Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-05-20 / 41. szám

A szakma mestere Egyszerűségétől talán csak a sze­rénysége szembetűnőbb. Főleg akkor, ha saját személyéről van szó. Nem szeret magáról beszélni. Csak akkor ered meg a szava, amikor a szakmára terelődik a szó. Ilyenkor elemében érzi magát. Ez tölti ki életét, ez je­lenti vágyainak beteljesülését: a kicsi vesszőből fakadó rügy, a rügyből nö­vekedő hajtás, mely termést érlelve hálálja meg a fáradságos munkát. A szőlőskert az igazi otthona. Itt érzi jól magát, a napsütötte határban. De vajon mikor kezdődött mindez? — Ezerkilencszázhuszonötben irat­koztam be a modrai szőlészeti iskolá­ba. Régi vágyam teljesült, amikor két év múlva, zsebemben a bizonyítvány­nyal kiléphettem az „életbe“. Abban az időben nem volt könnyű az elhe­lyezkedés. Több helyen dolgoztam, így a bélai Ullman báró birtokán is, ahol négy éven keresztül voltam vin­cellér. — Mióta dolgozik jelenlegi munka­helyén ? — Tizenkét éve, 1952-ben a szövet­kezet elnökévé választottak, majd egyéb munkaszakaszok következtek. Szívem azonban csak oda húzott, ahol az édes, zamatos szőlő terem. Végre aztán 1958-ban teljesült a vágyam. Azóta minden tudásommal és erőm­mel azon dolgozom, hogy fellendítsem szövetkezetünk szőlő- és bortermelé­sét. Azt szeretném, ha a szövetkezet tagsága személyesen győződne meg a nagyüzemi szőlőgazdaság előnyei­ről. — Azt hiszem erre minden lehető­ség adva van? — Teljes mértékben. Igaz, jelenleg csak 20 hektár a szőlőnk és 20 hek­tár a gyümölcsös, de még ez év tava­szán további 15 hektár szőlőt telepí­tünk, és ugyancsak további 15 hek­táron létesítünk gyümölcsöst. Szőlé-Nemzetközi borverseny Budapesten augusztus 10-20. között A második világháború óta Magyar­országon, Budapesten háromszor ren­deztek nemzetközi borversenyt. A borverseny iránt erősen megnöveke­dett az érdeklődés a külföldi szőlő-, bortermelők részéről. 1962-ben 21 országból 1004 féle bor került bírá­latra. Az utóbbi évtizedekben kevés példa volt arra, hogy nemzetközi borverse­nyen ilyen nagy számban vettek vol­na részt. A verseny győztesei szíve­sen használják a palackok címkéin a budapesti nemzetközi borverseny emblémáját. Az idei IV. Budapesti Nemzetközi Borversenyt ez év au­gusztus 10—20. között rendezik meg a Városligeti tó partján, a Mezőgaz­dasági Múzeumban. Szovjetunió, Bul­gária, Csehszlovákia. Románia már bejelentette, hogy számos kiváló bo­rával vesz részt a borversenyen. A tőkés országokból is sokan jelezték előzetesen részvételüket. Az eddigi érdeklődések és jelentkezések arra engednek következtetni, hogy az ez évi borverseny mondhatni a világ számottevő szőlőtermesztő és bort forgalomba hozó országainak rész­vételével zajlik le. A beküldött borokat titkosan bírál­ják. A bíráló bizottság tagjai sem a tulajdonos nevét, sem a bor fajtáját, sem pedig a bort beküldő országot nem ismerik. Csupán a bejelentett borkategőria és termelési év lesz ismert a bírálók előtt. A bírálatot pártatlanul, két bizottság végzi. A pártatlanság érdekében egy-egy bi­zottság nyolc tagja közül hat neves külföldi szakember lesz, közöttük szó-A