Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-03-21 / 24. szám

Akaratlanul is tollhegyre kínálkozik az összehasonlítás: a tavasz hiva­talos beWVöntésével sem akar magasabbra szökni a barométer higany­szála. úgyszintén a nemzetközi politikai élet tengerén is nehezen indul meg a régóta várt jégzajlás. Azt reméltük például, hogy a Biztonsági Ta­nács közbelépésével végre rendeződik a ciprusi kérdés, de az elmúlt napok eseményei nem sok reménnyel bíztatnak. A Bonnból egyre hűvösebben tújdogáló szelek pedig azt bizonyítják, hogy Erhard kormánya teljesen ráállt az adenaueri vonalra és fokozatosan visszatér e letűnt korszak politikai útvesztőibe. Közben a francia diplo­mácia ügyesen kamatoztatja a maga javára a két vezető angolszász nagy­hatalom választás előtti politikai „dermedtségét“. A hétfőn Genfben megnyíló kereskedelmi világkonferencia mintha eny­hülést jelezne az idei diplomáciai év eddig hűvösnek bizonyult reggelein. 4 Ciprus azon kis országok közé ■ • tartozik, amelyek csak valami­lyen rendkívüli diplomáciai vagy po­litikai esemény folytán válnak ismer­tebbé a világközvélemény előtt. Ha a nyugati hatalmak neokolonialista tö­rekvései következtében például nem törnek felszínre a görög és török nemzetiségű lakosság közti ellentétek, sokkal kevesebbet tudtunk volna meg e szigetország népének életéről. A ciprusi események fonalát leg­utóbbi számunkban ott hagytuk abba, hogy az ENSZ-csapatok egy része mér megérkezett a szigetre s a töb­biek útban vannak. U Thant, az ENSZ főtitkára egy sajtóértekezleten kije­lentette, hogy csak a világszervezeti erők egyesítése után tesz jelentést a Biztonsági Tanácsnak és ettől az idő­ponttól számit az ENSZ-csapatok há­rom hónapra tervezett működése Cip­ruson. Bár ez a tény azt is jelenthetné, hogy a világközvélemény érdeklődé­sének reflektorfényei végre elfordul­nak a szigetről, de hírügynökségek jelentései szerint továbbra sem múlt el az egyoldalú török katonai beavat­kozás veszélye. A DPA hírügynökség tudósítója szerint ismét készenlétbe helyezték a török hadiflottát, amely bármely pillanatban körülzárhatja a szigetet. Bár a ciprusi kérdés mielőb­bi rendezésére komoly intézkedést foganatosított a Biztonsági Tanács, végzetes hiba lenne a török fenyege­tésből származó veszély lekicsinylése. Számos tény bizonyítja, hogy Bonnban minden az „új kancel­lár — régi politika“ jelszó jegyében történik. Az uralmon levő Keresz­tény-Demokrata Párt (CDU) három­napos kongresszusa, jelképesen is szintén ezt bizonyítja: ismét Ade-I£ Nincs még egy földrész, ahol az > országhatárokkal annyi probléma > lenne, mint Afrikában. A közel­­t múltban például Etiópia és Szomá­­\ lia határán fegyveres összetűzésre került sor. Bár a veszteségekről « szóló adatok eltérőek, tény, hogy ismét területi kérdések miatt fo­­;» lyik az afrikai vér. Mint ismeretes, ;> Szomália már korábban bejelentet­ni te területi igényét az Indiai-óceán Ji felé lejtő Ogadeni-fennsík azon $ részére, ahol szomáli törzsek él-Ínek. Álláspontját azzal indokolta, hogy a szomáli népeket egy or­szágba kell csoportosítani. Rwanda és Burundi kapcsolatai is válságos pontra jutottak. Az elmúlt évek folyamán a két új állam közötti viszony egyre inkább kiéleződött. A zavargások még 1959 novemberében kezdődtek, amikor a volt Rwanda szul­­tánságban a bahutu törzsek (ezek képezik a lakosság többségét) igye­keztek megdönteni a vagyonos, ki­­zsákmáufyoló vatusszi törzs feudális uralmát. Mikor megalakult a Rwanda köztársaság, a vatusszi törzs tagjai tartva a bahutuk bosszújától, a szom­szédos államokba menekültek. Nagy részük most Burundi területén él. A világsajtóban egymást érik a vatusszik üldözéséről és öldökléséről szóló