Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-12-11 / 99. szám

A jó elnök

Az emberekkel bánni — igen nehéz mesterség. Több, egyébként tehetséges szakember bukott már el a szervezés bonyodalmas útvesztőiben. A szövetkezet elnöki tisztsége egész embert követel, sok lemondással, fáradozással és kevés szabad idővel jár, melyet szórakozási, művelődési Igényeinek kielégítésére vagy családjára fordíthatna.

A jó elnök aranyat ér — tartja az új (úgy is mondhatnánk szövetkezeti) közmondás, s ha ezt valakiről el lehet mondani, akkor Kétyi bácsi, aki jelenleg a kiskeszi szövetkezetei vezeti, eddigi tevékenységével minden bizonnyal kiérdemelte. Tizennegyedik éve elnök, s a jelenlegi már a negyedik szövetkezet, amelynek ügyesbajos dolgait intézi.

Szűkszavú ember, helyette tettei beszélnek és az eredmények, melyeket a búcsi, kisújfalusi, kisgyarmati és most a kiskeszi szövetkezetben értek el vezetése alatt. Amikor sikereinek titka után érdeklődünk, csak mosolyog, fiatalosan, mint akit csínytevéseiről faggatnak. Szinte meg sem látszik rajta az a hatvan év, amely elszállt fölötte. Az idő múlásáról talán csak a barázdák árulkodnak a szeme körül és a homlokán.

— Az a szokásom, hogyha valamit elkezdek, akkor azt odaadással, képességeimtől és erőmtől telhetőén csinálom. A szövetkezet gazdálkodásának eredményei a tagoknak a közöshöz való viszonyától függenek, de attól is, hogy a vezetőség be tudja-e tartatni az emberekkel a munkafegyelmet. Tehát a fősúlyt erre fektetem. Sokszor nagy befolyással van a gazdálkodásra a rokoni kapcsolatok alakulása, a sőgorság-komaság, amely még egy szövetkezetben sem vezetett pozitív eredményre. A kiskeszi szövetkezetben is ezzel kellett először megküzdenem.

Az elmúlt évekkel ellentétben az Idén már nem jelentett komolyabb problémát a munkaerő biztosítása. Főleg az asszonyok szorgoskodtak. A tagok között alig akad olyan, aki még nem dolgozta le az egy évre kötelező munkaegység-mennyiséget. Ez, és az irányítás rugalmassága segítette elő, hogy az idén minden munkát agrotechnikai határidőben végeztek el.

— Mindig nyíltan beszélek az emberekkel — vallja Kétyi elvtárs — persze, ezt tőlük is elvárom. Csak a kölcsönös bizalom lehet alapja a vezetőség és tagság közötti, egészséges viszonynak, Oda kell hatni, hogy a kritika elsősorban a hibák ellen irányuljon és ne egyéni érdekeket kövessen. Itt is mutatkozik eredmény, s az

Közeledik az év vége. Ilyenkor minden szövetkezet irodájában érdeklődéssel figyelik a számlákat; vajon mit mutat a mérleg? Lesz-e osztalék? Vagy ráfizetnek-e a termelésre ?

A vágai szövetkezet irodájában Renács Ferenc és Forró Giziké nézegetik a könyvelési adatokat, összeadnak, kivonnak, szoroznak, osztanak, de az eredménnyel nincsenek megelégedve.

Renács Ferenc, a szövetkezet ökonómusa bosszankodva vakarja a fejét. Szemében elégedetlenség ül, amikor megszólal:

— Akárhogyan számoljuk, nem akar kijönni a tervezett négy korona osztalék. Pedig idén bizakodtunk, hogy ha tavaly már nem is volt mit szétosztani a tagok között, ez évben kipótoljuk. De hát ahogy látom, nem lesz belőle semmi...

— Az egy korona munkaegységenként azért csak meglesz — reménykedik Forró Giziké, könyvelőnő. ő nem tud belenyugodni, hogy megint osztalék nélkül zárják az évet.

— Előreláthatólag tiszta számlával zárunk. Nem fizetünk rá a termelésre, de osztalékot nem tudunk adni... Hacsak... hacsak be nem válik a kolleganőm jóslata, hogy az egy korona mégiscsak kiugrik.

