Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-03-28 / 26. szám
Három fontos nemzetközi konferen Ja áH a világpolitikai események előterében. Algírban az afroázsiai népek szolidaritási szervezetének tanácsülése, Ceylon fővárosában az el nem kötelezett országok nagyköveteinek értekezlete, Genfben pedig a világkereskedelmi értekezlet tart számot az érdeklődésre. 4 Az ázsiai és afrikai népek szo■ • lidaritásl szervezetének VI. tanácsülésén a két világrész több mint 50 országából vesznek részt küldöttségek. Számos európai ország, köztük hazánk is, megfigyelővel képviselteti magát. Juszef Subái, a szervezet főtitkára részletes jelentést terjesztett elő a mozgalom tevékenységéről, feladatairól. A szervezet legfontosabb feladataként jelölte meg a még elnyomott népek felszabadításáért vívott harcot. A hagyományos kolonializmus utolsó bástyái is omladoznak — mondotta —, de a szabadság hulláma ezeket éppen úgy lerombolja, mint ahogy lerombolta a gyarmatosítás többi bástyáját is.“ A főtitkár a továbibakban szenvedélyes hangon követelte, hogy az afrikai és ázsiai népek tárgyalásokkal, a békés egymás mellett élés alapján simítsák el nézeteltéréseiket. Hruscsov elvtárs a konferenciához küldött üzenetében kiemelte: „Maga az a tény, hogy Algéria felszabadult földjén ültek össze az afroázsiai népek küldöttei, önmagában bizonyítja, a nemzeti felszabadító mozgalom kiemelkedő sikerét.“ Az értekezleten rendkívül élénk vita folyik. A felszólalók határozottan síkraszállnak a gyarmatosítás minden formája ellen és követelik, hogy a nagyhatalmak minél előbb kössenek egyezményt a leszerelésről, és a tömegpusztító fegyverek betiltásának ügyében. Annál sajnálatra méltóbb Kuo Thien asszony felszólalása, aki a Kínai Népköztársaság küldöttsége nevében fejtette ki kormányának álláspontját. A kínai küldött a nemrég lezajlott rágalomhadjárat szellemében szólt a moszkvai atomcsend-szerződésről, amelyet az atomfegyverek monopolizálását célzó sakkhúzásnak nevezett. A szovjet küldöttség vezetője válaszában elítélte a kínai küldöttség magatartását, amely nagy felháborodást keltett az afroázsiai népek küldötteinek körében is. 1 Colombóban, Ceylon fővárosá“• b^n szintén nagyjelentőségű értekezlet tanácskozik. Az el nem kötelezett országok nagyköveteinek értekezlete az említett államok második csúcsértekezletének összehívását készíti elő, amelyre Kairóban, az Egyesült Arab Köztársaság fővárosában kerül sor. Mint ismeretes, az el nem kötelezett országok első csúcsértekezlete 1961-ben volt Belgrádban s azóta sok ország vált függetlenné mind Ázsiában, mind Afrikában, s amelyek hitet tettek az el nem kötelezettség politikája mellett. Bandaranaike asszony, ceyloni miniszterelnök beszédében hangoztatta, hogy az el nem kötelezett országok első csúcsértekezlete óta nagy lépésben haladt előre a gyarmati rendszer felszámolása; felszabadult Algéria, sok afrikai állam vált függetlenné és elfoglalták jogos helyüket az ENSZ- ben is. Ha visszatekintünk az elmúlt három évre, elmondhatjuk, hogy az államok közötti feszültség sok esetben a kölcsönös megértésnek adta át helyét. Az el nem kötelezett országok magatartása pedig számos alkalommal nagyban elősegítette és most is elősegíti a szocialista államoknak azt a törekvését, hogy a vitás kérdéseket ne erőszakkal, hanem tárgyalások útján oldják meg. Ebből a szempontból tehát pozitívan kell értékelni az el nem kötelezett országok törekvéseit, amelyek szinté* a háború nélküli világ megtertéséért harcolnak. A