Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-12-08 / 98. szám

Bratislava, 1963 december 8 Ära: 40 fillér XIII. évfolyam 98. szám Mezőgazdasági üzemeink dolgozói már csak­nem mindenütt végeztek a legfontosabb őszi munkákkal. Ezt követően hozzáfognak évi gaz­dálkodásuk mérlegeléséhez. De ezt megelőzően értékeljék a szocialista munkabrigádok és e megtisztelő címért versenyzők tevékenysé­gét. Nézzenek körül, vajon miként váltják va­lóra a szocialista módon élni és dolgozni jelszót, illetve követelményt. A szocialista munkabrigádok képviselik a munkaverseny legfejlettebb formáját. Nos, mi­ben kereshetjük e verseny színvonalának csök­kenését előidéző okokat? Semmiesetre sem a szakmában dolgozók, még kevésbé a munka­brigád tagjai a hibásak. A visszaesés okai: a szövetkezeti vezetők, üzemi bizottsági tagok — tisztelet a kivételnek —, akik vajmi kevés ér­deklődés* mutatnak e brigádok tevékenysége rendszeres figyelemmel kísérését illetően. Ha­tározottan hozzájárul ehhez a sajtó elégtelen­­népszerűsítő munkája is. A rendszeres ellen­őrzést eddig a legtöbb termelési instruktor sem tekintette halaszthatatlan feladatának, nem segítette keilöen a versenyzőket. További alapvető hiányosság, amely a szo­cialista munkabrigádok mozgalmának fejlődé­siét akadályozza, hogy a munkafelajánlások for­málisak, nincsenek személyekhez és határidő­höz kötve. Kényszermegoldásból születnek, s nem egyszer messze elmaradnak a már elért eredmények mögött. Azok, akik a megtisztelő címért versengőknek tanácsokat adnak, gyak­ran nem tudatosítják, hogy a bátor vállalások teljesítése, vagy csekélymértékű túlteljesítése többet nyom a latban, s jelentősen előre lendíti a munkaversenyt, mintha a „könnyen teljesít­hető“ vállalásokat néhány tizedszázalékkal túl­lépik. Aránylag ritkák a pontosan körülírt, mi­nőségi vállalások, amelyek az önköltség csök­kentésére, a termékek minőségének javítására, anyag- és elektromosenergia megtakarítására, a hibák kiküszöbölésére, s az elmaradozók se­gítésére vonatkoznak. Néha találkozunk olyan meg nem határozott, pongyola szövegezésű vállalásokkal, hogy telje­sítésük ellenőrzése gyakorlatilag lehetetlen. Egyrészük a műszaki és technológiai újdonsá­gok alkalmazásának tudatosítására, az újító és ésszerűsítő mozgalomba való bekapcsolódásra, politikai és szakismeret gyarapítására, a kol­lektívák egységének megteremtésére szorít­kozik. fgy a szocialista munkabrigádok tagjai­nak munkafelajánlása, kötelezettségvállalása gyakran nem különbözik azokétól, akik nem versenyeznek a megtisztelő címért, vagy annak nem birtokosai. Ennek azután az a következ­ménye, hogy a versenyző kollektívák hiányolják a tapasztaltabb vezetők, tisztségviselők, szak­­szervezeti, vagy más dolgozók segítségét, akik jól ismerik a munkahely problémáit, a szakis­meret-gyarapítás lehetőségeit (a távtanulás, levelezőtanulás stb.) Kifogásolható az is, hogy a vállalások telje­sítésének értékelése rendszertelenül, s a nem versenyző kollektívák jelenlétében történik. Legtöbbször megfeledkeznek arról, hogy a vál­lalások Jlyen értékelése, amely mellőzi a kol­lektíva életének és a napi tevékenységének mérlegelését, s elmarad a döntő fontosságú önbírálat, ott az eredmények vérszegények, a nevelő hatás nem érvényesül. Az sem egészen helyes, hogy az üzem veze­tői keveset tanácskoznak a szocialista munka­brigádok tagjaival. Gyakori eset, hogy nem tárgyalják meg velük az évi terv előkészítését, a munkahelyen felmerült kérdéseket a brigád­tagok bevonása nélkül intézik. A gondoskodás megcsappanása azoknál a kollektíváknál mu­tatkozik a legszembetűnőbben, amelyek már a megtisztelő cím tulajdonosai. Ezek a kollek­tívák vállalásaik igényességével példaként szol­­gálhatnárfak a többi dolgozó számára. De ép­pen az elégtelen gondoskodás, a magárahagya­­tottság következtében kerülhet sor a brigád szétesésére. A vezetők az ilyen eseteket csak hosszú huzavona után veszik tudomásul, igye­keznek kibújni a felelősség alól. Az ilyen, lé­nyegében csak papíron létező szocialista mun­kabrigád többet árt, mint használ a mozgalom­nak. Előfordul az is, hogy a legjobb brigádok ta­pasztalatait nem népszerűsítik kellőképpen. A legcsekélyebb gondot fordítják a tapaszta­latcserére. Több nagyüzemben, mint például a Nagymegyeri Nagyhizlaldában is a kollektívák közötti kapcsolat laza. Sajnos, ennek a legfej­lettebb formájú szocialista munkaversenynek a tapasztalatait a járási, kerületi szervek sem általánosítják, ugyanez mondható a szakszer­vezetre is. Az állami gazdaságok jó tapaszta­latai éppen emiatt nem eléggé közismertek, a szövetkezetekben nem hasznosulnak. Nem elég a papír szerinti értékelés, a válla­lás teljesítését illetően. Vizsgálat tárgyává kell tennünk, a kollektívák milyen mértékben tették magukévá a szocialista munka és életforma fogalmát. A kitűzött cél elérése döntő! A jövő évben különösen jelentős feladat: a jól szervezett tapasztalatcserék, a kollektívákon belüli és a kollektívák közötti beszélgetések, amelyek a munkaverseny lényegét tárgyalják. A kollektívák összekovácsolására, a tagok köl­csönös, jobb megismerésére szolgálnak az esté­lyek, társas kirándulások, valamint a kulturális rendezvények közös látogatása is. Tudásgyarapításra éppen a téli hónapok a legalkalmasabbak. A szövetkezeti és üzemi is­kolák munkája már hosszabb ideje egy helyben topog. Ne mellőzzük tehát az új formákat, mint például a mezőgazdasági népi akadémiákat. Éppen ezeken keresztül, főleg az ifjúság köré­ből nyerhetünk sok érdeklődőt, távhallgatónak, levelező-tanulónak a mezőgazdasági iskolákra. Nagy hasznukra lehetnek a különböző temati­kájú előadás-sorozatok. A szépirodalmi olvasó­körök, népszerű, ismeretterjesztő irodalom ol­vasása szakemberek vezetésével, ugyancsak jelentősen elősegítheti a brigádok tagjainak műveltsége gyarapítását Itt említhetjük meg a mező- és erdőgazdasági alkalmazottak szö­vetsége dunaszerdahelyi járási bizottságának kezdeményezését: a szocialista munkabrigádok tagjai támogatása szempontjából ez a bizottság szoros kapcsolatot teremtett a politikai és tudományos ismeretterjesztő társasággal. Főleg a szövetkezetekben —, de távolról sem csak ott — nagyon időszerű a dolgozók be­kapcsolása a szocialista munkabrigád címért versengők mozgalmába. Minél behatóbban érte­sülnek e mozgalom jelentőségéről, minél át­gondoltabb munkavállalásokat tűznek maguk elé, annál jobban elmélyül a versenyszellem, s a termelési eredmények is tovább javulnak. Dr. L. F i a 1 a Gyűlik a valuta Á Erdő, mező lakói Foto: inz. Hirner hálót az állomástól, A farkasdi vadászok az előző évektől eltérően idén a foglyok­nál nem vágták ki a rezet, de bőséges nyúlállományuk révén bizonyára pótolják a lemara­dást. A járásban akad jónéhány gyengébb állománnyal rendel­kező vadásztársaság is, de az iparkodás, a tervteljesítéssel szemben nem hiányzik. Bár a tél alaposan megvá­molta az erdő és mező lakóit, nap mint nap sokasodik az élő­vad a modrankai és a vágvecsei kamarázö-állomásokon. A va­dászok szorgalmas munkájának évi gyümölcséből gyűlik az ország valutája. —sá— Új gyümölcsösök Az állandóan növekvő Kosice és a tőszomszédságában épülő Kelet-szlovákiai Vasmüvek dolgozóinak élelmiszerellátása megköveteli, hogy a járás me­zőgazdasági üzemei nagy gon­dot fordítsanak a termelés fel­lendítésére, szakosítására. Eb­ből kiindulva néhány üzem megkezdte a kihasználatlan te­rületek gyümölcsfásitását, sőt egyes szövetkezetek a szántó­­területen is létesítenek gyümöl­csöst. Ezek közé'tartozik a her­­nádgecsei szövetkezet is, amely a szükséges facsemetéket Cseh­országból vásárolta. Öt hektá­ron létesítenek gyümölcsöst, melybe 1200 első osztályú fa­csemetét ültetnek. A fák há­romnegyed része alma, egyne­gyed része pedig besztercei szilva. Iván Sándor (Kosice) lylanapság nincs Dél-Szlo­■ ■ vákiának olyan tájegy­sége, ahol ne teremne meg a szőlő, ne bővítenék új telepí­téssel a jó kedvet hozó gyümöl­csöt. Nagykaposon egy évtized­del ezelőtt kezdték meg a szőlő telepítését. A szövetkezetesek közül akkor sókan kételkedtek a szőlészet hasznosságában. Az utóbbi évek a bizakodókat iga­zolták, s ma már a 10 hektár szőlő jelentős jövedelmet hoz az EFSZ-nek. A termés egy részét szőlő­ként értékesítik, a többi leve hordókba kerül. Egy kissé még zavaros volt az idei termés szí­ne, de az íze elárulja, hogy jó minőségű lesz. Ahol jó kezekbe van a szőlészet irányítása és a bor kezelése, nem is lehet az másként. A vincellér Weinrauch Ferenc, aki Szőlőskén végezte mesteriskoláját, be-bekukkant a hordók birodalmába. Most is beköszönt, hogy megbeszéljen egyet s mást a pincemesterrel. A szociolisto mezőgozdosógért A MEZÜGAZDASÄGI DOLGOZOK LAPJA Több segítségei a szocialista munkabrigádoknak Országszerte puskaropogas zaja veri fel a halódó termé­szetet. Vadászok népes serege lövi a fácánt, nyulat egyaránt. A modrankai és vágvecsei ka­­marázó-állomások nyolc meg­bízottja ugyancsak sürög-forpg, járja a falvakat, a revíreken kiveti hálóját nyúlra, fácánra, fogolyra. Aratnak a vadászok. Nyáron a mezőgazdász, őszutón a va­dászgazda követel uzsorakama­­tot szántótól, erdőtől, nádastól. Ahol egész éven át becsület­tel gondoskodtak a természet lakóiról, jócskán akad puska­végre a fényestollú fácánkakas­ból, de a kifeszített háló sem marad üresen. Szlovákiában a csallóközi és mátyusföldi róna adja a legtöbb élő és lőtt vadat az országnak. Csupán a galántai járás vadá­szai tízezer élő nyúllal örven­deztetik meg a kamarázó-állo­­másokat, majd a külföldi piacot. Az elmúlt héten a felsőszeli vadásztársaság volt soros és fogta az élőnyulak százait. A járásban minden vadász tudja: mind fácán, mind nyúl tekinte­tében a felsőszeliek határa a vadak Eldorádőja. A vadállo­mány idén is beváltotta a noz­atuzott reményeket. Movorka dihály vadászgazda irányításá­­/al naponta több mint 100 nyúl terült a hálóba. A megfogott lyulak közt bizony több volt a tan a kelleténél. A kamarázó­­íllomás ugyanis két nőstényhez :sak egy kant vásárol. Ezért a vadásztársaságnak mintegy 650 apsifülest kellett fogságba ej­­ienie, hogy a tervezett 400 da­rabot hiány nélkül eladhassa. Az eredmény bizonyítja, idén is jelesre vizsgázott a felsőszeli vadásztársaság. A negyedi vadászok a foglyok fogásában remekeltek. Pár nap alatt hálóba kerítették a ter­vezett 300 foglyot, majd tovább; fogás céljából újra kérték a Hasznos eszmecsere Moszkvában, a Szakszervezetek Házában december 5-én megnyitották a VIII. kerekasztal-értekezletet, amelyen keleti és nyugati politikusok, közéleti személyiségek tárgyalják meg a nemzetközi helyzetet, s javaslatokat tesznek a vitás kérdé­sek békés megoldására. Az értekezleten 19 ország küldöttje, köztük hazánk képvi­selője, vesz részt. Henri Rolin belga küldött, megnyitó beszédében hangsú­lyozta, azért jöttek össze, hogy újabb módokat találjanak a nemzetközi feszültség csökkentésére, a politikai légkör to­vábbi enyhítésére és a béke megszilárdítására. Kijelentette, hogy a „nyugati országok közéleti személyiségei mindig elis­meréssel adóztak azoknak a törekvéseknek, amelyekkel a szov­jet nép harcolt és harcol most is a béke ügyéért“. Henri Rolin javaslatára a résztvevők egy perces csenddel róták le tiszteletüket XXIII. János pápa és John Kennedy emlékének. A moszkvai kerekasztal-értekezlet vitával folytatja ülését. A Nyugat-Európai Unió par- I lamentja december 4-i ülésén 32 szavazattal 29 ellenében el- I utasította a NATO sokoldalú ; tengeri atomhaderö létesítésére vonatkozó amerikai tervezetet. Ugyanakkor jóváhagyta Brown- 1 nak, az angol Munkáspárt el- i nökhelyettesének utólagos ja­vaslatát, amely szerint az ame- ] rikai tervezet helyett azt aján- . lotta, hogy a NATO-országok ‘ közösen gondoskodjanak az atomfegyverek politikai ellen­őrzéséről és bevetésük straté- 1 giai tervezéséről. < A Nyugat-Európai Unió par- ; gyökeret ver a szőlészei Ellentétben az amerikai tervekkel lamentjének szavazattöbbséggel hozott döntése azonban nem kötelező a NATO-országok kor­mányaira. A szavazás eredmé­nye így is jellemző a Nyugat- Európai Unió hét tagállamát képviselő parlament tagjainak eltérő nézeteire. A Nyugat-Európai Unió par­lamentje többek között határo­zatot hozott, amelyben azt ja­vasolja, hogy a nukleáris kísér­letek részbeni betiltásáról szóló moszkvai szerződés érvényessé­gét ki kell . terjeszteni a föld alatti atomkísérletekre is. ízlelgetünk, kocintgatunk, kí­váncsiskodunk. — Hogyan vágott be az idei Lermés ? — Nem nagyon dicsekedhe­tünk — szerénykedik a vincel­lér. — Mit jelent ez mázsában? — Eltérő. Általában 35—40 názsa. A kordonos telepítés vi­szont több mint 70 mázsát ho­lott hektáronként. — A penészesedési és rotha­­lási kár? — A magasvezetékesnél el­­myésző volt. — Akkor miért nem e kor­szerű módszer szerint telepíte­lek? — Az új telepítés már az sze­­-int történt. A kezdetnél nem lágyon volt tanácsadónk. — Miért nem telepítik át? — Az nem megy olyan egy­szerűen — vélekedik a szakem­ber. — Nehézségeink vannak oszlopok és a drót beszerzése terén. Azonban vannak olyan szőlőfajtáink is, mint például a Csaba-gyöngye, Muskotály, Tramin, amelyek szerintem ma­gasvezetésű művelésre a mi vi­dékünkön nem válnak be. — Miért telepítettek olyan sok fajta szőlőt? — Ogy volt az annak idején, amilyen oltványt kaptunk, olyant telepítettünk. Esthajnali szürkület takarja a szőlőtáblákat mikorra odaér­keztünk. De azért így is meg­láttuk, hogy a hozzáértés, szor­galom szép szőlőtáblákat vará­zsolt ott, ahol azelőtt a szőlő­­telepítésre nem is gondoltak. («)

Next

/
Thumbnails
Contents