Miért nem lesz meg a tervezett osztalék? A kérdésre nem olyan egyszerű választ adni, de a könyvelési kártyák a napnál is világosabban elárulják, hogy miért nincs pénz, miért lesz a négy koronából „esetleg“ egy korona.

Nem teljesítik a bevételi tervet

Vegyük elöszöris a növénytermesztést. Gabonaneműekből alacsonyak lettek a hektárhozamok. Míg a terv mindkét növénynél 30 mázsa volt hektáronként, addig a valóságban búzából 14 mázsát, árpából pedig 18 mázsát értek el egy hektárról. Jóformán a tervezettnek csak a felét tudták előállítani. Ez az alacsony hektárhozam nagyon rányomta bélyegét a pénzügyi bevételre. Mintegy 350 000 korona veszteséget jelent a szövetkezetnek.

S mindez miért? Elsősorban is a

aranyat ér

emberek maguk ítélik el a közös vagyonhoz rosszul viszonyuló társaikat.

Aztán a gépesítés növelésére, az új technológiára terelődik a szó. Kiderül, hogy a párkányi gépállomás felelőtlen munkájával alaposan elvette a tagság kedvét az új iránti érdeklődéstől. Még 1961-ben építettek egy sertéshizlaldát, melynek berendezését a gépállomás saját alkalmazottjának találmánya alapján készítette el. Helyes az újításokkal való kísérletezés, de az már elfogadhatatlan, hogy a gépállomás a kockázatot a megrendelőre hárítja. Mert a berendezés bizony még most sem működik. A vezetőség annak idején persze nem volt hajlandó az épületet hibás berendezéssel átvenni. Miután az áramütéstől három sertés elpusztult, a gondozók sem mutatták nagy kedvet a berendezés üzemeltetésére, s inkább kézzel hordták a takarmányt. A gépállomás időközben belátta, hogy a berendezés nem használható, de másikat csak újabb megrendelésre, körülbelül 30 ezer koronáért hajlandó adni. A szövetkezet viszont nem érzi magát elég erősnek ahhoz, hogy 25 000 korona értékű berendezést az ócskavasba tudjon dobni. Ideje volna tehát, ha a gépállomás illetékesei valamit tennének annak érdekében, hogy a szövetkezetei legalább részben kártalanítsák.

A pereszlényi szövetkezetben hosszú

éveken keresztül pótkocsiról lapáttal szórták talajra a műtrágyát. így az elosztás nem volt egyenletes. A napokban új NDK gyártmányú csőrendszere« műtrágyaszórót vásároltak, amely egy forduló alatt 20 méterre képes kiszórni a műtrágyát. A gépbe azonban csak finomra őrölt anyagot tölthetnek. Erre a célra beszerezték a képen látható fölszerelést. Megéri, mert hiszen az új gépek közreműködésével minden talpalatnyi föld megkapja a szükséges tápanyagot.-hai-Az általános gazdasági eredmények a még előforduló hibák ellenére is — gyenge takarmányalap, kishozamú tehénállomány, tenyészállatok hiánya — erősen javuló irányt mutatnak. A pénzügyi tervet körülbelül 110 °/o-ra teljesíti a szövetkezet. így fennállása óta először fizet osztalékot. Ha ez nem is lesz valami sok, de serkenti a tagságot a lelkiismeretesebb munkára, hogy a következő év végén a kiosztásra kerülő pénzösszeg még magasabb legyen.

Peskó László (Ipolyszalka)

A lévai mozgalom és a milliárdos mozgalom

A lévai baromfiűzem hagyományosan minden évben túlteljesített évi tervét. Ennek megfelelően idén már december 1-én túlteljesítette az évi tervet, az akciós tervben foglalt vállalásokkal együtt 2 765 000 koronával termeltek többet.

Az eredmény számokkal kifejezve még biztatóbb. Amíg a terv szerint

Másfél hónappal hamarabb

A csákányi szövetkezet már november közepén teljesítette az évi hús-, tej- és tojáseladási tervet.

A húseladás évi terve 426 mázsa, melyből 180 mázsa marhahús és 200 mázsa sertéshús. November közepéig a szövetkezet összesen 468

mázsa húst adott el, így terven felül több mint 40 mázsa került a dolgozók asztalára. Érdemes megemlíteni, hogy Petrilla Mihály és Petrilla Anna 30 hízómarhát gondoznak, melyeknél' átlag 1,10 kg-os súlygyarapodást értek el.

