Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-10-30 / 87. szám

Szárítóit cukorrépaszelet felhasználása a sertéshizlalásban A szárított cukorrépaszeletet eddig csak a nagyobb súlyú hízósertésekkel etették. Ezzel szemben a kísérletben azt vizsgálták, hogy a fiatal sertések hizla­lásában ez milyen mértékben helyettesítheti a gabonadarákat. A három csoport­ba osztott 24 sertéssel végrehajtott kísérletben a gabonadarának 30—50 %-át le­hetett cukorrépaszelettel helyettesíteni anélkül, hogy a napi súlygyarapodás és a takarmány-értékesítés jelentősen változott volna. A répaszelet etetése a vágási minőségre sem gyakorolt befolyást. (Schweinez. Schweinern.) Szövetkezeti üzemvezetés Hollandia mezőgazdaságában Hollandiában lassanként a mezőgazda­­sági szövetkezeteknek többféle formája terjedt el (akárcsak egyéb nyugati, ill. Kék fényben nem lát a baromfi E tény régebben ismert, de csak újab­ban hasznosítják. Ausztráliában éjszaka végzik el egyes gazdaságokban az álla­tok bejogását, megvizsgálását, selejte­zését, oltását stb. Kizárólag kék lényt használva 25—40 wattnál erősebb égőre nincs szükség, merj ennél nagyabbnál az árnyékok is nagyon erősek, ami meg­ijesztheti az állatokat. Egyedüli hátránya, hogy a taréj színét nem lehet kék fény­ben megállapítani. (Cocoricos) tengerentúli államban), kezdetben csak a közös vásárlás- eladással, terményfel­dolgozással kapcsolatban, később olyan kérdésekkel összefüggésben is, mint kö­zös öntözés, üvegházkomplexumok közös központi fűtése, közös tehénistálló fenn­tartása. A tengertől legújabban elhódí­tott területen azonban most — egyelő­re kis arányban — olyan szövetkezeti együttműködést valósítanak kísérletkép­pen meg, melynél a társult gazdák min­den téren (közös üzemvezetés stb.) együtt fognak működni. A kezdeménye­zést a gazdák saját maguk tették, de vállalkozásuk eredményét a legfőbb ha­tóság élénk figyelemmel kíséri. (Land­­bouwvoorlichtig.) Expressmédszer a bor illősavainak meghatározására Az illósavak mennyisége egészséges borban az 1—1,5 g/litert netn- haladhatja meg. Minthogy az illósavak mennyiségé­ből következtetni lehel az alkalmazott technológiára, azok meghatározása és figyelemmel kísérése minden borászati laboratórium fontos feladata. A gyors lepárlás lebonyolítására gőzfejlesztő lom­bikból és két hűtőből összeállított elek­tromos lepárló berendezéssel 10 cm3 bor­ból meghatározandó az illósav. A meg­határozás pontossága ± 0,02 g/1. A ké­szülékkel 8 óra alatt 50 minta vizsgálha­tó meg. (Loz. i. vin.f Traktorral hajtott elektromos nyíró gépcsoport Az SzNT-12 jelű traktorra függeszthető villamostelep üzemelteti az MSzO-77B jelű juhnyíró-gépcsoportot. A telep 12 kW-os, 230 V feszültségű. A generátor for­dulatszáma percenként 1500. Egy-egy nyírógép súlya 0,98 kg. A 36 nyírógép 194 juhot nyír le egy tiszta munkaidő­órában. A traktor óránkénti üzemanyag fogyasztása 3,21 kg. Fenti nyírógép az eddig használtaktól több-kevesebb módo­sítással eltér: könnyebb a forgórésze, a gép teste alumíniumöntvényből készült. (Tech. v szelsz, chozj.) Vemhes és szoptató kocák takarmányozása (Befejezés a 169. oldalról.) nek olyan könnyen áldozatául a malac­kor ismert betegségeinek, mint a kis születési súlyú malacok. Ez utóbbiakból az elhullási veszteséget az is növeli, hogy az ilyen gyenge, nem eléggé élénk malacot szokta rendszerint a koca agyonnyomni, vagy agyontaposni. Az elmondottak nyilvánvalóvá teszik a kocák vemhesség alatti helyes takar­mányozásának a jelentőségét, a meg­született malacok számára és fejlettsé­gére vonatkozóan, de ez kedvezően érin­ti a jó tápláltsági állapoton keresztül a kocák tejtermelését is. Az ellésre jól előkészített koca a le­­malacozás után bő tejelválasztással igyekszik ivadékai számára a néhány hé­ten keresztül nélkülözhetetlen táplálékot biztosítani. A vizsgálatokból ismeretes, hogy a koca tejtermelése kb. 3 hetes korig állandóan növekszik, majd utána kezdetben mérsékelten, később pedig egyre erőteljesebben csökken. A szoptatás alatti takarmányozás leg­fontosabb feladata a kocák tejtermelé­séhez szükséges táplálóanyagok' biztosí­tása. Ez nem kis feladat, hiszen egyik vizsgálatunkban a magyar fehér hússer­tés kocák az eilest követő 20 napon — amikor tejtermelésük a legnagyobb volt — átlagosan 6,7 kg tejet termeltek. Az átlagos napi tejtermelésük a 60 napig tartó szoptatás alatt 5,6 kg volt. Ha a koca tejtermelését a tehénével összeha­sonlítjuk, és ennek során figyelembe vesszük, hogy a koca tejében lényegesen több a zsír és a fehérje, akkor ebből kitűnik, hogy a 6,7 liter luicataj kemé­nyítőérték tekintetében 12 liter teljes tehéntejnek felel meg. Ehhez még fi­gyelembe keli venni, hegy ezt a jelentős tejhozamot kb. 200 kg-os testsúlyú koca termeli. Ez egy 600 kg-os tehén 36 li­teres tejtermelésének felel meg. A szoptató koca tejtermelésében külö­nösen fontos szerepe van az ellést kö­vető kb. 39 napnak. Ebben az időszak­ban a malac kéthetes korig kizárólag, de 4 hetes korig is túlnyomóan még csak a kocatejre van utalva. Eszerint a malacok kedvező fejlődése életük első hónapjában — de eléggé maradandóan még a továbbiakban is — a kocáknak nagymértékben a takarmányozástól füg­gő tejtermelésén alapul. Ha a tejterme­lésnek ebben az intenzív időszakban a kocák megnövekedett táplálóanyag-igé­nyét nem elégítik ki, akkor ezek test­állományuk egy részének lebontásával is igyekszenek a malacok számára nél­külözhetetlen táplálékot előteremteni. A tejtermelésnek ez az útja azonban amellett, hogy Igen drága, még azzal a veszéllyel is jár, hogy a kondícióban leromlott szerkezetű koca a kívánt idő­ben majd nem görög. A búgatás eltoló­dása csökkenti a „kocaforgó“-t, és az üresen állás következtében növeli a ma­lacelőállítás költségét. Az elmondottakon kívül a sok malacot ellő kocák szakszerű takarmányozása még azért is fokozott gondosságot és felelősséget igényel, mert a malacon­ként járó 40—50 dkg-os pótabrakot, ha az nem eléggé ízletes takarmányokból van összeállítva, a kocák nem fogyaszt­ják el. A szükséges abrakadag csökkené­se a már ismertetett következményekkel járhat. A szoptató kocák takarmányozásában tehát akkor járunk el helyesen, ha a táplálóanyagszükséglet figyelembevételé­vel összeállított abrakadagot a kivánt mennyiségben (9—10 malac szoptatása esetén ez eléri a 4—5 kg-ot) etetjük. Emellett a tejelválasztásra közismerten kedvező hatású terimés takarmányokból (zöldtakarmányok, répa) annyit adunk kocáinknak, amennyit azok szívesen el­fogyasztanak. Természetesen a szoptató kocák fő táplálóanyag-szükségletének fedezésében ezeket a takarmányokat is számításba kell venni. A tejtermelési időszakban a kocának a fehérjeigénye különösen jelentős. Ez érthető is, hiszen a koca tejében napon­ta jelentékeny mennyiségű (kb. 300 g) emészthető fehérjét ad le. Hogy ezt nap nap után előállíthassa, az abrakkeverék­ben helyet kell biztosítani a fehérjékben gazdag extrahált daráknak és állati ere­detű takarmányoknak is. E takarmányok mennyiségének az abrakkeverékben el kell érni a 15—20 °/o-ot. A vemhes és szoptató kocák takarmá­nyozásánál figyelemmel kell még lenni az ásványi anyag és a vitamin-szükséglet biztosítására is. Ezek az anyagok ele­nyészően kis mennyiségük ellenére nagy­mértékben befolyásolják egyrészt a ko­cák tényleges szaporaságát, másrészt a malacok fejlődését. Nyáron zöld­takarmányok etetésekor mind mész­­ből, mind karotinból, bőséges mennyiség­hez jutnak a kocák, télen azonban ezek­ről fokozottan gondoskodni kell. Ez meg­oldható egyrészt lucernaliszt, szilázs, sár­garépa etetésével, másrészt takarmány­mész adagolásával. A kocák takarmányozása kétségtelenül cokrétű feladatot jelent a tenyésztők számára, de közvetlen haszna a született malacok számában, életképességében, majd későbbi kedvező fejlődésükben igen hamar megmutatkozik. A sertéstenyész­tésben nincs szemet gyönyürködtetőbb látvány, mint az élénk, jól fejlett mala­cok tömege a fiaztatóban, amely a leg­nagyobb Ígérete és biztosítéka a tenyész­tési és hizlalási tervek teljesítésének. Dr. Csire Lajos, tudományos kutató Kiillős kapa Új küllőskapa frotációs kapa) típussal kísérleteznek gépszerkesztőink, amely munkaeszköz fontos szerepet tölt majd be mezőgazdaságunkban. Az egyes gép­tagokból tetszés szerinti sor állítható össze, amely haladás közben a cserepe­seden és tömött talajok lazítását végzi. A küllős kapa fogai kissé hajlítottak, ennek következtében közel merőlegesen hatolnak a talajba. Munkamélysége kb 8 cm-ig terjed. Legeredményesebb ha két sorban rendezzük el a kapa-tagokat, mert így a hátsó sor rotációs kapái az első sor közeibe dolgoznak be. —ksz—

Next

/
Thumbnails
Contents