Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-08-25 / 68. szám

Orvosolni a régi hibákat Szocialista mezőgazdaságunk építése folyamán egyre inkább a munkaszer­vezés új formái jutnak érvényre. A régi, embert-nyűvő munka hovatovább háttérbe szorul, helyébe a gépi úton történő termelés lép. Az ember tudója lesz a termelésnek, bonyolult gépek, termelőfolyamatok irányítójává válik. Országszerte azonban számottevő szö­vetkezetünk van, s közülük jónéhány­­ban szinte harcolni kel! az új érvény­­rejuttatásáért; de akadnak olyan ese­tek is, hogy ugyan megvásárolják a fölszereléseket, gépeket, azonban rend­­bentartásukról, üzemképességükről már senki sem gondoskodik. Komoly befektetések mennek igy idő előtt tönkre. Néhány okoskodó minduntalan bi­zonygatja, hogy a mezővárosokban megalakított szövetkezetek kivétel nél­kül eredménytelenül gazdálkodnak, s ebbe nyugodjunk bele, mert aligha változtathatunk a helyzeten. Alibi ez a rossz gazdálkodás igazolására és ennek az állításnak ellenkezője a va­lóság. Jő, körültekintő szervezés mel­lett a városokban is lehetnek példásan, eredményesen gazdálkodó szövetkeze­tek. A zselfzi szövetkezet, ahol a közel­múltban körülnéztünk, nem tartozik a lévai járás ökonómiailag leggyengébb szövetkezetei közé, ám nyiltan meg kell mondanunk, hogy a jövőben ered­ményesebb munkát kell kifejteniük, hiszen itt még nem is oly régen járási székhely volt, s a járásiak bizonyosan támogatták a szövetkezetét. Ha nem így történt, az bizony komoly hiba. Tudomást szereztünk róla, hogy az EFSZ kezdetbeni vezetői, s velük együtt a nemzeti bizottság akkori tisztségviselői a földművesek beszer­vezésénél — ma is nagyon érezhető — alapszabálysértő, önhatalmú intézke­dést juttattak érvényre, minek kö­vetkeztében a földekkel együtt igen kis számú embert sorakoztattak fel a közös gazdálkodás mellett. Így tör­tént ez 1959-ben is, amikor 300 hek­tárral bővült a kollektív vagyon, el­lenben a taglétszám maradt a régi, mert a vezetőség szélnek eresztette a föld tulajdonosait. Durva politikai hiba volt ez, s ha az akkori járási vezetők nem tudtak róla, mit sem vál­toztat a lényegen, nem mentesíti őket a felelősség alól. Ma a tagságnak mintegy 80 %-a 8 volt földnélküliekből tevődik össze. Persze, ez nem hiba. Inkább szeren­cse, hogy a volt zsellérek megmen­tették a helyzetet. Nélkülük az EFSZ életképtelen lenne. A jelenlegi veze­tőségnek nagy gondot okoz a munka­­szervezés, s bizony a csúcsmunkák idején brigádsegítségre is rászorul­nak. Kevés a munkaerő. A munkaerő-kérdés megoldása Ez bizony másutt is gondot okoz. Már ősidők óta úgy van, ha az embe­rek odahaza nem találják meg szá­mításukat, nem szívesen hagyják ott távolabbra eső munkahelyüket. Vi­szont, ha lehetőségük nyílik család­juk számára odahaza megfelelő lét­körülményt teremteni, szívesen ott­hon maradnak. Ebből az a tanulság, hogy elegendő munkaerőt csakis meg­felelő ökonómiai körülmények mel­lett lehet megnyerni. A vezetőségnek arra kell töreked­nie, hogy megszilárdítsa a szövetke­zet helyzetét. Ott kell kezdeni, ahol a láncszem a leggyengébb. Minden oldalról vizsgálják meg a termelést, a gyenge pontok hatékonyabbá tétele érdekében. Végtére is, — s minél előbb, annál jobb — helyre kell hozni az előbb elkövetett hibákat. A dolgok alapos ismeretet, nagy körültekintést igényelnek. A rendteremtésnél ott kell lenniük a kommunistáknak, a nemzeti bizottság tanácsának, a vá­lasztókörzetek képviselőinek, a szö­vetkezet vezetőségének és tagságának egyaránt. Szövetkezetük gazdálkodá­sának eredményesebbé tételéről van szó. Bizonyosak vagyunk benne, hogy egy munkában gazdag, kemény esz­tendő után