Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-08-28 / 69. szám

Ä nagy tejhozam titka

A jánoki szövetkezet idén szép eredményeket ér el a tejtermelésben. A vezetők azt mondják, hogy ez az év kiemelkedő a többivel szemben, mert a szövetkezet fennállása óta még nem értek el ilyen tejhozamot. Az eredmények érzékeltetésére elég ha azt mondom, hogy az ez évi tervet e hőnap végére teljesítik és a vállalt 12 000 liter túlteljesítés helyett 40 000 litert adnak el az év végéig.

Most pedig nézzük meg hogyan és milyen formában érnek el ilyen eredményeket: A szövetkezet tehénállományában semmi különlegesség nincs. Sőt, a tehenek nagy része még TBC-s. Ha külön vesszük az egy tehén napi átlaghozamát, nem kapunk magas számot, csak 8,7 litert. Országos méretben ennél sokkal többet is elérnek, Jánokon ez mégis magas eredménynek számít. Egy tehéntől átlagban augusztus elejéig kifejtek 1106 litert. Az előző években ennyit csak az év végén értek el.

Télen bőséges takarmányalappal rendelkeztek. Januárban egy tehén istállóátlaga mégis csak 2 liter volt, mert sok tehén szárazon állt. A tejhozam szépen emelkedett s a tehenek legelőre hajtásakor nagyot ugrott. A siló a múlt évben kiválóan sikerült, volt is belőle elég, mert a lecsapolt területeken elérték az 550 mázsás hektárhozamot. Az abraktakarmányból sem volt hiány, úgy hogy a legelő mellett póttakarmány is jutott a teheneknek. A takarmányelosztás megfontolva történt. Pocsékolásról szó sem lehetett. A jánokiak tudják, hogy a tejtermelés alapja az elegendő takarmány. Erről most sem feledkeznek meg, s úgy igyekeztek az évi takarmányalap feltölt'ésével, mint ahogy tavaly tették. A tavaszi keverékeket nem bírták mind feletetni, ezért 859 mázsa bükkönyt 517 mázsa kukoricával lesilóztak. Ha az időjárás engedné, már megkezdték volna a többit is silózni, mert a kukorica alkalmas erre.

Szálastakarmányból is lesz elég. A lucerna az idén kitesz magáért, mert háromszori kaszálást ad, s még a tarlóhere is kasza alá kerül. A szemesekből a várt hektárhozamot nem érték el s így az állatállomány abraktakarmányánál meg kell szorítani a mércét.

Az elegendő takarmány biztosítása mellett másik fő követelmény az állatok megfelelő gondozása. Ezt a helyes és igazságos jutalmazással lehet elérni. Jánokon nagy súlyt fektetnek arra, hogy a dolgozókat érdekeltté tegyék a termelésben. A fejőket a kifejt tej mennyisége szerint jutalmazzák. így 100 liter tej kifejéséért adnak 1,8 munkaegységet. Az év végén prémiumot is osztanak. Ha egy tehéntől a tervezett 1510’litertől többet'kifejnek, akkor a túltermelt tej pénzértékének a 10 %-át kapják, ha pedig 2000 literen felül fejnek, akkor 20 %-ot adnak a fejőnek. Ezenkívül minden negyedévben értékelik a fejők közötti versenyt s a három legtöbb tejet fejő dolgozót pénzjutalomban részesítik. A fejőket ez a sokoldalú jutalmazás arra ösztönzi, hogy jól dolgozzanak, s minden csepp tejet kifejjenek.

De a szövetkezet vezetősége nemcsak arra törekszik, hogy sok tejet fejjenek, hanem a tej minőségére is nagy gondot fordít. Nem fordulhat elő az, hogy a túlbuzgó fejő vízzel szaporíthatná a tejet, mert augusztus 1-től kezdve bevezették a tej zsírtartalma szerinti jutalmazást Is. Ezzel minden vizezési lehetőséget kizártak.

A dolgozók szorgalmát mi sem dicséri jobban a déli fejésnél. Nyári időszakban a tehenek minden délben hazajártak a legelőről, s hogy egy csepp tej se menjen kárba, a fejők sorba fejték a teheneket.

A fejőknél ritka a munkahely változtatás. Az istállókban a rend tökéletes, nagy súlyt fektetnek a tej tisztántartására. A dolgozók ügyelnek arra, hogy a kifejt tej mindenféle szempontból megfeleljen az egészségi követelményeknek. Sajnos, sokszor felbosszantja a fejőket, a tejszállító munkások hanyagsága. Gondatlanságból, nemtörődömségből nem vigyáznak a tej tisztaságára. A felvásárló üzem aztán a szövetkezetét okolja a tisztátalan tejért.

Az állatgondozók és a fejők szorgalmával elégedettek vagyunk, de ki-Tobák házaspár

fogásolható a gépi fejéstől való idegenkedésük. A szövetkezet már több évvel ezelőtt megvásárolta a fejőgépet, de azóta is ott poroskodik a raktárban. A fejők nem akarnak vele dolgozni, mert „azzal még több lesz a munka, mint így van“. Olyan emberek ezek, akik erejüket megfeszítve dolgoznak, csak ne kelljen a megszokott munkán változtatni. Pedig a gépi fejés nagyban megkönnyítené a munkájukat és a tej önköltségét is jóval csökkentené. A szövetkezet vezetőségének nagyobb meggyőző munkát kellene kifejteni a fejők körében, megismertetni őket a gépek előnyeivel — akkor biztosan nem félnének annyira a munkamódszer megváltoztatásától.

Minden fejőt dicséret illet. Kiváló munkájukért mégis a Tobák-házaspárt kell első helyre tenni. Tobák Ferenc tavaly még a növendékállatoknál dolgozott. Az átcsoportosításnál szép, egészséges, tbc-mentes állatokat adott a tehénállományba és az üszőkkel ő maga is áttért a tehenekhez. S hogy

a munka jobban menjen, felesége beállt hozzá fejőnőnek. így a férj gondozta a 22 tehenet, a feleség pedig fejte. Szép eredményt értek el. Van olyan tehén is, melytől 11,5 liter tejet fejnek naponta. A Tobák-házaspár szereti az állatokat, s úgy gondozzák, mintha a sajátjuk lenne. A szövetkezet fennállása óta az állattenyésztésben dolgoznak, s hogy nem akárhogyan, azt az elért eredmények bizonyítják. Szorgalomból, odaadásból a munkatársaik tőlük vesznek példát. Hogy a tagság kifejezze irántuk való megbecsülését, Tobák elvtársat vezetőségi tagnak választották.

Meg kell még említeni Szemetko László gondozót, és Marustyák Erzsébet fejőnőt, akik jó munkájukkal a Tobák-házaspár nyomában járnak, ök

10,8 literes fejési átlagot érnek el naponta.

Ilyen dolgozókkal s kedvező előfeltételekkel lehet csak a tejtermelésben szép eredményeket elérni.

Zsebik Sarolta

Ki termel többet?

Az aratási vigalom reggel három óráig tartott. A dolgos hétköznapok után jót mulatott az ipolyviski szövetkezet tagsága. Jogos volt a jókedv, a gabonát sikerrel betakarították és a félévi eladási és pénzügyi terv teljesítése miatt sem kell szégyenkezniük. Fényes Sándor, a szövetkezet elnöke örömmel jelentette be, hogy a tervezett 1 501000 korona helyett 1590 000 koronát vettek be. Ez bizony szép eredmény — bíztatás a jövőre nézve. Az iroda előtti versenytábla is arról tanúskodik, hogy az eladási tervet is teljesítik. Bár a húsnál mutatkozik némi lemaradás, de ez, mint Tóth Ignác zootechnikus is mondta, csak formai hiba, mert az eladásra szánt állatokat a felvásárlási üzem csak párnapos késéssel vitte el és így már nem számított be a félévi versenybe. Amolyan szépséghiba. Fő az, hogy az eladás megtörtént és a pénz házhoz jön.

Az egyes termelési szakaszok vezetőinek felszólalásából azonban kitűnt, hogy a bevétel másik feléért

bizony még alaposan meg kell dolgozni. Tagságnak, vezetőknek, össze kell dugni a fejüket, hogy minden lehetőséget felhasználva célba érjenek.

Az egész termelési egységbe lyukat ütött a növénytermesztés. Az ipolyviski szövetkezet régen ért el ilyen alacsony hektárhozamokat. Kovács György agronómus szerint 14 vagonnal termeltek kevesebb szemest a tervezettnél. A szemestakarmány-alap csak 60 °/o-ban van biztosítva. Pedig az állattenyésztés most jóval túlléphetné pénzügyi és termelési tervét, ha volna elég takarmány. A zootechnikus számítása szerint 60 vagon cukor- és takarmányrépára lenne szüksége az állattenyésztésnek. Még sokat tehetnek a takarmányalap megteremtéséért. A sok eső után megújul a legelő, tehát nem kell a kész takarmányt etetni. Répaszelettel lesilózhatják az összes kukoricakórót, a kukorica is bő termést ígér.

A gyűlésen mindenki ki akart tenni magáért. Idézzünk csak néhány szót,

az egyes termelési szakaszok vezetőitől:

— Az állattenyésztés teljesítheti évi pénzügyi és termelési tervét — mondotta a zootechnikus. — Sertéshúsból szeretnénk többet is adni, ha valahogy sikerül a takarmányalapon esett rést betömni. A tervezett pénzbevétel mindenképpen bejön, mert ha kevés a takarmány, malacokat adunk el. Nem emeljük a szarvasmarhaállomány számát sem, mert már a meglévőnek is be kell osztani a takarmányadagot,

— A kertészet százezer koronával lépi túl pénzügyi tervét. — jelentette ki büszkén Nyustin József, kiváló kertész. — Már eddig 870 ezer koronát vettünk be.

— 15 mázsa mézet adunk a közellátásnak — jelentette be László Tibor, méhész. — De kérem a vezetőséget, hogy a jövőben több legelőt biztosítsanak a méheknek.

A vitában több hasznos javaslat hangzott el a termeléssel kapcsolatban. Azt mondhatjuk, hogy minden szakaszon megvan az igyekezet, a termelési tervek teljesítésére. Az év végén meglátjuk, ki érti legjobban a szakmáját, ki termel többet! —b—

Abúcsiak tavaly színpompás felvonulással ünnepelték a gazdag gabonatermés betakarítását. Ebben az évben szegényebb volt a termés, így elmaradt a cifraság és gyűlésen számolt be az elnök a nagy család eredményeiről, gondjairól.

Mint sok helyen másutt a legnagyobb odaadás, akarás mellett is szűkös termést takarítottak be a szövetkezetesek. A szeszélyes időjárás sok mindent keresztülhúzott. A múlt évi száraz ősz hirtelen esősre fordult s így alig tudták az őszieket elvetni. Az értékes istállótrágya is bentmaradt a telepen. Több mint 300 hektáron nem lehetett elvégezni az őszi mélyszántást. A mérhetetlen sok munka a későn induló tavaszra maradt. Ezekből az okokból kifolyólag már tavasszal arról beszéltek, hogy kevés lesz a termés. A jó nyáreleje újból bíztatta az embereket. De aztán jött a júniuseleji kánikula, a hirtelen érés s így természetesen a szorultszemű gabona.

A 'búcsiak ebben az évben már majdnem teljes egészében nagyüzemi módon végezték az aratást. A kétmenetes aratást tartják a legmegfelelőbbnek és ezt is szorgalmazták. A szalmaletakaritásánál a préselést tartják a legmegfelelőbbnek. Ahány kom-A búcsi EFSZ gazdasági telepe.

Csak néhányan arattak

bájn, annyi prés a jelszavuk. Ha jövőre elég préssel rendelkeznek, 100 százalékos lesz az aratási munkák gépesítése. Ami örvendetes, olyan jól dolgoztak a gépek, hogy a határban nem találkoztak kalászszedegető, batyuzó asszonyokkal.

Aratási időszak volt, mégis csak néhány név említődött az elnök beszámolójában. Bucsek József, Sántha János, Szigeti Béla, Csenger Árpád, Kétyi József, Peredi Sándor kombájnosok és még néhány segédkező mögött 160—170 hektár teljesítmény áll kombájnonként. Némelyeknél kevesebb volt a teljesítmény, de még a Csehországból érkezett kombájnos is több mint 90 hektárról takarította be a gabonát. A hat legjobb eredményt elérő kombájnost és segédkombájnost megjutalmazta a vezetőség. Bucsek József és Mezei Ferenc nem hallhatták a dicsérő, elismerő szavakat, mert két társukkal Kétyi Józseffel és Holop Bélával a kromérízi járásban aratnak SK—3-as kombájnjukkal. Bucsek Irén, a feleség kissé pirulva vette át az első helyezettnek járó jutalmat. Minden bizonnyal büszkén, szeretettel gondolt férjére, aki ünneplés helyett tovább folytatja harcát a kenyércsatában.

Az eladási tervük teljesítése után gyengén áll az EFSZ szemestakarmányból. De azért nem búslakodnak, mert kitűnő szálastakarmányuk bőséges. A szálastakarmány szükségletük 9600 vagon és már eddig kazalban van 9907.

Sok helyütt panaszkodnak a kertészetre. A búcsiak úgy beszélnek 70 hektár kertészetükről, mint a fő jövedelmi forrásukról. Már eddig is 1 millió 200 ezer koronát jövedelmezett a kertészet. Amíg több szövetkezetben csökkenteni akarják a kertészetet, a búcsiak bővítik ezt. Az egész gazdálkodást értékelő gyűlésen az elnök kimondta a miértet: „Sajnos, az aratás alatt azt kellett mondani egyeseknek, hogy nem tudok munkát adni."

Egyelőre még kevés az ilyen szövetkezet, de egyre több lesz és akkor — nem lesz más mód, mind belterjesebbé tenni a gazdálkodást. Ez a nyár intő példa volt. A 800 hektár gabona aratását 30—35 ember végezte el. Ha sikerül a szalma betakarítását gépesíteni, még kevesebb munkaerőre lesz szükség. A búcsiak ezt már jőlelőre látják, s a kertészet mellett bővítik a szőlészetet, gyümölcsészetet és természetesen az állattenyésztést. Csak

az a szövetkezet gazdálkodhat jól, ahol ilyen előrelátók a vezetők. Ezért tudják eladási tervüket is folyamatosan teljesíteni, sőt előreláthatólag húsból, tejből túl is lépik azt.

Az eredményes gazdálkodás előfeltétele, hogy a szövetkezeti tagok, vezetők állandóan fejlesztik szakmai tudásukat a mezőgazdasági szakiskolákon. Az elmúlt iskolaév végén hárman jelentkeztek az elnöknél, hogy sikeresen vizsgáztak. Sok helyütt az elnök tanácstalanul vakargatja tarkóját, hová is tegye az iskolát végzetteket. (Lehet, attól tartanak, hogy tudásuk árt az elnök tekintélyének.) Nem így a búcsi vezetők, akik azért küldték iskolára a különböző funkciókat betöltőket, mert nagyobb szaktudással rendelkező agronőmust, csoportvezetőt akartak. így természetesen visszakerültek a régi beosztásukba. Akik helyettesítették őket tudják, hogy így van ez jól — a szövetkezet érdeke ezt kívánja.

Nem az aratási ünnepély vidám hangulatáról írtam, hanem néhány gondolatot vetettem fel egy olyan gyűlésről, ahol jó szövetkezeti vezetőkhöz méltóan elemezték ez évi gazdálkodásukat, gondjaikat és a tennivalót. (tő)

Éjjeli

jómadarak

Ha valakire, úgy Szabó Dezsőre ráillik ez a díszítő jelző, ha különkülön nem is. Jónak ugyanis nem minősíthető, mert a máséra áhítozott. Madárnak se madár, mert ha szárnya lenne, elröpült volna az igazságszolgáltatás elöl. De mindent egybevetve mégis csak jómadár. Éjjelinek is éjjeli, mert a sötétség leple alatt garázdálkodott.

Szabó Dezső már hosszabb ideje szakosította magát éjszakai kiruccanásokra. Ez magában véve nem lenne elítélendő cselekmény, ha az egészségügyi levegőváltozásról nem tért volna vissza, megrakodva a hazai berkekbe. Eleinte csak kukoricát tördelt szűkebb hazája, Tesedikovo földjén, később az ottani EFSZ istállója és cséplőgépe körül settenkedett, ahol megdézsmálta a korpát és a búzát. Jómadár létére azután elrepült a szomszédos Zslgárd község szövetkezetébe ugyancsak kukoricáért, ahol már mázsaszámra cseréltek gazdát a szemestermények.

Szabóhoz nemcsak a szerencse Istennője volt kegyes, hanem étvágya is nőttön-nőtt, „evés közben jött meg az étvágya“. Idegen tájak megismerésére törekedve csakhamar még meszszebb sodorta szülőfalujának egyhangúsága. Világot akart látni, azaz magtárakat akart megkörnyékezni. Többek között a felsőszeli felvásárló vállalat raktára vonzotta ellenállhatatlan erővel. Főleg azonban a raktárban lévő búzakészlet csigázta fel képzelőerejét a végsőkig. Átvirrasztott éjszakákon erről szőtte álmait.

Hogy úttalan utakon a magány ne epessze lelkét, társalkodónak vette maga mellé K. V. nevű cimboráját. A két nyalka legény nyeregbe pattant Szabó motorkerékpárján, majd egy viharvert kocsmába siettek, és „megalapozták“ a vállalkozáshoz szükséges kurázsit.

A kerítésen átmászni, és a búzával telt zsákokat megtalálni gyerekjáték volt a kalandos lelkű ifjak számára. Különben is fékezhetetlen tettvágy fűtötte féldecitől izzó szivüket. Tény ami tény, négy zsák búza a patakon átgázoló legények vállán átvándorolt a közeli kukoricásba, ahol eszményi búvóhely kínálkozott számukra. A két cimbora pedig csuromvizesen bár, de megtörve nem, azon boldog tudattal indult a motorkerékpár keresésére, hogy másnap majd valahogyan elszállítja az egyenként 60 kilót nyomó zsákokat. Valamit akár rögtön is haza vihetnek belőle.

De a tüzes paripának — akár a föld nyelte volna el — csak nem akadtak nyomára. Addig keresték, amíg betévedtek az üzemi őrség őrszobájába, amelynek ajtaja előtt ott szégyenkezett a megugratott csikó.

— Hogyan került ide az én gépem?

— méltatlankodott a Szabó névre hallgató ázott ürge. Kiderült, hogy a körútját végző szolgálatos éjjeli őr akadt rá az úton a gazdátlan párára. Megszánta, bevontatta és kipányvázta a szegény árvát. Szabó barátunk erre olyan könnyíacsaró mesét talált ki, hogy bizony hirtelenében átejtette vele az őröket, akik némi vonakodás és igazoltatás után kiadták a gépet tulajdonosának.

A motorkerékpárt ugyan visszaszolgáltatták, de észrevétlenül nyomon követték az ázott éjjeli kóborlókat. Gyanújuk nemsokára beigazolódott, amikor furcsa hangokat és zörejeket hallottak a kukoricásból, majd távolodó motorbúgásra lettek figyelmesek anélkül, hogy fénycsóvát láttak volna. Ezért haladéktalanul jelentették megfigyeléseiket az illetékes közbiztonsági közegeknél, amelyek Schwarcz elvtárs körzeti meghatalmazottat bízták meg a nyomozás megindításával. Schwarcz elvtárs csakhamar felkutatta a kukoricásban elrejtett zsákmányt és türelmesen várt. Türelem pedig — ha nem is mindig rózsát — néha tolvajt terem. Amíg

V.-nek inába szállt a bátorsága az éjjeli kaland után, addig Szabó Dezső elment a szajréért. Ott azonban már epedve várta Schwarcz elvtárs, aki megható szívélyességgel zárta karjaiba az érkezőt. Szabó Dezsőnek most bőven lesz ideje, hogy elmerengjen éjszakai portyázásain.

A felvásárló vállalat raktárának őrzésével megbízott Stefan J a k u b e c olyan „éberen“ teljesítette szolgálatát kutyájával együtt, hogy tőle akár a falakat is lebonthatták volna a tolvajok. A gondjaira bízott búza megdézsmálásáról csupán az üzemi őrség elbeszéléséből szerzett tudomást. Ez az „éberség“ — sajnos — másutt is gyakran tapasztalható főleg a mezőgazdasági üzemek, vállalatok őreinél. A károsodás ilyenkor nemcsak magát a vállalatot érinti, hanem közvetve egész társadalmunkat is.

Jozef Melicherfík