Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-03-28 / 26. szám
Mezőgazdasági Kiállítás Budapesten Ez év észén, augusztus 28. és szeptember 20. között rendezik meg Budapesten az idei 65. Országos Mezőgazdasági Kiállítást és Vásárt. Az előkészületek már javában folynak. Az egyes szakbizottságok hozzáláttak a bemutatandó témák kialakításához. Nemzetközi szakosított bemutatók Az őszi kiállítás számos lényeges vonatkozásban eltér az előzőkhöz képest. A két év előtti kiállítás a termelőszövetkezeti mozgalom győzelméről, eredményeiről számolt be, az idei pedig tovább tekint ennél. Fő célja az. hogy a bevált termelési módszerek, eszközök, technológiák sokoldalú bemutatásával segítse a mezőgazdasági termelés korszerűsítését, a termelés fellendítését. A hazai bemutatókon kívül három témában nemzetközi szakosított bemutatót tartanak. A takarmányozási bemutató a takarmánykeverékek, koncentrátumok gyártásának, előkészítésének, felhasználásának nemzetközi tapasztalatait ismerteti. Gazdag választékú lesz a műszerek, a laboratóriumi felszerelések, valamint a mezőgazdasági gépek kiállítása. Négy ország (Szovjetunió, NDK, Románia, Lengyelország) már bejelentette részvételét. Több nyugati cég részvétele is várható. A nagyüzemi állattartás továbbfejlesztése érdekében lényegesen bővül a különböző állatfajokra vonatkozó javasolt, korszerű tartási módok és technológiai rendszerek üzemelésközbeni bemutatása. Ez alkalommal 18 féle tartási technológiát ismerhetnek meg a látogatók az 1962. évi kiállítás 8-féle állattartási bemutatójával szemben. Bemutatásra kerül az ajánlott tervek szerint legújabban épülő itatásos borjúnevelő, növendékmarhaistálló, tehénistálló, fiaztató, sertéshizlalda technológiája. Tovább tökéletesítik a kiállítás területén most is üzemelő tojógyár, csirketartás technológiáját. Érdeklődésre tart számot a legkorszerűbb jércenevelés és a ketreces tyúktartás is. Egészen újszerűnek ígérkezik a gépjavítási, karbantartási és tárolási bemutató. Ennek keretében ismertetik a korszerű termelőszövetkezeti gépudvart, s gépesítésének módját, a karbantartó műhelyek munkájának megszervezését, a gépek és üzemanyagok helyes tárolását, továbbá a gépjavító állomások műhelyének üzemelési technológiáját. Az előbbiekhez képest bővülnek a növénytermesztési, kertészeti kiállítások témái. Az Agrártudományi Egyetem tangazdasága egyik üzemegységében gyakorlatban mutatja be a búza, a kukorica, a hicerna. a burgonya, a napraforgó korszerű termesztésének módját, a szakszerű műtrágyázás, vegyszerezés hatását. Ugyanitt kerül sor a kiállításon bemutatott hazai és külföldi gépek gyakorlati kipróbálására, üzemelésközbeni ellenőrzésére. Részlegesen telepített palántanevelő, a palántaelőállítás egyes munkafolyamatát szemlélteti. Mód lesz a fólia alatti termesztés tanulmányozására. A korábbi években elültetett termőkarós törpe gyümölcsösök szemléletesen ismertetik majd az ajánlott agrotechnikai módszerek alkalmazását. Érdeklődésre számíthat a zöldség-gyümölcsfélék előkészítésével, csomagolásával kapcsolatos bemutató is. Szakmai hét A szórakoztató'lehetőségek tovább bővítésével fokozottabban növekszik a kiállítás oktató, tanító szerepe. Erre való tekintettel az utolsó héten szakmai hét rendezését tervezik. Ennek keretében többezer mezőgazdasági szakember, tanulni vágyó szakmunkás 10—11 témakörből — 2—2 naponként váltott csoportokban —, részletesen elsajátíthatja a bemutatott legújabb termelési technológiákat, alkalmazásának módját, feltételeit és előnyeit. Az utolsó héten a nagyközönség csak délután látogathatja majd a kiállítást. A kiállításon növénytermesztési, kertészeti termékeikkel, tenyészállataikkal az ország legjobb nagyüzemi gazdaságai, egyéni kistenyésztői egyaránt résztvehetnek, amennyiben termelési eredményeik