cik­kek, melyek ecsetelik a rwandai álla­potokat. Rwanda kormánya viszont a burundii hivatalokat okolja, hogy nem akadályozza meg a nyilakkal, lánd­zsákkal, lőfegyverekkel támadó va­tusszi harcosok támadásait, pedig ezek a csoportok éppen Burundiból indulnak Rwanda ellen. E két időszerű esemény is szemlél­teti az afrikai határkérdések bonyo­lultságát. A nézeteltérések igazi hát­terét azonban nem az afrikai államok politikájában, hanem a gyarmati múlt­ban kell látnunk. A mohó gyarmati hatalmak az egész hatalmas földrészt felparcellázták, semmibe véve a ha­gyományos határokat és az egyes tör­zsek lakta területek összefüggését. Az akkor kitűzött új határokat az nauert választotta meg elnökké, aki úgy látszik, a kancellári bársonyszék­től megválva csak látszólagosan tűnt el a nyugat-német politikai élet szín­padáról. A kulisszák mögött nyilván egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz a nemzetközi helyzet elmérgesítésére, a Kelet és Nyugat közti tárgyalások kibontakozásának megtorpedózására. Erhard kancellár szereplése a CDU kongresszusán ezt teljes mértékben igazolta, amikor leszögezte, hogy a bonni politika sarkköve továbbra is a NATO, valamint a Franciaországgal kötött együttműködési szerződés. A német kérdésben Erhard ismét félre­érthetetlenül kifejezésre juttatta, hogy a bonni politika központi törek­vése továbbra is az NDK bekebelezése marad. A kancellár kitért a berlini látogatások engedélyének ügyére is. Mint ismeretes, a bonni kormány nem járult hozzá a nyugat-berliniek hús­véti látogatásának engedélyezéséhez. Ezzel kapcsolatban azt mondotta, az a felfogása, hogy tovább kell folytat­nia a megbeszéléseket, de nem tit­kolta, hogy a nyugat-német kormány továbbra is saját feltételeinek elfoga­dásától teszi függővé a megállapodást. Érdemes lenne elgondolkodni azon, vajon a választási hadjárat miatt túl­zottan elfoglalt amerikai kormány meglazult politikai irányvonalának kö­vetkeztében a bonni revansisták nem vezetik-e túl messzire a nyugat­német kormány politikájának szeke­rét attól a reális, eddig elért ered­ménytől, amely már oly sok remény­nyel töltötte el az emberiséget? ^ Franciaország napjainkban köz­• • ponti helyen szerepel a világ­sajtóban. Nem csoda, hiszen a műit vasárnapi járási választások során a kommunisták megkétszerezték képvi­ököljog szabta meg. A gyarmatosítók Afrikát —, ha felidézzük a régi tér­képeket —, látjuk, hogy szinte mér­tani vonalakkal kalácsként felszeletel­ték. A nyílt gyarmati uralom utolsó hatvan esztendejében Afrikát három­szor osztották fel. Először az 1885-ös berlini konferencián, másodszor az első világháború, harmadszor pedig az olasz fasizmus tönkreverése után, a második világháborút követően. így történt, hogy az azonos nép­rajzi egységek érdekeinek mellőzésé­vel, erőszakos beavatkozásra megsza­kadtak az évszázados afrikai gazda­sági, kulturális és nyelvi kapcsolatok. Egyes nemzeteket, népcsoportokat (például Szomália esetében) 5—6 gyarmati államra szabdaltak szét, má­sutt viszont több idegen törzset egye­sítettek. Előfordult, hogy a gyarmati hatalom óriási tájrészeken sem tűzte ki a határokat, s most néhány évtized, sőt évszázad múltán gyakorlatilag le­hetetlen visszaállítani az elfelejtett, régi, a gyarmatosítás előtti határokat. John Gunther amerikai író „Afrika belsejében“ című könyvében szemlél­teti az európai uralkodók „nagyvona­lúságát“ — természetesen az afrikaiak számlájára. Viktória angol királynő Vilmos császárnak születésnapi aján­dékul a — Kilimandzsárót adta. Még­pedig azért, mert Vilmos hiányolta, hogy Tanganyikában (az akkori Né­met Kelet-Afrika része) nincsen egyetlen hóval borított hegy sem, — holott a szomszédos Kenya két ilyen csúccsal is büszkélkedhet. Ettől az „ajándékozástól“ kezdve a Kiliman­dzsáró máig is Tanganyikához tarto­zik. Afrika területi problémáinak meg­értéséhez ismernünk kell a történel­mi tényeket. A gyarmatosítók, külö­nösen az angolok, előszeretettel osz­tották fel az összefüggő népcsopor­tokat, vagy ezeket egyszerűen idegen nemzetekkel olvasztották egybe, hogy így könnyebben uralkodhassanak. Saj­nos, bár a nemzeti, a nyelvi, vagy vallási gyűlölet magját évtizedekkel ezelőtt vetették el, hatásuk még ma is érezhető. A súrlódások és ellensé­geskedések nem szolgálják Afrika selő tagjaik számát. A Francia Kom­munista Párt tehát lényegesen előre­tört a közigazgatásnak ezen a fontos posztján. Ezaz előretörés főként an­nak köszönhető, hogy a szocialisták és a kommunisták messzemenően együttműködtek. A francia kommu­nisták sikerének legfőbb jelentősége abban rejlik, hogy bebizonyosodott: a tömegek bizalommal vannak a párt iránt, s de Gaulle személyi hatalmá­nak rendszerében sem sorvad el a kommunista párt vonzóereje. Miközben Franciaországon óriási sztrájkhullám sodort végig, de Gaulle tábornok tovább lépeget világpolitikai elképzeléseinek sakktábláján. A Ju­goszláviából visszatért Benn Bella al­gériai elnökkel folytatott váratlan tanácskozása szinte megdermesztette nyugati ellenfeleit, noha köztudomású, högv Párizs a Szahara-sivatag kin­cseinek kiaknázásában szeretne na­gyobb részesedéshez jutni. Mexikóban tett hivatalos látogatá­sát a két állam közti gazdasági és politikai kapcsolatok elmélyítésének hangoztatása mellett politikai megfi­gyelők inkább borstörésnek tekintik a Fehér Ház orra alá, amelynek presz­tízse olyan súlyos válságba jutott egész Latin-Amerikában. A franciául rendkívül fellengősen beszélő de Gaulle, egykori bonni láto­gatása során német származására hi­vatkozott, Hamburgban pedig német nyelven mondott beszédet. Mexikói útja előtt lázasan tanulta a spanyolt, hogy Don Quiotte nyelvén köszönt­hesse Mexikó népét. A külsőségekre nagyon sokat adó tábornok azonban nem nyelvekből vizsgázik, hanem po­litikából. A közeljövő mutatja majd meg, vajon melyik igyekezete hozott nagyobb sikert. A Hétfőn rendkívül nagyjelentő­*• ségű eseményre kerül sor a Genfi-tó partján elterülő Nemzetek Palotájának nagytermében. U Thant főtitkár 123 ország képviselőjének je­lenlétében megnyitja a kereskedelmi világkonferenciát. Közismert, hogy a szocilaista orszá­gok évek óta harcoltak egy világke­reskedelmi konferencia összehívásá­ért. Most végre siker koronázta ezt a törekvésüket. Az értekezleten a világ legkülönbözőbb sarkából érkeznek küldöttségek, tehát érdemlegesen vi­tatják majd meg a nemzetközi keres­kedelem, valamint az országok közötti gazdasági kapcsolatok problémáját. A genfi konferencia egyik hivatalos okmánya az a javaslat, amelyet a Szovjetunió, Lengyelország és Cseh­szlovákia kormánya juttatott el az előkészítő bizottsághoz, s amelyben síkra szállnak a politikai feltételektől mentes, szabad nemzetközi kereske­delem fejlesztéséért, valamint a gaz­daságilag gyengén fejlett országok megsegítéséért. (tg) 9 Gromiko látogatása a svéd ki­rálynál. Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter svédországi útja során látogatást tett VI. Gusztáv Adolf svéd királynál is. # Dánia kormánya helyesli Hrus­csov elvtárs javaslatát a határok ren­dezésének békés megoldásra vonatko­zólag. Krag dán miniszterelnök a szov­jet miniszterelnök üzenetére adott válaszában megállapítja, hogy kormá­nya nagy jelentőséget tulajdonít a béke megerősítésének és a nemzetkö­zi viszályok békés megoldásának. 9 A CSKP KB küldöttsége Auszt­riában. Az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására csehszlovák pártküldöttség érkezett Ausztriába, amelyet Drahomír Kolder elvtárs, a CSKP KB elnökségének tag­ja vezet. 9 Tito elnök az életszínvonal emel­kedéséről. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának ülésén tartott beszédében hangsú­lyozta, hogy elsőrendű feladat a meg­oldásra váró problémák megértése. Az életszínvonal nem emelhető csupán a bérek emelésével — hangsúlyozta Tito elnök. Afrika és a vitás területi kérdések érdekeit. Gátolják az önálló államok gazdasági és kulturális kulcskérdé­seinek megoldását, megnehezítik a haladó szellemű egység kialakítását, és — ahogy az emlékezetes marokkó— algériai konfliktus is megmutatta —, ürügyként szolgálhatnak a nem kapi­talista fejlődés útját választó orszá­gok elleni támadásra. Ezt az egész kontinensre kiható veszélyt nem sza­bad lebecsülni, mert a súrlódások módot adnak az imperialistáknak, hogy közvetlenül beavatkozhassanak a független államok belügyeibe. Hogyan oldható meg e problémák tömkelegé, ahol általában a népek önrendelkezési joga kerül szembe az új államok területi integritásának el­vével? A válasz nem könnyű, de már az afrikai vezetők tavalyi Addisz- Abeba-i értekezlete is leszögezte, hogy a területi viták megoldásának egye­dül járható útját a békés tárgyalá­sokban, a megértésben és a szerző­désekben kell keresni. Jelenleg egyes afrikai államok azo­kat a területeket szeretnék vissza­szerezni, melyeket a múltban a gyar­matosítók máshová soroltak. Igé­nyeiknél a lakosság nemzeti és vallási egységére hivatkoznak. Ez a szempont a jelenleg érvényes határok megvál­toztatásával számol. Az államok több­sége viszont azt hangoztatja, hogy ez nem reális megoldás, hiszen a fenn­álló határok már régen érvényesek és újramegvonásuk sok más problé­mát vetne felszínre. Indoklásuknál a területi sérthetetlenség és az egység elvére hivatkoznak. Jack Moddis an­gol „Afrika-szakértő" feltételezi, hogy az imperialista hatalmaknak sem ér­deke a területi problémák alapos és igazságos megoldása, hiszen volt gyar­mataikat továbbrj is érdekkörükben szeretnék tartani. Ezen kívül, ahogy már említettük, a mostani bizonytalan helyzet számukra a beavatkozási le­hetőség szempontjából is megfelel. Vannak javaslatok a vitás területek közös használatára, a jogi helyzet megváltoztatása nélkül. Tavaly a Ke­let-Afrikai Föderáció megalakításával kapcsolatos tárgyalások során, mely magába foglalná Kenyát, Tanganyikát, Ugandát, esetleg Zanzibárt, a nagyobb területi egységek kialakításának cél­szerűségét is említették. A bonyolult problémák megoldásá­nak egyedül helyes módja a baráti együttműködés, az egység, a kölcsö­nös békés megértés, az érdekelt felek közös igyekezete, mert ez nemcsak az afrikai államok, hanem a világ bé­kéjének is érdeke. Vajon jóra vezet­­het-e a jelenlegi etiópiai—Szomáliái konfliktus ? Nyilvánvaló, hogy csak tovább szíthatja az indulatokat, elmé­lyítheti az ellenségeskedéseket, meg­­terhelteti a nemzetgazdaságot, lefé­kezheti a gazdasági és kulturális elő­rehaladást és végeredményben ko­moly károkat okozhat az afrikai egy­ség kialakítása szempontjából. A szovjet kormány javasolta az afri­kai államfőknek és kormányoknak, hogy kössenek szerződést a területi problémák békés megoldás érdekében. Ez a javaslat élénk visszhangra talált az afrikai kormányoknál és több ál­lamférfi hangsúlyozta válaszában egy ilyen szerződés időszerűségét és je­lentőségét. A megkötendő szerződés egyrészt figyelembe venné az afrikai tapasztalatokat, másrészt komoly nem­zetközi jogi támaszt képezne a vitás területi kérdések megoldásánál. A szovjet javaslat világos formulá­­eiói lelepleznék a nemzetközi jogi el­vek öncélú magyarázóit, ahogy ez az 1956-os Egyiptom-elleni angol táma­dásnál vagy öt évvel