Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-10-06 / 80. szám
□ csillagok sziporkázva ragyogtak az égen. Olyan csendes volt az éjszaka, hogy hallani lehetett a fák gallyainak roppanását. Mert a domboldal kopár fáit, a ritkás erdőt kínozta a fagy. De az is lehet, hogy a közeli tó vizén elfekvő jég páncélja töredezett, mert igen erős — borotvaéles volt a hideg. Anti bácsi, a szövetkezet éjjeliőre mégis ott állt kint, az életet dermesztő hidegben, egyedül — egyedüli őrszem az egész gazdasági udvar téli éjszakájában. Ott állt és figyelt, a kerítés partra fut1' végének közelébe) ahol az erdő csak nem rákönyököl dróthálót feszit betonoszlopok hő sapkás fejére. Hűséges kutyáji Bodri, türelmetle nül ott toporászol előtte — s talpai val gyúrta, kevert a havat. Erőse mehetnékje vol fel-felvakkantott néha és szükölv kérte az elbocsá tást — de a pőráz nem engedte. — Hallgass má’ no! — szólt rá a gazdája, és a hirtelen támadt csendben ismét hallani lehetett a téli éjszaka pattogó neszeit — de egyebet semmit. Meg is jegyezte az öreg ember, a fülét hegyezve szimatoló, nyugtalankodó kutyához szólva. — Rendben van itt ám minden Bodri, hallod-e! Képzelődsz! Nincs itt semmi baj. Sem itt,» sem ott a kerítésen túl. Csak ide bolondltod az embert és strázsáltatod a csillagos ég alatt. Mind kialszik a tűz odabe’, és nem lesz meleg reggeli a disznóknak! Gyerünk hát befelé! De Bodri nem tágított. Hirtelen kitört belőle a fuldokló, hörgő ugatás, , mert annyira megfeszítette a pórázát, hogy gazdája alig bírta visszatartani. — Bolond vagy te Bodri, tökéletes bolond —, szólt ismét Anti bácsi, de azért fejcsóválva elindult kutyája után, engedve magát húzni a kerítés felé. Szeget ütött fejébe a kutya viselkedése. Ma éjszaka ez már a negyedik eset, hogy idegesen viselkedik, és rájön az ugathatnék pont itt, ezen a helyen. • — Érdekes — morfondírozott magában Anti bácsi —, érdekes, hogy csak ugatja az erdő fáit ott túl a kerítésen és semmi nem észlelhető. Biztos valami róka settenkedik arra, vagy lehet, hogy farkas is, mert ez a szokatlan nagy tél a hírek szerint idáig is leszorította a farkasokat a hegyekből... Ösztönösen szorosabbra markolta botját és megállt a kerítés egyik oszlopa mellett úgy, hogy annak árnyéka legalább félig eltakarja alakját. A Bodri pedig sürgött, forgott a holdfényben, s prüszkölve fújtatott a kerítés dróthálója alatti hóban. Anti bácsi akkor vette észre a nyomokat. A hóban jól látszódó lábnyomok, felnőtt emberre valló lábnyomok sokasodtak, ott kint a kerítés környékén. Ot nem vezet arra, sem ösvény, sem gyalogút, mit keresett hét ott a lábnyomait otthagyó valaki? Ezen tépelődött magában Anti bácsi, miközben figyelmesen szemlélte a környéket. Annyira felizgatta ez a fölfedezés, hogy visszahúzódott ismét az épületek árnyékába és onnan várta az esetleges fejleményeket. Majd körbe járta az egész gazdasági udvart. Bodri viselkedésén is látszott, hogy őt is izgatja valami, és amikor vissza értek kiindulási helyükre — a kintről lábnyomokkal közelített oszlophoz — ott újra kaparni kezdte a havat, és vinnyogva szűkölt... — Hű a teremtőjét! Biztosan kialudt bent a tűz és a főtt krumplit hiába várják majd a malackák — villant Anti bécsi eszébe, s bosszankodott magában, hogy annyira elfeledkezett a tüzelésről s tetejébe még jól át is fázott — talán még a csontja veleje is jéggé vált az istentelen hidegtől — és mindez semmiért! A tűz tényleg kialudt. Mire előteremtette az aprófát, papírt, kiszedte a hamut, s nagy tempósan újra megrakta a tüzet, bizony már lassan hajnalodott. A baromfiólak felől egymást érőn csendült a kakasok kukorékolása. Azt leste éppen, hogy fő-e már a krumpli, amikor kintről az udvar haván csikorgó léptek közeledése hallatszott. Valaki ismerős lehetett, mert a kint hagyott Bodri nem jelezte, nem ugatta a közeledőt. A zootechnikus volt a korai látogató, Az állatgondozók, etetők és fejők érkezését jött ellenőrizni. Legalább is így mondta, ahogy fázósan odaállt az üstök mellé — és Anti bácsi tudta, hogy neki is szól az ellenőrzés. Az utóbbi napokban gyakran sor került erre, s egyszer szunyókáláson is fogta őt a zootechnikus, s azóta valahogy ki lehetett érezni a viselkedéséből, hogy nem bízik benne. Hol éjfél előtt, hol éjfélkor, hol pedig kora hajnalban állít be várat-Gutaütés Szabópáll Mihályt megütötte a guta. Pedig nyugodt, higgadt természetű ember volt világéletében. Nem dohányzott, nem ivott, nem fogyasztott túl zsíros, fűszeres ételeket mégcsak nős sem volt. Legényember volt Szabópáll,# akarom mondani agglegény. £s mégis!... Néhai Szabópáll Mihályt, a nagytófalusi szövetkezet köztiszteletben álló elnökét, szombaton délután érte a gutaütés. Lefordult a székről, szája keserűen gúnyos maszba dermedt. Mindez pedig a MEFESZ a Mezőgazdaság Fejlődését Előmozdítók Szövetsége) elsó, ünnepélyes, járási méretű konferenciáján történt, amelyen Szabópáll Mihály mint meghívott „vendég" vett részt. A szemtanúk szerint az ünnepi beszéd előtt még jóízűen majszolgáttá az illatos, karcsú virslit, nyugodtan ült, mégcsak fáradtnak sem látszott, tehát a nagytófalusi elnök viselkedése semmi esetre sem volt nevezhető olyannak, mint akit a gutaütés kerülget. A föbeszámoló után, mely ecsetelte mezőgazdaságunk helyzetét, rámutatott a fogyatékosságokra és a konferencia elé terjesztette a megvitatásra szánt javaslatokat — Szabópáll Mihály mintha kissé idegesebbnek látszott volna. Amikor a Járási Cseresznyemag Begyüjtö- és Osztályozó Vállalat bérelszámolója, a MEFESZ alelnöke vitafelszólalásában a nitrogéntartalmú műtrágyák felhasználásáról tett említést, Szabópáll Mihályon ideges rángatózás vett erőt, de ez később, miután megivott egy pohár ásványvizet, elmúlt. A további felszólalók, a Városi Dalárda karnagya, a járás teke-bajnoka, a Cukrász és Fagylalt Üzemek szakszervezeti bizalmija, a Beton (hídelemeket és alkatrészeket gyártó vállalat) üzemi őrségének a parancsnokhelyettese valamint a Bélyeggyűjtők Járási Szervezete kiküldöttjének a felszólalása nyomán Szabópáll Mihályon a szemtanúk szerint sem hányinger, sem ideggörcs nem vett erőt, hanem mintha kissé elhalványodott volna. A tanácskozás a vége felé közeledett. A zárszóban Kottybelészilvalé elvtárs, a MEFESZ vezető titkára, különben a női fodrászat főnöke, többek között a szakkáderkérdésröl is szólt néhány szót. Bírálta a mezőgazdaságban uralkodó viszonyokat és javasolta, hogy a MEFESZ alakítson tagjai sorából előadói és szaktanácsadói testületet, mely szoros kapcsolatban állana az egyes szövetkezetek vezetőségével. Szabópáll Mihályt ekkor ütötte meg a guta... POLÄK IMRE MILAN KRAUS: Őszi koncert De szép dalok, a csendnek sok húrján mikor az ősz zsong, s madársereg vonul meleg vidékekre, hol nincs gond. Szürke ködök a táj fölött a földnek fátyolt fonnak. E köd kit rejt? Halk zenét sejt, tán hall is a fül onnan. Szállong már le fák levele, sok-sok kis sárga zászló. Avar alól az ősz dalol csendesen, moderáto. Köd s esőn át hangom kiált: hazám, növekedj folyton. Pelikánként táplállak én. Ha vérem kell, hadd follyon. Ford FÜGED1 ELEK féwM ui/er 7 1963. október 6. lanul, mintha csak minden áron újabb mulasztáson akarná őt fogni. Pedig becsülettel végzi a dolgát, és hogy a múltkor elszunyókált, hát mindenkivel megtörténhet az Ilyen. Magas kora is hozzájárul ehhez, no meg az unokájának volt az előző nap esküvője, így odahaza megzavarták a szokásos nappali pihenését. Itt érte utói az álom. Már éppen be akart számolni a látogatónak az éjszakai gyanús körülményekről, amikor az megemelte az üstök fedőjét és miután belekavart a krumpliba, ő szólalt meg először. » vádja. A valóság más! Anti bácsi nem I aludt! i Kovács Károly arcát elöntötte a ■pír — a harag pírja —, de az elnök i feléje villantott tekintetéből megér■ tette, hogy csak hallgasson most, ké, sőbb az övé lesz a szó. i — Állításomat bizonyítom! — foly: tatta Pista. — A szomszéd községben jártunk tegnap este. Amint tudják, ■ oda kurizálgatunk mind a ketten. • Hogy ne legyen unalmas az út, együtt : mentünk és jöttünk — Sanyi meg én i —, csak úgy gyalogosan, mert a motorkerékDár ilyenkor naavon hidea. most jött volna rá arra a megállapításra, hogy a megrepedt mennyezet még kibírja 15—20 évig, de addig legalább amíg ők itt bent gyűléseznek. Bartók Sanyi szava hullt a csendbe. Feltörte a hallgatást, mint vassúly a diót. Szinte beleroppant az iroda csendjébe. — Engedelmet, én is szeretnék valamit mondani. — Az elnökre nézett, s mivel az beleegyezön intett a fejével, folytatta. — Nem vád az, amit mondok majd, csak az igazság keresése. A múlt héten aludt a szolgálat ideje alatt az éjjeliőrünk. ,Ez igaz, mert Kovács Károly elvtárs rajta érte. De miért aludt? Az alvásért Kovács elvtársat terheli a felelősség. Tudjuk, hogy Anti bácsi — az őrünk —, előző éjszaka az unokája lakodalmán volt. És amint kiderült előzetesen kérte Kovács elvtársat — akihez mint közvetlen följebbvalóhoz van beosztva —, hogy három éjszaka valakivel helyettesítse őt. Indokolta a kérését azzal, hogy a készülődés és a vendégek miatt sem a lagzi előtti, sem az azt követő napon nem fog tudni aludni. De nem kapott, csak egy éjszakára elbocsátást. Nem csoda tehát, ha az átvirrasztott éjszakák után a természet megkövetelte a magáét, az alvást. Hiszen nem pihenhetett az az idős ember a lagzi előtti éjszaka, mert szolgálatban volt. A nappali pihenése is elmaradt az előkészületek miatt, majd az esküvőt követő lakoma éjszakája következett. Az azt követő nappal újra csak nem pihenhetett a még ott tartózkodó rokonok miatt. Én magam szolgálatba álltam volna helyette, ha más nem akadt volna, mert az ember nem örökjáró gép. Az ember érez, az embernek néha segítségre van szüksége és az emberrel érezni kell. Ebben a pillanatban kopogtatlak az ajtón. Azt követően nyiffant a kilincs és belépett Anti bácsi. — Jó napot kívánok — köszönt illendően, de hangján érződött az elfogódottság. Pisti ült legközelebb a kapcsolóhoz, s így ő gyújtotta meg a villanyt, mert már szürkülő félhomály volt a helyiségben. Mindannyian hunyorogtak a hirtelen támadt fényben. Az elnök találta meg leghamarább a beszéd fonalát. — Jó estét Anti bácsi, foglaljon helyet, azaz talán nem is érdemes leülni, mert két szóval végeztünk. — De kérem szépen, én nem aludtam, hanem... — szólt közbe az éjjeliőr védekezve, hiszen mint vádlottat idézték ide. — Már nem vádoljuk mi azzal Anti bácsi — vette elejét a magyarázkodásnak Kovács Károly. — Ne haragudjon, hogy jogtalanul gyanúsítottam, de a látszat néha csal. Közben kiderült az igazság, s magát a vád helyett dicséret illeti. Én vádoltam, most én dicsérem hát. De foglaljon talán mégis helyet, mert látom nem érti a hirtelen fordulást. A fölszerelése pedig elárulja, hogy innen már oda készül a telepre és van még idő hatig elbeszélgetni. * Anti bácsi elhelyezkedett a széken. Közben kinézett az ablakon s látta, hogy az ereszről kapkodja az éledő szél a por-havat. A vörös fényben piruló alkonyat is szelet jósolt. — Reggelre itt a vihar — gondolta magában, majd ismét a saját dolgára terelődtek a gondolatai... Vihar volt születőben odakint. Bent, az iroda pattogva égő kályhatüzénél pedig jólesőn nyújtózott a béke. Az új emberek lassan születő, de életet kérő, szívet melegítő vidám békéje. — Anti bácsi, maga már megint aludt. A krumpli még nyers és nem is fő. Maga csak most rakta meg a tüzet! Egész hideg van idebent is, ami azt bizonyítja, hogy aludt és nem tüzelt! — Nem tüzeltem, az igaz, és most raktam meg újra a tüzet az is igaz, mert... — Mert őrködés helyett aludt! — vágott szavába a zootechnikus, és hangja már erélyes, felelősségre vonón vádoló volt. — Nem aludtam én kérem, hanem ... — próbált magyarázkodni Anti bácsi, de nem engedte őt szóhoz jutni a másik. — Nem vagyok kíváncsi a magyarázkodására! Egy héten belül ez a második eset. A múltkorit, ahogy jelentettem, akkor pártját fogták a többiek, de most már nem lehet szava senkinek a mulasztás védelmezésére. Ma délután 4 órakor jöjjön a szövetkezeti irodára, ott majd beszélgetünk a vezetőség jelenlétében ...! Válaszolni már nem volt kinek, mert nagy haraggal távozott a zootechnikus. Csak cigarettája füstjének szálló foszlánya maradt utána. * * * Kovács Károly, a szövetkezet zootechnikusa befejezte az Anti bácsi újabb hanyagságáról, munkaidő alatti alvásáról szóló jelentését. A vezetőségi tagok mind komoly arccal hallgattak. Csak arra kapták föl a fejüket, amikor Károly, a jelentése végén azt a javaslatot tette, hogy az Anti bácsi munkaegységéből a múltkori mulasztásért visszamenőleg és a mostani esetért összesen négy egységet vonjanak le. — Megérdemli. Rendnek kell lenni! Legalább most már látjátok, hogy a múltkori esetért sem érdemelte meg a védelmeteket. Ezzel fejezte be Károly a mondőkáját és elhallgatott. Rövid csend lett. Csak az elnök köhintett, majd körül hordozta tekintetét a jelenlévőkön. Feltűnt neki, hogy Horváth Pisti és Bartók Sanyi, a két fiatal vezetőségi tag mosolyog, de mindjárt nem tette szóvá a dolgot. Előbb Kovács Károly felé fordulva megkérdezte. — Aztán, meg is győződtél róla, hogy aludt, vagy csak az észleltek alapján feltételezed? — Most nem győződtem meg, de azt hiszem elég bizonyíték a mostani alvására mindaz, amit felsoroltam és az, hogy a múltkor’rajtakaptam az alváson. Az elnök hümmögött, s mivel Pisti és Sanyi ismét csak mosolyogtak, rosszallóan megjegyezte: — Nem nevetség ez fiúk! Ti fiatalok, könnyen veszitek, de komoly dolog ez. Nagyon komoly. — Szót kérek elnök elvtárs — szólt csaknem egyszerre a két figyelmeztetett, s előbb Pista kapta meg a szólás jogát. — Nem szép dolog azt vádolni, aki itt sincs s így nem védheti magát. Ha négyre volt hivatva Anti bácsi, addig más napirendi pontokat kellett volna tárgyalnunk, s hagyni az ügyének tisztázását akkorra, amikorra ő megérkezik. De már négyre jár az idő, igyekszem addig beszélni, amíg ő nincs itt, mert amit mondani akarok, az tényleg nem tartozik mind rá. Pillanatnyi' szünet támadt Pista beszédében, s már-már közbeszólt az elnök, mert bántotta őt a vád — ami őt is okolta a gyűlésezés menetének helytelenségével —, de aztán erőt vett magán, mert arra gondolt, hogy éppen ő az, aki másokat is leint ha közbebeszélnek, s így helytelen lenne ha ő adná a rossz példát. Pista tehát folytatta: — Szerintem helytelen a látszat alapján Ítélni és mindig szükséges a körülmények teljes ismerete. Az adott esetben nem igaz, Károly bátyám es a jö két kilométer ott, keresztül a , kishegy alatt így gyalog sem hosszú, , mert rövidítettük az utat. Nem a sze- , kérúton mentünk és jöttünk. , — Hazafelé Sanyinak az az ötlete ] támadt, hogy kilessük Anti bácsit, , vajon jól őrködik-e. Gondoltuk, hogy , ha a múltkor panasz volt rá, nem árt ] ha arra a telep felé jártunkban, erről , meg is győződünk. Később az én in- ] dítványomra eltökéltük, hogy Sanyi ] átsegít engem a kerítésen —, mert ] nem akaródzott körbe kerülni a be- < járat felé, no meg kulcsunk sincs a . kapuhoz. Ogy akartam váratlanul , meglepni Anti bácsit. — Sanyi háttal oda állt az egyik ; oszlophoz, ott a kis-hegy erdeje alatti i kerítés-résznél és én az összekulcsolt tenyerébe lépve már majdnem föl- i kapaszkodtam az oszlopra, hogy át- ] ereszkedhessem a belső oldalra, amikor észrevettem a holdfény majdnem : nappali világítása melett, hogy Anti i bácsi arrafelé közeledik. Alig tudtunk i visszahúzódni a fák közé, hogy észre ne vegyen. A kutyája így is megne- 1 szelt valamit, mert ugatni kezdett. i — De nem szaporítom a szót. Ha már belekezdtünk a játékba, folytat- 1 tűk. Ki akartuk lesni, bemegy-e Anti 1 bácsi a melegbe, vagy járkálni, körözni fog-e. Csaknem reggelig sztrázsál- 1 tunk és Anti bácsi úgyszintén addig 1 rótta a köröket bent az udvaron kör- 1 be-körbe, mert ő is gyanút fogott. Vagy a harmadik, negyedik körnél 1 észrevette az oszlop melletti lábnyo- 1 mókát — mert ott vizsgálódott, szem- ! lélődött —, de minket nem láthatott ( a fák törzse mögött. Ezért nem ment 1 hát a tűzre rakni, mert fontosabbnak 1 tartotta a kinti őrködést, s meg akart 1 győződni miért ugat a kutyája és 1 nincs-e valaki a közelben. Nem igaz * tehát Kovács elvtárs vádja, s ezért 1 állítom azt, hogy jó vezető nem a < látszat, de a tények alapos feltárása 1 után ítél. Ne vegye rossz néven a vádat Károly bátyám, de még a bébi- 1 zonyosodott mulasztások mögött is 1 keresni, kutatni kell az okokat, az ■ indítékokat. 1 Ismét rövid csend lett. Kovács Károly idegesen szívta a cigarettáját, 1 de hallgatott ő is. Az elnök csak kö- < hintgetett, a könyvelő ceruzájával játszott, az agronómus az inggallérját í igazgatta, a mechanizátor pedig a ] mennyezet repedését vizsgálgatta i olyan türelmes pislogással, mintha 1 • Jiri Suchy és Jiíi Slitr 15 dalt komponáltak a „Ha ezer klarinét" című film számára, amelynek forgatásét a jövő évben kezdi el Bohumil Smid és Ladislav Fikar alkotócsoportja. • Sík Sándor Kossuth-díjas nyugalmazott egyetemi tanár, piarista rendfőnök, az ismert katolikus költő hosszas betegség után elhunyt. • Stefan Schwarz, a Szlovák Tudományos Akadémia alelnöke a New Orleans-i egyetem meghívására öthetes előadókörútra az Egyesült Államokba utazott. A szlovák tudós több matematikai előadást tart az USA egyetemi központjaiban. • Egy Ohio (USA) állambeli iskolára hatalmas vagyon szállt. Az egyik volt tanuló hagyta vagyonát az intézetre, ahol ő mindig a „szamárpadban" ült. A végrendelet egyetlen kikötése: 5000 dollárral kell megjutalmazni minden évben az iskola legrosszabb és egyúttal legszemtelenebb tanulóját. Ha ez a végakarat nem teljesül, a vagyon a város állatkertjét illeti. • A Moszkvai Művész Színház 1966-ban új épületbe költözik, amelynél nézőtere 12 ezer férőhelyes lesz. A: 1902-ben épült mai színházépületbe) múzeumot rendeznek be. • Menander görög költő egyik víg játékának töredékeit találta meg eg; francia egyetemi tanár egy 2000 éve: egyiptomi múmián. A professzor sze' rint a papirusz-tekercset halotti le pelként használták. • A szovjet nemzetközi kiadóvá! lalat egyezményt írt alá az india iskolaügyi minisztériummal, amel; szerint közkedvelt szovjet szerzői 25 müvét kiadják indiai nyelven. • Emberemlékezet óta a legkatasztrofálisabbnak nevezte a New Yorl Times legutóbbi cikek a Broodway elmúlt évadját. Az idén bemutatott 4! darab közül 42-re ráfizettek. A lat szerint a kudarc oka főleg a bemutatott darabok silánysága volt. • A dolgozók filmfesztiválján nagj sikert aratott a Jánosík című szélesvásznú szlovák film Eddig 100 00< néző tekintette meg. • A népi orosz nyelvtanfolyam mos! véget ért 14. évfolyamában több mini 93 ezer dolgozó tanult oroszul.
