Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-04-04 / 28. szám

Nagyüzemi ■ ba romf iteny észtés A baromfihús termelése jelentős helyet foglal el minden, fejlett me­zőgazdasággal rendelkező ország la­kosságának élelmezésében. Az USA baromfihús-termelése 1961-ben az ország hús- és tojástermeléséhez vi­szonyítva 30, Kanadában pedig 35 százalékot tett ki. Ebben a két or­szágban ugyanúgy, mint a nyugat­európai államok többségében (Anglia, Hollandia és NSZK), a baromfite­nyésztés alapját a csirkenevelés spe­cializált módszerei képezik. KEVESEBB TAKARMÁNYSZÜKSÉGLETTEL A baromfi hizlalásánál a fő hang­súly mindenütt azon van, hogy a súly­gyarapodást minél kevesebb takar­mányfogyasztással érjék el. Az em­lített országokban példul 1 kg élő­súly kitermeléséhez 2,2 kg keverék­takarmány szükséges. A statisztika szerint 1959-ben az USA-ban 3 884 000 tonna élősúlyú baromfit termeltek ki. Ez a szám magában foglalja a 2 605 000 tonna broiler csirkehúst (57 %), a 684 000 tonna tyúkhúst (17 %) és a 631000 tonna hizlalt pulyka­húst (16 %). Ám ezen kívül kb. 12 millió kacsát is tenyésztettek. A nyugati államokban az utóbbi években csökkent a kis- és közép­­nagyságú baromfifarmok száma. He­lyettük a nagyüzemi tenyészetet szor­galmazzák, melyeken a kapitalista konkurencia lehetővé teszi az inten­zív és gazdaságos baromfitenyész­tést. A BROJLER-FAJTÁK NAGYÜZEMI TENYÉSZTÉSE A tipikus nagytenyészetek közül elsősorban a kanadai Quibeck tarto­mányban Hejman farmját kell meg­említenünk, melyhez egy nagy fel­dolgozó üzem is tartozik. Hejman gazdaságának nincs saját tenyészál­­lománya, keltetője és keveréktakar­­mány-előkészítője. A hizlaláshoz szükséges takarmányt szerződéses megállapodás szerint más gazdasá­goktól vásárolja. Mivel pedig a fel­dolgozó üzem kapacitása túllépi a farm hizlalóképességét, az üzem arra kényszerül, hogy felvásárlási szerző­dést kössön más baromfitenyésztők­kel. A szállítók, a megbeszélt idő­pontban meghatározott mennyiségű állatot küldenek, — együttműködé­sük alapja a pontos ütemterv. A fel­vásárolt csirkék elszállításáról a fel­vásárló üzem gondoskodik, s a minő­ségüket pedig csak a levágásuk után állapítja meg. Ekkor kerül sor egyéb­ként az osztályozásukra is. E specia­­lizáció eredménye az egyszerű mun­kaszervezés, és ugyanakkor a nagy munkatermelékenység. CSAK 14 EMBER A baromfifarm 6 háromemeletes épületből áll, melyek mindegyikében 30 000 broiler csirkét tudnak elhe­lyezni. Valamennyi munkamenet gé­pesített, s ennek köszönhető, hogy a 30 000 állat ápolását egyetlen ember végzi. így az egész farmon csak hat gondozóra van szükség. Ezenkívül van hat segédmunkás, akik előkészí­tik az állatok helyét, az új szállítmá­nyokat elosztják az egyes részlege­ken, a hízott állatokat előkészítik a szállításra, tisztítják, fertőtlenítik a helyiségeket és leltárt készítenek. A telepen van még egy őr és egy köny­velő. Tehát 14 ember termeli ki a 150 ezer tonna élösúlyú broiler csirkét évente, melyből 82 tonna esik egyre. Természetesen ezek a munkások nem foglalkoznak a keveréktakarmány ösz­­szeállításával és szállításával. Kész száraz takarmányt kapnak a takar­mányelőállítótól, aki a szerződés sze­rint oda is szállítja. A telepet kéthe­tenként töltik új állománnyal és egy részlegen 5400 darabot tartanak