Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-03-25 / 25. szám
A szocialista mezógozdosógért Fontos határozat Az SZKP Központi Bizotsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatot tett közzé, amely pontosan meghatározza a mezőgazdasági tervezés alapelveit. A kolhozok és a szovhozok részére csak az államnak átadandó termés mennyiségét lehet meghatározni. Hogy ezt miként érik el, arról maguk a kolhozok és szovhozok döntenek. A határozat kimondja, hogy a jövőben azt a kárt, melyet egyes gazdaságok a felülről rákényszerített mutatók miatt szenvedtek, az ilyen utasítást kiadott személynek kell megtérítenie. Ha nézeteltérések merülnének fel a talaj szerkezetét illetően a kolhozok és szovhozok, illetve a felettes szervek dolgozói között, a végső szó a szovhoz igazgatóját vagy a kolhoz elnökét illeti. A termelési igazgatóságnak pontosan be kell tartania az anyagi érdekeltség alapelvét a munka végleges eredményében, mint a mezőgazdaság további fejlődésének rendkívüli fontos fpitptplpt A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZOK LAPJi Bratislava, 1964. március 25. Ära: 40 fillér XIV. évfolyam, 25. szám Az első tavaszi napsugár a zord tél után mosolyt varázsol az emberek arcára. , o Az évzáró közgyűlések néhány tapasztalata Az évzáró közgyűlések már végetértek, így illő, hogy azok tanulságait összegezzük, értékeljük. Az egyik legszembetűnőbb, és az előző évekkel összehasonlítva újszerű jelenség, a vezetőség és a tagok szemléletében végbement fejlődés. Jelentős mértékben emelkedett a vezető poszton levők szakmai színvonala. Többségükben már technikumot végzett szakemberek állnak szövetkezeteinkben az egyes munkaszakaszok élén. De nagy mértékben emelkedett a tagság szakmai színvonala is. A termelés technológiáját, a munkamenetek elemzését illetően a legtöbb EFSZ évzáró taggyűlésén szakszerű hozzászólások és véleménynyilvánítások hangzottak el. Jelentősen javult az esztendő gazdálkodását elemző beszámolók színvonala is, bár ezen a téren még bőven akad tennivaló. Azonban meg kell mondanunk, hogy az említett szakmai fejlődés, mely az állattenyésztés és a növénytermelés technológiai kérdéseiben annyira szembetűnő, a közgazdasági ismeretek terén már sokkal hiányosabb. Míg pl. a lucernamagtermesztés műhelytitkait, a műtrágyahasználatot, a talajművelési módokat vagy a takarmányadagok táparányait érintő hozzászólások szilárd ismeretekre támaszkodnak, addig olyan fontos közgazdasági problémák, mint a belterjesség, munkatermelékenység, jövedelmezőség, a jövedelem-elosztás belső arányai, a költségek szerkezete és alakulása, a legtöbb EFSZ közgyűlésén csak felületesen kerültek említésre. A problémák mélyreható elemzését, az okozati összefüggések felismerését és az egyes tényezők hatásainak felmérését valójában sehol sem végezték el. Még a legjobban kidolgozott elemzésekben is — mint Izsapon, Nyárasdon, Apácaszakállason, Ekecsen, a két Patonyban, Cellén stb. — e téren megelégedtek a mérlegadatok számszerű közlésével. Hiba az, hogy e területet a vezetőség legtöbb helyen csupán a könyvelőre tartozó kérdésnek tekinti, és így a gazdálkodás legfőbb eredménymutatói nem élnek a vezetőség, s még kevésbé a tagság tudatában, belőle a mindennapi gyakorlat számára nem vonnak le tanulságokat. A beszámolóknak és elemzéseknek ez a része többnyire csak kommentár jellegű, valódi elemzésről nem lehet beszélni. Ennek legfőbb oka, hogy az elemzés módszertanát illetően —, tehát arra vonatkozóan, hogy mit lehet és mit kell a gazdálkodás végső eredménymutatóiból kiolvasni —, sem a vezetőség, sem a tagság, de még maguk a szövetkezetek közgazdászai sem részesülnek kellő képzésben. Nagyon fontos, e hiba orvoslása, ha azt akarjuk, hogy szövetkezeteink vezetősége és tagsága a gazdálkodás eredménymutatóiból meg tudja állapítani azokat az okokat, melyek az eredmények alakulására hatással voltak. Különösen kedvező jelenségként kell értékelni azt a körülményt, hogy a tárgyalások középpontjában csaknem mindenütt a