Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-04-15 / 31. szám
j Hirdessen a Szabad Földművesben! § Elfogadunk és közlünk: adás-vétellel, cserével, munkaerő- és álláskereséssel kapcsolatos hirdetéseket! H Hirdetési illeték: Apró hirdetés Hirdetését küldje az alábbi címre: soronként 3.50 Kcs. Terjedel- Redakcia, Szabad Földműves. á mesebb önálló hirdetés 1 cm1 Bratislava, Suvorovova 16. I 3,50 Kcs. 3 1964. április 15. Biztató eredmények Az előző évhez viszonyítva 13,50/n-kal emelték a Diaci termelést Ha reálisan akarjuk értékelni a lévai járás mezőgazdaságának fejlődését, kereken meg kell mondanunk, hogy az iráynító szervek az 1963-as év elején egész sor olyan hiányossággal találták magukat szemben, amelyek feltétlenül hatással voltak a növénytermesztés és vele együtt az állattenyésztés eredményeire. Ismeretes, hogy az előző, vagyis az 1962-es év kedvezőtlen volt a mezőgazdaságra nézve. A mostoha időjárás folytán nem termett elegendő takarmány, minek következtében a mezőgazdasági üzemek eléggé kritikus körülmények közt léptek a télbe. Egy kis visszapillantás Egyes szövetkezetekben és állami gazdaságokban üzemszervezési hibák következtében 1962 őszén, a fagyok beálltáig, 1000 hektár kukoricát a mezőn hagytak, 1500 hektárnyi kukoricaszár szintén betakarítatlan maradt és több mint 30 hektár cukorrépa a fagy martaléka lett. Halmozta a hibákat az is, hogy 4400 hektáron nem végezték el az őszi mélyszántást. Az említettekben ludasak voltak a Nová Dedina-i, garamszentgyörgyi, nagysallói, garamsallói és Vefky Öur-i szövetkezetek, valamint a zselízi- és a garamlöki állami gazdaság. Ezek a tényezők nagyon is hatottak az egész járás termelési eredményeire. Azonban a legnagyobb hiányosságok a rosszul gazdálkodó mezőgazdasági üzemekben mutatkoztak, ahol az üzemszervezés gyengének bizonyult. Az évi termelési és pénzügyi tervek szerint 1962-ben 11,2 %-kal kellett volna emelkednie a termelékenységnek, de a tervet csupán 89 %-ra teljesítették. A „mankó“ kereken 40 milliót tett ki, ugyanakkor a tervezett termelési költségeket 6 millió koronával túllépték. Ilyen körülmények közt a munkaegységekért 26 millióval kevesebbet fizettek ki, mint kellett volna az előirányzott terv szerint. Mindezeket azért írjuk le, hogy érzékeltessük, milyen kedvezőtlen körülmények közt léptek az 1963-as esztendőbe. A példás gazdaságok utat mutatnak Annak ellenére, hogy az év elején eléggé aggasztó volt a helyzet, a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság körültekintő szervezőmunkája révén már az első félévben lényeges változást észlelhettünk. Kiküszöbölték azokat a hiányosságokat, amelyek az év elején aggodalmat keltettek. A fagykárok okozta kiszántások helyébe tavasziakat vetettek és különös gondot fordítottak a kukorica, valamint a pillangósok vetésére, s később a növényápolásra. Betakarításkor megmutatkozott, hogy érdemes volt szembeszállni az elemekkel, a fagykárral, a szárazsággal, mert hiszen gabonafélékből 22,18, szemeskukoricából 27,4, cukorrépából 318, burgonyából 130 és évelő takarmányokból pedig 32 mázsás hektárátlagot értek el. Ebből is látható, hogy főleg kapásokból származnak a jó eredmények Például a kissalói, nagysárói, alsószecsei, lekéri és a medveckéi szövetkezetek több mint 500 és egész sói EFSZ 400 q/ha-t ért el cukorrépából A járás mezőgazdasági üzemei különösen jó terméseredményre tettel szert burgonyából. Nem véletlen, hogj szerződéses eladásukat 133 %-ra teljesítették és országos méretben a: elsők közé jutottak. A korai burgonys termesztése terén a palásti, tőrei, mikolai és más szövetkezetek tüntettél ki magukat. Lényegesen megjavult a helyzet í takarmányfélék termesztésében