Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-04-11 / 30. szám
mikor az épülő Vágsellye—Gúta öntözőrendszert megtekintettük, nem gondoltuk, hogy építésével később olyannyira lemaradnak. A Doprastav egy hónapi késéssel adta át a munkát, de lemaradt az olomouci Sigma Üzem és a Prágai Elektrotechnikai Vállalat is. Berendezéseiken hibákat fedeztek fel. A legutóbb befejezett két szivattyúállomás egyikén azonban már elvégezték az ellenőrző vizsgálatot. A környező 7248 hektár föld öntözésére fokozatosan kilenc szivattyúállomást rendeznek majd be. Az eredetileg tavaly nyárra tervezett próbaüzemeltetésre csak most kerülhet sor a tavaszon. Ez nagy hátrány. Négyezer hektár öntözését ellátó öt szivattyúberendezés vizsgálatát kellene elvégezni. A tavalyi késés nagyban csökkenti a berendezés kihasználását, hiszen erre már az idén számítottak. Miben látja a hiányosságokat az épülő öntözőrendszer mai vezetője, Stefan Zafko mérnök. Válasza röviden össszefoglalva ennyi: Hol tartunk a Vágsellye-Gúta “5ÍÍSSÍSÍ A nagyüzemiöntöző gazdálkodás megalapozásának néhány problémája Sok még a tennivaló A nemrég lezajlott járási szövetkezeti konferenciák mérlegelték az elmúlt három év gazdasági eredményeit és foglalkoztak a hiányosságokkal. A rozsnyói járás konferenciáján megállapították, hogy az 1963- as év mezőgazdasági termelése járási méretben az elmúlt három év átlagához viszonyítva 4 %-kal emelkedett, de mindamellett a mezőgazdasági nyerstermelés tervét nem teljesítették. Ez a lemaradás főleg a természetbeni alapok csökkenését idézte elő. Különösen érezhető volt a gabonanemúeknél beállott csökkenés. ezek a szövetkezetesek soraiból kerülnek ki. Munkájukat minden 1000 hektáron egy technikus és egy talajjavító szövetkezet dolgozója irányítja. Egy művön tehát háromfelé tagolódik a vezetés: az úszőszivattyű, a csatorna és az öntözőállomás a járási központ kezében, az elosztó- és öntözőfejek irányítása, a talajjavító szövetkezet hatáskörébe tartozik, az öntözőmű jó kihasználásáért pedig a szövetkezetek és állami gazdaságok felelősek. * * * A tervben a négy atmoszféra nyomáshoz 55 %-os hajtóanyag-megtérítéssel számolnak. Ez 30 mm-es öntözés esetén hektáronként 20 koronát jelent. Az öntözőmű költségeinek fokozott termelés mellett 8—9 év alatt meg kell térülnie. Szükséges lenne, hogy a vezetők külföldön is megtekintsenek hasonló típusú öntözőrendszereket. Bulgária, Magyarország és a Szovjetunió az e téren szerzett tapasztalatokat bizonyára velük is szívesen megosztaná. A kérdések felvetésével az a célunk, hogy a Vágsellye—Guta közti öntözőrendszerre felhívjuk a figyelmet, mivel itt lesz az első, valójában korszerű, nagyüzemi öntözőgazdálkodás, mellyel a jövőben tízezer hektáros területen számolhatunk. (ZN — ford.: H. X.) Az 1964-es év újabb feladatokat tűzött ki. A mezőgazdasági nyerstermelésnek 10,7 %-kal kell emelkednie a tavalyihoz képest. Nem csekélység ez, s megvalósítása komoly munkát igényel. Elsősorban is a szövetkezetekben kell biztosítani a munkaerőszükségletet. Járási méretben 1960-tól 24,8%kal csökkent a mezőgazdasági dolgozók száma. Növekedett a szövetkezetek tagságának átlagos életkora is. Ennek ellenére egyes szövetkezeti vezetők mégsem gondoskodtak új munkaerők megnyeréséről és a fiatalok megfelelő elhelyezéséről. A hiányosságok kiküszöbölését már megkezdték. Ipari munkahelyeken próbálják megnyerni a fiatalokat a mezőgazdaság számára, továbbá 189 diákkal szerződést kötnek, ezenkívül 50 most érettségiző és főiskolát végző fiatalt helyeznek el a szövetkezetekben. Idén kiszélesítik a szövetkezeti munkaiskolát és a népi akadémiát, hogy minél több dolgozó jusson az alapfokú mezőgazdasági ismeretekhez. Ebben az évben 8%-kal kell emelkednie