házinyúltenyésziők tavaszi teendői Az utóbbi időben egyre többen fog­lalkoznak házinyúl-tenyésztéssel, sőt a falusi iskolák is tartanak nyulakat. Mindezt csak helyeselni lehet, egy­részt mert gazdaságos, másrészt mert tanuló ifjúságunkban korán felkeltjük az állattenyésztés iránti érdeklődést. Kis többletmunkával így a falusi és városkörnyéki lakosok évente sok olcsó, jóminőségű és könnyen emészt­hető húst termelhetnek. Az állat prémje ugyancsak értékes és bőr­iparunk várja a helyesen kezelt, ép nyúlbőröket. Ezúttal szeretném felhívni nyúlte­­nyésztőink figyelmét az állatok tava­szi fokozottabb gondozására. Ilyenkor a szaporítás és a nevelés a legfőbb cél, így erre kell súlyt helyezni. A jő tenyésztő pontosan tudja mikor ke­rül Sor a nyulak ellésére. Az ellés után sem árt éjjel megnézni őket, hogy mind benne vannak-e a fészek­ben, mert ellenkező esetben könnyen megfáznak és elpusztulhatnak. A jő tejelő és nevelő anyanyulak kicsinyeivel nincs sok bajunk, gon­dunk, ezek szépen, arányosan fejlőd­nek. Annál több gondozást igényel­nek a rosszul tejelő anyák nyulai. Ebben az esetben azonnal közbe kell lépnünk. Hogyan állapíthatjuk meg, hogy az anya jól, vagy rosszul szop­tat? Nagyon- egyszerűen: ha regge­lenként, kivesszük a fészekből a kis­­nyulakat, s hasukon feszül a bőr, akkor jóllakottak. Ha azonban a kis állatok soványak, ráncos a hasuk, gondozásba kell venni őket. Az anyanyulak tejtermelését jelen­tősen fokozhatjuk változatos takar­mányozással. A reggeli szokásos da­rakeveréket tejjel, aludttejjel kever­jük, s napközben jőminöségű szénát, ha lehet kevés lucernát etessünk. Az esti szemes eleség mellé sárgarépát, takarmányrépát adjunk. Szép ered­ményt érhetünk el ha 1 liter sós víz­ben 15—20 dkg korpát főzünk, vagy 1 liter tejben 2—3 dkg zabpelyhet és ezzel etetjük az anyát. A pruskai Mezőgazdasági Mű­szaki Középiskola növényter- i mesztési — állattenyésztési szak- 1 irányú. Ebben az évben ünnepli ■ fennállásának 10 évfordulóját. B Az iskolához 220 hektár föld 8|i tartozik: így hát az elméleti tu­­dós mellé gyakorlati ismereteket gj§| is szerezhetnek a tanulók. Eddig WM 350 végzett tanuló hagyta el az WK iskola padjait. A kép anatómia- W órán készült. Michal F o 11 a, az W iskola igazgatója a méh anató- W miáját magyarázza. » (Foto: Andrejcák, CTK) A rosszul tejelő anya kicsinyei ko­rán kimásznak a fészekből, ezért vi­gyáznunk kell, nehogy hozzájussanak az anyának szánt zsíros konyhahulla­dékhoz, vagy a tejes lágyeleséghez. A kisnyulakat 5—7 hetes korban válasszuk el, természetsen fokozato­san, először a nagyokat, a jól fejlődő­ket majd a kissebbeket. Egyszerre semmi szín alatt se, mert az anya még képződő teje gyulladást okozhat. Említésre érdemes, hogy a nyúl tejé­ben négyszerannyi fehérje és kb. há­­romszorannyi zsír van, mint a tehé­nében. Tehát ezért fejlődnek olyan gyorsan a kisnyulak. Életük első 3—5 hetében 15—20 dkg-ot, a 6—10. héten pedig 8—12 dkg-os súlygyarapodást érnek el. Az óriás fajták még ennél is többet. Ezek után nézzük az elválasztott nyulak helyes takarmányozását. A na­pi adagot úgy igyekezzünk összeállí­tani, hogy tartalmazzon