Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-01-07 / 2. szám

Agrokombináiok J ugoszláviában Ä Szabad Földműves számára írta: Dr. SÜTŐ KÁLMÁN, a Mezőgazdasági Világirodalom szerkesztő-bizottságának tagja A jugoszláv mezőgazdaság az utóbbi években nagyot fejlődött. A termés­átlagok a főbb növényfélékből közel 50 %-kal haladják meg a háború előt­tit. Nagymértékben nőtt a hús, tej, zsírtermelés volumene is. Az utóbbi három évben a sertéshústermelés pél­dául több mint 40 %-kal emelkedett. E nagyarányú fejlődéshez nem kis mértékben járult hozzá, hogy Jugo­szláviában is jelentős lépéseket tettek a mezőgazdasági termelés kollektivizá­lására, koncentrált mezőgazdasági nagyüzemek létrehozására. Jelenleg Jugoszlávia mezőgazdasági területének mintegy 17 %-án állami gazdaságok (agrokombináiok) és szö­vetkezetek gazdálkodnak. Ezek az üzemek, különösen az agrokombinátok, a jugoszláv mezőgazdasági termelés legmagasabb színvonalát képviselik. Termelésük magas színvonalát jelen­tősen elősegíti a fokozódó gépesítés, az egyre több műtrágya, és az a sok­oldalú termelési tapasztalat, amelyet ezeknek az üzemeknek a szakemberei a világ szinte minden részéről össze­gyűjtöttek. Nagyrészt ezek eredmé­nye, hogy a létrehozott állami gazda­ságok terméseredménye egyes termé­nyekből az egyéni gazdaságok hoza­mait többszörösen felülmúlják és az állatok haszonhozamai is messze meg­haladják azokat. Ez év nyarán két hetet töltöttem Jugoszláviában és alkalmam volt ezek közül a fejlett nagyüzemek közül a beljei, az osijeki és a beográdi agro­­kombinát munkáját a helyszínen is tanulmányozni. Mielőtt ezeknek az üzemeknek a munkájával, illetőleg az itt szerzett tapasztalatokkal foglalkoznánk, szük­séges, hogy néhány szót ejtsünk álta­lánosságban ezekről a jugoszláv me­zőgazdaságra jellemző nagyüzemekről, az agrokombinátokról. Az agrokombinátok olyan mező­­gazdasági vállalatok, amelyek egye­sítik a mezőgazdasági termékek termelését és ezek feldolgozását. A szó mindennapos használata szerinti me­zőgazdasági termelés (élelmiszeripari nyersanyag előállítás) tehát munká­juknak csak egyik oldalát jelenti, má­sik része ezeknek a „nyersanyagok“­­nak „végtermékké“ történő feldolgo­zása, sőt ezeknek a fogyasztáshoz való eljuttatása. Az agrokombinátok általában 10 — 20 ezer hektár mezőgazdasági területtel és ennek megfelelő nagyságú állat­tartással rendelkeznek. Emellett pél­dául az osijeki kombinátnak tejfeldol­gozó üzeme, hűtőháza, cukorgyára, csokoládégyára, len-kendergyára, tég­lagyára, szeszgyára, olajütője stb. van. Ezeknek az ipari üzemeknek a szük­séges nyersanyagát nagyobbrészt az agrokombinát szolgáltatja. A saját ter­melés mellett szerződéses alapon azon­ban szövetkezetektől és egyéni gazda­ságoktól is vásárolnak fel „nyersanya­got“, például hízósertést, baromfit, cu­korrépát, gyümölcsöt, tejet, bort stb. Az előállított termékek legnagyobb ré­szét a kombinát saját kiskereskedelmi bolthálózata útján értékesíti. Az agrokombinátokban megvalósított egységesülés előnye a mezőgazdasági termelés, és az ipari feldolgozás érde­keinek jobb összeegyeztetését jelenti. Ez önmagában a mezőgazdasági ter­melést nem teszi ugyan jövedelmezővé, de az élelmiszereken elért akkumulá­ciót az értékesítés, az ipari feldolgo­zás és a mezőgazdaság között meg­osztja, ami viszont az esetleges terme­lési ráfizetést ellensúlyozza, illetve a végtermékekkel szembeállítva jövedel­mezővé teszi. Az agrokombinátok irányítása a ma­ximális vállalati nyereség elérésében való messzemenő anyagi érdekeltség­ben nyugszik. A vállalatok állami terv­feladatot nem kapnak. Gazdálkodásu­kat összehangolva a piaci igényekkel és az export lehetőségekkel, teljesen önállóan szervezik meg. annak szem előtt tartásával, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel minél nagyobb jöve­delmet biztosítsanak részben dolgozóik részesedése, részben a vállalat tovább­fejlesztése céljára. A gazdálkodásnak ez a kötetlen formája természetesen feltételezi, hogy a vállalatok közötti konkurrencia, az értéktörvény hatása, illetőleg az árak alakulása a népgaz­daság igényeinek megfelelően irányítja a termelést. A kombináton belül az egyes mező­­gazdasági, illetőleg ipari ágazatok, ter­melési egységek is teljesen külön el­számolási egységeket képeznek, olyan­nyira, hogy pl. a takarmányt a nö­vénytermelő üzemág eladja az állat­­tenyésztésnek vagy például az állat­tartás meghibásodott gépeit térítés ellenében javítja meg a növényterme­lés kezelésében lévő gépműhely. Ezek­nek a termelési egységeknek a mun­káját a központi apparátusban szer­vezett szakszolgálat irányítja és han­golja össze. Ők viszont a két igazgató­helyettesnek vannak elárendelve. Az agrokombinát élén a pályázat alapján kinevezett igazgató áll, aki azonban a vállalat munkástanácsának van alárendelve és az irányításban is az segíti. A kombinátok vezetői sze­rint a legfőbb irányítószervek a mun­kástanácsok. Az agrokombinátok termelésüket el­sősorban saját vállalati pénzeszközeik­ből finanszírozzák. Dolgozóiknak az éves tervükben előirányzott és a mun­kástanács által jóváhagyott - fizetés­nek 80 %-át garantálják. Munkásaik általában teljesítménybérben dolgoz­nak és emellett a vezetőkkel együtt különböző prémiumnak nevezhető ösz­tönzőkkel biztosítják részükre az anyagi érdekeltséget a termelés ered­ményességében. A vállalatok az állami felhalmozási alaphoz különböző adók­kal járulnak hozzá. Az állam iránti kötelezettségek tel­jesítése után fennmaradó jövedelem egy — kisebb — részét a dolgozók között osztják szét nyereségrészese­désként. a többi Redig alapképzésre szolgál. Ebből a felhalmozott alapból finanszírozzák beruházásaikat és ké­peznek tartalékokat. A beruházásokból saját eszközeik kiegészítésére 50 %-ig kamatostól visszafizetendő hitelt ve­hetnek igénybe. A veszteséges vállalatnak egy évi időtartamra — gazdálkodása megjaví­tásához — állami hitelt nyújtanak és emellett állami gondnokot rendelnek ki. Ha a veszteséget nem tudják meg­szüntetni, sor kerül, a vállalat átszer­vezésére, felszámolására. Ez a felszá­molási rendszer a vállalatok vezetőit nagy hatáskörrel ruházza fel, ugyan­akkor nagy felelősséget is támaszt ve­lük szemben. Az agrokombinátok magas színvo-A Beográdi Agrokombinát központi gépparkjának egy része nalú növénytermelést folytatnak. Eh­hez nem kis mértékben járul hozzá, hogy területükön kiváló öntözési le­hetőségekkel rendelkeznek. Igen gaz­daságos, jó megoldásnak látszik, ahogy a beljei kombinát a területek vízgaz­dálkodását megoldja. Itt a terület nagy részén nem öntöznek, hanem ehelyett a csatornákban a víz szint­jének emelésével vagy csökkentésé­vel szabályozzák a táblák altalaj víz­szintjét. Az itteni vezetők véleménye szerint ez a módszer igen kedvező eredményekkel jár és szükségtelenné teszi a felszíni öntözést. A kiváló talajadottságok mellett az intenzív növénytermelésnek a nagy­­adagú műtrágya felhasználás terem­tette meg a feltételét. Ezekben az üzemekben a 10 — 12 q-ás, sőt egyes táblákon a 20 q-ás műtrágya felhasz­nálás általános. A termelt kultúrák közül a búza-, cukorrépa- és a lucernatermelés ered­ményei a legszembetűnőbbek. Búzából csaknem kizárólag olasz és francia fajtákat vetnek, 10 — 12 q mű­trágyával. Jelentős mennyiségű mű­trágyát használnak fel fejtrágyánként. Nézeteik ebben a tekintetben jelentő­sen eltérnek a nálunk vallott felfogás­tól. Amíg nálunk ugyanis az a véle­mény, hogy a fejtrágyát legkésőbb március végéig ki kell szórni, náluk még május közepén is szórtak ki ha­­onként 3 q műtrágyát (repülőgépről). Eredményeik évek óta kiválóak, és ebben az évben is ha-ként 50 q-s ter­méseket takarítottak be. Nagy területen, a szántó 10 — 25 szá­zalékán termelnek cukorrépát. Ez biz­tosítja legnagyobbrészt saját cukor­gyáraik nyersanyag szükségletét. Fel­tűnő volt, hogy amíg a gabonatermesz-DÁNIA ■ új lehetőségek küszöbén ‘1 Az elmúlt novemberben egy i csehszlovákiai újságíró-küldött-i ség tanulmányozta Dániában a J gazdasági viszonyokat. A kül­í döttség egyik tagja, Miroslav 4 Sigl megfigyeléseit közöljük az 4 alábbi sorokban. Ismert tény — különösen mező­gazdasági körökben, hogy a kis Dánia nagyon ügyes gazdaságpolitikát foly­tat. Ez az ország valóban rendkívül érdekes. Végtelen gazdagságát nem­csak igen fejlett mezőgazdaságának, a tengernek, a tengerhajózásnak és a halászatnak, hanem a már erősen virágzásnak indult iparának is kö­szönheti. Mindenesetre figyelmet ér­demel azonkívül a Balti tengerszoros partvidékét képező fekvése is, ame­lyet hadászati szakértők a „Baltikum Gibraltárának“ neveznek, továbbá az ország szárazföldi részét alkotó Jüt­­landi félszigeten kívül az azt övező 500 kisebb-nagyobb sziget, melyek közül mintegy 100 lakott. Dánia kiterjedésével és lakosainak számával háromszor is elférne Cseh­szlovákiában; a 4 és félmillió dán 43 000 km--en él, nem számítva Grönlandot és a Farőr-szigeteket, ame­lyek ugyancsak Dániához tartoznak. Figyelemreméltó továbbá, hogy az ország teljes területének 80 %-án földművelők gazdálkodnak, de a la­kosságnak csak egyharmada él és dolgozik vidéken. A többiek városok­ban és azok közvetlen közelében az Iparban kereskedelemben és a szállí­tásban tevékenyek. Az első látvány előttünk, miután elhagytuk a kis kikötőt, egy hatal­mas, az ismert vörös-tarka tehenek­ből álló tehéncsorda volt. Ezeket lát­tuk aztán mindenütt, ahol csak az országban jártunk. A szarvasmarha Dániában tavasztól késő őszig minden időjárásban kint legel, reggeltől estig. Nincs tehát azon semmi csodálkozni­való, hogy ott egy tehén átlagos évi tejhozama 3702 kg, 4,25 %-os zsír­­tartalommal. A Graasten-i mezőgaz­dasági szakiskola mintagazdaságában azonban, ahol 70 tehenet tartanak, az évi átlag 4600 kg. Ezek a dán mező­­gazdasági tanintézetek egyáltalában külön tanulmányozást érdemelnének, mert elképzelhetetlenül nagy befo­lyást gyakorolnak a belterjes gazdál­­kozás kiváló munkaeredményeinek kialakulására. A mezőgazdasági szak­iskolában alkalmazott munkamódsze­reket és technológiát figyelhettük meg egy kis farmer gazdaságán is, aki ilyen iskolának volt hallgatója és hasonlók voltak gazdasági eredmé­nyei is, mint volt iskolájának tangaz­daságában. A legmeggyőzőbbek sta­tisztikai kimutatásai voltak: Tavaly 44 fejőstehenétől 200 000 kg tejet szállított a tejfeldolgozó vállalatnak és 60 kocától 1000 db 80 — 90 kilós vágósertést adott vágóhídra. Ez a farmer a sokéves tapasztalatok alap­ján szinte tudományos alapossággal figyeli minden egyes tehenét és disz­nóját és így mindig tudja, mikor fize­tőtök ki részére ezen vagy azon az állaton túladnia, mikor milyen takar­mányt etessen gazdasági állataival. De épp oly alaposan ismeri földjeit és hektárhozam-lehetőségeit is. A járási statisztikai központok pedig rendsze­resen ismertetik minden egyes, kör­zetükben található gazdaság legfonto­sabb eredményeit és így a dán föld­művelők kölcsönösen értesülnek egy­más munkaeredményeiről, aminek érthetően megvannak a hasznos kö­vetkezményei. Az országban 200 000 önálló gazda­ság létezik, 15,5 ha átlagos kiterje­déssel. A jelenlegi fejlődés arra vall, hogy a farmok ott is egyesülésre kényszerülnek. Kjeid Philip földmű­velésügyi miniszter, akivel alkalmunk volt beszélgetést folytatni, kijelen­tette, hogy a mezőgazdasági telepü­lések összevonására törvényszerűen sor kerül. A dán kormány az ipart és a közszolgáltatási üzemeket támogat­ja, s ezáltal nem is akadályozhatja a falusi ifjúság elvándorlását. A már eddig is erősen gépesített dán mező­­gazdaság annyit produkál, hogy tel­jesen ellátja az ország lakosságát, és még mindig igen sokat szállít külföldi piacokra. (Az idén a jelentős összeget érő fölöslegek már nem csekély gon­dokat okoztak a kormánynak.) Az utóbbi években a többi nyugateurópai országokban tapasztalható mezőgaz­dasági fellendülés is arra a következ­tetésre kényszeríti a dán népgazda­ság irányítóit, hogy ezek az országok — néhány kivételével — rövidesen önellátók lesznek. Ezzel Is magyaráz­ható, miért szorgalmazza a dán kor­mány annyira az ipari termelés foko­zását. Az iparcikkek kiviteli értéke 1961-ben először volt nagyobb, mint a mezőgazdasági exporté, s ez már a kormány által folytatott iparosítási politika pozitív eredményének szá­mítható. Az ipari kivitel évente átlag 10 %-kal emelkedik és a fokozódó iparosítással párhuzamosan növekszik a gépek, és technikai felszerelések, továbbá fémek, fűtőanyagok és szál­lítóeszközök behozatala. Magától értetődik, hogy a nagy­szerű mezőgazdasági eredményeiről ismert Dániának mindenekelőtt az élelmiszeripar a legerősebb ágazata. Benne a legjobban érvényesül a ter­melés összpontosítása és a legkor­szerűbb technika. Ennek tanúi lehet­tünk a Hirtshals-i halfeldolgozó üzem­ben is, a partvidék legészakibb pont­ján. Sigurd Espersen gyárában na­ponta mintegy 80 tonna halat dol­goznak fel a legkorszerűbb műhelyek­ben és hűtőházakban. Az üzem kész­áruinak kétharmadát nálunk, Cseh­szlovákiában fogyasztják el. Moso­lyogtunk, amikor elmondta nekünk, hogy kombinátjában a nagy fejlődést csakis a halhulladékókból készült ki­vonatoknak köszönheti. Ma már fe­dezte minden eddigi beruházási költ­ségét. Miután a hal belső részei oly fontos nyersanyagot képeznek, a jö­vőben a hallisztet közvetlenül a hal­feldolgozó üzemek gyártják. Espersen úr kiszámította, előnyösebb hallisztet eladni, mint a feldolgozatlan halhul­ladékokat. Hasonló kérdéssel foglal­kozott a Ringsted-i baromfifeldolgozó tulajdonosa is, aki ugyancsak ennek a korszerű termelési folyamatnak a híve. A behozott baromfit (az utóbbi hónapokban már házinyulakat is) itt feldolgozzák és csinosan adjusztált csomagokban vagy konzervek formá­jában adják el. Egyidejűleg azonban értékesítik az állatok tollát is, ame­lyet a helyszínen megtisztítanak és őrlik. Az így szerzett anyagot aztán szabóságok, kárpitosüzemek vásárol­ják meg madracok, hálózsákok, pár­nák, takarók és kárpitos-kelmék ké­szítésére. Nyilvánvaló tehát, hogy az ilyen kombinát kifizetődő üzem. Sorrendben az élelmiszeripar után Dániában a gépgyártás következik, de az alkalmazottak száma alapján ve­zető helyet foglal el. Utána az elek­trotechnika, a hajógyártás, a vegyi és a textilipar a legerősebb. Az ipari kivitel legnagyobb tételeit azonban mérőeszközök és elektrotechnikai be­rendezések képviselik. Az ásványi kincsek hiánya arra kényszeríti a dán ipart, hogy elsősorban kevésbé igé­nyes nyersanyagokat dolgozzanak fel, ami nagyjában sikerül is nekik. Dánia két legerősebb kereskedelmi partnere Nagy-Britannia és Nyugat- Németország. E két állammal lebo­nyolított áruforgalom az ország kül­kereskedelmének 80 %-át képezi és ezek a kapcsolatok természetesen be­folyást gyakorolnak az ország külpo­litikai vonalvezetésére is. Mint Nagy- Britannia, Dánia is igyekszik tagságot szerezni az EGK-ben. Az ország leg­ismertebb közgazdasági szakértője, A. P. Meller, azonban nem győzi hangsúlyozni, mennyire helytelen a dán kormánynak ez a politikája. Több dán vállalkozóval és üzletem­berrel beszélgettünk, akik politikai elképzelésüket mind körülbelül ezek­kel a szavakkal fejtették ki: Keres­kednünk kell az egész világgal, tehát természetesen a szocialista országok­kal is ... A szocialista tábor országainak egy­re erősödő befolyása a nemzetközi politikai és gazdasági fejlődésre, fő­képp azonban a békés együttélés és versengés elvének meggyőző ereje Dániában is érezteti hatását. Erre vall a dán kapcsolatok megszilárdulása is a szocialista országokkal. 1963 tava­szán Csehszlovákia és Dánia három évre szóló kereskedelmi szerződést kötött, mely évente a kölcsönös áru­csere-forgalom 10 %-os emelkedését előfeltételezi. A két ország árufor­galma 1961-ben 144 millió koronát ért már el. Ahogy Jens Otto Krag, dán miniszterelnök és Kjeid Filip földmű­velésügyi miniszter küldöttségünk előtt kijelentették, a jó minőségű és versenyképes csehszlovák árucikkek iránt mindig élénk érdeklődés mutat­kozott Dániában. Miroslav Slgl tés teljes mértékben gépesített, addig a nagy munkaigényű cukorrépa ter­melése munkáinak zömét kézi erővel végzik. Ez nagyrészt a rendelkezésre állő munkaerő foglalkoztatását céloz­za. Náluk ugyanis különösen az ország déli részéről nagyszámú idénymunkás áll rendelkezésre. Cukorrépa terméseik ugyancsak kiválóak — hektáronként 450 — 550 q termés ebben az évben is biztosítottnak látszott. Igen jónak mondható a növényter­melés gépesítése. Gépeik jelentős ré­szét — a külföldről megvásárolt li­­cencek alapján — hazai gyárakban ál­lítják elő. Kiváló minőségű erőgépeik mellett jól beváltak a munkagépeik is. Az állatokat általában koncentrált, specializált telepeken helyezték el. A koncentráció mértékére jellemző pél­dául, hogy a beljei kombinátban 1000 db marha hizlalása történik egy he­lyen, a Beográdi Agrokombinátban 3000 db tehenet helyeztek el egy te­lephelyen. Az állattenyésztő telepek épületei egyszerű, olcsó megoldásúak, ennek ellenére teljesen komplettek. * * * A cikk terjedelme nem teszi lehe­tővé, hogy egyes állatfajok tartási, te­nyésztési munkájáról és eredményeiről akárcsak vázlatos képet nyújtsunk, ezért csupán a szarvasmarha tartással kapcsolatban erfilítek meg egy-két gondolatot. A szarvasmarhaállományt általában szabadtartásos istállókban helyezték el, a hazai fajtáknál azonban a zárt rendszerű istállózást is megta­láljuk. A szakemberek tájékoztatása szerint a szabadtartásos tehenészet eredményességét elsősorban a fajta­kérdésben kell keresni. Erre gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek. Esze­rint ezt a tartási rendszert a dán vö­rös és fekete-fehér lapály fajtákkal lehet legsikeresebben megoldani. Ezt bizonyítja a Beográdi Agrokombinát tehenészete is, hol ezekkel a fajtákkal 4,1 %-os zsírtartalom mellett 3700 li­teres évi tehenenkénti tejhozamot ér­tek el. Az agrokombinátok egyre jelentő­sebb szerepet töltenek be a lakosság élelmiszer-ellátásában és az export feladatok teljesítésében. Osijeket vi­szont például a fontosabb élelmisze­rekkel mintegy 80 %-ban az említett beljei és osijeki kombinát látja el. A belgrádi kombinát Belgrád tej, tej­termék, hús, hentesárú, liszt stb. el­látásában tölt be igen fontos szerepet. Mindhárom üzem kiterjedt boltháló­zattal rendelkezik, ahol termékeik nagy keresettségnek örvendenek. A belföldi ellátás mellett közvetlenül is igen jelentős mennyiségű árut expor­tálnak. A jugoszláv mezőgazdasági nagy­üzemek munkája, kiváló termésered­ményeik, szervezettségük, vezetési módszereik, valamint azok a sokoldalú kezdeményezések, kísérletek, amelye­ket ezekben az üzemekben végeznek, ma már méltán irányítják a külföldi mezőgazdasági szakemberek figyelmét a jugoszláv mezőgazdaságra. Ugyan­akkor ezek a nagyüzemek biztos bá­zisát képezik a jugoszláv mezőgazda­ság további kollektivizálásának is. Azok a törekvések és kezdeményezé­sek, amelyeket a külföldi, fejlett ter­melési módszerek megismerésére és felhasználására tesznek ezekben az üzemekben, különösen tanulságosak. Az elért eredményeikben ugyanis nem kis szerepet játszik azoknak a gya­korlatban bevált külföldi tapasztala­toknak a felhasználása, amelyeket a jugoszláv szakemberek tanulmányút­jaik során összegyűjtöttek, illetőleg a meghívott külföldi specialistáktól átvettek és saját gyakorlatukban meg­valósítottak. Az agrokombinátok — bár több te­kintetben eltérnek a mi állami gazda­ságainktól — sok tanulsággal szolgál­hatnak mezőgazdasági szakembereink számára is. 5 1964. január 7,

Next

/
Thumbnails
Contents