Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-10-23 / 85. szám
Édes szőlő, keserű mosoly Á körtvélyesi hegyoldalon állok, s gyönyörködöm a látnivalókban. A táj tarka-barkasága, mindmegannyi színe magával ragad. A szem nem telik be szépségével, a hegyvidék őszi képével. Mögöttem a hegytetőn bükk és tölgy díszeleg. Lombja ezernyi színben játszik a nap tükrében. Előttem szőlőtőkék sokasága húzódik szépen, sorjában lefelé. Közöttük fiúk. Ifinyok, férfiak, asszonyok hajlonganak szaporán. A falu apraja-nagyja kint van a hegyháton. Szüretelnek. Itt ilyenkor ez a szokás. Ppfjány Árpád, a helyi nemzeti bizottság elnöke sem hiányzik, pedig tisztsége mellett — mint állatorvosi technikus — hat községben teljesít szolgálatot. Zsebik Sándor, a szövetkezet elnöke lót-fut. A.szőlő szállítását intézi. A traktornak nem gyerekjáték keskeny, köves utakon éles fordulókban nagy terhet vontatni; hamar előfordul egy csúszás, s ki tudja, mi a következménye. Ilyen és hasonló gondolatokkal érkezik a szüretelőkhöz az elnök. Homloka ráncba szalad, amikor a táj szépségeit dicsérjük. A hegy terméke, a szőlő mézédes, az elnök szája mégis kesernyés mosolyra húzódik. Az évtizedek hosszú során itt élő elnök szemének a szépség mit sem tesz. megszokott. De előtte^lebeg a tömérdek munka, amelyet a hegyoldalra áldoznak, hogy valamilyen termést kicsikarjanak testéből. — Sífer az egész határ — mondja, miközben kezével jobbra-balra mutat. — Ember legyen a talpán, aki ezen a területen élni akar. Határunkból 240 hektárt tartunk szántónak, de csak 110 hektáron tudunk valamirevaló termést elérni. Évenként többször vetünk, de akad olyan év, hogy nem aratunk. Ezt az őszi árpa esete bizonyítja a legjobban. Sorolni kezdett, amikor csütörtök virradóra egy nagy záporeső kimosta; földestül, magostul a völgybe söpörte. Ha az elemi csapások nem sújtják a növényt, a hektárhozamok akkor is alacsonyak. Idén például a burgonya országszerte gazdagon fizet, viszont náluk csak 40—50 mázsát adott hektáronként. A termelést nehezíti az is, hogy gépekkel alig lehet dolgozni. A burgonya és cukorrépa kiszántását lehetetlen géppel végezni, mert az ekét kettétöri a földbe ‘lapuló kőhalmaz. Több helyen a vetőgépet is nélkülözik, mert felborulna. Kézzel vetnek, ássák a burgonyát, ugyanúgy dolgoznak, mint őseik. Csodálom ezeket az embereket, Saraglya segítségével hordják a trágyát, háton a műtrágyát a hegyre föl. A 13 hektár szőlő trágyázása sok kézierőt követel. Drága, nagyon drágába kerül a hegy leve, a szövetkezetesek mégsem adják fel a harcot. Ennek tudatában a járás is többet tehetne érdekükben, segíthetné a sivár területtel rendelkező embereket. Nagy és jogos a körtvélyesiek panasza. Az, hogy a határrendezés során indokolatlanul a répatermesztő körzetbe sorolták szövetkezetüket. Meglepő az intézkedés, mert a termelési adottságok és a határ fekvése sehogy sem felel meg a répa de a burgonyatermesztő Övezetnek sem. Kovács Lajos, a szövetkezet agronómusa is ezt fájlalja legjobban. A sokat vitatott s el nem intézett panasz piély sóhajt csal ajkára. — Ilyen bordásak a földjeink, ni -rmondja, miközben szétnyitott ujjait mutatja. — Kő kő hátán ül. Művészet ezen a területen gazdálkodni. Szántóink között akad olyan parcella is, ahol csak zab terem, semmi más. S mégis a répakőrzetbe tartozunk. A járás mezőgazdasági szakemberei ismerik a körtvélyesi határt, akárcsak az otthoniak. Sűrűn megfordultak a szövetkezetben, ígéretet is tettek, de’ezidáig semmi sem történt. Tanácsos lenne, hogy a termelési igazgatóság foglalkozna a szövetkezet kérésével. Ezt követően a termelés szakosítását is napirendre kell tűzni, mert a szövetkezet dolgozóinak erre vonatkozó terve észszerű, elfogadható s rövid idő alatt megvalósítható.' A gyümölcs és szőlőtermesztés, valamint a növendékállatok nevelése előrelendítené a szövetkezet gazdálkodásának menetét. A szakosítás révén részben az emberek is megszabadulnának az embertelen munkától. A hegyoldalon állunk, s töprengünk- Szép a táj a látogatóknak. Az otthoniak a mindennapi küszködés közepette nem veszik észre szépségét. A köves föld megdolgoztatja magát, amíg terméssel fizet. A szürettel járó munka már nem nehéz, pedig a puttonyosok ugyancsak cipelnek. Cifrára faragott bottal kezükben kapaszkodnak le,, s felfelé. Hordják, viszik a Rizlinget, hogy a körtvélyesi hegy leve mielőbb új erőt adjon a mindennapi munkához. Sándor Gábor Az 1963-as esztendő őszén történt, hogy Nagy Jancsi megutálta a televízió nevezetű készüléket. A súlyemelésről meg éppen ne beszéljen előtte senki, ha nem akar betegállományba kerülni. E többirányú megundorodása elég hétköznapján kezdődött. A helybeli szövetkezet elnöke és a kirendelt instruktor zaklatása eredményeképpen elhatárolta, hogy bevezeti az éjszakai műszakot. Az elhatározást néhány napos eltolódással, tett követte, összehívta a traktorosokat, akik teljes egészében egyetértettek az elnök által ismertetett tényekkel, csak éppen jelentkező nem akadt, aki az éjszakai szántást vállalta volna. A nyolcra hirdetett és kilenckor kezdődött gyűlés már az éjfélt is túlhaladta, mire Nagy Jancsi rászánta magát, hogy áldozatot hoz a köz érdekében. A bemutatószántás nem sikerült a legjobban. Reggel a hős traktoros csak két hektár teljesítménnyel dicsekedhetett. Mert hát a traktor nem ember. És ha elromlik, nem megy tovább, míg meg nem javítják. Az éjszakai szántás azonban másnap sem volt több, sőt, harmadnap sem. Az elnöknek valahogy nem ment ez a fejébe, mert a traktor j<t nemrég volt javítva, és nappal semmi jelét sem adta annak, hogy makrancosabb volna társainál. Csak éjjel. Elhatározta, hogy utánanéz a dolognak. Este tíz óra tájt felült motorjára és kiment a tábla szélére. Ám, csalódottan kellett tapasztalnia, hogy Jancsi szorgalmasan szántja a barázdákat De nem fognak ki rajtam! — gondolta. A másnap hajnal már kint találta őt a parcella szélén. Ám hiába! A traktor szántott. A teljesítmény pedig alig .volt több két hektárnál. Végülis beletörődött a megváltoztathatatlanba. Talán nem is derült volna fény a titokzatos esetre, ha nem jön közbe a stockholmi súlyemelő világbajnokság. Az elnök, aki nagy sportember hírében állt, ha szurkolni kellett, kissé mérgelődött, hogy csak éjszaka közvetíti a televízió a nagy versenyt, de úgy döntött, azért is megnézi. Az Intervízló monoszkópjának eltűnése után kikapcsolta a televíziót. Ekkor jutott eszébe, hogy még egy ellenőrzést csinál. A határban mély csönd fogadta. Csak a faluból hallatszott kutyaugatás és egy részeg távoli kiabálása. Körüljárta a táblát. A traktor sehol. Jancsit, amint azt sejtette, otthon találta mély álomban. A DT pedig az udvaron pihente fáradalmait. Ekkor derült ki a turpisság. Nagy Jancsi minden este 10 óra után hazatért és lefeküdt. Nem is csoda. Aki nappal a zöldségkertész-lányok körül forgolódik, annak az éjszaka nem szántásra, hanem alvásra kell. Lefekvés előtt pedig három órára beállította az ébresztőórát. hogy idejében a földeken lehessen. Az elnök nem tett lakatot a szájára. Ennek az lett a következménye, hogy másnap a levitézlett traktorosnak a lányok csak a hátukat mutogatták. Még Julika is, akivel pedig már lassan kezdtek összemelegedni. Ezekután nem csoda, hogy Nagy Jancsi rá sem tud nézni a televízióra. Kemény József (Ögyalla) Csehországi levél Krasnov a plzeni járás kicsi faluja. Szerényen húzódik meg a hegyek között. A szövetkezet elnöke, Faller Frantisek örömmel újságolja, hogy az átlagos tejhozam hat liter körül mozog. Mindamellett nincs megelégedve ezzel az eredménnyel. Mint ahogy mondja, közepes tejhozam, s igyekeznek, hogy a téli hónapokban se csökkenjen. Ötvenöt fejőstehén, harmincöt üszőborjú, s tizenkét szopósborjú — ennyi a szarvasmarhájuk. Ám ez a szám nöttön nő. Bizony már férőhelyhiány mutatkozik. Szerencsére befejezés előtt áll egy korszerű istálló. Az előző évekhez viszonyítva határozott~fejlódés tapasztalható. Az évi eladási tervüket - 46 000 liter tejet - röivdesen teljesítik s az év végéig még néhány ezerrel túl is haladják. Radóczky József (Strasice) Hálóját a szerencse... Irány a Duna közepe, Vlncze Bálint nekifeszül az evezőlapátoknak. Találgattuk merre menjünk vissza Komáromba. Bátorkeszin keresztül \^gy Mocsnak? Végül Karva felé indultunk. A Dunapart október minden pompáját magára öltötte, a sárga és vörös színek keveréke, árnyalata fölött, mint valami örök-új és mindig megragadó, áttetsző fátyol remegett a levegő. Csend és alig érezhető reszketős ... A Duna folyásával szemben jó kilo- • méterre tőlünk csónak lebeg közel a parthoz. Körülötte négy ember hajladozik, mintha a vízből szedegetné- i( nek valamit. Inkább csak árnyaknak tűnnek; kettős árnyaknak. A víz felett az egyik árny, s a vízben a másik. Alig lehet megkülönböztetni,' melyik az igazi, összeborulnak, majd elszakadnak egymástól, mintha valami tánckompozíciót adnának elő. amelyhez az ősz művészi hátteret épített, szigettel, tükörsima folyóval, s mélykék éggel. Halászok. Párkánytól Komáromig nappal és éjjel mérik a Duna mélységét hálóik- Fordítsuk szálával a ladikot... Bizony, bizony, ide illik a nótából: „Hálóját a szerencse .. Újra a parton Akarat, szív és szaktudás kell hozzá A marpsfalvi szövetkezet tagságának jelentős részét olyan doigozók képezik, akiknek a kenyér nagyobb felét nem a szövetkezet adja. így kevésbé érdekük a közös vagyon gyarapítása, a nagyobb eredmények elérése. Természetes következménye ennek, hogy a gazdaság egy helyben topog, s nem tud a fejlődéssel lépést tartani. Kevés az állandó dolgozó, s azok is jóval túljárnak már az ötvenen. Az ilyen idős bácsik nehezen barátkoznak meg az új technológiával, a haladó módszerekkel. S bizony, ha bírálat éri munkájukat, könnyen odébbállnak. Megtehetik, mért nyugdíjasok, vagy egy jól kereső családtagjuk eltartja őket. A vezetőség pedig futhat fűhözfához, míg helyükbe valakit talál. Ilyen viszonyok között aztán sokszor a vezetőség engedni kénytelen még akkor is, ha az a munka rovására megy mert másképpen a szövetkezet munkaerő nélkül marad. Az ilyen esetekből adódik, hogy drága a termelés, alacsony a munkaegység értéke. Az önköltség is sokkal magasabb a kellőnél. Például egy liter tejet 2,28 koronáért állítanak elő. Az eladásnál viszont csak 1,80 koronát kapnak érte. Tehát a veszteség minden liter tejnél majdnem 50 fillér. Miért ilyen drága egy liter tej kitermelése? A 68 tehéntől naponta átlagban csak 3 litert fejnek darabonként. Az egyoldalú takarmányozás mellett többet nem is várhatnak a tehenektől. A legelő — ahova egész nyáron járnak — gyenge. De a vezetőség szemszögéből nézve ezt pótolja, hogy este jóllakásig ehetnek a silókukoricából. Ahelyett, hogy gondosan beosztanának minden szál takarmányt, annyit adnak belőle, amennjn csak jólesik az állatnak. Nem helyes ez az etetési form®," mert ez nem minden esetben szolgálja a tejtermelés növekedését. Hiszen vannak olyan termelékenységű tehenek is, amelyekbe hiába tömik a rengeteg takarmányt, úgy sem adnak több tejet. A másik tehén ellenben viszonozná a takar- I mánytöbbletet. Nem ismerik a takarmány ízesítését. Csak a mennyiséget nézik, nem törődnek a minőség javításával. Pedig sokszor jobban hat a kevés jó takarmány, mint a sok rossz. * A 35 hektár évelőtakarmány kevés a teheneknek. — „Gyenge volt a termés“. — állítja a vezetőség. De azt nem kutatják, hogy miért volt gyenge. Pedig az ok egyszerű. Nem ismerik a talajösszetételt, s nem tudtak miszerint trágyázni. A nitrogéntrágya hiányosságát emlegetik, holott éppen foszforral kellett volna trágyázni. Ami lucernatermés volt, azt is inkább a lovakkal etetik. Az öt pár ló jól táplált, látni rajtuk, hogy takarmányban dúslakodnak. De a tehenek?... Ha végignézünk rajtuk, nem nagyon csodálkozhatunk az alacsony tejhozamon. Az állattenyésztésben sok függ a dolgozók munkájától. De ahol gyakran változnak a gondozók, ott nem várhatunk sokat. Már az állatok külsején, tisztaságán meg lehet látni, hogy felületes a gondozás, nem sokat törődnek az állatok tisztaságával. Hogyan lehetne mindezen segíteni? Előszöris a dolgozóknak a közöshöz való viszonyán kell javítani. Meg kell érteni, hogy csak úgy emelkedhet a munkaegység értéke, ha szebb eredményeket érnek el. Ehhez pedig jó munka, szív, lélek és akarat kell. Ez a fő tényező, mert ha ez megvan, akkor meg lehet teremteni a takarmányalapot. S ha ezt célszerűen használják fel, s az állatokat nem egyoldalúan takarmányozzák, akkor termelékenységük is növekszik. A takarmányadag helyes összeállítása, ízesítése, az állatok szakszérű kezelése, mind, mind szaktudást követel. S ha ehhez még hozzávesszük a parasztbecsületet — aminek minden mezőgazdasági dolgozóban meg kell lenni —. akkor azt mondhatjuk, hogy lehet Marosfalván is változtatni a helyzeten. Akkor majd a szövetkezet gazdagabb, a tagság pedig elégedettebb lesz. Zsebik Sarolta kai. A csoport vezetője Vincze Bálint, 25 éves fiatalember; a legöregebb halász pedig Lábik Gyula. Gyula bácsi már harminc éve szűri a Duna vizét. De a legnagyobb hal, amit kiemelt a Dunából, nem hálóba akadt, hanem horogra. Hatalmas, negyvenhét kilós harcsa volt. A következő húzásra magukhoz vesznek a csónakba. Vinczé Bálint nekifeszül az evezőknek, harántirányban megindul a csónak. Gyula bácsi engedi a hálót a vízbe. Galambtojás-nagyságú parafagömbök jelzik a víz színén az útját. A háló 160 méter hosszú. Lassan visz a víz lefelé. A parton maradtak követik a sodrást. — Fordítsuk szálával a ladikot, — mondja Lábik bácsi. Az evezők belemerülnek a hullámokba, s a ladik orrával a folyás irányába fordul. — Jól van. Integetnek a partról: tovább, tovább lefelé ... Alig érezhetően ring a ladik. A párkányi halászok egész évi terve kétszáz mázsa hal; most valahol a felénél tartanak. A fizetésük havonta alig több ezer koronánál. Mindig attól függ, a tervet hogy sikerül teljesíteni. Ha elkerüli a hálót a szerencse kevesebb, ha kedvez a szeszélyes istenasszony, akkor több a pénz.,. De hát a halászat nemcsak pénzkereset, több, hivatás ... Gál Sándor 4 ddig jár a ...
