Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-09-15 / 74. szám

I Délidő van. A nap csak lopva pil­lant ki a felhők mögül. A néptelen kőkeszi gazdasági udvarán csak egy asszony válogatja a rothadó alom­szalmát. — Örökké esik az eső — békétlen­­kedik. — Még a jószág alá sem jut száraz szalma. Elkéne már a száraz idő. Kedvetlenül turkálja a szalmabog­­lyácskákat. Közbe-közbe szól a mun­kájáról. Júniusban itthagyta a tehe­nészetet, mert keveset kerestek, de augusztusban újra visszajöttek, mert kell a pénz. Ha minden nap dolgoznak, mégiscsak jön vaiami a házhoz. Jú­niusban kevés volt a tej, nagyon ke­vés volt a fizetés. Most fél hónapra már 23 munkaegységet kapott. Ha 8 korona előleggel megszorozzuk, már ez elég szép kereset, az itteni viszo­nyokhoz képest. De hogy miért csak ennyi a kereset és a tej, beszéljen erről Laczkó Ferenc, a férj. Feri bácsi két éve gulyás. Ért a te­henekhez, még magángazda volt, ak­kor is jól gazdálkodott. Két fejőste­henétől több mint 20 IKer tejet fejt naponta, de néha többet is. — Nem tartottam volna az udva­romban olyan üszőt, amely tehén ko­rában csak 1—2 liter tejet adott. — De hát hiába beszél az ember. Fele­ségemmel 20 tehenet fejünk, ennek fele napi 7 litert ad, de öt csak 1—2 litert. Az üszőket korán és gyenge kondícióban fedeztetik. Nyolcvankét tehéntől most 350 liter tejet fejnek naponta. Eredmény ez a tavaszi hónapokhoz képest, amikor csak két liter tej esett naponta egy tehénre. De jobb is lehetne, ha a tehénállományuk minden darabja leg­alább közepesen tejelne. Ezt vallja Petrás Pál, az újdonsült zootechnikus is. Ö sem szereti a karcsú paripához hasonló kecsketőgyű fiatal teheneket. — Korán fedeztették őket, meg­­nyomorodtak, sose lesz belőlük tehén. De hát eddig csak a darabszámot néz­ték, nem a hasznosságot. Az volt a fontos, hogy papíron meglegyen a tervezett tehénállomány. Persze, nem­csak a járást okolhatjuk. Főleg a he­lyiektől függ, milyen üszőket nevel­nek, hogyan frissítik föl a tehénállo­mányt, de ha már egyszer elnyomo­­rodtak az üszők és nincs rá kilátás, hogy nagyobb tejelőképességűek le­gyenek, vétek tartani őket. Számítá­som szerint legalább nyolcat kellene kiselejtezni. A tejhozam nem csök­kenne, mert a jó hozamú tehenek több takarmányt kapnának. Gondol­kozom azon is, hogy a nagyobb teje­­lőképességü teheneket háromszor fejjük. Ez is hozzájárulna a tejter­melés emeléséhez. Várom az állat-Paripahasú, felszáradt tőgyűkiselejtezésre váró üsző Mélyíteni kellene a patak medrét is — mondja Petrás József zootechni­kus. — Az árvíz ellen csak ez a gyenge gát véd. A vízöntés miatt savanyú a szénánk, és emiatt is kevés a tej. orvost. Remélem szót értek vele és megszabadulunk azoktól a tehenek­től, amelyeket teljes ráfizetéssel tar­tunk. A zootechnikus egymás után mu­tatja a kecsketőgyű teheneket. — Bizony, ezekből már sohasem lesz tehén, — állapítja meg Tóth István agronómus is. — Hogy a jövőben ne találkozzunk ilyenekkel, ez tőletek is függ — mondja- bírálóan a zootechnikus. — Le kellene csapolni a savanyú szénát termő rétet. Több lucernát kellene termelni, meg silót. Mikor kezditek a silókukorica betakarítását? Az agronómus kissé kelletlenül va­­kargatja a füle tövét. A munkákkal bizony nem nagyon dicsekedhetnek. A cséplést most fejezték be. Kaszá­lásra vár a maglóhere is. A silózást csak a napokban kezdik. Pedig már az a veszély fenyeget, hogy a szem megkeményedik és nem lesz belőle jó siló. Még csak 13 hektár vetőszán­tásuk van, pedig a múlt évben is no­vemberben fejezték be a vetést. A munkákat nagyban hátráltatta a cséplés elhúzódása. Az agronómus szerint van elég traktoros, de két műszakos szántásra még nem gondol­nak. Valahogy sántikál a munkaszer­vezés. Pedig az ősz több munkaerőt igényel, mint a nyár. Jó lenne, ha számbavennék pontosan, mennyi munkaerővel, géppel rendelkeznek és őszi munkatervet készítenének.' Ez nagy segítséget nyújtana. A kecsketőgyű tehenek nem vélet­lenek a szövetkezetben. Arról tanús­kodnak, hogy a múltban nemigen tö­rődtek a takarmányalappal, az üszők nevelésével és kitőgyeltetésével. Nem kell mondani egyetlen kőkeszi gazdá­nak sem, ha az üszőt borjazás előtt nem tőgyeltetjük ki eléggé, később hiába etetjük, nem fejlődik ki a tőgy, nem várhatunk jó tejelést. Ha már az üszőket felneveljük, legalább az ellés előtti hónapokra biztosítsunk elég takarmányt. A gyenge erőnlétű üsző­ket és főleg a fiatal korúakat szintén vétek bsfolyattatni, mert nem bírják kinevelni borjukat. A zootechnikus­­nak viszont abban igaza van, hogy a kis tejhozamú.teheneket ki kell se­lejtezni, mert egy-két literes tejho­zamukkal nem járulnak hozzá a napi tejtermelés emeléséhez. Az ezektől származó tejmennyiséget kifejhetnék a jól tejelő tehenektől, ha több ta­karmányt kapnak. A kiselejtezést napirendre tűzték. Remélik, hogy a termelési igazgatóság is hozzájárul ehhez. De a jövőben a szövetkezetnek is úgy kell igyekezni, hogy ne tarkít­sák ilyen tehenek az állományi. Bállá József Bevált intézkedés Tardoskedd, az érsekújvári járás, sőt az egész Dél-Szlovákia legna­gyobb községei közé tartozik. Ha­tára több mint 3500 hektáros. Ek­kora területen csakis nagyüzemi gazdálkodással lehet igazán szép eredményeket elérni. A szövetkezet vezetőségének bizony nagy gondot okozott, hogy miképpen is tehetnék még eredményesebbé a gazdálko­dást. Már a szövetkezet megalakí­tása után két gazdasági udvart épí­tettek. Egyiket a falu keleti, mási­kat a nyugati bejáratánál. 1962. ele­jétől mindkét gazdasági udvar külön kezdett gazdálkodni, természetesen központi irányítás mellett. Minden gazdaságban van egy alelnök, agro­nómus, zootechnikus, ökonómus és egy komplexbrigád. A szövetkezet tulajdonában levő földeket két rész­re osztották, úgy, hogy mindegyik a hozzá közel fekvő területeket kapta. A tagságot szintén elosztot­ták a két gazdaság között, ugyanúgy a gépeket és állatokat is. Az embe­rek fizetését a két gazdaság külön végzi. Mindkét központ havonta, külön taggyűlésen értékeli az elért eredményeket. Emellett van azonban egy központi taggyűlés is, ahol rá­mutatnak a két gazdaság közti kü­lönbségre és a hiányosságokra. Épp a falu közepén van a központi irányítás irodája. Itt tartózkodik a két gazdaság közös elnöke, agronó­­musa, zootechnikusa és a központi könyvelőség. A szövetkezet vezető­sége a múlt év végén látta a hiá­nyosságokat az idei tervet úgy állí­totta össze, hogy azokat kiküszö­böljék. Már ebben az évben mindkét gazdaság a saját állatállománya részére maga állítja elő a takar­mányt. A norma és munkaegység egyforma, az egész évi osztalékot is egyenlően osztják el. A majdnem kétéves gyakorlat után Bogyó elvtárs, a szövetke­zet elnöke szerint ez a módszer be­váltotta a hozzá fűzött reményeket. Nagy segítséget nyújtott a járási mezőgazdasági termelési igazgató­ság, szaktanácsaival. S hogy bevált az új gazdálkodási mód, azt mutat­ja az is, hogy ma már több faluból látogatnak el Tardoskeddre a szö­vetkezeti vezetők, az itteni szerve­zés tanulmányozására. Hofer Lajos (Érsekújvár) Kicsínd múltja és jelene Bár évvel ezelőtt még könnyen felismerhetők voltaic a ■ kicsindiek. Kora reggel kosarukat vállra vetve, mezítr l$b mentek Párkányba, hogy a szájuktól elvont „terményfeles­legüket“ értékesítsék. Nem hátráltatta őket a rögös út, a sár — ha élni akartak, menni kellett. A nehéz kosaraktól meggör­nyedtek, lábukat feltörte az út köve, holtfáradtan tértek vissza a pár koronácskával. Nehéz élet volt ez. Minden .darab ke­nyérért testük verítékével kellett megfizetni. S még így is alig bírták a betévő falatot megszerezni. Az 1948-as év megváltást hozott a kicsindieknek is. Az em­berek érezték, hogy szabadok lettek. Megkönnyebbülten fogtak az építőmunkához. Egymás után emelkedtek az új. lakóházak. A meglévők új formát, új színt kaptak. Ezerkilencszázötven­­kettőben elkészült a bekötőút, s elindult az első autóbusz. Nem kellett már többet gyalog, cipő nélkül a poros utakat róni. Az, elszigetelődés is csökkent, az új út kapcsolatot teremtett a szomszédos községekkel. Amikor megindult a szövetkezetesítés az elszegényedett pa­rasztok nehezen értették meg a közös gazdálkodás jelentősé­gét. Ragaszkodtak a darabka földjükhöz, féltek a közöstől. De az új legyőzte a régit. Ezerkilencszázötvennyolcban villanyt is kapott a falu. Pad­lásra kerültek a petróleumlámpák. A villany nagy fejlődést hozott magával. Minden házba bekerült a rádió, villanyvasaló, villanyfőző és egy csomó olyan dolog, melyet eddig nem ismer­tek. A fejlődés ezzel nem állt meg. Most már ott tartanak, hogy a 187 házból 40-ben van televízió és 31-ben vezetik be a telefont. Elkészült az új üz­lethelyiség is. Szép, tiszta épü­letben vásárolhatnak a kicsin­diek. Szeptember 1-től üzembe lép az aggok részére megnyíló konyha. Kétszáz személynek főznek itt, s a három szomszé­dos község rászorulóit is innen látják el. Az iskolásgyerekek­nek pedig kijavítják a régi is­kolát. *** Amint látjuk, pár év alatt nagyot fejlődött ez az eldugott falucska. Nemcsak a falu arcu­lata változott meg, hanem ma­guk az emberek is. Hol vannak már a mezítlábas, batyut cipelő asszonyok?! Helyettük szépen öltözött nőkkel találkozunk mindenütt. S érthető, hogy az emberek elégedettek. A falu lakossága a 606 hektáros szövetkezetben dolgozik. Nem tartozik a legelső szövetkezetek közé, de inkább jó, mint rossz. Munkaegységenként 10 korona előleget fizetnek, s elő­reláthatólag az év végén is meglesz a négy korona osztalék. Tehát a kicsindiek szorgalmas emberek, jól dolgoznak. Jól kiépült gazdasági udvart találunk itt. Az épületek kor szerűek, egészségesek és tiszták. Nem csoda tehát,.ha az állat állomány is kifogástalan. Már harmadik éve teljesen TBC mentes. Az istállók gépesítettek, így könnyű a termelés. Járás; méretben az állattenyésztési termékek kitermelésében a har­madik helyen vannak. Már több mint egy éve a fejés teljesen géppel történik. Jó a legelő, takarmányból is van bőven, így szépek a tehenek. A napi fejési átlag egy tehéntől jelenleg 7,9 liter, de ez állan­dóan emelkedik. Mind a hat fejőnek megvan a maga fejőgépe, mellyel teheneit feji. Szeretik a gépeket, mert kevesebb és sokkal könnyebb a munka. Az utánfejésben mégsem lehet úgy elfáradni, mintha az egészet kézzel fejnék. Az eredmény szinte kézzelfoghatólag nagyobb, mióta géppel fejnek. A munkaerő szükséglet is kevesebb. Tiszta, életvidám borjak futkároznak az egyik épületben. Az istálló végétől csoportosítva vannak nagyság szerint. Eszerint történik a takarmányozásuk. Hétnapos korukban kerülnek ide a borjak és ezzel megszűnik a szoptatás is. Itt csak vederből ihatják a tejet. Kotolácsi Imréné olyan lelkismeretesen gon­dozza őket, hogy öröm rájuk nézni. Megfelelő hőmérsékletű tejet kapnak, így hasmenésről szó serr; lehet. Mind egészsége­sek és fürgék. Idén a sertéstenyésztéssel is csak büszkélkedni lehet. A napi átlag súlygyarapodás a 15 kg-osaktól felfelé 52 deka. Tavaly havonta csak 26 sertést értékesítettek. Ez a szám most 50 da­rabra rúg. Szerencsére rájöttek a termelés nyitjára. A múlt­ban a sertések naponta kétszer kaptak enni. Az állatok már kora délután éhesek voltak és állandóan nyugtalankodtak. Mióta bevezették a napi háromszori etetést, az állatok nyu­godtak, sokat pihennek, így gyorsabban növekszik a súlyuk. A tojáseladás kicsit „biceg“, de ennek a kevés tyúk az oka. Míg a terv 1100 tyúkra irányozza elő a tojáseladást, addig a ulóságban csak 648 darab az évi tyúkátlag. Az év elején az reg tyúkokat kiselejtezték. Az utánpótlás nem megy egyik lapról a másikra. De jövőre a friss állománnyal elérik a ter­vezett évi mennyiséget. Nem hiába örül Menyhért István szövetkezeti elnök, valóban szép, tiszta, egészséges állatokat látni mindenütt. Sok szövet­kezet vehetne példát a kicsindi állattenyésztőktől. Rosszabb a helyzet a növénytermesztésben. Alacsony a hek­tárhozam. Ennek oka az is, hogy még nem alakult ki a vetés-Igy megy tönkre felhasználatlanul a drága műtrágya forgó és így az egyes növényeket csak „kapásból“ helyezik el. Tehát kevés a szemes termék és így sokat kell vásárolni az állatok részére. Ez pedig emeli a költségeket. Néha a munka­­szervezésbe is hiba csúszik. Főleg a munkák kellő ellenőrzése hiányos. . Sok szövetkezetben panaszkodnak, hogy kevés műtrágyát kapnak, a legszükségesebbet is nehezen tudják beszerezni. És mi a helyzet itt? A szövetkezet minden hektára megkapja a szükséges műtrágyamennyiséget. De hanyagságból, nemtörő­dömségből nem szórták el. No nem azért, mintha nem lett voln.a rá szükség, mert 30 hektár őszi búzát teljesen műtrágya nélkül vetettek el. Ez megmutatkozott a termésben is, 5 má­zsával lett kevesebb a hektárhozam. • Az ember lélegzete eláll a csodálkozástól, amikor meglátja a „műtrágyahegyeket“. Ugyanis a gazdasági udvaron kupacok­ban hever, esőtől mosva, széltől fújva a sok műtrágya. Egy vezetőségi tag megjegyezte: „Annyi műtrágyánk van, hogy az egész határt beszórhatnánk vele, s felülről úgy nézne ki, mintha hő borítaná a tájat.“ Nem kár ennek a sok műtrágyának tönkremenni? Ha fel­használnák, nagyobb eredményeket érnének el, és nem kellene sopánkodni az alacsony hektárhozamok miatt. A háztáji föld művelését ügyesen megszervezték. A tagok együtt művelik azoknak a kapásnövényeknek területével, me­lyeket a közösből egyénenként művelnek. Majd a terménybe­takarítás után megkapják a fél hektárra eső terméket, az általuk ápolt növények átlaghektárhozama alapján. így nincs különbség a háztáji és a Szövetkezeti kapások között. A tagság igyekszik jó munkát végezni, mert az elért eredmények szerint részesül a termésből. Kicsind napról napra fejlődik. Az emberek is megváltoznak. Mindenki arra törekszik, hogy békében, boldogságban dolgoz­hasson, s gyermekeiknek biztos jövőt teremthessen. Zsebik Sarolta A szövetkezet büszkesége: tehénutánpótlás Mi lesz a kecsketőgyű tehenekkel*

Next

/
Thumbnails
Contents