Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-10-06 / 80. szám

A tudatos termelésen múlik

Munkában a drásovi szövet kezet esek. Már 59 vagon értékes silókukorica érik a vermekben.

Az utóbbi hónapokban Szlovákiában különféle nézetek alakultak ki a szarvasmarha-, illetve a tehénállomány száz hektárra eső tartására vonatkozólag. Számos helyen az állomány csökkentése mellett kardoskodtak, állítólag így magasabb tejhozamot tudnának elérni. Sokhelyütt persze ezt nemcsak mondogatták, hanem cselekedtek is. így történhetett meg aztán, hogy az első félévben a három kerületünkben a tehenek 9,6 %-át kiselejtezték, vagyis a tavalyihoz mérten 1,9 %-kal nagyobb állomány került vágóhídra. A legbuzgóbb tevékenységet e téren a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeiben fejtették ki, ahol a tehénállomány 12,2 százalékát kiselejtezték.

Jogosan kérdezhetné az olvasó, hogy kiöregedett állatok kiselejtezéséről van-e szó.

Erre azt kell válaszolnunk, hogy részben igen, de bőven akadt köztük fiatal, a rossz

takarmányozás folytán leromlott tehén is. Miért nem

lehetett ezeket megmenteni? Ez persze takarmánykérdés. A mezőgazdasági üzemekben kellett volna megoldani elegendő takarmány termesztésével.

ösztönszerű, nem pedig jól átgondolt selejtezés volt ez.

Az üzemek vezetői nem gondoskodtak nagy tejelékenységű egyedektől származó utódok tehénsorba állításáról. A

nyugat-szlovákiai kerületben a félévi ellenőrzés alkalmával kitűnt, hogy a tervezett tehénállomány csupán

93,5 %-ra van meg, míg a többi kerületben 100 %-on felül teljesítik ez irányú tervüket. Mindezek arra figyelmeztetik a nyugatszlovákiai kerület termelőit és az irányító szerveket, hogy az év hátralévő részében különös gondot fordítsanak a hiányzó állomány pótlására, hogy az elkövetkező esztendőt tiszta számlával kezdhessék.

A termelés hatékonyságának megállapítására a legmegbízhatóbb eredménymutató mindig az egy egységre eső összüzemi, illetve piaci termelés. Tejtermelésről, illetve eladásról lévén szó. Az eladás mindig a termeléstől függ. Itt azonban hiányosságok mutatkoznak mindkét oldalról.

Szlovákiai méretben tejeladási időtervünket augusztus 31-ig csak 98,1 %-ra teljesítettük. Jónéhány millió litert tesz ki a tartozás. Vizsgáljuk meg talán azt is, hogy kerületeinkben miként állnak az egy hektár mezőgazdasági területre eső tejtermeléssel. A nyugat-szlovákiai kerületben 171, a közép-szlovákiaiban 107,2 és a kelet-szlovákiaiban pedig 91,9 liter tejet adtak el év elejétől augusztus végéig, s ezzel szemben a cseh- és a morvaországi kerületek a következőképpen teljesítették: a kelet-csehországi kerület 371,6; a közép-csehországi 303,4; a nyugat-csehországi 238,5; a dél-morvaországi 243,1 liter tejet adott közellátásunknak a földterület minden hektárjára. Itt van hát a különbség.

összehasonlításképpen a dél-morvaországi kerületet választottuk, ahol megközelítőleg hasonló termelési feltételek mellett gazdálkodnak, mint a nyugat-szlovákiai kerületben. Már említettük, hogy hektáronként menynyi liter tejet adtak el. Most pedig nézzük a lényeget. A dél-morvaországi kerületben a tehénállomány 82,9 %-a szocialista nagyüzemi állományban van. Ugyanakkor a nyugat-szlovákiai kerület e téren kedvezőbb feltételekkel rendelkezik, mert a tehenek 92,9 százaléka a szövetkezetek és az állami gazdaságok tulajdonát képezi. Az előfeltétel megvan hát a szakszerű nagyüzemi tejtermelésre.

Sokan hamisan azzal érvelnek, hogy a dél-morvaországi kerületben több a rét és a legelő, mint nálunk. Mellébeszélés és valótlan állítás ez. Utánanéztünk a dolognak, összterületükből csak 9,41 % a rét és 4,8 % a legelő. Ez a valóság! Ellenben szántóterületüknek 27 %-án takarmányt termelnek. Kerestük az eltérések okát, evégett ellátogattunk egy-két szövetkezetbe, ahol kielégítő magyarázatot kaptunk.

* * *

DRÄSOV község kellemes benyomást kelt a látogatóban. Rendezett utcái, példásan karbantartott épületei

származását, az elődök termelési képességét. Példás rend, kulturált tenyésztői tevékenység ez, amely

• négyszeri emberek kéziben aranytartalékot jelent, nem csupán ennek az egy falucskának, hanem hasznára van az egész ország szarvasmarhatenyésztésének.

A tehén tejtermelését a gondos tenyésztői munkán kivül befolyásolja a takarmányozás is. Jelenleg a tehenekkel a következő takarmányokat etetik:

száraz- em. kém.

Takarmányok kg anyag fehérje egység

kg kg kg

Silókukorica zölden 40 7,20 0,28 3,60

Lucerna zölden 10 2,60 0,19 1,15

Lucerna száraz 2 1,70 1,14 0,54

Abrakkeverék 4 2 1,80 0,27 1,12

összesen: 13,30 1,88 6,41

nak ki, mert a tenyésztés itt nem találomra, hanem alapos kiválasztás útján történik. Érthető hát, hogy az állatmintavásárokon a drásovi vöröstarka marha után örömest kapnak, mert jó hírneve, magas tejelékenysége, hosszú évek óta ismeretes.

Oldrich Klauda zootechnikus elmondta, hogy év elejétől augusztus végéig 659 liter tejet adtak el hektáronként, 14 literrel többet a tervezett mennyiségnél. Rétjük és legelőjük csak 14,2 hektár, így szántóföldi takarmányokat tartalékolnak. Évente 90 hektárról gyűjtik be a lucernát, s 39 hektáron silókukoricát termelnek. Már rendszerré vált az is, hogy évente több mint 200 vagon silót készítenek télre, amelynek jelentős része kukoricasiló, a többi pedig répakoronából és szeletből készül. A fehérjék és a szénhidrátok megfelelő arányban állnak rendelkezésükre. Ezt igyekeznek ellesni és meghonosítani a környező szövetkezetekben is.

Föntebb már említettük az állatok előkészítésének módját. Talán mondanunk sem kell, hogy sikereiknek titka ebben rejlik. Már néhány évtizede, tehát 1921 óta ellenőrzik a hasznosságot. A faluban értékes törzskönyvek igazolják az állatok le-Azokat a silóvermeket, amelyek megteltek, vékony igelit térítővel takarják le. Állítólag sokkal hasznosabb, mint a földtakaró.

Amint a táblázatra tekintünk, rögtön rájövünk, hogy eléggé tág a fehérje-keményítő arány, mivel 9 literes átlagtejelékenységű állományról van szó. Található itt azonban néhány rekorder is. Ilyen például a 261-es törzskönyvszámú tehén, amely tavaly 5179, a 293-as 5212 és a 2936-os törzskönyvszámú pedig 5324 liter tejet adott. Hogy szemléltetően bizonyítsuk, mennyire tág a drásoviak tápanyagaránya, egy példát hozunk föl. Egy 500 kg-os tehénnek létfönntartó adagként szüksége van 12,5 kg szárazanyagra, 0,25 kg emészthető fehérjére és 2,5 kg keményítő egységre. Ha pedig az említett tehén 10 liter tejet nyújt naponta a termelőnek, úgy pótadagként jár még néki 0,50 kg fehérje és 2,5 kg keményítő. Ebből jól látható, hogy bár nagyszerű gazdák a drásovi szövetkezetesek, de jelenleg pazarolnak. Ugyanazt az eredményt értéktelenebb takarmányokkal is elérhetnék, no de mit tegyenek, ha csupa értékes takarmányokat termelnek.

A múlt esztendőben tehenenként 3800 liter tejet fejtek átlagban, s idén is jó a kilátásaik ezen a téren. Nagyon fontosnak tartják a naponta háromszori etetést és fejést.

— Bizonyos vagyok benne, — jegyzi meg Klauda elvtárs —, ha ezt nem így tennénk, csökkenne a tejhozam, ezt pedig nem engedjük.

Jövedelmünk jelentős része a tejeladásból származik. A múlt évi mérleg szerint 986 744 koronát vételeztek be tejért. Ez az összeg az összüzemi bevételnek 21,7 %-át képezi. A tehéngondozókat, akik egyben fejők is, teljesítmény után jutalmazzák. Minden kitermelt 100 liter után 46,90 koronát fizetnek ki. A szövetkezet néhány évvel ezelőtt áttért a szilárd munkadíjazásra és egy normára 34 koronát ad. Van miből, hiszen az észszerű emberi munka milliókat hoz a szövetkezet bevételi számlájára.

Hasonlóan nagyszerű eredményekről számolhatunk be a Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett t v a r o zn á i szövetkezetből is, ahol tavaly 516 hektárra 220 tehéntől 517 000 liter tejet adtak el közellátásunknak. Rétjük és legelőjük mindössze 10 hektár, ellenben szántóterületüknek jelentős hányadán takarmányt termelnek. Ez a terület évente 97 hektárt tesz ki, s ugyanennyit a cukorrépa is. A takarmányok és a cukorrépa szántóterület 38 %-át foglalják el. Ebben a szövetkezetben még nem tértek rá a silózásra olyan mértékben, mint az előbbiben. Eddig minden évben csak 39 vagonnal készítettek, de elhatározták, hogy már jövőre a drásoviak nyomába szegődnek. Teheneik ugyan nem olyan minőségűek, mint a drásoviaké, de 100 hektárra 43 darabot tartanak tenyésztésben. A tápanyagarány Tvaroznán is tág kissé, 1,19 kg emészthető fejérjét és 6,79 kg keményítőegységet adnak jelenleg teheneiknek. Augusztus végéig 540 liter tejet juttattak a piacra.

Közel millió koronára rúg a tavaly eladott tejből származó bevételük, s ha figyelembe vesszük, hogy összesen 5 288 000 koronát vételeztek be növényi és állati termékekből, könynyen megállapíthatjuk, hogy valóban nagyszerű tejtermelő gazdaságról van

szó, s megtaláljuk a magyarázatot arra, miért kapták a magas állami kitüntetést.

Nevezetes még tejtermeléséről a detkovicei, sválenicei és még számos más szövetkezet, ahol valóban nagy szakértelemmel gondozzák állataikat, nem harcolnak a tervezett állomány csökkentéséért. Előttük a terv törvény, s nemcsak betartják, hanem számos esetben több állatot tartanak, mint tervszerint kellene. Ezt is tudatosan teszik.

Jó érzéssel távoztunk a dél-morvaországi kerületből, megrakodva gazdag tapasztalatokkal, amelyeket az említett szövetkezetekből szereztünk. Ezek után joggal tesszük fel a kérdést:

miért ne lehetne ilyen tudatosan, ilyen nagy szakértelemmel termelni nálunk is, hiszen minden előfeltételünk megvan erre.

Hoksza István

■fa Cj technika napja. A Nyitrai Járás Mezőgazdasági Termelési Igazgatósága a gépállomással karöltve rendezte meg az Üj technika napját, összekötve a Veiké Záluzie-i, vráblei és a chocai szövetkezet, valamint az Aleksincei Állami Gazdaság gépesítőinek és komplexbrigádyezetőinpk tanácskozásával. Az összejövetelen megismertették a jelenlévőket a KB—2 és a KKCH—3 kukoricakombájnok munkamenetének technológiájával. Az aleksincei ÁG-ban megtekintették az E—710 cukorrépakombájn és a 2—OCH répafejelő működését. (lakáé M., Nyitra)

Ésszerű megoldás

Zöldségtermesztésünk fejlesztés* terén jó példával jár elől a bolyi EFSZ, amely az utóbbi években tekintélyes mennyiségű és jó minőségű, korai és kései zöldségfélékkel gazdagítja közfogyasztásunkat.

Béres András elnök, Bodrogi Sándor agronómus és Andriskó Mihály kertész azonban ez év nyarán nehéz feladatok előtt állottak, mert a kertészet tövében fekvő „ticce“gödör nem szolgáltatott elegendő mennyiségű vizet, jóllehet medrét kimélyítették. Ésszerű megoldást találtak a vízhiány pótlására: a kb. 800 méterrel távolabb eső ún. „újcsatorna“ vizénél motort állítottak fel és annak segítségével szivattyúzzák most az éltető vizet a „ticce“ gödrébe, amelyből csőhálózaton keresztül jut el a táblákra. Az öntözéshez szükséges vízmennyiséget Béres elnök egyúttal készségesen felajánlotta a szomszédos véki EFSZ kertészetének is. A két szövetkezet elnöke megállapodott abban, hogy közösen viselik a főcsatorna szolgáltatta viz fakasztási költségeit, a „ticce“ medréből pedig mindegyik szövetkezet saját dolgozóival és saját gépével annyi vizet merít, amennyire kertészetének szüksége van. A közös munka, a békés megegyezés mindkét fél számára szép eredményeket hozott.

A bolyi kertészetben húsos, kövér paprika kandikál ki a levelek közül. Mind a „Cecei E3, mind a „Fegyverneki kalinkói“ bőven terem, darabja eléri a 15—16 dekányi súlyt is. Becsületére válik Andriskó kertésznek, aki munkatársaival együtt jó kedvvel dolgozik „birodalmában“. Különben is jó a felkészültség, a szervezés, az irányítás.

A bolyi szövetkezetesek ugyancsak elégedettek a tojásgyümölcs (baklazsán) terméshozamával, amelyet először termesztettek kisebb területen. Jövőre már nagyobb területen szándékoznak meghonosítani a sok helyütt még ismeretlen terményt.

Téli káposztájuk gyommentes, haragoszöld levele már bámulásnak indul. Ebből is terven felüli hozamot várnak. Mindent egybevetve dicséret illeti a szövetkezetei és a kertészet valamennyi dolgozóját.

Dr. Kam inszky (Kassa)

Hulladékfelfizéssel

évente 60 vagon

koncentrált

fehérje-takarmány

Állandóan nő azoknak a diákoknak, dolgozóknak száma, akik üzemi konyhán étkeznek. Természetesen, ahol többen esznek, több a fel nem használható hulladék, valamint az ételmaradék. Ha ehhez még hozzászámítjuk az élelmiszeriparral foglalkozó üzemek, konzervgyár, sörgyár, húsfeldolgozó üzem, cukrászdák gyártmányainak előállításánál keletkező hulladékok nagy tömegét, úgy ez naponta országos viszonylatban sok vagont tesz ki.

Pártunk és kormányunk a közelmúltban határozatot hozott ezen hulladékanyagok összegyűjtésére és takarmányozási célra való feldolgozására. A Nyitrai Állami Gazdaság vezetősége felmérve a helyi lehetőségeket, az elmúlt hónap folyamán 200 000 korona befektetéssel egy hulladékfeldolgozó üzemet épített. A fő cél az volt, hogy az összegyűjtött maradékokat sertéstakarmánnyá dolgozzák fel.

Meglátogattam Chrenován a konzervgyár mögött létesített feldolgozó üzemet. A vezetője Kolin Zsigmond szívesen kalauzolt az új üzemben. A legelső volt, ami meglepett a nagy tisztaság, a rend és a jó levegő. A tágas keverőhelyiségben a falak egy méter magasságig csempével vannak kirakva. Az iroda mellett a dolgozók részére öltöző, fürdőszoba, állandó hideg-melegvizes zuhanyozó van.

Az üzemnek egy kisebb teherautója és egy tartálykocsija van segédszemélyzettel. A teherautó Nyitra területén kb. 40 üzemi konyhából és kórházból naponta összeszedi az ételhulladékokat. Ugyancsak összeszedi a két nyitrai konzervgyár hulladékait is.

Az állami gazdaság vezetősége a konzervgyárak leállása után a hulladék kiesésének pótlására egy 50 hektáros cukorrépatáblát jelölt ki. Az itt termelt répát részben elvermelik az üzem mellett, részben répaszelet formájában megszárítják és a szükséghez mérten fogják a keverékben felhasználni.

Az összeszedett hulladék egy csatornán át nagyméretű darálóba kerül. Az apróra megdarált anyag egy 50 hektoliteres keverőkanállal ellátott felfőző és sterilizáló katlanba kerül, ahol 100 fokra felhevítik, hogy az esetleges fertőzésnek elejét vegyék. Utána üvegcsöveken keresztül 85

hektoliteres űrtartalmú nagy keverőbe pumpálják. Itt hozzákeverik a sörgyárból hozott malátát, a koncentrált fehérjedús sertéstakarmányt, meszet, AUREOVIT 12-őt, sót, kékgálicot, majd az egészet egy nagy villanymotor által hajtott keverővei jól összekeverik. A keverőkatlanokba melegítőcsöveket építettek be a kívánt hő biztosítására. A meleg vizet és a gőzt 35—40 méter távolságban levő központi kazánházből kapják.

A délelőtt elkészített takarmányt a tartálykocsi délután három órakor, a délután és este elkészített takarmányt reggel három óra után kezdi széthordani a környéken levő gazdaságokba. Jelenleg a zsérei, kolonyi, és a Párovské Háje-i hizlaldákban levő 1400 sertés kapja ezt a keveréket. Az 50—75 kg élősúlyú sertéseknek reggel-este 3—3 kg, a 75—120 kg élősúlyú sertéseknek pedig 3,5—3,5 kg keveréket adnak. Jelenleg egy sertésre a következő recept szerint „főzik“ meg a takarmányt: 3 kg maláta,

1,5 kg konyhai ételhulladék, 1 kg konzervgyári hulladék, 0,4 kg koncentrált fehérjekeverék, 0,05 kg AUREOVIT 12, három gramm takarmánymész, két gramm konyhasó és egy gramm kékgálic.

Az üzemi konyháknak az ételmaradékok kilójáért 0,25 koronát, a sörgyárnak a malátáért kilónként 0,08 koronát fizetnek. A konzervgyári hulladékot ingyen kapják. Így az előállított takarmányért 100 kilónként 36 koronát fizetnek. A munkabér és más költségek 100 kilónként 2,80 korona, szállítási díj — begyűjtés és széthordás — 100 kilónként 8,20 koronába kerül. Tehát 100 kiló elsőrendű takarmány 47 korona. A hagyományos zsákokból való etetésnél 100 kg sertéstakarmány 121 koronába került. Az üzem vezetője szerint egy év alatt körülbelül 60 vagon koncentrált fehérje takarmányt tudnak megtakarítani, s ha ezt mázsánként 121 koronába számítjuk, úgy évente 726 000 koronát tesz ki.

Még mielőtt elmentem volna az üzemből, megérkezett a zootechnikus, Sterda elvtárs aki örömmel újságolta, hogy a gazdaságok sertései jő étvággyal fogyasztják a takarmányt. A tőle kapott felvilágosítás szerint az üzem napi 90—100 mázsás termelését a közeljövőben megkétszerezik.

Péterfalvy L. (Nyitra)

megragadóak. Látszik, hogy rendszerető emberek laknak itt. A falu közepén az étteremmel szemben takaros kis irodaház hirdeti, hogy az EFSZ tekintély a faluban. Földterületük mindössze csupán 488 hektár és 198 tehenet tartanak, azaz 100 hektáronként 40,5 darabot. Istállóikban szigorú rend uralkodik. Az elletést előre meghatározott terv szerint szervezik, s az állatokat vemhesség szerint csoportosítják, és az utolsó időben a váróistállóba, majd pár nappal ellés előtt az elletőbe kerülnek. Ilyen a sorrend. Ez nem gépies megszokás, hanem tudatos, szervezett tenyésztői munka. Jó tehenet csakis a példásan gondozott, szakszerűen takarmányozott növendékállományból választhat-