Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-05-06 / 37. szám

Védekezzünk a kései fagyok ellen V Gyümölcsfáinkat, zöldségféléinket, de egyéb kultúrnövényeinket Is gyakran ká- 5 rosítják, vagy teljesen tönkreteszik a kései tavaszi fagyok és ez nemcsak az Ij ÉFSZ-eknek, de a népgazdaságnak is jelentős károkat okoz. VÉDEKEZÉS Bér a legkeményebb és a legtartósabb Jtideg a tél folyamán lép fel, a fagy leg­nagyobb kártétele nem télen, hanem a Jtésfl tavaszi, esetleg a koraőszi napok­ban szokott fellépni. Ezek a gyenge, de veszedelmes kései fagyok a növényzetet olyan fejlődési időszakban érik, amely­ben sokkal fogékonyabb a fagy kártéte­leivel szemben. Hogy fagykáraink nem a tél folyamán, az igazi nagy fagyok Idején következnek be, annak egyik oka az, hogy a növényeket télen hótakaró borítja és hogy fejlődésük ezen idősza­kában könnyebben elviselik a nagy hide­get, mint tavasszal Ez szoros kapcso­latban áll a fagypont-süllyedés jelensé­gével. Az oldatok egyik jellemző tulaj­donsága, hogy alacsonyabb hőmérsékle­ten fagynak meg, mint a tiszta oldósze­rek. A fagypont-süllyedés függ az oldat töménységétől. Minél töményebb a nö­vény oldata, annál alacsonyabb a fagy­pontja. Télen viszonylag kevés folyadé­kot találunk a növény testében, ez vi­szont tömény oldat. Tavasszal több az ilyen oldat és sokkal kisebb a tömény­sége, ezért könnyebben megfagy a nö­vény, ami aztán káros következményeket von maga után. A fagykárok túlnyomó többségét a késő tavaszi éjszakák folyamán fellépő elfa­gyás okozza. Az elfagyási károk általá­ban az éjszakai lehűlésből származnak, sokszor az év olyan részében, amelyben az idő különben nagyon enyhe. Például tavasszal, amikor a növény tenyészfolya­­matai már lényegesen előrehaladottak. A kritikus hőmérséklet, mely hatására a növények a vegetációs időszakban részben vagy teljesen elfagynák, növé­nyenként változik. Az egyes növények a fagynak jól ellenállnak, mások viszont a faggyal szemben nagyon érzékenyek. Ez az érzékenység nemcsak növényenként, de a növény bizonyos fejlődési szaka­szaiban is változik. NÉHÁNY NÖVÉNY FAGYPONTJA- kritikus növény fejlődési hőmérséklet szakasz C°-ban szőlő bimbózáskor —1 szőlő virágzáskor 0 kajszi virágzáskor —2 meggy virágzáskor —2 cseresznye virágzáskor —2 szilva virágzáskor —2 uborka keléskor —2 kabakosok virágzáskor —1 A növények fagy által történő elpusz­tulásának okai különbözők lehetnek. Például a fagy következtében a sejtnedv megnagyobbítja térfogatát (ismert tu­lajdonsága a jégnek), ezáltal a sejtfalak szétszakadoznak és a növény elpusztul. Egy másik ok az lehet, hogy a fagy a sejtekből elvonja a nedvet, dehidrál és ennek következtében a növény ugyan­csak elpusztul. Különösen veszélyesek a fagykárok szempontjából az ún. hideg légtavak vagy fagyzugok, amelyekben a hideg levegő a csendes derült éjsza­kákon megáll. Az elfagyási károk elleni védekezés nagyon fontos, mert általában a május­ban fellépő kései fagyok nagy károkat okozhatnak mind a szőlőkben és gyü­mölcsösökben, mind a szántóföldeken. A fagyvédelemnek sokféle módját Is­merjük és ezeket két nagy csoportra oszthatjuk fel: 1. passzív fagy