Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-07-10 / 55. szám
A karbamid szakszerű felhasználása takarmányozásra A kérődzők karbamid (hugyany) segítségével történő takarmányozása nem újkeletű.1 E módszert világszerte évtizedek óta alkalmazzák. A szövetkezetek és állami gazdaságok egyike-másika rendelkezik karbamiddal és azt eteti is. Sajnos, több esetben előfordul, hogy a karbamid túladagolásától a kérődzők egynémelyike megbetegszik. Ennek oka azonban nem a karbamidban. hanem a nem körültekintő, helytelen adagolásban keresendő. IA karbamid a fehérjéknél jóval • egyszerűbb, nitrogéntartalmú vegyület. A kérődzőkkel etetett karbamid értékesülése a kérődzők bendőjében élő baktériumoknak köszönhető. A nem fehérje- nitrogénből, tehát nem a kérődzők szervezete készít fehérjét, hanem a bendőtartalom tömegének akár 10 °/o-át is elérő baktériumok. E baktériumtömeg egy része az emésztőcső belső szakaszán bekövetkező elpusztulása után ugyanúgy emésztődik meg, mint az egyéb fehérjék. A kérődzőkkel etetett karbamid nitrogénje tehát a baktériumokban állati fehérjeértékü baktériumfehérjévé alakul át. A bendőbe jutott karbamid egy enzim behatásra bomlik, e folyamat végső terméke széndioxid és amrgénia. A bendő batkériumai ezt a karbamidból származó ammónianitrogént veszik fel, és ebből építik fel a testfehérjéket. A baktériumok által fel nem vett ammónia jelentős része a bendő falán át felszívódik a vérbe, a vérrel a májba kerül, ahol újra karbamid képződik belőle, amely a vesén át a vizelettel kiürül. Ez a folyamat megfelelően adagolt karbamidmennyiség etetésekor nem szenved csorbát. Abban az esetben azonban, ha valamilyen körülmény folytán hirtelen nagyobb adagokat vesz fel a kérődző, akkor a karbamidból felszabaduló ammónia nagyobb része, melyet a baktériumok nem képesek felvenni, egy bizonyos felesleg után bekerül a véráramba és mérgezést okozhat, mert a máj nem tudja már karbamiddá átalakítani. Ilymódon nem a karbamid, hanem a belőle felszabaduló ammónia okoz mérgezést. Mivel a bendötartalom és a vér pH-ja lúgos vegyhatás felé tolódik, ennek következménye bendőatónia, étvágytalanság, súlyos esetben elhullás. H Karbamid etetéskor a takarmány* adag egy meghatározott mértékig fehérjehiányos legyen. Ha u. i. a takarmányadag fehérjetartalma 12 %-on felüli, akkor a bendöbaktériumok az ebből származó nitrogént, nem pedig a karbamid nitrogénját veszik fel. Viszont nagyon sok fehérjeszegény takarmányunk van, pl. silókukoricaszilázs, a takarmányszalmák, a répaszelet stb., amelyek fehérjével történő kiegészítéséhez kevés fehérjében gazdag takarmányunk van, tehát éppen ezeknek a takarmányoknak etetésekor használhatjuk kérődzők takarmányozásához célszerűen a karbamidot. A takarmányadagban megfelelő menynyiségű, könnyen oldódó szénhidrát, így cukor legyen. Ugyanis a karbamidból a bendöbaktériumok csak úgy tudnak aminósavakat képezni, ha életműködésükhöz elegendő szénhidrátot kapnak. Erre legalkalmasab a karbamiddal egy időben adagolt melasz, amely 46—48 % cukrot tartalmaz. Ebből a célból a juhoknak 50 g, szarvasmarháknak pedig 0,5 kg melaszt adagoljunk. A takarmányadag 0,1—0,2 % ként is tartalmazzon, mert enélkül a baktériumok testfehérjéik felépítéséhez nélkülözhetetlen kéntartalmú aminósavakat előállítani képtelenek. Kéntartalmánál fogva ennek a célnak is tökéletesen megfelel a melasz. , ' A takarmányozandó szarvasmar* * * • hák vagy juhok számára állítsuk össze a táblázattok szerinti takarmányadagot. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy az állatok emészthető fehérjeszükségletét milyen mértékben tudjuk fedezni. Az alaptakarmányban és a pótabrakban juttatott emészthető fehérjemennyiséget az állati szervezet nem választja szét, ezért mind az életfenntartásra, mind a termelésre adott össztakarmányban foglalt emészthető fehérjemennyiség képviseli számításaink alapját. A számítás alapján megállapíthatjuk, mennyire kell csökkenteni vagy növelni takarmányok hozzáadásával vagy elvételével az adag emészthető fehérje mennyiségét, hogy az állat emészthető fehérjeszükségletének egyharmada hiányozzék az adagból. Ezt kell kiegészíteni karbamiddal. Figyelembe véve, hogy kifejlődött szarvasmarhának a karbamid adagolására való fokozatos áttérés után 150—200 g, kifejlődőt juhnak pedig 15 g lehet a napi karbamid adagja, számításba kell venni a karbamid keményítőértékét is. Számitásainkban az alábbiakra legyünk figyelemmel: 100 g karbamid 46,7 g nitrogént tartalmaz. Ha ezt a nitrogént fehérjére akarjuk átszámítani, meg kell szoroznunk 6,25-tel. Ez egyenlő 292-vel. Mivel amidről van szó, ez kérődzőknél 50 Óbban értékesül, tehát 292 : 2 = 146 g emészthető fehérjével és ennek keményítőértéke 137 g. Ha az alaptakarmányhoz adjuk a karbamidot, a melaszt és karbamidot oldjuk, hígítsuk vízzel és nem lehet eléggé hangsúlyozni: a leggondosabb, huzamos ideig tartó keverés, oldás után adagoljuk a kérődzőknek! Ha kristályos állapotban szórjuk a karbamidot pl. az alaptakarmányt képező pácba, itt is össze kell zúzni a karbamidcsomókat. Bármilyen módszerrel is történik a karbamid adagolása, rendkívül fontos, hogy az állatok az előbbiekben ismertetett napi adagnál többhöz ne jussanak! Ha esetleg étvágytalanságot tapasztalnánk, 1—2 nap szünetet kell tartani az adagolásban. Nagyon fontos az állandó, pontos figyelem a takarmányozás során. Ha mégis jelét vennénk valamely érzékeny egyed rosszullétének, tanácsos egy vödörben 1 liter étkezési ecetet + 3—4 liter vizet összekeverni és azt hosszúnyakú üvegből megitatni az állattal, ügyelve arra, nehogy félrenyelés történjék. Szabó Illés aspiráns, (Állattenyésztési Kutató Intézet Állatélettani és Takarmányozási Osztálya) A SZÁZÉVES VADÁSZ A Cava dei Tirren-i vadászok nemrég ünnepelték G. BENCINCASA vadásztársuk százéves születésnapját. Nyolcvan éven át volt vadászengedétye. Egész Olaszországból összegyűltek a vadászok küldöttei az ünnepségre. Az öreg teljes vadászdíszben; zöld bársonykabátban, tölténytartóval és puskával jelent meg, akárcsak egy hajtóoadászaton. Az Olasz Vadászszövetség elnöke aranyérmei nyújtott át neki. Az ősz vadász kijelentette, hogy lábai ma is fiatalok, és szeme is éles. Az unokákkal és dédunokákkal körülvett ünnepeltet a jelenlevők hosszú életének titkáról faggatták. Elmondotta, hogy magas korát és egészségét a gyermekkora óta űzött vadászatnak és a természettel való állandó érintkezésnek köszönheti. (Diana Rivista Del Cacciatore) Egy takarmányozási megfigyelés Kombinált takarmányban napi 70 g szemes keveréket etethetünk a tojókkal károsodás nélkül. Az adagban a halliszt 2%-ra csökkenthető, és a csökkent állati fehérje pirított szójadara fehérjével pótolható. (Dt. Geft. Wirtseh) Egyes takarmányok térfogategységének súlya Számoljunk. A különböző szálastakarmányokra, széna-, szalma- és polyvafélékre, azonkívül a szemtermések, továbbá különböző takarmányozási célra szolgáló ipari melléktermékekre vonatkozó adatokat a különböző mezőgazdasági szakkönyvek tartalmazzák. Nem szerepelnek ezekben a táblázatokban az erötakarmánygyári, illetve keverőüzemi abrakkeverékek (tápok). Ezeket a hiányokat pótoljuk a táblázatban foglalt adatokkal. A következőkben ezek súlytérfogat átszámítását közöljük. 100 100 kg liter térfogata súlya, kg liter Búzacsíra.............................., , . , 45,1 8*1,7 Extrahált földidió-dara , , , , , 67.4 146.4 Extrahált naprafogó-dara • ■ ■ ■ 44 6 224.8 Extrahált szójadara ...<•• 64,7 154,6 Húsliszt (vegyes állati eredetű fehérjeliszt) ,,,,,,, 69,4 144,1 Lucernaliszt . ....... 48.9 853,1 Takarmányélesztő .................................... 31,3 319,5 Erőtakarmányi, illetve keverőüzemi keverékek: , Nevelő csibetáp koncéntrátum , , , 53,3 167.6 Tojótáp...................................... . , 46,4 206.6 Lótáp.............................., . . . . 496 20*6 Sertés I. táp.................................... 64.1 1566 Sertés II. tép ........ 65,6 1S26 Szarvasmarhatáp........................................... 62,5 1666 Nevelő csibetép............................... . 75,5 1326 Erőtakarmánykeverék-átlag .... 66.9 M9.9 Dr. Kureiec Viktor
