Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-01-12 / 4. szám

Évzáró gyűlések elétt:

A szövetkezeti demokrácia szellemében

Evzárő közgyűlésre készül az ország szövetkezeti parasztsága. Rendkívül fontos esemény ez valamennyi EFSZ életében: itt veszik számba a befejezett esztendő eredményeit, értékelik tapasztalatait és itt tárgyalják meg a következő év feladatait és azok megoldásának módját. A taggyűlések programja és lefolyása mindig hűen tükrözi a szövetkezeti élet színvonalát, az évzáró közgyűléseket meg egyenesen a tagság és a vezetőség vizsgatételének tekinthetjük.

A tagság és a társadalom érdeke harmonikus egységet képez: az árutöbbség magas jövedelmet, a jövedelem pedig jólétet jelent.

A tagok azonos jogokkal, kötelességekkel és azonos érdekkel bírnak. Ebből szükségképpen adódik, hogy a vezetés és az irányítás valamennyi tag legszemélyesebb joga és kötelessége is. A szövetkezeti jelleg az irányító és az ellenőrző szervek választásában ölt jogi formát és biztosítja a tag választási, választhatósági, tanácskozási, beleszólási — a döntések megalkotásában aktív részvétel jogát, — mindezt közkeletű kifejezéssel szövetkezeti demokráciának nevezünk és amit úgy fejezhetnénk ki leginkább, hogy a szövetkezet maguké a szövetkezeteseké. Épp a taggyűlések lefolyásának kell bebizonyítani, hogy ez az újszerű jogi viszony nem csupán formaság, nem is csupán elvi kapcsolat, hanem konkrét alap a szövetkezet céljainak, a tagság és a társadalom érdekeinek megvalósítására. Mivel a szövetkezetei a tagság és a társadalom együttes érdeke hozta létre, a belőle fakadó jogi kapcsolat, a szövetkezeti demokrácia is csak ebbe a célba gyökerezhet és ennek a célnak elérésére kell irányulnia. A szövetkezeti demokrácia konkrét tartalmát a szövetkezeti és a társadalmi érdekek egybehangoltsága adja meg. A szövetkezeti demokrácia nem öncél és nem jelentheti azt, hogy jogot biztosít a társadalmi érdekek elhanyagolására, vagy szűkkeretű egyéni, vagy csoportérdekek előtérbe tolására.

A taggyűlésnek éppen a szövetkezeti demokrácia jegyében

kell elemezni és megvizsgálni, nem szenved-e hátrányt a közösségi érdek az önző. egyéni érdekkel szemben, mert a szövetkezeti demokrácia nem lehet sem a fegyelmezetlenségek és hanyagságok törvényesítésének, sem pedig az országos érdekek mellőzésének jogcíme. A szövetkezeti demokrácia nem üres formaság, vagy elvont okoskodás, hanem konkrét üzemszervezési mód és a szövetkezetek Irányításának elvi és gyakorlati alapja. A taggyűlésnek nagyon komolyan tudatosítania kell, hogy a szövetkezeti demokrácia nem választható el a termelőerők adott fejlettségi fokától.Minél magasabb a termelőerők fejlettsége, annál igényesebb formában kell a szövetkezeti demokráciának érvényesülnie. Amíg a mezőgazdasági munka zömében önálló felelősség nélkül végzett tömegmunka volt, meg lehetett elégedni azzal, hogy a szövetkezeti demokrácia főleg vitatkozási, bírálati vagy gyűlésezési tevékenységet jelentett. Ma, amikor a me-zőgazdasági munka jellege gyökeresen megváltozott és mindinkább a gépi technikára alapozott gyárszerű termeléssé válik, a szövetkezeti demokrácia tartalma úgy változik és válik egyre konkrétabbá, és egyre inkább a munkafeltételek kialakításában, az önálló termelési feladatok önálló felelősséggel való megoldásában ölt testet. A szövetkezeti demokráciának fokozatosan a termelés demokráciájává kell válni: olyan termelési és munkaszervezeti egységek kialakítására kell törekedni, melyek minél több tag számára jelentenek önálló felelősségű munkaterületet s így a termelési feladatokéit való konkrét felelősség a vezetőség szűk köréről a tagság minél szélesebb rétegeire megy át. Hogy a szövetkezeti demokrácia tartalmi köre és érvényesítési módja mennyire szoros összefüggésben áll a szövetkezet műszaki-, gazdasági fejlettségével, azt a szövetkezetek hoszszű során meg lehet figyelni. Minél inkább érvényesül az ipari munkaszervezéshez hasonló, személyi felelősségre és operatív önállóságra törekvő munkaszervezeti forma, a taggyűlések programja annál inkább a konkrét termelési problémák közös ésszel és közös erővel történő megoldására összpontosul és annál kevesebb idő és erő fecsérlődik a vélt egyéni sérelmek vitatására.

