Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-11-06 / 89. szám
Bratislava, 1963. november 6. Ára 30 fillér XIII. Október útján Negyvenhat évvel ezelőtt, az első világháború vérzivatarában megmozdult a föld az örökkévalónak hirdetett kapitalista világrendszer talpa alatt. A cári birodalom dolgozó népe Lenin által vezetett harcos pártja köré tömörülve megdöntötte a félfeudális kapitalista rendszert, és átvette saját sorsának irányítását. A cári birodalomban megindult társadalmi kitörés hullámai azóta is, és még sokáig tovább rengetik a világot. Ez a hullámzás mozgatja a társadalmi élet nyugodtnak látszó szintjét az európai kapitalista országokban, ahol a dolgozók marxista-leninista pártjaik vezetése alatt egyre élesedő harcot folytatnak a demokrácia védelméért és továbbfejlesztéséért, a kizsákmányoló monopóliumok hatalmának megszüntetéséért. Ez a hullámverés mozgatja a talajt az elnyomott országok kizsákmányolói alatt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom példaadása és az első nagy áttörés következményeképpen kialakult szocialista világrendszer erkölcsi és anyagi segítségének eredményei azok a győzelmes felszabadító harcok is, melyeknek nyomán ma már a gyarmati országok túlnyomó része lerázta magáról az imperialista igát. Az első szocialista ország kezdeti lépései elé szinte leküzdhetetlen akadályok tornyosultak. A hatalmát vesztett reakció véres polgárháborút robbantott ki, amely még jobban megtépázta az első világháború alatt tönkretett nemzetgazdaságot. Az ellenforradalmárok segítségére siettek a világ kapitalista hatalmai, és korszerűen felíegyverzett hadseregekkel támadtak az ezer sebből vérző országra. Ezzel a hatalmas erővel szemben a szovjet kormányzat egyedül az ország felszabadult népeinek áldozatkészségére és a világ dolgozóinak szolidaritására támaszkodott. És egyikben sem csalódott. A nép nagy többsége lelkesen támogatta a szovjet hatalmat és sokszor szinte puszta kézzel harcolt a munkások és parasztok államának védelmében. Clausevitz, a nagy német sztratéga így ír „A háborúról“ című főművében: „Micsoda hatalmas tényező az állami és katonai erők kibontakozásában a nemzet szíve és meggyőződése". Ez a szív és a meggyőződés a szovjet hatalom mellé állt. A forradalom győzelme, az ellenforradalmi zsoldosok megsemmisítése és a külföldi intervenciósok kiűzése után megoldhatatlannak látszó gigászi feladatok álltak a leszegényedett ország, a lerongyolódott, kiéhezett nép előtt, Az ipari üzemek romokban hevertek, a mezőgazdasági termelés elmaradott állapotban, primitív,, lényegében feudális színvonalon mozgott. De a dolgozó nép, mely a forradalomban és az ellenforradalmi harcokban a hősiesség csodáit művelte, az építőmunka területén is megmutatta, hogy ragaszkodik szocialista államához. Páratlanul rövid idő alatt magasszínvonalú ipart teremtett, szocialista módon átszervezte a mezőgazdaságot és a parasztság kezébe adta a földet. Olyan katonai potenciát hozott létre, amely a második világháborúban térdre kényszerítette és szétzúzta a legyőzhetetlennek hirdetett német fasiszta hadsereget. A szovjet nemzetgazdaság fejlődéséről és mai erejéről, napjainkban már nemcsak barátai szólnak elismerőleg, de ennél sokkal többet mond ellenségei félelme, mely hatalomféltésében sohasem látott fegyverkezési hajszát folytat ezeknek az eredményeknek megsemmisítésére. A szovjet ipar, tudomány és kultúra fejlődése ma már közismert. De szóljunk egy olyan területről, mely eddig teljesen kapitalista monopóliumnak számított. Idézünk egy olyan kapacitást, akit azt hisszük senki sem vádolhat kommunista barátsággal. J. R. Grout, az angol tengerészeti kamara elnöke, így kongatja a vészharangot: „Az angol tengerészet tisztában van azzal, hogy a Szovjetuniónak és a szocialista országoknak néhány év múlva a legnagyobb tengeri flottájuk lesz a világon. A szovjet tengeri flotta növekedését ugyanis évi kétmillió tonnára teszik. Az amerikai szakértők már a múlt év elején 5,5 millió tonnára becsülték a Szovjetunió kereskedelmi flottáját. A kor kívánalmaira leginkább jellemző iparágakban és tudományos ágazatokban, már ma szovjet elsőségről beszélhetünk. Ilyenek az atomerő békés felhasználása, a rakétatechnika, a világűr-kutatás, a vízierőmüépítés stb. A kommunizmus energiája röpítette a világűrbe az első űrhajót, építette a nagy vízierőműveket, az első atommal hajtott tengeralattjárót. Ezek az óriási teljesítmények párosulnak a társadalmi fejlődés, a kultúra, a szociális jólét és az egészségügyi gondoskodás vívmányaival. Az utóbbi tíz év alatt a Szovjetunió lakossága 35 millió lélekkel gyarapodott és elérte a 225 milliót. A halandóság a Szovjetunióban a legalacsonyabb az egész világon. Az átlag-életkor 70 évre emelkedett, míg az USA-ban 62, Franciaországban pedig 66 év az átlagos életkor. A nemzeti jövedelem 1958 óta 1,3-szorosára emelkedett, a hús-, vaj-, tej-, tojás- és cukorfogyasztás ugyanezen idő alatt közel kétszeresére nőtt. A Szovjetunió és a szocialista országok gazdasági, kulturális és tudományos eredményei, valamint katonai erejének növekedése örömmel és megelégedéssel töltik el a világ dolgozóit és minden békét akaró embert. A szocialista világ erejének növekedésében saját jobb jövőjük és a béke biztosítékát látják. Kevesebb az öröm azonban azoknak a táborában, akik meg akarják állítani a haladást, sőt visszafelé akarják csavarni a fejlődés kerekét; akik rettegnek a nép hatalmától és görcsös igyekezettel mesterkednek a kapitalizmus düledező épületének fenntartásán. Ha azonban 1918—20-ban nem sikerült letörni az első világháborúban kifáradt és kiéhezett szovjet népet, ha a hitleri hadigépezet ereje a második világháborúban megtört a vörös hadsereg csapásai alatt, ma esélyük a nullával egyenlő a világ legerősebb hatalmával és az egyre fejlődő szocialista világrendszerrel szemben. Ezért láthatjuk örömmel nap-nap után, hogyan gyarapodik azoknak a józan embereknek a száma, akik elvetik az atomháború lehetőségét és az emberiség számára egyedül a békés tárgyalások és a különböző társadalmi rendszerek békés együttélésének útját tartják járhatónak. A dolgozó osztályok az egész világon, és a földgolyó minden emberien gondolkodó és cselekvő lakója a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulóján bizakodással és reménynyel tekint a hatalmas szocialista országra, mely következetes és fáradhatatlan politikai tevékenységével V. I. Lenin 1918, november 7-én a Nagy Októberi Szocialista Forradalom első évfordulóján Kapcsolataink megjavításáért szilárd alapokra helyezte és elérhető Köztársaság kormányának világosan közelségbe hozta az emberiség örök ki kellene jelentenie, hogy a münchevágyát, a világbékét. ni egyezmény nem érvényes. Nem Mi újság Dél-Vietnamban? Mint ismeretes, a múlt hét péntekén államcsínyt hajtottak végre Saigonban, Dél-Vietnam fővárosában. A felkelők megdöntötték Diem kormányát és átvették az ország irányítását. Hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint Diem diktátor és fivére, a titkos rendőrség volt főnöke, öngyilkosságot követett el. Legfrissebb jelentések szerint Dél-Vietnamban konszolidálódik az államcsíny után beállt politikai helyzet. A „tábornokok bizottsága“ már ki is nevezte az új kormányt, amelynek élén N. Ngoc Tho volt alelnök áll, aki megtartja még a pénzügyi és a gazdaságügyi tárcát is. A kormány többi tagjai között a diktátor volt ellenzékének tagjai és magasrangú katonatisztek vannak. Politikai megfigyelők véleménye szerint a saigoni felkelők és az amerikai kormánykörök szoros kapcsolatban állnak. Az AFP találó megjegyzése szerint Dél-Vietnam jövője azonos az ország múltjával, persze a Diem-család nélkül. eiegeanetunK meg azzal, anuyy legutóbb Václav David külügyminiszter beszédére reagáltak, hogy a müncheni egyezmény az NSZK kormányára nem kötelező. Ez kevés. Ügy vélem, világosan meg kell mondani, hogy a szerződés érvénytelen. Ez számunkra elvi jelentőségű. Másodszor úgy vélem, szükséges lenne, ha az NSZK kormánya egyes minisztereinek beszéde az ún. hazafias napokon és a revansista szervezetek más ülésein mérsékeltebb lenne, ha a miniszterek tekintetbe vennék, a háború után kialakult reális helyzetet, s beszédeik nem irányulnának hazánk ellen. armadszor, ami a további közeledést illeti, úgy vélem, az elhangzott indítványok alapján tárgyalni lehetne arról, hogy — az önök kormánya Prágában, mi pedig az NSZK-ban — megnyitnánk képviseleti hivatalainkat, esetleg kereskedelmi képviseleteinket, ami az első lépést jelentené kapcsolataink normalizálása felé. Novotny elvtárs a továbbiakban ezekel mondotta: — Mi amellett vagyunk, hogy pontot tegyünk a múltra. Sohasem támogattuk a jelszót, hogy „minden német egyforma“. Mi különbséget tettünk és tudjuk, hogy a német nemzet nagy többsége éppúgy, mint a mi lakosságunk, a békés megértés politikája mellett van, nem akarja, hogy megismétlődjék a múlt, nem akar háborút. Ezért úgy vélem, semmi sem gátol bennünket abban, hogy normális kapcsolatok álljanak fenn közöttünk, s hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság határa a barátság határa legyen — fejezte be beszélgetését Novotny elvtárs. A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZOK LAPJZ A szocialista mező; MAJTENYl ERIK: AZ AURORA FEDÉLZETÉN Nyugalmas, hűvös páncél-öltözet, csak az erő ilyen nyugodt, a nagyság. Erzed-e ama téli est fuvalmát, mikor e rég kihűlt ágyúcsövek a Palota fénypászmáit kutatták? Bölcsője, úgymond, a forradalomnak, fáradhatatlan: annyi éve ring, — nagy ingaként számlálja tán: a holnap zászlóaljában, hogy megsokasodtak vörös kokárdás hű testvéreink. Állj mellém, s nézd: be messze látni innen, s nemcsak a túlsó névapartra át, jöjj, s fogd velem e korlát hűs vasát, s megpillantod a világot magát, mía lent hullámok iátszi sodra zizzen. S ezért van az, hogy én e mozdulatlan cirkálón boldog öblökig utaztam .., Világ zajlasa tarul itt eled, roppant erők egymásnak feszülése, messzi nagy tűznek érzed a hevét, mintha csak itt- a közeledben égne, - világ szíve dobog, vagy a tiéd? Káprázatos fény, lám, mégsem vakítja a szemedet jövendő harcaidra vet ezüst kévét: légy konok s kemény e cirkáló örök fedélzetén, mert ez korodnak parancsnoki hídja. Eldördültével amaz ágyúszónak itt szövegezték meg, fiogy mi majd holnap és holnapután mii teszünk, ezért oly biztonságos itt e szürke vért, s véred hevesebb sodrása ezért! Arra kérdésre, hogy mit kellene tenni a szövetségi kormánynak a két ország közti kapcsolatok megjavítása érdekében, Novotny elvtárs a többi között ezeket mondotta: — F.lnsy.nr is a Nómpt Srnvpt'sPni (Antonín Novotny elvtárs beszélgetése a „Der Stern“ című nyugatnémet folyóirat főriporterével)
