Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-05-16 / 40. szám
Ültessünk több nyárfát ^ Hatéves óriás nyárfaerdö az első ^ ritkításkor 0,91 hektárról 75 köbméter fát adott Dióspatonyban a területeken 10—12 %-kal emelkedett a terméshozam. Ha a kimutatás nem is pontos, mindenki előtt világos, hogy a szélvédő sávok csökkentik a szárító szelek hatását és lényegesen több nedvesség marad a földben. Mondanunk sem kell, hogy az erdősítés kedvezően befolyásolja az éghajlati viszonyokat és segít Csallóköz vízellátásának a megoldásában is. Vojtus Martin mérnök megemlítette, hogy a nyárfaerdő valóságos víziszivattyú. Előfordult, hogy egy eléggé nedves terület talajvízszintjét 30 cm-re! mélyebbre csökkentette. Ilyen nyárfaerdők vagy ligetek a kipárolgással kedvezően befolyásolják a levegő páratartalmát. Parkosítsuk a gazdasági udvarokat A sivár, kietlen gazdasági udvarok nem valami jó benyomást keltenek. Legtöbbször csak a színtelen, fehérre meszelt istállókat, víztartályokat és a piramissá alakult trágyatelepeket látjuk. Ezzel szemben kellemesen lepődtünk meg a negyedi EFSZ gazdasági udvarán. Több fasorból álló, szélvédő sáv szegélyezi a telepet, olyan az udvar, mint egy park (persze egy kis szépséghiba Is becsúszott, mert a tanulmányi csoport néhány EFSZ- tagja nem kis kárörömmel jegyezte meg, hogy parknak azért nem nevezhető a gazdasági udvar, mert a trágya Csáky szalmája módjára szanaszét hever. Reméljük, hogy a negyedi szövetkezetesek hamarosan rendbehozzók gazdasági udvarukat). Az egyházgellei EFSZ gazdasági udvarát is szépen körülültették nyárfával és a bejáratnál valóságos rózsaligetben gyönyörködik az érkező szeme. A gyorsan növő nyárfák tehát igen sok hasznot hoznak. Nagymennyiségű nyersanyagot adnak papír- és bútorgyáraink számára, a parkosított gazdasági udvarok szé'fogó sávok, kisebb-nagyobb nyárfa lök, ligetek esztétikai szempontba1 is jó hatást keltenek az emberre. A nyárfaligeteket a vidék tüdejének is nevezhetjük, mert szűrik, tisztítják a levegőt. A gyorsan növő nemesített nyárfa után nagy a kereslet külföldön is és országunknak komoly valutát jelent. Ne hanyagoljuk el a fűzfatermesztést se Kimer Ernő, sülyi főerdész helyesen említette meg, hogy a nyárfaerdőket csak alkalmas területre telepítsük, tűzifának hagyjuk az akácerdőket, vizenyős területre pedig telepítsünk fűz- és égerfákat. Kalmár János elvtárs viszont fölvetette a kérdést, hagy miért nem kaphatnak a szövetkezetek elég fűzfadugványt. Hisz kosárfonáshoz a nyersanyag 50 százalékát külföldről hozzuk be. A Csallóközben ugyanis sok az olyan terület, ahol fűzfavesszőt termelhetnének kosárfonásra, és így bizonyos fokig megoldhatnánk a szövetkezeti tagok téli foglalkoztatottságát is. A Bősi Erdőgazdasági Kísérleti Állomás vezetői megígérték, hogy egy-két éven belül ki tudják elégíteni a szövetkezetek ültetőanyag-igényét. A gyorsan növő fafélékre tehát érdemes nagyobb gondot fordítani. Ültessünk minél több fát, hogy ezzel is elősegítsük mezőgazdaságunk és egész népgazdaságaink fejlődését. Balta József A rezgő nyárfáról még nóta is született. A sokfajta nyárfa jelentősége csak az utóbbi évtizedekben nőtt meg. Különösen a Kanadából, Olaszországból származó óriási nyárfák értékesek. Az