is Takarmányhüvelyesekből bizonyos tar talékalapot létesítettek, hogy ne kelljen teljesen az állami alapokra támaszkodni. Egyes mezőgazdasági üze mek segítsége révén nagy javulá: tapasztalható a silókukorica termesz tése terén. Az ipolyszakállasi EFSZ ben 576, a hölvényiben 546, a drzeni ceiben 535 és az alsószecseiben pedii 518 mázsa silókukoricát, takarította! be hektáronként. Szemeskukoricábc azonban nem érték el a járási tervei A 40 mázsás átlagos szemtermésér folytatott versenyben a már előbb i felsorolt szövetkezetek dicsekedhetnek jó eredménnyel. De akadtak olyan EFSZ-ek is, amelyek csak 12—20 mázsás hektárátlagot mutattak ki és, sajnos, ezek voltak többségben. Nemcsak a mennyiség, a minőség is fontos Tavaly a járás szövetkezeteiben és állami gazdaságaiban javulást észlelhettünk a növénytermesztés gépesítése, az új technológia iránti érdeklődés szempontjából. Azonban megjegyzendő, hogy a gépek alkalmazása még nem minden. Ismeretes, hogy segítségül szolgálnak az ember munkájának a megkönnyítésére, alkalmazásukkal emeljük a termelékenységet és nem utolsósorban a veszteségeket is csökkentjük. Főleg az utóbb említett veszteség volt tavaly különösen nagy. A gabonakombájnok szakszerűtlen kezelése és az indokolatlan hajrázás folytán, szerény megállapítás szerint is 400—500 vagonra tehető a veszteség. Hirtelenében kiszámítva ez a gabonamennyiség mintegy 73 0 000— 887 500 kg sertéshús kitermelésére lett volna elegendő. Tekintélyes húsmennyiség ez, amely nem jutott a dolgozók asztalára. Kombájnosaink idén bizonyára jobban vigyáznak majd, hogy a szemveszteséget a minimálisra csökkentsék. Jó lenne, ha ez évben a járási és az üzemeken belüli gabonabetakarítási versenyben a veszteségek csökkentése mint az egyik legfontosabb kritérium szerepelne. Pénzügyi alapot kell teremteni azon kombájnosok megjutalmazására, akik a legkisebb szemveszteséggel dolgoznak, hiszen a fenti számok meggyőzően bizonyítják, hogy ez mennyire kifizetődne. Itt az idő, hogy a mezőgazdaságban is a munka minőség szerinti értékelése és jutalmazása érvényesüljön. Foglalkozni kell továbbá azzal is, hogy a szövetkezetek miért idegenkednek a kukorica és a cukorrépa gépi betakarításától. Nagyon helytelen, hogy tavaly a járásban lévő 30 répakombájnból csupán ötöt kapcsoltak be a betakarítási munkákba. Ez nem válik sem a termelők, sem a termelési instruktorok, sem pedig a GTÄ dolgozóinak dicséretére. A Garamlöki Állami Gazdaság dolgozóinak érdeme, hogy egy KKCH—3 jelzésű kukoricakombájnnal a betakarítási idő alatt 130 hektárról takarították be a kukoricát. Az említett gazdaság dolgozói az eddig kézi erővel végzett egy mázsára eső betakarítási költséget a gép alkalmazásával 13,8 koronáról 8,45 koronára csökkentették. Ebből is látható, hogy a jó szakember a rábízott gép helyes alkalmazása révén milyen nagyszerű eredmények elérésére képes. Körültekintőbb gondosságot a szarvasmarha-tenyésztésben Tudvalevő, hogy állattenyésztésünk alapja a szarvasmarhatenyésztés és hovatovább egyre jobban azzá válik. A lévai járásban az utóbbi években mindennek ellenére csökkent a szarvasmarha-állomány, pedig 1962- ben kerületi méretben a legjobbak közé tartozott. A kedvezőtlen termelési körülmények folytán nagy gondot okozott a takarmányozás, ami kihatott a vemhességre is. Ellenben nem háríthatunk mindent a kedvezőtlen időjárásra. A vemhesség csökkenése nem utolsósorban a mesterséges megtermékenyítés szakszerűtlenségétől, de a szervezetlenségtől is függött, mert hiszen a kerületben másutt is hasonló volt az időjárás, mégis jó eredményeket mutattak fel e téren. A tehenek jelentős része ilyen körülmények közt leromlott, s érthető hogy ez