Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-08-11 / 64. szám

Elnökből - traktoros

A falu csendes. Az emberek még alszanak. Csak a kakasok éles hangja jelzi, hogy közeledik a reggel. Egy lánctalpas traktor nagy csörömpöléssel végighalad a kihalt utcán, s álmosan baktat a határ felé. A domb tetején a gép megáll, s gazdája ügyes mozdulattal kiugrik belőle. A friss levegő pillanatok alatt átjárja a fiatalember testét, s jókedvűen körültekint a határban. Előtte az öt hektáros tarló, messzebb újabb dombok, s hegyek. Itt-ott még állnak a gabonakeresztek.

— Ez lesz a napi munkám. Csak idejében elhordják a kereszteket róla — gondolja.

Mire a nap első sugarai feltűnnek az égen, Tamás János már harmadszor fordul. Az ekék alatt megfordul a tarló, s a hantok egymásra borulva öszszekapaszkodnak. Az idő telik, a barázdák szaporodnak, s a traktoros egyre nyugtalanabbul tekintget hátra. Valahogy nincs megelégedve munkájával. Száraz a föld, nehezen megy bele az ekevas, no meg aztán ez a nagy domb . . . Minél többet felszánt, annál bosszúsabban vakarja a fejét. Mennyiségileg halad, de a minőség? Nem jól van ez így! Nem hagyhatja így a földet. Hirtelen elhatározza, hogy mégegyszer felszántja az egészet. Inkább kevesebb legyen meg — de amit megcsinál, az kifogástalan

lesz. A következő fordulónál újra kezdi az egészet.

Tamás János meg akarja mutatni, hogy lehet jól dolgozni. A gépállomás traktorosai szántáskor nem törődtek a minőséggel, nekik az volt a fontos, hogy minél többet keressenek, s ezért csak a mennyiséget nézték. Akkor ő még elnök volt, s nagyon sokat boszszankodott a hanyag munka miatt. Még akkor elhatározta, hogy egyszer majd megmutatja, hogy lehet rendesebb munkát is végezni. S az „egyszer“ most be is következett.

Az ötéves elnökösködése után beiratkozott a Nagykaposi Mezőgazdasági Technikumba, A gyakorlat mellett szükségét érezte az elméleti tudásnak is. Egy év alatt érettségizett. Hazajövetelekor nem akart újból elnök lenni. Közvetlenül termelésben szeretné hasznosítani tudását. Példát mutat minden munkában. Mert nemcsak irányítani tud ő, hanem példásan végrehajtani is. Az iskolaév befejezésétől kora reggeltől késő estig a határban van. Családjával együtt három hektárt aratott le kézzel, mert a körtvélyesi szövetkezetben idén is 23 hektárt kellett kézzel aratni. Az aratás befejezése után elvállalta az egész évi szántást.

— Szeretném végre idejében rendbetenni az egész határt. Eddig még majdnem mindig megkéstünk a szántásokkal. Most mindent agrotechnikai időben akarok elvégezni — mondja

Még egy mozdulat, s a vasparipa elindul

Lépésről

lépésre

Kelet-Szlovákia gyönyörű tájait végigutazva jutottunk el Tőketerebesre, ahol a járási termelési igazgatóság helyettes vezetőjével, Soltész mérnök elvtárssal beszélgettünk.

— A trebisovi járásban sokkal dúsabb a vetés, szebbek a kapásnövények, mint általában a kassai és a presovi járásban. Ennek megvannak a maga okai és következményei is.

— A szövetkezetek alakításához még az 1949—50-es években hozzáláttunk. A nagyüzemi gazdálkodás gondolata, főleg a volt királyhelmeci járásban talált termőtalajra. A trebisovi járás falvaiban 1957-ben tértek át a nagyüzemi gazdálkodásra. S így ma már járásunk 99,2 %-ra van kollektivizálva, eltérően a presovi járástól, ahol még ma is sok a magángazda.

— Tehát eredményeiket nem hasonlíthatjuk össze a kassai, trebisovi, valamint más járások elért eredményeivel.

— A jelenlegi trebisovi járás azon községeiben, ahol a kezdet kezdetén megalakult a szövetkezet, már nincs nehézség a mezőgazdasági termeléssel. Ezekben a községekben elérjük az évente betervezett osztalékot. 1962- ben sem volt egyetlen szövetkezet sem, amely mérleghiánnyal zárt volna, hanem 6—12 koronáig terjedt ki az osztalék értéke. Itt nincs gond a szakkáderek feltöltésével sem, s nincs hiány munkaerőből.

— Soltész elvtárs, tudna néhányat említeni ezek közül a szövetkezetek közül?

— Igen. Például a kistárkányi, bolyi, polanyi, leleszi és a zétényi szövetkezet.

— A kezdet kezdetén bizonyára ezeknek a szövetkezeteknek is meg kellett küzdeniük a nehézségekkel.

— Megalakulásuk után ezekben a szövetkezetekben sem volt rózsás a helyzet. A vezetőknek hiányzott a tapasztalat a nagyüzemi gazdálkodás irányításához, de keresték az utat a töbhtermeléshez. Leleszen, Bácskán, Battyánban kísérletjleg elkezdtük a rizstermelést. Erről azonban hamarosan lemondtunk, mivel ezen a homokos és agyagos talajon nem fizetődött ki. Legjobban bevált a cukorrépa és a zöldség. Szakosítás keretében ezt a termelési ágazatot akarjuk felkarolni. Ez beletartozik a kelet-szlovákiai síkság termővé tételének a tervébe is, s így ide a közeljövőben öntöző berendezéseket szerelünk föl.

— Mérnök elvtárs, ha már a kelet-szlovákiai síkság termővé tételének kérdésénél kötöttünk ki, jellemezhetnénk ezt egy kicsit bővebben is?

— El kell mondanunk, hogy országunk a kelet-szlovákiai síkság termővé tételére már több mint 100 millió koronát áldozott. Ezeket a milliókat azonban nem adtuk ki hiába, mert 1961 és 1962-ben megmutatkoztak a szép eredmények. Évente 3—3,5 ezer hektár gyengén termő rétet és legelőt szántottunk föl, ahol főleg takarmányféléket termesztünk — elsősorban is kukoricát. A leleszi EFSZ a múlt évben az így nyert területen 65 mázsa átlagtermést ért el. Meg kell említenünk a polyáni szövetkezetei is, ahol 96 mázsát értek el kenderből, méghozzá kevés befektetéssel. Ezek a területek könnyen megművelhetők.

Nagy Árpád, Bratislava

Beszélgetés a szímői EFSZ elnökével

Nagy elvtárs, a szövetkezet elnöke, aki bizony termetére nézve is nagy, de annál szerényebben nyilatkozott a legjobb szövetkezetről:

— A 720 hektárnyi gabonát két gépesített csoport aratta. Az első komplexbrigád 2 rendvágóval, 3 kombájnnal és 2 szalmapréssel dolgozott. A másodiknak egy bolgár rendvágó, 2 SK—

3-as kombájn és 2 kévekötőgép állott rendelkezésére. A kétmenetes módszert alkalmaztuk, az egyenes aratást csak részben. Amit délelőtt lehordták, azt délután vagy éjjel le is szántottuk. A tarlóforgatást négy DT 54-es lánctalpas traktorral végzik.

Azt is megtudtam az elnöktől, hogy öt cséplőgéppel és egy Krippelka gyártmányú magtisztítóval dolgoztak éjjel-nappal, hétköznap, ünnepeken egyaránt. Így egész árpakészletüket II/1-es sörárpaként adhatták be. A szövetkezetesek kifogástalan munkaerkölcsére vall, hogy a tisztítást 2 váltásban végezték.

Nagy elvtárs külön kiemelte a Matusovicskettest, akik biztosítani igyekeztek a szalma mielőbbi letakarítását. Befejezésül pedig hozzáfűzi:

— A mai fiatalok nem is sejtik, milyen nehéz, pontos munkával járt azelőtt a cséplés, a kézi aratás se volt gyerekjáték. Ezt csak mi, öregebbek tudjuk méltányolni. Fontos, hogy a fiatalok minél tökéletesebben elsajátítsák a gépek kezelését és megértsék, hogy a lelkiismeretes munka mindannyiunknak jobb jövőjét biztosítja.

H. L. (Érsekújvár)

Helembai jegyzetek

Dolgos emberek népesítik be a festői szépségű vidéket, az időjárás is kedvez a munkának. Hangyabolynak tűnik messziről a szövetkezet telepe, hangyaszorgalommal gyűjtik be a szövetkezetesek a termést. A határban már csak a puszta tarló feketéllik.

Jelenleg Tóth Gyula bácsi járja a határt hű szövetségesével, a pöfögő DT-vel, végzi a tarlóhántást. Közelebb érve a telephez egyre erősbödik a zaj: a cséplőgépek búgása fogad. Porfelhő száll az ég felé, az elevátor egyenletes sebességgel repíti a kazalra a gép szájából ömlő szalmát. Körülötte poros testű, izzadt férfiak sürgölődnek. Hordják a kévéket, igazgatják a szalmát a kazal tetején, zsákolnak. Nő is akad köztük. Mozgalmasabb képet festő ecsetje se tudna megörökíteni az öreg Duna fölött emelkedő hegy lábánál.

Bekopogva a szövetkezeti iroda ajtaján üresen találtam a helyiséget. Az irodai alkalmazottak is a cséplőgép körül forgolódtak, tanácskoztak. Tóth Péter bácsi, a szövetkezet tapasztalt elnöke Strosszer János cséplőgépkezelővel vitatkozik. Nem volt már alkalmam a vitába bekapcsolódni, mert csupán röpértekezletet tartottak. Azt azonban megfigyeltem, hogy az elnök először pillanatok alatt megszámlálta a telt zsákokat, majd roszszallóan mustrálgatta a kazalrakő embereket. Azután vasvillát ragadott és fejcsóválva odalépett a kazalhoz, hogy annak oldalán igazítson, javítson.

Munka közben félvállról megkérdezte tőlem:

— Valami fontosat szeretnél megtudni?

Megtörölte izzadt homlokát és máris szabadkozott, hogy sajnos, nincs ideje.

— Csak azt szeretném tudni, milyen az idei termés, hogyan állnak az aratással, a csépléssel, mikor végeznek vele, mennyi az átlagtermés stb. stb. — hadartam le egy szuszra mondókámat, hogy rövidebbnek tűnjék:

De Tóth bácsi, mintha nem is hallotta volna többrendbeli kérdésemet, rendelkezett, hogy az autót kell intézni, amely a párkányi raktárba viszi a kicsépelt gabonát. Miután elintézte az ügyet, megjegyezte, hogy az állammal szembeni kötelesség teljesítése elsőrendű feladata mindenkinek.

— Bár a termés nem olyan — folytatta —, hogy dicsekedhetnénk vele, figyelembe kell venni, hogy a könnyörtelen tél tönkretette az őszi vetést. A terméshozam ezért nem a legjobb. Búzából átlag 15, rozsból 20, árpából 20, zabból 15 mázsa telik ki hektáronként.

Félbeszakítottam és megkérdeztem:

— Már mindenütt learattak?

— Igen — hangzott a kurta válasz. Csodálkozó tekintetem láttán azután mégis folytatta magyarázatát:

— Az aratással egy hét alatt végeztünk. A 117 hektárnyi vetésterületből 100-at géppel arattunk, a többit kézzel, mert a hegyes-völgyes terepen nem boldogultunk géppel. A gépeket a műhelyben dolgozó Kormos Ferenc és Sipka Ferenc nagyszerűen előkészítették a kényércsatára. Dicséret illeti meg a traktorosokat, akik látástól vakulásig dolgoztak. Két kötözőgéppel arattunk, amiből főleg Szölgyén Lajos és Bogdányi József vették ki részüket. Az aratás közben előforduló hibákat a helyszínen kijavították. Dicsérettel kell ugyancsak megemlékeznem a másik kettősről, Tóth Feri bácsiról és Laki Ferencről, akik egy hét alatt „kétvállra fektették“ az aranykalászos gabonatáblákat.

Ezzel befejezte és sietve távozott. Még meg se köszönhettem a tájékoztatást, amit ezúton pótolok. Sok sikert és jó mulatóst az aratási ünnepségen kíván Péter bácsinak

Mácsai Gyula

bizakodva, s látom rajta, hogy amit mond, azt be is váltja.

Kora reggel már a határban találjuk, s csak a késő este veti haza. Egy műszakban dolgozik, mert nincs aki felváltja. A többi traktoros a kerekes traktorokkal van elfoglalva. Még ebédre sem jár haza. A felesége vagy a kislánya kihozza utána a mezőre, mert ezzel is időt nyer. Ki is kell használnia minden percet, ha 10 nap alatt el akarja végezni az ősziek alá a szántást.

Lám, ilyen nagy lelkesedéssel is lehpt dolgozni. Minden szavából, mozdulatából a tenniakarás, a munki megbecsülése árad. Két keze munká jával is jó példát mutat, s addig nen is akar visszamenni a vezetésbe, mí( legalább egy évet nem dolgozik a növénytermelésben, egyet pedig az állattenyésztésben. Majd ha minden szakaszon bebizonyítja dolgozni tudását akkor talán újból visszamegy irányítani. Addigra még jobban kiérdemi a nép bizalmát, s mint vezető tökéletesebb lesz a munkájában. (-zs-;

Hét nap alatt célban

A kassai járásban a pányi szövetkezet volt az első, amely ez év július 22-én 9 órakor teljesítette a terményfelvásárlás állami tervét. 16,3 vagon terményt adott a csécsi állami terményraktárba s így 100,2 .százalékra teljesítette a tervet. A szövetkezetesek, akik 292 hektáron termesztettek gabonaneműket, július 15-én kezdték meg az aratást három ÉM—330-as kombájnnal és két rendrakóval. Pányban győzött az új technológia, az új munkaszervezés és a dolgozók jó munkaerköicse.

A pányi HNB és az ottani EFSZ még tavasszal gyűlést rendeztek a falu lakosainak részvételével. Megegyeztek az iparban dolgozó falubeliekkel, hogy azok szabadságukat az aratásban való részvételre használják fel, amit becsülettel be is tartottak.

így a Kassán dolgozó Miklós János géplakatos elvtárs is kivette rendes évi szabadságát, felült a kombájnra, és Kocsis János társával együtt száz hektárról learatta a termést. Bobko Imre elvtárs is kombájnra cserélte fel a traktort és 70 hektárral végzett. Lassú Pál, a Kassai Háztartási Cikkek Vállalatának szerelője segédkombájnosi minőségben működött szabadsága alatt. Budzák elvtárs a kézsmárki GTÁ-tól érkezett segédjével a pányiak segítségére. Nem az ő hibája volt, hogy kombájnja 5 napon át üzemképtelen volt, mert nem kielégítő főjavításon ment keresztül.

Ugyanonnan érkezett Pányba Zmajkovics elvtárs egy NDK-beli gyártmányú magas nyomású, szalmapréssel, amellyel reggel 5-től este 9 óráig dolgozott rövid ebédszünettel. Naponta 10 hektárról szedte és préselte össze a szalmát. Ennek a segítségnek, valamint Jámbor László DT 34-es traktoros közreműködésének köszönhetik a pányiak, hogy július 27-ig 66 hektáron elvégezhették a tarlóhántást. Tarlókeverékeket 17 hektárba vetettek.

A learatott rozsot egyenesen a kombájntól szállították az állami raktárba, a többi gabonanemüt 1200-as cséplőgéppel tisztították. A tisztítást a szintén szabadságon lévő Remenyák János elvtárs vezette, brigádmunkában napi 415 mázsát meghaladó teljesítménnyel. A 15 hektárról kévekötőgéppel learatott termést Mitró János baromfigondozó csépelte ki 900-as MAR cséplőgéppel 8, nagyrészt női segéderővel.

Ügyesen használták ki a pányiak a július 21-i vasárnapot. Három kombájn, 2 rendrakó és 6 traktor dolgozott. 47-en mentek ki a mezőre. Tíz hektárról learatták a sörárpát, amelyből 200 mázsát csépeltek ki.

Minden reggel 5 órakor röpgyűlést tartottak Ujco Géza, a HNB mezőgazdasági albizottsága elnökének részvételével. Laky István HNB-elnök elégedetten állapította meg, hogy idén nem volt szükség beavatkozni az aratásba. Jövőre elkelne egy SZK—4-es

kombájn és egy magas nyomású szalmaprés. Előzetes becslés szerint rozsból 15, búzából 12 és árpából 22 mázsás terméshozamot számítanak a pányiak. Vasárnap a kombájnosok minden mázsa kicsépelt gabona után egy korona pótlékot kaptak.

A szövetkezet pénzügyi helyzete is megszilárdult, a munkaegységekre tehát rendszeresen fizetheti az előlegeket. Andreas Sándor, Kassa

Helyreigazítás

Lapunk 62. számában közölt „A földművesek hozzájárulása" című cikkben a nyomda hibájából tévesek az adatok, amelyeket a következőképpen helyesbítünk: „A málasi EFSZ hízómarhagondozója, Ferencz János a reábízott 24 hízónál átlagosan 1,19 kilós napi súlygyarapodást ért el. Roskó András, a kissallői szövetkezet fejögulyása 14 tehéntől darabonként 1512 liter tejet adott a közellátás részére. (A szerk.)

KJ em félmeztelen testű, görnysdő aratóktól, hanem piros színű, SK 3-as kombájnoktól tarkállott nemrég a zétényi szövetkezet 300 hektáros kalászosa. Gépek uralták a sárgálló kalásztengert.

Hocko Géza kombájnos Bohács Géza segédjével, Remák Dezső kombájnvezető Molnár Istvánnal, Furik Béla pedig Bajusz László segédlete mellett arattak szakszerűen, szemveszteség nélkül. Ugyancsak jó munkát végeztek a traktorosok, akik a szemet hordták a kombájnoktól és a szalma Rendbetétele körül foglalatoskodó csoport. Bohács János agronómus elmondta, hogy árpából 23—25, búzából pedig 22 mázsa volt az átlagtermés. Ha nem is csúcsteljesítmények, mégis jobb eredmények, mint a környékbeli szövetkezetekéi. Fennakadás nem történt, csak a nagy hőségtől szenvedtek a szövetkezetesek. De a kánikula azt is eredményezte, hogy egyszerre értek a gabonafélék, és egy időben kellett biztosítaniuk az árpa, búza, sőt a zab aratását. Hasonló

Learattak a Latorca mentén

feladat hárult több más szövetkezetre a Latorca mentén.

Bohács elvtárs, a zétényi szövetkezet tapasztalt agronómusa elmondotta: amikor észrevették, hogy a kétménetes módszer nem előnyös, áttértek az egyenes aratásra. Ezt a meleg időjárás is indokolttá tette, amelj kombájnra érlelte a gabonát, így í 300 hektárból 270-et egyenes aratással végeitek el és csak 15 hektáron alkalmazták a kétmenetes módszert A fennmaradó 15 hektárnyi területen termett zabot kötözőgéppel vágták le,

— Jó kedvvel dolgoztak a kombájnvezetők, mert bevezették a premizálást, hogy minél rövidebb legyen a tarló és több takarmányszalma maradjon. Éjjel-nappal két szalmaprés dolgozott. Egy csoport lehúzta a szalmát a földekről, a másik pedig kazlazta a nagyobb táblák szélén.

Ifj. Haminda András, a szövetkezet elnöke, így nyilatkozott:

— Kikapcsoltuk a kézi munkát, a fáradságos kaszálást, cséplést és zsákolást. A jó munkaszervezés folytán szövetkezetünk teljesítette állam iránti szerződéses eladását gabonából és most már csak a lánctalpasok zakatolnak a földeken. Ezeknél bevezettük az úgynevezett „meleg gépmozgalmat“, a két műszakos szakadatlan tarlóhántást. Meg kell fogni azt a kis talajnedvességet, hiszen egy hektár hántatlan tarlóból néhány nap alatt 8—10 000 liter víz is elpárolog. A tarlóhántást tárcsával végezzük. A másodnövényeket ott vetjük, ahol a talaj megfelelő táperővel rendelkezik, vagy ahol öntözést lehet alkalmazni.

Baloah Kálmán. Zéténv

■iBoo. augusztus ii.