Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-11-03 / 88. szám
^sak a televízió? A világstatisztika szerint, mintegy százmillió televíziós készülék ontja műsorát az öt földrészen. A televízió lassanként nálunk is a legtöbb időt igénybe vevő szórakozássá válik. Ez egyben azt is jelenti, hogy a televíziótulajdonosok, csak félannyit költenek színházra, mozira (a falusiak főleg mozira), mint mások. Az utóbbi időben főleg a moziban szembetűnő a látogatók csökkenése. Nem néznek reálisan a dologra azok, ha ennek okát elsősorban nem a televízió széleskörű elterjedésében látják. De akkor szintén egyoldalúak lennénk ha nem látnánk más tényezőket is, amelyek miatt falvainkon elmaradoznak a mozilátogatók. Keressük tehát azokat az okokat, amelyek sok bosszúságot okoznak mind a mozigép-kezelőknek, mind a látogatóknak. A kelet-szlovákiai kerületben is nagymértékben csökken a mozilátogatók száma. Közel száz mozigép hever kihasználatlanul, azaz annyi községben nem vetítenek filmet egyáltalán. Antinovic József, a kassai filmvállalat dolgozója több okot sorolt fel, ami miatt az utóbbi időben visszaesés volt tapasztalható. Természetesen ott is a televízió fokozatos elterjedése a döntő tényező. A másik ok abban keresendő, hogy a helyi nemzeti bizottságok nem törődnek a mozi vetítőhelyiségek rendbentartásával és télen a fűtéssel. A magyarlakta vidéken azért csökkent a látogatottság, hogy nagyon kevés filmet látnak el magyar feliratokkal. Sok a bosszankodás a mozigépek javítása terén is. Amíg például a stabil-mozikban a kassai filmvállalat műhelyének dolgozói a javítást kizárólag a mozikban végzik, semmi különösebb százalékot nem számítanak fel, addig a művelődési otthonokban lévő mozigépeket fel kell szállítani Kassára és a munkadíjon kívül, még 200 százalék felárat kell fizetni a javító-vállalatnak. Komoly fogyatékosságok vannak még a propagáció terén is. Nagykaposon például Palányi József mozikezelőnek mind a szemléltető agitáción, mind a helyi hangszóróban kifejtett tevékenységén keresztül mindig sikerül megnyernie a lakosságot a mozilátogatásra, s így természetesen a film nevelőhatásán kívül, a bevételi tervet is teljesíti. Palányi nagy hozzáértéssel, gonddal választja meg a filmeket is. Ha más községben is hasonló módszerekkel dolgoznának a kelet-szlovákiai kerületben, minden bizonnyal több lenne , a mozilátogatók száma. A nyugat-szlovákiai kerületben, Szódón az EFSZ vásárolt a község részére egy mozigépet. Ez év januárjától a szövetkezeti klub vezetője egyben a mozigép kezelője is. Ö is arról panaszkodott, milyen kálvária- j járás van a mozigép javításával. Egy 11 koronás alkatrész elromlott ,c az egyik vetítőgépnél. Nem tehetett r mást, mint hogy becipelte a gépet a ^ kerületi mozi kirendeltség javító mű- c helyébe. Ügy „rendbe szedték“ a gé- j, pet, hogy a vetítésnél rezgett a gép, é mint a miskolci kocsonya. Mi egyebet j tehetett hát Szobi István, mint újból t beszállította a mozigépet. Mivel estére r vetítést tervezett, addig kérte Ebert j javítót, hogy az kelletlenül nekilátott. a Jó három óráig cserélgetett, csavar- s gatott. A klub vezetője tűkön ült, mert a menetrend szerint, már indult r az autóbusz. — írja alá, bökte oda az utolsó pillanatban a számlát Ebert. r Szobi alákanyarította. k Néhány nap múlva küldték a szám- s lát. A klubvezetőnek majd leesett az F álla, amikor az 511 koronát tett ki, és c nyolc óra munkaidő volt rajta feltün- * tetve. Joggal lett dühös Szobi, amikor ‘ végeredményben a javító hibájából ® kellett mégegyszer Lévára cipelnie a *• mozigépet, s végül még be is csapták. 11 De előfordult már vele az is, hogy Ebert protekcióba részesítette és el- ** adott neki egy sehol nem kapható . lámpát 80 koronáért. ^ T furefy/ • A Szovjetunióban két kötetben megjelent a szovjet történészek által szerkesztett Jugoszlávia története című tanulmány. • A párizsi Notre Dame 800 éves jubileumi ünnepségére nagy a készülődés. A gótikus művészet egyik legékesebb dokumentumát állványerdö veszi körül: tisztogatják a szentek, a démonok, a különös torz állatok szobrait. Az ünneplő katedrálisnak a Francia Akadémia emléküléssel hódol. Az ilyen bosszúságokkal gyakra találkoznak a mozigép-kezelők. Nei csoda, ha elmegy a kedvük, s mive amúgy is kevés a látogató, az egye filmek vetítésén, bezárják a „boltot* Részünkre is érthetetlen, miért kel 200 százalékos felárat számítani, mozigép javításáért. Ha klszállnánal a javítók és helyben rendbe tennél a mozigépet, talán nem akadnánai fel az illetékesek a háromszoros áron De így szerfelett bosszantó, hogy i népművelődés fontos eszközének javítását busásan kell megfizetni. A magyarlakta vidékeken a másil jogos követelmény a magyar feliratol rendszeressé tétele, és talán gondoln lehetne a magyarul beszélő filmek átvételére is a magyarországi filmvállalattól. Sokan azért nem járnak moziba mert nem értik meg a film mondanivalóját. Ha a mozilátogatók számának további csökkenését meg akarjuk akadályozni, erre feltétlenül gondolni kell. Természetesen nem mellékes az sem, hogy mennyire kellemes, kulturált a mozihelyiség. Az ember társas lény. Főleg a fiatalokat nem elégíti ki az, hogy napról-napra otthon kuksoljanak a televízió mellett. Természetesen nem vágynak, egy hideg, poros, piszkos helyiségbe, hanem egy szépen berendezett fűtött terembe. Végre meg kéne már érteniük a HNB funkcionáriusainak, hogy ezt joggal kérik a falusi mozilátogatók. Fontos kérdés a propagáció is. Sokszor hallani, amikor a falusi fiatalok egymást kérdezgetik. „Nem tudod, lesz filmvetítés?!“ Avagy: „Ugyan milyen filmet vetíthetnek este?“ Városainkban, ahol pazarul berendezett filmszínházaink vannak, és a legjobb filmeket vetítik, szükségét érzik a sokoldalú propagációnak. Hogy ne lenne erre falun szükség? Néhány fénykép a film egyes jeleneteiből, a hirdető tábla, vagy esetleg egy ügyesen rajzolt plakát, a helyi hangszóró, sokak figyelmét felhívná a mozi látogatására. Mindezeket összegezve megállapíthatjuk, hogy a televízió elterjedése miatt sem kell meghúzni a vészharangot a falusi mozik felett. Ha a cikkben felsorolt okok orvoslást nyernek, minden bizonnyal több lesz a mozilátogatók száma. — tő— Ä CSEIIDOK-csoportok is készülnek A CSEM ADOK-szervezetek főleg há- » rom művelődési ágban veszik ki a részüket, hogy a csehszlovák-szovjet barátsági hónapban a magyar községekben is minél több kulturális esemény legyen. Az előadások szervezésében a Szovjetunióhoz, a szovjet technika fejlettségéhez viszik közelebb dolgozóinkat. A szovjet irodalmat népszerűsítő esteken a szovjet embert, problémáit ismerik meg mélyebben. A CSEMADOK rimaszombati járási bizottságának irányításával az ottani szervezetek is készülődnek a barátsági hónap megünneplésére. Mintegy 25 előadást szerveznek „A világűr meghódítása a béke érdekében“ címmel. A „Lépj be minden házba" című regényről, amely a szovjet falu sokrétű problémájával foglalkozik, 40 faluban rendeznek könyvismertető estet. A kultúrcsoportok is készülődnek és már a megnyitóünnepségeken húsz helyen lépnek fel. Több helyen előadásokat rendeznek a csehszlovák — szovjet barátsági szerződés megkötésének évfordulóján. Ebből az alkalomból a népművészeti csoportok is színes műsorral szerepelnek. (-tő) Tél-Szlovákiában néhány évvel ezelőtt a fúvószenekarok egész tora működött. Manapság a hangszerek sokhelyütt szanaszét torosodnak. Öröm tölti el a szívünket, ha itt-ott mégis találko:unk egy-egy „rezesbandával". Csallóközben az egyik legjobban nűködő fúvószenekar a nagymegyeri. A művelődési otthon melstt működő zenekart nemrégiben átvette az állami nagyhizlalda. A csehszlovák—szovjet barátság hónapjában, immár hagyományosan, jelentps kulturális eseményekre kerül, sor, városokon, falvakon egyaránt. A különböző tömegszervezetek irodalmi vita-esteket, egész estét betöltő műsorokat, előadásokat rendeznek, amelyek a szovjet nép kultúráját, művészetét, tudományos sikereit elhivatottak ismertetni, népszerűsíteni. Herz Erzsébettel, a zselízi könyvtár vezetőjével beszélgettünk, vajon ők mivel lepik meg olvasóikat, a város lakosait? — A mi feladatunk elsősorban az, hogy jól előkészítsük és megszervezzük az irodalmi esteket. — Körülbelül hány ilyen irodalmi estet rendeznek? — Sokat. Hirtelen talán össze se tudnám számolni mennyit. A diákok számára négy különböző szovjet ifjúsági regényről rendezünk beszélgetést. — Gondoltak a legkisebbekre is? — Természetesen. Az óvodások számára Tolsztoj meséiből olvasunk fel, s ezt a mese-délutánt szeretnénk bábszínházzal összekötni. Reméljük sikerül. — Ha már nem tartjuk be a korosztályonkénti logikus sorrendet... a legkisebbek után következnek a „nagyok" ... — Az üzemekbe is eljuttatjuk a szükséges könyveket, sőt, előadót is biztosítunk. Ügy gondoljuk, hogy a jó szervezés meghozza a várt eredményt, s ezek a vitadélutánok is jól sikerülnek majd. A legtöbbet azonban a könyvtár mellett működő olvasókör vita-délutánjaitól várunk, Gajdar, Briancev és Makarenko művei kerülnek megvitatásra. — Mit tesznek a szovjet irodalom népszerűsítése érdekében? — Nem kevesebb mint 20 000 korona értékben állítunk ki könyveket. A könyvkiállításokat, mint ez már szokásos, eladással kötjük össze. A terv szerint 10 000 korona értékben kell eladnunk ezekből a könyvekből. — Sok ez, vagy kevés? — Bizony nem kevés... — S bízik benne, hogy teljesítik a tervet? — Az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják, hogy ez a terv teljesíthető, sőt, túlszárnyalható. — A barátsági hónaptól függetlenül: milyen az érdeklődés a szovjet íroaaimi aixotasoK iránt : — Talán el sem hiszi. Nagyon nagy. Egy-egy mű hónapokig nem kerül vissza a helyére, állandóan kézen forog. — Például?... — Ezek közé tartozik Bondarev egyik legújabb regénye. Még csak mutatni sem tudok belőle. — És kik olvasnak több szovjet könyvet. Az idősebbek, vagy a fiatalok? — A fiatalok. A Csendes Don egyetlen példányát 1955-től huszonöt ízben kölcsönözték ki. De a többi példányt sem kevesebbszer. — Hány olvasója van a könyvtárnak? — Kilencszázhuszonnégy, a lakosok 24 százaléka. Ebben az évben már 13180 kötet könyvet kölcsönöztünk ki. — A barátsági hónap bizonyára sok munkát jelent a könyvtár dolgozói számára ? — Mi valóban azt szeretjük, ha sok a munkánk. Hiszen azért dolgozunk, hogy sok, nagyon sok munkánk legyen. (-ák^ Interjú a kenyvlárosscsl Országunk keleti részén, a szovjet határ közelében terül el Nagykapos, a trebisovi járás egyik legnagyobb községe. A mai Nagykapos valamikor az ellenreformáció idejében még három községből, Kapósból, Kiskaposból és Csepelyből állt, ezek politikailag csak 1914-ben egyesültek. Most, amikor községünk felszabadulásának 19. évfordulóját ünnepeljük, büszkén állapíthatjuk meg, hogy a felszabadulás óta soha nem tapasztalt fejlődésen ment keresztül ez a nagyközség. E szép és gazdag fejlődést a HNB és a helyi pártszervezet áldásos munkája segítette elő. Helyi nemzeti bizottságunk nagy és forradalmi utat tett meg. Sokat tanult, s mint az államhatalom és a közigazgatás helyi szerve méltóan megállta helyét. A HNB munkájának köszönhetjük, hogy 1957. szeptember 8-án községünk a volt presovi kerületben elsőként lett szocialista községnek nyilvánítva. A nemzeti bizottság jelentős mértékben hozzájárult a kultúra, a közoktatás és a gazdaság fejlesztéséhez. Ma már több középfokú iskolában, továbbá a mezőgazdasági technikumban és mesteriskolában tökéletesítik ismereteiket a tanulni vágyó fiatalok és mezőgazdasági dolgozók. Az autóbuszközlekedés erősen kiépült. A beruházások terén a HNB szintén sokat segített. , röbb mint 200 lakásegységet, lsét új , iskolát, egy traktorállomást, egy mo- , lern postát, téglagyárat, sütődét, vá- , jóhidat, korszerű szállót stb. építet- , lünk és portalanítottunk öt utcát. , Dicséretre méltók az eredmények a , íelyi gazdálkodás terén is. , Az értékes, gazdag gyümölcsöt hozó 1 nunka tükrében azonban a még fenn- j illő hiányosságokra is rá kell mutattunk. j Kezdhetném talán az utcák kiköve- 5 lésével, rendbehozatalával, és szűk- c :éges lenne az utak kijavítása és ren- e lezése is. A Fucík utcán például már 1 :gy éve láthatjuk az úttest szélén \ isszekapart földrakást, amit az eső r nár szét is mosott. Ezt már régen e íltüntethették volna, (ha kérik a sző- a retkezet segítségét). Ajánlatos volna I alakit alkalmaztatni, aki rendben tar- a aná az utcákat, nehogy a jövőben r innyi papír és szenny legyen található t 1 községben. s Bár a múltban elültetett facseme- f ;ék tönkrementek, mégis azt javasol-1 város. Novotny elvtárs mondta ak:or a következőket: „Valamikor mint zerelő jártam már Kapóson, de azt í Kapóst már nem találom. A sáros [özségből csinos városka lett.“ Bi;ony szebb is lehetne ez a pázsit, ha léha meglocsolnák. Azonkívül jó lenié az eredeti főutcán a kihalt fákat lökkel pótolni, lehetőleg hársakkal. íem elegendő azonban csak kiültetni fácskákat, gondozni is kell őket. Halaszthatatlan továbbá a kanaliáció rendezése is, illttve a meglevő satornák karbantartása. A mezőgazasági technikum előtt már több hóapja, hogy bedugult a levezető csaarha, s így a technikumból kifolyó zennyvíz mind az utcára kerül. Haonló a helyzet az autóbusz-megállőál is. Ott az egyik lakásból közvetinül kiömlő szennyáradat folytán, a irda pöcegödörré vált. Az SVS és a mezőgazdasági techni- . um között üres, kihasználatlan téríg terül el, amelyet a tanulók által j sszegyűjtött ócskavas, de hatalmas , kácok is ékesítenek. Itt szép park 1 itesülhetne, a város amúgy is nagyon , érszegény fákban. Községünk hatá- 1 ít se hegy, se erdő nem védi, s így j rős szelek szántják keresztül kasul i várost, különösen északkelet felől. ( zért sokszor ott is papír található, 1 tol senki sem szemetel. Szükséges- 1 äk tartom ezért legalább az épületimbök előtt, az északi oldalról több >r magas növésű fa (jegenye, nyár- 1) kiültetését. Helytálló lenne az is, ha községünk 1 is. Valamit tenni kéne ezzel a medencével. Ha másra nem silógödörnek felhasználhatjuk. A medence körüli három kutat pedig ideje lenne már betölteni, mert emberrel is megtörténhet olyan eset, mint tavaly egy tehénnel történt. A szocializmus fejlődésével együtt változik városunk is. Ezt mutatja az új városnegyed is, ahol azonban még mindig akad elég tennivaló. így például a mezőgazdasági technikum sár- ■ kában még mindig ott terpeszkedik az a barakk, mely az iskola építése ' alatt raktárként szerepelt. Elég hosz- 1 szú ideje áll már gazdátlanul. Ha le- ‘ bontanánk, úgy az iskolát is könnyeb- 1 aen bekeríthetnénk és ily módon az j iskola sporttelepét is megkímélnénk. ! \ technikum előtti nagy teret viszont 1 tanári kar és a diákok parkosíthat- * iák. Ezzel az iskola már meg is pró- 1 Dálkozott, de a tehenek és a lelketlen iofőrök a megkezdett munkát tönkre- 1 ;ették. Jó volna ezt a teret legalább 1 deiglenesen szöges dróttal bekerí- r ;eni, amíg a pázsit, illetve a kis fács- 2 cák megfogamzanak. Ugyancsak meg- \ udásra vár a kondáslak udvarának t endezése. Egy szép parkot, illetve a lyermek-játszóteret lehetne létesí- c eni ott. Biztosan segédkeznének a Ihemko-stav dolgozói is, hiszen gyeekeik csak az utcán játszhatnak, s ez J lizony eléggé veszélyes. £ A LAKOSSÁGNAK NYÜJTOTT j SZOLGÁLTATÄS n A HNB-re komoly feladatok várnak lakosságnak nyújtandó szolgáltatások sokoldalú fejlesztésében is. Ne kelljen a jövőben egy közönséges porszívót vagy villanyfőzőt javítás céljából Kassára szállítani. Jobb munkát végezhetnének a cipészek is. Az orvosi és egészségügyi szolgálat bár javult, a fogászat jobb is lehetne. A tejcsarnokban a technikum mellett reggelenként 30—50 ember várakozik. Nem lehetne vajon a reggeli órákban két munkaerőt alkalmazni? Zárják be inkább korábban az üzletet, hiszen 10 óra után amúgy is elfogy ott minden. A felvégen, ahol most már annyi a lakos, helyes lenne egy új zöldségbolt nyitása; sok anya drága idejét vesztegeti csak azért, mert a zöldségüzlet messze van. TÖBB AKTÍVÁT Meggyőződésem az is, hogy a HNB- nek erőteljesebben kell támaszkodnia az aktívákra. A tapasztalatok szerint csak azok a nemzeti bizottságok érnek el jó eredményeket, amelyek már a munkatervek kidolgozása idején igénybe veszik a képviselők, a szakbizottságok és szakemberek, valamint a dolgozók közvetlen segítségét. Forduljon a HNB gyakrabban a választókhoz a nehézségek és fogyatékosságok leküzdése érdekében. Jobban el kell mélyülnie az egyes szervezetekkel való együttműködésnek is. Ezekkel a szervezetekkel a HNB csak akkor lép érintkezésbe, ha valamilyen jrigádmunkára kívánja megnyerni azokat. Az ilyen tárgyalások rendszerint a vezetőségek közt folynak le, > ez bizony nem elég. Szerintem minien akcióba (például aratás, községízépités stb.) szélesebb tömegeket is te kell vonni. Csak javára válna a JNB-nek, ha az egyes üzemek dolgo:óit is megismertetné a községfejesztés feladataival. A termelési igazgatóságok megalaculása még nem jelenti azt, hogy a INB-nek nincs beleszólása az EFSZ nunkájába. A mezőgazdasági szakbi»ttság például nálunk felülvizsgáltatná a szövetkezet takarmánykészleét. A kukoricaszár ugyanis, melyről . tanulók már rég letörték a kukoriát, még mindig a mezőn található. Ezek volnának javaslataim a helyi lemzeti bizottságnak. Nem soroltam el ugyan minden jót és rosszat, de ia figyelembe vesszük és megvalósítuk az említetteket, úgy községünk aég szebb és virágzóbb lesz. Kertész Pál (Nagykapos) nám, hogy újból ültessünk, de ne kellő védelem nélkül, hanem mindegyiket legalább három kis vasléc közé. Egyezzen meg a HNB az iskolákkal bizonyos patronátusi szolgálatban, amelynek hatáskörében ellenőrzést gyakorolnánk az autóbusz-megállónál, az iskolák előtt a fiatal fák fölött. Sokkal több figyelmet érdemelne az útmenti pázsit is. Emlékezzünk csak vissza köztársasági elnökünk utolsó látogatására. Milyen szép volt akkor nagy fiának, Erdélyi Jánosnak, a nagy költőnek, aki itt Kiskaposon született 1814-ben, egy szerényebb emlékművet állítanánk. Valamikor gyógyfürdője is volt Nagykaposnak. Szembajukat gyógyították ott a környék lakói. Ma azon a helyen egy közepes nagyságú medence található, amelyben most békák kuruttyolnak és a hasadozó betonban a fű és a dudva tenyészik. Lassan elkopik a medencét körülfogó kerítés Az eredmények odaadóbb munkára serkentsenek