az előírt feltételeknek megfelelnek. Fehér Gy. £ szarvasmarha hasznos tulajdonságainak A tejtermelőképesség növelésének elválaszthatatlan része a céltudatos tenyészmunka. A tenyészmunka módszereinek hatékonysága azonban különböző, egyaránt függ a tartási körülményektől és az adott cél elérésére választott módszerek alkalmazásától. A széles körben elterjedt mesterséges termékenyítés és az állatok összpontosítása megfelelő előfeltételeket teremtettek a célszerű tenyészmunka számára. Az állatok hasznos tulajdonságai öröklődésének tanulmányozására lényegében három lehetőség nyílik: a keresztezés, a statisztikai-matematikai módszerek alkalmazása és az egypetés ikrek tanulmányozása. Ezekkel a kérdésekkel az örökléstan új iskolája foglalkozik, amelyet a mennyiségi jellegek örökléstanának neveznek. Ez a tudományág különösen a második világháború utáni időszakban indult rohamos fejlődésnek, noha kezdetét tulajdonképpen a múlt évszázad végére teszik. Jelenleg a mennyiségi jellegek örökléstanának ismereteit főként a fejlettebb állattenyésztéssel rendelkező országok használják ki hatékonyan a tenyésztési munkában. A népi demokratikus országokban — elsősorban Magyarországon és Lengyelországban, de nálunk és az NDK-ban is — jelentős fejlődésnek indult. Az állattenyésztésben a mennyiségi bélyegek, vagyis a hasznos tulajdonságok átöröklésének megítélése szempontjából legfontosabb ezek örökölhetőségének megállapítása a szóban forgó populációban. Az örökölhetőség — amelyet számszerűleg mint örökölhetőségi együtthatót (h2) fejeznek ki — a vizsgált tulajdonságnak az egész fenotípusos változékonyság öröklődési szempontból feltételezett arányát képviseli. Az örökölhetőséget vagy tizedes törttel (0—1), vagy százalékban fejezik ki. A h2 értéke tehát 1-nél nagyobb érték nem lehet; h2 = 0,30 ugyanaz, mintha azt mondjuk, hogy a tulajdonság örökölhetősége 30 %. Minél nagyobb a h2, annál nagyobb — adott populációban — az állatok hasznos tulajdonságában mutatkozó változékonyságból az örökletesen megalapozott változékonyság. Ha a h2 = 1,0 akkor a változékonyság teljes mértékben öröklődik. Ez azt öröklődése m jelenti, hogy a környezeti hatásoktól teljesen független tulajdonságokról van szó, vagyis a fenotípus változékonysága megfelel a genotípus változékonyságának. Hazánkban az utóbbi években szintén igen kedvező viszonyok alakultak ki ilyen és egyéb szükséges vizsgálatok végzésére, mivel egyrészt jelentősen kiszélesedett a termelés-ellenőrzés, másrészt a termelés-ellenőrzést és eredményeinek feldolgozását lyukkártya rendszerű gépi számítással végzik. A tejelékenység szempontjából legfontosabb értékmérő tulajdonság átöröklésének biztonságát kifejező számokat (h2) eddig kivétel nélkül a tehenek első laktációja alapján (bika lányai, illetve lányok és anyák) állapították meg. Csak kevés esetben képezte a számítás alapját a tehenek több egymást követő laktációjának átlagadata. Bizonyos tulajdonság örökölhetősége (h2) annál nagyobb, minél kisebb hatása van a tulajdonság kialakításában a környezetnek, illetve minél nagyobb az örökletesség szerepe. Ezzel szemben annál alacsonyabb valamely tulajdonság örökölhetősége, minél nagyobb hatása van a környezetnek a tulajdonság kialakítására. Ezért az alacsony örökölhetőségű tulajdonságokra — amilyen például a tejhozam — a kiválasztást az elődök, a testvérek és mindenekelőtt az utódok termelése szerint a lehető legszigorúbban kell elvégezni. Néha 0,5 feletti örökölhetőséget nagynak, a 0,5 alatti örökölhetőséget pedig alacsonynak tekintik, máskor viszont — mégpedig gyakrabban — a 0,3—0,4-ig terjedő örökölhetőséget alacsonynak, a 0,4—0,6-ig terjedő örökölhetőséget közepes nagyságúnak, a 0,6 felettit pedig magasnak tekintik. Le Roy szerint az örökölhetőségnek a tenyésztési munkában