Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-04-18 / 32. szám
A károk megelőzése érdekében A gazdasági állatok elhullása és kényszervágása minden évben jelentős károkat okoz a komáromi járás mezőgazdasági üzemeinek. A károk okát járványos betegségek fellépésében, véletlen balesetekben, a helytelen állattartási módban, illetve az állategészségügyi intézkedések be nem tartásában, de sajnos, gyakran az egyes dolgozók gondatlanságában és könnyelműségében is kereshetjük. Amennyiben a károkat fertőző betegségek idézik elő, vagy pedig véletlen baleset következményei (lábtörés, nehéz ellés, idegen tárgyak az állatok emésztőszerveiben, mérgezések stb.) arról a mezőgazdasági üzemek dolgozói rendszerint nem tehetnek. Bonyolultabb dolog elbírálni azokat a károkat, amelyek a rossz állattartási mód, az istállók hiánya, az egészségtelen, nedves istállók, a takarmányhiány és az egyes takarmánykeverékek hiányossága folytán keletkeznek. Ha a kár az egyes dolgozók könnyelműségének a következménye, abban az esetben az Állami Biztosító kártérítést nem fizet, illetve a kártérítés összege a felelősség mértékének megfelelően csökken. Tény, hogy a károkat teljesen elkerülni nem lehet, de helyes és szakszerű óvintézkedésekkel lényegesen csökkenthetjük őket. Döntő szerepet játszik e téren a takarmányhelyzet. Érdemes párhuzamot vonni az utóbbi három év általános talcarmányellátottsága és az Állami Biztosító által kifizetett összeg között. A kettő közvetlen kapcsolatban van, s minél rosszabb a takarmányhelyzet, annál nagyobb az Állami Biztosító által kifizetett összeg. Például 1961-ben az Állami Biztosító a károkért 2 800 000 koronát fizetett ki, 1962-ben 4 424 000 koronát, 1963-ban pedig 3 750 000 koronát. Ezek a jelentős károk arra figyelmeztetnek bennünket, hogy nagyobb gondot fordítsunk a takarmányszükséglet fedezésének biztosítására és a betegség megelőzésre. Használjuk ki az Állami Biztosító konkrét segítségét is, hiszen a biztosító azon az összegen kívül, amit a károkért már kifizetett, az utóbbi három év alatt 829 ezer koronát fordított a megelőző intézkedések foganatosítására. így 106 szellőztető berendezést vásárolt a lucerna hideglevegős szárítására, továbbá 295 villanymelegítő deszkát az újszülött malacok részére, 31 villanypásztort stb. Tíz szövetkezetnek 100 ezer koronát adott az élesztősített takarmányokat előállító berendezések felszerelésére, jelentős összeget folyósított a borjúistállók tatarozására, állategészségügyi felszerelésekre stb. A Komáromi Állategészségügyi Központ a biztosítóval karöltve ez év márciusában 10 szövetkezetben szakelőadást tartott, amelyet filmek vetítésével egészített ki, hogy így is növelje a szövetkezeti dolgozók szaktudását. A gümőkóros és fertőzéses elvetélésű állatállománnyal rendelkező szövetkezetekkel az Állami Biztositó indítványára az állategészségügyi központ megegyezést kötött, hogy a szarvasmarha-állományt az említett betegségektől a lehető legrövidebb időn belül megszabadítják. Az Állami Biztosító által nyújtott lehetőségeket a szövetkezetek nem használhatják ki kellőképpen. Például rendkívül jó eredményeket lehet elérni a kocaszállásokban légkondicionáló berendezés felszerelésével, mivel az egyenletes hőmérséklet és páratartalom biztosításával csökkenteni lehet az elhullási százalékot és emelkedik az alomszám. Ezt a berendezést a Nővé Mesto nad Váhom-i Gépállomás gyártja, de sajnos, a keresletet nem tudják kielégíteni. Ha elegendő légkondicionáló berendezést kapnának, akkor járási viszonylatban egy év alatt legkevesebb 6000 malaccal többet tudnának elválasztani. A biztosító a légkondicionáló berendezések árának felét megtéríti a szövetkezeteknek. Dr. Michalovic Mikulás, a Komáromi Állategészségügyi Központ vezetője A JERSEY MARHA keresztezésének eddigi eredményei Csehszlovákiában (Vni.) Szarvasmarha-tenyésztésünkben a tenyésztési hasznosítás lehetőségeitől valamivel távolabb esik a montafoni szarvasmarha kísérleti keresztezése jersey bikákkal, amelyet a Vondrov u Hluboké-i Kísérleti Állomáson végeznek. Ennek ellenére érdemes foglalkoznunk vele. Smerha (1955) közli a montafoni jersey keresztez etteknek a tiszta vérű üszőkkel összehasonlított növekedési és fejlődési adatait. Megállapításai a következők: 1. A montafony x jersey keresztezettek élősúlya nem marad a tisztavérű jersey szintjén, ahogy az közvetlenül a születés után mutatkozik, hanem az előrehaladottabb korral megközelíti a tiszta montafoni súlyát és 24 hónapos korban kb. 20 kg-mal nehezebb a két fajta átlagsúlyánál. 2. A mellkasmélység és szélesség a medence hossza és szélessége (a külső csípőszögletben mérve) és a mellkas örvméretének az értékei a növekedés előrehaladásával megközelítik a tisztavérű montafoni tehenek méreteit. 3. A marmagasság, hátmagasság, a csípőmagasság, a csípőszegletben mért szélesség és a lábszár körméretének értékei a növekedés előrehaladtával megközelítik a tisztavérú jersey üszők méreteit. Ami a típust illeti a félvér keresztezett üszők (a montafoni üszőknél 4 cm-rel alacsonyabb marmagasság esetén) mellkasmélysége azonos volt, ami a montafoni üszőkkel szemben nagyobb (1,5 °/o-kal 18 hónapos korban) mellkasmélységről tanúskodik. A félvér keresztezett üszők kimondottan tejelő típust mutatnak a jersey keresztezés a tőgy alakulásában is megnyilvánul. Aránylag korán megmutatkozott nagymennyiségű gazdasági takarmányt felvevő képességük is, ami igen értékes hasznosítási tulajdonságnak számít. Csehszlovákiában a jersey marha második importja az északmorvaországi Javorník gazdaság Stará Cervená Voda farmjára irányult. Ennek az állománynak a jelenleginél nagyobb szerepet szántak Csehszlovákiai szarvasmarha-állományának fajtajavító keresztezésében, mint amennyit jelenleg betölt. A behozatal időszakában több állattenyésztési kutató nem tartota helyesnek a hazai fajták keresztezését jerseyvel. így csak néhány adatot sikerült szereznem, s ezek nagy vonalakban tájékoztatnak a jersey marjia csehszlovákiai aklimatizációs lehetőségeiről, de ezek is világossabbá teszik a jersey tehenek és hrbineci bikák párosításával folytatott keresztezéstől várható eredményeket. Sajót megfigyeléseink a Stará Cervená Voda farmon a következő eredményeket mutatják; az ellés utáni első ivarzáskor megfogamzott a tehe-HIRDETÉS Virágpalántákat ta- EJ ■ vaszi kiiiltetésre, Schábánt szegfűt többféle , ,/ B színben, szalviát, begó- I 1; niát, astert, agorátumot ; stb. kínál JRD Dvory n. I I Zitavou, okr. N. Zámky. 2000 kéve nád eladó. y ^ JRD Strekov, okr. Nővé - -*86 Zámky. ** nek 21 %-a, második folyatáskor 17 %, a harmadik 16 %-os, a negyedik 17 %-os, az ötödik 9,6 %-os, a hatodik 5,1 %-os, a hetedik 3,9 %-os, a kilencedik 1,9 %-os, a tizedik 3,9 %-os eredménnyel járt. A rossz fogamzás, ami az ellés utáni tizedik ivarzásig is elhúzódhat, a környezetváltozással és az állomány aklimatizálódási folyamataival magyarázható. Tehát a tehenek lehető legkoraibb fedeztetésére kell törekedni, legkésőbb a negyedik ivarzásig. Höll és Vykydal (1960) megfigyelései szerint az importált tehenek csoportjában a vemhesülési időszak 357 napról 382 napra növekedett. Másrészről viszont a második laktáció alatt az importált teheneknél 391 napról 350 napra rövüdült. A jersey marha tipikus tejelő fajta. Ezért a fejőstehenek szárazra állítása megfelelő állattenyésztési hozzáértést és gondosságot igényel. így egy hónap alatt szárazon állt a Csehszlovákiában ellett jersey tehenek 52 %-a. Csupán a tehenek 48 %-ánál húzódott el a szárazra állítás ideje két hónapig. Höll és Vykydal (1960) megfigyelései szerint a jersey tehenek állományában az aklimatizálódási időszak alatt érték el ezeket a hasznosításra kiható eredményeket. A fejőstehénként importált állatok csoportjának termelése kissé csökkent, mégpedig három laktáció alatt 307 kg tejjel és 20 kg tejzsírral. E csoport átlagos termelése az 1956 — 57-es időszakban 2863 kg 5,72 %-os tejzsirtartalmfl tej, az 1958—59-es időszakban már csak 2556 kg tej, s a tejzsírtartalom 5,62 % volt. A nálunk felnevelt és 1958-ban leellett üszők csoportja az első laktációban átlag 1949 kg tejet termelt, 5,78 %, vagyis 115 kg tejzsírral. Viszont a Stará Cervená Voda-i gazdaságban csak az import utáni első évben biztosították a takarmányalapot, amely szükséges a megkívánt termelési színvonalhoz. A következő években ez a takarmányozási szint lényegesen csökkent. A tejtermelés kevésbé előnyös viszonyai ellenére az importált tehenek 100 kg élősúlyra átszámított viszonylagos termelése 1959-ben igen jó volt: 759,8 kg FCM tej és 34,9 kg tejzsír. Az import utáni első évben a viszonylagos tejelés még kedvezőbben alakult. Az összesen feldolgozott laktáció alatt Höll (1960) megfigyelése szerint, 100 kg élősúlyra 882 kg tej és 38,5 kg tejzsír jut. A JERSEY MARHÁVAL VÉGZETT KERESZTEZÉS TÁVLATI TERVE Jelenleg Csehszlovákiában az ayrshirei, a jersey és a svéd vörös-fehér marhával, valamint — kisebb mértékben — a fekete-tarka lapály marhával és a dón vörössel is folytatnak keresztezési kísérletet. A két utóbbi fajta inkább a síksági répatermesztési körzetek szarvasmarha fajtáinak feljavításában játszhat jelentősebb szerepet. A könnyebb jellegű hegyi tejelő szarvasmarha előállításét célzó keresztezések főleg az ayrshirei és a jersey fajtára támaszkodnak. Szlovákiában is a szarvasmarha javítása során a fajtajavító keresztezések egyik legfontosabb célkitűzésének tekintik a jó fejhetőséget, mivel ez a korszerű gépesített nagyüzemi tehenészet előfeltétele. Plesník eddig meg nem jelentette közlése szerint jó az F4 nemzedékű keresztezett tehenek fejhetősége. Az első laktációban megfigyelések szerint gépi fejéssel az első négy perc alatt az összes kifejt tej 91,5 %-át adták le, kézi utánfejéssel pedig a tej 2,7 %-át. Igen komoly figyelmet érdemel a fehérjetartalom tapasztalt növekedése is, amelyről Plesník számol be eddig még nem közölt munkájában. A laktáció második felében az átlagos fehérjetartalom 4,2 %-ot tett ki (3,26 és 4,49 % között ingadozott). Eddig nem lehetett teljes mértékben értékelni sem a szlovák tarka-marha jersey marhával végzett keresztezését, sem a hármas kombinált keresztezését, mivel ezek egy évvel később kezdődtek, mint a Stará Cervená Voda-i gazdaság tenyészállományával folytatott munkák. Hogy a jersey fajtával folytatott keresztezés eredményes legyen, a tenyésztéshez az északmorvaországi és szlovákiai összefüggő területekről kell kiválasztani az Fi nemzedékű bikákat. Az Ft nemzedékű bikák felhasználásának előfeltételéül azok megfelelő típusát kell megszabni. Megfelelő Fi bikával kell dolgozni, hogy átörökítöképességük ellenőrzése és felülvizsgálata után szigorú selejtezést lehessen végrehajtani. Az így kiválasztott bikákkal Morvaországban legalább 10 000 tehenet, Szlovákiában pedig 40 000 tehenet kell megtermékenyíteni. A jelenlegi jersey bika állományunk kicsi, és sem a tej- sem a húshasznosítás terén végzett örökletességi vizsgálatok alapján nem vált lehetővé a szigorúbb szelekció. Részben segítséget jelenthetnek az ellenőrzött Dani bika után származó Fj bikák behozatala Magyarországról. Ezenkívül számítani kell jersey bikák behozatalára Dániából is, ahol nagyobb rámájú jersey marhát tenyésztenek, mint az eredeti angol tenyésztési körzetekben. Továbbtenyésztésre csak olyan egyedek alkalmasak, amelyek feltehetően nem rontják számottevően a hazai szarvasmarha fajták hústermelését. Az utődellenőrzéssel továbbra is nehézségeink lesznek, mert ehhez a fontos tenyésztési rendszabályokhoz még nincsenek meg az előfeltételeink. Ezeket ©lő lehet teremteni a szarvasmarha-tenyésztés olyan szervezési módszerével, ahogy a Csehszlovák Mezőgazdasági Tudományos rendszereivel foglalkozó intézete javasolta. További szaporításra csak ivadékvlzsgált bikákat szabad használni. Egységes elbírálási mértékek esetén az importált fajták összes keresztezett - jeinek az Rt nemzedékében aránylag kevésbé eltérő hasznosítási típusokhoz jutunk. Csak azután lehet majd a keresztezések Rt nemzedékét felhasználni a kölcsönös, egymásközti pároztatásra. Nagy feladat áll előttünk. Tenyésztési vonalon meg kell birkóznunk azokkal a feladatokkal, amelyeket számunkra a szocialista társadalom kitűzött. Állattenyésztésünk megszervezésének megfelelő terve nélkül azonban még a tenyésztési feladatokat sem lehet megvalósítani. Ezért a Csehszlovákiában foganatosított rendelkezések között fontos helyet foglal el szarvasmarháink keresztezése jersey marhával. Molnár F., a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tatanára Javítsuk meg a vad életkörülményeit A mezőgazdaság intenzív fejlődésének következtében eltűntek vadászterületeinkről a füves mezsgyék, tövises bokrok és egyéb helyek, melyek védelmet nyújtottak az apró szárnyas vadnak, a ragadozók, valamint az idő viszontagságai ellen. Itt fészkeltek a fácánok, foglyok és egyéb hasznos szárnyas vad. Az új nyersanyag-bázis megteremtése késztetett bennünket arra, hogy minden termőhelyet kihasználjuk és gyorsan növő faféléket ültessünk egyre növekvő papíriparunk számára. Erdészeink nagy területeket fásítanak be. Mezőgazdászaink nagyban alkalmazzák a gépesítést, a kemizálást. Ezt szívesen vesszük tudomásul — de ugyanakkor megváltozik a természet sajátossága. Megváltozik a vad életkörülménye. Ezek a tényezők és még mások is károsan hatnak vadállományunkra. Mi hát a teendő, hogy a nagyüzemi gázdálkodás mellett vadállományunk ne csökkenjen? A tavasz kezdetével a vadászegyesületeknek és a természet kedvelőinek, barátainak hozzá kell látniuk a vad életkörülményeinek megjavításához. A kiásott fák után a határ puszta és kopár. Nem talál a vad itt menedéket, sem a hideg, sem a ragadozók ellen. Ültessünk bokrokat, facsoportokat, csatornák, határi utak és patakok mellett. Keressük meg a határban a hasznavehetetlen csücsköket, sarkakat és kavicsbányákat. Egyezzünk meg a szövetkezet vezetőségével vadállományunk érdekében. Ha csak ideiglenesen is, akkor is megéri. Létesítsünk remízeket. Ha arra alkalom nyílik, akor vessük be helyét és környékét évelő veteményekkel és pillangósokkal. Ültessünk csicsókát. A csülkös vad nagyon szereti és a közelében tanyázik majd. Az erdők tisztásait szintén használjuk fel a téli takarmány termelésére. A remízek árnyas, szél-Hasznos segítőtárs Vadászaink érdekes statisztikai elemzés segítségével kiszámították, milyen népgazdasági értéket mentenek meg évente a jól idomított vadászkutyák. Az ötletet az adta, hogy 1959-ben 132 829 nyulat kellett volna a kilövési tervnek megfelelően elejteni, de mindössze 65 854 nyúl került terítékre. Ennyire irreális mégsem lehet a terv! Szlovákiában átlagosan egy nyúl kilövéséhez 4—5 töltényt használnak el, így tehát a töltény felhasználásából visszaszámítással is következtetni lehet arra a vadmennyiségre, amely a hiányos utánkeresés miatt elpusztul és kiesik a vadgazdálkodás vérkeringéséből. Sokféle ellenőrző számítás alapján megállapították, hogy a vadászebek által megmentett nyulak értéke a Csehszlovák Szocialista Köztársaság területén 1959-ben 1 millió 329 ezer Kis összeget tett ki. 1962-ben az összes megmentett vad értéke meghaladja a három és fél millió koronát. A kutya tehát nemcsak az emfcer leghűségesebb társa, hanem egyúttal a hasznos segítője is. Vadászaink figyelmébe Tavaszi „nagytakarítások“, karbantartások és tartósítások alkalmával gyakran frissen mázoljuk erdőn-mezőn, kertek alján a különböző sodronykerítéseket, palánkot, cölöpöt, jelzőtáblát. Főleg a fát helyettesítő, műanyagból készült tárgyakat szokás „tavaszi“ színekkel átmázolni. Emellett sokszor nem tudatosítjuk azt a néha halálos veszélyt, amelyet egyes festékanyagok rejtenek magukban. Nemcsak a háziállatok, hanem a vad is előszeretettel kirágja, nyalogatja a számára ismeretlen tárgyakat. Főleg az acetátból (ecetsav sójából), valamint a míniumból vagyis ólomoxidból és ólomfehérből előállított, rozsdamentesítésre használt festékek váltanak ki bélgörcsöt és bénulást az állatoknál. Ha pedig a festék ólomtartalma egyéb anyagok behatására feloldódik a gyomorban, szívgyengeség áll be és rövid néhány óra alatt az állat elhullásához vezethet. A Hann-Münden-i vadászati kutatóintézet dolgozói most megállapították, hogy a legnagyobb vadpusztulás ott észlelhető, ahol az állatok mérgező hatású festékkel mázolt tárgyakhoz hozzájuthatnak. Az elhullott vadat ugyanis eddig ritkán boncolták gyomortartalmának kivizsgálása céljából. A megelőző intézkedések? Ne használjunk mérgező hatású festékanyagot és világosítsuk fel másokat is annak káros következményeiről. Ha pedig vadcsapásokon elkerülhetetlen ilyen t ízolt fémpóznák, rudak, cölöpök s<b felállítása. lássuk el azoka' védőráccsal. K. E. A havasi párduc „Előrelátónak“ nevezik a vadászok Kirgiziában a havasi párducot azért az érdekes tulajdonságáért, hogy sohasem néz a lába alá. A vadfogók ezt ügyesen kihasználják Felkutatják az állat tartózkodási helyét és üres csapdákat állítanak föl a csapásokon. A párduc ugyanis nem nyúl az ember által kitett csalétekhez. Az elfogott párducot megkötözik, báránybőrbe göngyölik és egy külön telepre viszik, ahonnan a világ különböző állatkertjeibe szállítják őket. Ugye, nem a legkellemesebb érzést váltaná ki, ha találkoznánk ezzel a ritkaságszámba menő fenevaddal? A fotós is csak tisztes távolból, védett helyről örökítette meg teleobjektívvel. feaen netyen legyemre chicijcatc. „ ^ad nagyon szerte az ilyen helyeken negpihenni, napozni és még meneléket is talál a ragadozók ellen. Sokan talán szórakozásból vagy kedvtelésből ilyenkor tavasszal felégetik a nádasokat, füveket és bokrokat. Vannak olyanok, akik ezt tájéko- Eatlanságból csinálják. Ezzel szintén nagyon sok kárt okozunk a vadnak. A már fészkelni készülő, vagy a tojásokon ülő szárnyasok hontalanná válnak. Más helyet kénytelenek keresni és a meglévő szaporulat is tönkremegy. Akadályozzuk meg a füvek és bokrok tavaszi felégetését. Ebben segítségünkre vannak törvényhozó szerveink. A 206/1958 számú törvény szigorúan tiltja március 16-tól szeptember 30-ig a füvek és bokrok égetését, vagy azoknak más módon való kiirtását. A vadászgazdák, a természet védői és barátai lépjenek érintkezésbe a nemzeti bizottságokkal és szokásos módon frissítsük fel dolgozóink emlékezetében e rendeletet. Ha a vadászok, természetbarátok összefognak, sokat tehetnek a vad és a természet védelmében. C z a f i k Béla (Albár) 1964. április 18.
