Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-04-18 / 32. szám
Megoldják az utánpótlás kérdését Szövetkezeteinket elegendő munkaerővel ellátni — nehéz feladatnak bizonyul. A tagság átlagos életkora egyre magasabb. Az idős emberek lassan kimaradnak a munkából, s nincs aki helyükbe lépjen. A szövetkezetek alakulásakor a 40—45 éves emberek megbirkóztak a munkával s a fiatalok hiánya nem volt túlságosan érezhető. De 10—15 év elteltével az alapítótagok bizony megöregedtek, elfáradtak és sokan szeretnének már egy kissé megpihenni. Igen, szeretnének, de kinek adják át a helyüket, ki dolgozik majd, ha ők leteszik a „lantot"? A válasz szinte természetesnek tűnik: a gépek. Igenám, de nem mindegyik szövetkezet rendelkezik olyan feltételekkel, ahol minden munkafolyamatot gépesíteni lehetne. S a gépekhez is ember kell. mégpedig szakember. Természetesen ezeket a szakembereket valahonnan elő kell teremteni. A szövetkezetek vezetőinek is érdeke, hogy már most — addig míg nem késő — minden követ megmozgassanak s a fiatalokat megnyerjék a mezőgazdaság számára. Pillantsunk be egy szövetkezet életébe, vizsgáljuk meg, milyen a munkaerők összetétele, milyen fokú a dolgozók szakképzettsége, s meglátjuk, hol szorít a csizma. A gömörhorkai szövetkezet 643 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik közepes természeti viszonyok között. Az állandó dolgozók száma 52. Harmincon aluli 11, középkorú 28, 55 éven felüli pedig 13 dolgozik a közösben. A szövetkezetben a munkák elvégzésével kapcsolatban nincs nagyobb probléma. A csúcsmunkák elvégzését megkönnyíti, hogy a községben levő „Cellulózka“ üzem dolgozói szívesen segítenek szabadságuk idején a szövetkezetben. Az állattenyésztésben mindig be tudják biztosítani az állandó munkaerőt, mert itt elég jó a kereseti lehetőség. A szövetkezetei nem is annyira szakképzett, mint inkább tapasztalt emberek vezetik. Ők gyakorlatból ismerik mindazt, amit a fiatalok az iskolapadban sajátítanak el. Az elnök kétéves mezőgazdasági iskolát végzett s tíz éve tölti be az elnöki funkciót. A zootechnikus a Nagykaposi Mezőgazdasági Technikumban érettségizett s tizenkét .éve irányítja az állattenyésztést. Az agronómus hatéves gyakorlattal és kétéves mezőgazdasági iskolával rendelkezik. A könyvelő tizenhárom éve végzi a szövetkezet könyvelését. Pillanatnyilag ez az összetétel a szövetkezet színvonalához mérten még megfelel. De 4—5 év múlva már kevés lesz. Mérnököknek, technikusoknak kell betölteniök a vezető szerepet. S itt a fiatalokkal kell már számolni, hiszen lassan kezd kibontakozni a fiatal vezetőkáderek csoportja. A traktorosok, kocsisok mind harmincon aluliak, ide számítva még az agronómusnőt és a baromfitelep felügyelőnöjét. A fiatalok jól dolgoznak, a szövetkezet vezetősége elégedett munkájukkal. Akadnak olyan traktorosok is, akik még jóformán gyerekek, nem is voltak még katonák. Elvégezték a kétéves mezőgazdasági mesteriskolát s traktorosok lettek. Fiatalok sokat tréfálnak, bolondoznak. ha együtt dolgoznak, talán nem is megy úgy a munka mint kellene. De erre a vezetőség ügyel s úgy szervezi meg a munkabeosztást, hogy a fiatal traktorosok mellé idősebb rakodómunkásokat osztanak be. Az időseket becsülik s megszívlelik tanácsukat, hiszen sokat tanulhatnak tőlük. A fiatal traktorosok jól érzik magukat a szövetkezetben. Fizetésükkel elégedettek, mert a havi kereseti átlag meghaladja az 1700—1800 koronát. Ennél többet másutt sem keresnének meg s mégiscsak otthon vannak, nem kell naponta utazniuk. A szövetkezet vezetősége gondoskodik az utánpótlásról is s ahol csak lehet, megragadja az alkalmat, hogy fiatalokat mezőgazdasági iskolába küldjön. Eddig három diákkal kötöttek szerződést. Ezek közül két fiú traktoros lett a harmadik, lány nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A szövetkezetnek