Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-08-07 / 63. szám

Nyár derekán Bagoián Hektáronként 180 mázsa burgonyából A nagykeszt EFSZ 180 mázsás ter­mést ért el korai burgonyából, ami idén kiváló eredménynek mondható. A vetögumók kiválasztását mér ősszel elvégezték, majd az előcsiráztatás előtt mégegyszer selejtezték a vető­gumót. Mivel későn érkezett a tavasz, így csak április 10-én kezdhették az ülte­tést. A jól előkészített talajba hektá­ronként 3 mázsa kálisót és 2 mázsa szuperfoszfátot^dtak. Töltögetés előtt kétszer kapáltak és kétszer öntöztek. Egyszeri öntözéskor 200 mm vizet ka­pott a föld. Az eredmény kiváló volt, mégis akadt egy szépséghibája. Bár a szö­­vetkezetesek mindent elkövettek a jó termés érdekében, addig a komáromi felvásárló üzem — amellyel szerző­dést kötöttek, hogy július 10-ig el­adják az új burgonyát — még a szer­ződésben feltüntetett mennyiséget sem vette át, Ezáltal a szövetkezet vezetősége kénytelen volt a járás fal­vaiban árulni az űjburgonyát. A szö­vetkezet tagjai közül az egyik erre a következő megjegyzést tette: úgy látszik, az is baj, ha nem terem, az is baj, ha sok terem. Molnár Ferenc (Nagykeszi) életképesség, a gazdaságilag jobban kiépített Cserhát mellett. A döntés az utóbbi javára esett, és így a 480 hek­táros gazdaság 740 hektárra növeke­dett. A cserháti szövetkezetben tehát fij élet kezdődött. A szövetkezet a sza­kosítás útjára lépett. Az első félévi eredmények mutatják a házasság si­kerességét. De nézzük meg az eredményeket. A szövetkezet az előírt tervet minden­ből 100 %-ra teljesítette. Csupán a sertéshúsnál mutatkozik némi le­maradás, melyet marhahússal pó­tolnak. Tojáseledási tervük 85 300 da­rabot ír elő, ebből az első félévben 56 000 darabot adtak el. Baromfihús­ból tervüket 10 mázsa csirkehússal teljesítették. POLGÁR Erzsébet lelkiismeretes gondozása következtében a csirkék tlzhetes korukban elérik a másfél ki­logrammot. A sertéseknél 64, a bikák­nál 77 dekagrammos a súlygyarapo­dás. A megszilárdult munkafegyelem, a közös munka eredménye új fordula­tot hozott a szövetkezet életébe. Er­ről tanúskodik a munkaegység értéke Is. Míg az elmúlt évben mindkét szö­vetkezet 13 koronát fizetet ki mun­kaegységenként, a megnagyobbodott szövetkezetben már előlegként kap­nak ennyit a dolgozók. A teljes ösz­­szeget a természetbeni járandósággal együtt 20 koronára tervezték. Éppen ezek az előfeltételek teszik bizakodó­vá a szövetkezet tagságát. Példa erre MONOZLAI István, JUHÁSZ András, HANÁK Menyhért stb. akik magas koruk ellenére naponta dolgoznak a szövetkezetben. De az ifjúság is más­képpen látja a helyzetet. Legalábbis ez csengett ki RUZICSKA józsef zoo­­technikus szávaiból. 0 is bizakodóan nyilatkozott a szövetkezet jövőjéről. Annak ellenére, hogy a cserháti szövetkezet határában nagy károkat okozott a jég — a dohány teljesen el­pusztult — csüggedésre nincs ok, ■sert a szövetkezet tagságának egyre fokozódó szorgalma ú| útra terelte a szövetkezet gazdálkodásának mene­tét. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a házasság sikeres volt. ANDRISKIN JÓZSEF, (Komárom) Ma már nem csúcsmunka az aratás; legalábbis nem abban az értelem­ben, ahogy az eddig volt. A gépek komplex kihasználása megkönnyíti a betakarítást. Felvételünk a bácsi szövetkezet esek árpaszalma betaka­rításáról készült. (Foto: -gs-) A kassai járásban csaknem 69 000 hektárt tesznek ki az erdők, ami a mezőgazdasági terület mintegy 40 %-a. Az erdők küldetése, hegy jó minőségű és kellő mennyi­ségű fát tudjunk biztosítani, no meg, hogy az ember számára egészségessé tegyék a környezetet. A vízgazdál­kodás szempontjából is döntő szerepet játszanak az erdők, nem beszélve arról, hogy munka után a dolgozók­nak az erdő és a víz adja a nyugalmas üdülést. Több község határában kihasználatlan területek van­nak, melyek nem erdők, s melyeket sem legelőnek, sem rétnek nem használnak. A szövetkezetek nem veszik hasznukat, viszont az erdőigazgatc.iógok ezeket a parla­gon heverő területeket be tudnák fásítani. Ilyen terüle­tekből nem kevesebb mint 887 hektáron lehet a kassai járásban 1985-ig kiszélesíteni az erdőket. Ezen területek erdősítésére már megtették a kellő intézkedéseket; de meglepő, hogy sok község helyi nemzeti bizottsága és szövetkezete gátolja a befásítást. Előfordult az is, hogy az említett területeken a fásítás már megtörtént, de a szövetkezetek még ezután is legelőként használják, s ezáltal tönkreteszik. Téhány, Druístevné, Saca, Lapis­­patak, Kecerpeklény, Opiná, Poprocs, ÁJ, Szádellő, So­mod! és Medzev is az ilyen községek közé tartozik. 1963. augusztus 7, Nem kevesebb mint 3032 hektár erdőt veszélyeztettek a legeltetéssel, ami pénzben kifejezve 3 millió korona kárt jelent. Ez az összeg csupán a facsemeték ára és az ültetésnél végzett munkálatokra kifizetett költség. A fák gyengébb növése és megrongálása a vízgazdálko­dást is veszélyezteti. A gyorsan növő fák nevelése sem kielégítő a kassai jéráshan. Visszamenőleg 1956-tól 635 000 topolyfát ül­tettek, ki, amelyből ebben az évben már csak 315 000 darab van csupán, tehát több mint a felét elpusztították. Az így elszenvedett károk meghaladják az egymilló 80U ezer koronát. A gyorsnövésü fák is leggyakrabban legel­tetés és a polgárok nemtörődömsége miatt mentek tönkre. Hazánk nagy részét erdők díszítik, melyeket mint ter­mészeti kincset sok ország irigyel tőlünk. Messze kül­földről járnak hozzánk a kirándulók; üdülnek hegyeink­ben, völgyeinkben. Mi magunk azonban még nem érte*­­tük meg, hogy az erdőket gondozni és fejleszteni kell. Az erdő ne váljék legelővé, maradjon erdő és a jószág részére más úton gondoskodjunk legelőről. A trágyale­ves öntözés elősegíti a rétek és legelők állandó javítá­sát, s ezáltal az erdők megkímélését is. IVÁN SÁNDOR Az erdő ne váljék legelővé - maradjon erdő az M-15 és M-16-os kinemesített faj­tákat, melyek ellenállóbbak a régeb­bi fajtáknál. Tapasztalataik alapján az M-15-ös felel meg a legjobban, mert gyorsan fejlődik és ellenálóbb a be­tegségekkel szemben. Hátránya az, hogy gyors fejlődése miatt, igen jó szervezésre és sok munkaerőre van szükség a gyors szedéséhez.' Munka­erőben az idén nincs hiány. Hatvan személy dolgozik a dohányban, akik külön csoportokra tagozódnak és ál­landó versenyben állnak egymással. Minden csoport azon törekszik, hogy ie ne maradjon a másiktól. Ez 8 ver­seny igazi munkaverseny, amely a dolgozók kezdeményezésére alakult ki. Eddig több mint 15 000 zsinórt fűztek fel, s emellett kiszolgálják a műszárltót is. A csoportokból jó ered­ményekkel válnak ki Papp Erzsébet, aki a törésen kívül 46, Raj Borbála 39, Héger Anna 38 zsinórt is felfűz naponta. A többi dolgozó is dicsére­tet érdemel, mert sokan az ebédidőt is a fűzőtű mellett töltik; hogy nyomuk­ban járjanak a jól begyakorolt mun­kásoknak. A tervezett hektárhozam elérésében nem bízik Gergő János dohányker­tész, mivel több mint 40 °/o-os jégkárt szenvedett a dohányültetvény, de az idei dohány szép világossárgára szá­rad, s a jobb osztályozás mellett bí­zik, hogy tervezett pénzbevételt el­érik. Öbert János, (Málas) isenyszerpinenot tartottak. Az eső miatt. Igaz, nem sok esett. De elég volt ahhoz, hogy a gabona betakarítá­sát — közvetlenül a befejezés előtt — ha csak egy fél nappal is, elodáz­za. Az udvarban rostokoló gépek és kombájnok körül itt-ott a műszakiak a karbantartást végezték, mások meg az iroda előtt álldogáltak. így került sor arra is, hogy a múlt esztendőben országoshírüvé vált ba­­gotai kombájnossal, Vincent Tuzincin­­. nal a saját szövetkezetében néhány szót váltsunk. Már annál is inkább, mivel az idén alig hallatott magáról. Találkozásunk pillanatában a note­szében keresgélt-kutatott a bejegy­zések, számhalmazok között. — Éppen azt nézegettem már, há­nyadán is állok. Majd tovább böngészi a számokat. — Mégis, mennyi? — ŰgJ kétszáz hektár körül. Hozzáteszi, hogy az olomouci járás Medlov községéből volt itt egy kom­­bájnos kisegíteni, aki százhuszon­­négy hektárig jutott el... De a ga­bona náluk is hirtelen beérett, s ha­zahívták. Az ő iparkodásuknak is köszönhető, hogy a több mint 70 vagon gabona július 24-ig a begyüjtőhelyre került. Vagyis, ekkora tettek eleget — száz százalékra — gabonaeladási köteles­ségüknek a bagotai szövetkezetesek. Annak ellenére, hogy bizony ebben az évben a gabonájuk — az árpát kivéve — eléggé gyöngén fizetett. A Mácsik-portán A tisztségviselők közül csupán a pénztáros tartózkodott az irodában, így hát nem volt más hátra, mint az agronómus nyomába eredni, aki — állítólag — ebédre ment. Bár kedvelt Pionírjával hamar érkezik, mégis meg­előztük. — A házigazdát keressük. A szebbnél-szebb virágokkal díszí­tett udvar hátsó felében csirkéket etető idősebb nénike szól: — Még nincs itthon! Befelé tessékel a házba. De nem „vergődik zöldágra", mert az udvart válasszuk várakozóhelyül. Ez a jósá­gos öreg asszonyka hamarosan az ér­tésünkre adja, hogy a nyolcvanadik nyarat is megérte, özvegy. Túlélte két ferjeurát. Egészségé oly jól szolgál, hogy orvosra még nem szorult. — A lábam fáj kicsit, de ez már az örégséggel jár. Harminc esztendeje már, hogy a fo­gai hűtlen hagyták. Amint mondja, nagyon szereti a kenyeret, a húsocs­­kát nemannyira, a bort is megissza egy-két pohárkával, ha megkívánja. Napjában ő látja el a házkörüli tenni­valókat. Kálmán fia — aki most Anton Pas­­torek agronómust helyettesíti -+ 40 esztendős. Tanulásra adta a fejét. A Komáromi Mezőgazdasági Technikum­ban gyarapítja elméleti tudását. Ez a kétéves szakiskola — amelynek az első évfolyamát befejezte —, szak­­érettségit nyújt, s bentlakásos. — Bizony, nem könnyű, különösen a nyelvekkel megbirkózni — újságolja a közben hazaérkező. — Soha nem ta­nultam azbukát. Augusztusban szeret­nék jól felkészülni a következő tanév­re, hogy szó ne érje a házelejét, no de mindkét kezem tele munkával. Csak győzze az ember eligazítani egyiket a másik után ... A szövetkezet vezetői méltányolhat­nák Mácsik Kálmán óhaját, s legalább augusztus második felében jutna ideje a felkészülésre is. Ifjabb Mácsikné is megérkezik. A kertészetből. Sok munkát ad most a paprika és paradicsom szüretelése. Oda is kell az aranyatérő, ügyes női kéz. — Fiacskám! Te is kijösz délután paprikát szedni? — kérdezi az ifjabb háziasszony a legifjabb Mácsikot. S a Laci-gyerek kimondottan a lé­nyegre tör. Kérdésre kérdéssel vála­szol: — Mennyit lehet ott keresni?... Általános a derültség. _ _ ? i A beszéd sora ifj. Mácsik Kálmán felé fordul, aki júniusban tett pontot a kilencéves iskolai tanulmányának a végére. Szeptembertől a hároméves Ögyallai Mezőgazdasági Gépjavító Szakiskolába jár majd, hogy a „hazai ipart" támogassa. — Én a Komáromi Mezőgazdasági Technikumba akartam járatni — szól az apa —, de őt a gépek érdeklik, ahhoz húz a szíve. Szép, igazán szép célratörés a gé­pek korszakában a gépdoktori szakma. No meg az if jaké, a gépeké a jövő! Az életmentő, halnevelő víz Két kavicsgödörből képződött ta­vuk a bagotaiaknak. Az egyik a falu közelében, amely mintegy négy-öt hektárnyi kiterjedésű és hat-hét mé­ter mélységű. A másik jóval kisebb, s távolabb esik. A nagyobbik igen megfelelően szolgálhatna üdülési cé­lokat. Vízi sportot is űzhetnének raj­ta. Ez utóbbit egyelőre a csónakázás képviseli, meg az úszás. Az előbbit — a tervező hivatalok késleltetik. Mindamellett a szövetkezet nem hagyja kihasználatlanul sem az egyik, sem a másik tavat. A kisebbiket két évvel ezelőtt telepítette be 20 000 pontyivadékkal, a másikat pedig már hamarabb, úgy hogy legalább 250 000 pontyivadék népesíti be. A régebbi telepítésből felnövő pontyok már megközelítik a 8—10 kilót is, mivel a lehalászás egyelőre nehézségekbe ütközik. Annál inkább dívik a sport­horgászat: már fogtak benne hat­nyolc kilós pontyot is — horoggal. E tavak életmentő funkciója abban leledzik, hogy a szomjas cukorrépát öntözik belőle. Itt meg kell mondanunk, hogy csak­nem későn — öt perccel tizenkettő előtt — kaptak észbe. A két tábla cu­korrépa — összesen 32 hektár — jócs­kán lesárgult a nagy forróságban. Kaszás László, az öntözőmester el­mondja, hogy a háromhengeres, per­cenként 1200 liter víz lövellésére ké­pes motor 10 szórófejet is bírna mű­ködtetni, s csak négy szórófej ontja a vizet a megrepedezett, szomjas földre... — Nézzétek, ott, ahol már hamarabb megszívta magát a talaj a szórófejek­ből aláhulló vízből, ott már életrekelt az elalélt, félig kisült répa, kezdi visszanyerni üdezöid színét — magya­rázza a mester. S azt sem hallgatja el, hogy bizony gyönge munkaerővel rendelkezett eddig, csak most kapott erősítést, az utolsó pillanatban Szivák Emil és Zsigó Rezső személyében, akik a csöveket hordták át a másik táblára, amikor ottjártunk. » * * Az egészhez annyit, hogy Pastorek agronómus szabadságolása nem ép­pen a legjobbkor történt. Különösen, ha még azt is hozzászámítjuk, hogy a szövetkezet elnöke a bolgár tenger­parton üdül, Végzetes hiba nem tör­tént —, de nagyobb körültekintéssel, jobb szervezéssel ezt a csekélynek tűnő hiányosságot is mellőzhették volna! Nádszegi Kovács István Jól sikerült az egyesülés Perzselőn ontja sugarait a nyári nap. S ilyenkor szinte kísértetiesen zörran a jégtől vert kukorica száradó levele. A betőnút jobb oldalán szerény tábla jelzi, hogy a letérő bekötőút a fák védelmében meghúzódó Cserhát­­pusztára vezet. A szövetkezet irodáját kérdezés nélkül is megtalálom. Jó út­mutatónak bizonyul a szépen gondo­zott propagációs tábla. Szerencsém van, mert az Irodában találom ÖL­­VECKY FERENC elvtársat, a szövet kezet elnökét. Kevés ideje van, de azért szentel nekem néhány értékes percet. Beszélgetésünk tárgyát a sző vetkezet múltja, jelene és jövője ké­pezte. — A cserhátpusztai szövetkezel eredményei az elmúlt évek folyamár nem a legjobbak voltak — tájékoztál ölvecky elvtárs. — A bajokat maga t szövetkezet tagsága érezte a legjob ban. Ezek a hibák a rossz szervezői és a társadalmi tulajdonhos való elég télén viszonyból eredtek. De nem vol jobb a helyzet a szomszédos őrsújfa lusi szövetkezetben sem. A XII. pártkongresszus előtti vitá­ban nyíltan feltárták a bajokat. Őszin­tén szóltak egymáshoz a cserháti szö­vetkezeti dolgozók. Megállapították, hogy kevés a munkaerő, jobbá kellene tenni az irányítást, összpontosítani a termelést. A járási pártbizottság sie­­tet segítségünkre és Ülvecky Ferenc elvtárs személyében új elnök került a szövetkezet élére. A határozott fel­lépésű fiatalember rövidesen hozzá­látott a szövetkezet alapjainak meg­szilárdításához. Legfontosabb feladat a munkafegyelem megszilárdítása volt. Intézkedései helyesnek bizonyultak. Bizonyítja ezt az is, hogy az eddig a legrosszabb szövetkezetek között levő cserháti szövetkezet az őszi munká­kat elsőként fejezte be a komáromi járásban. Még fagyos szél söpörte végig a határt, mikor olyan hírek keringtek, hogy a cserháti és örsújfalttsl szövet­kezetei egyesítik. A borúlátók ellenez­ték az egyesülést, mások helyeselték. Csupán azt kellett eldönteni, hogy melyik nevét viselje a szövetkezet Több érv Űrsújfalu mellett szólt, a: Dohánytermelők A Zálogos! Állami Gazdaság hosszú időre tekint vissza a dohánytermelés terén. Bár az elmúlt években az elemi csapósok sorozata csökkentette a hek­tárhozamot, voltak kimagasló ered­mények is. Ebben az évben olyan len­dülettel fogtak hozzá a munkák el­végzéséhez, amely máris jó eredmé­nyekkel kecsegtet. Gergő János do­hánykertész vezetése mellett időben és jó minőségű palántát neveltek ki az ügyeskezű lányok, asszonyok, s Kovács Imre munkacsoportja május 18-ig kiültetett a jól elkészített föld­be. Az ültetést az is meggyorsította, hogy a gazdaság Iparosai egy olyan négysoros jelzőgépet (sorolót) készí­tettek, mely a palánták helyét kis gödröcskével jelöli, melyekbe aztán gumltömlőcskékkel vizet engedtek a palánták kiültetéséhez. így aztán több munkaerőt takarítottak meg s a mun­kák meggyorsítása mellett csökken­tették a termelési költségeket is. Az Időben klültetet palánták gyors fej­lődésnek indultak, s ennek köszönhe­tő, hogy olyan dohányültetvényük van, amilyet kevés üzemben lehet látni a lévai járásban. A kultivációs munkáknál igénybe vették az RS-09-es kultivációs trak­tort. Kétszer sarabolták és kapálták, valamint vegyszeres kezelést végez­tek. A női csoport fáradságot nem is­merve dolgozott a jó eredményekért. A gazdaságban 35 hektáron három fajta dohányt termelnek, a Virzsinia, Busásan jövedelmez a kacsatenvésztés A falutól mintegy másfél kilométer­re fekszik az alsószecsei szövetkezet kacsafarmja. Gyönyörű fekvésű hely, fákkal körülszegélyezve, s alattuk pe­dig a Kompa patak vize folydogál. Egy napon meglátogattam a szövet­kezetei, mivel tudomásomra jutott, hogy 2500 db hatvannapos kacsa el­adásra kerül. A szövetkezetnek az a célja, hogy az eladott kacsák helyébe újabb 2500 db kiskacsát rendel. Az eladott két­hónapos kacsák átlagsúlya 2,5 kg volt, db akadt köztük még 4 kg-os is. Meglátszik rajtuk a szorgos ke­zek munkája. A kacsagondozók Orsu­­lik Imréné és Bence Ilona kitettek magukért. — A szép fejlődés nem csupán a ml szorgalmunkból ered, mindezt az itteni környezet, a hűs fák és főkép­pen a patak vize tette lehetővé, amely­ben a kacsák apró halakat, valamint állati fehérjéket lelnek. A kacsa ne­veléséhez fontos a viz, amelyben ked­vükre kifürödhetik magúkat. Ezt abból is állíthatom, hogy odahaza a háztar­tás részére 20 kacsát nevelek, ugyan­ilyen etetési módszerrel, de kéthóna­pos korban nem találtam köztük 1 kg súlynál nehezebbet. Tehát nyilvánvaló­nak tartom, hogy a háztartásomban nevelt, fejlődésben visszamardt ka­csáimnak a víz és a fürdés hiányzott, —mondta Orsulik Imréné. — Ez tény és való — fűzi hozzá Henzsel Mihály, a szövetkezet zoo­­technikusa. — Szakértelemmel kell dolgoznunk és a szép eredményeket csak így érhetjük el. — És most milyen eredményt értek el a kéthónapos kacsákkal? — A 2500 kacsa összes fölnevelési költsége 45 000 korona a tiszta ha­szon viszont 35 000 korona, tehát érdemes vele foglalkozni, mert két hó­nap alatt ez elég szép Jövedelem. De megjegyzem, ezt csak úgy lehet el­érni, ha szakértelemmel dolgozunk. Az összes baromfielhullást 12—15 °/o­­ról 2 %-ra, tehát a minimumra csök­kentettük, baromfiállományunk Is min­den téren gazdag fejlődést mutat. Ezt bizonyítja a 19 000 tojás Is, amivel már most az évi tervet túlteljesítet­tük. Tehát a kacsafarm gondozói, va­lamint minden baromfigondozó meg­érdemelte a személyenként kapott 300 korona prémiumot. Kúcg Gyula (Alasószecse)

Next

/
Thumbnails
Contents