kulcsszerepe van, ezért sok figyelmet fordított az egyes egyedek, ősök, testvérek és utódok termelése alapján az örökölhetőség figyelembevételével történő tenyészérték — becslés kérdésére is. A mennyiségi jellegek örökléstanának ismeretei sokoldalúak és nagyon fontosak a tenyésztési munka irányítása szempontjából. A megfelelő kiválasztási módszer megválasztásához és az összes többi röviden érintett kérdések megmagyarázásához szükséges legfontosabb adat az örökölhetőség. Noha a tenyésztőt közvetlenül nem érdekli, hogy bizonyos tulajdonság hogyan öröklődik, mégis közvetlen érdeke fűződik ahhoz, hogy megismerje, milyen mértékben tudja ezt a tulajdonságot javítani tenyésztési beavatkozásokkal, illetve milyen mértékben tudja azt szabályozni mindenekelőtt a környezeti viszonyok megjavításával. Ezt mutatja meg a h2 megfelelő számszerű kifejezett értékével. Ebből a szempontból az egyes értékmérő tulajdonságok átöröklődésének biztonságát kifejező számok (h2) értékei az összes hasznos tulajdonságok vonatkozásában minden állatfaj tekintetében fontosak. Ez különösen a csehszlovákiai szarvasmarhatartási viszonyok között érvényes, mivel a tehenek túlnyomó részét nagyobb állományokba összpontosítottuk és csaknem teljes egészében mesterséges termékenyítést végeznek. A h2 kiszámítására a legnagyobb gondot kell fordítani, figyelembevéve a kiindulási anyag értékét és tekintettel kell lenni egyik vagy másik kiszámítási módszer alkalmazására. Az eddig ismert és a bikák esetében alkalmazott ivadékvizsgálati módszerek közös hiányossága, hogy az eredményt túlságosan késön tudjuk meg, amikor a bikák átlagban hatévesek. Ezért a bikák' ivadékvizsgálatában a hangsúly a lányaik első laktációján, sőt annak csak az első szakaszán van, noha megbízhatóbb eredményeket kapnánk, ha a lányok több egymást követő laktációjának átlagadatai alapján bírálnánk. Figyelmesen hallgatták... A gyűlések résztvevői általában nem kedvelik a hosszú beszámolókat. Faluhelyen azt mondják, az a legjobb szónok, aki a legrövidebben foglalja össze mondanivalóját. Kosár Miklós, a padányi szövetkezet elnöke két órán át beszélt a szövetkezeti évzáró gyűlésen. Mégis olyan lélegzetvisszafojtva hallgatták a tagok, hogy meg lehetett volna hallani a zsúfolásig telt teremben még a légy zümmögését is. A beszámoló szövetkezetünk élmunkásainak névsorát is tartalmazta. Ezek közül a traktorosok egyik legjobbját, Bartalos Károlyt, az állattenyésztési részlegről Nagy Géza fejőt és Sáha Károly anyasertésgondozót dicsérte meg az elnök. Az értékes beszámolók után a vitába a tagság nagy része bekapcsolódott. A múlt évben felmerülő hiányosságokat a tagság kiküszöbölte s így az idei termelést ez már nem gátolja. Néhány évvel ezelőtt szövetkezetünk a járás utolsó szövetkezetei közé tartozott. De ma már büszkén állíthatjuk, hogy felverekedtük magunkat a jó közepesek közé. S ez egymagában is eredmény. Dobrovodszky Erzsébet (Padány) Tavasz a méhesben A hosszantartó tél nem okozott annyi kellemetlenséget a méhcsaládoknak, mint a tavaszelő. Februárban kétízben olyan melegen sütött a nap, hogy kicsalta a kaptárakból a munkára váró szorgalmas méheket, s elvégezték a tisztuló kirepülési. A szélsőséges tavaszelő viszont megbontotta a méhek szokásos életét, mert egyik napról a másikra, hol melegre, hol hidegre fordult az időjárás. E tavaszon a méhésznek elég nehéz a dolga. Lassan elmúlik a március, s be kell érnie a családok figyelésével. A felmelegedés hiányában a tavaszi alapos átvizsgálásra nem kerülhetett előbb sor. Elsőként azokat a családokat vizsgáljuk, ahol sírást észlelünk, vagy fordítva, nagyon csendes a család. Mindkét esetben sürgős a kaptárbontás. Ezt megtehetjük, ha a hőmérő árnyékban már 10—12 Celsius fokot mutat, de az átvizsgálás két-három percnél ne tartson