Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-09-01 / 70. szám
Egyházasbásti furcsaságok mennyiségét — minden dolgozó havi összmunkaegységének 25 százalékát levonták. Természetes, hogy ez a módszer kiélezte az ellentéteket a szövetkezeten belül és a munkaerkölcs rovására ment. Miért nem tanulnak az egyházasbásti szövetkezet vezetői más szövetkezetek tapasztalataiból? Tudatosítaniuk kellene, hogy az anyagi érdekeltségen alapuló jutalmazás egyik döntő tényező a gazdaság fejlesztésében. Hiszen nem vagyunk egyformák. Az egyik ember ügyesebb, mint a másik. Vannak szorgalmas és kevésbbé szorgalmas emberek. Ennek a ténynek a jutalmazásban is vissza kell tükröződnie. Márpedig ez visszatükröződni csak akkor fog Egyházasbáston, ha a jutalmazás — minden egyes szövetkezeti tagnál — az elvégzett munka mennyisége és minősége alapján történik. Ha továbbra is a régi módszert alkalmazzák, akkor nem csodálkozhatnak majd azon, ha a szövetkezeti tagok részéről nem nyilvánul meg törekvés a munkamódszerek tökéletesítésére, a szocialista munkaverseny kibontakoztatására, s így a szövetkezet nem fejlődik, hanem egy helyben topog. Sok szövetkezet többéves tapasztalata azt bizonyltja, hogy legésszerűbb mindenhol, ahol a növények ápolásának komplexgépesítése még nincs megoldva — a főbb kapásnövényeket, főleg a kukoricát és cukorrépát — gondozás céljából széjjel osztani a szövetkezeti tagok, illetve a családok között. Természetesen meg kell határozni azt is, hogy egy hetkár ápolásáért és a termés betakarításáért hány munkaegységre tarthat igényt a szövetkezeti tag. Kevés olyan községet találunk, ahol a kedvezőtlen körülmények dacára olyan jól viszonyulnának a munkához, mint az egyházbásti szövetkezeti tagok. Főleg az asszonyokat illeti dicséret, mert kora tavasztól a tél beálltáig ők végzik a munka oroszlánrészét. A férfi kevés. Mindössze tizenöten dolgoznak a szövetkezetben. A többiek az iparban és az építkezéseken, tehát falun kívül vállaltak munkát. A szövetkezetben nem találták meg számításukat. Az okot talán éppen azokban a furcsaságokban, a közös gazdálkodás fejlődése szempontjából káros jelenségekben kell keresni, amelyeke mi is tapasztaltunk. Az eisä furrsasáa Ez a módszer előnyös a tagok részére egyrészt azért, mert már előre tudják, hogy milyen jutalmat kapnak munkájukért, másrészt pedig azért, mert igy i nincsenek csoporthoz kötve és a családtagok segítségével rö- 1 videbb idő alatt elvégzik a rá- 1 juk eső munkát. 1 De előnyös a szövetkezet ré- • szére is, Mert a vezetőség men- j tesül azoktól a gondoktól és 1 hajszától, amely a kapálók to- i borzásával jár. Mind mennyisé- i gi, mind minőségi szempontból 1 ellenőrizni tudja a tagok mun- < káját s így a prémiumrendszer i bevezetésével érdemszerint ju- i talmazhatja azokat, akik jól 1 dolgoztak és termelési tervüket túlszárnyalják. De ösztönözni 1 tudja jó munkára azokat is, akik i hanyagság, vagy más okok kö- > vetkeztében elhanyagolják a I gondjaikra bízott növények ápo- i lását. 1 Nagyon hálás lenne, ha az áldatlan .„csoportosmunka- i rendszert“, amely már oly sok 1 gondot okozott az egyházas- : básti szövetkezet vezetőségé- 1 nek, mielőbb felváltaná a munkaszervezés ésszerűbb formája. a Rimaszombati Járási Nemzeti Bizottság egyes dolgozóinak rossz módszerét tükrözi. Valahogy nem akarják tudomásul venni, hogy az egyházasbásti szövetkezetnek nem 284, hanem csak 264 hektár szántóföldje van. Igaz, hogy elméletben a járásiaknak van igazuk, mert a tervek szerint 1961—1962-ben húsz hektárral kellett volna növelni a szántó területét. Igenam, de a Gortva-patak közbeszólt és úgy elárasztotta vizével a környező réteket, hogy a húsz hektáros terület felszántása és száptókénti művelése — a szövetkezet vezetősége szernt — még csak szóba sem jöhetett. Ennek dacára a járási szervek a 284 hektár szántóból kiindulva, amely húsz hektárral több a valóságnál, határozzák meg a különböző növények vetésterületét. Az intézkedésnek ez a módja — az EFSZ elnökének állítása szerint — minden évben éles vitát szül a JNB illetékesei és a szövetkezet vezetősége között. Mivel azonban a terv az terv, és azt illik betartani, így a vita a járásiak igazával zárul. Természetesen a szövetkezet kárára, tekintettel arra. hogy a takarmánynövények vetésterületét kénytelenek csökkenteni. Károsan hatott a szövetkezet fejlődésére az az intézkedés is, melynek értelmében — a szövetkezet tiltakozása ellenére — 50 hektárnyi területi«! — eaböl A második furcsasáp az anyagi érdekeltségen alapuló szocialista jutalmazás elvének lábbal tiprásában nyilvánul meg. Az embernek megáll az esze, amikor hallja és látja, hogy egy hat éve alakult szövetkezetben egyáltalán nem ismerik a teljesítménynormákat és a munkaegységek mennyiségét nem a teljesítmény, hanem a ledolgozott munkanapok alapján állapítják meg. A szarvasmarha-gondozók pl. 2,5, a sertésgondozók 1,5 munkaegységet kapnak egy napra. De így néz ki a helyzet a növénytermesztés szakaszán is. Például a kukorica kapálásánál egy napra 1,5 munkaegységet írtak a tag javára. De amikor a kapálással lemaradtak és a kukoricát gyom fojtogatta ,— kénytelen-kelletlen — a tagok kívánságára növelték az egy munkanapra előirányzott munkaegység mennyiségét. A jutalmazásnak ez a rossz módszere, amelyik kiterjed a termelés minden szakaszára, s mellyel mind azt tapasztaltuk több szövetkezeti tag nem ért egyet, — sokszor hozta már kellemetlen helyzetbe a szövetkezet vezetőségét. Megtörtént már az is, hogy július végére az egész évre tervezett 36 ezer munkaegységből több mint 26 ezret kimerítettek és a következő hónapokban — attól a céltól vezetve, hogy ne lépjék túl a tervezett munkaegységek bár összefügg a jutalmazás kérdésével, mégis speciális jellegénél fogva külön fejezetbe kívánkozik. A háztáji tehéntartásról és a körülötte kialakult igazságtalanságról lesz szó. Hatvan szövetkezeti család él Egyházasbáston. Ebből 22 családnak van, 38 családnak pedig nincs háztáji tehene. Ez még nem lenne hiba! Az igazságtalanság azonban abban mutatkozik, hogy a tehéntartó szövetkezeti tagok — különösebb érdemek nélkül — külön jutalomban részesülnek a szövetkezettől az által, hogy tehenük számára megkapják, de a legtöbb esetben kérdezés nélkül kisajátíthatják a szükséges takarmánymennyiséget. Azok a szövetkezeti tagok pedig, akik háztáji tehenet nem tartanak, nem kapnak semmilyen kárpótlást. Sőt, három koronáért veszik a tejnek literét, azét a tejét, amely lényegében az ő munkájukkal kitermelt takarmány felhasználásával jött létre. S ha netalán egy kis lóherét, vagy más terményt visznek a közösből a nyúlaknak, vagy a kecskének, sok esetben még lopással is vádolják őket. Hol van itt az igazság ? Az egyik tag kocsival szállíthatja a házhoz a közös terményt, — mert tehenet tart, — a másik pedig bátyúval sem? Nem jól van ez így — egyházasbásti vezetők! Ezen a helyzeten feltétlenül változtatni keli! Talán úgy lehetne megoldani ezt a problémát, ha a jövőben megkérdeznének minden szövetkezeti tagot, hogy a különböző takarmánynövényekből mekkora területre tart igényt — s ezt a szövetkezet biztosítaná is —, de ugyanakkor minden szövetkezeti tag esetében annyi ár fölldel csökkentené a háztáji föld területét, tehát a fél hektárt, amennyit az igényelt takarmányok területe kitesz. Ez csak javaslat. Lehet, hogy jobb megoldást találnak. De hogy ezt a kérdést is mielőbb meg kell oldani — az biztos! A negyedik furcsaság 30 hektár szántó — csökkentették a szövetkezet földterületét. Ezt a területet részben az erdőgazdaság, részben az állami gazdaság használja. A szövetkezetnek nagy szüksége' lenne a szántóföldre, de nem kevésbé a rétre és az időközben meggondolatlanul lerombolt Ranta-puszta gazdasági épületeire is. Mert ezek kedvező előfeltételét jelentették annak, hogy a szövetkezet szakosítva legyen a nagyüzemi juh- és szarvasmarha-tenyésztésre. Igaz, hogy a szövetkezetnek nagy területű rétje és legelője van (236 hektár). De az elhanyagolt legelők és a savanyú szénát — csátét termő rét, amelynek felét évről-évre elönti a Gortva-patak — nem fedezi a takarmány-szükségletet, S bár minden takarmányozhatő növényt felhasználnak, mégis lemaradnak a tej eladási tervének teljesítésében. A helyzet megjavítása érdekében hálás lenne a Gortva-patak szabályozási munkálatait meggyorsítani. S talán helyes lenne az is, ha az erdőgazdaságnak és az állami gazdaságnak átadott területeket ismét a szövetkezet rendelkezésére bocsájtanák, hogy így létrejöjjenek az állattenyésztés gyorsabb ütemű fejlesztésének előfeltételei. íme a rossz munkaszervezés következménye: A szépen fejlődő lóherés tábla egy részét szalmabálák éktelenitik. A harmadik furcsaság Felvételünk az asszonyok szorgalmas munkáját bizonyítja. Foto: Baróák ellenkezőjét tapasztaltuk. Elsősorban is meg kell említeni, hogy ebben a szövetkezetben egyesek vonakodtak a kombájnaratástól és csak a járási szervek unszolására fogták munkára a hasznos gépet. De hogy valóságban nem gondoltak arra, hogy kombájnnal is aratnak, azt bizonyjtja, hogy a kombájn nem volt időre kijavítva és kezelője sem volt mindaddig, míg a járási szervek nem irányítottak Egyházasbástra egy kombájnost. Ez azonban csak a kisebbik hiba. Mert azért az 50 hektárnyi kombájnaratásra alkalmas területből 30 hektárról kombájnnal aratták le a gabonát és hasznos gépük a szomszédos községeknek is segített. A nagyobb hiba a cséplési munkák szervezésében mutatkozott. Ugyanis Egyházasbáston az összes gabonaféléket a gazdasági udvaron csépelték. Tekintettel arra, hogy igy nagy távolságokról hordták a gabonát a cséplés színhelyére, sok fogatra volt szükség, s mivel' hogy a fogatok nem győztek több cséplőgépre hordani, ezért gyakran csak egy cséplőgépet használtak. Ha jobb módszert választanak, vagyis ha a gabonacséplés az egyes táblák szélén történik — azok a fogatok, amelyek a nagy távolság miatt csak egy cséplőgépre hordtak, kettőt vagy hármat is kielégítenek, s így meggyorsult volna a csép* lés üteme. De jobb munkaszervezéssel hamarabb behordják a szalmabálákat is és nem tettek volna annyi kárt a lóhere alávetésben. Sajnos, a gyönyörűen fejlődő lóhere alávetésüket üres foltok éktelenitik, mert a szalmabálák alatt a gyenge növényzet kiveszett. Az a körülmény, hogy az öszszes gabonát a gazdasági udvaron csépelték egyéb veszéllyel is jár. Nem kívánjuk kárát az egyházasbásti szövetkezetnek. De tegyük fel, mi történne, ha egyik kazal szalmájuk valamilyen oknál fogva kigyulladna? Ennek bizony szomorú következményei lennének, mert a tűz martalékává válna az összes szalmakészletük és a közeli gazdasági épületeiket is veszély fenyegetné. A leeveszelvesebb le ensé? A felsorolt furcsaságok — véleményünk szerint — azért létezhetnek az egyházasbásti szövetkezetben, mert a közös vagyon irányításában nem érvényesül következetesen a szövetkezeti demokrácia. Ezt bizonygatták a cséplőgép körül szorgoskodó szövetkezeti tagok is, amikor az említett furcsaságok okairól érdeklődtünk. — Nekünk itt nincs szavunk — halljuk jobbról-balról. — Mert a szövetkezet csak két emberé és minden úgy van, ahogyan ők akarják. Ki lehetett érezni, hogy sok tag nem szereti az elnököt, állítólag azért, mert önkényeskedik, Ha igy van, akkor ez nagy hiba! De talán még nagyobb hiba az, amit Mede Menyhért, a szövetkezet elnöke jelenlétünkben is kinyilvánított, s ami lényegében annyit jelent, hogy a szövetkezet elnöke, aki kommunista múltjára és jelenére hivatkozik — nem hisz a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés fejlesztésének lehetőségében. — Ha tudtam volna, hogy ez lesz a vége —, nyilatkozik az elnök —, akkor egy lépést sem teszek a szövetkezet megalakulásáért! Azon sem csodálkozunk, hogy a fiatalok nem vonzódnak a szövetkezethez. Hiszen Mede elnök 1 jelenlétünkben is bebizonyította, hogy nem bízik az ifjúságban. Két mezőgazdasági középiskolát végzett fiatal volt jelen - beszélgetésünknél. Az elnök : azonban ezzel nem törődött. Olyan durva szavakkal illette : „a karórát viselő fiatalokat“, hogy az általa hallatott szavakat még a nyomdafesték sem bírja el. A hallottak és a látottak alapján határozottan merjük állítani, hogy a szövetkezet elnöke a szó legszorosabb értelmében leértékeli az elméleti tudást és nem hisz abban sem, hogy a szakmai ismeretekkel felfegyverzett fiatalok — az állandóan tökéletesedő mezőgazdasági gépek segítségével — virágzó szocialista mezőgazdaságot teremthetnek. — Hogy ezek a .... ok irányítsanak engem! — harsogja az elnök, de úgy, hogy talán még a szomszédok is hallják — inkább felakasztom magam vagy az iparba megyek! De nemcsak a fiatalokhoz való viszonyát jellemezte „elnökünk“, hanem a szövetkezeti tagsághoz való viszonyát is bemutatta abban, a számunkban oly kínos pillanatban, amikor Kovács Menyhért kerülőt kiutasította a szövetkezet irodájából, csak azért, mert vitába mert bocsátkozni vele. (A vitában a sertéstartásról esett szó, s csak arra lettünk figyelmesek, hogy a szövetkezet elnöke azt kiabálja, hogy kinek mi köze hozzá, ha őneki nyolc hízósertése lesz, hiszen neki a múltban is volt annyi. Ebbe a vitába nem avatkoztunk bele, ezért most tesszük fel a kérdést: Miből?) — Vagy te mész ki, vagy én! — rivall rá Kovácsra az elnök. És Kovács Menyhért kiment. Csak annyit mondott: — Azért nincs szavam, mert én csak munkámat hoztam a közösbe. Mindez papírra kívánkozott. Mede Menyhért elnök pedig, ha valóban nem érzi jól magát a szövetkezetben, ha nem szívesen tölti be az elnöki funkciót, s ha nem tud, és nem akar változtatni módszerein, akkor helyesen teszi, ha a stafétabotot Fosnák. Pathó Károly a munkaszervezésben mutatkozik és a jelenlegi időszakban főleg az aratási és cséplési munkák rossz irányításában nyilvánult meg. Míg általánosságban azt mondhatjuk, hogy szövetkezeteink többsége jól felkészült az aratásra, és törekedett a gabonatermés gyors, veszteségmentes begyűjtésére, addig az egyházasbásti szövetkezetben ennek Az intézkedések váljanak valóra SIS5“ A rozsnyói JNB tanácsa a haszonállatok összeírásának eredményeivel foglalkozva megállapította, hogy ez év július 1-ig a szövetkezetek 105,2, az állami gazdaságok pedig 98,4 százalékra teljesítették járási méretben a marhaállomány-fejlesztés tervét. Ebből tehenekre esik 110,2, illetve 96,6 százalék, sertésekre 116,6, illetve 95,2 százalék, ebből malacokra 104,7, jlletve 95,8 százalék. A rozsnyói járásban a szövetkezetek a baromfiállomány fejlesztési tervét is mintaszerűen, 176 százalékra teljesítették, amiből viszont csak 56,6 százalék esik a tojókra. Emellett egyre süllyed a tehénállomány az elmúlt évekhez viszonyítva. Nem nevezhető egészséges tünetnek, hogy 549 darabbal kevesebb a tehén, mint a múlt év ugyanezen időszakában. Az évi pénzügyi-termelési terv értékelése szerint a migléci szövetkezetben 44, a görgői EFSZ-ben is 44, a llceiben 29, a murányiban 31 darab a lemaradás. Megállapították, hogy több szövetkezet még hozzá sem látott a háztáji borjak felvásárlásához, vagy ha igen, nem a tervezett mennyiségben. Vannak viszont olyan szövetkezetek, amelyek e téren is kimagasló eredményeket értek el. A sertésállomány-fejlesztés tervét túllépték, de ez ■ ■ nem tükröződik vissza a sertéshúsfelvásárlásban. Ennek oka: a közösen nevelt sertések alacsony súlya. Annak ellenére, hogy a tehenek és üszők pároztatási tervét járási méretben túlteljesítették, nem kielégítő a helyzet főleg azokban az EFSZ-ekben, amelyekben nem fordítanak elegendő figyelmet az üszőkre a nyári időszakban, ami lényegesen hozzásegítené a mezőgazdasági üzemeket a sajátnevelésü tehenek számának gyarapításához. Megállapítást nyert, hogy a legnagyobb gondot a gazdasági állatok nagyszámú elhullása okozza. A második negyedévben például 3132 élve született borjú közül 321 darab, tehát 10,2 százalék, 6687 élve született malacból 572 darab, azaz több, mint nyolc százalék hullott el. Sok szövetkezet szinte süketnek tetteti magát a figyelmeztetésekkel szemben ahelyett, hogy szabadlevegős kifutóról gondoskodnának a borjúk számára. Arról van sző, hogy az összeírás eredményei ne maradjanak csupán papírformák, hanem az elfogadott intézkedések teljes mértékben meg is valósuljanak. Ennek pedig hasznát látják majd a szövetkezetesek éppúgy, mint az állami gazdaságok dolgozói. Bohus Nemcek i»inn>nHiuni«uiHW»uiiuauiimuunuMiHupHiumuHjm