nagyban kihatott a tejtermelésre is. A kedvezőtlen takarmányozáson kívül a mesterséges megtermékenyítők is ludasak abban, hogy a lévai járásban tavaly tehenenként csak 1751 liter tejet fejtek. Szégyenfolt ez amelyet orvosolni szükséges, de sürgősen! Jelen esetben a szarvasmarha-állománynak mintegy 11,3 %-a TBC-ve fertőzött, s ennek a 25 %-a tehén [gaz ugyan, hogy az állategészségügy szolgáját az elmúlt évben lényege; eredményt ért el éppen a TBC likvidálása terén, hiszen egyszerre 85 mezőgazdasági üzemben folytattak harot e betegség elien. A következetes Uenőrzés, kiválogatás azt eredmélyezte, hogy ez év elején már csak 6 üzemben mutattak ki TBC-t, vagyis 13 435-ről 5941-re csökkentették a leteg állatok számát. Örvendetes ény, hogy a növendékállatok közt ■gyre kevesebb a tuberkulin-próbára eagáló egyedek száma. Ez abból is átható, hogy az 1962-es év elején a lövendékállatokból 4058, jelenleg peiig már csak 1616 fertőzött, de gonlos ellenőrzéssel és alapos kiválasztónunkával röviden sor kerül a beteg;égteljes likvidálására. Az üzemszervezés mint döntő tényező A még fennálló apróbb hiányossájok ellenére a járás szövetkezeteiben 573 millió korona volt a piaci termeés, ami az 1962-es évhez viszonyítva !3,5 %-os emelkedést jelent. Ugyanikkor a termelésre fordított költségek l3,9 %-kal, a munkaegység értéke 5,6 %-kal növekedett, mire a munkaegységek valóságos pénzértéke elérte i 16,30 koronát járási átlagban. Azokban az üzemekben, amelyekben i termelés magas színvonalat ért el ényeges fejlődés észlelhető. Számos )lyan üzem található a járásban »melyekben az egy hektárra eső mezőgazdasági össztermelés terén kimagasló eredményt értek el. Ilyen péllául a kissallói szövetkezet, aho L1 536, a Hronské Kosihy-i, ahol 9336 íz alsótúri, ahol 8779, továbbá az alsószecsei, ahol 8491 korona összjövedeluet értek el hektáronként. Természe:es. hogy a felsorolt szövetkezetekben egy-egy dolgozó munkatermelékenysége igen magas volt. Kissallór például 43 763 koronát mutattak k egy állandó dolgozóra. Mindez attó Eüggött, hogy a szövetkezetben milyen volt az üzemszervezés s lényegében ezzel mérhetjük le a gazdálkodás színvonalát is. Meg kell azonban jegyeznünk, hog\ i termelés irányításának új formájí még nem idlgzödött be mindenütt. E: bizony nem a mezőgazdasági üzemek lanem elsősorban a termelési instruktorok hibájából ered. Érdemes megemlíteni, és példaképül kell a többiek elé állítani Gábris elvtársat a devicanyi, Danielovic elvtársat a zselízi és Kecskés elvtársa: az ipolysági termelési körzetből. Ezel az elvtársak nem csupán adatgyűjtés céljából látogatják a rájuk bízót EFSZ-eket,* hanem felelősségük teljes tudatában politikai, szakmai és üzemszervezési tanácsokkal látják el part Dereiket. így nem véletlen műve, hog; közvetlen támogatásuk révén a rájul bízott szövetkezetek túlhaladják a: átlagosak színvonalát. A szövetkeze tekkel történő szoros együttműködő sük folytán tekintélyre tettek szer a szövetkezeti vezetők körében. Ez sem maradhat szó nélkül Komoly hiba, hogy a nehéz munka árán kitermelt javak sok esetben elkallódnak, nem szolgálják azt a célt, amire hivatva lennének. Tavaly például a zöldségfelvásárlók hibájából a megtermett zöldségfélék tonnáit kellett takarmányozásra és komposztozásra felhasználni. Az illetékesek arra hivatkoztak, hogy nem volt hova elszállítaniuk a zöldséget. A valójában ez csak kimagyarázkodás. A hiba okát a primitív szervezésben kell keresnünk. A dolgokhoz ma már érteni, nem pedig csak konyítani kell. A cukorgyár vezetőinek is jobban kellene figyelniük a termelők megjegyzéseire, véleményére. A szövetkezetek vezetői minduntalan azt kérik, hogy több szárított répaszeletet