Csákányon 120 ezer

liter tej eladása a terv. Eddig már több mint 130 ezer litert értékesítettek. Élénk verseny folyik a Legjobb fejőgulyás cím elnyeréséért.

Az értékelés szerint Bfanár Imre dolgozött a legjobban és napi 7 literes tejátlagot ért el.

Iván Sándor, Kosice

külföldre 2 098 000 db tojást kellett volna felvásárolni, az üzem 5 760 000 db-t szállított, és előreláthatólag még 288 000 darabbal toldják meg.

A keltető dolgozóinak sem kell szégyenkezniük. A terv szerint 75 000 kacsát kellett volna kelteni, de a szorgalmas dolgozók 121 000-t adtak a mezőgazdasági üzemeknek. A 892 000 csibe helyett 920 000-et keltettek és év végéig még 40 000 csibe lát napvilágot. Az üzem dolgozói 30 mázsa libahúst vásároltak fel és fel és küldtek külföldre. A lévai „baromfisták“ leleményesen felhasználják takarmányozási célra a vágóhídi hulladékokat is.

Az üzem négy szocialista munkabrigádja és öt versenykollektívája így akar hozzájárulni milliárdos mozgalomhoz. Az üzem versenyez a szocialista munka üzem címért. Az eddigi ieAdület, szorgalmas munka, ügyesség, leleményesség alapján bizonyára hamarosan elnyerik a szocialista munka üzem címet. Ján Saimer (Léva)

Miért nem lesz négy korona osztalék?

kedvezőtlen időjárás miatt. Tavasszal ki kellett szántani 27 hektár őszi búzát és 27 hektár árpát. Ami megmaradt, az is nagyon gyenge lett. Úgyhogy magas hektárhozamot ebből sem várhattak.

A fűszerpaprikából idén kimagasló termést értek el. Ennek ellenére mégis azt kell mondani, hogy a tervteljesítésből hiányzik 30 000 korona. Valaki talán azt gondolná, hogy túl magas volt a terv, azért nem tudták-a tervezett bevételt elérni. Nem így van. A tervezett hektárhozamot elérték, sőt túlszárnyalták, de a felvásárló üzem két hétig leállította a szállítást, s ezzel lényeges kárt okozott a szövetkezetnek. A felfűzött paprika elkészítve a szállításra — tönkrement. Ilyen, s hasonló eseteknek nem szabadna előfordulni a felvásárló üzem részéről, mert ezzel nemcsak anyagi kárt okoznak a szövetkezetnek, hanem a beléjük vetett bizalmat is elvesztik.

Előreláthatólag az év végén 270 mázsa sertéshússal maradnak el. Pénzben ez 330 000 korona hiányt jelent. Az oka; nincs meg a tervezett állomány, így nincs miből eladni.

Az év elején sok volt az elhullás, s ez az év folyamán is tovább tartott._ A nagyfokú csökkenést részben be-’ tegség okozta, de nagy része van benne a nem megfelelő gondozásnak is. Az állatok gondozása a jövőben nagyobb lelkiismeretességet és odaadóbb munkát követel az eddiginél.

A tojástermeléssel is baj van. A tyúkállománnyal valahogy nem tudnak „zöld ágra vergődni“. Évről-évre ráfizetnek erre a termelési ágra. Az év elején feltöltik az állományt, de az év végére mindig hiányzik belőle jó pár száz. Idén például a háromnegyed évi kimutatások alapján 1962 tyúk hiányzik a tervezettből. Ilyen körülmények között aztán nincs mit csodálkozni, ha az év végén 140 000 tojással lesznek adósak a közellátásnak. Az évi tervnek még az 50 %-át sem tudják teljesíteni (a terv 235 400 darab). Pénzben kifejezve 70 000 koronával csökken a bevétel

A vezetőség mindenféleképpen próbált javítani a tyúkállományon. A* eredmény azonban elmaradt. A fertőző betegség évről évre jelentkezik és megritkltja az állományt. Teljesen egészséges tyúkokat hoztak, a betegség mégis kiújult. Állítólag az istálló és környéke van megfertőzve, így csak azzal segíthetnének, ha pár évig megszüntetnék az egész tyúktenyésztést. Erre viszont nem kapnak engedélyt a járástól. Pedig a ráfizetés világos mindenki előtt, s évről-évre nemhogy javulna a helyzet, hanem egyre rosszabbodik. A tyűktenyésztés helyett sokkal kifizetőbb lenne a kacsatenyésztést fejleszteni. Itt legalább eredményes a befektetett munka.

Túlteljesítés

A bevételek túlteljesítéséről nem sokat lehet beszélni. A növénytermesztésben csak két növénynél lépték túl a tervezett pénzösszeget.

A vetőmagnak termesztett hibridkukorica ez évben kitett magáért. Hektáronként megadta a 40 mázsát szemesen. Mind a 30 hektárról nyert termést értékesítették, s így 80 000 korona terven felüli bevételt könyvelhettek el. Ez a kukorica minden évben segített rajtuk valamicskét. Sajnos, jövőre azonban nincs kilátás a termesztésére, mert előreláthatólag kimaradnak a vetőmagtermesztő szövetkezetek névsorából.

Takács Mihály az idén is bebizonyította, hogy a jó kertész aranyat ér. Nemcsak azért, mert a gondozása alatt lévő paprika az országos zöldség- és gyümölcskiállításon aranyérmet nyert, hanem azért is, mert a 15 hektáros kertészet 40 000 koronával jövedelmezett többet a tervezett összegnél. Takács Mihály gyermekkorától kertész. A zöldségtermesztés minden csínjátbíniát ismeri. A kertészet kiváló eredménye minden bizonnyal elsősorban az ő érdeme.

Még egy 80 000 korona terven felüli bevétel mutatkozik a könyvelési kártyán. A könyvelőnő ezt a tejből származó bevételekhez irta.

A többi terméknél teljesítik a tervet, így nagyobb kilengések nincsenek. Ha összehasonlítjuk az említett túlteljesítést és nemteljesítést — természetes ahhoz, hogy az évzárlatról tiszta képet adjunk, sok mindennek kell még hozzájönni — már így is láthatjuk, hogy a négy korona tervezett osztalék nem lesz meg. S ehhez még hozzávehetjük azt is, hogy az egész évre tervezett munkaegységek fogyasztását két és fél ezerrel túllépték.

Szervezési gyöngeségek

Vannak még hibák, melyek kiküszöbölésre várnak a vágai szövetkezetben. Itt van például a túllépett munkaegység-fogyasztás. A normák általában lazák. De még ebből is engedni kellett, mert az állattenyésztésben alacsony eredményeket értek el, a megszabott normák szerint a dolgozók kereseti lehetősége kicsi volt, s ha nem akart a szövetkezet munkaerő nélkül maradni, kénytelen volt a vezetőség csökkenteni a normát. Ez persze nem helyes, mert ilyen körülmények között a dolgozók nincsenek érdekeltté téve, hogy jól dolgozzanak, s szép eredményeket érjenek el.

Szervezési gyengeségek elég gyakran mutatkoznak. A vezetőség körében gyakran széthúzásra kerül sor. S ez persze valahol megbosszulja magát. Nem „kedvelik“ az újat. A régi módszereket folytatják, s a haladó technikáról nem akarnak tudomást venni. Félnek a gépektől, s idegenkednek minden újtól. A vezetők kezéből hiányzik a szakkönyv vagy egyegy tudományos folyóirat.

Ilyen körülmények között bizony van mit javítani a 991 hektáros szövetkezetben. Nagyon a talpára kell állni a vezetőkkel együtt a szövetkezeti tagságnak, hogy a jövő év végén necsak „esetleg“ egy korona osztalékról beszéljenek a könyvelők. Mert a 11 korona előleg mellett még a négy korona sem lenne sok. Ügy kell dolgozni, hogy az elért eredmények serkentsenek, s mindnyájuk megelégedésére szolgáljanak. Zseblk Sarolta

Káposzta, káposzta...

Fogatos szekér döcög a szenei országúton. Sovány a gebe, a gazdája nemkülönben. A kocsi fenekén káposztafejek szertelen össze-visszaságban, lehet egy mázsa. A teher nem nehéz, az út kövezett, könnyen gurul a kocsi. Nemsokára egy idősebb anyóka tűnik fel a kanyarban. Káposztával megrakott gumikerekű kézikáréval igyekszik a szomszédos faluba. Nincs abban semmi különös, ha valaki káposztát vásárol és viszi haza. Elvégre most van az ideje; ilyenkor tárolják télire. Az azonban mindenkinek szemet szúr, hogy a káposztát Boldogfán vásárolják, pedig Szencen meg Magyarbélen is akad bőviben.

— Nem lenne célszerűbb odahaza beszerezni a káposztát, mint a 6—7 kilométerre fekvő Boldogfán? Az út is fárasztó, az idő is pénz. Ott olcsóbban adják? — kérdezzük az anyókát, aki fiatalos mozdulattal az út szélére tolja a kárét és úgy látszik pihenni akar.

— Olcsóbbnak nem olcsóbb, de ilyen édeskés, zamatos káposzta nincs az egész környéken.

Már többször hallottuk, amikor az asszonyok a káposzta minőségéről vitatkozva csak ennyit mondtak:

— Ja, a boldogfai káposzta.

Ilyen előzmények után látogattunk el Boldogfára.

Mészáros Sándort, a szövetkezet elnökét arra kérjük, árulja el, miért járnak ide a harmadik faluból, sőt még távolabbról is káposztát vásárolni.

— A boldogfaiak már emberemlékezet óta termelnek káposztát. Erről a múltban is híresek voltak. A járás parasztjai a szenei piacon értékesítették káposztájukat, addig azonban egy fejet sem tudtak eladni, míg a boldogfaiak készlete tartott. Ezért sokan haragudtak és káposztásoknak csúfoltak bennünket. Mi ezen nem sértődtünk meg, sőt nevettünk a dolgon. Tudtuk, ők is szívesen vállalnák a káposztás jelzőt, és termelnének olyan káposztát, mint mi; de nekik nem sikerül.

Egy boldogfai káposztaszakértőtől azt hallottuk, hogy a minőséget a legkönnyebben és legegyszerűbben úgy lehet megállapítani, ha a fejet a földön teljes erővel elgurítjuk: ha a levélzetét elhullajtja, nem jó, ha eredeti szilárd állapotában marad, kiváló a káposzta. S ilyent csak Boldogfán termelnek.

— Azt szeretnénk tudni, hogyan termelik ezt a jó minőségű káposztát?

— Ugyanúgy, mint máshol — hangzik a felelet. Ezt pedig B 1 a h o Vendel, a szövetkezet kertésze állítja, aki már hatodik éve termeli a szebbnélszebb káposztafejeket.

— Hát akkor máshol miért nem tudnak ilyen jó minőségű és ízletes káposztát termelni?

M a c s i c a Lajos, a HNB titkára, aki a szomszédos Rété községben lakik, elmondja, hogy tavaly a boldogfai szövetkezettől káposztapalántákat vásárolt. Ugyanúgy öntözte, ápolta és trágyázta a talajt, mint az itteni kertész, mégsem termett távolról sem olyan káposztája.

Mészáros Sándor derít világosságot a dologra és mindent szakszerűen megmagyaráz:

— A mi földjeinken sem terem meg a káposzta mindenütt, csak azon a hetven hektáros feketehomokos dűlőn, amely végighúzódik a határunkon. Ezen a területen termelték ősapáink is a híres boldogfai káposztát.

Blaho Vendel még azt is elmondja, hogy a káposzta termelése igen jövedelmező. A többi terményhez viszonyítva sokkal kevesebb vele a vesződség. Ugyanazon a területen pedig előzőleg más zöldségfélét is termelnek.

A boldogfaiak tehát az értékes feketehomokos földjüknek köszönhetik a hírnevüket. Dicséret illeti a boldogfalvaiakat, de akármilyen jó minőségű is a káposzta, csak akkor ízlik az embernek, ha hús is van benne.

— Húst is termelnek annyit, mint káposztát? — kérdezzük az elnöktől.

Mészáros Sándor elmosolyodik. Megérti a célzást és röviden csak ennyit mond:

— Az évi marha- és sertéshúsbeadásunkat már november 15-én teljesítettük.

Tehát a boldogfaiak káposztához húst is adnak.

FÜRY JÖZSEF

3

1963. december 11,