Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-09-11 / 73. szám
Nagyhozamú gabonafajták és az őszi búza komplex agrotechnikája ■ Legfontosabb kenyérgabonánk az ■ őszi búza. Amint tudjuk, ebben az g évben főként a déli, szárazabb körze■ tekben az őszi búza nem váltotta be ■ a hozzáfűzött reményeket. Ezzel a 2 ténnyel kapcsolatban sok helytelen 2 nézet merült fel, s ezért helyénvaló, ■ ha boncolgatjuk a sikertelenség okait. Sok helyen az a nézet vált úrrá, hogy a rendkívül alacsony terméshozam oka az új, perspektív gabonafajták gyors elterjedése. Ezek szerint a nézetek szerint sokkal jobb eredményeket értünk volna el, ha a régi szokványos gabonafajtákat termesztjük. Nem érthetünk egyet ezekkel a nézetekkel, elsősorban azért, mivel az elmúlt években Szlovákiában éppen az új, nagyhozamú gabonafajták vetésével értünk el soha nem látott csúcshozamokat. Szövetkezeti dolgozóink nagy érdeklődést tanúsítottak az új gabonafajták iránt, mivel saját szemükkel győződtek meg azok termesztésének előnyösségéről. A múltban földműveseink legfeljebb a tavaszi és az őszi búzát különböztették meg, a gabonafajtákat legtöbbjük nem is ismerte. A fajtakísérletek, amelyeket ez évben mezőgazdasági főiskolánk végzett, az idei rendkívül kedvezőtoldat döngöléskor fokozatosan az alsóbb rétegekbe szivárog. Csak így tudjuk elérni, hogy a silóanyag egyenletesen szívódjon át a hugyanyoldattal. Ha a silóanyagot öntözőkannával nedvesítjük, akkor ajánlatos 15—20 cm-es rétegeket készíteni. Egy silógödröt J.—2 napon belül meg kell töltenünk, mivel csak úgy készíthetünk jó minőségű silótakarmányt. A silógödör megtelte után a takarmányra 20— 25 cm vastagon egészséges töreket, vagy szecskázott szalmát rétegezünk, s ezt a réteget is hugyannyal nedvesítjük. A törekre földréteget helyezünk és letapossuk, hogy így megakadályozzuk a silótakarmány oxidálódását. A silóanyag leülepedése után a gödröt fedő földrétegen keletkező repedéseket ismét földdel töltjük ki és ledöngöljük, hogy azokon át ne kerülhessen levegő, vagy víz s főként esővíz az erjedő silótakarmányba. A szilázs megromlásának leggyakoribb oka a repedéseken beszivárgó esővíz, vagy hóié. A hugyannyal végzett silózáskor feltétlenül be kell tartani az előírt óvintézkedéseket. A hugyany mérgező anyag és a belőle készített oldat lúgos hatású. A permetezést mindig a széllel azonos irányban végezzük el, hogy az apró oldatcseppek ne kerülhessenek a dolgozó szemébe, orrába, fülébe. A silózást végző dolgozók megfelelő védő-munkaruhát és szemüveget kapjanak. A silózás elvégzése után alaposan mosakodjanak meg. len időjárás ellenére is bebizonyították, hogy a perspektív gabonafajták fagybírásban sem maradnak el az előttük termesztett, szokványos gabonafajták mögött. így pl. Szlovákia egyik legrégibb gabonafajtája, a Szlovák 200-as a kukoricatermesztési körzetben terméshozam .szempontjából a Kosúti, Pavlovicei 198-as és a Kastyicei szálkás gabonafajták mögött a negyedik helyre került. A perspektív gabonafajták közül a Diana I. a kukoricatermesztési körzetben nagyon kicsi fagyellenálló képességet mutatott. Meg kell azonban említenünk, hogy a cukorrépatermesztést körzetekben, valamint a burgonyatermesztési körzetek termőföldjein ebben az évben is aránylag jó terméshozamot nyújtott. Ez a tény is bizonyítja, hogy a körzetesítést is tiszteletben kell tartani és az elkövetkező években azokban a dél-szlovákiai és kelet-szlovákiai járásokban, ahol a Diaija I. termesztését a körzetesítés szellemében nem irányozzák elő, e?t a gabonafajtát nem szabad vetni. A déli körzetekben előirányzott gabonafajták közül a Kosúti és a Pavlovicei mutatkozott a legfagyellenállóbbnak. A Kosúti búza sok helyen azzal mentette meg a gabonatermést, hogy tavasszal erősen bokrosodott és a fagykárt szenvedett növénykék regenerálódtak. A Diana I-en kívül csalóiá hugyannyal gazdagított silótakarmány etetése A lesilózott kukoricába került hugyany részben ammóniákká és szénhidráttá alakul át és szerves savak segítségével ammonsókhoz kötött. Emésztéskor az állatok emésztőszerveiben ezek a sók lebontódnak, felszabadul az ammóniák és a bendő mikroflórája átalakítja. Az állatok 5—10 nap alatt hozzászoknak a hugyanyhoz. A szarvasmarháknak kezdetben naponként 5—10 kg hugyannyal gazdagított szilázst adunk, s az adagokat fokozatosan növeljük. A silógödörből egyszerre csak annyi takarmányt veszünk ki, amelyet egy nap leforgása alatt feltakarmányozhatunk. A silógödröt csak olyan kis területen fedjük föl, amely a takarmány kiszedéséhez feltétlenül szükséges, mivel ha nagy területen távolítanánk el a védőréteget, a silótakarmány megromlana. A lesilózott takarmánynak csak egy bizonyos részét tartósítjuk hugyannyal, olyan mennyiséget, amely a szarvasmarhák téli takarmányozásához szükséges (legkésőbb február végéig). A meleg tavaszi időjárás nagyban hozzájárul a silótakarmány elértéktelenedéséhez és romlásához. Kalisky Daniel mérnök, az SZNT mezőgazdasági főosztályának dolgozója dást nyújtott a szovjet Bezosztája I. gabonafajta is, amelyet nagyon ígéretesnek tekintettünk a déli szárazabb körzetek számára, és a szomszédos Magyarországon nagy területeken termesztik. A Bezosztája I. többnyire nemcsak alacsony szemterméshozamot nyújtott, de kevés szalmát is adott, mivel helyenként csak 30—40 cm magasra nőtt. Ennyit a gabonafajták kérdéséről. AGROTECHNIKA Most szóljunk néhány szót az agrotechnikáról is. Szlovákia déli járásaiban — pl. Komáromban — olyan nézetek merültek fel, hogy az őszi gabona alacsony terméshozamának oka az új, előremutató agrotechnika és a megosztott tápanyagellátás bevezetése, amelyet a gyakorlatban nitratáció néven ismernek. Ezzel á helytelen nézettel sem érthetünk egyet. Nem akarjuk ismételni a megosztott tápanyagellátással az előző években szerzett jó tapasztalatokat, s ezért legalább néhány idei példát említünk meg. így például a Beladicei Mezőgazdasági Műszaki Középiskola ebben az évben két hektáron Diana I-et vetett. Ennek a területnek a felén megosztott tápanyagellátást alkalmazott és 28,3 mázsa szemtermést ért el. A régi agrotechnikával termesztett gabona viszont csak 18,9 mázsa szemtermést nyújtott. Ebben az iskolai gazdaságban ez évben tavaszi Valticei árpát is termesztettek 10 hektáron, s ennek egy részét nitratálták. A nitratáció eredményeképpen 47 mázsás hektárhozamot értek el, s a régi hagyományos agrotechnikával termesztett árpa csupán 33,2 mázsás hektárhozamot nyújtott. A nitratáció hasonló terméshozamnövekedést eredményezett a kapincei szövetkezetben (nyitrai járás), a Bánovcei Állami Gazdaságban, a sedlicnei cukorgyári gazdaságban, az ifjúságfalvi szövetkezetben és másutt. A brezolupyi szövetkezetben (topolcanyi járás) a nitratáció segítségével 51,11 mázsa szemtermést értek el hektáronként a Fanal (Hadmerslebener VIII.) gabonafajtából, amelyet 11 hektáron termesztettek. Tehát a hibát nem a nitratációban, hanem annak helytelen megértésében és alkalmazásában kell keresni. Ugyanis sok helyen a téli nitratációt, vagyis a téli salétromozást a naptár szerint végezték el, tekintet nélkül arra, hogy a növényzet fejlődése és növekedése elérte-e a téli salétromozás szükségességét indokló fejlődési szakaszt. Már többször írtunk arról, hogy a téli nitratációt akkor kell elvégezni, amikor a növényzet a szervdifferenciálódás II. és III. szakasza között található. Jó, közepesen kedvező években ez a fejlődési szakasz a téli hónapokban (januárban, februárban, sőt néha már decemberben) következik be, ám ez évben a növényzet csak március utolsó dekádjában érte el ezt a fejlődési fokot. A második hibát akkor követték el a termelők, amikor a salétromot vastag (Folytatás a 144. oldalon.) 1963. szeptember 11.