kapjanak. Ezzel szemben a cukorgyár igazgatója azzal „bíztatja“ a termelőket, hogy idén még annyit sem kapnak, mint tavaly. Állítólag nincs mód a szárítására. Miért? A szövetkezetekben évente emelkednek a feladatok, így a cukorrépa termesztése terén is. Vajon mi lenne, ha egyszer az EFSZ-ek is azt mondanák, hogy nem lehet. így a cukorgyár kimagyarázkodása is helytelen. Ne tévesszük szem elöl: a cukorgyár igazgatósága arra van, hogy termelési feladatai mellett módot találjon a termelők követelményeinek teljesítésére. Ezért nem szabad figyelmen kívül hagyniuk azt a tényt, hogy a járás szövetkezeteinek az idén valóban nagyobb mennyiségű szárított szeletre lesz szüksége. Ezen semmiféle kimagyarázkodás nem változtat. S végül még valamit. Kívánatos lenne, ha a cukorgyártásnál visszamaradó melasz jelentősebb részét nem használnák fel szeszfözésre, hanem teljes mértékben visszaszármaztatnák a termelőnek takarmányozási célokra. Ez a termelők kívánsága és hisszük, hogy ez jogos. Hoksza István-4 Ot nap alatt. A kassai járásban elsőként a szádudvarnoki egyesített szövetkezet kezdte meg a vetést. Célul tűzték ki e szövetkezet tagjai, hogy a 300 hektáron öt nap alatt a földbe teszik a tavasziakat, ami sikerült is. (Mató Pál, Kassa) 4- Vasárnap is vetettek. Porzott a föld a padányi határban. Bartalos Károly egy 40 hektáros parcellán hármas vetőagregáttal körözött a táblán, László Jenő pedig szintén agregáttal a parcella másik szélén vetett. Kosár Miklós elnök és Novoszák Béla örömmel vették tudomásul hogy két nap alatt 70 hektáron földbe került a mag. A vetést vasárnap is szorgalmazták. (Dobrovodszky Erzsébet, Padány) 4- A vágsellyei EFSZ-ben a jő szervezés folytán elvetettek 160 hektár tavaszi árpát, 20 hektár mákot, 25 hektár tavaszi keveréket és 65 hektár heremagot. (Hankó József, Vágsellye) Számok fekszenek előttem. Gondolkozom. Miért? Megszületett a kisborjú. A tejre szükség van. Minél előbb meneszteni kell az új jövevényt. Fölkínáltam a szövetkezetnek ingyen. A zootechnikus mosolyog: nem érdemes. Majd ha rászokik a mesterséges táplálkozásra, átvesszük háromhőnapos korban. Az elnök: „Neveld föl — jófajta“. — De hogy neveljem? Legelőre nem lehet hajtani. Hiszen otthon a család elől fogyasztja a tejet. — A te bajod! — Tavaly az állami gazdaságok átvették a fölkínált borjakat. Idén? Mindenhová telefonáltam: — Sajnáljuk, jelenleg nem lehet! Megpróbálom eladni magángazdának. U$$ék s&cíttoölhi! — Tíz koronát adok kilónként. De csak passzussal! A HNB titkár tiltakozik: — Magángazdának nem lehet eladni! Végül az egyik szövetkezetben azt mondják, átveszik négyhetes korában, ha? eléri a 60 kg-os súlyt. Borjazáskor 35 kg-os volt, a negyedik héten 65 kg-os. Reggel 3,5 liter tejet, délben 2 liter langyos vízben egy tojást, este újra 3,5 liter tejet kapott. Számolok: négy hét, azaz 28 nap szorozva 7 liter tejjel. A tej felvásárlási ára literenként 1,80 korona, az összesen 352,80 korona. Ehhez 28 tojás, tehát 370 koronát etettem meg a borjúval, amelyért a bank útján talán 300 koronát kapok. Ismeretes, hogy a tél folyamán a szövetkezetekben kevés a munka. Ez év március 25-ig összesen csak hét napot dolgoztam. Mennyi a hét nap normája? Csak a hónap végén tudom meg. Talán 110 korona lesz. Gömörön a tagságnak 80 tehene van, amely után a tagság 1963-ban 20 000 liter tejet és átlagban 72 darab kb. egy mázsás borjút adott a szövetkezetnek. A gömöri üzletvezető szavai szerint a lakosság 20 000 liter palackozott tejet fogyasztott el a múlt évben, tehát ha a tagságnak nem lenne tehene, akkor legalább háromszor anynyit fogyasztana. Őszintén szólva nekünk, szövetkezeti dolgozóknak rosszul esik, hogy a vezetőség