emelkedik majd a jöve­delem, s ezzel egyidejűleg a taglét­szám is. A gép az ember segítőtársa Okszerű üzemeltetése mellett jelen­tős mennyiségű élőmunkát takarítha­tunk meg, olcsóbbá, gyorsabbá tehet­jük a termelést. Jó példáért nem is kell messzire mennünk. Zselízhez közel, Damásdon és Nagyölveden az idei aratásban az emberek alkotó kez­deményezése mellett a gépeké volt a döntő szó. Az aratás a zselízi EFSZ- ben is megfelelő ütemben haladt, de a szalma bizony még mindig gondot okoz. Nézelődés közben a gazdaság udva­rán több olyan gépet találtunk, me­lyeknek mé£ jó pár esztendeig üzem­képeseknek kellett volna lenniük, ha lelkiismeretesen gondozták volna azokat. Idő előtt tönkrementek. Most pedig fölöslegesen szaporítják a ter­melésre ráfordított költségeket, mert egyáltalán nem mindegy, hogy a traktor egy vagy tíz évig, a trágya­szóró két vagy öt esztendeig üzem­képes. Jó kezekben a sertésállomány Az utóbbi időben — nagyon helye­sen — a zselízi EFSZ-ben rátértek a törzskönyvezett sertésállomány te­nyésztésére. Jelenleg a törzskönyve­zett kocák száma csak 18, de a jövő­ben tovább fejlesztik ezt az állo­mányt. Az első félévben 33 süldőt törzskönyveztek. Szép, fejlett állo­mány ez. Látszik, hogy gondozójuk, Belopotocky Mihály érti a módját, hogyan lehet a közösnek hasznot haj­tani. A félévben kocánként 7 malacot választott el, ami elég jó eredmény­nek számít. A takarmányozást szak­szerűen végzi. A vemhes és a szopta­tós kocák számára 2,25 kg abrakke­veréket és jóllakásig zöldlucernát, a malacok elválasztása után bebúgatá­­sig pedig 2 kg abrakot és tetszés sze­rinti zöldtakarmányt ad egyedenként. A sertéshús termelésben Dávid Ist­ván válik ki a többiek közül. Ottjár­tunk alkalmával 350 sertést számlált a hizlaldában. Keze nyomán átlagosan hét hónapig tart a — 15 kg-os vá­lasztott malacokból — 100 kg-os élő­súlyig történő fölhizlalás. Az állatok­nak 50 kg-os súlyig 1,5, 50 kg-on fölül pedig 2,5 kg abrakkeveréket, továbbá jóllakásig zöldlucernát ad. A hizlaldában bíztató a helyzet. Év végéig körülbelül 33 mázsa hús terven felüli eladására van kilátás. Nem árta­na ezt a jó példát a szövetkezeten belül más munkaszakaszon is népsze­rűsíteni. Amin javítani kell Jó szarvasmarhaállományt, bőven tejelő teheneket csakis megfelelő ta­karmányozás mellett lehet fölnevelni. Az elmúlt esztendőben nem nagyon kedvezett az időjárás a takarmány­termesztésre itt sem. Ez aztán az ál­lomány leromlását eredményezte. Az ilyen tehenektől származó utódok — mondanunk sem kell — fogékonyak minden betegségre. A vezetőségnek meg kell vizsgálnia, hogyan teremt­heti meg a szükségletnek megfelelő takarmányalapot a rendkívüli száraz években is. Ez persze a helyi viszo­nyoktól függ. Fáj az embernek, amikor hallja, hogy a tehenek télen át fő táplálék­ként csak szalmát kaptak. Érthető, hogy naponta darabonként csupán 1,5 liter tejet fejtek. Tavasz érkeztével egyre javult a takarmányellátás, mire a tejelékenység is emelkedett, de már nem befolyásolhatta a félévi fe­­jési átlagot, mert az említett időre csupán 3,72 liter tejátlagot értek el egyedenként. Drága, nagyon drága tej ez. Többe kerül előállítása, mint el­adási ára. Ez a kedvezőtlen állapot arra figyelmeztet, hogy a növényter­mesztésnek ésszerűbben kell termel­nie. A szántó bizonyos hányadán két termést kell betakarítaniuk. Máskü­lönben aligha javul a takarmányalap. Számolniuk kell azzal, hogy ez az állomány — ha sorozatosan megis­métlődik a rossz tápanyagellátás — évről évre jobban leromlik, degene­rálódott utódokat hoz létre, amelyek továbbtenyésztésre alkalmatlanok. Végkövetkeztetések Nem szándékunk, hogy a szövetke­zet minden