Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-02-12 / 13. szám

C növény vetésterületét nemzetgazdaságunk szükségleteinek szempontjából feltétlenül ki kell szélesítenünk.

Nagy tartalékaink vannak a vetőmag faj- és fajtaösszetételében. Elsősorban a búzánál, árpánál, kukoricánál és a hüvelyeseknél. Például 1962-ben a burgonyakörzetben két mázsával alacsonyabb volt a rozs hektárhozama, mint az őszi búzáé, sőt a répakörzetben 5,2 mázsával. Ezért most leginkább a búza vetésterületét terjesszük ki. Nagyon előnyös a hüvelyesek nagyhozamú fajtáinak termesztése is, mivel 10 mázsa borsó egy hektárról több fehérjét jelent, mint a zab átlaghozama ugyanilyen területen.

Azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek magas biológiai értékű és nagyhozamú magot vetnek, kimagasló eredményeket érnek el.

Néhány példa:

A podchlumyi EFSZ a jicíni járásban 301 hektár területen átlag 39,3 mázsa hektárhozamot ért el.

A lichocevesi ÄG (Prága-nyugati járás) 1045 hektáron átlag 38,9 mázsa gabonát takarított be, emellett 1 mázsa gabona termelési költsége 62,37 koronát tett ki.

A vyskovi EFSZ (lounyi járás) 13 hektáron termesztett borsót és 38 mázsa hektárhozamot ért el.

Az Oponicei Állami Gazdaság (topol'éany-i járás) az utóbbi években 35 hektáron átlag 30 mázsa hektárhozammal dicsekedhet.

Ha mérlegeljük azt, hogy 40 mázsa körüli gabonatermés átlagok komplex gépesítés mellett lehetővé teszik kb. 50 fillérért 1 kg keményítőegység kitermelését, ami mellett az élőmunka részesedése kb. csak 10 %, akkor a gabonaféléket a legelőkelőbb helyre kell tennünk. Ezen terményeknél alapjában megváltozott a termelés jellege. A gabonatermelés a mi körülményeink között már többé nem a külterjesség ismérve. Éppen ezért ki kell fejlesztenünk.

A kukoricakörzetekben a jövőben arról lesz szó, hogy a magra termelt kukorica, tekintettel annak termelési értékére, elsőrendű helyet foglaljon el. A stretávkai EFSZ (michalovcei járás) 30 hektáron átlagban 68 mázsa hektárhozamot ért el. A költségek egy mázsára 48 koronát tettek ki. Az ifjúságfalvl EFSZ (komáromi járás) 265 hektárról átlag 53,2 mázsa kukoricát takarított be 68 korona mázsánkénti termelési költség mellett.

Az összes lehetőségek mérlegelése után az egyes termelési körzetekben nemzetgazdaságunk szükségleteinek figyelembevétele mellett szükséges lesz 1970-ig a magfélék termelését a szántóterület kb. 56 %-án bevezetni, amelyből 6 %-ot a hüvelyesek foglalnák el. Természetesen figyelembe kell venni az egyes mezőgazdasági üzemek termelési feltételeit is.

A takarmánytermesztés gyors növelésének alapvető feltétele a fajtaösszetétel helyes megválasztása. A legnagyobb részt azoknak a növényeknek kell elfoglalniuk, amelyek a legtöbb tápértékét adják egy hektáron és alkalmasak a nagyüzemi termesztésre.

A takarmánytermesztés belterjességének a hektárhozamok emelésének és a takarmányérték termelésének útján kell haladnia. Szükséges egyben teljes mértékben figyelembe venni az egyes mezőgazdasági üzemek gazdasági és termelési feltételeit.

Rendkívüli jelentőségük van a ml termelési viszonyaink között az évelő pillangósoknak, különösen a lucernának és a gombosherének, melyek fontos fehérjeforrások. Alkalmas tartósítási módszerrel és a betakarítás utáni gondoskodással sikeresen lehet ezeket a növényeket felhasználni, — nemcsak a szarvasmarhák, de más gazdasági állatok takarmányozására is. Ennek különösen nagy jelentősége van a jelenlegi kedvezőtlen fehérje mérlegünk szempontjából.

Hasonlóképpen jelentősek a tartalékok takarmányalapunk szempontjából a rétek és legelők belterjes művelésében. A rétek rendszertelen felújítása és elégtelen gondozása a hektárhozamok stagnációjában és a széna rossz minőségében mutatkozik meg. Ezen a téren is örülnénk annak, ha a dolgozók gyakorlati tapasztalatokkal és javaslatokkal segítenék megoldani a felmerülő kérdéseket.

Ha meg akarjuk szüntetni a veszteségeket és emelni akarjuk a széna takarmányértékét, sokkal gyorsabban kell bevezetnünk a hideg- és meleglevegős

5

vagy L. Oilík és V. Moravee a stéboficei EFSZ-ből (opavai járás), akik a cukorrépa betakarításában 56 hektáros teljesítményt értek el.