tovább. A keretek széttologatásával keressük a rendellenesség előidézőjét. A fürt belsejéből egy-két keret kiemelésével meggyőződhetünk, van e a családnak fiasítása, ha nincs, akkor az anyát a hullák között vagy a kaptár előtt a földön keressük. Az erős családoknak már februárban, a gyöngébbeknek márciusban fiasítással kell rendelkezniük. Ha a kiemelt kereten zártsorú fiasítást találunk, az anya rendben van. Ilyen esetben az élelemhiányban kell a méhek nyugtalanságának okát keresnünk. Az elanyátlanodott családon tartalékanyával, a szűkölködő családon etetéssel segítsünk. Ha az időjárás megengedi, kivétel nélkül minden családot alapos vizsgálat alá kell vennünk. Ilyenkor a kaptárfenékről távolítsuk el a téli törmeléket, viaszmorzsákat, az elhullott méheket, hogy ezzel is könnyesünk a méhek belső munkáján. Az átvizsgálás során becsüljük fel az anya petézőképességét, s egyben az élelemkészletet, nehogy meglepetés érjen bennünket. Köztudomású, ha a Hasítás erőteljesen megindul, az élelemfogyasztás rohamosan emelkedik, miáltal erősen megcsappan az élelemtartalék. Ahhoz, hogy az anya petézőképessége ne csökkenjen 4—5 kg élelemre van szükség. A méhek fejlődését, bár az idő mostohán viselkedik, serkentéssel kell segíteni. A serkentés jelentőségét nem szabad lebecsülni, különösen, ha oly későn n3Tílik a tavasz, mint idén. A családoknak keményre gyúrt cukorlepényt adunk, később a lepényt puhábbra készítjük. Ha módunkban áll, a tésztába virágport is keverjünk. Ha az idő engedi, sziruppal is serkenthetünk. A szirupkészítés legjobban bevált módja egy liter víz egy kg cukor. Naponta 2—3 dl-t adjunk családonként. Ha a családnak nincs elegendő élelme, úgy először nagy adagokban adjuk a szirupot, mert csak' elegendő készlet mellett érhetünk el kellő eredményt a serkentéssel. A fiasítás mennyisége nagyban függ a kaptárak melegétől. Ezért ajánlatos, különösen az idei ingadozó időjárás alkalmával, a kijárónyílás erős szűkítése. A gyengébb és közepes családoknál pedig elengedhetetlen a kaptárszűkítés. A kiszedett keretek helyét szénával, papírral vagy egyéb anyaggal töltsük ki. Igaz, a tapasztalt méhészek ezt a munkát már ősszel, a betelelés alkalmával elvégezték. Ezzel a módszerrel elősegítjük, hogy a családoknak kisebb területet kell fűteniük, így a petelerakás kedvezően terjedhet. Az első virágpor A leszűkített családokat legalább kéthetenként ellenőrizni kell. A család fejlődésével párhuzamosan egyegy kerettel bővítjük a fészket, de ügyeljünk arra is, hogy a keretek födődeszkáit szintén jól szigetelő meleg anyaggal takarjuk. A méhész tavaszi munkái közé tartozik az itatok kihelyezése. Ezt már a tisztuló kirepülés után azonnal el kell végeznünk, hogy a méheket oda szoktassuk. Az is fontos, hogy az itatókban állandóan legyen víz. Nagyobb méhészetekben petróleumlámpa vagy egyéb melegítő eszköz segítségével ajánlatos a melegvizes itatás. Tudatosítsuk, hogy a méhek leginkább tavasszal vannak ráutalva a rendszeres ápolásra, gondozásra. Idén ez többszörösen érvényes, hiszen ha az akácvirágzással május 20-a körül számolunk, már csak 7—8 hét áll a méhcsaládok rendelkezésére, fejlődésüket illetően, a főhordásig. Ez a tény késztessen bennünket arra, hogy tegyünk meg minden lehetőt a fejlődés érdekében, mert csak erős méhcsaládok képesek rövid idő alatt kihasználni a főhordást. R a d o s P áll Jó, ha tudják a méhészek A LUCERNA JŐ MÉZELŐ Kropácsová két éven keresztül végzett kísérletei alapján megállapította, hogy a lucerna Dél-Morvaországban bőségesen termel nektárt és a megporzáshoz szükséges méhállománynak jó hordást adhat. A nektárvizsgálatok eredményei — négyszeres ismétlés átlagában — a következők voltak: Egy hektár lucerna hektárja 589 kg, ennek cukortartalma 222 kg. Számításba véve, hogy a méhek a termelt