óriásnyárfa 40 méter magasra is megnő, gyorsan ad nagytömegű és jó minőségű anyagot. Az új, nemesített nyárfa, mivel a törzse belül nem reped meg, és közepén sem kezd rothadni, mint a régi fekete nyárfa, kitűnő nyersanyag bútorkészítésre és az egyik alap-nyersanyaga a papírgyártásnak. A nyárfa világszerte tért hódít. Olaszországban és Jugoszláviában még szántóföldeken is termesztik köztes művelésű burgonyával, kukoricával vagy takarmány-fűfélékkel együtt. Szlovákiában az utóbbi években, főleg a Csallóközben egyre több nyárfaligettel találkozunk, ami azt bizonyítja. hogy ez a hasznos fa az erdők indokolatlan kipusztítása után előretör. A szövetkezetek és állami gazdaságok kihasználják a megművelésre alkalmatlan területeket és nyárfával ültetik be. Termesztése körül viszont felmerült néhány kérdés, és tisztázása végett az erdőgazdaságok és mezőgazdasági üzemek szakemberei tanulmányi szemlét tartottak. A dunaszerdahelyi, érsekújvári és komáromi járásban szerzett tapasztalatok eredmé-’ nyét papírra vetjük. Milyen talajba ültessük a nyárfát Vojtus Martinnak, a Bősi Erdőgazdasági Kísérleti Intézet dolgozójának az a véleménye, hogy a nyárfát csak arra a területre ültessük, ahol a talajvíz nem magasabb 30 cm-nél és még a legnagyobb szárazság idején sem süllyed 2 méternél mélyebbre. Ahol a talajvíz magas, vagy megközelíti a felszínt, telepítsünk fűz- vagy égerfát, lehetőleg bakhátas műveléssel. Amint Bősön is láttuk, a vizenyős magas talajvizű földön a nyárfa sínylődik és előbb-utóbb elpusztul. Nem szereti az állóvizet, viszont kedveli, ha víz áramlik a földbe. Bősön nagy kár keletkezett: 128 hektárt erdősítettek, de csak a magasabb helyeken maradt meg 10 hektár. Igaz, hogy ebben bizonyos fokig részes az egységes földművesszövetkezet is. A szarvasmarhát kihajtották az erdősített területre, az állatok lelegelték a gyenge fák hajtásait. De az erdőgazdaság sem cselekedett helyesen, amikor az említett területre csak csekély arányban telepített fűzfát. A nyárfa elég jól bírja a talajvizes, homokos talajt, de jobban kedveli a tápanyagdús földet. Tehát ne várjunk tőle csodát, ha olyan helyre ültetjük, ahol még a fű sem nő meg. A talajművelés hatása A nyárfa kiskorában igen gyámoltalan. Ha ültetés után elhanyagoljuk, nehezen tér magához, az ápolást viszont kamatostói megszolgálja. Erre legjobb példa Várkony község. A telepítés egyik részét a talajelőkészítés után rendszeresen kultivátorozták és az eredmény: az egyéves erdő majdnem megelőzte a hároméves telepítést. A fiatal fának az első négy évben a gyors növés miatt sok levegőre van szüksége, mert a gyökérzet nagymennyiségű oxigént fogyaszt. Talajlevegőzéssel oxigént juttatunk a gyökerekhez és az esővíz a szikes talajokon könnyebben az alsó rétegekbe mossa a fa növekedésére káros sókat. A kultivátorozás hatását több erdőgazdaságban lemértük. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a gondosan ápolt fák 2—3 évvel megelőzik az elhanyagoltakat. A dunaszerdahelyi járásban nem fordítanak erre a munkára elég gondot, ezzel szemben az érsekújvári és komáromi járásban valósággal dédelgetik a nyárfaerdőket. Szinte ugrásszerűen növő. gyönyörű nyárfaerdőket láttunk a Vág partján, a farkasdi, szímői, ifjúságfalvi és gútai határban, öt-hatéves erdők már 10—15 cm vastag törzsű fákból állanak, és máris ritkíthatok. Tehát az ápolás kifizetődik. Sűrűn vagy ritkán hagyjuk a sorközöket? Az utóbbi években a nyárfát 2X3, 3X3 vagy 4X4-es sorközökbe ültetik. A szövetkezetek a sűrűbb ültetésre törekednek, mert azt tartják, hogy ritkításkor vékonyabb dorongfát nyerhetnek építkezési és más célokra. Kisebb területeken ez talán megengedhető, de nagyobb erdőségeknél kizárja a gépi művelést, ami lényeges önköltség-emelést von maga után. A nyárfa koronájának hely kell, mert a gyors növekedéshez sok levegőre van szüksége. A tapasztalatok alapján megállapították, hogy a 4X4-es telepítéskor a legtöbb az egy hektárra eső fa mennyisége. Kimer Ernő sülyi főerdész ilyen szép telepítést mutatott a gellei határban. Az alaposan kultivált földben gyorsan megeredtek a facsemeték és közte még termelhetnek burgonyát, kukoricát, vagy más kapásnövényt. Dióspatonyban Kalmár János, a szövetkezet elnöke már ra^ Kimer Ernő, a sülyi erdőgazdaság A főerdésze elégedetten állapítja meg jT a cellulózegyártásra szánt fa A vastagságát gyogó arccal mutatta a „csodaerdőt“. Az 1957-ben ültetett óriásnyárfa az első ritkító vágásnál 0,91 hektár területről már 75 köbméter fát adott. Ebből 45 köbmétert cellulózegyártásra adnak el. A becslések szerint ez a terület 40 év alatt 750—800 köbméter fát ad. A szímői határban az Olaszországból hozott 214-es nyárfaerdőt a község papja telepítette. Ma a fák 34 méter magasak. A harmincéves erdő évi hektáronkénti gyarapodása 27 m3 és a szakemberek szerint a faállomány egy-egy hektáron 625 köbmétert tesz ki. Emellett a ritka, kevéslombú erdő jó legelőt ad a szarvasmarha-állománynak. Tehát a mezőgazdasági üzemek a ritkítás után a legelőre is felhasználhatják a nyárfaerdőket. Szélfogó sávok kedvező hatása a termelésre A Vág mentén: a farkasdi, szímői, gútai határban szép szélfogó nyárfasávokat láttunk. Többéves kimutatás alapján megállapították, hogy ezeken Fiatal óriásnyárerdö a farkasdi határban (A szerző felvételei) ~ zes mosasara szolgáló mosdóban a piszoktól háborgott a gyomrunk. A szövetkezet tulajdonában lévő halszálkás fejőállás kihasználatlan, s az automatikus fejőberendezés az egyes helyiségekben hever. A tőgymosó berendezés vízszóró rózsája rozsdás és tönkrement. Ha a szövetkezet ezt a berendezést nem tudja kihasználni, akkor a gépesítő feladata, hogy megfelelően beolajozva elraktározza. Elrettentő helyzetet találtunk a nagymegyeri szövetkezetben, ahonnan bizonyítékul magunkkal hoztuk a fejőgép egy elosztófejét. Ha a benne talált bűzös tejmaradékot az emberek látnák, elmenne a kedvük a tejivástól. Hogyan értékeljük annak a zootechnikusnak a munkáját, aki megengedte, hogy a tej hűtésére szolgáló betonmedencében melaszt tároljanak? S ha már erre az engedélyt megadta, miért nem törődik azzal, hogy a melasz maradékait a medencéből eltávolítsák, hiszen abban az időpontban, amikor ott jártunk, már két centiméteres penészréteg borította! S ezek relett a penészes, bűzös melaszmaradványok felett szájukkal lefelé helyezték el a tejeskannákat1 Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, hogy nem akármilyen zootechnikusról van szó. Fő-zootechnikusi