egyes termelőágát bonc­kés alá vegyük, a legégetőbb kérdé­seket érintettük csupán. Kezdtük a hiányosságok föltárásával, közben nem feledkeztünk el megdicsérni, ami jó, példamutató. Bírálatunkkal, javasla­tainkkal segíteni akarunk. Gondol­juk, hatással lesz az EFSZ további fejlődésére. Szigorú, körültekintő üzemszervezésre van szükség ebben a szövetkezetben, csak ennek révén lehet tartós eredményt elérni. Ajánlatos lenne áttérniük olyan nö­vények termesztésére, melyeknek fő munkái különböző időszakokra esik. Ez persze szakosítás kérdése, s nem csupán a termelőn, hanem leginkább az irányító szerveken múlik. Jó lenne, ha a járási termelési igazgatóságon figyelembe vennék a zselízi EFSZ mostani helyzetét, s velük közösen megoldanák az ottani nehézségeket. Erősen hisszük, hogy hathatós segít­ségnyújtás után ez a mezővárosi szö­vetkezet a járás legjobbjainak szín­vonalára emelkedik. Molnár József, a zselízi VNB titkára Hoksza István, a SZF szerkesztője Fiatalok - új munkamódszerek A kelet-szlovákiai kerületben nap­jainkban lépten-nyomon találkozha­tunk fiatalokkal, mind az üzemekben, mind a mezőgazdaságban. Fokozott mértékben vonatkozik ez a kassai já­rásra, hiszen Kelet-Szlovákia metro­polisát jogosan nevezték el a „Fiata­lok Mekkájának“. Itt épül a Kelet- Szlovákiai Vasmű; többezer fiatal folytatja tanulmányait a kassai főis­kolán, akik segítséget nyújtottak az idei aratáshoz. Ez nagy feladat volt: 28 134 hektár­ról kellett sürgősen learatni az érett gabonát szemveszteség nélkül. Ennek megvalósítása csupán az új techno­lógia alkalmazásával vált lehetséges­sé. A rendelkezésre álló 164 nagy tel­jesítményű kombájn magában véve nem volt elegendő. Hozzáértő, szor­galmas kezekre volt szükség, ame­lyeknek a korszerű gépek engedel­meskednek, jóllehet az idősebbek kö­zül sokan még idegenkednek a több­menetes aratástól. De nem úgy a fia­talok. 37 ifjúsági kombájnos-csapatot létesítettek és 20 komplexbrigádot, valamint 58 komplexcsapat segítségé­vel gyorsították az aratás menetét a kassai járásban. Nekik köszönhető, hogy az idén az összterületnek már mintegy 60 °/o-án végeztek többmene­tes aratást. • Szép példáját láthattuk ennek Szinán, a járás legnagyobb szövetke­zetében, ahol három műszakban dol­goztak, továbbá Csécsben, Perény­­ben, Gomboson, Nagyidán és másutt. A perényl szövetkezetben valóban szé­lesre tárták a kaput az új technológia érvényesítése előtt. Trembecki Fri­gyes CSISZ-elnök, Winter Sándor, Bá­rány Balázs és a többi fiatal kezde­ményezésére önálló, ifjúsági komp­lexbrigádot szerveztek és ez vissza is tükröződött az elért eredményekben. Trembecki CSISZ-elnök kombájnos erről a következőket mondotta: — Nálunk négy kombájn dolgozott. Amit szerződéses eladásra szántunk, meglett. A többivel is végeztünk. Ez nem volt kis feladat, ha tekintetbe vesszük, hogy határunk kiterjedése 2060 hektár és 600 hektárról kellett learatni a kalászosokat. Igy minden kombájnra 150 hektár jutott. Az ara­tást kétmenetesen végeztük az egész területen. Közel 100 fiatal brigád­munkás és 33 állandó szövetkezeti tag dolgozott szövetkezetünkben a nyári szünet idején. A javítási mun­kákat csaknem teljes egészében fiata­lok végezték. Valóban, ennyi fiatalt kevés szövet­kezetben lehet látni. Még a nagyidai kilencéves általános műveltséget nyújtó iskola leánytanulói is kint voltak a határban és gondoskodtak arról, hogy egy kalász se menjen ve­szendőbe. • A szomszédos Nagyidai Állami Gazdaság határában Bobaly Józsefet találtam több fiatal társaságában. Kappan Laci a segédkombájnosa. Ve­lük volt Lukács Ferenc is, Janitor is­­-mert kombájnos társa. Itt nem volt a legjobb hangulat. Nem