Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-03-07 / 20. szám
- TUDOMÁNYOS ÉRDEKESSÉGEK - TUDOMÁNYOS ÉRDEKESSÉGEK -Állatkísérletek az ember szolgálatában Súlytalanság • A repülő laboratórium utasai • A halak „hidegvérűek“ Repülőgépünket tréfásan Noé bárkájához szokták hasonlítani, mert macskák, kutyák, nyulak, egerek, madarak, halak emelkedtek rajta a levegőbe. Valamennyien különbözőképpen viselkedtek a súlytalanság állapotában. Lassacskán mégis mutatkoztak bizonyos közös sajátságok. Az emlősállatok kivétel nélkül hevesen mozogni kezdtek. Különösen jellegzetesek voltak „futó" mozdulataik — a levegőben függve az állatok úgy viselkedtek, mintha valami kellemetlen elől akarnának elszaladni. Az ismételt kísérletek során az állatok egyre kevésbé nyugtalankodtak és végül eljött az az idő, amikor már az első másodpercektől kezdve nyugodtan lebegtek. Ez a szakasz leghamarabb a kutyáknál következett be. A halak és a madarak kivételt képeznek. Ezek, különösen a halak, jóformán nem is érzékelik a nehézségi erő megszűnését. Ügy látszik, a súlytalanság nem vált ki szervezetükben különös eltérést. Lehet, hogy éppen belőlük lesznek az „űrfarmok“ első lakói, ők látják majd el az embereket élelemmel, a hosszú bolygóközi repülések idején. Az embereket aszerint, hogy mit éreznek a súlytalanság állapotában, két csoportra oszthatjuk. Az első csoportba tartozók, amikor először kerülnek a súlytalanság állapotába, úgy érzik, hogy esnek, zuhannak lefelé. Ezt a látszólagos esést félelemérzet kíséri, van, aki akaratlanul is felkiált, mintegy támaszt keresve kapkod a kezével. Ilyen pillanatokban a műszerek a légzés kihagyását, lassúbb szívverést mutat. A második csoportba sorolható emberek úgy érzik ilyenkor, mintha megfordítanák őket. Egyesek úgy érzik, mintha a repülőgép kerekeivel felfelé fordult volna, másoknak úgy tűnik, mintha a repülőgép függőlegesen állna, és ők fejjel lefelé, a hasukon feküdnének, ismét mások, hogy a repülőgép oldalára fordult, stb. Ez a csoport nem esett át nagy megpróbáltatáson, de azért a súlytalanság állapotában „valahogy kelletlenül“ érezték magukat, émelyegtek. A súlytalanság állapotában végzett kísérleteknél tehát az embereket illető két nem kívánatos jelenségre kellett figyelni; a félelemérzetre és az egyensúlyérzékelő szervek működési zavaraira. Érdekes, hogy a következő repülések során az első csoportba 4 A szumátrai áthatolhatatlan erdőkben él a Rafflesia virága, mely öt, gyönyörűen színezett sziromlevéllel rendelkezik. A virág átmérője egy méter s a súlya csaknem öt kiló. A Rafflesia érdekessége, hogy gyökér, szár, levél nélkül hajt ki a földből. 4 Egyszemélyes tengeralattjárót próbált -ki alkotója, Krippel mérnök, a nyugat-németországi Ammerseen. A búvárhajó áttetsző műanyagból készült és delfin-alakú. A villanymotorral működő 2,20 méter hosszú, 1 méter magas és fél méter széles hajó kitűnően megfelel mentési akciókra, 30 méter mélységig, valamint kutatómunkára. 4 Körülbelül 2000 évvel ezelőtt, az ókori Görögországban csupán két almafajta létezett, míg Rómában 1500 évvel ezelőtt 37 almafajtát ismertek. 4 Egyetlen napraforgó a nyár leforgása alatt körülbelül 200 liter vizet raktároz el, vagyis egy egész hordóval. Ebből csupán 400 grammot hasznosít közvetlenül, a többit az elpárolgás fenntartására és az ásványi sók feloldására használja fel. 4 A Hiazdomus nevű mélytengeri hal állkapcsai, nyelőcsöve és gyomra annyira tágulékony, hogy saját testméreteit kétszeresen meghaladó zsákmányt is képes elnyelni 4 A világ első bélyeggyűjtő egyesülete Londonban, 1869-ben alakult meg. Az első bélyegkiállítást azonban jóval később tartották, Becsben, 1881-ben. • Jusip Jurkovicsnak, egy nemrég 93 éves korában meghalt jugoszláv földművesnek 50 foga volt. Jurkovics zápfogai duplán nőttek ki. Fogsora különben teljesen épp volt és haláláig egyetlen foga sem hiányzott. tartozók nagyon gyorsan megfeledkeztek félelmükről. Minden ok nélkül öröm, vidámság fogta «1 őket, semmilyen egyensúlyi zavart nem lehetett rajtuk észrevenni. A másik csoportba tartozó emberek viszont, akik átfordulást éreztek továbbra is „tengeri“, illetve, az adott esetben Inkább „kozmikus“ betegségben szenvednek. S ha később ez nem is jelentkezik, az ebbe a csoportba tartozó emberek számára a súlytalanság soha nem válik kellemessé. Néhány szót a látás megváltozásáról a súlytalánság állapotában. Megállapítást nyert, hogy az idomokat ilyenkor sokan torzítva és felnagyítva látják. Az érzéki csalódás különböző lehet: a kör elipszisnek vagy körtealakúnak, az egyenes idom görbének, vagy hullámosnak tűnik. Furcsa és egyelőre érthetetlen, hogy ezek a látási zavarok csak azoknál jelentkeznek, akik úgy érezték, mintha zuhannának, amikor a súlytalanság állapotába kerültek, míg azoknál az embereknél, akiket a második csoportba soroltunk, ilyen zavarok soha nem jelentkeztek. Könnyű-e a súlytalanság állapotában dolgozni? Igen, könnyű, válaszolta mindenki, aki velünk repült. Amikor azonban a munka eredményességét pontosan és automatikusan jegyeztük, kiderült, hogy ez távolról sincs így. A különleges feladatok elvégzésének ideje hosszabb lett, a hibák száma megnőtt. Ebből következik, hogy a munka rosszabbul ment, de ezt az emberek nem vették észre, túlértékelték munkájuk gyorsaságát és minőségét. Valószínű, hogy a súlytalanság még sok meglepetést tartogat számunkra, hiszen még csak most kezdődött el ennek a különös állapotnak igazi vizsgálata. Leonyid Kitájev-Szmik ABIOTIKUS KÄROSITÖK. A környezet élettelen tényezőinek szélsőséges hatásai, mint például a fagy, hőség, szárazság, nedvesség, vihar, hó, jég, flistgázok, talajhibák, tűz, stb. ERDŐESZTÉTIKA. A tájszépségi szempontok érvényesítésére törekvő erdőgazdasági tevékenységet, Illetve annak elméleti alapjait foglaljuk össze e néven. Parkerdők, sétaerdők létesítése, kiránduló és üdülő erdők fenntartása az erdészet különleges feladata. De kizárólag üzemi rendeltetésű erdőknél is helyes az esztétikai igények kielégítése érdekében a fafajok megfelelő elegyítésére, erdőszegélyek kialakítására tekintettel lenni. AGÖN1A (halálküzdelem) az élő. szervezetnek közvetlenül a halált megelőző állapota, Jellemző rá az izom- és idegműködés fokozatos megszűnése, a kimaradó érverés és légzés, az öntudat kialvása. GUTTÄCIÖ a növények aktív vízkiválasztása a bőrszövetben levő vízkiválasztó sejtek által. A gyökérnyomás felfelé hajtja a nedveket a növények szállító szöveteiben. Amennyit e folyamat gyorsabb, mint a levelek párolgatása, ép levelek hegyén és szélén is kiválhat cseppalakban a víz. Különösen páratelt térben észlelhető jól a guttáció, midőn a víz elpárolgására nincs mód. HARMATGYÖKEREZÉS. A talajfelszínhez közel eső gyökerek eltávolítása. Oltványvesszőkön a harmatgyökerek az oltásforradásról, vagy az oltásforradás alatti alanyrészről törnek elő, de gyakori a nemesrész legyökeresedése is. Ez utóbbi különösen veszélyes, mert az alany elrúgására vezet. Mivel a nemesgyökereket később a filoxéra tönkreteheti, a harmatgyökerén élő oltványtőke előbb-utóbb elpusztul. Harmatgyökereztetésre rendszerint metszéskor kerül sor. Fiatal szőlőben ezt a műveletet ajánlatos minden évben elvégezni. M1SZTELLA (fojtott must) olyan ital, melyben a must erjedését, illetve továbberjedését magasfokú borpárlat hozzáadásával megakadályoztuk. ALMA-FAR. A lovaknak az a széles, gömbölyű és rövid far-alakulása, amely mélyentűzött farokkal párosul. Közepes értékű faralakulás. A kutyák más emlősöknél nyugodtabban viselik a súlytalanságot. Gyorsan megszokják a szokatlan állapotot. Átél utolsó részében a szőlő munkálatai többnyire az oltásra és karókészítésre szorítkoznak. A szőlőink támaszrendszere túlnyomóan karós támasz. 9 karók anyaga leginkább akác, vagy fenyőfa. Az akácfából készült karók lehetnek fűrészeltek, hasítottak, vagy hengeresek. A legmegfelelőbb a hasított karó, mert a legtovább eltart. Hátránya azonban, hogy csak kivételesen jó fából nyerhető. A fűrészelt karók egyenesebbek, de gyakran eltörnek karózás alkalmával. A fűrészelés ugyanis nem mindig a fa szálkájával halad párhuzamosan. A hengeres akáckarók értéktelenebbek, mint az előbbi kettő, mert ezek fiatal ágfából vannak. A fa egyes részei nem egyforma értékűek karókészítés szempontjából. Keményfánál legjobb a törzs alsó része. Ebben a szövetek sűrűbbek és tartósabb lesz a belőlük nyert karó. A fa külső része a szíjács sok vizet és fehérjéket tartalmaz, hamar elkorhad. Jobb a belső geszt és mert ásványi anyagokban gazdagabb, jobban ellenáll a korhadásnak, szúnak. A tűlevelű fáknál ez éppen fordítva van. Ott a fiatal hengeres karók a tartósabbak. A tartósságot ezeknél a bennük levő gyanta mennyisége szabja meg. A nyers, frissen készült karókat ajánlatos egy évig kalitkába rakva megszárítani, elgörbülés ellen. A karók tartósítása: A szőlőkaró elég nagy befektetést jelent a gazdaság részére. Ha számítjuk, hogy hektáronként a karós támaszú szőlőben körülbelül 6000 db szőlőkaró szükséges, ez darabonkénti 2,40 Kcs-t számítva, mintegy 14 400 pontjában máglyaszerűen állványra rakjuk. A tetejére kórót, vagy szalmát teszünk beázás ellen. Ez a módszer nem megfelelő, mert hektáronként mintegy 30 munkanapot vesz igénybe a kiszedés és visszarakás, továbbá pedig az évenkénti karóverés által sok karónk eltörik, tönkremegy. 2. A karók alsó részének megpörk&ése Nyílt láng fölé tartjuk a karónak azt a részét, amely a földbe kerül és 3 — 4 milliméter mélységben megégetA szőlőkarók készítése és tartósítása Kcs. A karó élettartama tartósítás nélkül körülbelül 15 év, ami azt jelenti, hogy a hektáronkénti elhasználódás évente csak a karóból (14 400 : : 15) közel ezer koronát tesz ki. Vagyis ezer koronával megdrágul a szőlő ha-onkénti termelése, minden évben. Az országban mintegy 15 000 ha karós támaszú szőlőnél ez tehát évi 15 millió Kcs. Hogyan lehetne ezt a nagy veszteséget csökkenteni. A külföldi példák nyomán úgy, hogy a karókat tartósítjuk. Ahogyan a vasútnál és a telefontáviró huzalok oszlopait tartósítják, éppen úgy lehet tartósítani a szőlőkarókat is. Tartósítás által az élettartamuk kétszeresére növekszik, tehát az elhasználódás költsége így a felére csökken. A karók tartósításának többféle módszere ismeretes. Ilyenek: 1. A karók őszi kiszedése ősszel, lombhullás után a szőlőkarókat összeszedjük és a tábla köz-Ajojásj tápanyag és gyógyszer 1964. március 7. A tyúktojás csaknem 5000 éve az első helyet foglalja el az emberi táplálékok között. Utána szorosan a tej következik. Ami a csecsemő számára a tej, ugyanaz a felnőttnek a tojás. A tojásban nagy mennyiségű, biológiailag teljes értékű fehérjét, különféle nagyon értékes zsírokat, ásványi anyagokat, vitaminokat találunk. A tojás összesen mintegy hetven-nyolcvan féle, a szervezet felépítéséhez és egészséges fenntartásához nélkülözhetetlen anyagot tartalmaz. Táplálóértéke 75—80 kalória. Egyetlen tojással egy felnőtt ember napi állati eredetű fehérjeszükségletének mintegy a 30—40 %-át fedezheti. Hangsúlyozni kell a tojásnak kénben gazdag aminósavait, amely a hús 4 %-os kéntartalmú aminösavaiva! szemben 6,5 %-ot tartalmaznak. Értékes téplálóanyag tartalma miatt a tojás a betegek táplálékában igen fontos szerepet játszik. De nemcsak magas táplálóértéke miatt nélkülözhetetlen hanem azért is, mert rendkívül jól emésztődik és igen gazdag védőanyagokban. (Meg kell jegyezni, hogy a nyers tojás, különösen a tojásfehérje nehezebben emészthető, mint a főtt, kevésbé használódik ki, bélzavarokat, sőt mérgezési tüneteket is okozhat.) Bőséges foszfortartalma miatt fogyasztása jótékonyan hat az idegrendszer zavaraira és kedvezően befolyásolja a szénhidrát forgalmat. A tojás igen értékes szervesen kötött emészthető vasat is tartalmaz. A nyomelemek közül igen fontos a jódtartalma. A tyúk nagymennyiségű jódot halmoz fel a tojásban. A tojás sárgája sok zsírban oldódó A- és D-vitaminc, valamint kisebb mennyiségben E- és K-vitamint tartalmaz. A vízben oldódó vitaminok közül a tojásban a B-vitamin csoport taláható, amelyekből eddig 9 félét mutattak ki. Egyetlen tyúktojás egy felnőtt ember napi teljes vitaminszükségletének 10—15 %-át fedezi, kivéve a B(-vitamint, amely csak mintegy 5 °/o-ban fedezi a napi szükségletet, C-vitamint a tojás nem tartalmaz. A tojás sárgájában megtalálható lecithint különböző készítmények formájában agy- és idegszövetek számára mint idegtápszert használják. A szívizom is gazdag leciíhinben. A szív- és idegbetegek diétája szempontjából nagyon lényeges, hogy a tojássárgája más táplálékokhoz viszonyítva kevés, a tojás sárgájának 26 mg°/o-át kitevő nátriumot tartalmaz. Annak ellenére, hogy a tojás kitűnő tápanyag, mégis alkalmas arra is, hogy fogyókúrák zsírmentes étrendjében még nagyobb mennyiségben is kedvező hatással szerepeljen. Az elfogyasztott tojásmennyiség kalóriaértékének mintegy 30 %-át a szervezet mint hőt adja le. Az így leadott energiából pedig nem képződik zsír. A fehérjegazdag, hús- és tojásételeknek ezzel hőleadó, melegítő hatásával áll összefüggésben az északi népeknek a viszonylag magas fehérje fogyasztása. A reumatikus megbetegedések okainak vizsgálatával foglalkozó egyik chikágői kutatóintézet negyven reumára nagyon fogékony gyermekkei folytatott vizsgálatai során oly'án, még tovább tanulmányozandó megállapításokat tett, hogy a tojás sárgája bizonyos védelmet nyújt a lázas reumatikus tünetek kifejlődése ellen. Amint látjuk, a tojásnak, mint tápanyagnak és mint gyógyszernek állandóan növekszik a jelentősége. (A magyarországi ,,Baromfitenyésztés“-ből) jük. Ez a módszer jelent ugyan valami élettartam-hosszabbítást a karóknál, de rendkívül lassú és az égetéssel is erősen meggyöngítjük a karókat. Nagyüzemileg ezért ezt sem ajánljuk. • 3. A rézgáliccal történő tartósítás Nagyobb fa, vagy betonedénybe, medencébe 35 — 50 cm mélységű 5 “Zoos rézgáücoldatot teszünk. Ebbe az oldatba beleállítjuk a karókat hegyes végükkel és 10 — 12 napig hagyjuk benne. Ez alatt az idő alatt az oldat 4 — 5 milliméterre beszivárog a karók szöveteibe és megakadályozza a kártevők tevékenységét. A nyers fába a beszivárgás valamivel gyorsabb. Utána kiszedjük, megszárítjuk és kirakhatjuk a szőlőbe. 4. A köszénkátrányos, vagy karbolineumos eljárás A száraz karók tartósítási módja. Vasedényben felmelegítjük az anyagot, majd amikor forrni kezd, belerakjuk a karókat 10 — 15 cm-rel mélyebben, mint ameddig a földbe kerülnek. Körülbelül 3 óra hosszáig főzzük a kátrányban, 1 — 1,5 óráig pedig a karbolineumban, mivel az utóbbi könnyebben beivódik a fába. A főzés után a karókat kiszedjük és máglyába rakva egy évig tároljuk. A kátrány, vagy karbolineum gőzei ugyanis a szőlő gyökérzetére mérgező hatásúak és meg kell várnunk, amíg elillannak. 5. A higanyklorid és cinkkloridos tartósítás E két anyag V2—S/4 %-os oldatban szintéti jó impregnál. Ebbe az oldatba a puhafából készült karókat 8 — 10 napig, a keményfa karókat valamivel hosszabb ideig beleállítjuk. A karózást tavasszal végezzük. Ha a szőlő úgy kívánja, már az első évben karózzuk be. Ügyeljünk a karózásnál, hogy a szőlő gyökereit meg ne sértsük. Legjobb, ha 15 —20 cm-re tesszük őket a tőkétől. Ugyancsak figyelemmel kell lennük arra is, hogy a karók ne akadályozzák a talajmunkákat. Tehát sorba legyenek. Egyébként a leghelyesebb az északkelet felőli karózási irány. Vasas Ferenc, Szőlészeti Mesteriskola (Karvaí) 4
