Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-09-01 / 70. szám
Valóság Sokszor, főként jelentős évfordulók, de más események alkalmából is, számokat, a legkülönbözőbb adatokat sorakoztatjuk fel, statisztikai kimutatásokkal bizonyítunk, hasonlítunk: íme a múlt — lám a jelen. Az új tanév küszöbén szintén sok érdekes, konkrét tényeket igazoló és bizonyító adatot említhetnénk, állíthatnánk egymás mellé. Ám önkéntelenül is felötlik a kérdés: egyáltalán fontos-e ez? Érdemes-e a közismert tények, az emberek tudatába szívódott valóság alátámasztásán fáradoznunk? Persze, hogy nem. Nem érdemes. Hiszen mit Is érnénk el vele, ha a mai napon, az új tanév küszöbén, bizonygatnánk: a dolgozók állama a múlttal szemben évente enynyi és ennyi millióval áldoz többet a közoktatás céljaira, mit tudom én hány százalékkal több iskolát építünk a huszas, harmincas évekkel szemben stb. Az összehasonlítás eredményét úgyis tudná mindenki előre, az arány — bolha az elefánthoz. Iskolarendszerünk, az általános műveltség, az alapvető szakmai tudás biztosítása terén a világelsők közé tartozunk, tegyük hozzá — méltán. Számunkra nem jogi előírások biztosítják a tanulás, a továbbképzés lehetőségét, hanem írott és íratlan törvények teszik ezt kötelezővé. A két megfogalmazás közt pedig félreérthetetlenül nagy és lényegbevágó a különbség. Szembeötlő mennyire megváltozott tanítóink küldetése, társadalmi szerepköre. A tanító, a felnövekvő nemzedék szellemi irányítója, vezetője. Tehát nemcsak a betűvetés mestere, a , társadalmi változásoktól független, axióma-ízü tételek és örök bölcsességek oktatója, hanem tevékenységét a szó legszorosabb értelmében az időszerű társadalmi problémáknak veti alá. A tanuló ifjúság így értelmi fejlődésével párhuzamosan kapcsolódik be a társadalmi fejlődés, a korproblémák áramkörébe s az Iskola padjaiból kikerülvén nem találja magát egy bonyolult, titokzatos, meglepetéseket és pofonokat osztogató „élet“ közepette, hanem megfelelő fegyverzettel, a társadalmi problémákat ismerve és átélve lát hozzá hivatása betöltéséhez. Ez a hivatástudat és tettrekészség némelykor túl heves, fiatalosan önérzetes, s természetesen az idővel járó tapasztalat patinája még nem tapadt rá. Viszont aránylag gyakran a merevség konok falába ütközik. Ám, hogy e utóbbi megállapításunk ne keltse a légbőlkapott vádaskodás látszatát, hát világítsunk rá egy általánosan felbukkanó és úgyszólván mindenki által jól ismert tünettel. Tudjuk, látjuk milyen összeütközésekre kerül sor a fiatal, a mezőgazdasági tanintézetekből kikerülő szakemberek és szövetkezeteink idősebb korosztályból verbuvált vezetői között. Ahol esetleg nem számolhatunk az idősebbek, komoly élettapasztalatokkal rendelkező vezetők megfontolságával, megértésével ott vagy a fiatal szakkáder sértődik meg és hagy ott csapot, papot, vagy a pozícióját, esetleg tekintélyét féltő idősebb fordít hátat: „hát csináld ahogyan tudod, ha egyszer anynyira okos vagy. Meglátjuk majd mire mész!...“ A fiatal lobbanékony, heves, az idősebb féltékeny, hamar sértődik s a két nemzedék közt — holott célja, vágya, eszméje azonos — látszatra áthidalhatatlan szakadék tátong. Valójában hogyan is állunk ezzel a kérdéssel? Az apák időt, anyagi áldozatot, fáradságot nem sajnálva lehetőséget teremtenek fiaiknak a továbbtanulásra, az általános és szakmai műveltség elsajátítására, hogy aztán mint ellenfelek álljanak egymással szemben? Egyáltalán, létezik megoldás ezen a téren? Létezik. Az iskola feladata, hogy a korszerű tudományos műveltséget az idősebb nemzedék, az e kort megteremtő és alapjait lerakó generáció társadalmi tapasztalatával ötvözze. Tehát a hivatását betölteni akaró pedagógus kettős feladat előtt áll. A tanulók szellemi vértezetének érvényt, elismerést kell szereznie, kiharcolnia ez pedig nem történhet másként csak úgy, ha sikerül harmonikus összhangba hoznia saját nevelői célját, oktatói tevékenységét a szülőkkel. Ezért az intézkedés, ezért az elv: a tanító legyen állandó kapcsolatban a szülőkkel, velük közösen neveljen s ne csak a tanteremben, hanem kinn a földeken, a gyárak, üzemek gépházaiban és általában a termelés, a társadalmi tevékenység minden szakaszán. így, ezek a gondolatok ötlenek fel bennünk az új tanév küszöbén. A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZOK LAPJA Bratislava, 1963. szeptember 1. • Ára 40 fillér • XIII. évfolyam 70. szám Elvetették az őszi repcét A Vyáné Reviste-i Állami Gazdaság dolgozói a michalovcei járásban elsőként vetették el az őszi repcét. Az állami gazdaság gondolt a fagyveszélyre is. Ezért 50 hektár helyett 60 hektárt vetettek, hogy az esetleges kifagyás után is megmaradjon a tervezett terület. Az őszi repce vetésével igyekeznek másutt is. A napokban továrnani és hinnéi szövetkezetesek is célba *rtek. Ma tó Pál (Kassa) Megoldják a szakember-kérdést a Bajcsi Állami Gazdaságban Rugalmasabban irányítsuk, szervezzük az őszi munkákat! szükség. Lehetőleg motoros járművekre kell támaszkodni, mert a vasút túlterheltsége miatt nem számíthatunk elég vagonra. A MÁSODIK ARATÁS Főleg a nyugat-szlovákiai kerületben első helyre került a kukorica begyűjtése. Hiszen nem egy szövetkezetben 300—400 hektár kukoricát kell begyűjteni, ami igen sok munkaerőt igényel. Alsóahán példás munkatervet dolgoztak ki az őszi munkákra, főleg a kukorica begyűjtésére. Jó volna, ha ezt követné minél több szövetkezet. A kukorica helyére számos szövetkezetben gabonaféle, illetve búza jön és a kukorica begyűjtésétől függ, a mag mikor kerül földbe. Ha a búzát október végén vagy november elején vetjük, hiába alkalmazzuk a nitratációt, nem érünk el kedvező hektárhozamot. Az aratás után ősszel is tele van mindkét kezünk munkával. Az irányítástól, szervezéstől és minden földműves munkájától függ, milyen sikerrel oldjuk meg az előttünk álló feladatokat. —b— A Bajcsi Állami Gazdaság igazgatóságának dolgozói megértették kormányunk és pártunk határozatait. Tudják, hogy milyen nagy jelentősége van mezőgazdasági dolgozóink állandó továbbképzésének. Az elmúlt évben e gazdaságban nyolcán sikeresen befejezték a mezőgazdasági technikumot, részben Surányban, részben pedig Komáromban. Idén és a jövő évben is többen tanulnak majd a mezőgazdasági technikumokban, ahol agronómussá és zootechnikussá képezik ki őket. A Bajcsi Állami Gazdaság igazgatósága tudatában van annak, hogy a mezőgazdasági gépesítés óriási szerepet tölt be a gazdaság életében. Ezért a gépműhely dolgozóival is igyekeznek megértetni a továbbtanulás fontosságát. Ennek hatására jelenleg a Komáromi Gépipari Iskolába a gazdaságból ketten járnak. Az igazgatóság nem feledkezik meg a mezőgazdasági munkások továbbképzéséről sem. A téli hónapokban előre összeállított terv szerint szakelőadásokat tartanak külön a szlovák és külön a magyar nyelvű dolgozók részére. A nyári hónapokban a különböző helyeken dolgozó mezőgazdasági munkások a munkahelyükön részesülnek rövid szakoktatásokban. A gépkezelőket a balesetek elkerülésére oktatják ki. A traktorosok részére évenként többször tartanak iskolázást, ahol az újabb géptechnikára, valamint a közlekedésnél előforduló hibák megelőzésére figyelmeztetik őket. A Bajcsi Állami Gazdaság igazgatósága hatáskörében már hat éve működik egy kétéves mezőgazdasági szaktanintézet. A tanulókat mezőgazdasági szaktanítók, valamint a gazdaság különböző képzettségű szakemberei tanítják. Itt minden alap megvan arra, hogy a diákok kellő szakképzést nyerjenek. Tanulmányaikat aztán a mezőgazdasági technikumokban folytathatják. Akik pedig nem akarnak tovább tanulni, azok a különböző gazdaságokban mint szakmunkások eredményesen dolgozhatnak. Az igazgatóság ebben az évben egy újítást is bevezetett az iskolázás terén. A másodéves növendékek, a lányokat .is beleértve, traktorvezető tanfolyamot végeztek és a záróbizonyítvány mellé megkapták a traktorvezetői jogosítványt is. Ebben az iskolában évenként kb. 35-en végeznek. Az ellátásuk díjtalan. Hetenként 24 órát dolgoznak a mezőgazdaságban, melyet a gazdaság külön megfizet. Ebből láthatjuk, hogy mindenütt van lehetőség a továbbképzésre, ha nem is olyan nagy mértékben mint Bajcson. Az EFSZ-ek nagyobb részében megszervezhető legalább a téli üzemi iskoláztatás, ahol a dolgozók tudását tovább képezhetjük. Hofer Lajos (Érsekújvár) O 9 Üléseseit az SZfíT elnöksége A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége utolsó ülésén értékelte a gazdaságfejlesztési terv teljesítésének első félévi és júliusi eredményeit. Javult a helyzet az ipari terv teljesítése, valamint a hús- és tojásfelvásárlás terén. Még mindig nem teljesítik azonban a beruházási építkezés, vasúti szállítás és a talajjavítási épít« kezés tervét. Mezőgazdasági szakaszon hatékony segítséget kell nyújtani a takarmányalap biztosításában, különösen a Nyugat-Szlovákiai kerületben, a michalovcei és a trebisovi járásokban. Szükséges lesz, hogy az irányító gazdasági szervek és a nemzeti bizottságok a társadalmi szervezetek hozzájárulásával érdekeltté tegyék a dolgozókat az akciótervek' teljesítésében. Az SZNT elnöksége megtárgyalta továbbá a gazdasági állatok 1963. július 1-én végrehajtott összeírásának elemzését, az állattenyésztési termelés és a termékek felvásárlása feladatainak teljesítését, valamint a takarmányalap biztosítását a téli időszakra. A takarmányalap szempontjából az eddigi értékelések szerint a helyzet nem kielégítő szemestakarmányokban, mégpedig a nyugat-szlovákiai kerületben és Kelet-Szlovákia egyes járásaiban. Ezért szükséges, hogy a termelési igazgatóságok — a mezőgazdasági üzemekkel karöltve — előzetes takarmánymérlegeket állítsanak fel, a mezőgazdasági üzemek és a nemzeti bizottságok különös gondot fordítsanak a takarmány betakarítására, tárolására és silózására. Az SZNT elnöksége azonkívül az aratás, cséplés, és a gabonafelvásárlás lefolyásával, erdőgazdasági és egyéb kérdésekkel foglalkozott. Nem hiába tartja a közmondás: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra“. Ahol ezt szem előtt tartották, kihasználták a kedvező, száraz időjárást, most vetés alá szántanak és idejében földbe kerül az őszi árpa és repce. Nem mondhatjuk, hogy az idő fékezte volna a mezőgazdasági munkákat, mégis sok helyen elmaradtak. Amint a Szlovák Nemzeti Tanács mellett működő őszi munkákat irányító bizottság is megállapította, a fő hiba az irányítás alacsony színvonalában és a munka szervezésében van. A járásokon sokszor az illetékes szerveknek nincs áttekintésük. Az őszi munkákért felelős a termelési igazgatóság, a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztálya, valamint a járási pártbizottság is. így a sok bába között elvész a gyerek. Helyes lenne, ha a jövőben a termelési igazgatóságok nagyobb áttekintést szereznek az időszerű munkákról. Nézzük csak, hogy is állunk az őszi,és mondhatnánk még nyári munkákkal. CSÉPELJÜNK KÉT MŰSZAKBAN! Kissé talán furcsa az alcím, a csallóközi emberek és azok számára, ahol sokat arattak kombájnnal. Egyszóval ahol alkalmazták az új technológiát, már rég elfelejtették a cséplést. Ezzel szemben a losonci járás déli részén, főleg az Ipoly mentén és a rimaszombati járásban még mindig sok a félkereszt a határban. Ez arról beszél, hogy még mindig idegenkednek a kombájntól, sokat arattak önkötözővel és nem hordták asztagba a gabonát. Nem csoda tehát, hogy az esős idő következtében csírázik a gabona. A nemzeti bizottságok ezekben a községekben megszervezhetnék a kétműszakos cséplést. A REPCE MÉG MINDIG NINCS A FÖLDBEN Mondanunk sem kell, hogy a repcét már el kellett volna vetni, de ennek ellenére nagy a lemaradás. Bár egyes járások termelési igazgatóságai jelentik, hogy teljes gőzzel vetik a repcét, de még a felénél sem tartanak. Nincs idő a gondolkozásra, vessük el minél hamarabb ezt az igen fontos növényt. AZ IDŐ KEDVEZ, A SZÁNTÁS ÜTEME MÉGIS LASSÜ Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a tarlóhántásnak és a vetőszántásnak nagyon kedvez az idő. Amíg tavaly az ekék szántóvasát nem győzték élesíteni, és bizony sok esetben összetörtek a gépek, most az esős idő után kiválóan lehet szántani. Jól jártak azok a szövetkezetek, amelyek időben és sok tarlókeveréket vetettek. Mivel kedvez az idő azt hihetnénk, hogy a szántás jól halad. Ezzel szemben, az eredménnyel nem lehetünk elégedettek. Ahhoz, hogy a magot agrotechnikai időben tehessük a földbe, augusztus végéig a vetőterület 25 %-át kellett volna felszántani, de ezidáig csak 8 °/o-nál tartunk. Egyes szövetkezetek ezt azzal magyarázzák, hogy a kombájnosok, akik lényegében lánctalpas traktorokon dolgoznak, még mindig nem tértek vissza a cseh országrészekből. A valóság viszont az, hogy a lánctalpas traktorok nincsenek kihasználva még ott sem, ahol van elég traktoros. Használjunk ki minden erőgépet a szántás megyorsítására! Az ipolynyéki szövetkezetben, amint Jarabka elvtárs, a HNB titkára is mondotta, még a major-traktorokat is „bevetették" a szántásba, aminek eredményeként már vetik az őszi árpát. KÉSZÜLJÜNK FEL A CUKORRÉPA BEGYŰJTÉSÉRE! A cukorrépa az esős időben jól fejlődik. Ä cukortartalom 15,3 %. Számos szövetkezetben 300—400 mázsa hektárhozamra számítanak, de máshol a szárazság miatt a megbetegedett répa nem fejlődik az esős időben sem. Szakértők szerint, egyes helyeken már szeptember 15-én meg lehet kezdeni a cukorrépa begyűjtését, míg a nyugat-szlovákiai kerületben általában szeptember 25-én. A járási termelési igazgatóságok helyesen teszik, ha már most megállapítják, hogy a cukorrépa szállítására mennyi szállítógépre van Az ipolynyéki szövetkezetben Getier József a talajt készíti elő. Jól halad a vetöszántás is, mehet a vetögép. (Foto: Bállá)