termelés és a gazdálkodás kérdése, nem pedig az egyéni érdekek és sérelmek állottak. Jelentős javulás észlelhető a szövetkezeti demokrácia érvényesülése terén is. A tagok a legtöbb szövetkezetben valóban konkrétan szólották hozzá a vezetés és az irányítás kérdéseihez. Több EFSZ-ben felvetették annak szükségességét, hogy a nagy létszámú, és ennek folytán operatív feladatok megoldására kevésbé alkalmas taggyűlések mellett be kellene vezetni az egyes munkahelyeken a termelési értekezleteket. Ezzel a javaslattal tényleg nagyon időszerű foglalkozni, mert a szövetkezeti demokrácia csak akkor érvényesülhet alkotó módon, ha a termelés konkrét feladatainak, legmegfelelőbb megoldási módjainak meghatározására irányul. Nem elégedhetünk meg a formális szövetkezeti demokráciával. A feladatok megoldása a tagság tudatos és határozott hozzáállását igényli, ez pedig csak úgy biztosítható, hogy a«tagság, a maga munkaszakaszán, közvetlenül részt vesz az irányításban. Az apácaszakállasi EFSZ évzáró közgyűlése például elhatározta, hogy az eddigi havonkénti éjszakába nyúló, és főleg általános kérdéseket tárgyaló, taggyűlések helyett áttérnek az egyes termelőhelyek külön-külön tartott dekád-értekezleteinek módszerére, s a taggyűlésnek inkább egy-egy termelési időszak összefoglaló értékelését és a következő időszak előkészítését tűzik feladatul. A szövetkezeti zárszámadások öszszekapcsolódtak a szövetkezetek VI. országos kongresszusának előkészületeivel és a vitaanyag megtárgyalásával. Ez a tárgypont szinte valamennyi évzáró közgyűlésen szerepelt, bár e téren a vita és a hozzászólások színvonala bizony kissé vérszegény volt. Erősen meglátszott, hogy a sajtóban közzétett vitaanyag kissé megkésett és a legtöbb helyen a tagságnak az évzáróig nem volt elég ideje, hogy teljes aprólékossággal foglalkozzék vele. Ennek ellenére értékes és megfontolandó javaslatok hangzottak el. Javasolták például, hogy a mintaalapszabály sorolja fel azokat a munkaköröket, amelyek kölcsönösen nem tölthetők be rokoni kapcsolatban álló személyekkel, hogy a mintaalapszabály rendezze a jövedelemelosztás kérdését és az alapok dotálásának kiszámítása ne a pénzjövedelem, hanem a teljes jövedelem alapján történjék. Több javaslat hangzott el, melyek szerint a mintaalapszabály mondja ki, hogy gz „azonos munkáért azonos jutalom“ elvének érvényesülése érdekében azok, akik háztáji földet nem kaphatnak, helyette milyen pénzbeli kiegészítésre tarthatnak számot. Sokan sürgették, hogy a háztáji területet a fél hektár keretében, a ledolgozott munkaegységek számától tegyék függővé. Tisztázásra szorul, hogy a kiöregedett nyugdíjas tag milyen feltételek mellett, mekkora háztájira tarthat igényt. A káderutánpótlás és a mezőgazdasági tanulók képzése kérdésében több olyan javaslat hangzott el, hogy célszerű lenne, ha a járási szaktanintézet a nagyobb EFSZ-ekben közvetlenül kihelyezett osztályt nyitna és a tanítást, — melynek anyagi feltételeit (tanterem, fűtés stb.) az EFSZ biztosítaná — közvetlenül az üzemben folytatnák. így elmaradna a költséges internátusi elhelyezés, az oktatás az üzem konkrét termelési követelményeihez igazodna. Ilyen és még sok hasonló kérdés került az idei évzárókon megvitatásra. A viták nyílthangúak, őszinték, alkotó szándékúak voltak, s hűen tükrözték parasztságunknak a termelési feladatokhoz való igen pozitív és harcos hozzáállását. Az évzárókat derűlátás és a jövőbe vetett szilárd bizalom jellemezte, hisz szövetkezeti mozgalmunk történetében még nem volt olyan esztendő, mely a szövetkezetek többségében annyi kedvező termelési és gazdasági eredményről adhatott volna számot, mint a múlt év. Szinte felére csökkent a gyengén gazdálkodó EFSZ-ek száma s még a leggyöngébbekben is összehasonlíthatatlanul jobb anyagi alapokra támaszkodva kezdték meg az 1964-es esztendőt, melynek feladatai, bár igényesek, de teljesítésük biztosítható. Megnyílt a világkereskedelmi értekezlet Genfben a Nemzetek Palotája nagytermében hétfőn délután 15 órakor ünnepélyes keretek között nyílt meg a világkereskedeimi és fejlesztési értekezlet. A megnyitó beszédet U Thant ENSZ-főtitkár tartotta. Beszédében többek között hangoztatta, hogy a konferencia fordulatot jelent a világszervezet gazdasági tevékenységében. „Az ENSZ-nek a múlt év tapasztalatai alapján határozott törekvést kell kifejtenie, hogy rendezze a kereskedelem és a fejlődés problémáit,“ — mondotta U Thant. „Ha ezt nem tennék meg, hiábavaló lenne minden igyekezetünk a világbéke megóvására.