Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-11-27 / 95. szám
A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE « kakericacsutka takarmányozásában Mivel hazánkban sok szemeskukoricát termesztünk, a Pohofelicei Takarmánynövény-termesztő Kutatóintézetünkben tanulmányozni kezdtük Garst amerikai farmer tapasztalatainak érvényesíthetőségét a mi mezőgazdasági gyakorlati életünkben. Ezért összehasonlító kísérleteket folytatunk két olyan szövetkezetben, ahol elegendő kukoricacsutka van. A kísérletek még folynak, s az előzetes eredményekről azért tájékoztatjuk azonnal a nyilvánosságot, hogy idejében figyelmeztessük mezőgazdasági dolgozóinkat a hízó növendékbikák korszerű és hatékony takarmányozásának lehetőségére és a látszólag értéktelen, mezőgazdasági hulladéknak tekintett kukoricaorsó (kukoricacsutka) takarmányértékére. Az összehasonlító kísérleteket azért kezdtük meg, hogy megállapítsuk, milyen különbség, lesz a Garst-féle takarmányon alapuló takarmányadagga! (zúzott kukoricacsutka, melasz, hugyany), valamint a kukoricatermesztési körzetekben általánosan alkalmazott takarmányadaggal elért hízlalási eredmények között, amelynek alapját a tejes-viaszos érésű kukoricából készült szilázs alkotja. Mivel nálunk egyelőre nincsen elegendő hugyany, ezért az egyik kísérleti állatcsoportot hugyany A legújabb takarmányozási módszerek közül a Kostelní Lehota-i EFSZ-ben jól bevált az élesztősített takarmányok etetése. A napi tejhozam darabonként § literre emelkedett. (Ksz,) r > TARTALOM TAKARMÁNYOZÁS Dr. HladíkV. L. ésSmíra F. mérnök: Meglepő eredmények a kukoricacsutka takarmányozásában ..........................................185 TALAJERÖFOKOZÁS Dr. Sípos Gábor: Sürgős a mélyszántás befejezése — fontos a minőség ........ 186 SZŐLÉSZET Tóth Mihály: A szőlő őszi telepítése ..............................................187 ÁLL ATEG ÉSZSÉGÜGY Dr. Berényi Tibor: Gyakorlati tapasztalatok egy EFSZ gümőkőros tehénállományának tömeges csontlágyulására vonatkozóan ...........................188 A világ mezőgazdaságából . . . 188 V________________J Fű. ÉVFOLYAM • 47. SZÁM 1963. november 27. helyett hígított ammóniákkal kevert takarmánnyal etettük. Egy másik kísérleti állatcsoport takarmányadagjában a lucernaszénát Garst-féle takarmánnyal helyettesítettük, s ezt egy általunk összeállított vitamintartalmú ásványi anyag-keverékkel egészítettük ki, amely különleges hatóanyagtartalmával készült szilázs értékét is pótolja. A 150—500 kg élősúlyű bikákból álló állatcsoport napi éa állatonkénti takarmányadagja: ■ ellenőrző csoport: 14—24 kg kukoricaszilázs, 2—6 szalma.■ 1. kísérleti csoport: 3—8 kg kukoricacsutka, 1—2.5 kg melasz, 0,1—0,25 kg hugyany. H 2. kísérleti csoport: ugyanaz, de hugyany helyett 1—2,5 liter 1,8 % töménységű ammóniákos oldatot használunk. Minden állatcsoportba tartozó bika, tekintet nélkül élősúlyára, 1 kg lucernaszénát kap naponként. ■ 3. kísérleti csoport: 4—9 kg kukoricacsutka, 1,15—2,65 kg melasz, 0,115—0,265 kg hugyany és 0,105 kg vitamintartalmú ásványi anyag-keverék. Az összes bika abrakadagja naponként és állatonként 1—2 kiló. A Garst-féle takarmányt a következőképpen keverjük hugyannyal; meghatározott mennyiségű, zúzott kukoricacsutkát egy deszkával vagy más anyaggal elhatárolt térségbe szórunk. A megfelelő mennyiségű hugyanyt a melasszal azonos mennyiségű vízben feloldjuk, majd ezt az oldatot a melasszal összekeverjük. Az így készült folyadékkal az összezúzott kukoricacsutkát meglocsoljuk és addig keverjük, amíg a hugyany és a melasz egyenletesen elosztódik az egész takarmánymennyiségben. A kész takarmánykeveréket megetetjük az állatokkaL A Garst-féle takarmányt ugyanígy keverjük az ammóniákos oldattal is, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben hugyany helyett a melaszhoz azonos mennyiségű 1,08 %-os ammóniákos oldatot keverünk. Az abrakot külön, vagy a Garstféle takarmánnyal együtt adjuk az állatoknak. A takarmányozási módszer kidolgozásakor Lizái és Opletalová elvtársak, • Kapoüni Szarvasmarhatenyésztési Kutatóintézet dolgozóinak • hugyanyban található nitrogén felhasználására vonatkozó kísérleteinek eredményeire támaszkodtunk. Az említett tudományos dolgozók szerint 100 g hugyany 68 g emészthető nitrogénes anyagot képvisel. Ugyanezt az emészthető nitrogénanyagmennyiséget megtaláljuk — Zafren elvtárs, a szovjet összszövetségi takarmánytermesztési kutatóintézet dolgozójának adatai szerint — az 1 liter 1,89 töménységű ammóniákos oldatban is. Az említett töménységet azért választottuk, hogy könnyebb legyen a takarmányadagok kiszámítása és a mérés. A takarmányadagok értéke körülbelül 0,60—0,70 kg napi súlygyarapodásra elegendő. A kísérleti mezőgazdasági üzemekben szerzett tapasztalatok szerint a szintetikus amidanyagok nitrogéntartalmának kihasználási mértéke a glicidek túlnyomó részének melasszal történő fedezése esetén nagyobb, mivel az elért napi átlagos súlygyarapodás átlagon felüli (igaz, hogy • magasabb súlykategóriákban). Az ellenőrző állatcsoport 1,43 kg napi átlagos súlygyarapodást ért el, az első kísérleti csoport 1,470 kg-ot, a második kísérleti csoport 1,370 kg-ot, a harmadik kísérleti csoport pedig 1,341 kg-ot szedett fel naponként és állatonként. Ezek az eredmények valóban meglepőek. Fontos tény, hogy az ammóniákos víz tökéletesen helyettesítette a hugyanyt, éz főképpen az figyelemre méltó, hogy a lucernában és a kukoricaszilázsban található vitaminokat és vitamintartalmú anyagokat szintetikus anyagok keverékével helyettesíthetjük. Dr. H 1 a d í k V. L. és S m í r a F. mérnök, a Pohorelicei Takarmánynövény-termesztési Kutatóintézet dolgozói