Nem véletlen például, hogy a nágyszegpusztai EFSZ-ben a szövetkezeti demokrácia helytelen értelmezése követkertében a megvitatásra kerüli problémákból döntő részt olyan kérdések foglalnak el, hogy a bekerítetten telkeken tartott háztáji baromf által a közösben okozott kár megténozismert, nogy a pillangós takarmányok nagy része — főleg a lucerna és a vöröshere — zöld állapotban nehezen silózhatók. A rossz silózhatóság oka elsősorban az, hogy nincs meg a tejsavas erjedéshez szükséges cukorminimum, valamint az, hogy a herefélék az aprításkor csak nagyon kevés nedvet eresztenek, a lesilózott takarmányban nem inpmi vSnh» a toí_ savas erjedés, a takarmány lúgos kémhatásűvá válik és rothadásnak indul, ezáltal alkalmatlanná vélik a takarmányozásra.

Pedig a legtöbb mezőgazdasági üzemben gyakran adódik elő olyan helyzet, amely indokolttá teszi a pillangós takarmányok silózását. így gyakran megtörténik, hogy ősszel az utolsó kaszálás, valamint a tarlóherék betakarításakor az időjárás nem megfelelő a szénaszárításra és ez esetben a takarmányok tápértékét csak a silőzással lehetne megmenteni. De kívánatos volna a magasabb fehérjetartalmú takarmányok silózása más okból is. Silótakarmányaink fehérjetartalma általában alacsony, viszont pillanatnyilag nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a hiányzó fehérjét a marhaállományunknál fehérjedús koncentrált takarmányokkal tudjuk pótolni. Ezt a ; fehérjehiányt tehetne pótolni a pillangós takarmányok silózásával, itt

Cukorcirok

kel kezelve. Mindkét esetben a silőzás végrehajtása nagy gondosságot (tömítés, légmentes zárás, alapos keverés stb.) igényel, mert ellenkező esetben könnyen elromlik a takarmány, esetleg a kémiai szerek tűlfőleg az utolsó kaszálásü lucernára és a tarlóherére gondolunk, amely csak ritkán szárítható szénává.

A herefélék silózásával már régebben történtek próbálkozások, azonban ez a gyakorlatban nemigen terjedt el. A pillangósok silózása többféle módon történhet. A takarmányt fonynyasztva melaszos vízzel öntözve silózzuk, vagy különféle kémiai szerekadagolása esetén mérgezés is előállhat.

A fenti silózási módoknál sokkal egyszerűbb és biztosabb megoldás, ha a hereféléket más, könnyen silózhaté takarmányokkal keverve tartósítjuk, E célra kitűnően beválik a cukor cirok, amely ősszel nagy cukorfelesleggel rendelkezik. A cukorcirok szára ősszel is lédús, a lé 15—18 % cukrot tartalmaz. Éppen ezért, ha a cukorcirkot tisztán silózzuk, akikor pazarlás történik, mivel a cukor nagy része leerjed, és ezáltal magas tápanyagveszteség áll elő. Ezért a cukorcirkol siló zni csak virágzás előtt szabad amikor még aincs a szárában sol cukor felhalmozódva. Viszont ősszel amikor már magas a cukortartalma csak más, cukorban szegény takarmányokkal keverve silózzuk le, ha ei akarjuk kerülni a magas tápanyagveszteségeket.

Igen előnyös tulajdonsága a cukorciroknak, hogy a silózás időpontja nincs pontos dátumhoz kötve. így augusztus végétöl egész késő őszij bármikor silózható, lédússága és cukortartalma megmarad egészen a té beálltáig ezért a silózás idejét mindig a lucernához vagy más pillangói takarmányokhoz lehet irányítani. Énnek azért nagy a jelentősége, mert í herefélék szárításakor sokszor közbejönnek nagyobb esőzések, amelyet lehetetlenné teszik a szénatakarítást s ez esetben csak silőzással mentheti meg a takarmány tápértéke.