“ A főtitkár rámutatott arra, hogy a fejlődő országoknak nevezett államok a valóságban egyáltalán nem fejlődnek, vagy csak nagyon lassan. A lakosság szaporodását tekintetbe véve bizonyos területeken a helyzet rosszabbodik is. „A világ népei tudják, hogy elég anyagi eszköz áll rendelkezésre a nyomor, betegség és az írástudatlanság felszámolására. Arról van szó, hogy a technikát és a tudományt szoros nemzetközi együttműködés segítségével ezekre a kérdésekre összpontosítsák“ — hangsúlyozta U Thant. Hruscsov elvtárs üzenete A szovjet kormányfő üzenetet intézett a genfi világkereskedelmi értekezlet résztvevőihez, melyben többek között hangoztatja: „Meggyőződésünk, hogy az egyenjogú, kölcsönösen előnyös kereskedelem nemcsak a különböző társadalmi jellegű országok békés egymás mellett élésének egyik alapköve, hanem a nemzetközi feszültség további enyhítésének és a világbéke további megszilárdításának kedvező feltételeit is megteremti.“ Az értekezletnek ezért bátran, igazságosan és elfogulatlanul kell foglalkoznia minden előtte álló problémával“ — hangoztatta Hruscsov elvtárs. A losonci járásban alacsony a gabonafélék és a cukorrépa hektárhozama. Ezt sokan a föld rossz összetételével és más okokkal magyarázzák. Érdekes, hiszen a kiszellői szövetkezet határa elég hepehupás, mégis kiemelkedő hektárhozamokat érnek el. Amikor ennek titkáról érdeklődünk, Majoros János agronómustól,' mosolyogva nyilatkozik: — Meg kell adni a földnek, a növénynek amire szüksége van, és az eredmény nem marad el. Hogy ez így van, legjobban a cukorrépa-termesztés bizonyítja. Lejtős dűlőben 490 mázsás hektárhozamot értek el. Persze, az eredmény nem született véletlenül. A tarlóhántás után középszántással 400 mázsa istállótrágyát szántottak a földbe. Ősszel mélyszántáskor 28 centire engedték le az ekét. A tábla nitrogénszegény részét bőven trágyalevezték. Három-A gabonafélék hektárhozama is kiváló. Őszi búzából 26,60, rozsból 32,20, árpából 30,90, zabból 27,10 mázsás hektárhozamot értek el. A burgonya hektárja 172 mázsát, a réti szénáé pedig 45 mázsát adott. A példás agronómus a szántóterület 26 %-án terízberv 13 mázsa műtrágyát szórtak hektáronként. — Ezek után a legfontosabb munka az egyelés. Ezt pedig időben végeztük — jegyzi meg az agronómus. — Cukorrépából mindig magas hektárhozamot értünk el. Termeltünk már 528 mázsát is egy hektáron. Rugalmasabb árpolitikát vár meszt évelő takarmányokat, ennek 12 %-a lucerna. A következő években a lucerna arányát 18 %-ra akarja emelni. A növénytermesztés magas szintje kedvezően hat az állattenyésztésre is. A jó minőségű és elegendő takarmányalap lehetővé tette, hogy a múlt évben hektáronként 326 liter tejet, 50 kiló marhahúst és 229 kiló sertéshúst termeljenek. A munkáját értő agronómust a losonci járási szövetkezeti konferencián, a szövetkezetek VI. kongreszszusának küldöttévé választották. Arra a kérdésre, hogy mit vár a kongresszustól egy kis gondolkozás után a következőket mondotta: — A talaj kötöttségének megfelelő erősségű mezőgazdasági gépeket, az alkatrészhiány kiküszöbölését és nem utolsósorban rugalmasabb árpolitikát. Szövetkezetünk jól gazdálkodik, igyekszünk minél többet termelni, de ehhez igazi segítséget várunk az ipartól. Szeretné, ha a kongresszus élére állítaná a kérdést. Vajon mért nem próbálják ki sorozatgyártás előtt a mezőgazdasági gépeket az ország különböző területein. A mezőgazdasági gépgyárak gondolhatnának arra is, hogy a gépek idővel elkopnak. Nem lehet például vetőgépcsövet kapni. A közép-szlovákiai kerületben későbben nyílik a tavasz, mint a Csallóközben. Emiatt a Bratislava-környéki, és általában a csallóközi szövetkezetek ugyanolyan minőségű zöldségért sokkal több pénzt kapnak, mivel korábban tudják értékesíteni a zöldséget. 