mély­almon. A nagy gazdaságokban a feltöltéssel párhuzamosan adják feldolgozásra a hízott csibéket. Ez történhet bármely napon, kivéve szombatot és vasár­napot. Ezekben a gazdaságokban tel­jes a termelési ciklus — ez vonat­kozik a tenyészállományra, a keltető­re, a hizlalóhelyiségekre, a hizlalásra, a feldolgozó üzemekre és gyakran a saját keveréktakarmány-előállítóra is. A TAKARMÁNYTÁPÉRTÉK MAXIMÁLIS KIHASZNÁLÁSA Erre példaként az egyik kaliforniai gazdaságot említhetjük, ahol évente 4 millió állatot hizlalnak. A tulajdo­nosa Vit Latorru. A gazdaságnak 40 ezer a tenyészállata, melyet két fajta alkot. Az Arto-akresz és a Vantresz fajtából a fehér Komisz. Az első faj­ta, vagyis az Arto-akresz tyúk és a Kornisz kakasok kereszteződéséből jött létre ez a broiler, mely 67 nap alatt eléri az 1,6 kg-ot és 1 kg élő­súly előállításához 2 kg takarmányt igényel. A tenyésztők nagy jelentőséget tu­lajdonítanak a jó nevelési feltételek megteremtésének mind a tenyészál­latok, mind a csirkék számára, melye­ket mélyalmon tartanak. A tenyész­állatok ólja 5000 férőhelyes, egy-egy négyzetméterre négy állat esik. A broiler csirkék óljának — melyből 64 van a gazdaságban — befogadóképes­sége 17 OOfl, s négyzetméterenként 12 csirke nevelését teszi lehetővé. A gazdaságban a következő takarmány­­keveréket használják: 75 °/o kukori­ca, 19,5 % fehérjés takarmány (szó­ja, len és gyapotdara), 2,5 °/o olaj, mész, vitamin, mikroorganizmusok és antibiotikumok. Amint látjuk tehát, a takarmány kiadós, s nem csoda, hogy kiválóak a hizlalás! eredmények. ANGLIA SEM MARADT EL Angliában szintén megszüntették a kis tenyészeteket — s a broiler csir­kék nagyüzemi hizlalását helyezték előtérbe. A gazdaság központja egy nagy baromfifeldolgozó üzem, mely naponta 65 000 állatot dolgoz fel. A munkaidő az üzemben heti öt nap. A csirkéket 65 farmtól kapja, melyek többsége az üzemhez tartozik. S hosz­­szú időre szóló szerződéseket kötöt­tek a feldolgozó üzemmel, melyben kötelezték magukat a baromfiak hiz­lalására, az ezzel járó követelmények teljesítésére. A farmok két részre oszlanak, s egyenkénti kapacitásuk 35 000 darab. Az állatokat mélyalmon tartják és keveréktakarmánnyal etetik. Az álla­tok ápolását ólanként egy gondozó látja el. A munkaszervezés a követ­kező: a farmokra 13 hetenként egy­szeri szállítással mintegy 70 000 egy­napos csirkét szállítanak, s ezzel pár­huzamosan takarmányt is kap minden farm. A főüzemtől a 65 napos tenyész­­idő alatt azután egészen a szállításig senki sem látogatja a farmot. Az au­tók, melyek elszállítják a meghízlak csirkéket visszafelé a farmokra al­mot és takarmányt hoznak. A szállítás utáni 16 napon át a gon­dozók az ólak tisztítását, fertőtlení­tését végzik, hogy előkészíthessék az újabb szállítmány átvételére. A mun­kamegosztásnak és szervezésnek a módszerével a farmok mindegyike évente 280-270 ezer broiler csirkét képes 1,5 kg-osra meghizlalní. Ez vi­szont azt jelenti, hogy a 65 farmból álló gazdaság évente 25 000 tonna ba­romfihúst termel ki. EREDMÉNYES PULYKAHIZLALÄS A pulykahizlalást is nagy gazdasá­gokban összpontosítják, ahol a ter­melés intenzívebb és gazdaságosabb módszereit alkalmazzák. Kanadában a pulykahizlaló üzemek főleg az Onta­rio és a Quebeck tartományban mű­ködnek, ahol óriási legelőkön igen olcsó a pulykatenyésztés. A legna­gyobb pulykahizlaló gazdaságok egyi-A gyöngyös Szibériában ke az Ontario tartománybeli Mack- Kiddi, melyben évente — a hagyomá­nyos módszerrel — 2 000 000 fiatal pulykát keltetnek és hizlalnak fel. Ezenkívül azonban alkalmazzák a broiler módszerű 13 hetes hizlalást, sőt a 21—25 hétig tartó nehézpulyka hizlalása elől sem zárkóznak el. A gazdaság saját tény észál lomány­­nyal rendelkezik: 25 000 tenyészpuly­­kával és keltető berendezéssel. A te­nyésztést a farmok 2400 kapacitású, négy részleg beosztású ólakban vég­zik. Egy-egy telepre, azaz 2400 puly­kára 140 pulykakakast tartanak, me­lyeket csak akkor engednek a'tojók­­hoz, amikor fiastojásokra van szük­sége a farmnak. Az ólak tágasak, vi­lágosak, jó a szellőztetésük, nagyok az ablakok, villanyvilágításúak és egy négyzetméterre 1,5 pulyka jut. Emel­lett azonban nincs kifutójuk. A tojóállományba besorolt pulykák 31 — 32 hetes korukban kezdenek toj­ni és ez az időszak 20 hétig tart, mely alatt mintegy 70 — 75 tojást tojnak. Utána a pulykákat levágják. Ha a tojóidő télre esik, akkor a napi meg­világítást 17 órára növelik. A broiler-módszerrel hizlalt puly­kákat ablak nélküli helyiségekben és mélyalmon tartják, illetve hizlalják. A kispulykákat elektromos műanya alatt nevelik. A helyiségek 5000 pulyka szá­mára épültek. Hét hét után a kispuly­­kák szellős ólakba kerülnek, ahol kihízásukig maradnak. Ezekben az ólakban 1 m2-re öt pulyka jut. A ne­hézpulykák hizlalása 21 hétig, a ka­kasoké pedig 25 hétig tart. Tizen­­négyhetes korban a pulykák sűrűsége négyzetméterenként 2,5, a kakasoké kettő. Áprilistól novemberig legelőn tartják őket. A gazdaságnak egyéb­ként 250 hektár földje van, melyből 80 hektárt kukoricával vetettek be. A tenyészállatok takarmánya kuko­ricát, búzát, zabot, árpát, szójadarát, hal- és csontlisztet, szárított savót, lucernalisztet, őrölt meszet, dikalci­­um-foszfátot, jódozott sót, mikroor­ganizmusokat és vitaminokat tartal­maz. A fejlett állatok takarmány­adagja 16 %, míg a nyolcheteseké 25 %, a 12 heteseké 20,6 %, a 16 hete­seké 18,2 %, a 20 heteseké 16 % és a 24 heteseké pedig 14,1 °/o fehérjét tartalmaz. A Mack-Kiddi gazdaságban hizlalt 24 hetes pulykák elérik a 12,4 kg-ot, a 21 hetesek a 7,5 kg-ot. Egy kg élő­súly előállításához 3,3-3,5 kg takar­mány szükséges. A broiler pulykaka­kasok 14 hetes korukban elérik az 5,2; a tyúkok pedig a 4,7 kg-ot. Egy kg élősúlyhoz 2,7 kg takarmányt hasz­nálnak fel. A Mack-Kiddi gazdaságnak 31 munkása van, akik 1362 tonna húst állítanak elő évente. A termelésben azonban közvetlenül csak 23 dolgozik, így minden egyes emberre 60 tonna hús kitermelése esik. (A „Kolhozno-szovhoznoje praizvodstvo“ című szovjet folyóirat nyomán.) és születés utáni életét. Alkalmasnak találták a ketreces tartásra, fogyasz­tási tojás előállítására. Hidegtűrő képessége folytán hideg vidékeken, nem fűthető épületekben is istállóz­ható. Tojásairól (kicsinységük mel­lett) megállapították, hogy tápértéke nem rosszabb, mint a fehér orosz tyúk tojásáé. Sárgájának A-vitamin és karotin tartalma másfél-háromszo­rosán múlja felül az előbbit. Héjának szerkezete, szilárdsága és egyéb saját­ságai folytán a tojás messzire szál­lítható és fagypont körüli hőmérsék­leten tápértékét hosszú időn át meg­tartja. A növendék és kifejlett állat zöldön és gyökérféléken is tartható, kevesebb koncentrált takarmányt igé­nyel. A fejlett gyöngyös tartása télen egyszerűbb mint a tyúké. 1950—60 között Észak-Szibériában és a szov­jet Távol-Keleten kísérleteket végez­tek a gyöngyös felnevelésével, tartá­sával és szaporításával, mégpedig ked­vező eredménnyel. A Szibériai Mezőgazdasági Tudomá­nyos Kutató Intézet 1960 júliusában sok gyöngyöstojást kapott a lenin­­grádi „Bolsevik“ baromfitenyésztő szovhozból, amelyet az omszki barom­fikutató fiókintézetben keltettek ki. A csibéket műanya alatt részben a talajon, részben ketrecben nevelték. Gondos válogatás után a csoport 450 tojóból állt. Az állatok a telet vándor­­ólszerű építményben töltötték, amely­nek tetejét szalmával fedték be, hom­lokfala nyitott volt. Ha nem fújt ért­sen a szél vagy nem volt erős hava­zás, a gyöngyösök kijártak. A szár­nyék előtt szalmát hintettek el, ezen állottak az etetők szemes takarmány­­keverékkel, vagy silókukoricával, tű­­levéllisztből készült nedves keverék­kel. A 40 fokos hideg dacára az álla­tok betegség vagy elhullás nélkül teleltek át. 1961-ben a gyöngyöscsibéket ugyan­olyan ólakban nevelték, mint a tyú­kok csibéit. A gyöngyösöket elektro­mos fűtésű fülkébe rakták, huszonöt csibét egy négyzetméterre. A talajon 30—33 C° volt a hőmérséklet. A he­lyiség belsejében gőzfűtést szereltek fel, ahol 20 C° volt a hőmérséklet. Három-négyhetes korban elkerített füves térségben vándorólazták a csi­béket. 1961 végére 1500 tojóból ala­kítottak ki egy falkát. Ezek is kitűnően teleltek át a vándorólakban. A fölös kakasokat és tojókat levágták, ezek kiváló ízű húst szolgáltatnak. A tojók átlag évi 100 tojást adtak, 65—80 %-os keléssel. Az eredmények hatása alatt másutt is hozzákezdtek a gyöngyösök neve­léséhez. A szibériai kutató intézet szűzföldek vidékére is juttatott gyöngyöstojást. A telepeken gondos kiválasztást végeztek 1960 óta és megfigyeléseket végeznek az élősúly, a nemi érés tekintetében és a vér­összetételre nézve. A legjobb 100 tojóból és 50 kakasból kiválasztott állományban minden egyed produkti­vitását feljegyezték és néhány fő vo­nalat alaktíottak ki a legjobb tojók és kakasok jelleg-komplexuma alapján. A következő évben mind a tojások száma, mind a súlya emelkedett az egész állományban. Ma már számos letojató üzem dolgozik Szibériában kisebb-nagyobb állománnyal. A gyöngyös hibáinak egész sora is­meretes. Kevés és kis súlyú tojást tojik, a napos csibe és a fiatal csibe ellenállóképessége nem elégít ki, de a kiválasztási munka eredményei, tar­tási és takarmányozásának tisztázása elősegíti a háziasítást. Új angol juhfajta Anglia juhfajtáiról is híres. Az ang­liai tenyészetek a legkülönbözőbb faj­tákban bővelkednek. A sokféle fajta és változat kereskedelmi szempont­ból azonban nem mindig előnyös, mi­vel a gyárak nagymennyiségű, de egy­öntetű és egy fajtától származó gyap­jút igényelnek. A piac is keresi a juhtejet. Ezért —, amint a The Times, Supplement on Agricultúre egyik szá­ma írja — felmerült a szükségessége annak, hogy szaporább, sok gyapjút és tejet termelő fajtákat tenyésszenek ki. A szakemberek érdeklődése a kül­földi fajták felé fordult. így alapo­san megvizsgálták a nagytőgyű finn juhokat és az 5 — 6 bárányt ellő Ro­manov fajtákat. Végül úgy határoz­tak, hogy az East Friesland tejelő juhfajta keresztezéseiből igyekeznek egy szaporább fajtát kitenyészteni. Az új juhfajta új tulajdonságait Down kosok használatával igyekeznek rögzíteni, illetőleg fokozni. 1957-ben Hollandiából két East Friesland te­jelő fajtájú kost és nyolc anyajuhot vittek be Angliába. Ezeket Clun Flo­­rest, Dorset Horn és Border Leicester fajtákkal keresztezték. Az ivadékokból mindig kiválogatták a legszaporább és legbővebben tejelő egyebeket, majd azokat egymással is keresztezték. Ilyenformán 1962-ben 350 anyajuhból álló kísérleti nyája volt az angliai tenyésztelepnek. Az anyajuhok legtöbbje 32 fajtakeresz­tezésen is keresztülment. Az új faj­tát 1962-ben már törzskönyvezték is Colberd néven. B. A. Több traktor, műtrágya és vegyszer Bulgáriában BEPILLANTÁS EGY ROMÁNIAI SZÖVETKEZET KERTÉSZETÉBE Bátor emberek vállalkozása Kétszáz hektáron kertészet! Nyer­sen számolva egy kisváros évi zöld­­ségszükségletét fedezi. Hektáronként — közepes termés esetén — mintegy 40 000 lej jövedelmet hozhat. A 200 hektár tehát összesen 2 millióval több pénzjövedelmet jelent mint amennyi a rajon peremén lévő kisperegi gaz­daságnak erre az évre tervezett 6 mil­liós bevétele. Érdemes tehát a dolgok mögé nézni. Az országos jelentőségű zöldségtermesztő Övezetben ez az idei legnagyobb vállalkozás. De felmerül a kérdés: vannak-e Zl­­mándujfaluban olyan kertészek, akik képesek „kiszedni" a milliókat a 200 hektárból? H a r m a t h András, egyike az évek folyamán nagy feladatok színvonalára nőtt kollektivista parasztoknak. A ve­zetőség számára „előlegezte“ — a zimándújfalusiak szavával élve — a 8 milliós bizalmat azzal, hogy a leg-1964. április 4. jobb tudása szerint kormányozza a kertészetet, ö a főkertész. A bizalmat mindennél többre érté­keli Harmath András. Tizedik éve ve­zeti a zitnándújfalusi gazdaság kerté­szetét, de még soha nem élt vissza a tagság bizalmával. A gazdaság agrár­mérnöke, Szabó Gyula mesélte, hogy az elmúlt évtized alatt szerzett ta­pasztalatait sok tanulással, olvasással gyarapította és kertészeti szaktudá­sát mesteri szintre emelte. A kertészeti központban találkoz­tunk Harmath Andrással. Azzal foga­dott, hogy rosszkor kopogtattunk be hozzá. Ilyenkor tél végén nem sokat látni a kertészetben, s ő szűkszavú ember lévén Inkább azt szereti, ha a vendégek saját szemükkel győződnek meg a zfmándújfalusi kertészek tudo­mányáról. Harmath András nem ijedt meg at­tól, hogy az egyesülés eredményeként ötszörösére nőtt a kertészet. (Kijár­tunkkor fiatalos lendülettel irányítot­ta, sürgette a 13 000 négyzetméter területet elfoglaló melegágyak készí­tését. Ellenőrizte a föld rostálását, a trágya bemelegedését, a melegágy földaljénak vastagságát, s közben el­mondta, hogy a februári 15—16 fokos hideg miatt kicsit megkéstek ezzel a munkával. Nagyon ügyesen, nagyüzemi módra szervezte meg a vetést. Ott, ahol több millió palántát kell felnevelni, nem is lehet ezt a munkát másképpen vé­gezni. Jól bevált gyakorlat szerint 6X6 centis sorvetést alkalmaznak. — Mi újat vezet be a 200 hektáros kertészetbe? — kérdeztük Harmath Andrást. — Az utóbbi években meggyőződ­tünk róla, hogy a folyamatos zöldség­­termesztés nagy haszonnal jár. Tavaly koratavasztól késő őszig úgy osztot­tuk be a parcellákat, hogy