később, a fran­ciák tuniszi agressziójánál oly szem­betűnően megmutatkozott. A szovjet dokumentum azonban hangsúlyozza, hogy a szerződés tézisei nem értel­mezhetők a gyarmati felszabadító mozgalmakra, melyek keretében a nép felszabadulása érdekében olyan eszkö­zöket választhat, melyek az adott kö­rülmények mellett a legmegfelelőbbek és célravezetőek. A szovjet békekezdeményezést, mely a területi kérdések békés megoldása mellett időszerűen foglalkozik az afrikai problémákkal, szerte a világon üdvözölték és jelentős tényként érté­kelték. M. M. Mint azt már közöltük, a Biztonsági Tanács döntése értelmében ENSZ-csa­patok érkeznek Ciprusra, hogy közre­működjenek a rend fenntartásában. Felvételünkön a kanadai egységek ér­kezését láthatjuk, amikor Nikóziában kiszállnak a repülőgépből. Foto: ŐTK 45 évvel ezelőtt 1919. március 21-én alakúit meg a Magyar Tanácsköztársaság Az elvesztett első világháború után, mely nyomort és pusztulást hozott Magyarország népeire, a nemzeti és demokratikus forradalom nyomán megalakult polgári demokratikus kor­mány, engedve a nép követelésének, békét kötött, kimondta az elszakadást a Habsburg-monarchiától, választó­jogot adott a nemzetnek és demokra­tikus reformokat léptetett életbe. A szociális kérdést azonban, az évszá­zados nyomor felszámolását, a nemzet gazdasági és kulturális felemelkedé­sét, összetételénél és a liberális bur­zsoáziával való kapcsolatainál fogva képtelen volt megoldani. Az 1918 végén megalakult Kommu­nista Párt vezetésével a forradalmi tömegek, követve a szovjet bolsevi­kok nagyszerű példáját, kezükbe vet­ték sorsuk irányítását, megdöntötték a burzsoá rendszert és megalakították az első magyar szocialista államot, a Magyar Tanácsköztársaságot. Mint minden esetben, amikor a nép elkergeti a kizsákmányolókat, most is összefogott a nemzetközi reakció, hogy vérbe fojtsa a jobb, emberibb életért harcoló proletárok forradal­mát. A hős magyar hadsereg páratlan áldozatokkal, hősiesen harcolt a min­den oldalról rátámdaó korszerűen fel­szerelt intervenciós csapatok ellen. Vereségét a hatalmas túlerő és a belső árulás okozta. A Tanácsköztársaság elbukott, de hősi hagyományai élnek és hatnak a most már véglegesen győztes prole­tárforradalom után a békét és szo­cializmust építő nép lelkében. A magyar dolgozók e történelmi tette nagy nemzetközi jelentőséggel bír az egész munkásmozgalom és a marxi-lenini gondolat diadalmas út­jának szempontjából. A A Délafrikai Köztársaság köz­oktatási minisztériumának döntése alapján minden fokozatú iskola iroda­lomtörténetéből törölni kell Shake­speare világhírű drámáját, az Othello -t. Az ottani ,Jcultúrfelelősök“ nézete szerint a legendabeli ciprusi fekete kormányzó házassága és Desdemona, a felesége nagy szerelme férje iránt nem egyeztethető össze az ország faj­gyűlölő törvényeivel. A Az Egyesült Államok nagy rakéta­támaszpontján, Cap Kennedy-n (Cap Canaveral) újságírócsoport jelenlété­ben került sor egy óriás-rakéta kilö­vésére. A rakéta azonban csak néhány méternyire emelkedett, majd elhagyta a pályáját, és felrobbant. A hivatalos jelentés szerint „a kilövési Icísérlet részben sikerült“. Amikor az újság­írók erre csodálkozásuknak adtak ki­fejezést, a hivatalos tényezők kifejtet­ték, hogy a kísérlet azért mondható részben sikeresnek, mivel a gombnyo­más, amely által a f éh ebillent kolosz­­szust felrobbantották, nem mondott csődöt, tehát az sikeres volt. A Rusk, amerikai külügyminiszter magyarázta újságíróknak, hogy alapos és rendszeres megfigyelése alapján megállapította, hogy Lyndgn B. John­son, az USA jelenlegi elnöke, sokkal kisebb szókinccsel rendelkezik, mint elődje, John F, Kennedy. 1964. március 21.

Next

/
Thumbnails
Contents