funkciójában 2400 korona fixfizetése van, és ezen kívül — amint értesültünk a szövetkezet vezetőségétől —, havonta körülbelül 600 korona tejprémiumot kap! A szövetkezet gépesítőjéről is cáak azt mondhatjuk, hogy nem sokat törődik a rábízott gépekkel. Halszálkás fejőálláshoz tartozó, egyenként 480 korona értékű két pulzátort kapartunk ki a penészes szalmából, amit szintén magunkkal hoztunk a Szlovák Nemzeti Tanácsra. így folytathatnánk a bírálatot az Üj Élet szövetkezet, a pozsonyeperjesi szövetkezet, a vásárút-felsővámosi szövetkezet stb. esetében is. A fejőberendezések fertőtlenítésére szolgáló készítményből elegendő mennyiséget találunk a gépállomások raktáraiban. A mezőgazdasági üzemek az emberek egészsége érdekében rendszeresen cserélhetnék a szűrőbetéteket. Azok az emberek, akiket a fejőgépek mentesítettek a nehéz kézi fejéstől, igazán rendszeresen gondoskodhatnának a fejőberendezések tisztításáról. S ami a tejprémiumot illeti, annak szétosztásakor tekintetbe kell venni nemcsak a kifejt tej mennyiségét, hanem annak tisztasáminőségét is. D Marková mérnöknő, a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági főosztályának dolgozója INem csalódtam Hiába, ilyen az ember. Ha egyszer valahol érdekeset, újat lát, vagy tapasztal, ami leköti figyelmét* különösnek tűnik, vagy éppenséggel újdonságszámba veszi, nem felejti el, tovább érlelődik benne, s ha módjában áll, később újból megnézi. Kíváncsi, hogyan fejlődött, megmaradt-e annak, aminek elképzelte. Emberi dolog a kíváncsiság. így vagyok én is. Nem is oly régen, vagy fél éve, hogy Csallóközben a réti EFSZ-ben jártam Bár a vidéket aránylag jól ismerem, az említett réti szövetkezetről vajmi keveset tudtam. De amit itt akkor tapasztaltam, valóban újdonságnak tűnt. Hogy teljesen őszinte legyek, addig a mezőgazdaság szakosításáról csak irányelvekben határozatok formájában hallottam, tudtam valamit. Itt láttam és tapasztaltam először, hogyan valósul meg mindez a gyakorlatban. Pontos adatokkal, számokkal és egyéb mással magyarázta akkor a szövetkezet főkönyvelője a szakosítás előnyeit, szükségességét és távlatait. Pontosan jegyeztem akkor is, akárcsak mostani ottlétem alkalmából. így azután nem volt nehéz meggyőződnöm terveik helyességéről, márcsak azért sem, mert az első félév eredményei már igazolták elképzeléseiket. Persze, mindez nem ment könnyen. De a valóságban mi is képezte az átszervezés gondját, miről is volt szó akkortájt Réten? Elsősorban is felszámolták a tehénállományt és csupán a szövetkezeti tagok tejeliátására hagytak egynéhány tehenet. A többi helyett viszont hizlalásra alkalmas marhaállományt kellett vásárolni, ami bizony sem pénzügyi, sem az alkalmas állomány kiválasztása tekintetében nem ment könnyen. De az előzetes számítások mégis csak sürgették a dolgot. A hizlalásra szánt állatokat 200 kg-os átlagsúlyban kilónként 9—10 koronáért vásárolták. És amint ezt az idei első negyedév is igazolta, ezeket az állatokat 450 kg átlagsúlyban 11,95 koronáért továbbították kilogrammjaként 7—8 hónap múlva. Tehát az üzlet kedvezőnek bizonyult, különösen mert kellő saját takarmányalapot tudtak biztosítani az állatállománynak. A rétiek hasonlóan jártak el a sertéstartás dolgában is. Úgy