engedelmeske­dett az SK—3-as. Az elmúlt évben sokat vágott le vele, hiszen második helyre került kerületi méretben, ami megtisztelés, ha figyelembe vesszük, hogy 23, illetve 17 éves fiatalokról van szó. A mecenzéfi mezőgazdasági iskolán szerzett összes tanulmányukat latba kellett vetniük, hogy a hibát kijavítsák. Végre sikerült és Bobaly József indulás előtt mosolyogva inté­zett hozzám néhány szót: — A szesztaiak öt nappal korábban kezdték az aratást. Én még csak 100 hektárt arattam le, de nem mondtam ki az utolsó szót. Lesz még itt is mit aratni és behozhatom a mulasztást a poprádi járásban, ahová ismét elme­gyek. • A gombosi kis tanya lakói — az egykori cselédek — ma már egy kis falut képeznek Nagyida és Perény között. Nincs is önálló közigazgatá­suk, de van egy kis jólmenő szövet­kezetük. Itt is élenjár a CSISZ elnök. — FUleki Ervin vagyok. 2M—330-as kombájnommal már 130 hektárt arat­tam le. Már harmadik éve aratok kombájnnal. Az idén érettségiztem a Kassai Általános Műveltséget Nyújtó Középiskolán. Itt élek, szüleim is a szövetkezetben dolgoznak, megsze­rettem ezt a munkát és így elhatá­roztam, hogy a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolára megyek. Ez a kis gyakor­lat itt jó útravaló lesz további tanul­mányaim folytatásához. Ha több fiatal gondolkodna így és követné a perényiek, gombosiak, nagyidaiak és még néhány szövetke­zet fiataljainak példáját, nem volna többé probléma a munkaerőpótlás mezőgazdasági üzemeinkben. Az em­lített fiatalok határozottan úttörő munkát végeztek és nem kis részük volt abban, hogy a kassai járásban az új technológia alkalmazásával közel 15 000 hektárról takarították be gyor­san és szemveszteség nélkül az új kenyeret. Béres József Szépítsük, gazdagítsuk otthonunk környékét! Amíg a városok új lakónegyedeiben parkokat létesítenek a háztömbök kö­rül, addig a falusiak egyéni ízlésüknek megfelelően csinosítják családi házuk kertjeit. A köztulajdont képező városi parkok a városiak szépérzékének ki­elégítését szolgálják, a vidéki kertek viszont díszítő jellegükön felül hasz­not is hajtanak tulajdonosuknak. Raj­tuk múlik, hogy szemgyönyörködtető virágokon kívül zöldség- és gyümölcs­­termesztéssel gazdagítsák kertjüket, szabatosabban mondva: párosítsák a kellemeset a hasznossal. Valamikor bizony mostohán bántak a virággal faluhelyen. A lakóház kör­nyékét elfoglalták a gazdasági épüle­tek, a szérű, a zöldséges kert kiszo­rult a földekre, hogyan is jutott volna hely díszvirágnak? „Szemvidítónak“ legfeljebb egy vén eperfa korhadt az udvaron vagy néhány kókadt fejű muskátli haldoklóit a soha ki nem nyitott ablak mögött. A szocialista gazdálkodás izmosodásával mindin­kább eltűnnek a háztájat csúfító gaz­dasági épületek, felszabadul a ház kör­nyéke s legfeljebb a baromfiudvar marad meg „magnak“. A házigazda szabad kezet kapott, hogy ízlésének megfelelő virágágyakat varázsoljon kertjébe vagy konyhakertészetet léte­sítsen családja szükségleteinek fede­zésére. pihenőnek a háziak számára, szóra­kozóhelyül vendégek részére. A gye­pen keresztül a lugashoz vezető utat ízlésesen kikövezhetjük. A kőlapok közepe kb. 65 cm-nyire legyen egy­mástól, úgy kényelmesen lépegethe­tünk rajtuk. A GAZDASÁGI UDVAR Legjobb a ház mögött elterülő részt udvarnak szánni. A gazdasági udvart, az ólakat és azok kifutóit a mester­séges kerítésen kívül tanácsos még élősövénnyel is elválasztani a többi résztől. Élősövény ültetésére alkalmas a fehér szederfa (mous alba), a gyöngy­virágcserje (Deutzia), a puszpáng (Buxus sempervireus), amelyeket sö­vénynyíró ollóval nyeshetünk tetszés­szerinti alakúvá. Ezeket 25 — 30 cm-es távolságra ültetjük egymástól egyes sorban vagy hármas kötésben. Ha másutt nincs virág, a ház és a gaz­dasági udvar közti területen egy kis rózsakertet készíthetünk. A HASZONKERT A haszonkertet nem választjuk el kerítéssel a többi résztől. A talaj- és terepviszonyoknak megfelelően bo­­gyótermésü cserjéket ültetünk a ke­rítések mentén (2. ábra) oly módon, hogy akkor se takarják el a zöldség­­termesztésre szánt területet, ha na­gyobbra nőnek. így a fák vegyi keze­lése is előnyösebb, takarásukkal nem kell védeni az aljnövényzetet a mér­gező anyagoktól. A fák alatt fekete ugaron tarthatjuk a földet. Amennyi­ben a talaj megfelel, szőlőlugast (per­golát) is készíthetünk a haszonkert egyik oldalán. A kerítés mellé ülte­tett magas növésű fákon kívül aján­latos negyedtörzsű típusfákat is ül­tetni. Gyümölcsük szebb, egészsége­sebb és kis területen is nagyobb a terméshozamuk. A haszonkert sarkai-A falusi ház környéké­nek kihasználása termé­szetesen a mindenkori talajviszonyoktól függ és a házbeliek ízlése szerint igazodik. Ennek ellenére egy kis útmutatással sze­retnék szolgálni azok szá­mára, akik családi ház építésére szánják el ma­gukat, de még nem tud­ják, mit kezdjenek a be nem épített területtel. A HÁZ ÉS KÖZVETLEN KÖRNYÉKÉNEK BEOSZTÁSA A családi ház építésére többnyire téglalap vagy négyzet alakú telek áll rendelkezésünkre. Ameny­­nyiben az utcák vagy közutak tervezete meg­engedi, építsük házunkat lehetőleg a telek észak­­nyugati sarkába olykép­pen, hogy az ablakok a napos oldal felé nyílja­nak. A ház homlokzata közvetlenül az utcára nézhet, — higiénikusabb azonban az a megoldás, amikor a ház előtt úgy­nevezett „előkertet; ha­gyunk beépítetlenül, me­lyet nagyságának megfe­lelően parkosíthatunk. Szép külsőt kölcsönöz­nek az előkertes háznak az egynyári és évelő nö­vények, a bokorrózsák, valamint a díszfák és díszcserjék. Ilyenek a tű­levelű és örökzöld fák nevezetesen a tiszafa (Taxus baccata), a nyu­gati tuja (Thuja occiden­­talis), a keleti életfa (Biota orientalis), a he­nye boróka (Juniperus sabina). A cserjék és fák ültetésénél ügyeljünk ar­ra, hogy az utcáról te­kintve a nagyobbak ne födjék el az alacsonyabbakat és ne vonják meg a napfényt az ablakoktól (1. ábra). A ház közvetlen környékén haladó járdát rakjuk ki kőlapokkal. Legmeg­felelőbb a terméskő vagy betonlap. A kőlapok közötti hézagokba gyepet, a taposásnak nem kitett helyeken mohaszerű évelőket ültethetünk (pl. kakukfüvet — Thymust vagy madár­húst — Cerastiumot). Ha a ház mellett, az udvar bejá­rati részén túl még marad területünk, létesítsünk pihenőhelynek szánt par­kot rajta (2. ábra). Válasszuk el élő­növénnyel a többi résztől és füvesít­sük. A gyepes területet még tetszető­sebbé varázsolhatjuk, ha elszórtan díszcserjékkel vagy alacsony növésű tűlevelű fákkal ültetjük be. A gyep­szőnyeg egyik sarkában lugasszerű kerti házikót (filagóriát) építhetünk ban előnyös diófákat ültetni. A lakás­tól legtávolabbra eső diófa közelében komposztgödröt ásunk, amelyben zöld növényi hulladékokból és egyéb szer­ves anyagokból komposztot tárolha­tunk a haszonkert trágyázására. Csak általánosságban érintettem a ház körüli terület ízléses és gazdasá­gos kihasználásának módját. Bármi­lyen kicsi ez a terület, egy kis lele­ményességgel nemcsak szépíthetjük, hanem hasznosíthatjuk. Ne feledkez­zünk meg azonban arról, hogy virág-, zöldség- és gyümölcstermesztésünk csak akkor lesz eredményes, ha szak­könyvek és folyóiratok rendszeres ta­nulmányozásával elmélyítjük ismere­teinket. Juhász Árpád, avatott pedagógus, a biológia és kerti gyakorlatok tanítója, (Kolárovo)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents