor 50—70 % szárítóállványokon 30 % mesterségesen, hideg levegő áramoltatásával 20—25 % A TRGI körzeti állomásain szerzett tapasztalatok arra mutatnak, hogy a mezőgazdasági nagyüzemi termelésben olyan betakarítási és tartósítási módszereket kell bevezetni, amelyek lehetővé teszik a takarmánynövények betakarítását akkor is, ha nem száríthatok sem természetes, sem mesterséges úton. S ilyen módszer a szervetlen savak segítségével történő silózás így a téli Időszakra kiegyenlített takarmányalapot biztosíthatunk állataink számára. HOMOLKA STEFAN mérnök, a Tudományos Rendszerű Gazdálkodás Intézete (Bratislava) dolgozója. Szarvasmarha-gondozók kézikönyve Az SVPhL kiadásában megjelent magyar nyelven a szarvasmarha-gondozók kézikönyve 301 oldal terjedelemben, 65 képpel, 22 táblázattal. Ára fűzve 8,50 korona, kapható a Slovenská kniha könyvesboltjaiban, megrendelhető közvetlenül a kiadóvállalatnál (Slovenské vydavatefstvo pódohospodárskej literatúry, Bratislava, Krízkova 7). A könyv szerzői — Horák mérnök és munkaközössége — tudományos dolgozók és gyakorlati szakemberek. Céljuk az volt, hogy egyszerűen, világosan összefoglalják, mégpedig kérdések és feleletek formájában mindazokat az ismereteket, amelyekre a szarvasmarha-gondozóknak munkájuk során szükségük van. Jól tudjuk, mi a jelentősége a szarvasmarha-tenyésztésnek a mezőgazdaságban, valamint azt is, hogy állattenyésztésünk fellendítésének egyik legfontosabb eszköze gazdasági állataink termelőképességének növelése. A kitűzött célok elérésében döntő szerep jut a gyakorlati dolgozóknak, akik a gazdasági állatokkal kapcsolatos munkákat végzik. Éppen ezeknek a dolgozóknak nyújt segítséget az új kézikönyv, amely tíz fejezetre, témakörre osztva tárgyalja az elméleti és gyakorlati tudnivalókat. A témakörök a következők: A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének feladata és kilátásai, A szarvasmarha-tenyésztésben alkalmazott alapvető zootechnikai intézkedések (ez a fejezet foglalkozik a nemesítést módokkal, a termelőképességi ellenőrzéssel, a nyilvántartással, a nagyüzemi tenyésztés módszereivel). Takarmányozási alapismeretek. Borjúnevelés, A növendékmarha nevelése, Tehéntartás, A szarvasmarha hizlalása, A szarvasmarha egészségének védelme, A szarvasmarha-tenyésztés termékeinek értékesítése, Munkabiztonság, tűzvédelem, állatbiztosítás. A cseh nyelvű eredeti müvet Plesnik J. mérnök, kandidátus dolgozta át a Szlovákiai viszonyokra; az átdolgozott fejezeteket a magyar kiadás is magában foglalja. A fordítás dr. Parraghy Pál és dr. Andrássy Tivadar munkája. A szerzők, a fordítók és a szerkesztőség egyaránt arra törekedtek, hogy valóban hasznos, egyszerű nyelven megírt könyvet adjanak a szarvasmarha-gondozók kezébe. Mayer Judit, prom. ped. az SVPhL magyar szerkesztőségének felelős szerkesztője 1964. május 27.