vélték, számukra kedvezőbb a birkatenyésztés — ám a mennyiségben még nem történt meg a végső döntés — mint a sertéshizlalás. Csupán néhány kocát hagytak a szövetkezeti tagok háztáji szükségletének kielégítésére. Ez esetben is a papiros és a ceruza döntött. Az 1000 birkáról kilogrammonként 90—93 koronát kapnak a gyapjúért, persze a többi melléktermék értéke sem megvetendő De hasonló döntés történt a réti szövetkezetben a baromfiállomány esetében is. Helyette pulykát tenyésztenek — 450-et számlál a törzsállomány — és úgy véli a vezetőség, hogy évente 4000 pulykát adnak el, bizonyára kellő haszonnal Mondom, fél éve jártam itt először, akkor értesültem a rétiek újfajta gazdálkodásáról, mely nemcsak nekik •Sért jobbat, de a köznek is. Most pedig az eredmények érdekelnek és bár a fél év nem nagy idő, de törekvésük eredménye máris látható. Most sajnálom, hogy első ittlétem alkalmából nem érdeklődtem a szövetkezetei érintő egyéb problémák iránt is, mert akkor nem lepődtem volna meg azon, hogy új elnökkel és agronómussal találkozom. Kétségtelen, hogy szükség volt minderre, mert mind az elnök, mind az agronómus elégedett a tagság szorgalmával és rátermettségével. Ügy gondoljuk, fordítva is így van Talán ennek köszönhető, hogy két-három, sőt a többéves trágya é« műtrágya mind kikerült a földekre. Persze, ilyenkor tavasz idején, amikor a munka sürget, nincs idő a sok beszédre. Ezt tapasztaltam, amikor Méhes István szövetkezeti elnökkel és Nagy Tibor agronómussal beszéltem. Siettek, munkájuk volt. Ügy vélték, ha az eddigi munkák sikerültek, a továbbiak érdekében is már most meg kell tenni mindent. Dúsan zöldellnek a vetések, gyorsan nő a cukorrépa, a kukorica. Megtisztultak a szövetkezet szérűi, a trágya és a műtrágya nem éktelenkedik tovább az istállók környékén és a raktárakban. Oda került, ahová szánták. Tehát nincs baj a szervezéssel. El kell ismerni hogy Méhes István és Nagy Tibor nagy tapasztalattal rendelkeznek és erős akarattal, jó munkával viszonozzák a rétiek bizalmát. SÁRKÁNY ÁRPÁD 1964. május 16. Tisztaság és lalkiismeret Nem véletlen, hogy a címben a tisztaságot a lelkiismerettel kapcsoljuk össze. Azoknak az embereknek a lelkiismeretére akarunk apellálni, akik a tejtermelésért és a kifejt tej tisztaságáért felelősek. A Szlovák Nemzeti Tanács Mezőgazdasági Főosztálya ugyanis egynapos szúrópróbát végzett a dunaszerdahelyi járás szövetkezeteiben, ahol ellenőrizte a fejőgépek tisztaságát, karbantartását és a kifejt tej tisztaságát. Csupán tíz szövetkezetbe látogattunk el, de elmondhatjuk, hogy az ellenőrzés eredménye elriasztó. Például a búcsi szövetkezet három tehénistállójában végzik géppel a fejést, de a fejes befejezése után egyetlen fejőgépet sem tisztítottak meg. A szűrőkön régi, bűzös tejmaradékokat találtunk és a törlőrongy kimondhatatlanul piszkos volt. A mosdó falai meghatározhatatlan szürkés-fekete színűek. Igazán juthatna a szövetkezetben néhány korona egy vödör mész vásárlására, hogy a mosdó falait tisztára meszelhessék! A bősi szövetkezet istállóiban sem ‘aláltunk nagyobb rendet. Találtunk ugyan a fejőberendezés tisztítására alkalmas Alkon készítményt, de nem a megfelelő helyen. Ott hevert az istálló előtt a porban. A fejőberende-3
