Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-12-22 / 102. szám

Alaposságot a ter?készítésben

Az EFSZ az állami tervben meghatározott feladatok alapján dolgozza ki saját tervét. Az állami terv megszabja a fő termények vetésterületeit, a gazdasági állatok állományát, a hektárhozamokat és a hasznosságot. A szövetkezetben az évi terv jelenti valamennyi ágazat számára a legfontosabb tervet, amelynek betartása minden tag számára kötelező, mert ez biztosítja a szövetkezeti terv és az állami terv közötti kapcsolatot.

A tervek kidolgozásakor fontos, hogy a való helyzetből induljunk ki. A terv akkor reális, ha megvalósítható. Hogy a terv reális legyen, ehhez ismernünk kell mindenekelőtt a társadalom célját és szükségleteit, a termelés technológiáját, a termelés természeti és gazdasági feltételeit az embereket, a gépeket, s reális tények alapján kell meghatározni a tervfeladatokat.

Az EFSZ-ek évi termelési és pénzügyi tervének kidolgozása előtt egész sor előkészítő munkát kell elvégeznünk. Ezek az előkészítő munkálatok igen pontos kiindulási adatokat szolgáltatnak a terv egyes részeinek kidolgozásához, tehát a tervek reális volta, megvalósíthatósága bizonyos mértékben az előkészítő munkálatok elvégzésének alaposságától is függ.

Ilyen előkészítő munkálatok mindenekelőtt a következők:

■ 1. Az előző évi gazdasági tevékenység részletes elemzése,

■ 2. a leltározási munkálatok,

■ 3. a munka- és anyagnormák felülvizsgálata,

■ 4. az előző évi munkaszervezés

felülvizsgálata,

■ 5. javaslat a természeti és gazdasági feltételek kihasználására.

Az előző évi gazdasági tevékenység elemzésének a következőket kell magában foglalnia:

a) a szerződéses eladások teljesítésének kiértékelését,

b) a növénytermesztési és állattenyésztési terv teljesítésének értékelését,

c) az agrotechnikai és zootechnikai intézkedések, tervek teljesítésének értékelését,

d) a gépek, fogatok, épületek, berendezések kihasználásának értékelését és

e) a munkaegységek felhasználásának értékelését.

A leltározást nemcsak azért kell elvégezni, hogy elkészíthessük a zárszámadási mérleget, hanem azért is, hogy ismerjük a szövetkezet vagyonát részleteiben, hogy legyen kiinduló pontunk a jövő évi terv összeállításához.

A teljesítménynormákat a szövetkezetekben minden évben felül kell vizsgálni. Az új tervet már a felülvizsgált normák alapján kell kidolgozni. A teljesítménynormák felülvizsgálásán kívül nagy gondot kell fordítani az anyagnormákra is, mint pl. a takarmány-fogyasztási, üzemanyag-fogyasztási normákra és ezeket is meg kell állapítani még a terv kidolgozása előtt, vagy ha már meghatározták ezeket, akkor a taggyűlésen kellő megvitatás után jóvá kell hagyatni.

Az előző évi munkaszervezés felülvizsgálása a munkacsoportok, munka-' csapatok szervezésének, összetételének, vezetésének felülvizsgálását jelentik.

A természeti és gazdasági feltételek kihasználására vonatkozó javaslatban mindig figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a szocialista mezőgazdaságban a tUMésterilletek szerkezetét a népgazdaság szükségletei határozzák meg, melyeket nem kis mértékben befolyásol a külkereskedelem helyzete is. Tehát tervkészítéskor legyünk annak tudatában, hogy nem a geonómia, Iranern a társadalmi szükségletek határozzák meg a termelésre kerülő termékeket és azok mennyiségét. A másik oldalon a szocialista társadalmi rend törvényszerű szükségszerűsége a termelés önköltségének csökkentése és a többtermelés. Ezért a tervek kidolgozásakor arra is tekintettel kell lennünk, hogy olyan termények termesztését tervezzük, amelyek minden hektárról a lehető legnagyobb haszonértéket adják, minél kisebb befektetéssel. Tehát a szövetkezetek termelési tervének összeállítása során szükséges kihasználni az éghajlati-, a talaj- és egyéb természeti viszonyokat, valamint a termelés gazdaságosságára kedvezően ható közgazdasági feltételeket is, mint pl. a szállítási feltételeket stb.

Igen fontos előkészítő munka a dolgozók helyes megválasztása is, mivel a tervek realitása leggyakrabban a hozzá nem értő és a tervszerinti gazdálkodást lebecsülő dolgozók munkája miatt szenved hajótörést. Továbbá nagy hatással van a tervezési munkálatokra a szövetkezetek vezető dolgozóinak gyakori váltogatása is. Sok szövetkezetben h tervezés előtti és magában a tervezési időszakban híresztelik már, hogy egyikmásik vezető dolgozót az évzáró gyűlésen leváltják és mást választanak helyébe. Az ilyen sok esetben kósza híresztelés ezután odavezet, hogy a jelenlegi vezető dolgozók már nem törődnek a tervezéssel, mondván, hogy jövőre úgyis mást választanak a helyükbe, csinálják meg a tervet azok. A hírek szerinti leendő új funkcionáriusok pedig még nem törődnek a tervezéssel, mivel egyelőre semmi biztosat nem tudnak funkcióba választásukról és az évzáró gyűlés határozata előtt semmiféle szóbeszédre nem ülhetnek fel, nem tolakodhatnak, nem vehetik kezükbe ők a tervezés irányítását.

A tervezés módszertani utasításai azt mondják, hogy az EFSZ-ekben az évi termelési és pénzügyi tervek kidolgozásában főleg azoknak a személyeknek kell résztvenniük, akik majd a termelési feladatok teljesítésében közvetlenül részt vesznek, vagy valamely termelési szakaszon felelősek lesznek a terv teljesítéséért. Tehát a tervezési munkálatokba be kell kapcsolni a szövetkezet vezető dolgozóit, valamint néhány tagot azok közül, akik már több éven át dolgoznak egy bizonyos munkaterületen és ott gazdag gyakorlati tapasztalatokra tettek szert. A HNB-nak, a helyi pártszervezetnek és a szövetkezet vezetőségének a tervkészítési bizottság megalakítása előtt oda kellene hatni, hogy tudatosan azon dolgozókat is beosztanák oda, akiket a következő évben valamilyen funkcióval meg akarnak bízni, hogy így azok a dolgozók már többet tennének a helyes tervezés érdekében, mint azok, akik tudják, vagy sejtik, hogy jövőre már nem lesznek vezető funkcióban.

Szerintem ez a módszer hatásosabb lenne, mint a káros hatású híresztelések.

A tagok bevonása a tervezésbe egyébként igen fontos abból a szempontból is, hogy a szövetkezeti dolgozók minél szélesebb rétegei megismerkedjenek a tervfeladatokkal.

Nem tartom helyesnek azt a tervezési módszert, mely szerint a szövetkezet vezetősége a tervek kidolgozását nagymértékben a szövetkezeten kívül álló személyekre bízza. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a szövetkezeten kívül álló személyek ne tudják a tervet kidolgozni, de ilyen esetekben nincs meg az a szoros és közvetlen kapcsolat a terv és annak' teljesítői között és általában az ilyen tervezési munkálatok után szokták a tervek nagyobb százalékban az íróasztal alsó fiókjába kerülni hosszú időre. A szövetkezeten kívül álló személyek ugyanis nem ismerik olyan közelről a helyi körülményeket, nem ismerik anynyira a még ki nem használt tartalékokat. A kidolgozott terveknek nemcsak a számtani műveletek szempontjából kell helyesnek lenniük, de segítségükkel ki kell használni az adott természeti és közgazdasági feltételeket is. Azt javaslom az EFSZ-ek vezetőségének, hogy a tervezési munkálatok végzéséhez az állam igazgatási szervek dolgozóit mint szaktanácsadókat vegyék igénybe, s ezek irányítsák a tervezési munkálatok végzését, de ne várják el tőlük, jobban mondva ne engedjék meg nekik, hogy a terveket ők dolgozzák ki, mert azt már tények igazolják, hogy amely szövetkezet vezetősége megküszködött a tervezéssel, megbirkózik majd a tervfeladatok teljesítésével is.

Az évi termelési és pénzügyi terv kidolgozását kezdjük az állattenyésztési melléklettel. Ez azért fontos, mert ebből tűnik ki, hogy a következő évben mennyi takarmányra lesz szükség a tervezett állatállomány számára a tervbevett hasznosság szerint. Azután a növénytermesztési részben a takarmány termesztést úgy igyekszünk betervezni, hogy a szükségletet saját gazdasági forrásból biztosíthassuk. így nagy gonddal kell elkészíteni a termények technológiai lapjait, mert azok helyes kidolgozása nagyban hozzájárul az önköltség csökkentéshez is. A termények technológiai lapjára fel kell tüntetni az összes munkákat időrendi sorrendben és aszerint, hogy azt kézzel, géppel vagy fogattal végzik-e majd. Ugyancsak fel kell tüntetni a felhasználandó anyagokat, valamint a munkák elvégzéséért járó munkaegységeket vagy munkanormákat. Az állattenyésztési és növénytermesztési részen kívül igen nagy gondot kell fordítani a pénzügyi és önköltségi terv kidolgozására. Megtörténtek olyan esetek, hogy a szövetkezet vezetősége csak azért tervezett magas hozamokat a növénytermesztésben és állattenyésztésben, hogy azután ebből kifolyólag magas legyen a bevétel és így növekedhessen a munkaegységek, vagy a munkanormák értéke. Az ilyen kétes alapokon nyugvó pénzügyi terv azután természetesen megbosszulja magát, mert lehetséges, hogy például az év kétharmad részében ki tudnak fizetni munkaegységenként 12,— koronát is, de a hátralevő részben már csak 1—2 koronát fizetnek vagy egyáltalán semmit. Az ilyen zökkenés természetesen nagyon káros hatással van a dolgozók munkaerkölcsére, munkaszeretetére is. Nagyobb hatást érhetünk el akkor, ha előlegként kifizetünk mondjuk csak 8,— koronát és ehhez az év végén minden munkaegységre még további néhány koronát fizetünk ki. Tehát mindez az alapos, körültekintő tervezéstől, a termelési feladatok teljesíthetőségétől és a tagok jó munkájától függ.

Nagy körültekintést igényel az önköltségterv, vagy más szóval a tervkalkuláció kidolgozása is. Minden szövetkezeti tagnak, minden vezetőnek tudnia kell azt, hogy mit mennyiért termelnek, mert ez nem lehet senki számára közömbös. Ezt azonban csak úgy tudhatják meg, ha a legjobb tudásuk szerint kidolgozzák az előkalkulációt, majd az év végén az utókalkulációt, Az olyan önköltség terv.