állandóan volt mit betakarítani. A múlt évi 40 hektáros kertészetünk több mint más­fél millió lejt hozott a gazdaságnak. Az idén még nagyobb mértékben alkalmazzák a folyamatos zöldségter­mesztést. A korai káposzta helyére zöldbab kerül. Májusban a karfiolt a káposzta cseréli fel kései vetésnek, s miután szeptember elején betakarí­tották, zöldbab kerül a helyébe, ami október derekáig beérik. Az augusztus második felében lekerülő káposzta helyét borsóval ültetik be. S még egy újdonság. Tavaly Har­math András egy szakkönyv alapján az árasztásos öntözés helyett a bak­hátas öntözést alkalmazta igen jó sikerrel. Saját maga készítette a ter­vet, s a vezetésével hajtották végre. A bakhátakat a talaj esésének meg­felelően alakították ki, s olyan ügye­sen rendezték el, hogy a víz 200 mé­terre is elfolyt. — A bakhátas öntözésnek van még egy másik előnye is — mondta Har­math András. — Amíg az árasztásos öntözésnél 40X 40-re ültettük a palán­tákat, a bakhátasnál 60X20-ra, ami egyrészt azért jobb, mert könnyebben és szakszerűbben lehet kapálni és be­árnyékolja a területet, nem párolog ei olyan hamar a nedvesség. Bár még a munka elején tartanak a zimándújfalusi kertészetben, minden jel arra mutat, hogy nagyszerű vál­lalkozásukat siker koronázza. A fő­­kertész mellett olyan emberek dol­goznak ezért, akik legalább úgy sze­retik a kertészeti szakmát, mint ő. — Az a legnagyobb boldogság — mondta búcsúzóul Harmath András — amikor a millió palánta szemlátomást erősödik s később gyümölcsöt hoz. Millió gyümölcsöt. NAGY V. ISTVÁN í Bulgáriában — csakúgy, mint i nálunk, vagy a többi baráti szocia- 4 lista országban — évről-évre nö­­^ vekszik az anyagi, technikai bázis, i A számok mindennél beszédeseb- i ben bizonyítják, hogy a bolgár me- i zőgazdaság gépesítése milyen na- 4 gyot fejlődött az utóbbi 10—12 ^ esztendőben. Az 1952-es év kere- 4 ken 12 ezer traktoregységével a szemben tavaly már 44 ezer trak- 4 toregységgel rendelkezett a bol­­^ gór mezőgazdaság. így ezer hektár f mezőgazdaságilag művelt területre ^ kilenc traktor jutott. ^ Az anyagi-műszaki bázis másik ^ jelentős területe a műtrágyák ^ megfelelő mennyiségű jelentke­­$ zése a termelésben. Bulgáriában ^ különösen gyorsan fejlődött a mű­­} trágyagyártás, amit behozatallal ^ egészítettek ki. Amíg az 1948-as ^ esztendőben 100 hektár megmü- 4 veit területre 469 kg műtrágya a jutott, addig 1960-ban ugyanennyi ^ területen már 11925 kilogrammot 4 használtak fel. I A mezőgazdasági lakosság város- 4 ba vándorlása fokozottan előtérbe a helyezte a gyomirtó vegyszerek } használatát. Ma már széles körben 4 használják fel a szántóföldi nö­­j) vénytermesztésben a Hungazin né­­á ven ismert vegyszer bolgár válto­­í zatát, nemcsak a kapás kultúrák — 4 így a kukoricában —, hanem a 4 szőlők gyomtalanítására is. B. A. A gyöngyös Nyugat-Afrikából szár­mazik és ma már eléggé elterjedt mái földrészeken is. Nemesítésével éi örökléstanával tudományosan nen foglalkoztak eddig, háziasításával éi tenyésztésével is beérték. A Szovjei Tudományos Akadémia genetikai in­tézetében és fiókjaiban 1964 óta ta­nulmányozzák a gyöngytyúkkal kap­csolatos kérdéseket. Ezek között meg­vizsgálták a gyöngyös fejlődését és alkati ipllpm7nit továbbá embrionális WBDEHDA5ÁKÁB01

Next

/
Thumbnails
Contents