a piaci termelésnek. Ezt csak úgy lehet elérni, ha a növénytermesztésben nagyobb hektárhozamokat érnek el, az állattenyésztésben egy tehéntől átlagosan 1840 liter tejet fejnek ki, anyakocánként elválasztanak 11,5 malacot, s az évi tojástermelés tyúkonként 100 darab lesz. E feladatok teljesítéséhez elsősorban is minden szövetkezetben teljes mértékben ki kell használni a földalapot, megtiltani a szántóföld más célokra való fölhasználását. A föld termővé tételének érdekében 1000 hektáron meliorációs munkálatokat végeznek. Nagy gondot fordítanak az istállótrágya kezelésére is. Huszonöt szövetkezetben állandó trágyakezelőcsoportot létesítenek, melynek feladata lesz az istállótrágya mindennapi kihordása és megfelelő gondozása. Ahol kevés az istállótrágya, ott zöldtrágyázással és komposzttal pótolják. Járási méretben 800 hektáron végeznek zöldtrágyázást és 90 000 m:1 komposztot készítenek. Több szövetkezetben a talaj savanyúságát meszezéssel ellensúlyozzák. Ehhez mintegy 3000 tonna meszet biztosítanak saját forrásból. Az egész évi feladatok maradéktalan teljesítését már most, megkezdik. A vetés gyors elvégzése érdekében mozgósítanak minden dolgozót és jól kihasználják a termelőeszközöket, hogy a kitűzött 7—10 nap alatt, a járás minden szövetkezetében elvethessenek. A legjövedelmezőbb növények vetésterületét, ahol csak lehetséges, bővítik. így például búzából és árpából 396 hektárral vetnek többet a tavalyinál. A hüvelyesek vetésterületét 830 hektárra, a burgonyáét pedig 2750 hektárra emelik. Az eddiginél nagyobb gondot fordítanak majd a növényápolásra. Kiszélesítik a gyomirtó vegyszerek használatát: gabonaféléknél 3700 hektáron, kukoricánál 2300 hektáron, burgonyánál pedig 2750 hektáron alkalmazzák. A termőföld maximális kihasználása végett 7 %-kal növelik a köztesnövények vetőterületét. Nem feledkeztek meg a takarmányalap biztosításáról sem. Eddig nagyon kevés figyelmet fordítottak a rétek es legelők ápolására. Ez a hanyagság megmutatkozott az alacsony hektárhozamokban. Idén ezen a téren is javulást várnak. Minden szövetkezet köteles tervet kidolgozni, melyben feltünteti a rétek és legelők ápolását, trágyázását, kosarazását — s természetesen ezt meg is valósítják. Ebbe a tevékenységbe bekapcsolják az ifjúságot és a védnökségi üzemet. A trágyázásnál az agrolet repülőgépeit is igénybe veszik. A takarmányok komplex begyűjtésénél figyelemreméltó javulást értek el. A szövetkezetekben sikerrel alkalmazták a hideglevegős szárítást. A tapasztalatoktól fellelkesülve, idén már 1200 hektárról szárítják ventillátorokkal a takarmányt. Az itt említetteken kívül még számos tennivaló akad a rozsnyói járás szövetkezeteiben. A járási szövetkezeti konferencia rámutatott a hiányosságokra, s megadta a helyes utat, melyen haladva rövid időn belül eltávolíthatják a hiányosságok nagyobb részét. Most már csak a szövetkezeti vezetőktől és a tagoktól függ ezek megvalósítása. Zsebik Sarolta Üj, korszerű központi szecskázót épít a farnadi szövetkezet. Ezáltal hatékonyabbá válik a munkatermelékenység, ugyanakkor a takarmányok szakszerűbb előkészítésére is lehetőség nyílik. (tt) Han g á c S;i István közel 15 éve tölti be Alsóláncon a szövetkezet elnöki tisztjét. Tizenöt év alatt részletesen megismerte a mezőgazdasági termelés egyes kérdéseit és azokat az okokat is, amelyek gátolják a mezőgazdasági termelés gyorsabb fejlődését. Pár nappal ezelőtt, mint a járási pártkonferencia küldöttje, egész sor hiányosságra mutatott rá és a tapasztalt gazda szemszögéből foglalkozott a szövetkezetek égető kérdéseivel. Többek között beszélt a talaj termőerejének fokozáséról is. Nálunk minden évben megtrágyázzák a szántóterület 25 %-át. A nyári és az őszi hónapokban