elég fehér­jét, meszet, s jóminőségű legyen. Adjunk nekik rétiszénát, lucernát és szemestakarmányt is. A vitaminokat friss zölddel biztosítsuk. Vigyázzunk azonban, hogy a saláta, sárgarépa, petrezselyem zöldjét stb. fokozatosan keverjük a széna közé kis mennyiség­ben és etetés előtt legalább húsz órán át fönnyasszuk. A friss zöldta­karmánytól ugyanis könnyen felfú­vódnak. Továbbá fontos, hogy mindig legyen előttük friss, tiszta víz. A ketrecük legyen tiszta. A helyesen tartott és kezelt anyanyulak sok egészséges utódot hoznak a világra és csak raj­tunk múlik, hogy azokat veszteség­­mentesen neveljük fel. Péterfalvi László (Nyitra) A példás tanyai iskola az irányí­tójával és rendbentartójával. Nem porosodnak már az orvosi műszerek Ógyallán Lapunk ez év április 15-én megje­lent számában „Porosodó orvosi mű­szerek“ cím alatt Szénási János ko­máromi levelezőnk tollából cikket közöltünk az ógyallai poliklinikán uralkodó orvoshiányról. Időközben maga Szénási elvtárs utánajárt a dolognak és értesített bennünkte az ecsetelt viszonyok ked­vező fordulatáról. De levelet kaptunk azonkívül a Komáromi Járási Nép­egészségi Hivatal igazgatóságától is, amelyet az alábbiakban közlünk: „Lapjukban 1964. április 15-én megjelent bíráló cikkükre a Komáro­mi Járási Népegészségi Hivatal a kö­vetkezőket válaszolja: Megfelel a valóságnak, hogy az ógyallai poliklinikán bizonyos ideig sebész és orr-, fül-, gége- szakorvos nem tartott ambuláns rendeléseket. Ez a körülmény azzal indokolható, mivel a komáromi járás mindössze öt sebész-orvossal rendelkezik, akik munkájukat az ambulancián és a se­bészet fekvő betegei között végzik. Az öt orvos közül kettőt a járási ka­tonai hivatal több mint két hónapra a sorozások lebonyolítására rendelt be. Az egyik közülük a komáromi po­liklinikán dolgozott, ahol naponta több mint száz beteg keres gyógyulást, tehát az illető egyidejűleg nem ren­delhetett az ógyallai poliklinikán is. A többiek a kórházban fekvő betegek­kel is el vannak foglalva, hiszen min­denki előtt ismeretes, hogy műtéti beavatkozásoknál és azok után az operáló sebész mellett az asziszten­­sek nélkülözhetetlenek. Sebészi mun­kára képesítést nem nyert orvost pe­­dig Ögyallára nem küldhettünk, mivel ezzel a helyzeten csak rontottunk vol­na, s így inkább a kevésbé rosszat választottuk. Ami az orr-, fül, gépe-orvost illeti, a helyzet a következő volt: a lakos­ság száma alapján a terv a járás ré­szére két szakorvost engedélyezett, akik rendelkezésre is állnak. Az egyik közülük azonban fiatal anya, aki 20- hetes anyaszabadságon volt és azt csak 1964. április 30-án fejezte be. Az igazgatóság gondoskodott ugyan egy fiatal segédorvos beosztásáról, aki az osztály vezető-orvosának távolléte alatt a fekvő betegek mellett teljesí­tett szolgálatot, amíg főnöke Komá­romban a poliklinikán dolgozott. Ma­gát az osztályvezető orvost nem küld­hettük Ögyallára, mivel sürgős ese­tekben nem bízhattuk a fiatal, még nem elegendő gyakorlattal rendelkező segédorvosra az azonnali segélynyúj­tások fontos feladatát. Mind ettől eltekintve az út Komáromba a poli­­klinikától a kórházig csupán öt per­cig, míg Ögyalláról 30 percig tart. Ez idő tájt a két probléma már megoldódott, miután orvosaink vissza­tértek a sorozásokról és megkezdte munkáját orr-, fül- és gépe szakor­vosunk is. Ezáltal a szakorvosi ren­delések Ögyallán ismét biztosítást nyertek.