védelem, 2. aktív fagyvédelem. PASSZÍV FAGYVÉDELEM A passzív fagyvédelem a fagy jelen­ségét nem szünteti meg, ellenben a nö­vényt olyan helyzetbe igyekszik hozni, hogy a fagy ne okozhasson nagyobb kárt, például a növényeket fagymentes helyre telepítjük, ezzel ún. fagymentes mikro­klímát létesítünk a növényeknek, vagy nemesítéssel fagyálló fajtákat állítunk elő. A passzív fagyvédelem egy másik módja, mikor a növényt a kritikus idő­szakban hőszigetelő anyaggal, például papírral fedjük be. Ide sorolhatjuk még a virágzást késleltető vegyszereket Is. Ez az eljárás azonban nagyon körülmé­nyes, mert nagy hozzáértést kíván, más­részt pedig nagyon drága. A kezelésnek viszont a jó hatáson kívül vannak káros következményei is, például romlik a gyümölcs íze, mert megrövidül a té­ny észidő, s így a cukrok és a zamatanya­gok nem tudnak olyan jól kifejlődni. Egyes helyeken alkalmazzák a kései fagyok ellen a szőlő és a gyümölcsfák késői metszését is, de ez semmiképpen sem javasolható, mert a növény sok tápnedvet veszít, és ezáltal a vegetációs idő nagyon elhúzódik, ami a legtöbb esetben terméscsökkenéshez vezet. Aránylag gyakran és sikeresen hasz­nálják a fagyvédelemben a fák törzsei­nek bemeszelését. Ennek a hatása abban rejlik, hogy a fehér szín visszaveri a napsugarakat és korlátozza a fatörzs nap felé eső részének felmelegedését, és ennek következtében csökken a megfa­­gyás veszélye is. AKTIV FAGYVÉDELEM Az aktív fagyvédelem olyan fagyvé­delmi intézkedés, amellyel a levegő lehű­lését igyekszünk kiküszöbölni, illetőleg úgy korlátozni, hogy^ a hőmérséklet ne száljon 0 C alá. A fag'yvédelem legrégibb és talán legtöbbet használt módja a füs­tölés. A veszélyeztetett földek felett füstfelhőt létesítünk úgy, hogy nedves szalmát, nedves fát, nyers naftalint, kát­rányt, nyers olajban áztatott tőzegport vagy olajban áztatott fűrészport, esetleg egyéb különleges füstfejlesztö anyagot égetünk. Füstöléskor fontos, hogy a füst-palást a fagyvédett terület felett maradjon. A füst elszökésének veszélye rendszerint akkor áll fenn, ha a füst túl meleg. A túlmeleg füst ugyanis, mint a meleg levegő, a magasba emelkedik és így hatástalanná válik. Kevésbé meleg füstöt úgy fejleszthetünk, ha több he­lyen kisebb tüzeket rakunk. A nagy tűz ugyan több füstöt ad, a füstje azonban túl meleg, és nagyon gyakran elszökik. A füstölés gyenge fagyok ellen jó! be­válik, de az erősebbek elleni védelemben nem mindig képes a fagy bekövetkezését teljesen kiküszöbölni. Egyes gazdaságokban alkalmazzák a kályhákkal vagy tüzekkel történő fütéses fagyvédelmet is. Ez a védekezési mód­szer az első pillanatban szinte lehetet­lennek látszik, hiszen a hatalmas lég­óceánt úgysem győznénk tüzekkel átme­legíteni. De nem is ez a célja, hanem csak az, hogy a legalsó, legjobban le­hűlt levegőréteget felmelegítse. A sikeres védekezésnek itt is az a lényege, hogy ne nagy tüzeket, hanem több helyen ki­sebbeket létesítsünk. Igaz, ha tudjuk biztosítani, hogy a felmelegedett levegő nem szökik el, sikeres munkát végzünk, de e módszer használata mégsem aján­latos, mert nagyon költséges. Az utóbbi években sikeresen alkal­mazzák külföldön, de helyenként ha­zánkban is az esőztető fagyvédelmet. Ennek két módját Használják. Az egyik, amikor a vizet apró cseppekben a leve­gőbe permetezzük. Alkalmazásakor ügyelni kell arra, hogy a permetezés az egész területen egyidejűleg és megsza­kítás nélkül folyjon a fagyponttól egé­szen addig, amíg a hőmérséklet nem emelkedett ismét a talaj felszíne felett 2 C° fölé. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy éjféltől reggel 7—8 óráig kell per­metezni. Ehhez pedig több nagyteljesít­ményű gép és sok víz szükséges. A mód­szer azonban biztos védelmet nyújt a veszélyeztetett terület fagy elleni védel­mében. A másik gyakrabban alkalmazott mód­szer, mikor a vizet a fagyveszélyben lévő növényekre permetezzük. A tapasztala­tok és a kísérletek sok vitára adtak okot, mert nem könnyű megérteni, hogy úgy védjük meg legbiztosabban a zöld sző­lőt, zöldségféléinket vagy gyümölcsfáin­kat, ha vízzel permetezzük és így vastag jégréteggel borítjuk be. A jelenség ma­gyarázata az, hogy a vízzel permetezett növény hőmérséklete csak lassan süllyed, mert a kipermetezett víz (amelynek hő­mérséklete még a kutakban is 9—10 C°, folyókban, kanálisokban ennél, jóval ma­gasabb) lehűlésével jéggé fagyásával bi­zonyos mennyiségű hőenergiát szabadít fel. Ezzel a hőenergiával felmelegíti a környező levegőt és a növényt is. A nö­vény ezáltal megtartja saját hőmérsék­letét, nem süllyed 0 C° alá és gyakorla­tilag védett a megfagyástól. A védekezés eredményességét úgy tudjuk biztosítani, ha a vizet a lehető legapróbb cseppek­ben permetezzük a növényekre és ha azt teljes mértékben éri a kipermetezett víz. Védekezéskor ügyelni kell arra, hogy a víz mennyisége ne legyen feleslegesen magas, mert ez nagyon lerontaná a talaj szerkezetét. Például ha a feltételezett hőmérséklet mínusz 4 C° körüli lesz, egy hektárnyi terület megvédésére kb. 50—60 ezer liter vízre lenne szükségünk. Ez azt jelenti, hogy m2-enként 5—6 mm víz jutna a földre. Az Angliában — East Malingban — végzett kísérletek azt bi­zonyítják, hogy 1 mm víz a fagyot kb. 1 C°-kal csökkenti, 2 mm víz 2 C°-kal, 4 mm víz 4,5 p°-kal, 5 mm víz pedig 5,3 C°-kal emeli a hőmérsékletet. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy a felté­telezett mínusz 4 C°-os hőmérsékletről az 5 mm-es vízmennyiség felemeli a hő­mérsékletet 1,3 C°-ra és ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy növényeinket megvéd­­tük a fagytól. A permetezésre a tereptől és a növénytől függően alkalmazhatjuk mind az esőztető-, körforgású permetező berendezéseket, mind a növényvédelem­ben használt permetezőgépeket. A fel­tétel az, hogy a permetező jól poriasszon, megbízhatóan dolgozzon, elegendő víz álljon rendelkezésünkre, és a permete­zést időben kezdjük meg. A fagyveszély előrejelzését megbízhatóan a meteoro­lógiai állomások végzik rádióadások se­gítségével. Az esőztető fagy védelmen kívül egyes országokban alkalmazzák a légmozgató fagyvédelmet is Ez abból indul ki, hogy a kései és a korai fagyok a talajt, a nö­vényzetet hőleadásokkal erősen lehűtik és így a talaj felett hideg légréteg ke-1964. május 6.

Next

/
Thumbnails
Contents