genfi világkereskedelmi és fejlesztési értekezletet minden túlzás nélkül korszakalkotó eseménynek tekinthetjük. Mint ismeretes, még néhány évvel ezelőtt a nyugati hatalmak hallani sem akartak a konferencia összehívásáról. Amikor azonban a nyugati táborban is szakadás állt be a szocialista államokkal folytatott kereskedelem kérdésében, a vezető tőkésországok különösen pedig az USA támogatni kezdték a genfi konferencia összehívásának gondolatát, mert titokban azt remélik tőle, , hogy számukra kedvező feltételeket teremt a világpiacon elvesztett pozícióik visszaszerzésére. Ball amerikai külügyminiszter-helyettes felszólalása is azt bizonyítja, hogy Washington minden erejét a világpiacon előretört partnerek elleni harc fokozására fordítja, ahol különösen Nyugat-Németországgal, Franciaországgal, Japánnal és Angliával találja szemben magát. Az amerikai kormány, B^ll szavai szerint, továbbra is jelentős összegeket kíván fordítani a kevésbé fejlett országok gazdasági megsegítésére, de a politikai feltételek hangoztatásától nem tud elállni. Egyelőre nem tudni, hogy a június 15-ig tartó genfi világkereskedelmi értekezlet milyen eredménnyel zárul, de mindenesetre fordulópontot jelent az államok közti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok történetében. Közismert például, hogy Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országai határozottan követelik a jelenlegi világkereskedelem szerkezetének felülvizsgálását és egy átfogó nemzetközi kereskedelmi szervezet létrehozását. A gyarmatosítók ezekben az országokban igyekeznek megőrizni gazdasági pozícióikat, rabló árpolitikát folytatnak és hátráltatják a döntő fontosságú iparágak fejlődését is. Elmondhatjuk, hogy a népek nagy reményeket fűznek a genfi világkereskedelmi értekezlethez, amelynek sikerében minden olyan ország érdekelt, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére törekszik. . A Magyar Népköztársaságban is rohamosan építkeznek. Felvételünk Székesfehérvár egyik lakónegyedét ábrázolja. Bállá József felvétele Államosítás Brazíliában Goulart brazíliai elnök bejelentette, hogy május 1-én Sao Paulóban újabb dekrétumokat ad ki a külföldi hirdető társaságok kisajátításáról, a kőolajtermékek behozatalának és forgalombahozatalának államosításáról. (CTK) Baráti találkozó a magyar nagykövettel Kedden délután a Szlovák Üjságíró Szövetség székházában rendkívül szívélyes hangú találkozóra került sor. Magyarország felszabadulásának közelgő 19. évfordulója, valamint a csehszlovák-magyar együttműködési szerződés aláírása 15. évfordulója alkalmából Cséby Lajos, a Magyar Népköztársaság prágai rendkívüli nagykövete és meghatalmazott minisztere fogadást adott a sajtó, rádió és televízió munkatársainak. A fogadáson jelen volt még dr. Nagy Sándor, a Magyar Népköztársaság bratislavai alkonzula, valamint dr. Sóki Dezső és Hankó János, a prágai nagykövetség két munkatársa is. Cséby Lajos nagykövet beszédében többek között hangsúlyózta, hogy a Magyar Népköztársaság dolgozói a párt lenini irányvonalával történelmi jelentőségű sikereket érnek el a népgazdaság fejlesztése, valamint a kulturális és tudományos élet minden szakaszán. A beszámolót élénk vita követte, amelynek során a prágai magyar nagykövet és munkatársai több órán át szívélyes légkörben beszélgettek el a sajtó képviselőivel, a két országot érintő gazdasági, tudományos élet feladatairól, valamint az idegenforgalom kérdéseiről. A Magyar Népköztársaság prágai nagykövete szerdán munkatársainak