Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-09-22 / 76. szám
Ämi nem járul hozzá a milliárdos mozgalomhoz Felelőségtelj esebb munkát A rimaszombati járás állami gazdaságai több mint 14 OOO hektáron gazdálkodriak. A múlt évihez viszonyítva földalapjuk jelentősen gyarapodott, mivel 13 szövetkezet 4829 hektárral csatlakozott hozzájuk. Tanulva az elmúlt években elkövetett hibákből, tavaly őszön úgy állították össze a vetésforgót, hogy méltó helyet biztosítsanak a takarmánynövényeknek. A földalap 31,6 °/o-át szánták erre a célra, amelyből a silókukorica 6 %, a kapások 1,4 %, az évelő szántóföldi takarmányok pedig 17,7 %-ot tettek ki. Ehhez arányosan iktatták a vetésforgóba a többi növényeket is. Szemeseket 54,6, ipari növényeket pedig földterületük 8,5 %án termesztettek. Ám közbejött a szokatlanul szigorú tél, az ősziek és az évelő takarmányok jelentős része mintegy 698 hektáron kifagyott. Ebből a here és a lucerna 432 hektárnyi volt. A zord idő megbontotta a tervet. Bizonyos mértékben keresztülhúzta számításukat. Tavaszon egyes növényekből többet vetettek. Silókukoricából csak 35, de szemeskukoricából 100 hektárral teljesítették túl tervüket. Cukorrépából, amely fontos ipari növényünk, — s egyben értékes, nedvdús takarmányt nyújt a téli hónapokban — 54 hektárral kevesebbet vetettek az előirányzottnál. Egyedül a Bátkai Állami Gazdaság részlegei 29 hektárral maradtak terven alul, ami bizony hiányzik majd nemcsak a cukorrépa eladási terv teljesítésénél, hanem a téli takarmányozásánál is. A tavaszi munkák első időszakában minden feladatot gyorsan és időben elvégeztek. A második időszakban a cukorrépa növényápolási munkálataival a petresi, radnóci és a strázskéi részlegeken maradtak el. Ez arra figyelmeztet, hogy a jövőben az említett gazdaságok vezetőinek jobb munkaszervezést kell majd alkalmazniuk, mint a Feledi Állami Gazdaságban tették a növényápolási munkák idején, ahol a feladatokat agrotechnikai időre elvégezték. Érdemes megemlíteni, hogy idén minden egyes gazdaság igyekezett' takarmányát a lehető legjobb állapotban betakarítani. Ügy tervezték, hogy 1590 hektáron alkalmazzák a szénafélék hideglevegős szárítását. Valóságban pedig 2178 hektár takarmányt gyűjtöttek be ilyen módon. A betakarítási folyamat meglehetősen hoszszű időt vett igénybe, mivel nagyrészt kézi erővel végezték. Ugyanis a gazdaságok nem rendelkeztek elegendő-. - a gépi betakarításhoz szükséges eszközökkel. Kell, hogy a járási szervek a jövőben arról is gondoskodjanak, hogy a gazdaságok megkapják a termeléshez és a betakarításhoz szükséges fölszereléseket. Sajnos, a rimaszombati járásban az állami gazdaságok földjei igen szegények humuszban. Azért van ez, mert mindig a legjobban kizsarolt földeket adták át nekik a hanyag termelőktől. Ezt fölismerve, elhatározták, hogy nyár közepéig 18 320 m3 komposztot készítenek földjeik följavítására, s ml a valóság ? Az, hogy tervüket 3789 m3- rel túlszárnyalták. E téren a legjobb eredményeket a felediek érték el, ahol a tervezett 3500 m3-rél szemben 7910 m3 komposztot készítettek. MIT MUTAT AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS? Szinte érthetetlen, hogy egyetlen gazdaságban sem teljesítették az előirányzott hozamot, s egyes esetekben az 1962-es eredményeket sem közelítették meg. A lemaradást nem indokolhatják takarmányhiánnyal. Ellenőrzés alkalmával megállapítást nyert, hogy nem szenteltek kellő figyelmet a takarmányfélék ízesítésére, különösen a téli hónapokban, amikor erre a legnagyobb szükség lett volna, ha nem is a haszonhozam emelése, hanem a meglévő kondíció megőrzése szempontjából. Megállapították továbbá azt is, hogy egyes részlegeken a fölszecskázott szalmát csupán szárazon adták az állatok elé, s még vízből sem adtak nekik elegendőt. A legnagyobb fokú felelőtlenség és embertelenség ez. A gondozók teljes bért kaptak a rosszul végzett munka fejében. Hol maradt hát a rendszeres ellenőrzés? Miért nem ügyeltek az elvégzett munka minőségére a felelős vezetők ? A termelékenység emelése szem-A marhahúseladást egyetlen állami gazdaság részlegein sem teljesítették 100 százalékosan. A járási átlag csupán 78 °/o-ot mutat. A legrosszabb eredményt a Fügefámon könyvelték el, ahol a félévben nevetségesen alacsony, vagyis 0,10 kg-os napi súlygyarapodást értek el darabonként. Ilyenformán járási méretben l*kg hús előállítási költsége 13 %-kal magasabb mint eredetileg terveztek. A feledi gazdaság pedig 58 %-kal lépte túl ez irányú termelési költségét. Meg kell jegyeznünk, hogy egyes gazdaságokban, mint például a felediben 32,10 Kés, a sobotkaiban pedig 1 kg marhahúst 24,10 Kős önköltséggel állítottak elő, a járási átlag pedig 21,87 Kős-t tesz ki. Hiányosságok mutatkoztak továbbá a malacnevelés terén is. 829 malaccal kevesebbet választottak el félévben. Ezek után a tervezett állomány csak 83 %-ban van meg a gazdaságokban. Egyedül csak a bátkai gazdaságban 185 szopósmalac pusztult el az említett időben, s egy 18 kg-os választott malac felnevelési költsége 443 korona. Szinte érthetetlen, miért ilyen költséges az állattenyésztés. Hiányosságokat fedeztek föl például a jutalmazás terén is. A munkalapok sok helyütt nem tartalmazták a szükséges adatokat, így hát pontjából nagyon forrtoa, hogy megfelelő számú állatállomány álljon rendelkezésünkre. Különösen • húseladás miatt nagyon fontos ez. A négy igazgatóság körzetébe tartozó gazdaságok közül csak a tornaijai tartja be a tervezett szarvasmarhaállományt, a többi jóval terven alul teljesíti ez irányú kötelezettségét, mivel szakszerűtlen gazdálkodás folytán aránytalanul magas a borjúelhullás. A bátkai gazdaságban például az utóbbi időben a borjak 15, a sobotkaiban pedig 12 %-a pusztult el, s ennek következtében a járási átlag 9 % elhullást mutat. Botrány és a legnagyobb fokú felelőtlenség, hogy az első félévben az elhullott állatok pénzértéke elérte a 894 748 koronát. A Bátkai Állami Gazdaságban mintegy 292 876 korona, a sobotkaiban 262 726, a tornaijaiban 192 372, s a felediben 146 774 korona veszteséget mutatnak ki elhullásból. Ez bizonyíték arra, hogy nem a legjobb gazdák kezében van az állami tulajdon. Kétségtelen, hogy ehhez nagyban hozzájárul a rossz időjárás is, de nem a fő tényező ez, hanem jobban kellett volna gondoskodniuk az állományról. Járási méretekben az állami gazdaságok a félévi kimutatások alapján a tejtermelés terén csak 75 %-ra teljesítették feladatukat. A legrosszabbul a feledi gazdaság - csak 63 %-ra — teljesítette, ami főleg abból eredt, hogy átvette tulajdonába a balogfalvi szövetkezetét. Vizsgáljuk meg, milyen volt a tejtermelés foka és önköltsége az első félévben • járás állami gazdaságaiban: egyesek a rosszul végzett munkáért jogtalan jövedelemhez jutottak. A komplex-brigádok nyilvántartása sem felelt meg teljes mértékben a követelményeknek. Például a dulházi részlegen még az üzemanyagfogyasztást és a traktorok kihasználását sem vezették pontosan. A felelős dolgozók nem tartották érdemesnek felülvizsgálni a tényleges üzemanyagfogyasztást, vajon megfelel-e az elvégzett munkához mért valóságnak. Annak ellenére, hogy minden részlegen férőhelyhiány mutatkozik, a beruházásokat csak 32 %-ra teljesítették, s így mintegy 10 000 000 korona kihasználatlanul maradt. Ennek következtében sok érték ment tönkre, a tervezett veszteséget pedig 187 000 koronával túllépték. Mindezek arra figyelmeztetik a járás illetékes szerveit, hogy az elkövetkező időszakban több gondot fordítsanak az állami gazdaságok tervezései, ökonómiai és nem utolsó sorban azok káderkérdésének megoldására. Nem győzzük hangsúlyozni, bízni kell az emberekben, de ellenőrizni kell munkájukat. Ez nagyon hiányzott az elmúlt időszakban a rimaszombati járás állami gazdaságaiban, hiszen a tények magukért beszélnek. Hisszük, hogy e téren is rövidesen javulás áll be. Hoksza István Napi tejátlag egy Egy lit. önköltsége Egy lit. munka- Gazdaság tehénre, liter koronában költsége koronában Bátka • 4,64 2,86 0,63 Feled 3,86 3,83 0,62 Sobotka 4,70 3,36 0,80 Tornaija 6,06 2,52 0,72 Járási átlag 4,92 3,00 0,77 Kocsmahitel és fekete-könyvelés A teremben oly nagy volt a feszültség, hogy még a lélegzetvételt is hallani lehetett. ítélethirdetés következett. — A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében — hangzott a szenátus elnökének kimért szava — bűnösnek találtatott a 132 § első bekezdése a 175 § első bekezdése stb. stb., alapján ... Egyszóval Vicén Jánost, a dereskei EFSZ egykori elnökét a Rimaszombati Járásbíróság rábizonyosodott többrendü bűntény elkövetése címén 20 hónapi föltétel nélküli szabadságvesztésre ítélte. (Az illetőnek joga van a föllebezésre.) Mi oknál fogva került Vicéri János a vádlottak padjára? Elég hosszú története van ennek. Kezdjük talán elölről, sorjában. A járási szerveknek már az elmúlt esztendőben is feltűnt, hogy ebben az EFSZ-ben rendellenességek vannak. Már néhány esztendeje, hogy állandó állami támogatásra szorulnak, a helyzet ennek ellenére sem javult a szövetkezetben. Gyanút fogtak hát. Kiküldték a járási ellenőrzőosztály dolgozóit, viszgálják felül az 1961-es és 62-es éyi okmányokat. Az ellenőrök ez év januárjában lepték meg a szövetkezetét, ahol négy napon keresztül mindent tüzetesen átnéztek.A gyanús tételeket természetesen följegyezték. Alapos vizsgálat során akadtak rá a titkos pénztári könyvre, amelybe évek során 17 369,30 koronát helyeztek el. Ezt a pénzt csakis különleges célokra használták föl, mint például kocsmai tartozások kiegyenlítésére, amely a megállapítások szerint több mint 12 000 koronát tett ki. Miből szerezték a pénzt? Annak ellenére, hogy a szövetkezet állandó takarmányhiánnyal küzdött, az elnök a raktárnoknak mégis parancsot adott arra, hogy az általa kiadott szelvények tulajdonosainak- köteles a megjelölt mennyiségű gabonát kiadni, így jutott gabonához a szövetkezetből Bráz József (2 mázsa = 800 Kős), Bráz István, piter (3 mázsa = 1200 Kős), Lukács János (1 mázsa = 400 Kős), stb., stb. Ebben az időben 11,5 mázsa gabonát adtak el, amelyet ugyancsak a fekete pénztári könyvbe vezettek be. Szinte egyedülálló eset, hogy a szövetkezetnek hitelkönyve volt a kocsmában is. Az üzletvezető természetesen az elnök felesége volt. A hitelkönyvre boldog, boldogtalan ihatott, hiszen a szövetkezet mindent kifizet itt, az elnök maga intézkedett. A neveket, persze, nem írták be a könyvbe, csak a pénzösszeg került bejegyzésre, hogy aztán tényleg megitta-e valaki, vagy csak úgy „beíródott“, ezt megállapítani utólag lehetetlen. A hitelkönyv végösszege minden esetre ebben az esetben 3246,82 Kős-t mutat, ennyivel károsították meg a szövetkezetét. Bebizonyított tény továbbá az is, hogy a múlt esztendőben a szövetkezetnek nem volt meg a tervezett szarvasmarhaállománya, az elnök mégis utasítást adott néhány darab szarvasmarha eladására. Ezenkívül a környéken eladott 135 mázsa osztravai salétromot is, pedig maguknak is szükségük lett volna rá. Ugyancsak az elnök parancsára történt, hogy levágtak egy 300 kg-os üszőt, három sertést, 400 kg összsúlyban, valamint 34 bárányt, a húst pedig a faluban adták el. Ez is törvénybe ütköző cselekedet volt. További csalás történt akkor, amikor a szövetkezet neve alatt 26 lakásba bevezették a vizet. Az EFSZ- nek ehhez az akcióhoz semmi köze nem volt, csupán szemfényvesztés végett szerepelt, hogy az anyagot nagykereskedelmi áron kaphassák meg az arra illetéktelen egyének a szövetkezet elnöke „jóvoltából". Itt pediglen árkülönbség-csalás történt az állam kárára. A fölsoroltakon kívül akadnak még kisebb-nagyobb tételek, pénzösszegek, amelyeket Vicén jogtalanul, törvénytelenül juttatott egyeseknek. A vádlottak padján ülve igyekezett félrevezetni a törvény embereit, kibúvókat keresve magának, de a tények magukért beszéltek. Bűnösnek találtatott, rászolgált a kiszabott büntetésre. -hai-Ne verjük le a jövő évi termést a diófáról! A dió legértékesebb és legtáplálóbb gyümölcsféléink közé tartozik. Betakarítását azonban a legtöbb helyen fossz módszerekkel végzik. Pedig megérdemelné a jobb bánásmódot, hisz a száraz dióból 60-65 % olajat, 15 — 25 % fehérjét, Bi-vitamint, szénhidrátokat, vasat, foszfort stb. tartalmaz. Fája kitűnő bútorfa. A gyümölcs könnyen leszedhető és raktározható. Diófában a legnagyobb kárt a kései fagyok és a rosszul szüretelő emberek teszik. Hisz mindannyian látjuk, hogy szeptember végén és október közepén a 'diófa tulajdonosok túlnyomó része kezébe vesz egy hosszú rudat, s azzal nemssak az idei, de a jövő évi termést is jócskán leveri a fáról. Véleményem szerint kár a diót — még a határi utakon vagy őrizetlen kertekben is — időnap előtt leszedetni, mert a burkot nehéz eltávolítani, a dió héja pedig megbámul, megfeketedik, a magbél összeszárad.. Inkább állítsunk őrt és várjuk meg a teljes, érési állapotot, A diófa nem szereti az efféle barbár szüretelést. A többszöri effajta betakarítás után egyre kevesebbet terem, sokasodnak rajta a száraz ágak, sőt megtörténik, hogy ki is szárad. A hanyag, vagy tudatlan gazda úgy véli, hogy jól végezte dolgát, már a nagyapja is így verte le a diót, s talán azért terem keveset, mert nem szereti a talajt, vagy elviszik a kései fagyok. Nem is gondol arra, hogy ő is hibás lehet a kevés diótermésben. Próbáljunk meg két egyforma hozamú, egyformán kezelt diófával 3 — 4 évig kísérletet folytatni. Az egyikről verjük le a diót, a másikról pedig éretten rázzuk le. így megállapíthatjuk, hogy milyen óriási különbség származik ebből. Szakszerűen a diót akkor szedhetjük, ha megvárjuk, amíg a burok megrepedezik, vagy még helyesebb, ha addig várunk, amíg mai gától lehullik. Ha ezt nem tehetjük, 2 — 3 naponként rázzuk meg az ágakat (mivel a dió érése eléggé lassú folyamat), esetleg hosszú, könnyű rúddal söpörjük le, de semmi esetre se verjük. A lerázott, burok nélküli diő felszedését ne halogassuk, minél hamarabb szedjük fel és 2 °/o-os szódás, lúgos vízzel alaposan mossuk meg, hogy a dióhéj meg ne bámuljon. A burokban levő diókat kis rakásokba gyűjtjük, és vizes zsákokkal letakarva 2 — 3 napig füllesszük. Utána a burkot le kell róla hántani, majd szódás vízben megmosni. A megmosott diókat napos vagy huzatos helyen szárítjuk, gyakran átforgatjuk, amíg zörgős lesz. Azután ritka szövésű zsákokban, szellős, hűvös helyen raktározzuk. Az így elkészített dió több éven keresztül is eláll, miközben néha-néha átforgatjuk a zsákokat. Kása Mihály (Nemesócsa) Vízzel és víz nélkül Szorgalmas munka folyik a nagykövesdi szövetkezet kertészeti részlegén. Lovas Miklós kertész négy permetezővel locsolja a néhány órával előbb szedett, több mázsát kitevő cecei és szentesi paprikát. A szomszéd táblán pedig Dóczy Albert és Gulyás Barnabás felügyelete alatt jgyancsak serény kezek töltik meg a felsorakozott ládákat. Jó kedvvel, gyorsan halad a munka, mert nem kell osztályozni a csupa első osztályú paprikát. Az úttestre kirakott és megtöltött ládák ügyes szervezéssel csakhamar felkerülnek a traktor vontatta kocsira és teherautóra. Csak a jelre várnak és máris indítanak a kocsivezetők. Igyekezniük kell, hogy a 8 km-nyire fekvő felvásárló vállalat raktárából visszatérve újból fordulhassanak. Szépen jövedelmezett ez idén a „szentesi“ és további bevételeket várvételre, termésre számítani nem nagyon lehet: 1. a veszteség tehát 36 000 koront 2. paradicsomból csak 50 %-os hozamot vár Dóczy Albert főkertész, a veszteség tehát ............................. 50 000 koront 3. az uborka, jóllehet meghozta a tervezett bevételt, de -öntözés esetén 30 000 koronával többet hozott volna .... 30 000 koront az összes lemaradás tehát .... 116 000 korona Ennek a tekintélyes veszteségnek tehát az öntözés hiánya volt az oka. Megtudakoltuk Markd Mihály elvtárstól, a szövetkezet1 elnökétől, miért nem gondolkodtak az öntözés bővítéséről? Azt válaszolta, hogy a vezetőnak késő őszig a nagykövesdi szövetkezetesek. Ki is használták ügyesen az öntözési lehetőségeket, kellő időben és mennyiségben kapja a tábla a Kascsa-tó puha, 20 — 22 fokos, langyos vizét. A kertészetnek e részlege iskolapéldája annak, hogy a mennyiséget elsősorban a termelési színvonal emelésével és nem csak a terület bővítésével lehet elérni, illetve növelni. A szentesi paprikát szívesen veszi át a felvásárló vállalat. A háziasszonyok is majd örömmel vásárolják a „díszpéldányokat“ akár salátának, lecsónak vagy töltött paprikának. A képen látható négy szentesi paprika, súlya 75 deka, közepén egy Cecei E3-as. A kertészet másik tábláján azonban nem dicsekedhet a szövetkezet ilyen eredményekkel. A téli káposzta, a paradicsom, az ubarka nem hozta meg a várt terméshozamot, mert nem öntözték. Az alábbi számokból kitűnik a szövetkezet vesztesége a 2% hektárnyi téli káposztából, amelyből 36 000 koronányi bevételt terveztek, de bőség tudta ugyan, hogy az öntözés szükséges és kellő időben meg is rendelt két öntözőberendezést, de a gépállomás csak a napokban kezdte meg a rendelés teljesítését. Leszállított egy vagon főcsövet, míg a motort és a még hiányzó elosztócsöveket rövid időn belül — ígérte! — Ha végeredményben teljesítjük is pénzügyi tervünket, mégis szomorú, hogy a késedelmes szállítás miatt ilyen hatalmas veszteség sújtja szövetkezetünket — afejezte be magyarázatát Markó elvtárs. — Reméljük azonban, hogy jövöre elkészül a tervezett csővezeték és azután jövedelmezővé válik egész «kertészetünk, nemcsak annak egyik részlege. Dr. Kaminszky (Kosice) 1863. szeptember 22.