“ E levelet az ógyallai körzet betegei megnyugtatására közöljük. HELYREIGAZÍTÁS A Szabad Földműves 1964. május 16-i számának 5. oldalán „Az öntözés problémái Csallóközben“ című cikkbe két helyen számhiba csúszott. Az em­lített öntözési kísérleti intézet gaz­daságának nem egy, hanem 12 Diesel­motoros 20 hektáros öntözőberende­zése van. A hatodik alcím alatti har­madik bekezdésben a szöveg helyesen így értelmezendő: Nyárasdon, föld­alatti azbesztcsővezetékkel 230 hek­tárt tettek öntözhetővé. Szíves elnézést kérünk. (A szerk.) EHLLU FÖLDMŰVES 7 1964. május 20. «5 'CS W o C £ B p> 3* s> ö> u k '3 g Qj — k. '») k-. *o k c •o ti B O) % A sládeckovcei szövetkezet 30 tagú brigádja Blacho Mihály vezeté­sével a napokban benevezett a szo­cialista munkabrigád címért folyó versenybe. Móri, Stefanovics, Lencsés, és Bohács traktoros vállalta, hogy négy ésszerű javaslattal 1000 munka­órát takarít meg. (Marian Takác, Nyitra) # A bögellői szövetkezet kertészete még fiatal, de máris jó eredményeket érnek el. Ültetik a dinnyét, ápolják a vörös- és fokhagymát. Kázmér István, főkertész jó termést remél. (öllös Márta, Padány) jelesre a tanyai iskola. A könyvtárban olyan példásan sorakoznak a könyvek, mint egy államfő fogadására kirendelt díszszázad. Az iskola falán ízléses tabló dicséri a jó tanulókat és elma­rasztalja a lemaradókat. A kis szer­tárban különféle szerszámokat talá­lok versengése-e, ki tud díszesebbet adni gyerekének, de minden bizony­nyal nemes versengés. Az iskola udvara is példás. A játék­tér mögött minden „csemetének“ megvan a kis földecskéje, ahol kü­lönböző zöldségféléket termelnek. Ott szintén versengés folyik a többter­melésért, illetve az alapos művelésért. A kapuból jóleső érzés mégegyszer visszatekinteni a példás iskolára. A felemelő hangulat azonban csak addig tart, amíg a tanító­nő kesernyés mo­sollyal nem tessé­kel be egy rozzant kapun. — Itt lakom — mutat rá egy vedlő falú házra. Ha Pató Pál élne, minden bizonnyal büszkén vallaná magáénak e házat. Habár ő már több mint egy évszázada nyugszik, a költő által megénekelt hagyatéka a „hej, ráérünk arra még“ úgylátszik fenn­maradt. Pedig az a pedagógus, aki pél­dás iskolát teremt a jövő nemzedékének, megérdemelné az Újvári Járási Nemzeti Bizottság illetékes osztályától, hogy rendbe ho­zassa a tanítólakást és a „nemzet napszámosa“ emberhez méltó körül­mények között élhessen. Tóth Dezső Igazi tanyavilóg. A Kürt közelében levő István-majorban sár-víz idejét egyetlen közlekedési eszköz az állami gazdaság által fenntartott lóvasút A döcögő pejhúzta szekérfélén ázva­­fázva húzódnak össze az alapfoki kilencéves iskolába igyekvő gyerekek, és az ügyes-bajos dolgaik intézésében járó felnőttek. A múlt század­beli állapot felszá­molása, már csak rövi idő kérdése a majorban. Az egy­más fölé rakott be­tonlapok várják az emelőket, a szor­gos kezeket, hogy