Ennek dacára helytelen lenne, ha szemet hunynánk a valóság felett. Látnunk kell azt is, hogy sok mezőgazdasági üzemben a géprendszerek tétlenségre voltak kárhoztatva, vagyis azokat csak akkor állították munkába, amikor a vetésterület feléről a cukorrépát begyűjtötték. Néhány eset azonban olyan Is volt, hogy a répakombájnt — hozzá nem értés következtében — már a kezdet kezdetén félre állították és használhatatlannak minősítették. Ilyen eljárás kárt okoz nemcsak a szövetkezetnek, hanem az egész nemzetgazdaságnak.

Hasonló fogyatékosságok vannak a cukorrépa termelés agrotechnikájában is. Ez megmutatkozik az eltérő hektárhozamokban mind az ipari, mind pedig a takarmány-cukorrépa esetén.

Sok szövetkezet évről-évre figyelemre méltó hektárhozamokat ér el, mert lelkiismeretesen gondoskodik a cukorrépáról, a talaj előkészítésétől egészen a betakarításig. Ilyen példa a Munkaérdemrendet viselő ifjúságfalvi EFSZ, amely öntözéses módszerrel termeli a cukorrépát és évről-évre 500 mázsa körüli átlaghektárhozamot ér el. Vagy az urőicei EFSZ (prostéjovi járás), mely a múlt évben 121 hektáros területről 411 q cukorrépát takarított be hektáronként. Példát mutat a lutíni EFSZ is (olomouci járás), mert 121 hektáron 430 mázsás átlaghektárhozamot ért el. De ugyanígy a Mladá Boleslavi járáshoz tartozó Líny—Krásná Vési EFSZ is, amely 73 hektáros területről hektáronként 453 mázsa cukorrépát gyűjtött be.

Sikeresen terjed a cukorrépa nagy terméshozamaira Irányuló jiflni mozgalom, amelynek célja, hogy ebben az évben a járás cukorrépatermesztői az egész vetésterületen átlagban 360 q/ha terméshozamot érjenek el, és a következő években pedig 400 q/ha terméshozamot. A cukorrépa termesztésében és betakarításában az új technológiai folyamatokat fokozatosan kiterjesztik az egész vetésterület kétharmadára.

Tekintettel arra, hogy külföldön a cukor iránt nagy érdeklődés tapasztalható, s mert a cukor világpiaci éra is kedvező szinten van, célunk az ipari célokra termesztett cukorrépa vetésterületének bővítése, s ugyanakkor a megnövelt területről eladott cukorrépa ellenében az illetékes mezőgazdasági üzemek részére kedvező körülményeket teremtünk, vagyis takarmányt adunk el.

Minőségi gyümölcsöt és zöldséget a lakosság teljes ellátásához

Mezőgazdasági üzemeink a szorgalmas munka és céltudatos gondoskodás, valamint a kedvező időjárás következményeként nagyon jó eredményeket értek el a piaci zöldség termelésben és az egyes gyümölcsfélék termelésében a múlt év folyamán. Nagyon kedvezően hatott a zöldségtermesztés oly értelmű megoldása, mely szerint a zöldség termesztése kizárólag a szocialista mezőgazdasági üzemekben összpontosult. Míg 1959 egy mezőgazdasági üzemre csak

2,05 ha szerződéses zöldségtermesztés esett, addig tavaly ez a terület már 8,16 hektárra emelkedett.

A zöldség és a gyümölcs felvásárlásában és továbbadásában azonban komoly fogyatékosságok mutatkoztak, melyeknek eltávolítása több fontos Intézkedést követel. Egyik ilyen nagyjelentőségű Intézkedés lesz, hogy az idén a lehető legszélesebb méretekben be akarjuk vezetni, hogy a mezőgazdasági üzemek a zöldséget és a gyümölcsöt közvetlenül a nagy fogyasztóknak, a piacra, a zöldség árusító üzletekbe és a Jednota falusi üzleteibe szállítsák. Tehát kizárjuk a feleslegessé vált kereskedelmi szerveket, s így a szövetkezeteknek megkönnyítjük zöldség és gyümölcs termékeik értékesítését. Ezzel párhuzamosan rugalmasan lesznek rendezve a felvásárlási és eladási árak is. E téren Is várjuk hozzászólásaikat.

A gyümölcs és a zöldség termesztése elsősorban is annak a szövetkezetnek kifizetődő, amely Intenzív termelést folytat. Amely nem veszti kedvét a tavalyi előforduló nehézségek miatt, hanem még nagyobb erővel és akarattal fejleszti nagyüzemi termelését.

Értékes kiviteli, tehát exportcikkünk a komid. Figyelembe véve azokat a körülményeket, amelyek a komló kiszállítása nyomán nemzetgazdaságunkra kedvezően hatnak, szükségesnek tartjuk termelését kiszélesíteni. Az idén országos átlaghozamát 20 cc-ré, míg 1970-ben 25 cc-re akarjuk hektáronként emelni.

•

— valamennyi szövetkezetben a gyermekek utáni járulékot teljes magasságában az állami eszközökből fogják kifizetni, nem teszik függővé a mezőgazdasági termékek állami felvásárlási tervének teljesítésétől,

— a szövetkezetek női tagjai 22 hetes anyasági szabadságban részesülnek, amire a nők munkaviszonyának újrarendezése után kerül sor,

— a szövetkezet magasabb színvonalú gazdasági jellegének elismerése esetén sem kell a szövetkezeteseknek lemondaniuk a háztájiról,

— a nyugdíjbiztosításban a szövetkezetesek számára három magasabb nyugdíjfokozatot vezetnek be,

— valamennyi szövetkezetben állami eszközökből nyújtanak betegbiztosítást az egyetemek és szakiskolák végzett növendékeinek, valamint a tanulóknak a tanoncviszony befejezése után és azoknak a dolgozóknak is, akik népgazdaságunk más ágazatából jönnek a mezőgazdaságba,

— a szociális biztosítás költségei részleges megtérítésére szánt járulékot a szövetkezetesek jutalmazására előirányzott összegből állapítják meg és a szövetkezet üzemeltetési eszközeiből fizetik ki.

Fontoljuk meg azt is, nem lenne-e itt már az ideje annak is, hogy a tagok fizetett szabadságban is részesüljenek mégpedig úgy, hogy az ökonómiailag megerősödött szövetkezetek a fizetett szabadságot olyan mértékben nyújtanák, amilyen a munkaviszonyban lévő alkalmazottaknak kijár; a többi szövetkezet pedig gazdasági lehetőségeinek keretén belül. A szükséges összegeket nem a szociális, illetve kulturális alapból fedeznék, hanem a tervezett béralapból. Ügy véljük, jó lenne ezeket a kérdéseket is megtárgyalnunk.

Az EFSZ-ek munkafeltételeinek elmaradása az iparral szemben főleg a nagyobb mérvű kézi munkában, az alacsonyabb fokú gépi ellátottságban, a dolgozók kisebb mértékbeni szakosításában, a munkaidő rosszabb kihasználásában nyilvánul meg. A munkaidő emellett hosszú az idénymunkáknál a növénytermesztésben és a nehéz feltételek mellett végzett munkáknál.

Az idényszerűség káros hatásának megszüntetése szempontjából a mezőgazdaságban nagy segítséget jelentenek a védnökség! és más, különösen ipari üzemek. Az Idényszerűség kérdésének megoldásában nagy feladat hárul a mezőgazdasági termelési Igazgatóságokra és a járási és kerületi nemzeti bizottságok mellett létesített Irányító csoportokra. Feladatuk: segítség a mezőgazdasági üzemek együttműködését a többi termelő vállalatokkal azzal a céllal, hogy a mezőgazdasági dolgozók munkaalkalmat szerezzenek az Idényen kívül is.

Az élet- és munkafeltételek megjavítására irányuló intézkedések, különösen az élen járó szövetkezetekben, nagyobbára beváltak és segítettek a fiatal dolgozók megnyerésénél és megtartásánál. Bevezetésük azonban feltételezi valamennyi szövetkezetes munkaerkölcsének és fegyelmezettségének javulását, a munkaidő és a vegetációs időszak jobb kihasználását, a nagyüzemi munkamódszerek, pl. a két műszak bevezetését főként az állattenyésztésben.

A magasabb szakképzettségért és a munkaerők állandósításáért

A tagok képesítésének emeléséről, az ifjúság és a végzett növendékekről való gondoskodás minden EFSZ elsőrendű feladata. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezetek szerezzék meg minden évben a tervezett számú tanonc-fiatalságot, eredményesen készítsék elő őket hivatásukra a mezőgazdasági szaktanintézetekben. A fiatal dolgozók megnyeréséért és a mezőgazdasági termelésben való meghonosodásukért elsősorban a mezőgazdasági üzem felel.

A fiatalság megnyeréséhez az EFSZ-ekben bizonyosan hozzájárul az az Intézkedés, amelynek értelmében 1964. szeptember 1-től kezdődőleg az EFSZ-ek tanoncalnak nevelési költségeit, a földműves-gépesítő tanszakon, vagy e szaknak megfelelő magasabb fokon, teljesen állami eszközökből fogják fedezni. A többi tanszakon a szövetkezetek járulékot kapnak kiadásaik részleges fedezésére, amelynek nagysága gazdasági színvonaluktól függ.

Nem csupán arról van sző, hogy a fiatalságot megnyerjük a mezőgazdasági kvalifikált szakmunkákra, hanem főleg arról, hogy állandóan meg is maradjon a szövetkezetben. Evégből meg kell teremtenünk az anyagi érdekeltség, a társadalmi és kulturális környezet rendszeres emelésének feltételeit falvainkon.

20

szakban vizsgáltuk felül. Egész sor hiányosságot tapasztaltunk a típusépületek érvényesítésében a mezőgazdasági üzemek konkrét feltételei között, (amikor nem voltak tekintettel a termelési feltételekre), megállapítottuk, hogy az egyes építőanyagok, valamint a szigetelő anyagok nem megfelelő minőségűek, amihez gyakran hozzájárul az is, hogy az építkezéskor nem tartották be az előírt technológiát. Ez a tény a rossz minőségű és kiegészítetlen gépi és műszaki berendezéssel együtt ahhoz vezetett, hogy nehézségek merültek fel az épület üzemeltetése terén, csökkent a munka kulturális színvonala és megnövekedtek a termelési költségek.

A mezőgazdasági beruházási építkezések elégtelen biztosítása az irányítás összes fokozatán, az előkészítő dokumentációban, a tervezésben, a beruházási építkezések ellenőrzésében, a leszállító szervek munkájában, valamint a beruházási építkezést fedező üzem részéről tapasztalható fegyelmezetlenség az említett hibákat csak tovább mélyítette.

A további években is ki kell használnunk az építkezésnél a mezőgazdasági üzemek segítségét, mivel az építőszervek saját erejükből nem tudják megoldani ezeket a nagy feladatokat. Az önsegély lehetővé teszi szövetkezeteinknek, hogy az építkezésre fordított összegeket legalább 15—20 %-kal csökkentsék, ezért szövetkezeteink az építkezésnek ezt a formáját saját erejükhöz mérten egész biztosan érvényesítik.

A szakosított termelési központok kiépítésekor és kiegészítésekor azonban nem őrizhetjük meg az önsegély eddigi formáit, mivel az átlagban 4—8 dolgozóból álló építőcsoportok az új feladatokkal nem tudnának megbirkózni. A komplex központok építése feltétlenül megkívánja az építőmunka technológiájának magasabb színvonalát, amit önsegéllyel nem tudnánk teljes mértékben biztosítani. Ezért célszerű lesz, ha a szövetkezetek együttműködnének, és saját építőcsoportjaikat egyetlen nagyobb építőcsoportba összpontosítanák. Ez lehetővé tenné az építkezési munkálatok szakosítását és megosztását, a műszaki berendezés színvonalának növelését, ami az építkezés ütemének gyorsulásában és az építkezés elaprózottságának csökkenésében nyilvánulna meg.

Nem szabad elfeledkeznünk a mezőgazdasági épületek karbantartásáról és a szükséges generáljavításokról sem. Ez biztosítja az épületek üzemképességét élettartamuk egész ideje alatt.

Tehát elég sok megoldásra váró kérdés és hiányosság áll előttünk, s ezért elvárjuk, hogy a kongresszus előtti vita keretében új javaslatok hangzanak el a beruházási építkezések terén fennálló helyzet javítására vonatkozóan.

Az EFSZ-ek tagjainak magasabb színvonalú és hatásosabb anyagi érdekeltségéért

A munka termelékenységére és a termelés növekedésére elsősorban a szövetkezetesek anyagi érdekeltsége fejt ki nagy hatás. Természetes ennél szükséges az elért eredmények szerinti helyes jutalmazás betartása.

Milyen utat tettünk meg ezen a szakaszon az V. országos kongresszus óta?

Ez a kongresszus értékelte á szövetkezetekben! jutalmazást és azt ajánlotta, hogy:

— valamennyi EFSZ-nél érvényesítsék a prémiumozást,

— vezessék be a rendszeres, munkaegységek nélküli, pénzbenl jutalmazást,

— alkalmazzák az új hatosztályos tarifarendszert azokban a szövetkezetekben is, amelyek tagjaikat munkaegységek szerint jutalmazzák.

Az ajánlott rendelkezések közül a szövetkezetek már sokat meg is valósítottak. A munka jutalmazásának a formája azonban különösen a komplex gépesített brigádokra, fejőnőkre és a vezető dolgozókra nézve nem kielégítő.

A helyes jutalmazás főbb alapelvei már eléggé ismeretesek. Jó lenne azonban közösen megtárgyalni, hogyan mélyíthetnénk el a szövetkezeti dolgozók anyagi érdekeltségét a szövetkezet végső gazdasági eredményeitől főként az alábbi irányokban:

— a szövetkezetekben érvényesítsük azt az elvet, hogy a tagok a termelésben és a gazdasági eredményekben kifejtett munkájuk arányában részesüljenek,

17