megkívánja tőlünk egy 100—110 kg-os borjú felnevelését, hiszen a fentiek szerint még a mezőgazdasági munkák idején is rámegy egy egész havi kereset. Nem lehetne ezt emberségesebben megoldani? Majoros András (Gömör) A szövetkezet zooteehnikusa, Pajger Tibor mérnök Része van a sikerekben Az újéleti szövetkezet tagjai az első negyedévben az állattenyésztés valamennyi ágában túlteljesítették eladási tervüket. Tejből 6000 literrel, tojásból 159 ezer darabbal, sertéshúsból 22 és marhahúsból 6 mázsával adtak el többet. Baromfihúsból, bár nem tervezték, 2,66 mázsát adtak át a felvásárló üzemnek. Felvetődik a kérdés, hogyan érték el ezt a szövetkezet dolgozói ? NYILVÁNTARTÁS NÉLKÜL NINCS JŐ GAZDÁLKODÁS Az elmúlt két évben, vagyis azóta, hogy Pajger Tibor mérnök a szövetkezet zooteehnikusa, sokat fejlődött a közös állattenyésztése. 1962-ben (ekkor került a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskoláról a szövetkezetbe) az állattenyésztés fejlődését akadályozó tényezők eltávolításával töltötte el. Az első fontos megoldásra váró probléma, amellyel munkája sorár szembetalálta magát: a nyilvántartás hiánya volt. Nem kis erőfeszítés árán, de végül mégis sikerült bebizonyítania, meggyőzni ai embereket ennek fontosságáról és előnyeiről. A sertéstenyésztés vonalán elérte, hogy kétévenként cseréljék ai apaállatokat. Erre azért volt szükség, hogy elejét vegyék az állomány elkorcsosodásához vezeti rokontenvésztésnek. TIZENEGY HELYETT f HUSZONKÉT SZÁZALÉK f, További, a takarmányalap bebiz- fi tosítása szempontjából igen jelen- f tős lépés volt az évelő takarmá- f nyok vetésterületének növelése, J melyet 1962-ben szántóterületüknek csak 11 %-án termesztettek, y A lehetőségeikhez képest ez bizony f kevés volt. Következményei mind y az állatok erőnlétének leromlásé- y ban, mind pedig a tagság anyagi fi jutalmazásában is megmutatkoz- v tak. Ennek igazolására elég meg- y említeni, hogy a fejési átlag tavaly y februárban alig haladta meg a 2,8 y litert. A zootechnikus kezdetné- y nyezésére elhatározták, hogy eme- y lik a vetésterületet. fi — Míg tavaly a szántóterület fi 18 %-án, addig az idén már 22 szá- y zalékán termesztünk évelő takar- f| mányokat — mondta Pajger elv- fi társ. fi MIT EREDMÉNYEZETT EZ \ A TERMELÉSBEN? fi Számos egyéb észrevétel mellett f ezek a zootechnikus legjelentősebb f javaslatai. Hogy mennyire szolgál- y ták a közös javát, azt jól bizonyít- y ják a bevezetőben idézett számok, y De menjünk tovább: fi — A tehenészetben a tavaly feb- fi ruári 2,8 literes fejési átlaggal l1 szemben — magyarázta Pajger V elvtárs — ez évben már 5,5 litert y értünk el. Ez azonban nemcsak a > több és jobb takarmánynak, ha- y nem a munkafegyelem javulásának 7 is köszönhető. Azért merem ezt 7 állítani, mert a tejeladási tervün- V két annak ellenére teljesítettük 7 túl, hogy 70 darabbal csökkent a V tehénállományunk. Az állattenyésztés munkáját negyedévenként értékelik. Az elmúlt V évvégi értékelés alapján a malac- 7 nevelésben Sátor Ferenc lett az ) első, aki átlagosan 16 malacot vá- 7 lasztott el anyánként. Az emberek V munkaviszonyának javulására vo- 7 natkozőlag meg kell említeni, hogy y Varga József anyasertésgondozó V tavaly, mivel az anyák többsége y éppen akkor ellett, nem vett részt V a szövetkezet által szervezett és V fizetett többnapos kiránduláson, y Nem csoda, hogy az anyasertés- 7 gondozók az évi elválasztási tervet í 323-mal túllépték. | * * * ( Persze az újéleti szövetkezet *'i lényeges javulása nem tulajdonít- <’ ható csupán a zootechnikusnak, 11 ez esetben valamennyi állatgondo- <3 zó egy célt követett, s nem vitás, 1 ’i hogy igyekezetük a jövőben sem ' j lankad. —kév— I í rj