kíséretében látogatást tett a bratislavai Nemzetközi Nőnap Üzemben, ahol ,az üzem vezetőinek társaságában megtekintette á gyártási folyamatot, majd ünnepi gyűlésen találkozót a gyár dolgozóival. (t) 0 Ciprusra további ENSZ-csapatok érkeznek. Gjani tábornok, a Ciprusra küldött ENSZ-katonaság parancsnoka, szerdán Géniből visszatért Nicosiába, ahol kijelentette, hogy a nemzetközi katonai egységek még ezen a héten akcióképesek lesznek. Hozzátette, hogy U Thant főtitkártól megkapta a megfelelő utasításokat. Hírügynökségek beszámolnak arról is, hogy a napokban több száz ír, svéd és finn katona érkezik a szigetre, hogy bekapcsolódjanak az ENSZ ciprusi egységeinek kötelékébe. • De Gaulle ellenlábasa Johnsonnál. Gaston Defferre, marseillei polgármester, de Gaulle ellenjelöltje a következő elnökválasztásokon washingtoni látogatása során felkereste Johnson amerikai elnököt is. A beszélgetés tárgyát külpolitikai kérdések, vala1- mint az USA és Franciaország kapcsolatai képezték. Defferre Washingtonba törté'nt utazása előtt kijelentette, tudomása van arról, hogy de Gaulle titkos szervei lehallgatják telefonbeszélgetéseit. # Szovjet—jemeni barátsági szerződést írtak alá. A Moszkvában aláírt szerződésben mindkét fél kijelenti, hogy esetleges nézeteltéréseiket diplomáciai úton, békésen oldják meg. A két állam vezetőjének beszélgetése seprőn megállapítási- nyert, hogy . a jelentősebb nemzetközi problémákat illetően Jemen és a Szovjetunió álláspontja megegyezik. A pénz Svájcban kevésbé bűzlik, mint más országban. Helyesebben szólva, túl büdösnek sehol sem tartják Nyugaton. A svájci bankárok a legvisszataszítóbb elemek, náci gazemberek, bukott délamerikai diktátorok, politikai kalandorok, detfonizált uralkodók és csikágói gangsztervezérek vagyonát kezelik. De mivel a jó hírnévre ip ügyelni kell, meg kellett találni a megoldást is: a bankszámlák titkosak. Adócsalók és zsarnokok, akik megszöktek országukból, valamelyik zürichi vagy genfi bankban számozással ellátott számlát nyitnak. A kliens nevét csak az igazgató úr ismeri. A számlatulajdonos címére leveleket nem küldenek és senki sem tárgyal vele. A titkos számlán évről évre gyarapodnak a kamatok. Tulajdonosa adót nem fizet, legfeljebb azt, amit a svájci törvény ír elő neki, mint külföldinek. Jelenleg azonban Svájcban már túl sok a pénz. Az ottani nemzeti bank utolsó mérlege szerint a svájci polgárok bankbetétje mintegy 1,2 milliárd dollár, a külföldieké 12,5 milliárd. És hasonló a helyzet a'■lobbi pénzintézetekben is. Ez a kis ország, a nemzetközi kapitalizmus paradicsoma, mágnesként vonzza magához minden világrész pénzét. Ha valahol politikai válság indul, a genfi bankigazgatók előszobáiban idegenek tolonganak. Államosítási intézkedések Egyiptomban, államcsíny Argentínában vagy Peruban, „balratolődás“ Olaszországban, OAS-merényletek Franciaországban — és máris folyik a pénz az említett országokból Genfbe, Zürichbe. A szövetségi kormánynak fő a feje. Túl sok pénz népgazdasági szempontokból épp oly veszélyes lehet, mintha túl kevés volna belőle. Inflációs veszély fenyegeti az országot ilyenkor. Ezért a bankárok beleegyezésével a következő intézkedéseket tették: 1. Külföldiek ezentúl 50 000 frankot meghaladó összeget nem helyezhetnék letétbe svájci pénzintézetnél, 2. A külföldiek számára az 1960. VI. 1. után letétbe helyezett összegek után járó kamatok folyősí-1964. március 28. Titkos számlák tását zárolják. 3. Idegen állampolgár betétje Svájcban beruházásokra nem használható fel. A bankárok különben az erkölcsösség palástjába is burkolóznak. Mielőtt engedélyt adnának titkos számla nyitásához, az elhelyezendő pénzösszegek eredetét is kutatják. Amennyiben lopásból származna, elutasítják. Ha a titkos * kliens törvényellenes ipari transakciót akar kezdeményezni, — mondjuk titokban egy konkurrens vállalat részvényeit akarja felvásárolni, a bankár ilyen célra nem engedélyezi intézete nevének felhasználását. Külföldön elkövetett adócsalások viszont a svájci pénzembereket nem érdeklik, ez esetben a pénznek nincsen szaga részükre, s így azt elfogadhatónak tekintik. A „makulátlan“ kapitalizmus e zászlóvivői szerint a nyereségek megadóztatása más országokban igazságtalan eljárás, s ezért az olasz, francia vagy amerikai adócsalókat szívesen fogadják. Ma azonban már titkos számla nyitása jónevű svájci pénzintézetben sem olyan egyszerű. Ha valaki számozott kontót akar nyitni, legkevesebb 50 000 frankot kell deponálnia. De nagyobb öszszeget sem helyezhet el. Ezt a korlátozást csak igazán jelentős, személyiségek kerülhetik el. A svájci bíróságok jogosan kérhetnek információkat, s a bankár ilyen esetben köteles megadni azokat. Ez azt jelenti, hogy megszegheti a bankok titoktartási előírásait, amelyek különben az indiszkrét bankárt hathónapi börtönnel és 25 000 frank bírsággal is sújthatják. Ha például az olasz maffia-tag titkos bankszámlát nyitott és ez a sajtó tudomására jutott és vizsgálatot követel, a bankár már nem bújhat a titoktartásra vonatkozó törvény paragrafusa mögé. Bizonyos ismert, nagy gangszterek azonban mégsem számítanak banditáknak. Costello, Genovese, Valacchi a szicíliai maffia „hősei“ vagy a hírhedt chikágói gangszterek nehezen tesznek már szert számozott kontóra. Ezzel szemben Batista, Peron, Somoza, Csombé, Faruk és Csankajsek még mindig szívesen látott kliensek a svájci nagybankoknál. Csombé Elizabethville-böl a katangai államkasszával szökött meg. Ezt a kincset számozás védi, amelyet csak ő ismer. Hogy Csombé útonállói az ENSZ svéd katonáit mészárolták le, az olyan részletkérdés, amely a svájci bankokat egyáltalán nem érdekli. Részükre az sem fontos, hogyan szerezte Batista diktátor azt a 90 millió dollárt, amit Svájcban helyezett el. Amennyiben azonban a pocakos Faruk exkirályra Zürichben és Genfben ma már kissé ferde szemmel néznek, az azzal indokolható, hogy az egykori egyiptomi uralkodó tőkéje veszedelmesen megcsappant. Hja, az „édes élet; nem kerül csekélységbe! Ifjabb Rafael Trujillo-nak, a meggyilkolt dominikai diktátor fiának nem volt szerencséje a titkos számlával. Százmillió értékű arannyal és dollárokkal érkezett meg Genfbe, amit menekülése előtt lopott el az állampénztárból. A genfi bankárok moralista felbuzdulásukban Trujillot elutasították. Az előkelő vendég kénytelen volt a pénzét néhány új, általa alapított részvénytársaságba invesztálni. Egyik igazgatója azonban, hasonló kalandor mint a gazdája, besúgta az új vállalatok névsorát a dominikai kormánynak és a nagykövet közbenjárására az egykori diktátorcsemete pénzét lefoglalták. Gazdag arab sejkek és szultánok az ilyen kellemetlenségeket aránylag egyszerűen kerülik el — saját bankházakat alapítanak Svájcban, mint pl. Ibn Szaud, Szaud-Arábia uralkodója. Ö bankot alapított, amely az ő vagyonát kezeli, s így nincs szüksége titkos számlára. Petar, az utolsó jugoszláv király, nem képes azt a 10 millió svájci frankot kicsikarni a bankoktól, amelyet állítólag apja és elődje, Sándor király helyezett ott letétbe titkos számlán. Genfben azzal utasították el, hogy a titkos számla ez esetben a detronizált örökös fantáziájának a szüleménye; mondtak neki azonban olyasmit is, hogy a kedves papája ezt a kincset valamelyik szeretőjére hagyta. Az utolsó háborúban jónéhány „titkos; milliomos tűnt el. Vagyonuk a svájci bankokban gyarapodik és senki sem követeli a pénzeket. A dolog elvileg úgy áll, hogy amennyiben a titkos kliens eltűnt, a svájci bank megbízza detektívek, kutassák ki a tartózkodási helyét. A valóságban azonban erre csak hosszú évek elmúltával kerül sor. Néha, mint néhány zsidó pénzember esetében, akik Eichmannék áldozatai lettek, senki sem hozhat bizonyítékot a halálukról. Sok esetben az örökösök felkutatása is szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik. A bankban fekvő értékek megszerzéséhez elegendő, ha valaki ismeri a titkos számla számát. Aki azonban ezt ismerte, az már halott. A képmutató svájci bankember ilyenkor sajnálkozó szemforgatással legyint, hogy aztán tovább élvezze az e pénzből eredő hasznot. A Gestapo annak idején különös módszereket alkalmazott a náci rendszer ellenségeinek titkos számlái felkutatására. Ha pl. Németországban letartóztattak egy iparmágnást, vagy akiről feltételezték, hogy vagyonának tekintélyes részét külföldön helyezte el és ezt a tényt természetesen tagadta, Himmler ügynökei végigkilincselték a zürichi és genfi bankokat azzal, hogy az illető titkos számlájára bizonyos összeget kívánnak elhelyezni. „Sajnálom uram, X úrnak nálunk nincsen számlája“ — hangzott a leggyakrabban a válasz. A türelmes ügynök pedig tovább állt egy bankházzal és nem egyszer sikerült is rábukkannia a keresett számlára. Erre aztán jelentést tett megbízóinak, akiknek rendszerint már nem esett nehezükre kipofozni áldozatukból a titkos számot. A bankárok azonban tudatára ébredtek, hogy a Gestapo által gyakorolt módszer következtében súlyos csorbát szenvedne a svájci bankok titoktartása iránti hagyományos bizalom. Ha a hitleristák sikereket érnének el az említett módszerrel, hasonló esetek békében is lehetségesek lennének. Oetterli, a svájci bankárok szövetségének vezértitkára szerint: „Szabadság nélkül nincs titoktartás!“ A szabadságot persze sokan magyarázzák a saját szájízük szerint. Oetterli például a banktitok jogosultságával magyarázza. Svájcban ugyanis minden 2350 polgárra egy bank jut, ami mindenesetre világcsúcs. (Mié nuove - ZZ) ® Megalakult az új osztrák kormány. Az osztrák koalíciós pártok —1 az Osztrák Szocialista Párt és az Osztrák Néppárt — váratlanul megegyeztek a koalíciós kormány megalakításában. Jelentések szerint az új kancellár, dr. Joseph Klaus, április 2-án mutatja be kormányát Schärf elnöknek. # Ojabb tanúvallomások a Kennedy-gyilkosság ügyében. A Kennedy elnök meggyilkolásának körülményeit vizsgáló Warren-bizottság előtt kedden tanúvallomást tett H. L. Brennan, a dallasi könyvraktár műszaki dolgozója, aki azt állította, hogy látta azt a férfit, aki a második lövést adta le Kennedyre. Brennan a gaztett időpontjában állítólag a raktárépület előtt állt, hallotta az első lövést, felnézett és a hatodik emeleten egy férfit látott puskával a kezében, aki azután újból lőtt. ® Merényletet követtek el az USA tokiói nagykövete ellen. A tizenkilenc éves merénylő rávetette magát a nagykövetre és késsel a lábszárába szúrt. A rendőrség azonnal őrizetbe vette a tettest s később nyilatkozatot adott ki arról, hogy „a merénylet nem politikai okokból történt.“ Bonni nyuszi
