Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-04-29 / 35. szám

Az EFSZ-ek VI. kongresszusának határozata

a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről és a szövetkezetek további megszilárdításáról ,■ ____________

Az egységes földművesszövetkezetek VI. országos kongresszusa abban az időszakban ült össze, amikor egész társadalmunk a népgazdaság és társadalmi életünk minden szakaszán a további fejlődés érdekében Összpontosítja igyekezetét.

Míg az V. kongresszus a szocialista termelési viszonyoknak falvainkban kivívott győzelme után a szövetkezeti parasztság első országos összejövetele volt, a VI. kongresszust mint a kor követelményeiért küzdő, technikailag fejlett és ipari elvek szellemében szervezett mezőgazdaságunk építőinek összejövetelektónt említi meg majd a szövetkezeti mozgalom történelme.

Büszkék vagyunk rá, hogy ma, 15 évvel az első úttörő EFSZ-ek megalapítása után, szövetkezeteink abszolút többsége politikailag és gazdaságilag megszilárdult, hogy legjobb EFSZ-eink százai termelésük belterjességével, munkatermelékenységével joggal hasonlíthatók össze a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok üzemeivel és egész sor olyan szövetkezet is működik hazánkban, amelyek belterjes termelésükkel világszínvonalat érnek el.

Az utolsó kongresszus óta a szövetkezetek megerősödtek, nyers- és piaci. termelésünk fokozódott, lényegesen megnövekedtek a közös szövetkezeti alapok is. Mindez azt bizonyltja, hogy a szövetkezetesek megértik, tudatosítják a rendelkezésükre álló pénzügyi és természetbeni források jelentőségét a közös szövetkezeti gazdálkodás fejlesztése szempontjából.

Kiszélesedett a kis EFSZ-ek tömörülésének folyamata gazdasági szempontokból előnyösebb, nagyobb egységekbe. Ily módon a szövetkezetek nagy részében feltételek alakulhattak ki egyes termelési ágazatok célszerűbb összpontosítására, jobb munkaszervezésére és irányítására, valamint a mezőgazdasági technika hatékonyabb érvényesítésére.

Az eredmények, amelyeket az elmúlt időszakban egységes szövetkezeteink elértek, arra a meggyőződésre jogosítanak fel bennünket, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével teljesítik mindazokat a feladatokat, amelyekkel a XII. pártkongresszus megbízta mezőgazdasági dolgozóinkat.

Tudatában vagyunk annak, mennyire igényes feladat az anyagi-technikai alapok kiépítése, amelyek annyira szükségesek szocialista mezőgazdaságunk részére, hogy iparunk színvonalát elérjük. Megköveteli tőlünk, hogy az előttünk álló időszakban népgazdaságunk többi ágazatainak részesedése a mezőgazdasági termelés újjátermelésének egész folyamatában tovább növekedjék és hogy a falusi munka-és éfletkörülmények fokozatosan kiegyenlítődjenek a városi dolgozókéval. E célok megvalósulásával még szorosabbá fűződnek a munkás- paraszt szövetség kötelékei.

Csehszlovákia Kommunista Pártja XII. kongresszusának határozataiból, a CSKP KB márciusi plénumából és a kongresszus előtt lezajlott vitákból kiindulva, a kongresszus minden szövetkezeti tag és mezőgazdasági dolgozó, a mezőgazdasági termelési igazgatóságok, a tudomány és a kutatás emberei, a nemzeti bizottságok és valamennyi, a mezőgazdaság fejlesztésében részt vállaló dolgozó figyelmét a következő problémákra hívja fel: a mezőgazdaságnak ipari színvonalra történő fejlesztése a termelés belterjességének és rentabilitásának, valamint a munka termelékenységének rendszeres növelését követeli meg. A területegységenként kitermelt termékmaximumok előfeltétele, hogy valamennyi szövetkezetben minden hektárnyi földtreületet kihasználjunk, célszerűen fokozzuk a termelési eszközök és a munka bevetését, amennyire csak lehet, kihasználjuk az állatok termelőképességét és kiküszöböljük a veszteségeket a termékek előállítása, begyűjtése és tárolása folyamán. E felsorolt elvek képezzék alapját mindazoknak az intézkedéseknek, amelyeknek érvényesítése — saját feltételeik figyelembe vételével — a szövetkezetekre vár a VI. EFSZ-kongresszus határozatai alapján.

A mezőgazdasági termelés gazdasági hatékonyságának, főként a munka termelékenységének fokozása megköveteli, hogy minden EFSZ-ben rendszeres céltudatossággal igyekezzük kialakítani a termelés megfelelő összpontosításának, célirányos szakosításának előfeltételeit, a nagyüzemi technológia hatékony kihasználásának lehetőségeit és érvényesítsük a munkaszervezés iparüzemi módozatait. Bár tudjuk, hogy mindez nagy időtartamot igényel, valóraváltásukhoz azonnal hozzá kell fognunk.

A nagyüzemi gazdálkodás előfeltételeinek egyike a kis szövetkezeteknek egyesítése nagyobb, ökonómiai szempontokból előnyösebb egységekbe, amelyekben megfelelő termelési irányzattal a termelés egyes ágazatainak közpöntosífására nyílik lehetőség. Már ezért is fontos lenne, hogy ott, ahol már jó előfeltételek alakultak ki az egyesülésre és nyilvánvaló, hogy az újonnan alakítandó szövetkezet egészséges ökonómiai egységet képezhet a jövőben és a legfontosabb cél elérését — a termelés növelését — szolgálhatná, meg is valósuljon e kis szövetkezetek összevonása.

A szövetkezetek egyesítésének fokozatosan és kellő megfontolás után

kell lefolynia, a járások termelésfejlesztése távlati terveinek megfelelően, de mindig tekintetbe véve. a szövetkezetek önkéntes kezdeményezését. A kongresszus azzal a kéréssel fordul minden szövetkezethez, valamennyi tapasztalt szövetkezeti vezetőhöz és funkcionáriushoz, továbbá a mezőgazdasági termelési igazgatóságok dolgozóihoz, hogy a tervek feldolgozása folyamán abba az irányba érvényesítsék tudásukat és gazdag tapasztalataikat, hogy a termelésfejlesztés távlati tervei minden járásban kifejezésre juttassák a járások és azok minden mezőgazdasági üzeme termelési fejlesztésének legmegfelelőbb koncepcióját és ily módon harmónikus összhangba hozzák a szövetkezetek érdekeit egész társadalmunk érdekeivel.

A mezőgazdasági termelés irányításának és a szakosításnak egyik fontos eszköze a terv. A kongresszus teljes mértékben azonosítja magát a tervezés új módozatainak elveivel, amelyekről a főbeszámolóban volt szó, mivel az említett elgondolások valőraváltása a szövetkezetek és a tagok kezdeményezéseinek további gyümölcsöztetését vonja majd maga után és előfeltételeket teremt a természeti és ökonómiai adottságok további értékesítésére. Ezért az a nézetünk, hogy az említett javaslatok realizálásához azonnal hozzá kell látnunk.

Mezőgazdaságunk színvonalának kiegyenlítése az iparéval, a termelés szakosítása, és központosítása, valamint a többi népgazdasági ágazat részesedésének fokozása a mezőgazdasági újratermelés folyamatában a piaci vonatkozások fejlesztéséhez vezet egyrészt az állam és a mezőgazdasági üzemek, továbbá az egyes mezőgazdasági üzemek között kölcsönösen.

Mindez fokozott igényességet követel meg azoknak az ökonómiai elképzeléseknek terén, amelyek az egységes földmüvesszövetkezetek irányítására gyakorolnak befolyást.

Tegyünk meg mindent a növénytermesztés elsőbbséges fejlesztéséért

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a növénytermesztés elsőbbséges fejlesztése alapvető feltételét képezi a szövetkezetek fokozottabb mezőgazdasági termelésének. A hektárhozamok lassú növekedése, a termesztett termények — főként takarmányfélék — nem mindig legalkalmasabb összetétele, a nagy begyűjtési és tárolási veszteségek a fő okai a takarmányok és az emberpk táplálkozására szolgáló termékek elégtelenségének. A kongresszus a jelenlegi szükségleteket te-Antonín Novotny elvtársnak elhangzott beszédéből

(Befejezés a 3. oldalról.)

A termelési igazgatóságok szerepe

A mezőgazdasági termelés irányításának jelenlegi rendszere megközelíti az ipar irányításának módszereit. A központi irányítás megszilárdítására kerül sor, valamint lehetőség nyílik arra, hogy a helyi feltételeknek megfelelően beleavatkozhassunk a termelési és közgazdasági folyamatokba. Ezért a mezőgazdasági termelési igazgatóságok továbbra is a mezőgazdasági termelés irányításának alapvető láncszemet képezik és olyképpen tökéletesítjük és fejlesztjük azokat, hogy az irányítás komplex szerveivé váljanak. Azt akarjuk, — hangsúlyozta Novotny elvtárs —, hogy a tervezési és irányítási tevékenységben érvényre jussanak a társadalom érdekei s mindamellett teljes mértékben érvényesülhessen az emberek kezdeményező készsége a termelésben. Hangsúlyozta azonban, hogy a tervezés rendszerében életbeléptetett módosítások elsőrendű feladata nagyobb mértékben biztosítani a társadalom szükségleteit. Az állam kötelezettségeit a szövetkezetekkel szemben, valamint a szövetkezetek kötelezettségeit az állammal szemben mindkét oldalról teljesíteni kell. A mezőgazdasági termelési igazgatóságokra és a szövetkezetek vezetőségére nagyobb politikai felelősség hárul, de ugyanakkor nagyobb jogkört is kapnak az eddiginél. Ezzel egyidejűleg nagyobb igényeket is támasztunk a szövetkezetek egyes funkcionáriusaival és a mezőgazdasági termelési igazgatóságok dolgozóival szemben.

1964. április 29.

Helyes úton haladtunk

Novotny elvtárs bírálóan foglalkozott falvaink lakói életformájának eddigi alakulásával és ezzel kapcsolatban helyeselte azokat a bírálatokat. amelyek utat mutatnak a mezőgazdaságban található hiányosságok kiküszöbölésére. Azoknak az embereknek, akik nem akarják látni a falusi élet jó oldalait, azt javasolta, hogy inkább ne járjanak ki a falvakra.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mezőgazdaságunk szocialista átépítése, amelyet hazánkban aránylag rövid időszak alatt valósítottunk meg, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének állandó szilárdításával hajtottuk végre ami nem lehetne lehetséges, ha a fejlődés olyan értelemben haladna, ahogyan ezt ma néhány ember magyarázza, akik ezt a folyamatot nem élték át és következtetéseket vonnak le a másodkézből szerzett, kiragadott adatok alapján. A mezőgazdaság szocialista átépítésének idejében a munkatermelékenység terén elért jelentős sikerek is azt bizonyítják, hogy helyes úton haladtunk. Az 1951—1961-es években mezőgazdaságunk egy állandó dolgozójára eső össztermelés csaknem 63 százalékkal megnövekedett. Ugyanakkor a szövetkezetek mezőgazdasági talajterületének minden hektárjára eső termelés az 1953—1963-as években 3694 koronáról 5615 koronára, vagyis 52 %-kal emelkedett.

Elvtársi együttműködésre van szükség

A szövetkezetek egyenlőtlen fejlődését Novotny elvtárs napjaink egyik égető problémájának tekinti. Sok szövetkezet sántikál a jól gazdálkodó mezőgazdasági üzemek mögött és alacsony termelésével sok problémát

okoz saját magának. A szövetkezeti dolgozóknak igyekezniük kell közös erővel áthidalni ezeket a nagy különbségeket és a gyengén gazdálkodó szövetkezeteket legalább az átlagosan gazdálkodó szövetkezetek színvonalára emelni. Az ilyen elvtársi kölcsönös segítség Novotny elvtárs szerint egész társadalmunk fejlődésének törvényszerűsége. A szövetkezetek egy részének lemaradásával kapcsolatban felvetődő kérdések boncolgatása után áttért a felvásárlási árak kérdésére. Kijelentette, hogy nem ért egyet azokkal a nézetekkel, amelyek szerint az államnak fedeznie kellene a mezőgazdasági üzemek bármilyen termelési költségeit. Hangsúlyozta, hogy továbbra is érvényben marad az az elv, hogy a felvásárlási árak alapja a mezőgazdasági termékeknek az a jövedelmezősége, amelyet az állami alapokba legtöbb terméket adó termelési körzetekben elérnek. A rosszabb termelési feltételek között gazdálkodó üzemek magasabb termelési költségeit prémiumokkal és az alapárakhoz hozzászámított felárakkal kell fedezni, s ebben az elvben látja a különbözeti járadék áthidalásának legjobb módszerét.

Ü.i feladatok — új emberek

Csehszlovákia Kommunista Pártja a mezőgazdasági termelés alapvető fordulatának kérdését az anyagi feltételekre épített irányvonalon kívül a falusi emberek gondolkozásában beállott alapvető változásokra is építi — mondotta beszédének befejező részében Novotny elvtárs. A múltban uralkodó egyéni termelési viszonyok alap-' jában véve szocialista termelési viszonyokká változtak. A fejlett iparon kívül ez a legfontosabb előfeltétele annak, hogy mezőgazdasági termelésünk színvonalát az ipari termelés színvonalára emelhessük.

kintetbe véve arra kéri a szövetkezeteket, hogy még ebben az évben intézkedéseket foganatosítsanak — természeti és ökonómiai lehetőségeik figyelembe vételével — a növénytermesztés lehető leggyorsabb növelése érdekében.

Mindenekelőtt arról van szó, hogy teljes mértékben kihasználjuk a földalapokat. Tavasszal és ősszel a szövetkezeteknek olyan eddig még ki nem használt földterületeket kellene felszántaniuk, hogy azokkal elérjék az ez évre tervezett szántóterületet és tavasszal megmunkálják és a talajtartalékok lehető legnagyobb részét mindenekelőtt gabonafélékkel vessék be.

A kongresszus azzal a nyomatékos felszólítással fordul valamennyi szövetkezethez, hogy a CSKP KB határozatai szellemében a földdel való jó gazdálkodást tekintsék legfontosabb feladatuknak,

— akadályozzák meg a legjobb minőségű parcellák lefoglalását építkezési vagy egyéb célokra,

— biztosítsák a növényzet helyes tápellátását, mely alapvető feltétele a hektárhozamok rendszeres növelésének,

— nagyobb figyelmet szenteljenek önálló trágyakezelő csapatok megalakításának,

— a trágyázás! tervbe vonják be az istállótrágya és a trágyalé teljes kihasználása mellett a komposztkészítést, zöldtrágyázást, a meszezést, az üzemekből és városokból, továbbá a helyi forrásokból eredő, trágyázási célokra szolgáló hulladékanyagok kihasználását.

A kongresszus örömmel fogadta a további komposztkészítő üzemek építésére vonatkozó intézkedéseket és azt javasolja a mező-, erdő- és vízgazdálkodási minisztériumnak, hogy biztosítsa más alkalmas hulladékanyagok értékesítését is trágyázási célokra.

A növénytermesztés további fejlesztése terén nagy jelentőséggel bírnak minden szövetkezetben a saját termelésű hatékony fajtájú vető- és ültetőanyagok, beszámítva a szükséges tartalékokat és a szemestermények nagyobb részesedését a termelésben. A lakosság szükségleteire és a takarmánymérleg szemesterményekből történő fedezésére szükséges lesz, hogy 1965-ben országos méretben a szántóterület 54 százalékán, 1966-ban pedig 54,4 százalékán termesszünk szemesterményeket. A kongresszus ezért azzal a kéréssel fordul valamennyi szövetkezethez: bővítsék ki a szemestermények, főként a búza vetésterületét.

Az állattenyésztés fejlesztése szempontjából nagy jelentőséggel bírnak minden szövetkezetben a saját termelésű, nagyteljesítményű alapok vetőmagokban és ültetőanyagokban s azok hatékony kihasználása.

A szövetkezetek foglalkozzanak ezért olyan takarmánynövények termesztésével, amelyek a konkrét adottságok mellett a lehető legnagyobb tápértékeket tartalmazzák hektáronként, mégpedig olyan összetételekben, hogy lehetővé tegyék a gazdasági állatok teljes értékű táplálását és az állattenyésztési termelés magas rentabilitását.

A szövetkezetek takarmányalapjának feljavítása a következőkkel segíthető elő:

— a lucerna részesedésének növelése a takarmánynövények vetésterületén, a magra termesztett takarmányhüvelyesek — főleg lóbab és alacsony borsófajták — területének kibővítése, a köztesvetemények területeinek kibővítése és ahol nagy hozamokra van kilátás, silókukorica termesztése;

— az élenjáró szövetkezetek tapasztalatainak jobb kihasználása a takarmánynövények termesztése és tárolása terén. Az előttünk álló évek folyamán el kell érnünk, hogy a silózás beütemezésével és a takarmányok szárításával ne szenvedjünk el veszteségeket. Távlati szempontokból szükséges lesz, hogy a szilázs fehérjedús és fehérjés részesedése lényegesen fokozódjék a silőanyagok egész terjedelmében;

— meg kell határoznunk a rétek termőbbé tételének konkrét módozatait, hogy ezeken a területeken is fokozhassuk a termelést és e tartalékok felhasználásával gyorsabban növelhessük a fehérjetartalmú terimés takarmányok termesztését.

A kongresszus nagyra értékeli az élenjáró burgonya- és cukorrépa-termesztők munkáját, és azt javasolja valamennyi szövetkezetnek, hogy bekapcsolódjanak a havlíőkűv-brodi és poprádi mozgalmakba, melyek célkitűzése hektáronként 200 mázsás burgonyatermés a legközelebbi két éven belül. Az ő példájuk alapján kell érvényre juttatni a jicíni mozgalmat is a cukorrépa 400 mázsás terméshozam elérése érdekében hektáronként. :

A termés jelentős hányada vész :

kárba minden évben fölösleges menynyiségi és minőségi veszteségek által. Ezeket a veszteségeket a termények nem kielégítő gondozása, a rossz begyűjtés és helytelen tárolások okozzák.

A kongresszus ezért azzal a kéréssel fordul a szövetkezetek vezető dolgozóihoz, hogy akadályozzák meg és küszöböljék ki ezeket a veszteségeket. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretnénk a gyom, a betegségek és kártevők elleni harc fontosságát, a takarmánynövények idejekorán! begyűjtését a szántókról és rétekről, a szemestermények, továbbá a cukorrépa és a burgonya veszteségmentes betakarítását és minden terményfajta szakszerű tárolását.

Termeljünk

elegendő mennyiségben tejet, húst és tojást!

Az állattenyésztési termelés bizonyos javulása ellenére — különösen vágósertésekben, tojásban és vágóbaromfiban — nem értük el a kívánt eredményeket a szarvasmarha-tenyésztésben és tejtermelésben.

A szarvasmarha-tenyésztés és a tejtermelés színvonala nem mutat emelkedő irányzatot. A fejőstehenek hasznossága tűi alacsony és a tejtermelés ezért egyáltalában nem felel meg a mezőgazdasági fejlődés és egész társadalmunk követelményeinek.

A kongresszus felhív minden szövetkezetei, minden tenyésztőt, állatgondozót, fejőnőt, a zootechnikai és fajtenyésztési szolgálatok, a felvásárlási üzemek, a'tudományos és kutató intézetek dolgozóit, hogy minden igyekezetükkel azon legyenek, hogy szarvasmarha-tenyésztésünk fejlesztésében és a tejtermelésben döntő fordulatot érhessünk el. S hogy ezt a célt elérjük, az EFSZ-ek minden igyekezetüket vessék latba, hogy

— a szarvasmarha-tenyésztésben, főleg azonban a tehénistállókban megjavuljon a munkaszervezés,

— fokozódjék a fejőstehenek gondozásának színvonala a legmegfelelőbb megoldású anyagi érdekeltség alkalmazásával és ily módon érjék el az állatgondozók állandósítását a tehenek körül,

— használjanak fel minden lehetőséget a tehéngondozők szakképzettségének növelésére,

— a lehető leghatékonyabban értékesítsék a takarmányokat, javítsák meg a tehenek tápértékekkel való ellátását, hogy lényegesen növelhessék hasznosságukat,

— jobb eredményeket kell elérniük a növendékmarhák — főleg az üszők nevelésében és céltudatos munkával válogassák ki az üszőket idejekoráni befolyatásra, gondoskodjanak a növendékmarha teljesértékű takarmányozásáról,

— hegyvidéki és hegyaljai körzetekben használjanak ki minden alkalmas területet a szarvasmarha (mindenekelőtt a borjak és üszők) legeltetésére, gondoskodjanak a marhaállomány jobb egészségi állapotáról, hogy 1965-ben teljesen felszámolhassuk a brucellózist és 1966-ig a tuberkulózist.

Ezekkel az intézkedésekkel elérhető lehetne, hogy már 1964-ben tehenenként 200 literrel növekedjék a tejtermelés, a piaci mennyiség pedig 150 literrel, és hogy a legközelebbi 5—6 éven belül az átlagos évi tejhozam tehenenként 2500 litert érjen el. Fokoznunk kell a kifejt tejmennyiségek kezelésének és gondozásának színvonalát, s ezt az istállók technológiai berendezésének karbantartásával és a higiéniai előírások betartásával érjük el.

Mindennek azonban előfeltétele, hogy a szövetkezetek megfelelő, korszerű technikai eszközökkel rendelkezzenek a tej kitermelése és kezelése folyamán. De a tejfeldolgozó iparnak is kötelessége, hogy lépést tartson a tejtermelés növekedésével, és ezért tervszerűen gyarapítania kell szállítóeszközeinek számát és az üzem kapacitását.

Bár fő figyelmünket a szarvasmarhatenyésztésnek és a tejtermelés fokozásának szenteljük, igyekezetünk nem csökkenhet állattenyésztésünk azon ágazataiban sem, amelyek az utóbbi időben emelkedő irányzatról tanúskodnak.

A kongresszus javasolja, hogy a szövetkezetek a sertéstenyésztés szakaszán:

céltudatos kiválasztó munkával és jóminőségű fiatal anyaállatok nevelésével fokozzák a kocák hasznosságát, s ezáltal elegendő számú malacot biztosítsanak a szövetkezetnek és a tagoknak is hizlalásra,

— a sertéshizlaldákban fokozni kell a napi súlygyarapodást, hogy a tervezett hústermelés ne az állományok szaporodásának, hanem a belterjesség