Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-07-07 / 54. szám

Napjainkban a békéért, a vitás nemzetközi problémák mielőbbi meg­oldásáért folyó küzdelem többféle megnyilvánulásának lehetünk tanúi. Első helyen kell említenünk a Walter Ulbricht elvtárs 70. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségeken részt vett több szocialista ország vezető képviselőjének találkozását, amelyen számos nemzetközi kérdés került megvitatásra. Hruscsov, Novotny, Kádár, Gomulka, Zsivkov elv­társak és más magasrangú párt- és kormányvezetők jelenléte Berlin­ben élénkséget hozott a hét diplomáciai eseményeibe. Különösen nagy terjedelemben tárgyalta a világsajtó Hruscsov elvtárs beszédét, mely­ben igen értékes javaslatokat tett a leszerelésre, elsősorban az atom­fegyver-kísérletek beszüntetésére vonatkozólag. A kapitalista országok egész sorában nyílt vagy lappangó kormány­­válságok azokat igazolják, akik Kennedy nyugat-európai körútja előtt azt vallották, hogy az elnök látogatása „válogatott" szövetségeseinél csak tágíthatja azt az amúgy is mély szakadékot a NATO-országok közt, amely így is riasztó méreteket ölt. Változatlanul sokat foglalkozik még a világsajtó az új pápa megvá­lasztásával és meghirdetett elgondolásaival. Az új szovjet javaslat nagy visszhangot keltett világszerte Arról már előző számunkban beszá­moltunk, hogy Walter Ulbricht elv­­társ 70. születésnapja alkalmából több szocialista ország vezetője látogatott el Berlinbe, hogy kifejezze jőkívánatát a német és nemzetközi munkásosztály e kiváló harcosának. Hruscsov elvtárs jelenléte reflektorként irányította rá a nemzetközi közvélemény figyelmét Berlinre, ahol számos, a jelenlegi nemzetközi helyzetet érintő kérdések­ről tárgyaltak. Kedden a berlini sportcsarnokban tartott nagygyűlésen Hruscsov elvtárs hosszabb beszédet mondott, amelyben többiek között foglalkozott a Német Demokratikus Köztársaság politikai, gazdasági és tudományos életével, a nyugat-német revansizmus egyre fe­nyegető veszélyével, a német béke­­szerződés aláírásának szükségességé­vel, a leszerelés és az atomfegyver­­kísérletek beszüntetésének kérdésével. A bonni militaristák aljas terveiről Szólva a szovjet kormányfő megje­gyezte, hogy azok célja egyértelmű: felfalni az NDK-t, új világháborút ki­robbantani. Azt azonban tudják, hogy erre saját erejükből nem telik, ezért kézzel-lábbal törtetnek a NAXO-ban, hogy e tömb keretén belül az életben maradt hitleristák lehetőséget ková­csoljanak álmaik megvalósítására, va­gyis megbosszulják a második világ­háborúban elszenvedett vereségüket. Ennek kapcsán megemlítette Kennedy elnök közelmúltban tett nyugat-né­metországi és nyugat-berlini látoga­tását is, ahol az amerikai elnök tel­jesen ellentétes álláspontra helyezke­dett a washingtoni egyetemen mon­dott beszédével. Kennedy ugyanis eb­ben a beszédében igen kedvezően nyi­latkozott a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok kiszélesítéséről. Hruscsov elvtárs megemlítette, hogy Washing­ton és Párizs szinte versenyt fut Bonn kegyeiért, amiből Adenauer könnyen azt a tanulságot vonhatja le, hogy a világproblémák megoldása alapjában véve tőle függ. ; Igen jelentős részt foglal el a be­szédben Hruscsov elvtárs újabb ja­vaslata a fegyverkezési hajsza meg­szüntetésére. Javasolta, hogy az atom­hatalmak kössenek azonnali megálla­podást a nukleáris fegyverek légköri, magas-légköri és földalatti kísérle­teinek betiltására, valamint a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai kös­senek megnemtámadási szerződést. A szovjet kormánynak ez az új ja­vaslata reménykeltő nyitány a július 15-én Moszkvában kezdődő szovjet — amerikai —angol megbeszélésekhez a nukleáris fegyverkísérletek beszünte­téséről. A világsajtó nagy terjedelem­ben kommentálja a Szovjetunió újabb kezdeményezését. Különösen figyelmet érdemelnek a Washingtonból érkezett hírek, amelyek szerint Kennedy már az első elolvasás után „igen nagy je­lentőségűnek" tulajdonítja Hruscsov javaslatát. A Fehér Ház ugyanakkor közölte, hogy Jíennedy magasrangú tanácsadóival tartott megbeszélése után azt mondotta, hogy lényegében egyet ért a szovjet miniszterelnök ja­vaslatával, azzal a kivétellel, hogy a megállapodás ne vonatkozzék a föld­alatti atom-robbantásokra és a Var­sói Szerződés, valamint a NATO közti megnemtámadási egyezmény megkö­tésére. Ezek után óvatos bizakodással te­kinthetünk a jövő heti moszkvai szov­jet—amerikai—angol megbeszélések elé. Meteorológiai és politikai fülledtség Nyugat - Európában Bár a barométert az időjárás vi­szontagságainak közlésére használják, átvitt értelemben a diplomáciai hely­zetjelentéseknél is szokás emlegetni. Ezúttal mi is élünk az alkalommal, és párosítjuk a két dolgot: Nyugat-Euyó­­pában nemcsak az időjárásban ural­kodik fülledtség, hanem a politikai életben is. Ebbe a diplomáciai káni­kulába nem hozott egy cseppnyi fris­seséget Kennedy elnök nyugat-euró­pai körútja se, amelyet a New York Herald Tribune szellemesen az ördög adósságának nevezett. Nos, nézzünk e kesergés kulisszatitkai mögé. Írország kivételével, ahol Kennedy mint zarándok járt (innen származik apai dédapja), Bonnban, Londonban és Rómában is „bizonytalan" kor­mányfők fogadták. Másszóval ez azt jelenti, hogy sem az agg kancellár, sem az angol, illetve olasz miniszter­­elnök nem csak ideiglenesen tárgyal­hatott Kennedyvel, mert ami az or­szágaikban uralkodó politikai helyze­tet illeti, már, vagy még semmi közük a kormányrúdhoz. Különösen vonatko­zik ez Adenauerre, aki a múlt vasár­napi számunkban megjelent karikatú­ra szerint szinte a csigát is meghazud­toló lassúsággal halad a kancellári staféta-bottal, hogy átadja utódjának, Erhardnak; jóllehet ezt mindjobban követeli már a nyugat-német közvé­lemény. Macmillan jóformán már csak udva­riasságból áll a kormány élén, hiszen a Profumo-botrány szinte az utolsó lábat is kiütötte miniszterelnöki széke alól. Az angol közvélemény egyre erő­teljesebben követeli az új választások kiírását, a konzervatívok azonban min­dig keresik az utat, hogy ideig-óráig meghosszabbítsák uralmukat. Olaszországban az új kormány meg­alakulása csak elodázta, de lényegében nem oldotta meg a politikai válságot. Erről tanúskodik az a tény is, hogy Leone csak „hivatalnoki" kormányt alakított, amelyet tulajdonképpen Ken. neűy elnök látogatásának idejére tá­­koltak össze, nehogy az óceán túlsó oldaláról érkezett vendég üresen ta­lálja a miniszterelnöki széket. De kormányválság van még Görög­országban és Izraelben is. Bár Athén­ben úgy-ahogy megalakult a kormány, de annál súlyosabb Ben Gurion izraeli miniszterelnök bukása, amelynek okait egyes megfigyelők abban látják, hogy az ország közvéleményében nagy visz­­szatetszést keltett szoros együttmű­ködése a bonni militaristákkal. Ha mindezeket a tényeket figyelem­be vesszük, megtoldva azzal, hogy de Gaulle röviddel Kennedy után szintén Bonnba látogatott, nyugodtan elmond­hatjuk, hogy az amerikai elnök nyu­gat-európai körútja vajmi kevés ered­ménnyel zárult és inkább növelte az ellentéteket az atlanti táborban. De Gaulle most igyekszik melegében meg­hiúsítani azokat az erőfeszítéseket, amelyeket Kennedy bizonyára megtett Párizs elszigetelésére. Egyszóval elég fülledt a politikai élet Nyugat-Euró­­pában? Az új pápa „régi“ útja Ebben az esetben jó értelmet kell tudajdonítani a „régi" jelzőnek, — ugyanis XXIII. János pápa halála után az egész haladó emberiség nagy ér­deklődéssel várta, vajon olyan bíboros kerül-e á katolikus egyház élére, aki folytatja majd elődje reális, a béke szempontjából oly gyümölcsöző mun­kálkodását. Elégedetten állapíthatjuk meg, hogy Montini milánói érsek sze­mélyében valóban méltó utód lépett az elhúnyt pápa helyébe. A VI: Pál nevet felvett új pápa első rádióbeszé­dében és múlt vasárnap történt meg­koronázása után kilenc nyelven el­mondott trónfoglaló beszédében félre­érthetetlenül leszögezte, hogy folytat­ni kívánja János pápa megkezdett munkáját. „A békéért nem elég csu­pán esedeznünk, hanem harcolni, dol­gozni kell érte." Ritka jelenség, hogy világszerte ilyen egyöntetű megelégedéssel fogad­ták az új egyházfő megválasztását, mint ahogy az VI. Pál pápa trónra­­lépésénél történt. (tg) Hruscsov elvtárs berlini látogatása alkalmából ellátogatott számos munka­helyre is. Felvételünkön egy berlini üzem dolgozói között szívélyesen beszél­get a termelés problémáiról. Foto: ŐTK —Zentralbild) • Moszkvában összeült a KGST vég­rehajtó bizottsága. Az ülésen részt vesznek a tagállamok miniszterelnök­helyettesei és gazdasági szakértői, hogy megvitassák a további szorosabb együttműködés kérdéseit. 9 U Thant elutazott Magyarország­ról. Az ENSZ főtitkára kétnapos láto­gatást tett Budapesten, amelynek so­rán igen hasznos eszmecserét folyta­tott a Magyar Népköztársaság kormá­nyának képviselőivel. A becses vendég ellátogatott számos munkahelyre is, ahol mindenütt nagy szeretettel vet­ték körül. • Kormányellenes összeesküvést lepleztek le Irakban. A bagdadi rádió jelentése szerint az összeesküvést ál­lítólag kommunisták szervezték. A vá­rosban nagyszabású letartóztatási kampány kezdődött. Az iraki kormány az összeesküvés leleplezését arra használja föl, hogy üldözze a kommu­nistákat és a haladó erőket. • Nehru továbbra is kitart semle­gesség! politikája mellett. Nehru in­diai miniszterelnök egy kalkuttai nagy­gyűlésén kijelentette, hogy India to­vábbra is ragaszkodik a tömbönkívüli­­ség politikájához. A miniszterelnök hozzátette: „Ha India elvetné ezt a politikai irányvonalat, az ország meg­gyengülne és •‘Végül ez a függetlenség elvesztéséhez vezetne." • A jugoszláv Nemzetgyűlés újból Titot választotta köztársasági elnökké. A . jugoszláv, törvényhozó testület többnapos tanácskozás után megvá­lasztotta az új köztársasági elnököt, aki továbbra Tito lett. • Argentínában kiéleződött a hely­zet. Jelentések szerint államfordulat várható, mert katonai és polgári cso­portok meg akarják akadályozni a jú­lius 7-i választásokat és nyílt dikta­túrát akarnak bevezetni az országban. • Az Académie Francaise 1963. évi irodalmi nagydíját Charles Vildrac író kapta. • De Gaulle elégedetlen Adenauer kétkulacsos politikájával. Nyugat-Németországban tett látogatása során a francia államelnök nem titkolta aggályait amiatt, hogy a bonni kor­mány inkább Washington felé kacsin­gat, de Franciaországgal is tartani akarja a jó viszonyt. • Egyéves a független Algériai Köztársaság. Ezekben a napokban em­lékszik meg a világ haladó közvéle­ménye Algéria függetlensége kivívá­sának egyéves évfordulójáról. Szerte az országban külföldről érkezett ven­dégek részvételével nagyszabású ün­nepségeket rendeznek. Ebből az alka­lomból csehszlovák küldöttség is utazott Algériába. • A szovjet államférfiak üdvözölték Kennedyt az USA államünnepe alkal­mából. Hruscsov és Brezsnyev elvtár­sak szívélyes jókívánságaikat fejezték ki Kennedynek, békés életet kívántak neki és az amerikai népnek. • Kuba megszilárdítja gazdaságát. A napokban tanácskoztak az Egységes Szocialista Forradalmi Párt tagjai és a szocialista munka úttörői, a kubai építő ipar példás dolgozói. Határoza­tot fogadtak el, hogy a jövőben az elvégzett munka szerinti díjazás szo­cialista elve érvényesül az építő ipar­ban is. 5 Az ENSZ nevelésügyi, tudomá- I nyos és kulturális szervezetének ■ lapja, a párizsi Unesco Features i közölte Nyikolajev Szemjonov • Nobel-díjas szovjet akadémikus ■ cikkét, amely a -jövő energiaforrá- I sairól ad képet. Az alábbiakban ki­■ vonatosán közöljük a cikk főbb ■ mondanivalóját. A világ energiatermeléséből — becs­lés szerint - egy főre átlagosan ma csak 0,1 kW óra jut. Amíg az energia­szolgáltatás csak e szint körül mozog, nem küszöbölhető ki — főleg a fejlő­désben elmaradott országokban — a nehéz fizikai munka. A természetben található energiaforrások kétségtele­nül lehetőséget adnak arra, hogy ezt a mennyiséget megtöbbszörözzük, de a modern energiaforrások (az elektro­mosság, a szén, az olaj, az uránium, a tórium és a vízi energia) nem ki­­meríthetetlenek. Ezért szükséges, hogy olyan új és hatalmas energia­­forrásokat találjunk, amelyek gyakor­latilag korlátlan mennyiségű energiát szolgáltathatnak és könnyen kihasz­nálhatók. Erre három út kínálkozik: 1. a lassított termonukleáris reak­ció, 2. a napenergia felhasználása, mint energiaforrás, 3. a Föld magmarétegének belső hője. Termonukleáris úton nyert elektromosság Rendkívüli távlatok nyílnának meg, ha sikerülne megvalósítani a lassúra A jövő (XXI.) század regénye VILLAMOS ENERGIA A VÍZBŐL, A NAPBÖL ÉS A FÖLD MÉLYÉBŐL 1963. július 7. szabályozott termonukleáris reakció­kat. Az ilyen reakciók elvi lehetősége ma is fenáll, de a gyakorlatban nem vihető keresztül. Azt hiszem azonban, hogy ezt a problémát még a század vége előtt megoldják, hiszen a mo­dern tudomány megmutatta: arai elvi­leg lehetséges, az előbb-utóbb a gya­korlatban is megvalósul. A termonukleáris reakció egyik módja: a hélium szintézise deutérium­ból. Egy ilyen reakció során 1 gramm deutérium átalakítása tízmilliószor annyi energiát szolgáltat mind egy gramm szén elégetése. Az energia forrása itt közönséges víz, tehát a készletek korlátlanok. Egy liter kö­zönséges vízben akkora energia van jelen, mint 160 kg szén által termelt hőben: annyi víz pedig, amely egy 230 méter oldalú kockát tölt meg, a világ egyéb széntermelésével egyen­értékű energiaforrás. A napenergia A napenergia még nagyobb lehető­ségeket kínál, feltéve, ha megtanuljuk, hogyan használjuk ki. A Nap másod­percenként 40 trillió kalória energiát sugároz a Föld felé. Igaz, hogy ennek az energiának nagy része az atmo­szférában (elsősorban a felhőkben) szétoszlik, majd részben elnyelődik. Évi átlagban a földnek jutó napener­giának csak 30 %-a éri el a Föld fel­színét. Ha az egész 30 %-ot elektro­mos energiává tudnánk átalakítani, sokkal több energiát nyernénk, mint amit a termonukleáris energia maxi­mális kihasználásra szolgáltathat. Ez azonban lehetetlen, mert ehhez a Föld egész felszínét, beleértve az óceáno­kat is, fényelemekkel vagy más ener­giagyűjtő készülékekkel kellene bebo­rítani. De a Földet érő napenergia egy tized része is elég lenne ahhoz, hogy az energiatermelést a mainak több­ezerszeresére növeljük, és ez az ener­giaforrás teljesen kimeríthetetlen. A Föld belső hője A harmadik lehetséges és gyakor­latilag kimeríthetetlen energiaforrás a Föld magmájának belső hője. Ahhoz azonban, hogy ezt az energiát hasz­­nothajtóan kiaknázhassuk, előbb ki kell dolgozni a mélyfúrás gazdaságos módszereit. Több országban dolgoztak már ki erre terveket és némelyiket már a gyakorlatban is alkalmazzák. De valószínű, hogy valamikor a jövőben új technikák fogják a fúrást helyet­tesíteni: például a sziklák megolvasz­tása és az olvasztott anyag kivonása. Új műszaki eljárást kell kidolgozni arra is, hogy az óriási mennyiségű energiát a termelés helyétől nagy tá­volságra lehessen szállítani. Valószí­nű, hogy ez földbe fektetett csőháló­zaton továbbított nagy frekvenciás hullámok segítségével valósítható meg. A fentiekből nyilvánvaló, hogy sok­kal hatalmasabb energiaforrások is léteznek, mint a szén, a vas, és az uránium, s ha egyszer képesek leszünk kihasználni ezeket, könnyen kielégít­hetjük majd a világ gyorsan növekedő népességének szükségleteit. Energia a Marson való -élet számára Eljöhet az az idő, amikor termo­nukleáris reaktorok alkalmazásával a Marson olyan atmoszférát és olyan klímát teremtenek, amely alkalmas arra, hogy emberi lények néhány év­tizeden át ott éljenek. Ennek alap­­feltétele, hogy a Marson néhány száz­­trillióntonna oxigént termelünk. Kiszámították, hogy ha néhány ter­monukleáris erőművet építenének a Marson, ezzel 10-ezerszer annyi elek­tromos energiát tudnának termelni, mint a Föld mai termelése. Ha ezt az energiát a víz elektrolízisére használ­nák fel, elegendő oxigént lehetne fel­halmozni. Energia a Holdból Egy másik távoli álom, a Hold fel­­használása mint energiaforrás. A Hold felszíne 16-szor kisebb mint a Földé. Mivel azonban a Holdnak nincs at­moszférája, minden felületegységét háromszor annyi sugárzás éri, mind a Föld hasonló területű felületét. Ez azt jelenti, hogy a napenergia elnye­lése szempontjából a Hold felszíne a földfelszín egyötöd részének felel meg, a Hold tehát nagyjából ugyanannyi energiát kap, mint amennyit a Föld kontinensei. így tehát ha sikerülne a Hold felü­letét nagy hatásfokú fényelemekkel beborítanunk, a Holdból egy giganti­kus erőmű válhatna, amely a Föld számára sok trillió kW-óra energiát termelne. • A nyugat-európai „Közös Piac" legutolsó konferenciáján a holland külügyminiszter közgazdasági tárgyú beszámolóját a következő szavakkal fejezte be: „Válasszatok katolikuso­kat!“. Majd meghökkent és bocsánatot kért: „Elnézésüket kérem Uraim, ez csak úgy kiszaladt a számon. Odahaza ugyanis már két hónapja vezetem a választási kampányt és gyűléseinknek befejező szavait már túlságosan meg­szoktam". • A hagyományos skót dudák gyár­tóira nagyon rájár a rúd. A válsággal James D e p s e y munkáspárti képvi­selő foglalkozott és legnagyobb meg­rökönyödésre megállapította, hogy a belföldi dudák azért kelnek el oly ne­hezen, mivel a katonazenekarok, de a civil zenészek is mind a távoli Pakisz­tánból szerzik be a tipikusan skót hangszert, amely ott a szállítási költ­ségekkel együtt sokkal olcsóbb a hazai gyártmánynál. • A szórakozottság netovábbja. A világ legszórakozottabb embere minden valószínűség szerint Zalman S ház ar, Izrael új köztársasági elnöke. Amikor utoljára járt Amerikában, egyszer ott a már mozgó vonaton rájött, hogy menetjegyét a szállodában felejtette. De pénz sem volt nála, amivel új je­gyet válthatott volna: a pénztárcája is a szállóban maradt. Egyik útitársa felajánlotta, hogy rendelkezésére bo­­csájtja a szükséges összeget. „Rajtam az sem segít — mondotta az öregúr — azt is elfelejtettem ugyanis, hogy tulajdonképpen hová is utazom." • A francia rendőrség legújabb ren­deleté alapján gépkocsit vezető nőknek tilos magassarkú cipőben a kormány­hoz ülni. Számos esetben u. i. a gáz­pedálon és a féken természetellenes helyzetben elhelyezkedő női láb korlá­tozott akcióképessége okozott balese­tet. • Sverre Moe, a norvégiai Levander városka középiskolájának tanulója írás­beli kérvénnyel folyamodott igazgató­jához, hogy felmentsék a tornaórák látogatásától. Az igazgató a kérvényt minden további nélkül kedvezően in­tézte el, mivel Sverre Moe 79 éves.

Next

/
Thumbnails
Contents