Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-09-04 / 71. szám
Szikes talajok javítása Szlovákiában A mezőgazdasági termelés emelésének egyik útja a szántóterület növelése. Szlovákia száras éghajlatú vidékein található szikes talajok alyan tartalékterületet képeznek, molyét megfelelő javítási eljárásai ke lehet vonni a mezőgazdasági termelésbe. Az eddig is művelés alatt álló, de kis termést adó szikesek termékenysége talajjavításai scintén nagy mértékbe« növelhető. Szikes talajok Szlovákia területén többnyire foltszerűen, kisebb-nagyobb szigetekbe« fordulnak elő, helyenként azonban nagyobb összefüggő szikes területek is találhatók pl. Dél-Szlovákiában, Érsekújvár, Komárom éo Stúrovo, Kelet- Szlovákiában pedig Királyhelmec és Kapusany környékén. A SZIKESEK TULAJDONSÁGAI Szikesnek olyan talajokat tartunk, melyek különböző ásványi sók hatására részben vagy egészen elvesztették termőképességüket. Leggyakrabban nátrium-só szikességgel találkozunk. Ezek a sók, ha nagy mennyiségben fordulnak elő a talajban, mérgezően hatnak a növényzetre, tönkreteszik a növényi sejteket és megakadályozzák a víz gyökérbejutását. A sók további nagyon káros hatása, hogy lerombolják a talaj szerkezetét, és ezzel a szikes talaj rossz szellőzése és vízgazdálkodása jár együtt. Ezek a talajok szárazság idején repedeznek, megmunkálhatatlanok, eső után pedig megduzzadnak és csaknem teljesen elveszítik vízáteresztő képességüket. A csapadékvíz soká a talaj felületén marad, mígcsak el nem párolog. Emiatt a szikes talajok nagyon nehezen művelhetők, használatuk nagyon rövid ideig tart. A szikes talajok helyes kihasználásához fontos tudnunk, hogy nem minden növény egyformán reagál a talaj nagymennyiségű sótartalmára. Eszerint különböző sóbírással rendelkező növényeket különböztetünk meg. Legkevésbé sótürök a zab, a hüvelyesek, a napraforgó, a kukorica, a burgonya, az uborka, a sárgarépa, a fokhagyma, a herefélék, a lucerna, a baltacím, a gyümölcsfák közül a körte-, a mandula-, a barack-, az őszibarack-, a szilva- és az almafa. Közepes sóbírással rendelkeznek: a búza, az árpa, a rozs, a költs, a cirok, a szőlő, a paradicsom, a vöröshagyma, a csomós ebir, a réti csenkesz és a réti perje. Aránylag jó sótűrő növények: a cukorrépa, a takarmányrépa, a repce, a görögdinnye, a tök, a sziki vadárpa, a somkórő, valamint a sziki mézpázsit. Szikes talajokon ezért főleg az utolsó csoportban felsorolt növények termesztése jöhet számításba. A SZIKES TALAJOK KELETKEZÉSE ÉS JAVÍTÁSA A szikes talajok javításának helyes értelmezése érdekében szükséges ismernünk a szikesek keletkezésének okait. Szikes talajok száraz vagy félszáraz éghajlatú területeken keletkeznek abban az esetben, ha a talajvíz sok sót tartalmaz és szintje közel van a talaj felszíi4o 1963. szeptember 4. néhez. A talajvíz kapilláris úton a felsőbb talajszintbe emelkedik, itt a víz elpároadszorbeált nátriumtartalma és a talajban, amely így fokozatosan elszikesedik. Nedves éghajlatú területeken ez a folyamat nem következik be, mivel itt kisebb a párolgás és a nagymennyiségű csapadék a sókat visszamossa az alsó rétegekbe. A tartós eredmény elérésének érdekében a szikes talajok javításakor szükséges: ■ — a javítást eredményező vegyszerek talajba dolgozásával a talaj szorpciős komplexumából kiszorítani a nátriumot és azt kalciummal helyettesíteni, ■ — vízátmosással kilúgozni a talajban jelenlevő oldható sókat és a felszabadult kicserélhető kationokat, ■ — a talajvízszint csökkentésével megakadályozni, hogy a sók a talajvízzel kapilláris úton a felső talajszintekbe juthassanak. A szikes talajok javítása különféle mő-A talajeröfokozás új gépe A Ryhovicei LIAZ autógyár dolgozói új alagcsövező gépet próbáltak lei, amely óránként 40—120 méter hoszszan mélyít árkot, a csöveket lefekteti és befödi. —ksz— dón történhet. Magyarországon a mésztelen szikeseket meszezéssel javítják. Erre a célra sok helyen mészdús sárgaföldet használnak, melyet az altalajból nyernek és a felső szikes rétegbe dolgoznak be, (ún. digózás). A szikes talajok termőképessége a talaj megfordítása nélkül Malcev-féle művelési módszerrel is emelhető. Az említett szikjavítási eljárások hátránya, hogy hatásuk nem állandó. Leghatásosabb a hazai viszonylatban olcsó szikjavító eljárás a gipszelés, mivel itt felhasználható az ipari melléktermékként nyert hulladékgipsz. A GIPSZEZÉS A gipsz felhasználás előtt finoman megőrlendő, mert csak Így érvényesül teljesen szikjavító hatása. A gipszet ezután a szikes területen egyenletesen szétszórjuk és megfelelő mélységbe leszántjuk. A gipsz mennyiségét a talaj adszorbeált nátrumtartalma és a talajjavítás mélysége szerint számítjuk ki a következő képlet szerint: 2Ma : CaSO<. . 2H20 = Na mennyisége : X. A gipszezést ősszel keli elvégezni, hagy a gipsz a téli csapadékkal feloldódjék. Ha kisebb szikes foltokat vagy enyhén szikes talajokat akarunk megjavítani, megelégszünk vízátmosás nélküli gipszezéssel. A szorbeiós komplexumból kiszorított nátriumsók kimosását a talaj alsó rétegeibe ebben az esetben a téli csapadék vagy kiadósabb öntözés végzi el. Ha nagyobb kiterjedésű, erősen szikes terület talaját akarjuk megjavítani, leggyorsabban és legtartósabb eredményt úgy érünk el, hogy a szikes gipszezése és egy évig tartó fekete ugaroltatása után elvégezzük a talaj megfelelő vízmennyiséggel történő átmosását. Az átmosást megelőzően a területet lecsapoljuk, hogy biztosítsuk a talajvízszint csökkenését és az átmosásra felhasznált víz levezetését. Az első átmosást egy évvel a gipszezés után végezzük el 5000 mVha víznormával. Az átmosás után talajjavító növényt vetünk a földbe, amire a somkóró felel meg a legjobban füves keverékben. Két év múlva a kultúrát feltörjük, úgy, hogy vele egyúttal zöldtrágyázást végzünk, ezután újabb átmosást eszközlünk az említett vízmennyiséggel. Ha a talaj sziktelenítése még mindig nem elégséges, további átmosásra kerül sor. Az átmosás után talajjavító vetésforgót vezetünk be, melyben a talajt szerves anyaggal gyarapító növények vannak túlsúlyban. Az átmosásra alkalmazandó víznek nem szabad több mint 800 mg/lit. sót tartalmaznia és a Ca + Mg sóknak kell fölényben lenniök. A szikes talajok fent ismertetett módon történő javításakor nagy gondot kell fordítanunk a talaj tápanyag készletének megtartására és javítására. Ez fontos abban az esetben, amikor az oldható sók feltalajból történő eltávolítására nagymennyiségű vizet használnak fel, mert ilyenkor a sókkal együtt a tápanyagok és a humusz egy része szintén kilúgozódik. Ezért a talajjavítás elvégzése után a talajt bőven megtrágyázzuk istálló- és műtrágyával. Gipszezés és vízátmosás következtében a szikes talajok kémiai és fizikai tulajdonságai nagymértékben megjavulnak. A javulás jobb vízáteresztő képességben, a talajszerkezet javulásában és a vízálló talajmorzsák mennyiségének növekedésében mutatkozik. A megjavított szikes talajokon a terméshozamok ugrásszerűen emelkednek és helyes műveléssel és kihasználással az előbbi szikesek rendes termőfölddé válnak. A szikes talajok javítását előnyösen egybe lehet kapcsolni más meliorációs munkákkal, mint amilyen az öntözés és a vízlecsapolás. Mivel ilyen munkálatok a szikes területeken is folynak és a jövőben még nagyobb mértékben, egyúttal jó feltételek nyílnak a szikes talajok átmosásos javítására. Takács Antal, a Bratislavai öntözögazdálkodási Kutatóintézet dolgozója