trágyáznak a mezei szarvasokból, ahová egész éven át hordják a trágyát. A mezei szarvasokat nem a szántón helyezik el, mert a talaj alattuk egészen átkonzerválódik és azon a helyen 2—3 évig semmi sem terem. A szarvasok rérészre tehát terméketlen, mezőgazdasági célokra alkalmatlan területeket. választottak ki. Am a szarvasok alatt a föld kb. 30—40 cm-es rétegben nagyon sok tápanyagot tartalmaz. Vétek kihasználatlanul hagyni, de szükségük volna megfelelő gépre, amellyel a földet megmozgatnák, egy kupacba tolnák, hogy azután a szántóra hordhassák trágyázás céljából. Az elszállított föld helyére az árkokból és más helyekről további földhulladékot hordanának, amelyből egy év múlva már ismét tápanyagokban bővelkedő, trágyázásra alkalmas földréteg képződne. Sajnos, gépek hiányában ezt a lehetőséget nem használják ki. Hasonló a heiyzet az istállók melletti kifutókban is, ahol a talaj rengeteg tápanyagot tartalmaz. Ezt is fel lehetne kaparni és kihordani, de ehhez megintcsak gépek kellenek. A trágyalé nagy része is kárbavész. Rámutatott arra, hogy a trágyalét télen fagyos, jeges földekre hordják és ebből a talajba nagyon kevés, vagy semmi sem jut el. így a tápanyagok legnagyobb része — főként a nitrogén — veszendőbe megy. Náluk például igen nagy az iszaplerakődás. Milyen jó volna ezt az iszapot kikotorni, a komposzttelepre hordani és egész télen át ide hordani a trágyalevet. Persze a keverést gépekkel kellene elvégezni. így is nagyon sok tápanyagot lehetne a talajba juttatni. Rámutatott arra is, hogy az utóbbi időben helyesen szorgalmazzák a lucerna termesztését — sokszor a lóhere rovására is. Tudjuk, hogy a lóhere a korai fagyokat nem bírja, a lucerna viszont nem bírja még a vizes területet sem, a talajvízről nem is beszélve. Ezért helyes lenne, ha min-Paraszti szemmel defiütt figyelembe vennék az adott feltételeket és nem kényszerítenének minden szövetkezetét a lucerna kötelező, nagyarányú termesztésére. Hiszen azok számára, akik vizes területeken gazdálkodnak, a 7040 koronás lucernavetőmag nagy megterhelést jelent. Ilyenkor továbbra is a kukoricát érdemes elsődlegesen termeszteni (különösen a silókukoricát) és bővíteni kell a bükkönyök vetésterületét is. Azt ajánlotta, hogy a silókukoricát szójababbal keverve termeljék, hogy így nemcsak keményítőben, de fehérjékben is gazdag takarmányt kapjunk. Azt mondják, hogy a kitermelt és eladott mezőgazdasági termékek egy része takarmányozási célokra visszakerül a termelőkhöz. Sajnos^ azt tapasztaljuk, hogy ezek a takarmányok nem jutnak el minden esetben azokhoz, akiknek a takarmány jár. Nem tartják hibának a tagok, hogy az alsólánci szövetkezetnek 1962-ben 12 vagon, 1963-ban már 14 vagon, 1964-ben pedig 17 vagon terményt kell eladnia az államnak. Ezzel számolnak. A hiba ott van, hogy évente 600—700 mázsa sörárpát adnak el, ám az évek hosszú során át egyetlen mázsa malátát sem kaptak vissza. Ha felszólalnak, akkor gyakran azt a választ kapják, hogy a keverön keresztül kapnak vissza takarmányt. Igaz, hogy a keverőbői hozott takarmányok jók, ez ellen nincs is kifogásuk, de ebből is csak nagyon keveset kapnak. A legnagyobb baj, hogy a szövetkezeti tagok különösen télen nagyon sokat, néha reggeltől estig várnak, amíg hozzájutnak 20—30 mázsa takarmánykeverékhez (ha egyáltalán nem mennek haza üresen), s másnap ismét mehetnek a többiért. A tagoknak az a nézetük, hogy ők odahaza, kis keveröiken ugyanúgy el tudnák végezni a takarmányok keverését, mint Szepsiben vagy Öcsváron a takarmánykeverőben. Hiszen ott sem keverik a takarmányt kitanult mérnökök, csupán egyszerű munkások. Ezzel szemben a szövetkezet főiskolát végzett zootechnikusa ezt a munkát bizonyára szakértelemmel tudná elvégezni. Kiszámították, hogy egy vagon takarmány megkeverése miatt nekik 430 mázsát kell fel- és lerakniuk. Pedig a szövetkezeteknek is arra kell törekedniük, hogy kevesebb munkával és olcsóbban termeljenek. De így a munka szaporodik és nagyobbak a költségek is. Tény, hogy a termelőnek a beadott tej után visszajár 18 % tejüzemi hulladék. Alsólánc 35 km-re fekszik a kassai tejfelvásárló üzemtől. A hulladékért tehát hetenként legalább kétszer kellene a szövetkezetnek Kassára mennie. Ez nem gazdaságos. Javasolja, hogy azok az üzemek, amelyek a tejüzemtől 10 km-es körzetben fekszenek, járjanak be a hulladékért Kassára. A 10 km-es körzeten túl fekvő szövetkezeteknek pedig a tejüzem ciszternákban szállítsa hetenként kétszer a tejet. A levágott állatokból származó vért szintén össze kellene gyűjteni a vágóhidakon, szárítva és felőrölve jó fehérjetakarmányt jelentene a szövetkezetnek. Sok nehézség merült fel a mezőgazdasági gépekkel kapcsolatban. Náluk nincsen síkság, s a kombájnnak minden 30—40 m-re meg kell állnia, hogy a kombájnos a gépet rendesen kijárassa, ha nem akarja, hogy a szem szóródjék. Hiszen amit kitermeltek, azt be is akarják takarítani. Ugyanis a kombájn a lejtős területen kissé megdől, s az egyik oldalon a szem marokszámra hull ki a tarlóra. Nem oldották meg a pelyva összegyűjtését sem, pedig ez a téli időszakban nagyon jó póttakarmány. Van ugyan a kombájnon pelyvagyüjtő, de ha működik, akkor a kombájn többi része teljesen eldugul. így nincsen más mód, mint a pelyvagyűjtőt leszerelni és a pelyvát szétszórni a tarlón. Az alsólánci szövetkezetnek van egy csehszlovák gyártmányú reridrakója s ehhez szeretnének még egyet venni. Megtudták azonban, hogy ezt a géptípust már nem gyártják és azt ajánlották, vegyenek bolgár, vagy szovjet gyártmányú rendrakót. A szövetkezetnek magyar és csehszlovák gyártmányú kisebb kombájnjaik vannak és ezek alig győzik a munkát még a csehszlovák rendrakó után is, különösen, ha egy kicsit nagyobb, úgy 35 mázsás a hozam. A szélesebb bolgár és szovjet rendrakók után ezek a kombájnok egyáltalán nem bírnák összeszedni és kicsépelni a rendeket. Hangácsi István szerint sok mezőgazdasági gépünk csak modellnek felel meg, a gyakorlatban azonban nem mindig válik be. Ha új gépet kapnak, akkor először elviszik a saját műhelyükbe, alaposan szemügyre veszik, az összes csavarokat meghúzzák, s csak azután lehet vele dolgozni. Tehát az üzem nem szállít megbízható állapotban. Tavaly a legújabb típusú műtrágyaszóróval 15 hektárra szórták szét a műtrágyát, s a gép fölmondta a szolgálatot. Két fogaskerék teljesen tönkrement. Mit tehettek? A két fogaskereket becsomagolták és elküldték a gyárba azzal a kéréssel, vizsgálják meg, milyen anyagból készült és küldjenek nekik új fogaskerekeket. A gyár azt válaszolta, hogy alkatrészeket nem raktároz, ezért forduljanak a Podébradyban és Malaekyban levő nagy raktárakhoz. Mit tehettek, írtak Malackyba, ahol válaszra sem érdemesítették őket. Küldtek táviratot, utána másikat, majd a harmadikat is, de eredménytelenül. Végülis az egyik szövetkezeti tag kényszerült oda utazni, hogy elhozza a két fogaskereket és tovább folytathassák a munkát. A javítások sok gondot okoznak a szövetkezeteknek. Méregdrágák és rosszak. Tavaly a szövetkezet egyik traktorát Szepsiben, a másikat Kézsmárkon javították. Szepsiben nem tettek bele egy alkatrészt se, azonban külsejét szépen befestették, és 13— 14 ezer koronát kértek ezért a munkáért. A traktor egy hónapi munka után ismét üzemképtelenné vált. Amikor a másik traktort a gépjavító műhelyből hazafelé szállították, észrevették, hogy valahogyan esik széjjel. Sikerült még visszajutni vele a javítóműhelybe, ahol újabb javítás alá került, s csak azután hozhatták haza. Alsóláncon jó szakemberek vannak, akik a gépeket meg tudnák javítani, ha megfelelő alkatrészeket tudnának beszerezni. Mondanom sem kell, hogy ez lehetetlen. Rossz a helyzet az építkezések terén is. Sok szövetkezet már 10—15 éves, s bizony ilyen öregek az első épületek is. Nehéz a szövetkezeti tagnak — egyszerű embernek — megérteni, hogy ezeket az épületeket olyan emberek tervezték, akik mérnöki oklevéllel rendelkeznek, az istállók mégis nyáron szárazak, télen nedvesek és hidegek, s a fenyőfából készült tetőzet pár éven belül teljesen elrothad. Pedig ezek az épületek nagyon drágák, s talán sok épület árát még le sem fizetik, amikor helyette már másikat kell építeni. Volt olyan eset is, amikor egy félnapi munkáért a szövetkezetnek egy személy 750 koronát számlázott, s ugyanakkor a tagok 25—30 koronát kerestek. Sok szövetkezeti tag bizony ennek láttán joggal elégedetlen. Az alsólánci szövetkezet nem tartozik a rosszul gazdálkodó szövetkezetek közé. Tavaly is munkaegységenként 10 koronát fizetett, s ehhez az év végén még 9 korona osztalék járult. A munkaegység magas értéke azonban még nem minden. Sokkal mélyebben kell behatolni a problémákba, hogy rájöjjünk arra, mennyi nehézséggel kell megküzdeni mezőgazdasági termelésünk minden szakaszán. Iván Sándor (Kass») Altalanos veiemeny, nogy az építkezésnek —. habár öt anyagszállító vállalattal dolgozik — elég lenne egy föszállító, amely valamennyiük munkáját irányítaná. Nemcsak a Vágselylye—Gűta szakaszról van szó, hanem hamarosan megkezdik a Perec öntözőrendszer (lévai járás) és a Felsőcsallóközi Vízmű építését is. A Vágmenti madunicei öntözőrendszer is nagy figyelmet igényel. A főanyagszállító funkcióját azonban összeköthetnék egy fontos kérdéssel, a műszaki fejlesztés problémájával. A helyzet ugyanis azt mutatja, hogy nálunk az öntözőművek korszerűsítésével, fejlesztésével még az Öntözési Kutató Intézet sem foglalkozik. Erejét a víznek a növényzetre való hatása kutatására foidítia. A talaj ontozeseneK tecnnucaja, a repyi kutatók munkakörébe tartozik, de a kérdés-komplexumot ők sem oldották meg. Néhány építkezési probléma Érdekelt bennünket, hogyan vált be az Üstí nad Labem-i Cseh Hajógyár által szállított úszó szivattyúállomás. Zafko mérnök szerint beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Más lapra tartozik az, hogy a Madunicei Vizierőmű néha órákon át nem enged vizet a Vágba. Ezért az a szakasz, ahol a közeli levezetőcsatornát tápláló, másodpercenként öt köbméter vízmenynyiség teljesítményű üsző szivattyúberendezést horgonyozták le, aránylag sebes folyású, s itt a levezetőcsatornában kevés a víz. Segítséget nyújt majd a jövőben elkészülő Vágsellye melletti új duzzasztógát. Addig szükséges, hogy az úszőszivattyű környékén mélyítsék a medret, melyből azután az összegyűjtött víz a csatornába, illetve a szivattyúállomásokra kerül. A Vágón elhelyezett szivattyú és a 7248 hektáron levő kilenc kisebb állomás, lehetővé teszi a terület 30 mm-nyi öntözését, minden 7— 10 napban. Miért háromirányú a vezetés? A Vágsellye—Gűta közötti öntözőrendszer irányításának kérdése szintén Zafko mérnök hatáskörébe tartozik. Kérdésünkre így válaszol: — A szivattyúállomást, a levezetőcsatornát és a földalatti elosztót a Járási Mezőgazdasági Beruházási Központ kezeli. A talajjavító szövetkezet az EFSZ-ekkel és az állami gazdaságokkal karöltve gondoskodik az öntözéshez szükséges víz kihasználásáról. Már kidolgozták a talajjavítási és agrotechnikai alapelveket. A járási mezőgazdasági termelési igazgatóság az öntözésre kiszemelt terület fokozott trágyaszükségletét is ellenőrzi. A felszíni csőberendezés már megérkezett. A 200 hektáros öntözőberendezés kezeléséhez öt munkaerő szükséges:
