Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-02-12 / 13. szám
A SZABAD FÖLDMŰVES MELLÉKLETE 1964 FEBRUAR A mezőgazdasági termelés és a gazdálkodás fejlődése az EFSZ-ekben A EFSZ-ek VI. kongresszusának vitaanyaga i\íiih3izsimw iAoosyaojnyazvoziA sg -oaaa ‘-ozaw n tételeket teremtsen a mezőgazdasági termelés fejlesztésére a saját községében, és operatív segítséget nyújtson a mezőgazdasági üzemeknek mind a termelési, mind az eladási terv teljesítésében, s a feladatok teljesítését ellenőrizze is. Az egységes földművesszövetkezetek falvaink szocialista társadalmának alapját képezik és minden egyes szövetkezeti tag akaratának a taggyűlésen kell megnyilvánulnia; a taggyűlés tehát a szövetkezet legmagasabb fóruma és szerve. A szövetkezet fellendülésének érdekét szolgálja, ha a taggyűlések közötti időszakban a szövetkezetesek lehetőleg széleskörű aktívája ne csak különféle bizottságokban legyen tevékeny, hanem vegyen részt a termelési értekezleteken is. A szövetkezetek az albizottságokat ne szervezzék csak segítő és tanácsadó szerveknek, hanem olymódon, hogy bizonyos kérdésekben önállóan, maguk döntsenek. Nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk az EFSZ-ek fejlődése és szilárdítása útján az ellenőrző bizottságok működésének is. Szükséges ezért, hogy a szövetkezeti szervek és tagok e bizottságot működésében támogassák. Helyes volna azonkívül, ha a szövetkezetek a szociális bizottság mellett más csoportokat is, mint pl. minősítő, normázó, kulturális, stb. albizottságokat is szerveznének, amelyekben lehetőleg nagy számban dolgozzanak a tagok. A szövetkezeti tagok kezdeményező képességének érvényre juttatásához, a termelés irányításában való részvételük fokozásához sokban hozzájárulhatnak a termelési csoportok, a komplex-brigádok és csapatok rendszeresen megtartott értekezései. Az EFSZ-ek termelési értekezései, épp úgy, mint az ipari üzemekben, fontos részét képezik az irányító munkának és ezekben a megbeszéléseken is érvényre kell jutnia a tagság aktív részvételének. A mezőgazdasági termelési igazgatóság az EFSZ-ek vezetőségeivel együtt felelős a mezőgazdasági termelés fejlesztéséért, körzetének valamennyi szövetkezetében. Intézkedései, amelyeket a termelési és a felvásárlási tervek biztosítására hozott, előzetes megtárgyalásuk után kötelezők az EFSZ-ekre nézve. A mezőgazdasági termelési igazgatóságok a szövetkezetekkel együtt kötelesek szem előtt tartani egész társadalmunk érdekeit és gondoskodni arról, hogy összhangba hozzák a társadalom érdekeit a szövetkezetek érdekeivel. A szövetkezeteknek ezért a termelési igazgatóságok javaslatait támogatni és — mint rájuk nézve kötelezőket — meg is kell valósítani, szem előtt tartva egész társadalmunk érdekeit. * * * A kongresszust megelőző viták folyamán felelősségteljes feladat vár a szövetkezeti vezetőkre és a mezőgazdasági termelési igazgatóságokra. Alaposan fontolóra kellene venniük a kongresszusi vitaanyagban foglalt javaslatokat és át kellene gondolniuk, melyik indítvány váljon már az 1964-es évi terv szervezési-műszaki intézkedéseinek részévé. A javasolt intézkedések, amelyek az egyes szövetkezetek szempontjából megfelelőek, lépjenek életbe minél hamarabb és a legnagyobb mértékben, hogy még idén a tervteljesítés és a szocialista munkaverseny fejlesztésének eszközévé váljanak. Ezért azt ajánljuk a szövetkezeteknek, tegyék meg a szükséges szervezési előkészületeket; különösen fontos, hogy a szövetkezeti taggyűléseken megvitassák a múlt évi gazdálkodás eredményeinek komplex elemzését és annak alapján tegyék meg a szükséges intézkedéseket. A szövetkezetek elnökségei a vezető dolgozókkal és a HNB képviselőivel kibővítve tárgyalják meg ezt a vitaanyagot, állapítsák meg, hogyan érvényesíthetők a javasolt intézkedések az egyes munkahelyeken és az egész szövetkezetben. Ugyanakkor a mezőgazdasági termelési igazgatóságokhoz és a nemzeti bizottságok szerveihez is fordulunk azzal a felhívással, hogy nyújtsanak segítséget szövetkezeteinknek az egyes intézkedések letárgyalásában és érvényesítésében. Mindamellett a segítségnyújtáskor szem előtt kell tartani az egye* szövetkezetek gazdasági színvonalát. ság harmadik fokozatú ellenőrzését és az eddiginél jobban kell felhasználni az ellenőrzés eredményeit a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére. Az elégtelen takarmányozás és a nem megfelelő állatgondozás mellett fejősteheneink alacsony termelékenységének egyik oka a szarvasmarhaállomnáy rossz egészségi állapota. Minden szövetkezetnek igyekeznie kellene felhasználni minden rendelkezésre álló eszközt, hogy a legrövidebb időn belül ki tudjuk küszöbölni a fertőzéses elvetélést és a gümőkórt. A szarvasmarhatenyésztés, különösen azonban az egészséges borjak és üszők felnevelésére 1964-ben közvetlen segítség formájában nagyobb pénzösszegeket fogunk fordítani, mint az előző években. Ezt a segítséget differenciált formában nyújtják éspedig az egészséges borjak, illetve üszők felnevelésére, az egészséges fedeztetett üszők tenyésztésére, tehenek tenyésztésére, üszők, tehenek, kocák és juhok vételére olyan EFSZ-ekben, amelyek saját tenyészetükben nem tudják elérni a tervezett állományt. A magas tejtermelés szorosan összefügg a jó takarmányozással, állattenyésztéssel és a szarvasmarhaállomány gyors ütemű növelésével. Am egyenlőre még sok kiselejtezett, többnyire rosszabb minőségű tehén és üsző kerül a vágóhídra. Tavaly a vágóhídi célokra eladott szarvasmarhák 64 %-a tehén és üsző volt. Ez a részarány igen magas és kedvezőtlenül^ tükröződik vissza a hús minőségében is, mivel a legjobb minőségi és árosztályt elsősorban a növendékbikák szervezett hizlalásával lehet elérni. Szövetkezeteink elgondolkozhatnának e tény felett, hiszen a növendékbikák hizlalásánál 20 százalékkal jobb takarmánykihasználást lehet elérni. Kevés szövetkezet használja ki szarvasmarhák legeltetéses hizlalásának, valamint a legeltetéses üszőnevelés lehetőségét. Ezzel szemben főként a hegyvidéki és a hegyaljai körzetekben kihasználatlan rétek és legelők találhatók. Ezenfelül az említett termelési körzetek szövetkezeteinek kitűnő feltételei vannak arra, hogy célszerű kooperációt (együttműködést) építsenek ki a síksági, főként a répatermesztési körzetekben levő szövetkezetekkel. Ezek a lehetőségek továbbra is kihasználatlanok. Jobban használjuk ki a sertéstenyésztésben található tartalékokat Ami a lakosság sertéshús ellátását illeti, idén még nagyobb követelményeket támaszt szövetkezeteinkkel szemben. Ez annyit jelent, hogy a megfelelő takarmányalap biztosításán kívül fokozni kell a malactermelést is a kocaállomány növelésével és a kocák termelékenységének maximális kihasználásával. Helytelen lenne, ha a szövetkezetek a kocaállományt hízósertésekkel egészítenék ki. Éppen ez a gyakorlat van kedvezőtlen hatással a kocaállomány termelékenységére és egészségi állapotára. Helyesen járunk el, ha a törzsállomány felújítására a tavaszi alomból választunk kocákat, amelyeket tavasszal és nyáron a kifutókban és a legelőn tartunk. Ez a legjobb előkészület a kocák bebúgatására. Hasonlóképpen tartalékokat találunk az alomszámban is. 1962-ben szövetkezeteinkben évente 1,51 alomszámot értünk el és kocánként átlagban 10,37 malacot neveltünk fel. Ettől eltekintve teljesen reális évente 2 almot elérni. A sikeres malacnevelés az emberektől függ. Erről tanúskodik többek között a Munkaérdemrenddel kitüntetett Anna Skácelová példája is, aki az uncovici szövetkezetben sertésgondozó (olomouci járás), és 1958 óta a gondjaira bízott kocáktól évi 20—22 malacot nevel fel állatonként. * * * Mindenütt, ahol a takarmányalap erre feltételeket nyújt és a takarmányforrásokat nem lehet sikeresen a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére felhasználni, célszerű lesz növelni a juhállományt. E téren nagy tartalékkal rendelkeznek különösen a közép-szlovákiai és kelet-szlovákiai kerületek hegyi körzetei, ahol célszerű lesz tovább bővíteni a tejelő fajtájú juhok állományát. Ez irányban már 1963-ban tettek intézkedéseket, hogy juhsajt eladásával lehessen teljesíteni a tehéntej felvásárlási feladatait. Az elmúlt évben nyert eddigi tapasztalatok alapján idén olyan intézkedéseket tesznek, hogy már az idény kezdetétől a legszélesebb mértékben felhasználhassák ezeket a lehetőségeket. 12 Hogyan javítsuk a takarmányozási technikát? A takarmányozási technikával kapcsolatban még mindig sok hibát követünk el, ami a tejtermelés, továbbá a hús és a tojástermelés csökkenéséhez vezet. Egy dolog ma már teljesen világoi — az állattenyésztésben csupán akkor vezethetjük be a nagyüzemi módszereket, ha biztosítani tudjuk a komplett nagyhatékonyságú takarmánykeverékek termelését. A takarmánykeverékek használata növeli a gazdasági állatok termelékenységét, csökken a hizlaláshoz szükséges időszak és ezzel egyidejűleg az egy termékegységre fordított takarmány mennyisége is. Ezért hazánkban fokozatosan 1970-ig kiépítjük a korszerű takarmánykészítő ipart. Az utóbbi években hazánkban egyre nagyobb mértékben adagoljuk a takarmányba a kémiai és biológiai póttakarmányokat. A borjak táplálásában jól bevált a „Galacid“ nevű vitaminos és antibiotikumos készítmény, amely már most is lehetővé teszi, hogy évente 150 millió liter egalizált tejet állítsunk elő. Szükséges azonban, hogy a szövetkezetek műszaki és szervezési feltételeket teremtsenek a borjak nagyobb mértékű egalizált tejjel történő táplálására. A szarvasmarhahizlalásban egyre nagyobb mértékben használják a karbamidot, amellyel már a mezőgazdasági üzemek 13 %-ában dúsítják a takarmányt. Átlagban a karbamid minden kg-ja 1 kg élősúlygyarapodást tesz lehetővé. A karbamid eladási ára szövetkezeteink számára 1 kg tiszta súlyra számítva 1,52 Kcs-t tesz ki. A karbamid takarmányozása tehát gazdasági szempontból előnyös. Ez évben használata a tavalyi kétszeresére nő. Elsődlegesen a hízómarháknak kell adagolni és a kukoricacsutkával vagy szalmával ajánlatos feltakarmányozni. Ez évben kétszeresére nő az ammoniákos víz használata is. Az ammoniákos víz hatására a silótakarmány nem fehérje természetű nitrogéntartalma lényegesen növekszik. Az így dúsított silótakarmány etetése nemcsak a tejelékenység növeléséhez, hanem a hízószarvasmarha súlygyarapodásához is vezethet. Jelenleg a mezőgazdasági üzemek egytized része dúsítja a silótakarmán-yt ammoniákos vízzel. A sertéshizlalásban főként az antibiotikumok és a vitaminok alkalmazása jár jó eredménnyel. Ez nemcsak a napi súlygyarapodás fokozásában nyilvánul meg, hanem a súlygyarapodás 1 kg-jára fordított takarmány mennyiségének csökkenésében is. Példa: amíg a gabonával végzett hizlalás esetén 1 kg súlygyarapodás eléréséhez 6—7 kg takarmányra van szükség, addig a komplett takarmánykeverékek használata esetén 1 kg súlygyarapodáshoz elegendő 4—4,5 kg takarmány is. A takarmánykészítő ipar fejlődésének távlati terve a következő években a takarmányszükséglet további csökkenését kívánja elérni. A takarmányszükséglet optimális istállózási feltételek és az állatok jó egészségi állapotának esetén nem haladja meg a 3—3,5 kg-ot. Ezt a minimális takarmányszükségletet úgy érhetjük el, hogy a takarmányadagokba néhány szintetikusan előállított aminósavat keverünk. Elsősorban lizint, amelynek gyártását már megkezdtük. Ez évben hozzálátunk a proteolitikus enzimek gyártásához is, amelyeket elsősorban a malacnevelésben érvényesítünk. Ez évben nagy mértékben használjuk majd a biostimulátorokat, elsősorban a hízósertések takarmányozásában. Ugyanakkor javítjuk a baromfiak számára készült takarmánykeverékek minőségét is. A takarmányadagok dúsítására használt anyagokat elsősorban a gyógyszeripar és a vegyipar gyártja. Egy részét külföldről hozzuk be. Teljes kihasználásuk érdekében szükséges, hogy megfelelő mennyiségű gazdasági takarmányt, elsősorban abrakot állítsunk elő. Az alapvető takarmányadagok biztosítására vonatkozóan tehát továbbra is érvényes, hogy önellátóknak kell lennünk és ez jelenti szövetkezeteink számára a legfontosabb feladatok egyikét. * * * 13
