Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-09-08 / 72. szám
Szaktudás nélkül nincs előreheiadás Szinte filmszerűen peregnek az események. Búcsúra készül a falu. A kocsmaudvaron sörözgető, poharazó emberek pipaszó mellett disputáinak. Egyszeriben dulakodás támad. A békés csevegésbe segélykiáltás hasít: — Fogják meg! Gyilkos! A négy szúrást ejtő, bosszútól izzó férfi kezéből kicsavarják a bicskát. Megfutamodik. Később a rend őreinek kezébe kerül... Már, már örül a lakosság, hogy nyugton ünnepelhet. Ám, az öröm pírja hamarosan lehervad az arcokról. Még aznap tudomásukra jut: a késelőt bizonyítékok híján hazaengedték. Tovább késelhet Molnár Miska, hiszen a szövetkezet volt juhásza meg sem halt, minek tartanák őt fogva? * * * Éjszaka van. A falutól távolabb eső szövetkezeti major udvarán gyanús mozgás. A sertésól körül. De a strázsáló telepőrök rá sem hederítenek. Akkor sem lépnek közbe, amikor a pihentükből felzaklatott négylábúak fején koppan a fejsze, s szalonnájukba vág az éles hosszú kés. A vérfagyasztó visítás sem zavarja a strázsálót. Szemet húny, kötelességet mulaszt, ahelyett, hogy jelt adna: baj van a telepen. Így a közöst károsítok szabadon garázdálkodhatnak, s akadálytalanul tovatűnnek... Ez a példátlan állatkínzás, a szadizmus netovábbja másodszor is megismétlődik. Végösszegezés: három sertésnek nyoma vész, kétannyinál is több meglékelve, összeszurkálva. * * * Nyomozás. A kérdezettek süketek, vakok. Senki nem tud semmit. Aki fényes nappal kicsavarja a kést a garázda kezéből, az sem tudja, csak „sejti“ ki volt az illető. Száz liter cefre, vadhús, szarvasagancs, s vagy harminc lőfegyver kerül elő, s mennyi lehet még rejteken? * # * Másnap éjjel. A bosszú lángja magasra csap. Leég egy ház. Harmadnap éjszaka. Ugyanazon idő tájt egy épület kihagyásával a gyújtogató — aki azt hiszi, hogy az ismeretlenség ködében sokáig rejtőzhet — felégeti a másik portát. Ügy mondják, a vélt gyújtogató, ha alkoholt iszik, megvadul, kivetkőzik emberi mivoltából. Állítólag a tüzeset után is a leégett porták előtt hörbészett berúgottan. A gyújtogatást követően rettegésben él a falu népe. A lakók saját házuk kényszerű túzórei, oltalmazói. A bedobott jelszó: Holnap a te házad ég...! * * * Hihetetlennek tűnik, sajnos — valóság ! Letaglózó, mélyen elgondolkoztató. S mindez néhány héttel ezelőtt történik Szálkán. Ebben az Ipoly menti faluban még ma sincs mozi. A művelődés, kultúra ápolása a volt túzoltószertárba szorul. E kicsi hajlok a szövetkezeti klub nevet viseli. Szívesen járnak ide a fiatalok. Esténként elszórakoznak, hasznosan töltik az időt. Zenegép, televízió s egyéb áll a rendelkezésükre. Nem hivatalosan tehetségkutatás is folyik: erről tanúskodik a magnó-szalag. Míg a fiatalok jól megértik egymást — táncmulatságok alkalmával egyetlen szóváltás sem történik — addig a negyven-ötven évesek (tisztelet a kivételnek) „legénykednek". A fiatalok józanul gondolkoznak. Többnyire az ő soraikból kerül ki a könyvtár másfélszáz olvasója. Viselkedésükben nincs kivetnivaló. Kiveszik részüket a vasárnapi társadalmi munkákból is, ami dicséretre méltó. Mindenképpen haladást jelez, hogy hat évvel ezelőtt úttörő alig akadt a diákok sorából, most meg...? Nem félnek már a vörös nyakkendőtől. A tréningruha sok szülő szemében szentségtörésnek számított. Volt olyan elvakult, aki kijelentette: inkább koporsóba lássa saját lányát fehérruhában, mintsem tréningruhában. A fürdőruha csak az utóbbi években jött divatba. Már nemcsak a lányok, menyecskék, fiatalasszonyok is lemerészkednek fürdőruhában az Ipoly partjára, sütkérezni, fürödni. Itt a kisbíró még múltat s mát jelenít. Az 1660 lakosú falunak nincs hangszórója. A csoportvezető lejárja a lábát, kilincsel, végül négy-öt aszszony jelentkezik (a három éves múltú szövetkezet még nem lábalt ki a gyermekbetegségből) ... Ez csupán szervezés, nevelés dolga! Az ezerhatszáz hektáros szövetkezetben lazák, vagy nagyon szilárdak a munkanormák. Aláásója ez a jó munkaerkölcsnek, amin mihamarabb változtatni kell! Most arra törekszenek, hogy az előirányzott 128 000 munkaegységet normakiigazítással a felére csökkentsék. Így duplájára nő a munkaegység értéke, érvényre jut az igazságosabb jutalmazás. Ez jó hatással lesz majd a termelésre, javulás következik be a közös tulajdonhoz való helyes viszony kialakításában. Egyénenként is érzik majd: a szövetkezeti gazdaság senki másé, mint az övék. Ahogy gazdálkodnak, úgy néz ki a közös. Kétségkívül a fejlődés útjelzököve: közös vagyonuk összértéke a hatvanas évhez viszonyítva több mint három millió koronával gyarapodott. Még több új ház épülhetne, a 110 televízió száma felszökhetne hamarosan akár 200-ra, egyre több vaskapu készülhetne, a szövetkezeti tagok az eddiginél jóval módosabbá válhatnának, ha szorgalmasabban vennék ki részüket a közös munkákból, ha nyíltan szembefordulnának azokkal, akik szocialista társadalmunk testén élősködnek, s rettegésben tartják az egész falut. Ideje lenne már felhagyni a bűnpártolással, a „mosom kezeim“ politikával. A gyújtogatok, bicskások, vadorzók, fegyverrejtegetők a soraik közt húzódnak meg, s ártanak. A falu lakosainak becsületesen dolgozó nagy többsége, a közbiztonsági szervekkel vállvetve dolgozzék azon, hogy az élősködő kullancsok többé soha ne nyugtalaníthassák békés életüket, családi fészkük ne válhassék a lángok martalékává. S akkor a bedobott jelszó Holnap a te házad ég! nem rémiszt halálra öreget, fiatalt. NÁDSZEGI KOVÁCS ISTVÁN A pederi szövetkezet is azok közé tartozik, amelyek csalódtak az idei termésben. Tavaly rekordhozamokat értek el a gabonafélékből. Igaz, akkor az időjárás is jobban kedvezett a mostaninál. Országos méretben első helyezést értek el. A szövetkezet irodájában ott díszeleg a minisztériumi elismerés. Minden munkát idejében és a lehető legrendesebben végeztek el. A bizakodás nagy volt — szerették volna ezt az eredményt a következő években is megtartani. A hektárhozamok tervét ez évre felemelték, s ezzel együtt 2,5 vagonnal emelkedett a szerződéses eladásuk is. Minden rendbe lett volna, ha a termés most is úgy sikerül, mint tavaly. Sajnos, hiába igyekeztek minden munkát úgy elvégezni, mint az előző évben, — az időjárás csúnya tréfát űzött velük is. A hektárhozamok jóval alacsonyabbak lettek a tervezettnél. Az állam iránti kötelezettségnek eleget kellett tenni mindenféleképpen. A csökkenést a takarmányalap és a tagság természetbenije sínyli meg. Az aratás az idén nem a legjobban volt megszervezve. A hiányosságot részben a vezetők rovására lehet írni. Az egész határt kombájnnal lehetett aratni, ők mégis csak 128 hektárt arattak vele, a többi 95 hektárt pedig kévekötő géppel. Csak egy kombájnjuk volt, de ez is többször kiesett a munkából. A vezetőség a szomszédos községekből felajánlott kombájnt nem fogadta el. A kisegítő kombájnnal pedig megrövidithették volna az aratást is, ami így 15 napig tartott. Nem lett volna baj a csépléssel és a szemveszteség is kevesebb lenne. Nem beszélve arról, hogy az állami szerződést is előbb teljesítik. (Augusztus 16-ig a terv 86 %-át adták be.) A tavalyi gazdag esztendőt felhasználták arra, hogy az alapokat jól feltöltsék. így most azt a 320 ezer korona hiányt, ami az alacsony hektárhozamok elérésével keletkezett bizonyos fokig ezzel tudják ellensúlyozni. A biztosítási alapon 280 ezer korona van, úgy hogy a tervezett év végi 6 korona osztalék még nem forog veszélyben. A kertészettel sem nagyon dicsekedhetnek, mert a tervezett bevételt nem tudják elérni. Előreláthatólag kb. 40 ezer koronával lesz kevesebb a tervnél. A szövetkezetben hiányzik a szakképzett kertész. Minél előbb egy iskolázott, szakmailag fejlett embert kell a kertészet élére állítani. A növénytermesztésben felmerült hiányokat részben ellensúlyozzák az állattenyésztésben elért eredményekkel. Az állattenyésztési termékek eladásánál a félévi tervet túllépték. Húsból 138 %-ra, tojásból 125,8 %-ra, tejből pedig 124,8 %-ra teljesítették a tervet. Takarmányuk a szemesen kívül lesz elég. „Csupán" az abraktakarmányból kell vásárolni kb. 15 vagonnal. így az év végi tervet előreláthatólag húsból és tojásból jóval túllépik. Tejből viszont éppen elég lesz teljesíteni a tervet. Sok a TBC-s tehén, ami gátolja a magas tejhozam elérését. A fejési átlag jelenleg egy tehéntől naponta 6 liter. Az idei legmagasabb átlag 7 liter volt. Októberben elkészül az új négysoros istálló is, s ezzel megindul az egészséges állomány elkülönítése a TBC-esektöl. S ha minden jól megy, akkor 1965-ben elérik a tiszta állatállományt. Ez az istálló nagyon korszerű, s mindenféle követelményeknek megfelelő lesz. Mind az etetés, mind a trágyakihordás gépesített. A gondozókat és fejőket a mosdó és öltözőtermek várják. Az épület még nincs teljesen készen, de már így is öröm és jó érzés bennük járni. Hát még ha az egész istálló benépesül, s megindul bennük a termelés! Az egyre jobban gépesített szövetkezet talán hazacsalogatja majd a fiatalokat is. Mert eddig nagyon kevés fiatalt találni a szövetkezetben. Harminc éven alul mindössze kettő dolgozik a mezőgazdaságban. A munkaerő állandóan csökken, mert az idősebbek lassan kiesnek a munkából és nincs kivel pótolni őket. A munkaerők átlagos életkora 55 év. A fiatalság hiányát mutatja a már három éve épülő művelődési otthon is. Az építés „Z“ akció keretén belül történik, s mivel fiatalok nincsenek, akiknek sürgős volna, az idősebbeknek meg már nem kell, nagyon lassan folyik az építése. Pedig ilyen művelődési házzal a legigényesebb szórakozni vágyó is megelégedhet. A szövetkezeti tagság azért szorgalmasan dolgozik. Ahol lehet, helyettesítik a fiatalokat is. A szorgalmat bizonyítja az is, hogy járási méretben mindig az első három legjobb szövetkezet között van Péder. Jól gazdálkodnak, de a meglévőnél még jobb eredményeket is elérhetnének. Ehhez persze szükséges volna a dolgozók szakképesítése. Az egész szövetkezetben mindössze a könyvelőnek van érettségije és az agronómusnak kétéves mezőgazdasági mesteriskolája. Egész biztosan akadnának a szövetkezetben olyan dolgozók, akiket iskolába lehetne küldeni. Érdemes volna körülnézni, mert szakképzett emberek munkájával emelkedne a termelés, ami az egész tagság érdekét szo’gálná. Zsebik Sarolta. ELADŐ egy ház és egy 33-áros kert Ipolyságon a Lesná cesta 1 sz. alatt. Termő szőlő és gyümölcsös. Vételár megegyezés szerint. Cím a kiadóban.- Ha egy jó eső esne, túllépnénk a tervezett hektárhozamot - reménykedik L énárt László, a kiskövesdi szövetkezet elnöke, aki Róth János HNB-titkárral nézegeti a cukorrépát. (Foto: Jablonci). Bevált az új jutalmazási rendszer Adunaszerdahelyi járás szövetkezeteiben az utóbbi években jelentős fellnedülés mutatkozott az állattenyésztésben és a komplexbrigádok munkájában. A termelés növelése pedig jórészt az anyagi érdekeltség helyes alkalmazására vezethető vissza. Megoldatlan kérdés maradt azonban a szövetkezetek vezetőinek jutalmazási módja. Amíg a termelési ágazatokban fokozatosan áttértek a munkaegységeknek az elért termelési eredmények alapján történő kiszámítására, addig a vezetők megállapított munkaegységeinek számát az év elején havonta számították be a termelési eredményektől függetlenül. Ez a jutalmazási módszer nem keltette fel eléggé a vezetők anyagi érdekeltségét, nem ösztökélte őket az árutermelési terv teljesítésére, illetve túlteljesítésére. A régi jutalmazási rendszer tökéletlenségéből az következett, hogy lényeges különbségek keletkeztek az azonos területtel rendelkező és azonos típusú szövetkezetek vezetőinek jutalmazásában. Hiányzott a serkentés nagyobb szaképzettség elsajátítására és a régi, merevebb jutalmazási rendszer ugyancsak gátolta új szakemberek belépését a szövetkezetbe. A felsorolt fogyatékosságok tudatában a járási szervek fontolóra vették a vezető dolgozók jutalmazásának kérdését. Beható előkészítés és felülvizsgálás után úgy döntött a járási pártvezetőség, hogy 1963. január 1-i hatállyal új jutalmazási rendszert kell bevezetni a tisztségviselők, tehát az elnök, az agronómus, a zootechnikus és az ökonómus számára. Az új jutalmazási rendszer bevezetése azt a célt szolgálta, hogy felkeltse az EFSZ-ek vezetőinek anyagi érdekeltségét a gazdaságosság fokozására, az árutermelési tervek teljesítésére és túlteljesítésére. Az új jutalmazási rendszer mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy a jutalom nagyságát nem a nyerstermeléstől, hanem az árutermelés és a tiszta jövedelem nagyságától teszi függővé. A közérdek ugyanis megkívánja, hogy növeljük az árueladás térfogatát, de ugyanakkor a termelés gazdaságosságát is biztosítsuk. Tüzetes vizsgálat után megállapíthatjuk, hogy csakis ekképpen hangolhatjuk össze a vezetők személyi érdekeltségét a tagság, valamint egész társadalmunk érdekeivel. Az árutermelésnek alapul vétele már csak azért is indokolt, mert minden mezőgazdasági üzem végső célja, hogy minél több árut biztosítson a társadalom számára attól függetlenül, mekkora rész esik saját termeléséből a belső fogyasztásra. További indokoltsága abban rejlik, hogy az árutermelés könnyen ellenőrizhető, a nyerstermelést viszont minden üzem olyan számokban tüntetheti fel. amelyek számára a legelőnyösebbeknek mutatkoznak. Mindent egybevetve tehát abban csúcsosodik ki az új jutalmazási rendszer előnye, hogy ösztönzőleg hat a mezőgazdasági jellegű termelés növelésére, egyúttal azonban korlátozza a nem mezőgazdasági jellegű és nem kívánatos termelési mellékágazatokban folytatott tevékenységet. Az új rendszer azt a követelményt is figyelembe veszi, hogy a szövetkezetek ne csak évi méretben, hanem rendszeresen, havonta is teljesítsék az árutermelés tervét. A vezetők jutalmának kiszámításánál ezért nemcsak az egész évi teljesítményt veszik figyelembe, hanem az árutermelés tervének havi értékelését is. De nemcsak az árutermelés, hanem az önköltségek nagysága is szerepet játszik a kiszámításnál. Nem szabad ugyanis az árutermelésnek minden áron történő fokozására törekednünk, mert elengedhetetlen követelménynek tartjuk a gazdaságosság biztosítását is. Mind a termelés terjedelme, mind pedig az önköltségek színvonala a tiszta jövedelem tervének teljesítésében tükröződik vissza. A tiszta jövedelem tervének teljesítése tehát feltétlenül befolyásolja a jutalom nagyságának alakulását. A jutalmazási rendszer már a tervezésnél lehetővé teszi a szövetkezetek számára nagyobb árutermelési feladatok vállalását. Ezért kimondottan mozgósító jellegű. A vezető dolgozók jutalmazását pedig két részre osztja: a jutalom egyik részét az EFSZ nagyságához mérten szabott összegben állapítja meg, amelyhez az árutermelés tervének teljesítése arányában havi pótlék járul. A területi nagyság megállapításánál az egyes művelési ágakat szántóra kellett átszámítani, mivel árutermelés szempontjából nem lehet például a szőlőt és a legelőt egyazon módon elbírálni. Ezért az EFSZ-ek területét koefficiensek (együttható szorzók) segítségével redukált hektárokra, tehát szántóegységekre számították át és ezek alapján osztották be az EFSZ-eket különböző csoportokba. Az árutermelési pótlék havi összegének megállapításánál a növénytermesztésből és az állattenyésztésből az egész évre tervezett bevételeket vették alapul és kiszámították az egy redukált hektárra eső árutermelést. Az árutermelés fokát illetően 3000—6000 koronáig 250 koronás lépcsőzet alkalmazásával osztályokat állítottak fel és minden kategóriához fokozatosan emelkedő árutermelési pótlékot szabtak. Mivel azonban az árutermelési képesség számos általános körülménytől (az üzem természeti adottságaitól, nagyrészt a talaj minőségétől és összetételétől) függ, az üzemeket természeti viszonyaik alapján három nehézségi osztályba sorolták. Mivel szövetkezeteink kevés szakkáderekkel rendelkeznek, az új jutalmazási rendszer anyagilag érdekeltté teszi a funkcionáriusokat, hogy szakképzettségüket fejlesszék. Másfelől elősegíti szakkáderek áramlását a szövetkezetekbe. Éppen ezért minősítési pótlékot alkalmaznak a különböző fokozatú iskolai végzettség és a szakmai gyakorlat alapján. Havonta teljes összegben kifizetésre kerül a területi nagyság alapján járó alapjutalom, valamint a minősítési pótlék. Az árutermelési pótlékból, amelyet olyan százalékarányban ismernek el, mint amilyenben a tej, tojás, hús, gabona, cukorrépa és kukorica eladási tervét teljesítették, havonta 80 százalék kerül kifizetésre, míg 20 százalék letétben marad. Ezt csak az év végén fizetik ki aszerint, milyen mértékben teljesítették egyrészt az árutermelés, másrészt a tiszta jövedelem tervét. A járási pártvezetőség plénumának ülésén nemrégen értékelték az új jutalmazási rendszer eddigi tapasztalatait. Ennek során megállapították, hogy a jutalmazási rendszer nagyjából teljesítette kitűzött feladatait. Nyilvánvaló, hogy sokkal közvetlenebbül és hatékonyabban érvényesül a jutalmazás szocialista elve: a munka mennyisége, minősége és társadalmi jelentősége szerinti jutalmazás. Azok a vezető dolgozók, akik üzemükben jobb termelési eredményeket érnek el, ennek arányában nagyobb jutalomban is részesülnek. Megállapították, hogy gyökeresen megváltozott a vezető dolgozók viszonya az árutermelési feladatok teljesítése és az önköltségek csökkentése tekintetében. Ez már a negyedévi, havi dekádtervek stb. szétírásánál is megmutatkozott. Nagy lépést sikerült tenni a vezető dolgozók közgazdasági szemléletének fejlesztése terén, mert következetesen figyelemmel kísérik az árutermelés menetét, ellenőrzik azoknak az intézkedéseknek rendszeres betartását, amelyek a tervezett időpontokban történő eladásokat biztosítják. Örvendetes tény, hogy az EFSZ-ek nem törekszenek alacsonyabb tervek kiharcolására 1964-re, mert anyagi érdekük megkívánja, hogy tervjavaslataikban ne menjenek az 1963-as tervek, illetve a feltételezett teljesítési lehetőségek alá, mert hiszen ezáltal — alacsonyabb árutermelési kategóriába kerülve — alacsonyabb árutermelési pótlékot kapnának. Előnyösebb minden vezető számára mozgósító jellegű terveket vállalni és azok teljesítéséért küzdeni. Üj és jobb tervezési módszer alkalmazása előtt nyitotta meg az utat az új jutalmazási forma. Maguk az EFSZ- ek javasolnak olyan árutermelési szintet, amely összhangban áll a társadalom érdekeivel. Az eddigi tapasztalatok arról is tanúskodnak, hogy lényeges változás állott be a tisztségviselők szemléletében a jutalmazási formát illetően. Nem idegenkednek az alkalmazotti viszonyban dolgozók fizetésrendszerétől, megértik, hogy a fél hektár és a háztáji gazdaság nem képezi szükségképpen a vezető dolgozók életmódjának nélkülözhetetlen részét. Megbizonyosodtak arról, hogy sokkal következetesebben láthatják el feladatukat, ha nem köti le őket a háztáji gazdálkodás gondja. Leszögezhetjük, hogy az új jutalmazási rendszer bevált és lényegesen hozzájárul a termelés növeléséhez, valamint a szövetkezetek további gazdasági fellendüléséhez. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az új jutalmazási rendszer még nem teljesen hibátlan. Az eddigi tapasztalatok elemzése felszínre hozta a hiányosságokat és problémákat. Ezek azonban nem elvi jelentőségűek, hanem részletkérdések, amelyeket a járási szervek a szövetkezetek segítségével rövidesen megoldanak. Németh Béla (Dunaszerdahely) 1963. szeptember 8.