nektárnak körülbelül egyharmad részét képesek hasznosítani, egy hektár lucernából a megfigyelt esetekben 43,6—171,7 kg mézet termelhetnek. A MÉHEK ALKALMAZKODÁSA KÖRNYEZETÜKHÖZ Kreszák „Tatranka“ tenyészetből való anyákat helyezett át zord éghajlatú vidékről, a tenger színe fölött 740 m és 649 m-ről Trnava vidékére (147 m) és Komárom mellé (112 m). Onnan pedig helyi tenyészetekből való anyákat vitt északra. A növények fejlődési idejének különbsége a két vidéken kereken 40 nap. Az enyhébb vidékre telepített méhek nehezebben alkalmazkodtak. Az északról délre vitt méhek nem váltak be, mert a családok fejlődése lassú volt. Mézhozamuk a helyi méhekének csupán 54— 80 %-át érte el. A családok fele az első vagy a második évben anyát cserélt. A délről északra telepített méhek a helyieknél 23—73 %-kal többet termeltek. Hasonló eredményekhez jutottak a keresztezett anyákkal is. A hibridek délen csak 91 %-os, északon 115 %-os eredményt értek el. Az északra vitt méhek rajzó hajlama nőtt, mert a családok már a főhordás előtt megnépesedtek. Az új környezethez való alkalmazkodás a méhek testméretein csak annyiban mutatkozott, hogy északon a méhek szipókája valamivel rövidebb, délen kissé hoszszabb lett. A FEHÉRJÉS ETETÉS JELENTŐSÉGE Pereljszon, a méhészeti kutatóintézet munkatársa laboratóriumi kísérletben a méheket lefölözött tejből nyert fehérjével és szójaliszttel etette. A fehérjét cukorlepényben vagy szirupban adta a méheknek 5—10 %-os arányban. A méhek garatmirigyének fejlődésére a fehérje igen jó hatással volt, növelte a méhek élettartamát is. A termelési kísérletek tanúsága szerint a fehérjés etetés növeli a fiasítást is. A fiasításnövekedés ősszel 50 %, tavasszal pedig 29,3 % volt a tisztán cukorsziruppal etetett családokéhoz viszonyítva. A fehérjés etetés jó eredményei addig mutatkoztak, amíg a méhek a szabadból kevés virágport hordhattak. Érdekes, hogy a fehérjével etetett családoknak az etetés befejezése után, nyáron is több volt a fiasításuk, tehát a családok jobban felkészültek a télre. A szójaliszt etetése nem hozott hasonló jó eredményt. AZ ŐSZI KÁPOSZTAREPCE MINT VIRÁGPORADÖ Maksymiuk megfigyelésekor a méhek a repcéről naponta családonként átlag 152,5 g virágport gyűjtöttek. Egy virágpor-csomó súlya átlag 6,90 mg volt. A méhek ugyanekkor a repcén kívül sok növényről hordtak virágport, de csak keveset, az összes virágpornak 10—20 %-át. A repcét leginkább a reggeli órákban látogatták. Védnökség - tettekben A városi és falusi dolgozók elvtársi viszonyának gazdasági szempontból Is helyes és szép formája a védnökség) kapcsolat. A város dolgozói védnökséget vállalnak egy-egy EFSZ felett, segítik, támogatják, hogy egymás munkáját, örömét, gondját megismerve valóban egy célért küzdhessenek. Emlékezetünkben azonban még él a közelmúlt gyakorlata, amikor a védnökség csupán gyomirtást, kukoricatörést vagy répaegyelést jelentett — és semmi többet. Az ipari üzemel védnökséget vállaltak, mert úgy kívánta a „felettes hatóság; és ez a sol esetben kényszerű önkéntesség formális megoldásokhoz vezetett. A fejlődés és változás azonban e téren sen maradt el. Bizonyítja ezt egy, a sok közül kiemelt, konkrét példa. A Csehszlovák Államvasutak jihlavai dolgozói védnökséget vállaltak az arnoleci EFSZ fölött. S hogy ezt komolyan vették, arról tanúskodik az, hogy kijavítottak 11 villanymotort, elvégezték egy traktor generáljavítását, a komposztkészítéshez négy keskeny nyomtávú kocsit bocsátottak a szövetkezet rendelkezésére és kilenc hektáron elvégezték a kultivációs munkákat. Ez mind helyeslést, dicséretet érdemel. De a védnökök még többet is tettek: kidolgoztak a szövetkezet távlati tervét 1970-ig. Csavarhúzóval, logarléccel, csákánnyal és motortekercseléssel segíteni a falut — ez a város kötelessége' -fi-