két év alatt 2942 koronájába került az iskoláztatása s amikor végzett, mint szakképzett fejönőt alkalmazták. Munkáját azonban mint bármelyik üzemben. S akinek egy kis Vonzalma van a mezőgazdasághoz, az biz megszereti a friss levegőt, a természetet. Pár hete jött át a cellulózgyárből Kovács József, Kovács János és Szabri László önkéntesen a szövetkezetbe dolgozni. Mindhárman fiatalok. Az első kettőt a növénytermesztésben helyezték el, a harmadik pedig a műhelyben segédkezik. Beiratkoztak a sofőrtanfolyamra, mindhárman meg akarnak tanulni traktort vezteni, mert nem lehet tudni, mikor lesz szükség tudásukra. Lassan meggyőzödnek a fiatalok arról, hogy nem is olyan rossz a szövetkezetben dolgozni. Természetesen szeretni kell a mezőgazdaságot és egy kis parasztvérnek kell ereiben csörgedezni annak, aki meg akarja állni helyét a szövetkezetiben. A vezetőség és a szövetkezeti tagság érdeke, hogy egyre több ilyen fiatal kerüljön ki az iskola padjai közül. Zsebik Sarolta Mikszaj Márta a fiatal agronómusnő szeret traktort vezetni. A múlt évben sofőrvizsgát tett s így szükség esetén örömmel ül a kormány mellé. nem végezte becsülettel, hanyag volt, többször észrevették, hogy vizezi a tejet. Pár hónapig fejt, majd otthagyta munkahelyét, elment a rőcei kendergyárba dolgozni. A vezetőség nem is próbálta őt visszatartani, mert ilyen munkaerőre nincs szükség a szövetkezetben. A szövetkezet most szerződést kötött három fiúval, akik idén végeznek a Jolsvai Mezőgazdasági Mesteriskolában. Ezenkívül havi 300 koronával járulnak hozzá Ambrus István taníttatásához, aki a Szepsi Mezőgazdasági Technikum gépészeti szakán tanul. A vezetőség minden évben ellátogat a Pelsöci Kilencéves Iskolába s a végzős diákokat igyekszik megnyerni a mezőgazdaság számára. Ez évben két diák jelentkezett mezőgazdasági technikumba. A tizenkétéves iskolából szintén jelentkeztek mezőgazdasági főiskolára. Sajnos, az idősebbek nem érdeklődnek a tanulás iránt. A szövetkezeti munkaiskolán is kevesen vettek részt. Igaz, itt hiba csúszott be a szervezésbe, de ez részben a járási termelési igazgatóság mulasztása is, akiit idén nagyon keveset törődtek a szövetkezeti munkaiskolák propagálásával és kevés segítséget nyújtottak. Csak februárban kezdték meg az iskolázást olyan formában, hogy kétszer tartottak előadást az istállókban az ott dolgozó állattenyésztők részére, egyszer a tyúkfarmon és háromszor a községben. Az állatgondozók még csak résztvettek az előadáson, de a növénytermesztési dolgozókból bizony kevesen. A községben levő fiatalok közül egyre többen jönnek a szövetkezetbe dolgozni. Hiszen ha állandó munkát kapnak, itt is megkereshetnek annyit. A palásti EFSZ asszonyai pár nap alatt 15 hektáron elültették az elöcsírázt at ott korai burgonyát. * (Foto: Sluka) .Amire sokan nem Romlóinak. nyok vetésterületének százalékaránya. Ezért a túlnyomórészt silótakarmányból álló takarmányadagokat nem tudjuk értékes szálastakarmányokkal kellőképpen egyensúlyozni. Ennek rossz hatása van az állatok fogamzási képességére még akkor is, ha megfelelő takarmánymennyiséget kapnak. Ezen felül sok gyengén gazdálkodó szövetkezet a sertéstenyésztésben keres azonnali bevételi forrást és a szarvasmarháknak, üszőknek járó lucernát liszt formájában a sertéseknek, főként a kocáknak adják. A máért odaajándékozzák a holnapot, hiszen változatlanul érvényes, hogy a mezőgazdaság alapja a szarvasmarha-tenyésztés. Az említett hibákhoz társul az is, hogy sok istállóban nincsen állandó szolgálat, az állatgondozók nem veszik észre idejében a tehenek és üszők ivarzását, későn hívják a mesterséges termékenyítést végző zootechnikust, vagy pedig az nem tart vasárnapi szolgálatot s ezért késik a fedeztetés. így hónapról hónapra halasztódik a fogamzás és észrevétlenül, de biztosan csúszik ki a jövedelem a szövetkezet pénztárából. Segítene az istállókban két műszakban végzett munka, vagyis az állandó felügyelet, valamint az is, ha az inszeminátorok vasárnap is rendesen szolgálatot tartanának — mint a mesterséges termékenyítés bevezetése idején. Ezekről a kérdésekről is érdemes komolyan elbeszélgetni nemcsak most, a szövetkezetek országos kongresszusa előtt, hanem a kongresszuson is. S addig is tegyünk meg minden telhetőt a hiányosságok mérséklésére, kiküszöbölésére A legfőbb hangsúlyt továbbra is az elegendő és jó »minőségű takarmány termesztésére kell fektetni. Végre tudatosítanunk kell, hogy a fehérjetartalmú takarmányokat (lucerna, here, takarmányhüvelyesek) a legnagyobb mennyiségű szénhidrátos szilázs és kukorica sem pótolja. Gajdács Irén „Látják, Lekéren kitettek magukért az asszonyok“ — mondotta Frenko elvtársnő, a Lévai Járási Nőbizottság elnöknője a legutóbbi tanulmányút alkalmával. — Nem azért kezdtük, hogy belesüljünk — szólalt meg halkan egy szerény, fiatalasszony. — Megálljuk mi a munkában a helyünket legalább úgy, mint a férfiak, ha nem jobban. A lekéri asszonyok bizony a sarkukra álltak. Pedig náluk sem volt köny-A célkitűzések valóra válnak Bizony, az ökonómus munkája nem valami nagyon könnyű. Még egyetlen szövetkezetben is alapos ismeretet és nagy értelmet igényel, hát még járási szinten. Itt aztán meg kell kapaszkodnia, mert a járási termelési igazgatóság ökonómiai részlegének vezetője több mint száz szövetkezettel együttműködik és mindegyikért felelősséget érez. Persze, nincs különösebb baj, mindegyikben, de éppen elegendő, ha a járásban néhány gyengén gazdálkodó EFSZ van. Akkor aztán törheti a fejét. A lévai járásban 1962- ben szép számmal akadt ilyen szövetkezet, de tavaly a termelési igazgatóság tervszerű politikai és szakmai támogatása révén a legminimálisabbra csökkent a gyenge eredménnyel gazdálkodó szövetkezetek száma. — Elértük, hogy tavaly már nem volt egyetlen olyan szövetkezetünk sem amely ráfizetéssel zárta volna az évet — mondotta K a z 1 o v László elvtárs, a Lévai Termelési Igazgatóság ökonómiai részlegének vezetője. A járás mezőgazdaságában a VI. szövetkezeti kongresszus vitaanyagából kiindulva számos intézkedést tettek a termelésre vonatkozólag. Ilyen például az is, hogy az idei tervbe beiktatták 12 ezer hektár hereféle vetését, melynek 60 százalékát a lucerna képezi majd, továbbá 2050 hektáron takramányhüvelyest valamint 5600 hektáron köztesnövényt termelnek. Mindez azt a célt szolgálja, hogy a takarmányalapban emeljék a fehérjearányt, és önellátók legyenek. A kongresszuson bizonyosan erről is szó lesz. -hai-Alzbeta Murániová ^ — Ettől szaporodik majd a tej — A jegyzi meg Németh István, a da^ másdi szövetkezet zootechnikusa, A amikor belegázolt az üdezöld őszije keverék-vetésbe. Szinte naponta A lesi, hogy mikor kerülhet a jelenleg a 25 — 30 cm magas növény kasza alá. ^Előreláthatólag április 25-e táján A megkezdik takarmányozását, -hainyű. Azelőtt a férfiak etették a teheneket s az asszonyok fejtek. De e tejhozam valahogy nem emelkedett Erről az időről beszél Alzbeta Murániová: — Mi tagadás, meg kell mondani, a2 etetők gyakran felöntöttek a garatra a munkát meg csak úgy félkézzel végezték el. Hiába akartunk mi töbt tejet fejni, ha az etetők nem tették meg a magukét. Az asszonyokat bántotta a tejtermelés alacsony szintje és a nőbizottság javaslatára a múlt év decemberében átvették a tehenek gondozását A héttagú kollektíva megosztotta a munkát. Négy asszony etet, három pedig fej. — Nem bánunk Csáky szalmája módjára a takarmánnyal — jelenti ki önérzetesen a fejőnő. — Élesztősítjük a takarmányt, mindig előre pácolunk, hogy jól összefülledjen, ízesedjen. Szépen, rétegesen rakjuk össze olyan mint a rétes. Nemcsak a takarmányozásban történt változás. A jobb teheneket csoportosították és nagyobb takarmányadaggal etetik. Az asszonycsoport lassan. de egyre jobb eredményeket ér el. A napi másfél literes átlagos tejhozamot már sikerült 4,5 literre emelni. És ez még nem a végső szó. A lekéri asszonyok a legjobb fejők sorába akarnak kerülni. Evégett Alzbeta Murániovát tanulmányútra küldik, hogy a legjobb fejőktől lesse el a tapasztalatokat, a munkamódszereket, hogy megmutassák, az asszonyok is „legények a talpukon“ Bállá József Az asszonyok is „legények a talpukon" Mennyi igazság van ebben a pár mondatban! Rátapint állattenyésztésünk legfájóbb pontjára — a szarvasmarha-tenyésztés sikertelenségének okaira. Nem hiszem, hogy akadna olyan állattenyésztő, aki nem értene egyet ezekkel a megállapításokkal. Hiszen ahányszor a szövetkezetekben ezekre a kérdésekre fordul a beszéd, mindig a drága tejtermelésről, az „aggszüz* üszőkről, meddő tehenekről, ráfizetéses tehéntartásról hallunk. S ez az érem másik oldala, az okozat, amely beleszól földműveseink életébe, kihat életszínvonaluk alakulására. Hol itt a baj? Hiszen a terméketlenség és a meddőség nem világprobléma. Miért bukkant fel éppen Csehszlovákiában olyan sürgetően? Talán valamilyen betegségben kellene keresni az okát? Sok tanult, hozzáértő ember foglalkozott ezzel a kérdéssel és meglepően egyszerű, természetes magyarázatot találtak: Az állat csak akkor fejlődhet egészséges, továbbszaporodásra képes egyeddé, ha mennyiségileg és minőségileg is megfelelően táplálják. Mi a helyzet nálunk? A nyugat-szlovákiai kerületben tavaly 7148 üszőt, a közép-szlovákiai kerületben pedig 15 976 üszőt selejteztek ki, elöregedettség, satnyaság és más okok miatt. Rosszultáplált - ság miatt a nyugat-szlovákiai kerületben tavaly 3707 üsző, a középszlovákiai kerületben pedig 3080 üsző került vágóhídra. Gyógyíthatatlan terméketlenség címén pedig az említett két kerületben 13 668 üszőt kellett kiselejtezni. Szomorú adatok ezek, hiszen mindenki tudja, mennyi pénzbe, fáradságba kerül egy-egy üsző felnevelése. Ez a nagy befektetés csakis akkor térülhet meg, ha az üszőből tehén lesz és ez a tehén minden évben borjazik. Az állatorvosok szerint ha a tehenet borjazás után 9 hónap elteltével nem folyatjuk be, akkor a tejelékenysége az évi kb. 2500 literről 1700 literre csökken (a mostani átlag szerint). Hány olyan tehén van nálunk, amelynél betartjuk ezt az optimális tejelési időszakot? Ezért drága, túlnyomórészt ráfizetéses nálunk az üszőnevelés és a tejtermelés. Az állatorvosok megállapították, hogy a terméketlenség okát a takarmányozásban kell keresnünk. Nálunk a szarvasmarha-tenyésztés „arisztokratája“ a tehén, mivel termel, tehát jövedelmez. Az üszők takarmányozását a legtöbb helyen elhanyagolják. Elfeledkeznek arról, hogy jó üszönevelés nélkül nincsen jó tehéntenyésztés. Csenevész üszőből nem lesz tehén, és ha lesz, akkor sem válik nagy tejelékenységüvé. Magával viszi az „áldatlan, ínséges gyermekévek“ bélyegét. Az alapvető hibát á rossz takarmányalapban kell keresni. Nálunk aránylag kicsi a többéves talcarmá,,A tejtermelés növelésére tartalékokat rejteget a tenyészmunka is. A tej- és a hústermelés növelése megkívánja, hogy a szarvasmarhaállományban növeljük elsősorban a tehenek részarányát és a tehenek száma a helytelen üszönevelés következtében ne csökkenjék. A jelenlegi szarvasmarha-tenyésztés minősége megkívánja a gyors állományforgót. így a tejelékenység növeléséhez és az állatállomány egészségi állapotának gyors javításához vezető egyedüli helyes út, ha 100 tehén után évente kb. 20 megtermékenyített üszőt számítunk. Ha minden szövetkezetben következetesen érvényesítik azt az elvet, hogy minden tehéntől m'nden évben egy borjút kell elérni, akkor sokkal több tejet tudnánk kitermelni és sok istállóban csökkenne a meddő tehenek aránytalanul magas százalékaránya.“ (Az EFSZ-ek VI. kongresszusának vitaanyagából.)