egymás mellé he­lyezzék őket, aztán gurulhasson a ke­rékpár. száguldhas­son az autó és vég­­re-valahára meg­jelenhessen az any­­nyiszor megálmo­dott autóbusz. A tanyai iskolák­ról kevés jót halla­ni. Vannak tanítók, akik abban a re­ményben, hogy a tanfelügyelő restel­­li besározni a cipő­jét, nem sokat tö­rődnek az iskolá­val. Lehet, hogy az István-majori isko­la ajtaján is csak minden szökőév­ben kopogtat az iskolaügy dolgozója mégis az ott látott példás rend, tiszta ság meglepi a véletlenül odacseppe nőt. Ezt a közmondást „ahol ragyog tisztaság, dicsérd a ház asszonyát1 a falvédők ezrein olvashatjuk. Ez a elismerő mondás István-majorban tanítónőt, Hégernét s minden bizony nyal a szorgos kezű takarítónőt illeti De nemcsak ezen a téren vizsgázil lünk, amelyekkel a gyerekek elsajá­títhatják a különböző mesterségek alapjait. Nagyon meglepett még a fogason függő, szebbnél szebb, díszes törül­közők tisztasága. Nem tudom, a szü-Hej, ráérünk arra még... szetünk 110, a gyümölcs észetet pedig 70 hektárra bővítjük 1970-ig. — A telepítéshez szükséges alanyo­kat honnan szerzik be? — Itt is a gazdaságosság elvét tart­juk szem előtt. Ezért saját iskolát létesítettünk, ahol magunk neveljük a szükséges mennyiség túlnyomó ré­szét. Jelenleg 30 000 egyéves szőlő­dugványunk van és 500 saját nevelésű gyümölcsfánk. Főleg őszibarack és almafa. A hiányzó mennyiséget pedig a Bratislavai Magnemesítő Állomáson szerezzük be. — Az egyre szélesedő szőlő- és gyümölcsgazdaságot hogyan fogják művelni ? — Pillanatnyilag csak kézi erővel. A szövetkezet vezetősége azonban in­tézkedett, hogy a növénytermesztés szakaszán a kapásnövények művelését is gépesítik, s ezáltal a felszabadult munkaerőt szükség szerint erre a szakaszra összpontosítják. Az év utolsó negyedében pedig egy új lánc­talpas kistraktort kapunk amely ki­mondottan ezen a szakaszon dolgozik majd. A dunamocsi szövetkezetesek nagy fába vágták fejszéjüket. Munkájukat bizonyára siker koronázza. A szőlős­kertek alatt épülő halászcsárdában a turisták majd véleményt mondhatnak Hollósi Gyula szaktudásáról, amelyről mi már meggyőződtünk. Hollósi elv­társ mestere a szakmájának. Andriskin József (Komárom) cialista és nem szocialista országbeli is. A nemzetközi borversenyen részt­vevő összes bort az augusztus 28 és szeptember 20 között megrendezésre kerülő 65. Országos Mezőgazdasági Kiállításon kívül pavilonban bemutat­ják. A borkiállítást nemzetközi cimke­­kiállítás és bélyegkiállítás egészíti ki. A látogatók nyilvánvalóan érdeklő­déssel tanulmányozzák majd a bor­palackok címkéinek gazdag változatát és a nemzetközi bélyegkiállítást is. A bélyegkiállításon a szőlő- és bor­termelésről szóló világon megjelent csaknem valamennyi bélyeget bemu­tatják. Az idei Mezőgazdasági Kiállításon azonban nemcsak bemutatják a díj­nyertes borokat, hanem lehetőség lesz arra is, hogy a kiállítás látogatói azok legjavát a helyszínen meg is kóstol­ják. Számos külföldi cég vállalta, hogy díjnyertes boraiból a kívánt mennyiséget kostoló céljára szívesen küldi magyar borért cserébe. Fehér Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents