Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-09-25 / 77. szám
Őszi öntözések Az öntözési főszezon véget ért. Augusztusban befejeződött az egynyári fővetésü növények öntözése. Ezáltal öntözési kapacitás szabadul fel, ami elsősorban a hordozható, esőztető berendezésekre értendő. Minden öntöző üzemben megvan annak a lehetősége, hogy a felszabadult gépeket más területen, más növénykultúrák öntözésével továbbra is megfelelően kihasználják. Bár az időjárás megzavarta az öntözéseket — s ez legalább a területi teljesítményekben, valamint a teljesített hasznos üzemórákban mutatkozik meg, — a hátralevő időben még igen sokat tudunk tenni a berendezések gyümölcsöző kihasználása érdekében. Az alábbiakban nézzük meg, mely növénykultúrák öntözését kell tovább folytatni, milyen növényeket kapcsolhatnak be üzemeink újólag az öntözésbe, és hol van meg a lehetősége, hogy a már egyáltalán nem foglalkoztatott gépi kapacitást hasznosítani tudják. PILLANGÓSOK, RÉTEK, LEGELŐK ÖNTÖZÉSE Az évelő takarmányok harmadik, negyedik kaszálása után vagyunk. Öntözés nélkül a legtöbb esetben csak az őszi esők beköszöntővel számíthatunk újabb sarjadásra, és egy gyenge kaszálásra. A betakarítandó zöld- vagy szénamennyiséget ne tegyük függvényévé az időjárásnak! A felszabadult öntözési kapacitás felhasználásával bővítsük az eredetileg öntözött pillangós, vagy legelő területeket. A ráfordított öntözési költségek bőven megtérülnek a nagyobb szénahozam, vagy a jó őszi legelő révén. A NYÁRVÉGI, ŐSZI TELEPÍTÉSŰ LUCERNA ÖNTÖZÉSE Szárazgazdálkodási viszonyok között az augusztus végén vetett lucernák leginkább hiányos kelésűek, gyenge fejlődést mutatnak. A növényállomány így a fagyok beállta előtt nem tud kellően megerősödni, a kemény tél még jobban kiritkítja. Előfordul az is, hogy a vetés teljesen kipusztul. így a gyakorlatban szárazgazdálkodás mellett leginkább a tavaszi telepítést választják. öntözöüzemekben megvan a lehetősége a sikeres nyárvégi telepítésnek, s az ilyen lucerna a következő évben már teljes értékű termést ad. Vetés után a csupán 2—3 cm-es talajréteggel fedett mag csapadékmentes időjárás mellett könnyen tönkremegy. A már csírázásnak indult gyenge szárkezdemények elpusztulnak, vagy a csírázatlan mag a száraz talajban „elfekszik“. Ilyenkor kel! tehát az öntözéssel a csírázást és a kelést segíteni. Leghelyesebb a kis vízadagokkal. (10—15 mm) az öntözés 8—10 naponkénti megismétlése. Ezáltal megfelelő nedvességhez juttatjuk a növényt és a felszínen keletkező cserepesedést fellazítjuk. 1 Ä Welesztő öntözés után — a talajnedvességtől függően — még i egy öntözésben részesítjük a lucernát. TALAJELÖKÉSZlTŐ ÖNTÖZÉSEK A vízpótló öntözés egy másik formája az, amikor a növényzet már nem kívánja az öntözést, de a talaj annyira kiszáradt, hogy a betakarítás nehézségekbe ütközik. Például a cukorrépa szedésének megkezdése előtt 5—6 nappal adunk egy öntözést (20—25 mm), mely a talajt csupán annyira nedvesíti át, hogy a répakiemelő eszközök könnyen behatolhatnak a talajba. Ezáltal könnyebbé, gyorsabbá és olcsóbbá tehetjük a betakarítást. Ilyenformán megelőzzük az olyan kárt is, amit pl. a száraz talajba beszakadó répagyökér kiesése jelent. Hasonló öntözést végezhetünk abban az esetben is, ha az őszi vetésű növények (gabonák) talajelőkészítése nem biztosítható megfelelő minőségben. Nem ritka jelenség, hogy száraz őszön az apró/inorzsás tömött magágy biztosítása háromnégyszeres gépi munkát igényel, és a talajelőkészítés még így is legtöbbször kifogásolnivalót hagy maga után. Ilyenkor a talajmunkák megkezdése előtt néhány nappal adott öntözés igen kedvező hatású. TÁROLÖ ÖNTÖZÉSEK Az öntözéssel nemcsak a tenyészidőszak alatt, hanem azt megelőzően — ősszel és kora tavasszal is — növelhetjük a talaj vízkészletét. A tároló öntözések célja, hogy a tenyészidőre vízzel többé-kevésbé feltöltött talaja biztosítsunk a növényeknek. Adottságaink között az évi csapadék nagy része az ősz és a tél folyamán hullik le. Ez azonban nem zárja ki a tároló öntözéseket, csupán csak óvatosságra int. A megondolatlan, helytelenül alkalmazott tároló öntözésnek megvan az a veszélye, hogy csapadékos tavasz esetében felületi pangó vizek keletkeznek, mivel a nagyobb mélységig átnedvesített talaj több vizet nem tud elnyelni. A tároló öntözés tehát óvatosságot és nagy figyelmet követel, de alkalmazása éghajlatunk alatt igenis indokolt. Példa erre az elmúlt esztendő, amikor a hosszú télen és tavasz kezdetén elég nagy mennyiségű csapadék hullott le ugyan, de a föld fagya miatt a talajba nem tudott lehatolni. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a vastag termőrétegű, nagy víztároló képességű talajokon a jó vízvezető termőréteg egyharmadát, legfeljebb felét nedvesíthetjük át az öntözéssel. Ez esetben még csapadékosabb tél és tavasz után sem kell tartanunk káros felületi vizek keletkezésétől. A tároló öntözés alkalmazás lehetősége elsősorban az évelő takarmánynövényeknél van meg (pillangósok, rétek, legelők). A kísérleti eredmények azt bizonyítják, hogy a tárolóöntözésben részesült évelő takarmányok — mivel a betelelésük erőteljesebb állapotban történik — téli kipusztulása kisebb, tavaszi sarjadzása 14 nappal korábbi, és az első kaszálásuk hozama 10—15 %-kal nagyobb. Hecsei Jenő A leveles cukorrépafej mint takarmány A cukorrépatermesztő gazdaságok által jól hasznosítható takarmány a leveles répafej, ha a répaszedés és fejelés után nem hagyják kint a földön, hanem a beporosodástól, földes szennyeződéstől, valamint a kiszáradástól mielőbbi összeszedéssel és behordással megvédik. Mivel a leveles répafej nagy halomba összerakva bemelegedhet, így pedig táplálóértékéből is veszít, sőt romlásnak indul, ezért felhasználását úgy kell beosztani, hogy amit egynéhány napon belül eredeti állapotában nem lehet feletetni, azt silózzák. A leveles répafejet a silózáshoz nem kell felaprózni. Jól, viszonylag kis táplálóanyagveszteséggel silózhatjuk a nem teljesen kiszáradt leveles répafejet. Annál inkább, mert a fejrészeken levő cukortartalom a táplálóanyagokat tartósító tejsav képződésének jó alapanyaga. A tejsav hidegerjedés útján képződik. Ennek még az a feltétele, hogy a levegőt taposással jól kiszorítsuk a silóba töltött leveles répafej közül. A silózásra szánt leveles répafej behordását úgy szervezzük, hogy a silótöltés folyamatosságáról a déli és éjjjeli munkaszünettől eltekintve gondoskodjunk 152 í&mt]hZ^SÍvÍy 1963. szeptember 25. Egyébként a leveles répafej jól silózható a felszecskázott kukoricaszárral bármilyen arányban keverve is. A friss állapotban etetésre kerülő leveles répafejről tudjuk, hogy sóskasav-tartalma, valamint a hozzátapadt földben (esetleg sárban) levő baktériumok és káros mikrobák miatt hashajtó hatású. Megjegyzendő, hogy az állatoknál a hasmenés megindul, ez azzal is jár, hogy így az anyagcsere meggyorsul, miáltal cukor és egyéb könnyen oldható szénhidrátok egyszerre nagyobb mennyiségben jutnak a bélrendszerbe. Ezekből az anyagokból a baktériumok tejsavat termelnek, ami viszont a bél nyálkahártyáját még izgatja. A hashajtó tulajdonság azáltal is fokozódhat, ha a leveles répafej az etetés előtt erősebben bemelegszik. Ilyenkor ugyanis táplálóanyagai erjedés útján bomlásnak indulnak. A hasmenés viszont hátrányos, mert miatta a jószág rosszul értékesíti a takarmányt, sőt a makacsabb hasmenéstől le is romlik, a fejőstehenek tejhozama pedig csökken. Ezért tehát a jószágot igyekeznünk kell a hasmenéstől megóvni. Ennek érdekében a következőket tehetjük: ■ 1. Mielőtt a leveles répafejet odaadnánk a szarvasmarhának, a port, földet, amennyire csak lehet, villával rázzuk le róla. (Kivált ha sáros, jó a vízzel való leöblítés is. De nem bő vízben való áztatás, mert így cukor oldódik ki belőle.) ■ 2. A leveles répafej etetését óvatosságból az előirányzottnál kisebb adagokkal kezdjük el és a következő etetéseknél csak abban az esetben növeljük az adagokat, ha az első próbák nem okoznak hasmenést. ■ 3. A leveles répafej etetésének napjain a szarvasmarhának száiastakarmányt naponta és fejenként legalább 3 kg szénát vagy szalmafélét adunk. ■ 4. A friss, leveles répafej etetésének napjain a kifejlődött szarvasmarhának naponta és fejenként 10 dkg szénsavas takarmánymeszet és ugyanennyi faszénport adhatunk az abrakba kevertem Növendékmarhának ebből a két porból testnagyság, illetve kor szerint arányosan kevesebbet adunk. A szénsavas takarmánymész és a faszénpor a leveles (répafej étrendi hatását javítja. XA, leveles répafej elsősorban szarvasmarhatakarmány. Napi fejadagjai a következők: fejőstehén.............................. 20—50 kg évesnél idősebb növendékmarha ..................................... 10—30 kg anyajuh.....................................2—3 kg tolykó (először ellő juh) . 1—2 kg Sertéssel, így süldővel a leveles répafej étvágy szerint etethető. Legegyszerűbb a süldőkkel a répaföldet a szedés és a leveles répafej begyűjtése után megjáratni, hogy a leveles répafej maradékát felszedjék. ♦ Dr. Kurulec Viktor