Néhány szóban említést kell tennünk a fehérjedús takarmányok silózásánál előálló magas fehérjeveszteségekről is. Általában a tápanyagvizsgálatok magas emészthető fehérjeveszteségeket mutatnak ki a herefélék silőzásakor. Ez azonban csal látszólagos, és az okozza, hogy a fehérjék egy része aminosavakra épitődiik le, ezt azonban az összetett gyomrú kérődzők hasznosítani tudják, mind a tej- mind a hústermelésben. Természetesen e silózási módnál is igyekezni kell a silózás töVA1°t"s

5

1064. január IS.

végrehajtására, nogy ezaitai is Kiseoe legyen a veszteség.

A próbasilózásoknál, amelyeket cukorcirok és lucerna keverésével végeztünk, már 25 °/o (súlyra) cukorcirok elegendő volt ahhoz, hogy a teljesen friss zöldlucerna kierjedjen. Ugyanakkor a tisztán silózott zöldlucerna a siló kinyitása után lúgoa kémhatású volt, rothadni kezdett és egyáltalán nem volt alkalmas állatok takarmányozására. Azonban fontos, hogy a lucerna vagy más fehérjetartalmú takarmányt alaposan összekeverjük cukorcirokkal, hogy ezáltal is biztosítsuk az egyenletes, gyors erjedést. Ha a silózás korábban történik, pl. augusztus elején (búgahányáskor), amikor még a cukorcirokban kevesebb a cukorfölösleg, akkor a cukorcirokból legalább 50 °/o szükséges, vagyis a keverés felesbe történjen.

Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, tapasztalhatjuk, hogy majdnem minden évben egyik-másik kaszálás többször erősen megázik és dacára a ráfordított sok munkának, a tápanyagtartalom nagy része kárba veszett. Ugyanekkor silózással ez a majdnem minden évben megismétlődő tápanyagveszteség elkerülhető lenne. Egyelőre még jóidéig nem lesz meg a lehetőségünk arra, hogy az évelőtakarmányok szénáját mesterségesen száríthassuk, ezért a jövőben sokkal nagyobb mértékben használjuk ki a siió.zás-adta lehetőségeket. Ezáltal a pillangós takarmányoknál minimálisra csökkenthető az időjárásokozta veszteség, ugyanakkor mérséklődne a fehérjehiány is a szarvasmarhák takarmányozásában.

Rákóczi Lajos, a Sósszigeti Növénynemesltő Állomás dolgozója

Nehezen silózható takarmányok silózása cukorcirokkal keverve

rítése milyen mértékben tegyen az egyes tagokkal szemben érvényesítve, avagy fizessen-e a tag, és ha igen, akkor mennyit a szövetkezet által végzett fuvarokért és szolgáltatásokért? Viszont a nyárasdi szövetkezetben a szövetkezeti demokrácia elsősorban a munkafeladatok és a termelési szakaszok olyan elosztását és elhatárolását jelenti, hogy az ott dolgozók minél nagyobb operatív önállósággal, minél konkrétabb személyi felelősséggel és anyagi érdekeltséggel lehessenek valóban gazdái az egyes munkahelyeknek. Ez utóbbi folytán a termelési feladatokért való konkrét felelősség nem csupán a vezetőség szűk körének, de valóban az egész tagságnak az ügye, s a tagság a szövetkezet vezetésében ténylegesen és döntően vesz részt. Itt nem a meddő gyűlösezés és a kritika demokráciájáról, hanem valóban a termelés és a vezetés demokráciájáról van szó, mely a jó gazdasági eredményekben s a tagság elégedettségében tükröződik vissza. így aztán az sem véletlen, hogy Nyárasdon már rég elfeledték, hogy mikor volt a fizetés, amikor a legkitűnőbb földeken gazdálkodó nagyszegpusztaiaknak valahogy sikerült az előleget összehozni. Nem férhet hozzá kétség, hogy a szövetkezeti demokráciának nyárasdi értelmezése összehasonlíthatatlanul igazabb és konkrétabb, mint a formáiis gyűlésezések.

Természetes, hogy a szövetkezeti demokrácia nem alakul ki és nem valósul meg önmagától, fejlődése sem az ösztönösségre, sem a véletlenre nem bízható. Hiába várnak ott a szövetkezeti demokrácia szellemében megtartott évzáró gyűlésre, ahol a gyűlés^ két legfőbb napirendi pontjának: az elmúlt esztendő elemzésének, és az évi feladatok megtárgyalásának előkészítésébe csak a vezetőség vett részt. Ezek a kérdések sokkal komolyabb, bonyolultabb’ és igényesebb felkészültséget kívánó közgazdasági és üzemgazdasági problémák, semmint ezekben az elnök vagy a könyvelő beszámolója alapján egyszeri hallásra bármely tag is érdemlegesen hozzá tudna szólni. Mindez igen komolyan int és arra kötelezi a szövetkezeti vezetőséget, hogy a közgyűlési problémákat részletesen már előre tárgyalják meg az egyes munkahelyeken, hogy minden tag kellő tárgyi ismapet és tájékozottság birtokában és kellő áttekintéssel foglalhasson állást a tényékhez.