1 viszont a közép-szlovákiai kerületben az éghajlati eltolódás miatt kevesebb pénzért értékesíthetik a kertészek áruit. Majoros János a szövetkezetek VI. kongresszusán erről a problémáról is szeretne beszélni. Szerinte helyes volna, ha a zöldségárak megszabásául figyelembe vennék az egyes kerüetek, járások éghajlati viszonyait is. Bállá József Tisztelt Elvtársak! Amint tudják, a CSKP Központi Bizottsága március elején plenáris ülést tartott, amelyen a mezőgazdasági termelés ez évi feladataival összefüggő fontos kérdésekről tárgyalt. A Központi Bizottság határozata hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági nyerstermelés 6,5 %-os és á piaci termelés több mint 5 %-os növelése országos viszonylatban nagyon igényes feladat, amely minden lehetőség, tartalék és a dolgozók kezdeményezésének teljes felhasználását követeli meg. A mezőgazdasági termelés ez évi terve Szlovákiában a nyerstermelésnek csaknem 13 %-os, a piaci termelésnek 6,6 %-os növekedését tételezi fel. Ez azt jelenti, hogy nálunk Szlovákiában még igényesebb feladatok várnak ránk. Szlovákiában a mezőgazdasági nyerstermelés az 1962-es évvel szemben 4,6 %-kal növekedett, míg a terv 17 %-os emelkedéssel számolt. Bár a növénytermesztés 1963. évi tervfeladatait nem teljesítették, mégis meg kell állapítanunk, hogy bizonyos haladást elértünk, de nem tudtuk még megteremteni a mezőgazdasági termelés állandó fellendítéséhez szükséges alapvető feltételeket. Ezt a különösen fontos feladatot ez idén kell teljesítenünk. Elsősorban a növénytermesztés előnyben részesítéséről van szó, s ezzel egyidejűleg a szükséges takarmányalap bővítéséről is, ami tulajdonképpen Szlovákia mezőgazdasági termelésének csúcsfontosságú problémája. E téren különös jelentőséget kell tulajdonítanunk a gabona és a szemes termények termesztésére vonatkozó tervfeladatoknak. Az állattenyésztés fellendítésének biztosítására törekedve legfőbb feladatunknak továbbra is szarvasmarha-tenyésztésünk fejlesztését kell tekintenünk. Ennek súlypontja a nyugat-szlovákiai kerületben van, amely bőségesebb takarmányalappal rendelkezik. Pártunk vezető szervei már hoszszabb ideje s a sürgősség tudatában foglalkoznak azzal a követelménnyel, hogy hatékonyan kell termővé tenni és teljes mértékben ki is használni a talajt, valamint a leghatározottabban emelni mezőgazdaságunk színvonalát. A CSKP KB elnökségének határozata szellemében hazánk minden járásában és községében a múlt év őszén végrehajtották a földalap felülvizsgálását. Beigazolódott, hogy sok helyen szélsosegesen szuDjeKtív tenyezoKet vesznek figyelembe és gyakori a földalappal szembeni helytelen magatartás is. Az emberek és a közigazgatási szervek e hosszabb ideje észlelhető helytelen magatartása abban mutatkozik meg, hogy minálunk állandóan fogy a szántóterület. Ez különösen a legutóbbi években észlelhető. * * * A továbbiakban Kríz elvtárs a hegyvidéki és a hegyaljai, valamint a még egyénileg gazdálkodó parasztok földjének az eddiginél szakszerűbb megművelésével s belterjesebb kihasználásával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott. A tavalyi felülvizsgálást végrehajtó szervek — mondotta Kríz elvtárs — Szlovákiában mintegy 77 ezer hektárnyi szántót „találtak". Ebből az év végéig körülbelül 15 ezer hektárt felszántottak s az idén további 16 ezer hektár felszántását tervezik. A CSKP KB határozata asra kötelezi a járási pártázerveket, a mezőgazdasági termelési igazgatóságokat, a népi ellenőrző és statisztikai bizottságokat, hogy e nagyjelentőségű akcióban konkrét előrehaladást érjenek el. Mezőgazdaságunkban minden talpalatnyi föld megművelése, legéssze(Folytatás a 2. oldalon.) Jozeí KRfZ elvtárs beszéde a SZLKP KB plenáris ülésén Igényes feladatok a mezőgazdaságban