Bár a legtöbb szövetkézét

már tizedik, tizenegyedik esztendeji közgyűlésére készül, az idei közgyűlések mégis különböznek az eddigiektől. A legtöbb EFSZ már az idén szembe találja magát a termelés összpontosításának, szakosításának és a szövetkezetközi együttműködés kialakításának követelményeivel, tehát olyan feladatokkal, amelyek döntő minőségi változásokat kívánnak mind a termelés szerkezetében, mind a munkaszervezeti rendben és a vezetés eddigi gyakorlatában. A szövetkezetek egész sorában hagyományos termelési ágak szűnnek meg s más termelési ágak bővülnek ki. A dunaszerdahelyi járásban például már az 1964-es évben egész sor szövetkezet tér át malacnevelésre, és szünteti meg a hizlalást, más szövetkezetek viszont hizlalásra rendezkednek be és felszámolják az anyadisznótartást. Két-három év leforgása alatt valamennyi üzemben tervbe van véve a termelési profil tartós kialakítása. Ezek olyan mélyreható változásokat-jelentenek, melyek helyes megértése sok építő szándékú vitát és türelmes magyarázatot kíván.

Nemegy szövetkezetben szükség lesz arra,

hogy valamely dolgozó megszokott munkahelyét mással cserélje fel. Természetesen, az ilyen esetekbe, ha az illető tagnak egyéni érdekből a szövetkezeti demokrácia nevében ellenvetései vannak, ezt mindig a közösség érdekeinek szempontjából kell elbírálni. Ahogy a szövetkezeti demokrácia nem jelentheti a tagság és a szövetkezeti közösség viszonyában a fegyelmezetlenség és a hanyagság törvényesítését (mert ez nem demokráciát, hanem anarchiát jelentene), ugyanúgy nem jelenthet jogcímet a szövetkezet számára sem a társadalmi érdekek elhanyagolása.

Ahogy évről évre igényesebb

és nagyobb szakmai felkészültséget kívánó feladatokat kell a szövetkezeteknek megoldaniuk, annál inkább szükség van az állam irányító és tanácsadó segítségére. Igen természetes, hogy e módszertani segítség nem áll ellentétben a szövetkezeti demokrácia szellemével és értelmével, még kevésbé annak céljával: a szövetkezeti jólét emelésével és a társadalom árubőségének megteremtésével.

! A szövetkezeti demokrácia llem vé| dftsánc a felettes szervek irányitó tevékenységével szemben,, és nem is lehet az, mivel az állam soha sem törekszik a szövetkezeti demokrácia korlátozására, sőt épp ennek érvényesüléséhez kívánja a szükséges fel- i tételeket megteremteni.

Vajon a szövetkezeti demokrácia

érvényesítését jelentette-e, amikor a szarvai szövetkezetben az üszőállomány minőségi ellenőrzése során a tenyésztésre teljesen alkalmatlannak nyilvánított és hízóba utalt egyedeket kicsinyes érdekből mégis befedeztették, avagy a nagypakai EFSZ belügyének tekinthető-e és a szövetkezeti demokrácia mögé bújtatható-e, hogy 4—5 éves istállótráqya pusztult kihordatlanul a telepen. Vajon a szövetkezeti demokrácia sérelmét jelentette-e, amikor a termelési igazgatóság segített rendet teremteni és ma az a szövetkezet, melv hosszú időn át csak mint rossz oélda jöhetett számításbe, ma alkalmas arra, hogy más járásokból érdeklődő vendégek is megtekintsék ?

A szövetkezeti demokrácia nem lehet jogcím

? termelési mód korszerűsítésének fékezésére, sem 3 kisüzemi termelési formák konzerválására. A termelőerők feilődését és a belőle eredő követelményeknek, mint a termelés szakosításának, összpontosításának, valamint a szövetkezetek közti koooerációnak kiéoítését nem lehet maradi nézetekkel gátolni, még akkor sem. ha e maradi és ellenlábas nézeteket a szövetkezeti demokrácia nevében érvényesítik. Nem jelentheti a szövetkezeti demokrácia sérelmét semmi olyan intézkedés, mely a jövedelmezőséq emelkedésé^ vonja maga után. Az ilyen intézkedésekkel a szövetkezeti tagság mindig szívesen egyetért. Ehhez azonban az szükséges, hogy az ezzel összefüggő részletkérdéseket a tagsággal rendszeresen megtárgyalják, hogy a tagság minél nagyobb közgazdasáa1' és üzemgazdasági látókörrel bírjon és mindig világosan lássa, hogy a társadalom érdeke egyben az ő legszemélyesebb érdeke is. Minét fejlettebb a tagság, annál konkrétabb és alkotóbb formában érvényesül a szövetkezeti demokrácia.

Most az évzáró közgyűléséit küszöbén

és az új év előkészítése során múlhatatlanul fontos, hogy valamennyi tag előtt világos legyen, hogy a fejlődés jelenlegi szakaszában mit is jelent és milyen formában érvényesülhet leghatékonyabban és legeredményesebben a szövetkezeti demokrácia. Mivel az évzáró közgyűlés egyben az új év szervezeti kereteit is kidolgozza és jóváhagyja, most van az ideje, hogy azt úgy készítsük elő, hogy egyben megteremtsük a szövetkezeti demokrácia érvényesüléséáek szervezeti előfeltételeit azáltal, hogy az egyes termelési egységeink téhyleg operatív önállósággal, felelősséggel és közvetlen anyagi érdekeltséggel bíró olyan szervezett egységek legyenek, hogy a tagság tényleg ghzdája legyen saját munkahelyének és termelési feladatainak. —cs—

Hogyan alszanak az állatok?

Az alvás a magasabbrendű állatok lényeges jelentőségű életfolyamata. Az élelemszerzés fokozott tevékeny* sége után a szervezetnek pihenésre van szüksége s ez a nyugalmi állappá kiterjed az idegrendszerre is. A legtöbb állat besötétedéskor elálmo$>ődik, jellemző nyugalmi testtartást vt-sz fel, lehunyja szemét és álomba merül. Háziállataink közül talán S ló az egyetlen, amely néha — egykori sztyeppel életmódjának maradványaként — állva alszik.

Egyes állatfajoknál viszont az alvás különleges problémákat vet fel, amelyek nem egy esetben valóságos rejtélyek elé állították a tudományos kutatókat.

A halak és kígyók esetében például nehéz megállapítani, hogy ezek az állatok mikor alszanak és mikor vannak ébren — azon egyszerű okból kifolyólag, hogy nincs szemhéjuk, tehát állandóan nyitva van a szemük.

A madarak szemükre húzzák belső szemhéjukat, és egy-egy ágacskán, vagy például a tyúkok ülőléceiken ülve alusznak. De miért nem esnek le ülőhelyükről? Az ember ebben a helyzetben elalváskor azonnal lezuhanna.

Nem megszokásról van itt szó, hanem a madarak lábának különleges szerkezetéről. Valóságos kilincsmü van a madarak lábújjaiban, amely annál szorosabban kapcsolódik az ághoz, minél nagyobb súllyal nehezedik rá a madár.

Még érdekesebb a vízi emlősök alvása. Ezek. mint ismeretes, tüdővel lélegeznek, s ezért lélegzetvételkor fel kell emelkedniük a víz színére.

E tekintetben főleg a delfin magatartását tanulmányozták a tudósok. Ez az állat éjjel, alvás közben, a víz felszínének közelében tartózkodik, alig 30 cm-rel a felszín alatt, lehunyt szemmel, mozdulatlanul. Két-három percenként egyet-egyet csap a farkával (úgy ahogy az ember öntudatlanul lélegzetet vesz, és e célból megmozgatja a rekeszizmát, kitágítja a mellkasát, anélkül, hogy felébredne), míg az orrlyukai a víz fölé emelkednek. Ekkor öntudatlanul kilöki a tüdejében lévő levegőt és mély lélegzetet vesz, majd ismét alámerül 30 centiméterre.

Még nagyobb problémát Jelent ■ tudomány számára egyes fókafajok jég alatti alvása. Hogyan jutnak azonban levegőhöz'? Egyés kutatók úgy vélekednek, hogy a fókák fogaikkal léket marnak a jégbe és időközönként kidugják orrukat a szabad levegőre, mások véleménye szerint azonban a jégkéreg alá beszorult levegőt használják fel életük fenntartására.